Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-11 / 32. szám
57. augusztus 11. Jzalŕctd Fpldmüves з Nem sokat ígérő cím. Négy nap ílatt megismerni egy hétmilliós várost még nagyjából is lehetetlen. Az olvasó ehát ne várja, hogy a krónikás mint egy idegenvezető megfogja a kezét és lépésről lépésre kalauzolja az utcákon, tereken, múzeumokon, színházakon és más nevezetességeken keresztül. Meg kell elégedni egy sebtében, válogatás nélkül összegyűjtött virágcsokorral. EGY CSENDES MEGLEPETÉS Kezdem talán azzal, hogy a kijevi gyors nem percnyi, hanem pillanatnyi pontossággal gördült be a moszkvai „Kijevi" állomásra. Tíz óra 30 perc. A Nagy Színház a Sverdlovszk-téren A vonat pontossága már nem újság, mert megfigyeltük minden közbeeső állomáson. Megállapítottuk, hogy késés nélkül is lehet vonaton utazni. Ezt mint az ismert szólás mondja: „A lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle". A nagy utcai forgalom sem meglepetés, ha az ember Kijevból érkezik Moszkvába. De van valami szokatlan mindjárt az első percekben és további percek kellenek hozzá, míg az utas választ kap kérdésére. A középeurópai ember beidegzett tudata ugyanis a nagy forgalmat, az embertömeg hullámzását, a jármüvek cikkázását összeköti a Prágában, Budapesten vagy Bukarestben észlelt lármával és zajjal. Itt az ember azt veszi észre, hogy szinte szokatlan a csend. Nem tülkölnek, szirénáznak az autók, nem csilingelnek a villamosok, s az emberek sem hangosak. — Villamos ugyanis a belvárosban nincs, helyettesíti a földalatti gyorsvasút, a metro. A kép egy óriási felnagyított hangyabolyt mutat, mely a legnagyobb csendben végzi céltudatos mozgását. Az emberek is csendesek és nyugodtak. A moszkvai ember kettős sorban a járda szélén várja az autóbuszt vagy a trollit. De nem hézagnélküli tömött sorokban, attól tartva, hogy eléje tolakszik valaki, hanem lazán, kényelmesen, újságját, könyvét olvassa, vagy szívja hosszúhtívelyes „papíroszit". Igaz, attól sem kell tartani, hogy nem fér fel az autóbuszra. A járatok sürüek és rendszeresek, ritka eset, ha valaki nem kap ülőhelyet, ahol nyugodtan folytathatja az olvasást. AZ ÍROTT SZÓ NÉPSZERŰSÉGE Ha már az olvasásig jutottunk, el kell mondani, hogy Moszkvában az emberek mindenütt olvasnak. A trolliban, az autóbuszon, a földalattin, a parkban, a várótermekben, a vendéglőkben. Természetesen, a könyvkereskedésben is, ahol a vevők be-beolvasnak a könyvbe, mintha meg akarnának győződni róla, hogy az ajánlott áru megfelel-e a minőségnek. Szabad idejében olvas a szállodai portás, a ruhatáros és talán még a pincér is két étel kihordása között. Ezt azért merem feltételezni, mert a szállodai szobalányomat egy délelőtt porszívózás közben olvasáson kaptam. Természetesen nagyon restellte a dolgot, csak azt hozta fel mentségül, hogy a könyv gyönyörű. Megnéztem a címét, Avgyejenkó: A Tisza mentén. A könyvkereskedés előtt gyakran látni sorbanállást, az utcai könyvárust pedig, aki egyszerű asztalra rakja ki áruját, sűrű tömeg övezi. Beékelődöm egy ilyen tömegbe és megtudom, hogy Solochov Csendes Donjának nem tudom hányadik kiadását éppen most kapkodják szét. A kultúrális éhség megnyilvánulásaiba ütKözik az ember mindenhol. Múzeumok, képtárak tömve, a színházakban, hangversenyeken nincs soha egyetlen üres'hely. Egy fiatal, erős, a tudásért rajongó nép farkaséhséggel veti rá magát a nyomtatott betűre, a művészi alkotásra. NÉHÁNY ADAT ÉS TUDNIVALÓ A város 350 négyzetkilométer területet foglal el, 80 tere, 820 utcája, 40 sugárútja és a Moszkva folyó mentén 50 rakpartja van. Lakosságát az elővárosokkal együtt 7 millióra becsülik, így tehát a világ egyik legnagyobb városa. A város déli részén folyik a Moszkva, mely merész kanyarokkal tagolja szét a déli negyedeket. A város centruma a Kreml, mely mintegy 40 méter magas dombon emelkedik ki a környezetből. Ezt a háromszögű épületcsoportot mintha 800 év előtti mérnökök körzővel rajzolták volna körül szabályos körökkel; ezek a belváros kőrútjai. E központból hatalmas sugárutak nyújtóznak a külvárosok felé. A moszkvai látogató, ha pontos ember, a látnivalókat körülbelül ilyen sorrendben jegyzi fel jegyzőkönyvében: Lomonoszov egyetem, Kreml, Mezőgazdasági kiállítás, Tretyjakov képtár, metro, Lenin-múzeum, Történelmi múzeum, Gorkij utca stb. biztosítja a tanuláshoz szükséges elmélyülést és nyugalmat. A város zaja nem hatol át a falakon. A főépület előtt park egy 300 méter hosszú mesterséges tóval, melyen sok száz fehér művirágból szökik fel a kristálytiszta víz. A tó körül füves sétányok, fehér Csajkovszkij szobra a konzervatórium előtt szobrokkal szegélyezve, melyek a tudomány hőseit ábrázolják. Mikor e sorokat írom, a kényelmes szobákban már a világ ifjúságának küldöttei rajzanak, a tó partján, a fehér padokon sok száz fiatal a világ minden részéből gyönyörködik a szocialista munka e csodálatos alkotásában. Nehéz szívvel búcsúzom a tudomány e páratlanul szép palotájától, még a taxi ablakából is sokáig néztem, míg egy útkanyarnál eltűnt a szemem elöl. A Lomonoszov egyetem központi épülete Az első napon mi is az új egyetem felé igyekeztünk egy sötétkék Zimtaxin zuhogó esőben. Mire elértük a célt, az ég kiderült és szemünk elé tárult ez a hatalmas épület-óriás 32 emeletével és a két oldaltorony közül kiugró eget ostromló fötornyával. A látvány legyügözö. A homlokzat harmonikus kiképzése, a végtelen ablaksorok, a bejárat hatalmas oszlopai a fenséges hatását keverik a részletek finom rajzával. A belépőt gyors liftek repítik fel a 24. emeletre, ahol kilépve az erkélyre felejthetetlen kép fogadja. Moszkva fekszik alant a Kreml aranyozott tornyaival, vöröstéglás ősi bástyáival, a végtelen utcasorok és még hat 30 emeletes felhőkarcoló. A Gorkij utca impozáns palotasora, árnyas virágos parkok szökőkút jóikkal, remek szobrokkal és a sötétkéken kanyargó Moszkva folyó. Szinte szédülve a látvány nagyszerűségétől járja az utas az előadótermeket — az egyikben 1500 hallgató fér el — a tudományos szertárakat, az 1700 000 kötetet számláló könyvtár impozáns termeit. Egy érdekes adat: a folyosók hossza 145 km. Van itt minden, ami a tanuló ifjúság tudásvágyát, pihenését és szórakozását szolgálja. Nem hiányzik az 50 méteres versenyuszoda sem. A környezet is MOSZKVA A TEREK VÁROSA Nyolcvan tér. Csak a Kreml szomszédságában a város középpontjában 11 tér szakítja meg az utcákat. Tévednénk azonban, ha Moszkva tereit a mi fogalmaink szerint képzelnénk el. Moszkva terei méreteiben és látképükben is különböznek a középeurópai városterek jellegétől. Minden térnek megvan a maga építészeti centruma. Ilyen például a Sverdlovszk téren a Nagy Színház neoklasszikus homlokzatával és impozáns oszlopcsarnokával, a Manézs-tér a volt cári lovarda 100 méter hosszú csarnokával, a Majakovszkij tér 26 emeletes felhőkarcolójával. A terek másik jellegzetessége az árnyas, virágos parkok, a napfényben szikrázó soksugarú szökőkút és a méreteiben hatalmas, kivitelében művészi szobrok. A szobrok szinte élnek és az alkotás legjellegzetesebb mozdulatában ábrázolják a tudóst, az államférfit, vagy a művészt. Csajkovszkij az ihlet révületében hangjegyeket ír, Puskin elmélyülve lép lehajtott fejjel, Gorkij kiegyenesedve a távoli jövőt fürkészi, Dolgorukij, a város alapítója, széles, parancsoló mozdulattal mutatja az új város helyét. Lenin erélyes mozdulattal előre, a jövő felé mutat. A paloták sorát néhol egyszerű egykét emeletes szerény házak szakítják meg. Az utódok kegyelete őrzi itt a nagy írók, művészek és tudósok lakhelyeit. Csehov, Puskin, Csajkovszkij egyszerű lakóházai ma múzeumok, melyek a nagy alkotók emlékeit őrzik. És végül még egyszer leírom, amit már olyan sokan elmondtak, s amit különösen a pozsonyi embernek feltűnő. Ez a tisztaság. A parkokban és az utcákon nincs elszórt papír, cigarettavég, gyufaszál. A moszkvai ember szeret etet a városhoz ebben nyilvánul meg leginkább. Az idegen pedig eleinte eldobja a cigarettát, majd mint a rajtakapott gyermek gyorsan felszedi, bedobja a legközelebbi szemét-Helyszíni tudósítás helyett — Üzenet Moszkvába — MIKÉNT Ulysszesz, viasszal tapasztottam be fülem, nem védekezésül a külvilág édesen csábító hangjai ellen —, hanem csak a társlakás konyhazörejeitől és a rádió búgásától való menekülésemben. Karácsonyfagyertya végéből faragtam le a két kis fehér dugót, ujjaimmal hosszúkásra mintáztam, megpuhltottam őket, és finoman elzártam velük a hang kapuit. És gondoltam — mint ama regebeli görög a hánykolódó hajó árbócához — én is hozzákötöttem magam íróasztali karosszékemhez, s megindultam, persze nem a Jóni, Égéi vagy Márvány-tengeren, sem pedig az Archipellagos zátonyos sziklái között, hanem csak a képzelet földközi és égközi tengerén, melyet sem Herkules oszolpai, sem a föld végének semmibe zuhanó szakadéka nem határol, s melyben elegendően pontos navigációs műszer a szív. Kitöltöttem hát a képzelet úti levelét és lassan elsüllyedt körülöttem a szoba sok fekete bútora, a faragott könyvespolc, az asztalok, székek, heverők kontinensei — és én szabadon és könnyedén hajóztam át vidékek és világok fölött, oda, ahová e percben érzékeny navigációs műszerem irányít ... Ha ott lehetnék, talán kevesebbet láthatnék — mosolygok magamban — de így, a távolból, nem befolyásolnak az apró fények és tettek, a zászlók ékessége és a táncolók forgataga, és csak a lényeg tárul elém, mindaz, amit az otthonmaradottak százmilliói érezhetnek és gondolhatnak most — arccal Moszkva felé. így hát én a többségről írok, mindazokról, akik Marseille külvárosaiban, vagy Ausztrália vadásztelepein lélekben együtt vannak a nagy politikai randevú részvevőivel. Hiszen a Fesztivál nem csupán a földrajzilag könnyen, egyetlen kanyarító vonással körülhatárolható területen zajlik — jelentősége éppen abban áll, hogy eszméi színes szalagjával körbefonja a világot. Vagy talán csak a harmincezer ünneplő tüntetése a Találkozó? Nem. Ez a harmincezer ember mintegy parlamentként képvisel mindnyájunkat — és részvevőit bizonyára forrón érdekli: mit gondol, mit érez, mit akar most a világ? Mondhatnám tehát így is: helyszíni tudósítást küldök — a Fesztivál részvevőinek ... ... Mindeddig csupán a harcterek kemény és halálos klímájában sereglett össsze ennyi nemzet ennyi fiatalja. Valamikor a háború volt a világot-látáS szinte egyedüli módja a sze-< gényember számára és gyermekkor runkban szögesdrótok és srapnell-tölcsérek illusztrálták a föld bennünk kialakult képeskönyvét. Minden családban ott üldögélt a háborúk veteránja — és Doberdó, Galicia, Verdun vagy Montenegró tájait már el sem képzelhettük édes-szőlőjű, csöndes őszön. A gyermekek a mi századunkban is a háborúk vonulásaival, ütközetek városneveivel ismerték meg a föld arculatát: s a megtanult országok határai körül vér szivárgott... Tudom pontosan, mikor hallottam először Rosztov és Harkov és Aix-la- Chapelle nevét. A RRA gondolok most: milyen nagyszerű lesz, ha majd évtizedek múlva az öregek nem a hadak útjáról mesélgetnek majd unokájuknak, nem a háború, hanem a béke veteránjaiként beszélnek majd Berlinről, Budapestről, Bukarestről, Moszkváról ... Csodálatos találkozásokról és csodálatos szerelmekről. Kedves szokásokról és vidám tréfákról. Egy táncról, melyet akkor már mindenütt a világon jól ismernek 'az emberek, de melynek különös nevét csak kevesen értik majd, oly rég volt, hogy hódító útjára elindult... Perinica — mondogatják majd — és az újságok érdekesség-rovatából tudják meg, hogy „A perinica szó eredetileg kis párnát jelent, egy román népi párnatáncot neveznek így és körülbelül... negyven esztendővel ezelőtt, az 1953-as Világifjúsági Találkozó alkalmával terjedt el a világon... Moszkvában zajlik a Fesztivál... Ott vannak az én képviselőim is, az én követeim, akik az én nevemben és mindannyiunk nevében végzik történelmi jelentőségű küldetésüket... — Szinte hallom a muzsikát, az ütemes kiáltásokat, a zenekarok és kórusok hangjait, a táncosok lábdobbaritását, hallom a Találkozó hangjait... TIT EJ, Ulysszesz, vedd ki a viaszt a füledből. Nézz ki-az utcára, tele van a város fiatalsággal, forgataggal, színnel. Itt is Fesztivál van, de nem különösebben szervezett, nem intézményes — de a szívekben él. a lelkekben lobog a békevágy és békeszeretet. Mi vagyunk a békehrac nagy, egységes, erős hátországa, a kimeríthetetlen utánpótlás... BODOR PÁL. tartóba, közben körülnéz, nem látta-e meg valaki. A város szobatiszta, s ez fokozottan érvényes az üzletekre, vendéglőkre, szállodákra és a középületekre. Utitársam, aki feltette magában, hogy megtalálja a hibáig egy napon eldobott cigarettavéget fedezett fel szálloda halijában. Kötelesség szerűen felemeltem és mit látnak szemeim, a mi kedvenc Bystricánk volt. Rövidesen azt is megállapítottuk, hogy a kritikus természetű utitárs dobta el egy félórával ezelőtt. lángeszű tervezője, és a nagy mű folytatója s védelmezője, Sztálin. A két arc csodálatosan friss, és mindkettő megőrizte jellegzetes vonását. Minden szem a lágy fénnyel megvilágított arcokon pihen, s az áhitat csendlét csak néhány halk sóhaj zavarja. A pillanat leírhatatlanul fenséges. A hálás utókor adja -/heg a szív kegyeletét a szocializmus nagy vezéreinek. Elvonulunk a Kreml fala előtt, ahol az örtállö ezüst fenyők között a nagy harcostársak nyugszanak. A vöröstéglás falban a munkásmozgalom legje-A Vörös-tér A VÖRÖS TÉREN ESIK AZ ESŐ Esik makacsul, egyenletesen, mintha sohasem akarna elölni. Es 6000—7000 ember áll az esőben, esernyővel, esőkabátban vagy anélkül. Férfiak, aszszonyok, gyermekek. Csendben. Olyan csendben, mint amilyet a hely méltósága és áhítata megkövetel. A sor hosszú, vagy 800—1000 méter, a Forradalom terén kezdődik, megkerüli a Történelmi múzeum ősi, pirostéglás épületét, felkanyarodik a Vörös-térre és ott végződik egy tömör, fekete és vörösgránit épület előtt. A Lenin- Sztálin mauzóleum bejárata lassan fogyasztja a sort. Esik az eső, de senki sem áll ki a sorból, mindenki türelmes, senki sem néz irigykedve a külföldi vendégre, aki soronkívül lép be a hűvös csarnokba, ahol a sötét pálmák közt két szarkofágon egymás mellett nyugszik Lenin, az új korszak lentósebb vezetőinek halotti úrnái. Egy magyar feliratot is látunk. Lander Jenő a Magyar Tanácsköztársaság hőse alussza itt örök álmát. Az eső fáradhatatlanul, egyhangúan esik. Mossa a Szent Vaszil katedrális bizarr, hagymaformájú, tarkaszínű tornyait, a Kreml vörös falait és bástyáit. A tér mégis él és lüktet lassú méltósággal, éppúgy, mint az emberkígyó, mely céltudatos nyugalommal igyekszik a mauzóleum bejárata felé. A tér másik oldalán a hatalmas Gum áruház előtt autók százai suhannak és a sietős emberek ezrei. Lassan szürkül és felragyognak á bástyatornyok ötágú rubincsillagai. A könnyű szél meglebbenti a Kremlpalota vörös selyemzászlaját, s mire fénybe borul a Vörös-tér, az eső is beadja derekát, kiderül az ég és bársonyos kékjében felragyognak a csillagok.
