Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-08 / 36. szám
2 JzaU-ad Földműves 1957. szeptember 5. A szövetkezet mindannyiunk ügye Sokszor jóleső érzéssel, néha gyűlölettel lapozgatunk az emlékek között. Mondjuk, ha a gyermekkorra gondolunk, szívesen látjuk játszó- és iskolatársainkat: a szülőfalut, melyhez oly sok emlék fűz mindnyájunkat... De mint a közmondás tartja: a napon is vannak foltok, így az emlékek Flóra Péter között is vannak, melyeket fekete tintával jegyzünk be „eseménynaptárunkba". S az így bejegyzett emlékek — akarva akaratlanul — — gyűlöletet váltanak ki bensőnkből'. — Ha megfoghatnám ... biz' isten kettétörném...! — szorul ökölbe Flóra Péter, rozsnyói bányász keze az emlékek idézése közben. Egyelőre még nem tudom az oko ■ zóját. De amint részleteire boncolja a múltat — mindent megértek ... Tizenkétéves volt, amikor kezébe nyomta a sors a csákány nyelét. Naponta 12—14 órát dolgozott — az olvasztóban —, hogy ruhával fedhesse gyönge testét, csillapítsa éhségét. Mtlríká után olvasott, sokszor éjfélig bújta 'az újságokat. Eljárt a bányászok gyűléseire, tanácskozásaira. Húsz éves korában már a föld alatt fejtette a csillogó vasércet. lőttek aztán az inségnapok — a harmincas évek! Szrdjk sztrájkot követett. Szinlc mindennapos volt a nagyobb darab kenyérért folyó harc. Annak a találkozásnak is, — melyet 22 évvel ezelőtt Szomolnokon „Ifjúsági nap“ címen rendeztek a rozsnyói bányászok — ez volt a célja. — Ez a nap örökös emlék marad számomra — mondja Flóra Péter. — Miért? Kissé elgondolkodik, s mintha tegnap történt volna, úgy meséli... — Szeptember volt, vasárnap reggel 9 óra. Szomolnokon 700—800 öreg és fiatal bányász, asszony és lány gyűlt össze a nagy találkozóra. Amikor javában folyt a gyűlés, szuronyos csendőrök rontottak közénk. Ütöttek-rúgtak, mint rossz gazda a kutyáját. Nézzen csak ide! Még most is itt a gumibot helye a hátamon ...! A seb azonban már behegedt. De amit egy anyával tett a szívtelen csendőr, azt felejteni nem lehet! Hangja elakad, s szótlanul néz körül a szobában. Élettársa — az örökké mosolygó Margit néni — szemébe is könny szökik ... Már jó délutánba hajlott az idő, amikor jegyzetfüzetembe került az anya története. Az eset valóban szörnyű! De hogy megértsük, képzeljünk lelki szemeink elé egy ötgyermekes családanyát. Férje bányász, s az asztalról hiányzik a mindennapi kenyér. A gyermekek sírnak, kenyeret kérnek! lön a tüntetés! Az anya bízik, hogy majd talán ... S magával viszi háromhónapos kicsnyét is. Együtt menetel a tömeggel, együtt kiáltja: munkát, kenyeret! S ekkor jön a szuronyos emberállat, belerúg az anyába... — s az a kis ártatlannal együtt földre bukik...! Ez történt Magdi Annával is. Kenyeret kért, s botot kapott. Táplálni, nevelni akarta kicsinyét! S az ütéstől... melléből tej helyett vér csörgött...! — Ha megfoghatnám ... biz' isten kettétörném ...! — jutnak eszembe Flóra bányász szavai. De érdemel mást az ilyen „ember“?! Vérét ontani annak, aki kenyeret kér! Megáll az emberi ész! — Pedig ez így volt, és nem is egyszer! — hangzik Flóra Péter ajkáról a vád. Igen, vádol. A múlt felett mondja el az ítéletet! S még hozzáteszi: — Soha vissza ne jöjjön! A jelenről azt mondja: — ló! És ezt a „jót" tények igazolják. Mint vájár 1700—1800 koronát keres havonta. Van szép bebútorozott lakása. A világ eseményeit az éter hullámain hallgatja. Mindén héten kétszer látogat mozit, s havonta egy szer-két szer színelőadást. Szereti a futballt — igaz csak nézni, mert már az ötvenhez közeledik. Legnagyobb örömét a családban, a három gyermekében találja. Nem adja semmiért, hogy a szocializmus az egyik fiából géplakatost, a másikból villanyszerelőt és a harmadikból építészt csinált! A jövőről is szép álmai vannak Flóra Péternek. Azt szeretné, ha mindazt amit eddig építettünk, s amiért oly sok vér folyt, jobban becsülnék a fiatalok. — Keveset olvasnak a fiatalok. Hej pedig mennyi erő rejlik a jó könyvben! Ha nekünk olyan könyvtárunk lett volna, mint most van az üzemnek! Semmiért se adtuk volna. Ők pedig ... olyan ritka vendégek a könyvtárban, mint a fehér holló! A kultúra terén is lelkesebb munkát kellene végezni. Fel kellene újítani az énekkart, zenekart. Ott a sok szép drága hangszer, és ...! Flóra elvtárs a fiatalokhoz szól. ló volna azonban, ha az üzem vezetősége is felfigyelne az intő szóra. A fiatalokat ma is, mint a múltban, vezetni, tanítani kell. S ha ebből a munkából az idősebb, tapasztalt férfiak is kiveszik részüket, akkor még örömteljesebb lesz a rozsnyói bányászok élete. Flóra Margit Flóra Péter bányásztól kézszorítás közben vettem búcsút. S ez a kézszorítás oly meleg, oly sokat ígérő volt___ Vonatom már robog, sebesen száguld a rozsnyói hegyek alatt. Kitekintek a vonat ablakán, s szinte látom Flóra Pétert, amint a bányásznapon emelt fővel menetel a tömeg között... ZATYKŐ 10ZSEF Györke községben tizenöttel gyarapodott a már meglévő szövetkezet tagalapja. Szinte nap mint nap gondolkoznak a falu földművesei a szövetkezetről és egymásután határozzák el, hogy ők is közösen gazdálkodnak. Egyesek azonban még mindig várakozó álláspontra helyezkednek és várják, hogy hova fejlődik majd a szövetkezet. Az ilyen álláspont nem lehet helyes, mert hiszen elsősorban a kis- és középföldművesek tehetik jólmenővé a szövetkezetét. Nem véletlen az, hogy Györke község kis- és középparasztjainak fiai tanulnak és különböző állásokban helyezkedtek el. Valamikor ez a lehetőség csak keveseknek adatott meg. Viszont ezen középparasztok fiai és lányai egyes esetekben nem igyekszenek meggyőzni a még egyénileg gazdálkodó szüleiket, hogy a közös gazdálkodásban nekik is jobban megy majd és az államnak is többet adnak. A helyi nemzeti bizottságon dolgozik például Szabó Mária, de eddig apját nem nyerte meg a szövetkezet számára. Pedig a helyi nemzeti bizottságok sokszor tárgyalnak politikai és gazdasági feladatokról, ami természetesen összefügg a szövetkezet kiszélesítésével is. Tribula István, Csíder András és Gulyás András szintén fontos pozíciót töltenek be, azonban keveset törődnek szüleikkel, hogy azok a szövetkezetbe lépjenek. Glanakovics Ferenc az építőüzem egyik tisztviselője is keveset tesz azért, hogy 4,5 hektáros édesapja a szövetkezetbe lépjen. Bagi Ilona felsőbb iskolába jár, de édesapja 5,22 hektár földön gazdálkodó paraszt még mindig nem lép a szövetkezetbe, holott a lánya élvezi munkás-paraszt szövetségből származó előnyöket. Tovább sorolhatnánk még a györkei értelmiséget, akik munkahelyükön jól dolgoznak, de szüleikkel, hozzátartozóikkal még keveset foglalkoznak, hogy a szövetkezetbe lépjenek. Pedig ha ezeknek a szülei belépnének a szövetkezetbe, akkor a falu majdnem, minden lakosa szövetkezeti tag lenne. Elismerés jár a jó tanulóknak, a jól dolgozóknak, de még sem mondhatjuk, hogy jó munkát végez az, aki nem eléggé agitál a közös ügyért, mert a szövetkezet mindannyiunk ügye és csak akkor végzünk jő munkát, ha a még egyénileg gazdálkodó parasztokat meggyőzzük a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Iván Sándor, Kassa Beszélő számok Az egyénileg gazdálkodó kis és középparasztokat naponta foglalkoztatja az a kérdés: melyik a jövedelmezőbb gazdálkodás, az egyéni vagy pedig a szövetkezeti ? Rövid írásomban szeretnék a kérdésre válaszolni. Szalánc községben Iván István — a múlt évben — családjával együtt 1360 munkaegységet dolgozott le a szövetkezetben, amelyre 16 320 koronát, 31 mázsa terményt és 25 mázsa szénát kapott. Ezenkívül saját részükre meghízlaltak és leöltek két sertést, szerződésre pedig kettőt adtak be, melyekért 3700 koronát kaptak. A háztáji gazdálkodásból szintén nagy jövedelmük származott. — Ilyen szép jövedelmem soha nem volt a 8,65 hektár földemből — mondotta Iván István. Minden kétség nélkül igazat adhatunk Iván elvtársnak. Mert ha pénzre átszámítjuk a család évi jövedelmét, több mint ezer korona jut havonta egy főre. — Melyik magángazdálkodó családjának jut ilyen szép jövedelem havonta? Nyugodtan mondhatjuk, hogy egynek sem. Vegyünk tehát papírt és ceruzát a kezünkbe és számoljunk. S ha már meggyőződtünk arról, hogy a közös gazdálkodásé a jövő, ne tétovázzunk, mielőbb határozzunk. /. S. BATRAK. SPORTJA Vajon hányán rohannak még vesztükbe? Éjféltájban a Hurbanovó Vesbö! (szenei járás) utolsó útjára indult motorkerékpárján Kovács J. Nagy sebességgel száguldott az országút bal szélén és nem vette észre, hogy Vitálos N. kerékpáron jön vele szembe. Teljes sebességgel rohant bele a kerékpárosba, aki súlyos sebesülést szenvedett, Kovács J. pedig a baleset színhelyén az árokban lelte halálát. A meggondolatlanság, a túlságos, indokolatlan gyorshajtás emberéletet követelt áldozatul, nem is beszélünk az anyagi kárról. Sajnos, ebben az évben a szenei járásban ez már a nyolcadik eset. Gépjármüvek vezetői! Legyetek óvatosak!!! Védjetek a legértékesebb kincset, az emberek életét!!! K. L. A nyitral kerületben a legjobb lentermelők közé tartoznak a Bajcsi Állami Gazdaság dolgozói. Ebben az évben 50 hektáron termeltek lent. A képen: Kotelnyica Juliska és Balhó Mária a kévék összehordása közben. (F.: Kalecky Tibor) Nagy zúgás, búgás a levegőben. Ilyen hangorkánt csak a háborúban hallottunk, amikor az ellenség szőnyegbombázást zúdított a védtelen városukra és falvakra. Most is komoran zúgnak a gépek, de nem félünk tőlük. Tudjuk, hogy bennünket őriznek. Repülőink a béke leghűségesebb őrzői. Az emberek kitódulnak az utcákra. Kendők lengenek, kalappal, kézzel integetnek a légben vágtázó gépek felé. Villamosok, autóbuszok szüntelenül szállítják a lelkendező utasokat a sportrepülőtér felé. Ilyen nagy érdeklődésre senki sem számított, mert ez alkalomból rendezték meg a nemzetközi atlétikai viadalt a Pravda nagydíjáért. A Slovan-stadion előtt most is megállnak a villamosok mint máskor, — de alig száll ki néhány kitartó szurkoló. Az autóbuszok pedig megállás nélkül a repülőtér felé sietnek nagy robajjal. 1ÁTÉK A LEVEGŐBEN Mint a "gyermekek mikor ostort csapnak, úgy játszanak a repülőgépek. A legerősebb gyermekhez a többi kulcsolt kézzel láncolódik. És a „nyél“, vagyis a legerősebb gyerek hol jobbra, hol balra csattint, s hol itt, s hol ott szakad el az ostor. A repülőgépek ostora csak annyiban különbözik a gyermekek ostorától, hogy nem szakad el bármilyen nagy pattintást is irányít a vezérgép. Mintha láthatatlan lánc kötné őket össze, úgy repülnek egymásután. Csat - tinta9 jobbra, balra, lefelé, felfelé, háton repülve, és össze-vissza mindig sikerül. Az ostor nemcsak hogy nem szakad el, de a távolság sem változik a gépek között. Üj gépek jönnek. Forogva, billegve röpköd a sok gépmadár. — Jaj, összeütköznek! — szisszen fel a tömeg. — Lezuhannak! Üjabb féltések, visszafojtott lélekzetek és nem katasztrófa, hanem tapsvihar következik. — Bácsi, nem ütötte meg magát? Ejtőernyősök potyognak a gépekből, de ernyő nélkül szabad eséssel. Kézzel-lábbal hadonásznak, mintha meg akarnának kapaszkodni valamiben. — Dehogy hadonásznak! Most ahogy közelebb értek a földhöz, jobban láthatjuk mit művelnek. Úsznak, forognak, táncot ropnak. S a nézőket megint a félelem szállja meg. — Jaj, lepotyognak! — De nem! — sóhajtanak fel örömmel. Kinyíltak az ernyők s pillanatok alatt rugalmas mozdulatokkal érintik a talajt. Minden ejtőernyős állva marad az esés után. Nem történt egy huppanás sem. Körülgyűrűzi a tömeg az ejtőernyősöket, mint hullámok a vízbe dobott követ. — Bácsi, nem ütötte meg magát? — szól az egyik kislány. — Én úgy féltem! Még a szememet is becsuktam. Bácsika, ugrott már máskor is ilyen magasból ? — Ez évben több mint százszor — felelte Major János ejtőernyős, akit Besztercebányán kiváló vasesztergályosként ismernek. Egyre többen sereglenek a fiatal ejtőernyős köré. Alig győz a kérdésekre felelni. — Tizenhétéves koromban ugrottam először Eperjesen. A katonaságnál is ejtőernyős voltam és a civil életben még nagyon soká szeretnék ejtőernyős lenni — nyilatkozik Jankó kedvenc sportjáról. — Ki ez az ember? — kérdezik a most érkezők. — Szlovákia második helyezettje, persze az első helyet hivatásos ejtőernyős tartja — mondja az egyik közelálló. — Úgy látszik, helyén van a szíve. Ezt már az illetékes is meghallja, s mosolyogva veti oda: — Hát a szívemmel nincs baj, nemigen szokott fájni. — Még a lányok után sem? — csipkelődik egy ejtőernyős lány, miközben kacsint is egyet. De erre Jankó már nem válaszol. Nemcsak a férfiak szerették meg a bátrak sportját, hanem a nők is. Nem egyszer a gyengébb nem kerekedik felül. Maxová, érdemes sportmesterünk, a múlt évben világbajnokságot nyert Moszkvában. Az olomouci leányhármas Prikryl világbajnok-repülőnk tanítványai pedig a levegő urai. Ügy repülnek, mintha mind a három gép és három lány egy gép és egy lélek volna. Repülőink és ejtőernyőseink világhírűek. Reméljük, hogy ezután még több „csillaggal" lepjük meg a sportvilágot. Nálunk ez a sportág már csaknem olyan népszerűvé vált, mint a labdarúgás. CSURILLA JÓZSEF.
