Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-15 / 37. szám
Jza tract Földműves 6 1957. szeptember Lenin, a forradalom lánglelkű vezére Lenin és a parasztok Nőttön-nő tiszta fénye... — Móricz Zsigmond halálának 15. évfordulójára — A VILÁGOT alapjaiban megrengető forradalmak nagy személýiségei között nem találunk rokonszenvesebb, céltudatosabb és határozottabb történelmi egyéniséget Leninnél, a világ legnagyobb és legradikálisabb forradalmának lápglelkü vezérénél. Az idén megemlékezve a 40 év előtti dicső korszakalkotó napok nagy eseményeiről, az orosz proletariátus hatalomért vívott elszánt harcáról, mindenekelőtt tisztelettel kell adóznunk annak, aki a tömegek céltudatos mozgalmának irányítója, a bolsevikok következetes marxista pártjának vezére, tanítója, stratégája és a szovjetország bölcs államférfija volt — Vlagyimir Iljics (Uljanov) Leninnek. Vlagyimir Leninnek, mint embernek, pártvezérnek, a forradalom hadvezérének szerény, önfeláldozó és érdemekben felette gazdag élete követendő példakép a párt minden tagja számára, követendő példakép abban, hogyan nyerjük meg a nagy tömegeket a párt mindennapi politikájának. Lenintől tanulni, lenini módon gondolkozni, alkotni és küzdeni — ez az új társadalom, a szocialista, és ennek betetőzéseként a kommunista társadalmi rend építését jelenti. * * * LENIN előre látta, hogy az 1917. é' i februári forradalom, melyet a katona- és munkástömegek hajtottak végre, és amely megteremtette a néphataiom szervét a szovjetek képében, nem váltja valóra a proletariátus követeléseit, nem jelent radikális, hanem csak formai változást a hatalom gyakorlásában, mert a monarchia megdöntése után a hatalom nem ment át teljesen a szovjetek kezébe, hanem a nagytőkések és földbirtokosok, a junkereit érdekeit képviselő és védelmező Ideiglenes Kormány vette át a központi irányítást Kerenszkíj vezetésével. Ezenkívül a szovjetek, mint a helyi hatalom szervei a bennük uralkodó megalkuvó eszer-menseviki vezetőség áruló magatartása miatt, nem váltak ebben az időszakban a forradalom legfőbb eszközévé, meghunyászkodtak, bábokká váltak az Ideiglenes Kormány árnyékában. így nem tudták következetesen véghez vinni a proletárfelszabadítás müvét. Lenin látja ezt és kitűzi a feladatot: meg kell dönteni az Ideiglenes Kormányt, hogy mikor, azt a további fejlődés határozza meg. Lenin így elemezi ezt a helyzetet: „A forradalom első szakaszában úgy fejlődött, ahogy azt senki sem várta A helyzet sajátszerűsége a kettős hatalomban rejlik. ... a munkás- és katonaküldöttek szovjetje átengedte a hatalmat az Ideiglenes Kormánynak. A munkás- és katonaküldöttek szovjetje a proletariátus és a katonaság diktatúrájának megvalósulása. ... a katonák között a parasztok vannak többségben. Ez igenis a proletariátus és a parasztság diktatúrája. De ez a „diktatúra“ megegyezésre lépett a burzsoáziával“. a kormány vérbefojtotta), megmutatta, hogy a forradalmi fejlődés jellege megváltozott. A februári polgári demokratikus forradalomnak a szocialista proletárforradalomhoz vezető békés útjáról vélt illúziók füstbe mentek. A kormány hova-tovább sz;nt vallott, nyílt ellenforradalmi akciókat kezdeményezett, s . ezekben megragadta a monarchista tábornókok és politikusok (Kornyilov) segítségét. Ádáz hajszát indított a bolsevik párt ellen, elrendelte Lenin letartóztatását, s orvul történő meggyilkolását. Lenin Razlivban, illegális tartózkodási helyén így jellemezte a forradalmi helyzet kialakulását: „Az oroszországi osztály- és pártharc fejlődésének február 27-től július 4-ig tartó ciklusa befejeződött... A békés fejlődés akkor lehetséges lett volna, még abban a tekintetben is, hogy ha az államhatalom a maga egészében idejekorán a szovjetek kezébe került volna, az osztályok és a pártok harcát a szovjeteken belül, a lehető legbékésebben és a lehető legkisebb megrázkódtatással lehetett volna megvívni: „ . .. a hatalmat most már nem lehet békés úton megszerezni... A hatalmat csak úgy kaphatjuk meg, ha erélyes harcban legyőzzük azokat, akik ma ténylegesen kezükben tartják a hatalmat, mégpedig a katonai bandát, a Cavaignacokat, akik a Petrográdba vezényelt reakciós csapatokra, a kadetokra és a monarchistákra támaszkodnak" — írja Lenin. A jelszavakról című brosúrájában, s minduntalan kiemeli, hogy a parasztok „csak a munkásokkal szövetkezve érhetik el céljaikat.“ AKKOR, AMIKOR már nyíltan dühöngött Kerenszkijék ellenforradalmi terrorja, amikor már nyilvánvaló volt, hogy „nem babra megy a játék“, Lenin éles meglátással, a forradalom ügyéért hevülő szenvedéllyel mutat re az illegalitásból az elkövetett hibákra, figyelmezteti a bolsevik vezéreket az adott, helyzetben követendő taktikára. Lenin, mint a forradalom vezére, művét az Állam és forradalom című tanulmányával tetőzi be, amelyben lerakta a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra alapjait. Lenin ebben a művében Marxnak és Engelsnek az államról szóló tanításával foglalkozik s alkalmazza azt a cárizmus megdöntése után Oroszországban kialakult helyzetre. Leszögezi: „A burzsoá államot a proletárállam nem válthatja fel erőszakos forradalom nélkül. A proletárállam megszűnése, azaz mindenféle állam megszűnése, nem mehet végbe másképp, csak „elhalás" útján ...“ „A dolgozóknak csak arra kell az állam, hogy a kizsákmányolok ellenállását elnyomja, ezt az elnyomást vezetni és végrehajtani azonban csak a proletariátus tudja, mint az egyetlen mindvégig forradalmi osztály, az egyetlen osztály, mely egyesíteni tud minden dolgozót és kizsákmányoltat a burzsoázia elleni küzdelemre, a burzsoázia teljes elsöprésételesebben tükrözik vissza századunk eme nagy géniuszának forradalmi egyéniségét. M. N. SZKRIPNYIK, aki annak idején felelős funkciót töltött be a földművelésügyi népbiztosságon és Lenin közvetlen közelében tartózkodott, így írja le egy parasztküldöttség látogatását Leninnél: „Jól emlékszem: egyszer olyan parasztok csoportja kereste fel Lenint, akik jóval a forradalom előtt a Parasztbank közvetítésével megvásárolták a földesúri birtok egy darabját és ezzel szegényes földrészüket személyenként egy gyeszjatyinra gyarapították. Ezeket a falu népe magántulajdonosoknak tekintette és irigykedett földjükre. Ekkor még nem volt kinn a föld szocializálásáról szóló törvény, mely meghatározta az egy személyre eső kiegyenlítő földnormat. A földről szóló rendelet értelmében a közönséges parasztok földje nem tartozott feloszlatás alá. Ezek a közép - parasztok véres verítékkel vásároltak meg évek során egy-egy szeletet abból a földből, amelyet a4 földbirtokosok a reformkorszak utáni időben maguknak eltulajdonítottak. Miután erről elbeszélgettek Leninnel, ajánlólevelet kaptak a helyi kormányzósági szervekhez ... „Most már tudjuk, mit tegyünk" — mondták búcsúzáskor. EGY HÖNAP múlva ezek a parasztok megint felkeresték Lenint. A Leninnel folytatott korábbi beszélgetésük bátorságot öntött beléjük, és hazatérve falujukba szorgalmazták a falusi szovjet újraválasztását, mivel a nagybérlőket fedező kulákok fészkelték meg magukat benne. „Most csak azért jöttünk, hogy megköszöpjük Vlagyimir Iljicsnek. hogy jóra tanított bennünket“ — mondták a tisztelet hangján. Egyikük, mielőtt még- üdvözölték volna Lenint, tarisznyájából egy cipót húzott elő és diadalmasan átnyújtotta a meglepődött Iljicsnek ... — Azt mondják, szűkölködnek most kenyérben — mondta a paraszt. Lenin átvette a kenyeret és zavartan mosolyogva így szólt: - Még időm sincs arra, hogy ezt mind megegyem. A kenyér az asztalra került. A parasztok körülülték a kerekasztalt és barátságos beszélgetésbe elegyedtek Leninnel. Abban az időben a kenyér valóban a falu legértékesebb ajándéka volt. — Elhatároztuk, hogy kenyérrel tiszteljük meg drága védnökünket. örömtől ragyogott a parasztok arca. Egyszerű, keresetlen szavakkal fejezték ki forró szeretetüket és mély tiszteletüket Lenin iránt.“ ★ A KORTÁRSAK számos emléke őrzi LENIN EGÉSZ tevékenysége az áprilisi tézisek kifejtésétől egészen a dicső októberi napokig a munkás-paraszt szövetség szilárd egységének kovácsolására, a háborút a „végső győzelemig“ folytatni kívánó kormány és „szocialista" szekértolóinak leleplezésére, majd a hatalom átvéte'e taktikájának, kidolgozására irányuk. Lenin nagy súlyt fektetett arra, hogy a dolgozó parasztok rétegei kiváljanak általában a parasztságból, mert ez az út, a parasztság proletár és félproletár rétegeinek útja vezet a munkásosztállyal, a proletariátussal való szövetséghez. A parasztküldöttek I. oroszországi kongresszusán például ezt javasolta: „A mezőgazdasági bérmunkásoknak és szegényparasztoknak, vagyis azoknak, akik a létfenntartási eszközöket részben bérmunkával szerzik meg, mert nincs elegendő földjük, jószáguk és felszerelésük, - minden erejükkel arra kell törekedniök, hogy külön szovjetekben, vagy az általános parasztszovjeteken belül külön csoportokban önállóan szervezkedjenek, hogy megvédhessék érdekeiket a gazdag parasztokkal szemben, akik szükségképpen a tőkésekkel és földbirtokosokkal való szövetségre törekednek." A FEBRUÁRTÓL októberig eltelt néhány hónap az Ideiglenes Kormány árulásának és az ellenforradalmi szervezkedésben való nyílt kompromitáiódásának szégyenteljes korszaka volt. Lenin forradalmi géniusza éppen abban mutatkozik meg, hogy a pillanatnyilag kialakult helyzetben mindig helyesen tudott reagálni a megváltozott viszonyokra, és a végső cél elérése érdekében helyesen tudta irányítani a párt tevékenységét. A PÉTERVÄRI proletariátus július 1-i és 16-i megmozdulása (az utóbbit ENNEK ALAPJÁN dolgozta ki Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom végrehajtásának taktikáját. Lenin, mint a forradalom elméleti vezére és gyakorlati stratégája egyaránt zseniális. Különösen bensőséges kapcsolatot tartott fenn Lenin a parasztokkal. Ő volt az, aki felhívta a párt figyelmét a proletariátus parasztokkal való szövetségének fontosságára. Emlékezete a mai napig él a parasztok szívében, akiket egyénisége lenyűgözött és akikkel megértette a forradalmi mozgalom célját. De szóljanak erről a kortársak. Az ő emlékeik minden írásnál hi-Lenin nagy emberi vonásait az utókor számára. És ez az érzőszívü, szerény filozófus — forradalmár művével egy új korszak születését mozdította elő a viágtörténelemben. A tömegek megértették Lenint és ez tette lehetővé, hogy a kommunista párt vezetésével, egy új társadalmat építsenek, mely megszünteti a kizsákmányolást, a természet erőit az ember szolgálatába állítja és biztosítja a társadalom tagjai testi és szellemi erőinek maximalis kibontakozását. Lőrinc László. Üj iskolát avatnak Pelsőcön OTT EMELKEDIK a hegy tövében. Homlokzatával büszkén nézi a falut, s az emberek is büszkén tekintenek rá. Pedig még meztelen az oldala. De kecses vonalai sokat sejtetnek, elárulják, hogy szemet gyönyörködtetővé szépül néhány hónap múlva, s nem marad ember Pelsőcön, aki meg ne tekintené, meg ne csodálná. !— Mit építenek amott? — kérdezi a faluba vetődött idegen. — Iskolát, új iskolát, — készségeskedik feleletével a pelsőci polgár és boldogan legelteti szemét a hatalmas épülettömbön. Sok utánjárásba került, amíg végre 1955. őszén hozzáfoghattak az alapozási munkálatokhoz. Ott vágtak először a földbe a Kishegy tövébe, a zúgó fenyvesek, mohos bükkök és szelíd akácok szomszédságában. Ideálisabb helyet nem is választhattak volna a falu iskolájának, amelyben majd a fiatalok tanulnak. A környezet nagyszerű. Az építőmester, Malheisel Gusztáv elmondja, hogy az iskolát a következő évben adják át. Az idén kellett volna, de nem szállították le időben a betonvasat, s emiatt sokáig szünetelt az építkezési munka. Jelenleg a munkaerő is kevés. Feladatukat azonban így is teljesítik. Az iskola egyébként a lehető legkorszerűbbnek épül. Tizennégy tanterme lesz, ezenkívül két terem biológiai, fizikai és kémiai kísérletezésre. Lesz benne tágas, szép tornaterem, játékterem, könyvtár, olvasószoba, fürdőszobák. Lent a tantermek alatt konyhát és ebédlőt rendeznek be. Egyszóval minden kényelemmel elhalmozzák az iskola tanulóit. A C-alakú épület kétemeletes és három biokra oszlik. Az építészmester megjegyzi, hogy nagy hibát köA SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK kilátójából visszatekintve az elmúlt évtizedek, egyre tisztábban bontakoznak elénk korunk valódi szellemi értékei. Ahogy a század zeneirodalmában Bartók és Kodály kiemelkedő magyar és európai érték, úgy Ady, Móricz és József Attila életműve is a modern szépirodalom csúcsaival van egymagasságban. Hogy a magyar líra Balassi, de legalább is Csokonai óta az európai költészet legjobb értékei közé tartozik, azt hovatovább már iskoláskönyveink is meggyőzően bizonyítják. De hogy a magyar próza legjobbjai, s legmeggyőzőbben Móricz Zsigmond, százada világirodalmának egyik legmarkánsabb alkotóegyénisége, azt eleddig alig-alig hangoztattuk, s ha szóltunk is róla, csak amúgy szemérmesen, félhangsúllyal. Móricz sajátos, egyedi jelenség a század irodalmában, de nem áll rokontalanul. A lengyel Reymont, a román Sadoveanu, a Grisa őrmestert megíró Arnold Zweig s a szovjet Solohov — ha különböző vonatkozásokban is, ki közelebbről, ki távolabbról, ki szemléletében, ki emberábrázolásának mikéntjében, de mindezek az írók — s lehetne még bővíteni a kört! — valamiképpen rokonok a mi Móricz Zsigmondunkkal. MÓRICZ ZSIGMOND igazi értéke napjainkban kezd kibontakozni. Móricz a néphez — nemzethez akart eljutni írott szóval, ö hazai „sikerre pályázott“, benne egyre erősbödött az itteni, konkrét, izzadságszagú, véres, de olykor mosolygós valóság ihletése, s ő soha nem lazított ennek a valóságnak a szorításán. Móricz paraszti népiessége a nemfakuló példája annak, hogy a ténylegesen paraszti népiség nem a szigorodó paraszti elzárkózás és a tétlen fásultságot, hanem a paraszti ellenállás és kitárulkozást jelenti, a parasztság „megnyílását“. Móricz p rasztjai életsorsuk elnyomottjai mi Joó György, de példaadóik a feleme kedők fajtájából valók, hatalm, energiákkal, mint Túri Dani, lázom nyugtalansággal, mint Avar Jani, vi zéri ésszel, mint Rózsa Sánoor. t egy-seregbe szerveznénk Móricz ni veliáinak, regényeinek, drámáin? parasztjait, inkább a sorsot megvá toztatni készülő pórhad kerekedi belőlük, mint alázatos jobbágyi nyá Dinamikus, mozgalmas ez a móric, paraszt-kép, s ez a dinamika abbt fakad, hogy az író szinte „megsürget te“ a paraszti társadalom mozgását szabadulás felé — de sohasem sza kadva el a valóságtól, sohasem fűi lasztva el az ábrázolás realizmusé valósággá másított vágyakozásbar Móricz paraszti demokratizmusa ner volt mentes illúzióktól, fejtegetése és — ritkábban — novellái — regé nyei is bizonyítják ezt. A Rózsa Sán dór például, a fasizmus elleni nép tiltakozásnak ebben a momentu mában, úgy üti le a népi ellenállás népi forradalom alaphangjait, hogj népi hőse jelentőségét vagy inkább lehetőségét némileg túlemeli a történelmi realitáson. De ebben a „túlzásban“ mély, aktuális igazság rejlik a harmincas-negyvenes évek fordulóján: a fasizmussal szembeni nép ellenállás sürgetése. Móricz Zsigmond, számára a magyarságérzet merőben mást jelentett mint kora uralkodó osztályai számára. Őt Ady „szabadította fel“, Ady hatásának légkörében alakította ki nemzetszemléletét, Adyval egybehangzóan szólott a magyarságáról, „akit gyalázva imádunk, imádva gyalázunk". A nép szószólói mind a ketten, a népi felemelkedés irodalmi elóharcosai mind a ketten. A MUNKÁSOSZTÁLY történelmi •szerepét már nem értette meg Móricz. Igaz, kötetnyi írással ismerte magáévá az 1919-es Tanácsköztársaságot, novelláiban, regényeiben megmegkereste a munkásságot, a parasztság és munkásmozgalom találkozásának nem egy jellegzetes mozzanatát örökítette meg. De a munkásság politikai szerepének jelentőségét, az általa vezetett kibontakozás távlatait nem ismerte fel. Móricz nem szeszélyes nekifutásokkal és távolodásokkal közeledett a történelem főútvonalához, hanem lassabban, olykor megtorpanva — zökkenve, de határozottan, nem cikkcakkban, de egyirányúan. Talán ezért is érezzük műveit olvasva, hogy Móricz Zsigmond időben távolodva tőlünk, felénk közeledik. Amit Arany János írt Széchenyiről, mi is elmondhatjuk Móriczról: ... nőttön-nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik ... (A Népszabadság nyomán). A királyhelmeci járás tanítói jó felvilágosító munkát végeznek A királyhelmeci járásban nagyon szép eredményeket értünk el a meglévő szövetkezetek tagalapjának kiszélesítésében. Szeptember 2-ig 450 ű.j tagot szereztünk 1879 hektár földdel. Ebből már 8 egész falusi szövetkezetünk van. A mezőgazdasági osztály dolgozói egy ízben azt mondották: Az iskola- és kultúrügyi szakosztály beleszerevettek el a kerületi nemzeti bizottságon, amikor nem engedélyezték a harmadik emelet felhúzását. Mert a kétemeletes épületben a szlovák- és magyar nyolcéves középiskolának csak a felsőbb tagozatait helyezhetik el, míg a kisebbek a régi iskolákban kénytelenek tanulni. Egy harmadik emelet felhúzásával meg lehetett volna oldani a falu minden iskolás gyerekének az új épületbe való tömörülését. Ennek ellenére is páratlan épülete ez a vidéknek, ahol majd nemzedékek nőnek, nevelődnek. Sok pelsőci öregember és öregaszszony áll meg naponta a friss falak alatt és csendes sóhajuk múltra emlékezést jelent. Hej, elmúlt régi bánat! Rozoga iskola, ahová behullt az őszi eső s tócsa nőtt a palatáblán. Mégis csak jó a ma fiataljainak, hisz mindent megkapnak, amit szemük, szájuk kíván. És a pelsőci új iskola épülete büszkén hirdeti: a tudásé a jövő.-Destett a mezőgazdaságba. Ez va'óban jellemző a királyhehneci JN8 nÓDnevelőire. Egy nap sem múlt el hogy valamelyik népnevelő ne látogatta volna meg a falvakat, főleg azokat, ahol kisebbségi EFSZ-ek vannak. Lefkovics elvtársat, az osztály vezetőjét minden faluban ismerték és ismerik ma is. A tanítók és a népnevelők jó! kivették részüket az aratási és cséplési munkákból is. Sudik elvtárs a szomotor-vécsi népművelési otthon vezetője alighogy bezárta az iskola kapuit, máris nagy lelkesedéssel fogott a szövetkezet kiszélesítéséhez. A falu 4akoi szeretik és úgy beszélnek róla, hogy ez a mi tanítónk, mert velünk érez, velünk törődik, dolgozik. A jó agitációs munkának az volt az eredménye, hogy Szomotor-Vécs a járásban elsőnek teljesítette gabonabeadási kötelezettségét. Nézzük csak a szentesi népművelési dolgozók munkájút. Az agitációs munkában felhasználtak a helyi hangszórót, minden erőt az aratási munka biztosítására összpontosítottak. Az eredmény, hogy a falu másodiknak teljesítette az aratási tervet. Nagytárkányban júliusban még kisebbségi szövetkezet volt. Az ottani tanítók elsőrendű feladata volt, hogy kiszélesítsék a szövetkezetét. Faliújságot készítettek, amelyen egy állandó rovat foglalkozott azzal, hogy ki írja alá a belépési nyilatkozatot. Az aratási és cséplési munkákról fényképes riportokat hoztak. Ján Sádel, népművelési felügyelő.
