Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-04 / 31. szám
2 \fzalmd Földműves 1957. augusztus 4 Az Ipolyviski szövetkezetben „Az úr a pokolban is úr“ nem lesz kisebb az új kenyér (Folytatás az 1. oldalról,) ronás munkaegységről beszéltek. A Péter Pál előtti 40 fokos forróság azonban besütötte a szemet és ez még nagyobb kárt jelentett a szövetkezetnek mint a későbbi zivatarok. — Ha ezek az elemicsapások nem érnek bennünket — mondja Kovács György mezőgazdász, — hektáronként 5 — 6 mázsával többet termelhettünk volna. De a tervezett mégis a magtárakba kerül. Hogyan is állnak az aratással? Az idén 282 hektáron termeltek gabonát. Ebből július 27-ig 220 hektáron elvégezték az aratást. Minden gabonájukat géppel aratják. A kézi kaszát a dőlt gabona ellenére is csak a körülkaszálásra használják. Ennek köszönhető, hogy a sok megszakítás ellenére is csak 60 hektár gabona vár aratásra. Rosszabbul állnak a csépléssel. Hatvannyolc-het-Az aratás tehát újból megindult az ipolyviski szövetkezetben. — A járás brigádosokat ígért, de mi csak saját erőnkre támaszkodunk — mondja Kovács György mezőgazdász, s majd hozzáfűzi, ha az időjárás engedi, augusztus 15-ig a gabona betakarítását befejezik. Balia József csoportvezető a szövetkezet gabonakészletét mutatja. A hatalmas gabonaraktárban - amelyet a vihar szerencsére nem döntött össze — még most is 5 vagón őszi és tavaszi árpa, és körülbelül másfélvagón morzsolt kukorica található. A szárítókban levő kukoricát a szövetkezet vezetősége 3 — 4 vagonra becsüli. Ezt vastartaléknak nevezik. Estére a bizakodó hangulat még fokozódik. Csala Ignác mezei csoportvezető kerékpárral a határt járja. Megforgatja a kévéket, a kereszteket és arra kíváncsi, lehetne-e holnap csépelni. Majd a lábon álló gabonatáblákat ellenőrzi. Visszatéraz úton Kovács György mezőidei bevételi lehetőségekről beszél. Tervezett jövedelme 421 000 korona. De ahogy mondja — elérik a hatszázezer koronát. A kertészet eddigi bevétele 170 000 korona, pedig a legnagyobb bevételt rendszerint csak szeptemberben és, októberben érik el. Hektáronkénti átlagos jövedelme 50 000 korona. A legnagyobb bevételük a csemegepaprikából van. Estére a falu lecsendesedik. A határban a gépek is elhallgatnak. Az idő későre jár. A község egyik házából erős fény szűrődik a sötét utcára. A szobában Bartal Lajos elnök, Kovács Gyrögy mezőgazdász. Balia József, Csala Ignác munkacsoportvezető a másnapi tervet beszélik meg. Ahogy a megbeszélésből kitűnik, másnap minden gépet bevetnek. Mozgósítják a munkaerőket. Minden géphez kijelölik az embereket és ha kell, az építkezési csoportból is 4 — 6 embert elvonnak. Legfontosabb és legsürgősebb feladat most a gabona betakarítása. Elhatározták, hogy vasárnap is csépelnek. Két kombájn, A képen Hajdamár János traktoros és Tóth Kálmán egyoldalról vágják a dőlt gabonát. ven vagón termésre számítanak, de ebből csak 14 vagón szemet csépeltek ki. Д többi gabona még keresztekben és kévékben fekszik a földeken. Egy heti szünet után eloszlottak a felhők és mintha mi sem történt volna, a nap újból szelíden sütött. A határ megélénkült, s szorgos emberek újból nekifogtak a gabona betakarításának. Ebben a munkában az asszonyok is kiveszik részüket. Fényes Ilona, a JNB tagja társaival a megázott kereszteket hányja szét, hogy a melengető napsugár és a fújdogáló szellő minél könnyebben felszáríthassa a nedves kalászokat. Szinte el sem hinné az ember, hogy ezeket a kereszteket, amelyek többször megáztak, két napi napsütés után már csépelni lehetne. Keresztenként alig akad egy-két kéve, amely még szárításra szorul. A cséplést itt azonnal meg lehetne kezdeni, ha a szövetkezetnek elegendő cséplőgép állna rendelkezésére. Az idén a felázott talaj következtében a kévekötőgépekre nagyobb feladat jut és így több cséplőgépre volna szükség. A gépállomás azonban ezzel nem számolt és így a viskiek nem csépelhetnek el olyan gyorsan, mint ahogy szeretnék- és ahogy ezt az időjárás is feltétlenül megköveteli. A dűlő másik végén két kévekötő gép vágja a búzát. Az aratás lassan halad, mert a gép a dőlt gabonát csak egy irányban vághatja és így minden rend után üresen tér vissza. Tavaly átlag 23 — 24 mázsás hozamot értek él, az idei eredmények az elemi csapások ellenére is sokkal jobbnak mutatkoznak. gazdásszal találkozik és elégedetten közli, hogy holnap teljes erővel megindulhatnak a kombájnok és a cséplőgépek. Kovács György örül a hírnek. Délután ő is a határt járta és ugyanez a véleménye. Akárkivel is beszél az ember a szövetkezetben, mindenki bizakodó. Kovács György a sertésállománnyal dicsekedik, amely a tavalyinál szebb. Az állatállomány takarmányalapját bőségesen biztosították. — Olyan rendkívül nagy cukorrépánk terem az idén, hogy attól félünk az oroszkai cukorgyár nem fogja átvenni — mondja jó humorérzékkel Balia József mezei csoportvezető. Nyustyin József kertészeti csoportvezető az 4 önkötözőgép és 2 cséplőgép szakadatlanul dolgozni fog mindaddig, amíg az időjárás engedi és amíg az aratás és cséplés be nem fejeződik. Amikor a megbeszélés véget ér, vidám derűlátó embereket látunk magunk körük Mi azonban aggódunk a termésért,,, féltjük ,az .időjárástól. - hát ha holnap ismét esni fog és vége a szép tervnek. Bartal Lajos, a viski szövetkezet viharedzett elnöke azonban azzal nyugtat meg bennünket, hogy 1955-ben még nagyobb esőzések voltak és ha nehezen is, de mégis betakarították a mindennapi kenyeret jelentő termést. Irta és fényképezte: FÜRY JÓZSEF A Szabad Földműves kritikája nyomán Lapunk november 23-i számában megjelent „Az úr a pokolban is úr‘ című cikkünkre a nyitrai kerületi nemzeti bizottság ellenőrző osztályának vezetője a következőket válaszolta: A cikk nyomán a kerületi nemzeti bizottság ellenőrző osztálya a kereskedelmi osztállyal együtt kivizsgálta Grőne Jenő alkalmazását. A vizsgálatnál megállapítást nyert, hogy a bírálat helyénvaló és a nyitrai kerületi zöldségfelvásárló üzem igazgatóságának káderosztálya hibát követett el. Grőne Jenőt az ottani alkalmazottak ajánlása nyomán a káderes szabadsága alatt vették fel. Mikor a káderosztály tudomására jutott hogy Grőne Jenő volt földbirtokos, leváltották vezető raktárnoki állásáról és csak mint segédraktárnok dolgozott 850 korona fizetéssel. Az egész ügyet a nyitrai városi pártbizottság és a városi nemzeti bizottság munkaerőügyi osztálya letárgyalta és határozatot fogadtak el, hogy Grőne Jenő az állami útakon fog .dolgozni. Ezután a kerületi zöldségfelvásárló üzem igazgatóságának ülésén határozatot fogadtak el, amely szerint Grőne Jenő megkapja azonnali felmondását. A nyitrai kerületi nemzeti bizottságellenőrző osztályának vezetője. A termelési terv széfírása a galántai Az 1958-as termelési feladatokat csak egyes mutatókra írjuk ki, ezek a szántóföldterület, a cukorrépa vetésterülete, a len, a repce,- a napraforgó, a tehénállomány és a malacállomány. Röviden foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy miért írja elő a terv a földterület kiszélesítését. Ez egy igen fontos kérdés országszerte és járásunkban. Ma egyes dél-szlovákiai járásokban, így Galántán. Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren vannak olyan legelőink és elhanyagolt rétjeink, amelyekről csak 80 vagy 120 mázsa zöld takarmányt nyerünk. Hogy ha ugyanezen a területen például csalamádét termelünk, vagy pedig tavaszi keveréket, akkor elérhetjük a 250 — 350 mázsa zöldtakarmányt. Tehát amint látjuk igen fontos kérdés, hogy minél több szántóterületet nyerjünk. A tervszétírás irányvonala szerint a szövetkezetek előre kidolgozzák a vetésterületeket és az állatállomány tervét. A taggyűlések jóváhagyása után ezt beküldik áttanulmányozás végett a járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályára. A galántai járásban már az összes szövetkezetek megkezdték a • tervszétírást és vannak olyanok is, amelyek már elküldték a járási nemzeti bizottságra a javaslatot. Jó munkát végzett ezen a téren Felsőszeli, Pálóc és Nádszeg. A pálóci szövetkezetesek például bz 1958-as tervszétírás megvalósítására komissziót alakítottak, amelynek tagjai az EFSZ vezetősége, valamint a jő szövetkezeti tagok, akik ismerik a növénytermelés és az állattenyésztés problémáit, és hozzá tudnak szólni, hogy az egyes kitűzött feladatok reálisak-e. A komisszió első feladata* volt, hogy rendbe tegyék a földnyilvántartást, pontosan tudják, hogy mennyi a szántó és a mezőgazdasági járásban terület. Ennek figyelembevétele után pontos vetési tervet dolgoztak ki. Már most tudják, hogy milyen területeken fognak termelni egyes terményféléket. A tervszétírásnál nagy figyelmet szenteltek a takarmányalap bebiztosításának, mert az ötéves terv irányelvei szerint emelni kell az állatállomány hasznosságát, amit csakis a bőséges takarmánnyal lehet elérni. A palóciak példáján okulva, jó volna ha a galántai járás összes szövetkezetei figyelembe vennék ezt a kérdést, mert az ötéves terv végéig 2300 és 2500 literes tejhozamot is el kell érnünk némely helyeken, ami szintén csak a takarmányalap bebiztosításával valósítható meg. Az állatállomány tervének kidolgozásánál a pálóci szövetkezeteseknek nem volt különös nehézségük, mert megvan a tervük. Viszont nehézségekkel küzdenek azók a szövetkezetek, ahol még hiányzik a tervezett állatállomány. Járásunkban a szövetkezetek megszilárdításának egyik fontos előfeltétele, hogy minden szövetkezet egészítse ki az állatállományát. Az a szövetkezet, ahol nincs meg a kellő állomány, nem adhat el terven felül tejet vagy vajat és így kevesebb a jövedelme. A vízkeleti szövetkezetben például hiányzik még 12 tehén, a diószegiben 8. A tervszétírásnál ezek a szövetkezetek kötelezték magukat, hogy az év végéig teljesítik a tervet. Ezen szövetkezetek példáját követhetnék más helyeken is, mert vegyünk esak. ceruzát és papírt, hogy ha csak tíz tehénnel van kevesebb, egy év alatt ezek 20 000 liter tejet adhatnának, amiért a szövetkezet terven felül 48 000 korona jövedelemhez jutna. A tervszétírásnál minden helyi nemzeti bizottságnak foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel. Krajéovié Ferdinánd ľrrrH==ľv I I — !' • ■ --------• '=-"l====«^=l— ■====» a:,:' .■ «===== i = i ■-------■ == ■ 1--------■ ==--■ A jövő évi tervszéiíráshoz A paraszt gabonát, élelmiszert ad az országnak, cserébe ekét, kerékráfot, televíziót, vagy villanymosógépet kap a munkásosztálytól. Ha mindkettő teljesíti kötelességét, akkor szilárd a nemzetgazdaság. Azonban ha akár az egyik, akár a másik oldalon sokan nem teljesítik kötelességüket,. ez kedvezőtlenül hathat országunk gazdasági helyzetére. Ebből is láthatjuk, milyen hatalmas jelentősége van - a munkás-paraszt szövetségnek. Ha a munkás-paraszt szövetségben mindakettp teljesíti feladatét, akkor megvan a biztosíték arra, hogy a munkásosztály eladhatja iparcikkeit és a parasztság is biztosított áron értékesítheti terményeit. Napjainkban földműveseink terményeiket értékesíthetik és nem kell rettegniük, hogy a piacon elkél-e a gabona, vagy más termény. Parasztságunknak a munkás-paraszt szövetségből származó előnyeiről legjobban beszél az a tény, hogy az 1954-es évhez viszonyítva 43 százalékkal nőtt a jövedelme. A mezőgazdasági terményárak szilárdak. Nem történnek meg olyan esetek, mint például a múlt köztársaságban, hogy a földbirtokos többet kapott a gabonájáért, mert eladhatta télen drágább áron, viszont a kis- és középparasztoknak ráutaltságuknál fogva már aratás után piacra kellett vinni a gabonát, amikor a legolcsóbb volt. Parasztságunk nagy része megértette a munkás-paraszt szövetség lényegét és példásan teljesíti kötelességét. Sok egyéni gazda azonban mégis úgy gondolkozik, hogy „miközöm nekem embertársaimhoz“. Csak jogokat követel, de kötelességét nem teljesíti. Többezer egyéni gazda nem teljesíti beadási kötelezettségét, terményeit pedig szabad áron adja el és ilyen úton meg nem érdemelt jövedelemhez jut. Éppen a napokban vitatják a falvakon a jövő évi mezőgazdasági termelési tervet. Ezt felhasználhatjuk a beadásban uralkodó rendetlenség felszámolására. Az 1958-as termelési tervek csak hét mutatót tűznek ki, ami nagyobb önállóságot biztosít az EFSZ-nek és egyéni gazdáknak. Némely termények és termékekből nincs kötelező beadás és egyes növényfajtáknál sem tűzik ki a vetésterületet, csak a beadási normákat állapítják meg. Ezen tervek tehát nagyobb lehetőséget nyújtanak arra, hogy az állami tervek t'igyelembévétele mellett az EFSZ és a magángazda azt termelje, ami legnagyobb jövedelemhez juttatja. Nagy előny az is, hogy a gép- és traktorállomásoknak nem kell természetbeniekben fizetni. Az új beadási normák nem mindenütt jelentenek emelkedést A beadási normákban némi változás lesz, mert 1954-es évtől főleg a szövetkezetesítés következtében a termelés jóval emelkedett. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a beadási normák mégsem jelentenek minden helyen emelkedést, mert egyes szövetkezetekben csökken, máshol viszont emelkedik a kötelező beadás. A csatai EFSZ-nek például csökkentették az igazságtalanul magas sertéshús beadást. Jogosan panaszkodtak a szetei szövetkezetek is, hogy majd olyan beadásuk volt mint a tőreinek, ahol jó zsíros, elsőrendű fekete föld van, a szetei határ viszont homokos. Ilyen aránytalanságokkal találkozhattunk több helyen is. Ezekben a napokban a helyi nemzeti bizottságok a szövetkezetekkel együtt jól vizsgálják felül a járási nemzeti bizottságoktól kiküldött beadási normákat, hogy az megfeleljen a község határában elterülő földek minőségének. Rend a lelke mindennek A beadási normák szétírásánál elsősorban rendbe kell hozni a föld nyilvántartását. Az itt uralkodó rendetlenség nagyban hozzájárul a beadási fegyelem meglazulásához. Csatán például tavaly 80 hektár eltitkolt földet találtak. Viszont a községnek a kivetett normát be kellett adni és megtörtént az, hogy a háztáji földek után kétszer beadták a terményeket a szövetkezet és a tagok is. Tehát egyes gazdák jól jártak, mások viszont rájuk fizettek. Bajka József, a csatai HNB .titkára most is azt mondja, hogy nincs rendben a földnyilvántartás és csak az eddigi megbízhatatlan kimutatás szerint dolgozzák ki az 1958-as évi beadási tervet. Pedig a mérnökök még 1955-ben felmérték a határt, de a község még a mai napig sem kapta meg a nyilvántartást. Ezt a problémát rövidesen meg kell oldani. A másik nagy hiba, hogy a HNB-nak nincs áttekintése arról sem, ki mennyit adott be. Nem csoda aztán, ha sokan kullognak a beadásban. Badala János 12 hektáros gazda évek óta nem teljesíti beadási kötelességét. Az idén két tehéntől egy liter tejet sem adott be. Hasonlóan járt el Janóri 5 hektáros gazda, Abrahám János és Horváth Ernő. Az emelt beadási normák és vele párhuzamosan a mezőgazdasági termelés emelése előirányozzák a parasztok és az egész lakosság életszínvonalának emelkedését. ■ A normák szabályozása politikai és közgazdasági célt követ. К realizációs áraknak, az egyének vagy szövetkezetek jövedelmének összhangban kell lenni a mezőgazdasági termelés emelkedésével és az ebből származó jövedelemnek viszont párhuzamosan kell haladni a tervezett nemzeti jövedelemmel és az összes dolgozók életszínvonalának emelkedésével. A realizációs árak a kötelező beadás és terven felül beadott termények árának középértékét jelentik. Ha egy gazda a kötelező beadás és a térvén felül beadott termények árát összeadja és annak középértékét veszi, megkapja a realizációs árát. Tehát a mezőgazdasági árakba bele van kalkulálva az is, hogy a gazda nemcsak a kötelező beadását fogja teljesíteni, hanem terven felül is ad be és ezzel nagyobb bevételhez jut. Mindannyian gazdagabbak leszünk A realizációs árak magasságát különösen kihasználták az olyan egyéni gazdák, akik eltitkolták elsősorban földeiket, másodsorban beadási kötelességeiket nem teljesítették és mégis szabad áron adtak el. Viszont másutt a realizációs ár alacsony volt, mert az egyéni gazda nem használta fel a gépeket, műtrágyákat és jóval kevesebbett termelt mint a szocialista szektor. Ha csak a búza hektárhozamát nézzük országos méretekben, hektáronként 5 mázsával termeltek kevesebbet az egyéni gazdák. Hasonló a helyzet más termékeknél is. Csatán például az EFSZ 30 mázsa tavaszi árpát és 26 mázsa búzát termel egy hektáron, az egyénileg gazdálkodók viszont csak 20 mázsa árpát és 18 mázsa búzát. Tehát a kevesebb termeléssel kevesebb volt a jövedelmük is. Az 1958-as tervszétírásnak éppen az a feladata, hogy minden vonalon elősegítse a termelés emelését s végeredményben a magángazda, s szövetkezetes és az egész ország gazdagabb legyen. Nem nézhetjük tovább, hogy milliók sikkadjanak el amiatt, hogy az egyéni gazdák kevesebbet termelnek. Kétyen például — még leírni is sok — 140 000 liter tejjel tartoznak az egyéni gazdák. Az ilyen gazdákkal meg kell értetni, hogy ha kapnak az államtól valamit, akkor adni is kell érte. Mert hisz a beadás az végeredményben eladás. A beadási kötelesség meghatároz egy bizonyos normát, bizonyos áron, azon felül pedig magasabb áron is értékesítheti a termékeit a szövetkezet vagy a gazda. A mi beadási rendszerünk biztosítja a parasztságnak, hogy terményeit és termékeit szerződéses úton. biztosan eladhassa. Nemzeti bizottságaink fontos feladata most, hogy a parasztságnak felhívják a figyelmét hazafias kötelességére. Mondjanak el olyan példákat, mint Molnár János szetei 4 »hektáros földművesé, akinek a munkás-paraszt szövetségen alapuló hazánk tette lehetővé, hogy mindkét fiának házat építsen. Magyarázzák meg azoknak, akiknek fiai az üzemekben dolgoznak, hogy a munkalehetőséget is az ország adja. Mondják el, hogy a régi burzsoá köztársaság idején 180 000 ember ment külföldre dolgozni és csak 1934-ben 35 000 földműves portáját és földjét árverezték el. A napokban Ipolyszakállason 18 kis- és középparaszt lépett a szövetkezetbe. A helyi nemzeti bizottság a jövő évi tervszétírás alkalmából agitációs munkát fejtett ki, hogy sokkal könnyebben elérhetik a többtermelést a nagyüzemi gazdálkodással. Ezt a példát követhetnék az öszszes helyi nemzeti bizottságok, mert most van a legjobb alkalom arra, hogy a kis- és középparasztokat megnyerjék a szövetkezeti gazdálkodás számára. Balia József
