Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-18 / 33. szám
f \Zza(ŕacf Földműves 1957. augusztus lí Száz nyelven — egy szívve Befejeződött a moszkvai V1T HÁROM HÉTTEL ezelőtt a harsonák riadóztak, s könnyüröptü fehér galambok vitték a hírt, ezernyi tarka színt — szállt az üzenet: együtt vagyunk Moszkvában, a Lenin Stadionban. Érezni lehetett, elmondani nem — miért volt nagyobb percről percre ez a zászlóba, virágba, köszöntő szavakba borítóit találkahely, mert nőtt, nőtt, tágult annyira, hogy belefért a világon mindenki, aki békét és barátságot akar. Jelvények, zászlók... A holtnak képzelt anyag életrekelt. Gondolataink a fehér, fekete, sárga arcok nyomán, Délen, és Keleten, Északon és Hyugaton járnak, szinte magunk körül éreztük az egész világot. Gyönyörű napok voltak a Moszkvában töltöttek. Két hétre ideköltözött az egész világ. És most, amidőn ugyanebben a stadionban búcsút vettek egymástól a világ fiataljai, ugyancsak azt állíthatjuk, amit két évvel ezelőtt: ez az élmény, az ott szerzett tapasztalatok kitöriilhetetlenek s egy életre szólnak. A MOSZKVAI találkozót ugyanaz az eszme sugározta be, ugyanaz a magasztos cél fűtötte, amely az előző találkozók sorát olyan naggyá tette: Küldötteink ajándéka egy kínai lánynak ■i ósztzóa... I eszMa... ■í eszni)a... ÄLLOK a sarkon, idegesen, mert sehol egy taxi s nekem már hol kéne lennem. Egyszerre elém áll egy srác, de csak akkora, hogy ha meg nem szólít, észre sem veszem. Kócos, a tarkóján sapka kapaszkodik, ollót ki tudja, mikor látott fürtjeibe. Talán papájáról maradt a nadrág rajta, csak a seszínü vászoncipő orra kundorodik elő lógó szára alól. Szóval olyan igazi utca gyereke, maszatos kis kölyök. Nézem, mit akar? Kér valamit? Nyúlok a zsebembe ... — Ruszkij? — kérdi a gyerek, pedig látja a címert rajtam. Rázom a fejem. Akkor egyszerre oda dugja az orrom alá a kezét. A szutykos kis mancsban egy három kopekes pénzdarab. Int — vegyem el. Habozva emelem fel az izzadt kis gyerekkézből, s fülig pirulok. Gyorsan kutatok a zsebem-' ben, jej, mit adhatok cserébe. A kisfiú megérti a mozdulatot. Fejét rázza: Nye nádo ... Nem kell. S mire viszszatarthatnám, már sarkon is fordul. ESTE felmentünk a Lenin-hegyre. Megáll az ember a kökorlátnál, ott, ahol meredek lejtőbe szakad a park. Megáll, nem mozdul. A látvány odaszegezi. Ott fekszik lent Moszkva. Körülöleli a folyó. Távol lámpák rajzolják ki a felhőkarcolók karcsú testét, hidak ívén színes gyöngysor, meszsze, nagyon messze fényszórók játszanak a Kreml arany templom-kupoláin. Mint valami távoli világítótoronyról szóródik újra szét róluk a fény... Néma és mozdulatlan ott lent az óriási, hideg gyémánt csillog palástján, koronája a stadion fényben úszó karikája ... Már éjszaka van, éjfél körül jár. De erről csak az óra árulkodik — aludni ki tudna i!vénkor? A park útjain lassan lépegető fiúk lányok öszszeölelkezve, minden társaságnál egy-' egy harmónika vagy gitár. Sétálnak — s énekelnek. Megállnak a szökőkutaknál, nézik a száz színes reflektor fényében szikrázó zuhatagot, arcukra permetezi až esti szél — állnak és énekelnek. Olyan bánatos szerelmes dal, belesajdul az ember szive, ha hallgatja is ... Két parkrész között széles aszfaltos tér. Ott is muzsikálnak, színes, szép orosz ruhákban keringőznek. A dolgozók filmfesztiválja A nyitrai filmfesztivál a Karneváli éjszaka című szovjet filmmel kezdődött. Már maga a cím is csábító volt és nagy tömegeket vonzott. Akik a filmet megnézték nyugodtan elmondhatják, hogy ez a film felülmúlta a legjobb híreket is. A film témája röviden a következő: Az üzem kultúréletének lelke Lina Krilov volt, akibe Grisa elektrotechnikus szerelmes. Nem merte azonban bevallani. Egv varázsos karneváli éjKarlove Vary-i filmfesztiválon díjat nyert Prológus című (szovjet) film egyik jelenete szaka kellett ahhoz, hogy a szerelmesek egymásra találjanak. Ezt nem tudta megakadályozni Oburcov igaz-' gató akadékoskodása sem, aki „nem szerette a vidámságot”. A színes rendezés E. Rjazanov érdeme, de kijut a megbecsülés mind a szereplőknek, mind a film többi munkatársának is. Gervaise ez volt a soronkövetkező francia film címe, amely tulajdonképpen a nagy francia író, E. Zola Emberírtó című regényének volt a filmváltozata. Az alkohol romboló hatását mutatta be <Ж)£Ог<Ж%Ог<Ж&: „Az éj leple alatt” Ez a film Karlovy Varyban díjat nyert és a közönség egy része a film után megkérdezte, hogy vajon miért? Nos, ennek az indiai filmnek az alapgondolata igen mély volt. Egy hatalmas bérház majd halálba kerget egy szegény indust, aki vizet akart „lopni”. Tolvajként űzik, hajszolják azok, akik maguk a tolvajok, a ledérek és a pénzhamisítók. A bűnösök kergetik a törvény nevében az ártatlant. A film alkotói és rendezői Sambhu Mitra és Anait Maitra voltak. Mártonvölgyi László. JON BRAD: Augusztusi ifjúság Ezernyi szívből zengett, mint harangszó: „Barátok” — és a szerteszört Sokféle nyelv dalolta messzehangzó Varázzsal, míg az ég úgy vitte messzebb E szót, akár egy meteort. Az űrben szállt, ezüstjét ejtegetve S arany-pihéit ékesen S egymás után kigyúlt szempárok ezre A négy világtájról figyelte A lángra lobbanó egen. így hágott sarki éjszakák falán át, S az egyenlítővel haladt; — Mely zug felé nem vitte fénynyalábját E vándor szó: „Barátok”? Hol nem járt még a nap alatt? És véle jöttek messziről, sietve — Nem oly dűlőn bolyongani. Melyet rab népek vére szennyezett be, S a könnyek sója mart veresre, — Hanem augusztus ifjai. Majd krónikákban jár a monda körbe, Hogy bátor volt s a rút halál, A háborús halál nyakát kitörte, S ledobta mély tömeg-gödörbe, Hová mindenki átka száll. Helyében itt sugárzik mindörökkön Az emlékmű s egy szó azon: „Barátság” — mely azért oly szent e földön Hogy századokra tündököljön A zengő gyermek-ajkakon. Fordította: FRANYÖ ZOLTÁN harc az éltető békéért, a boldog életért, a szabad, nagy alkotásokért, a jövőért. Első ízben Prága, az „arany város" látta összegyűlni a négy égtáj fiatalságának békeküldötteit: aztán sorra a berlini Unter den Lindenben, a budapesti Szabadsághegyen, a bukaresti tavak partján, a varsói Sztaraja Mjesztóban gyűltek össze a béke fiatal követei és köszöntötték egy-egy ország fővárosán keresztül a vendéglátó népet, az egész emberiséget. Aligha lehetett volna pompásabb keretet, festöibb környezetet elképzelni a VIT 10. születési évfordulójára, mint Moszkvát. Egy ősi város patinája, forradalmisága, történelmi levegője keveredett mindazzal, amit a Világifjúsági Találkozó jelent: fiatalos jókedvvel, frisseséggel, határtalan optimizmussal, élet- és békeigenléssel, lendülettel, színnel, szépséggel. KÉT HETET töltött együtt a vijág ifjúsága. Két hét nem nagy idő, azonban az erők megacélosodása a békés egymás mellett élés akarása terén olyan eredményt jelent, amely felmérhetetlen. Hisz Prágától Moszkváig, ahol átvonult a színes tízezres tömeg, ahol a jókedv követeinek szava és dala felhangzott, ott mind erősebb lett a hit az életben, a józan ész és a béke-gondolat diadalában. De a fesztivál mást is jelentett. Jelentette a fiatalság ünnepét, a fiatal. művészek versengését, a sportolók nagyszerű küzdelmét, a legszebb emberi eszmék gyakorlati megnyilvánulását: a nemzetköziséget, a megismerés izgalmát, a barátság forróságát, a szerelem lüktetését. Jelentette a béke és barátság eszméiben való egymásratalálást. S ki tudná felsorolni mindazt, amit egy ilyen találkozó nyújt mindazoknak, akik részt vettek rajta, s akiket eszméje, ritmusa ellenállhatatlanul magával sodort. Amikor egy héttel ezelőtt elérkezett a búcsú pillanata, a szovjet ifjúság nevében Sz. Romanovszkij a következőket mondta: „Minél több embert kötnek össze a barátság kapcsolatai, annál szilárdabb lesz a béke a földön. A fesztivál örömteli ünnepe volt a szovjet ifjúságnak is, amely mindig készen áll, hogy a világ ifjúságát drága, vendégemként fogadja. Ez ünnep testvéri légköre buzdítsa a világ ifjúságát a béketörekvések**л * • Ezeket a szavakat B. Bernini, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnökének szavaival egészíthetjük ki: „A fesztivál meggyőzött minket arról, hogy megvan a béke eléréséhez vezető lit, és hogy lehetséges, hogy teljesen megérthessük egymást, s kiküszöbölhessük a háború veszedelmét. Békeakaratunk erősebb az atombombánál, a boldog jövőre irányuló törekvésünk legyőzhetetlen. Mi ezt itt úgy megértettük, mint azelőtt sohasem." AMIKOR VÉGÉTÉRT az ünnepség, és a stadion fényei kialudtak, emlékezésünk két héttel előbbre szállt, amikor felhangzott a dal: „Egy a jelszónk, a béke!" Éppen úgy mint akkor, most is úgy érezzük, hogy nem lesz erősebb fegyver a világon, mint ez a dal és nem lesz erősebb hatalom, mint azok, akik dalolják. a film döbbenetes képekben, bár kiss vontatott történés keretében. A ren des, szolid Coupeaux bádogos balese idején sűrűbben látogatta a kocsmá kát. Fokozatosan megszokja az alko holt és delirium tremensben hal meg Felesége, Gervaise életét ez tető tönkre. Újból szeretőjévé válik Lantiernek, aki őt annak idején házassága előtt faképnél hagyta — és végű ő maga is alkoholistává válik. Nen csoda, hogy ebből a házasságból született a hírhedt Nana, akiről aztár Zola későbbi regényét írta meg. Nagysikerű előadás Ha ők elhatároznak valamit, biztosan megvalósítják ... Ezzel indított útnak a vágsellyei vasútállomáson egy idősebb bácsi, amikor arról érdeklődtem, hogy holg^s egyáltalán megtartja-e a színeroadást a vágsellyei műkedvelő színkör. Az útbaigazítónak igaza volt, mert a vágsellyei CSEMADOK színjátszó csoportja Kardos Győző jó rendezésében bemutatta, Csíky Gergely „Nagymama“ című színművét és műkedvelő viszonylatban ez a bemutató dicséretet érdemel. A szabadtéren bemutatott előadás azt bizonyította, hogy a műkedvelő színjátszásnak nemcsak múltja, de jövője is van, amikor olyan lelkes gárda játszik, mint a vágsellyeiek. A közel ötszáz néző nem csalódott és sok-sok tapssal viszonozta a kiváló színészi teljesítményt. Ez így is van rendjén, mert a játék őszinte bírálója mindig aközönség. A közönség ha nevet a nevetnivalón, ha síi a sírnivalón és ha feszült csendber figyeli a dráma csendre intő játékát akkor az előadás sikerült. S ez ígj volt Vágsellyén is. Úgy ahogy az egész országban Vágsellyén is a legsürgősebb munkál végzik; az aratást, a cséplést. A szereplők jórésze — ha nem is földművelő — ebben az időszakban kiveszi a részét a mezőgazdasági munkákból, mert hiszen az idő parancsol. Papp Ica, ápolónő nemcsak a munkahelyén, nemcsak az egésznapos brigádon a cséplőgépnél, hanem a színpadon is megállta a helyét. Szerepét oly átéléssel játszotta, hogy a néző nem is gondolt cséplőgépre, porra, motorzúgásra, mindarra ahol Papp Ica és ő maga is egész nap dolgozott. Ugyanezt mondhatjuk el Klimónéról, aki alakításáért nemcsak sok tapsot, de megérdemelten kapta a közönség részéről a szép virágcsokrokat is. Nem kevésbé érdemelte meg az elismerést Lovecká Anna, Hatvány Ida, Takács Vilmos, Hlavatý Ferenc és Tóth ŕerenc. Az előadás sikerétől fellelkesülve tervbe vette a vágsellyei színkör, hogy a színházi évad megkezdésével szeptemberben és októberben meglátogatja a környező falukat, sőt városokat is. A terveket Hatvány Ida a színkör tehetséges és odaadó tagja mondja el, szinte látni, hogy már előre örül a zendégszerepléseknek. Örömében azonban üröm is vegyül, mert elpanaszolja, hogy nincs a városban megfelelő nagy előadóterem, illetve olyan kultúrház, amelynek nagy szerepe volna a színjátszómozgalom és általában mindennemű előadás fejlesztésében. Ez fontos volna nemcsak ha a színjátszócsoportot vesszük figyelembe, hanem általában az egész város és nem utolsó sorban a környező nagy falvak igényét is. Mondhatnánk, hogy a bemutatott előadás hiányosságai éppen abból erednek, hogy a kultúrotthonnak nincs meg az irányító szerepe. Például nagyon zavarólag hatott a darabban szereplő növendéklányok kidolgozatlan játéka, a sok nyelvi helytelenség és a színpadtechnika apróbb hibái. Mindez elkerülhető, ha a kultúrotthon igazgatósága jó tanáccsal és technikai segítséggel támogatná a színjátszó mozgalmat. A vágsellyei színjátszó csoportról dícsérőleg beszél a közönség, amit mi is megtoldhatunk, mert játékuk hitelessé tette a parasztember vasútállomáson mondott szavait, hogy amit ők elhatároznak azt meg is valósítják. Sole Gita GONDOLOM, tánccsoport lehet, talán valami rögtönzött előadás. Megyünk közelebb, s kérdem az egyik • fiút: kicsodák? Abban a pillanatban már körül is álltak. Hogy honnan, nem tudom, címer nem volt rajtuk, biztosan kiváló kiejtésemből tudták meg: nem vagyunk idevalósiak. Félpercig sem tart a bemutatkozás. Hogy mit csinálnak itt? Semmit — felléptek a Gorkij-parkban s most csak sétálnak, nézelődnek. És a zene? Hát anélkül nem élhet az ember... Szeretjük-e az orosz dalokat? És ekkor valami egészen különös dolog kezdődött. Gyönyörködtünk mi már sokat odahaza, meg itt is kiváló szovjet együttesekben. De olyat, hogy egy egész énekkar és tánccsoport két magyar részére kívánsághangversenyt és táncbemutatót rendezzen éjfél után a Lenin-hegy tetején — erre azt hiszem, még példa nem volt. Pillanat alatt állt a kör, mi is köztük, kiabáltak: Nágya, Nágya! S a középre perdül egy magas karcsú lány, arany hajtincse reppen utána, toppant s már járja a büszke orosz táncot... Azután énekeltek mindent, ami csak eszükbe jutott. .. No, és azután ... Egyszerre körülvesznek újra: most tessék magyar dalokat énekelni... Megrémülünk, uramisten, micsoda véleményük lenne a magyar dalkultúráról, ha a mi „előadásunkban” ismernék meg! De nem, nem engednek. Szoros gyűrűbe fognak, s némán állnak, várják a magyar dalt. Hát lesz, ami lesz. TAVASZI szél vizet áraszt, virágom, virágom ... Feszült csendben hallgatnak. Még e folyóról is odahangzik a vízibusz távoli kürtje. Minden madár társat választ. .. Milyen különösen szól a dal. jaj, hány kilométerre az otthontól. S akkor, amikor a második strófa következik, egyszerre elképedek. Egy női hang előbb halkan, aztán egyre bátrabban dúdolva, velünk énekel. S a refrént már az egész kórus hangosan dalolja, a szavakat is kimondva: virágom, virágom ... Már nem is hangzik más, csak ahogy ők dalolnak. Elvesz a mi gyenge hangunk. S most erősen, tisztán csendül. s magyarul. Moszkvában a Lenin-hegyen, a fesz-tivál hatodik éjszakáján. HAJNALODOTT, amikor hazaértünk. A járda néptelen már, nem jár más az utcán csak néhány hazasiető, s elvétve egy-egy összebújó szerelmespár. De ott a téren, a bástyák alatt, három fiú támaszkodik egy kőpadnak, s elmerültem mindenről megfeledkezve gitározik halkan ... Moszkva, Moszkva ... KALMÁR GYÖRGY
