Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-28 / 30. szám

A szocialista faluért S^ZjoIhzcL Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDÖGAZDASÄGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1957. július 28. Ára 40 fillér Vili. évfolyam, 30. szám. A szalma összehúzását és kazalbarakását nagyon jól megszervezték a nagy­­szombati állami gazdasághoz tartozó špasincei részlegen. Fogatok és trak­torosok a szalmát a kazal közelébe húzzák, majd markológéppel egyenest az elevátorra, ahonnan felkerül a kazal tetejére. (Foto: Dušek) Süssön hót a szellem napvilága Idős, ráncosarcú falusi asszony lihegve fut ki az egyik egyházas­­básti (füleki járás) udvarból. Kérdé­sünkre csak bólint, elakadt lélegzete miatt alig tud szóhoz jutni. Könnyei végig futn- к aszott képén. Nem sze­retünk síró asszonyt látni, de főleg a falusiakat nem, akikkel szívünk annyira együtt érez. Bent aztán elénk tárul az évszázados paraszti sors, a viszálykodás, a veszekedés az osztályon, az örökségen. Most is azért különbözött össze (a vő az anyóssal. A barázda, a harácsolás átka sokszor letörölte a mosolyt eb­ben a faluban is a dolgos parasztok arcáról. Agitálás közben egyre kísért ez a szomorú kép és szinte jólesett egy másik történet, amely arról szólt, hogy egy várgedei szövetkezeti tag, hogy tette lóvá az egyik egyházas­­básti kérdezósködöt. Várgede felől az úton kissé kopott, de még elég jó bútort vitt az egyik várgedei paraszt. Az egyházasbásti megkérdezte: — Hová viszi? — Eladom, mert kell a pénz, — szólt amaz, ravaszul. Persze az egyházasbásti csak később tudta meg, hogy a várgedei szövet­kezeti tag azért adta el a bútort, mert újabbat, modernebbet vett, mellé gramafonos rádiót a nemrég épült korszerű családi házba. Mennyivel is szebb már a szövet­­kezetesek élete. Az öreg néni csa­ládja még mindig egymást eszi,, a szövetkezeti tagok már egyre feljebb lépnek a kultúra lépcsőfokán. Az „autós" szövetkezeti parasztok már azon gondolkoznak, hogy melyik városba menjenek színházba vagy moziba. Ezek az emberek már nem a földharácsoláson törik a fejüket, hanem mivel gazdasági gondjaik nincsenek, kultúrszomjukat elégítik ki. A hetekben tanúi voltunk, láttuk amint több száz paraszt ünnepélye­sen alakított szövetkezetei. Szlová­kiában több mint tíz szövetkezet alakult Eperjestől Malackáig. Sok paraszt választotta az újat, a köny­­nyebbet, ahol a jó segítőtárs, a gép segítségével, könnyebben él majd. Jóleső érzés a szövetkezeti pa­rasztok között járni, örül az ember, hogy végre felemelkedik már a földművesnép, a falvak népe is. Sok Szó kellett, sokat agitáltak a funk­cionáriusok, a sajtó, hogy másképp éljen a falu és kell most is a szó, hogy még többen kövessék a jó pél­dát. Nem várhatjuk, hogv a falu ma­gától mozdul. Mert hogy sok helyen mozdulna már, arról tanúskodik az a tény, hogy a besztercebányai ke­rületben minden járásban van már két-három falu, ahol tizennégyen vagy húszán aláírták a belépési nyi­latkozatot a szövetkezetbe. De fel­tehető a kérdés, vajon mikor alakul­nak meg ezekben a falvakban is a szövetkezetek? Mindjárt válaszolha­tunk is, hogy ez főleg a kerületi, járási és helyi nemzeti bizottságok munkájától függ. Most a legjobb ideje annak, amikor a paraszt látja, hogy a szövetkezetek megint többet termeltek, a tagoknak megint több lesz a jövedelme, a nemzeti bizott­ságok tagjai szóljanak a nyelvükön, adjanak papírt és ceruzát a kezükbe és nyerjék meg ókét a szövetkeze­tekbe. A választások után mindenütt pan­gás állott be az agitációs munkában. A nemzeti bizottságok megeléged­tek az eredményekkel és nem töre­kedtek arra, hogy azonnal munkába fogjanak és hozzálássanak az első és legfontosabb feladatukhoz, a falu szocializálásához. Most az aratás idején a nemzeti bizottságok több­sége eredményes munkát fejt ki. A korponai járási nemzeti bizottság - ahol az év elejétől már öt szövet­kezet alakult, nemrég pedig egy egész falu alakított EFSZ-t — na­gyon jó munkát fejt ki. A járási nemzeti bizottság megszervezte az agitációs kollektívákat, amelyeknek vezetői a járási nemzeti bizottság vezető dolgozói. Az agitációs mun­kát úgy kezdik el, hogy először csak kisebb csoportok mennek ki, akiknek feladata megismerni a falu minden parasztját, milyen problémái vannak, hogyan teljesíti a beadást. Utána nagyobb agitációs kollektívák men­nek beszélgetni a parasztokkal. Az agitációs kollektívába a járási nem­zeti bizottság minden ügyosztályáról van dolgozó, akik a parasztok kér­déseire megfelelhetnek. Ezen kol­lektívák magukkal viszik a falu köz­­gazdasági elemzését is, amelyből minden paraszt, ha papírt és ce­ruzát vesz a kezébe, kiszámíthatja, hogy milyen jövedelme lesz majd a közösben. Természetesen az agitá­ciós kollektívák elsősorban is a helyi nemzeti bizottságot aktivizálják és ezekkel közösen j árnak beszélge­tésre a parasztokhoz. A korponai JNB, hogy még szorosabb kap­csolatot tartson a falvakkal, leg­utóbb tanácsülését Husinán tartotta, ahol a helyi nemzeti bizottsággal együtt megbeszélték a mezőgazda­­sági termelés emelésének kérdéseit és ezzel párhuzamosan a szövetkezet alakítását. A tanácsülés és általában az agitációs munka elsősorban arra irányul, hogy a helyi nemzeti bizot­­ság tagjai írják alá elsőnek a belé­pési nyilatkozatokat, és ezek példá­ján a falu többi földművesei. Jól bevált az a módszer is, hogy a nöbi­­zottságokat a szomszéd falu jobban dolgozó nőbizottságának elnöknói ak­tivizálják, a tömegszervezeteket pe­dig a járási nemzeti bizottság. Szintén hatásos az is, hogy a jól menő szövetkezetek tagjai járnak agitálni a helyi nemzeti bizottság tagjaival. A korponai járásban a na­pokban is egyre szaporodik az alá­írások száma és rövid időn belül ismét egy egész faluban megalakul a szövetkezet. Ezzel szemben sok nemzeti bizott­ság munkájában még hiányosság van. Kezdhetjük a besztercebányai kerületi nemzeti bizottságról, amely különösen elhanyagolja a szemléltető agitációt, mivel a sajtóosztály több mint három hétig nem adott ki vil­lámújságot az új szövetkezetek ala­kításáról és az aratási híradó pedig csak akkor jelent meg, mikor már az aratási munkák javában folytak. A szemléltető agitáció ilyen lebe­csülése megmutatkozott a járásokon is, például Kékkőn a népművelési otthon a választások óta nem adott ki semmilyen villámhírt, csak a bí­rálat után. Több járási nemzeti bizottság csak formálisan végzi az agitációt, ami főleg abból ered, hogy hiányzik az ellenőrzés. A füleki járási nemzeti bizottság dolgozói is azt mondták, hogy mindent megtesznek az agitá­ciós munka érdekében. Az ellenőrzés viszont megmutatta, hogy sok falu­ban az agitáció csak formális. Egy­­házasbáston, Tachtin, Hidegkúton voltak olyan agitátorok is, akik ki­mentek a faluba, megittak egy pohár sört és anélkül, hogy a parasztokkal egy szót is váltottak volna, mint akik dolgukat jól végezték, visszamentek Fülekre. Az ilyen formális agitációt elősegíti az is, hogy a füleki járási nemzeti bizottság nem aktivizálja a helyi nemzeti bizottságokat és sok esetben az agitátor maga marad a faluban, mert a nemzeti bizottság nem készült fel az agitációs mun­kára. Természetesen az olyan agitá­tor, aki nem ismeri azt a parasztot akivel beszél, nem is érhet el jó eredményt. A füleki járási nemzeti bizottság is tehát fordítva végzi munkáját, mert elsősorban is a helyi nemzeti bizottságot kell aktivizálni, mert az üzemekből és a járási nem­zeti bizottságból kiküldött agitáto­rok csak segíthetnek a helyi nem­zeti bizottságoknak és a tömegszer­vezeteknek. Hasonló eset történt Sirakon is (kékkői járás), ahol eddig már heten aláírták a belépési nyi­latkozatot, de a helyi nemzeti bizott­ság egy hónapon keresztül nem fog­lalkozott a szövetkezet alakításával és amikor kimentek az agitátorok, nem jártak velük a helyi nemzeti bizottság tagjai. Tehát elsőrendű feladat, hogy először is a nemzeti bizottságok házatáján teremtsünk rendet, mert vannak olyan helyi nemzeti bizottsági tagok is, akik annak ellenére, hogy a faluból már többen aláírták a belépési nyilatko­­(Folytatás a 2. oldalon.) Népünk kenyeréről van szó! Használjunk ki minden percet Ezekben a napokban egy cél lebegjen szemünk előtt: veszteség nélkül betakarítani a termést. Az utóbbi napokban a kiadós esőzések veszélyeztetik az aratás zavartalanságát és éppen ezért egyre nő mindannyiunk felelőssége, hogyan birkózzunk meg az aratás, cséplés és a begyűjtés körül mutatkozó nehézségekkel. Ezt a komoly feladatot csak úgy tudjuk megvalósítani, ha egyetlen munkáskéz, fogat és gép sem marad kihasz­nálatlanul. Ahol szükség van, haladéktalanul szervezzenek brigádokat, vonják be a lakosságot az aratásba és mutassanak jó példát a védnök ségi üzemek dolgozói is. A helyi nemzeti bizottságok, a kommunisták a fa­lunk tegyenek meg mindent annak annak érdekében, hogy a termésbetakarításból mindenki kivegye a részét, hogy megmentsük népünk kenyerét. Legyen mienk az egész termés — Lesni kell az időjárást — mondja a paraszt, ha munkáját eső zavarja. Már pedig idén az eső eleget kelle­metlenkedik és nagyban gátolja az aratást, a cséplést. A földműves — ha derül az égbolt s előbúvik a nap — lesi, mikor mehet rá a földre, mikor szárad meg a lábon álló gabona, a már keresztbe rakott kévéket szétállogatja, hogy mielőbb csépelni lehessen. Ilyen munka folyik Nádszegen is, ahol az esőzéseket a jég is megelőzte. A termés megverve, szét ázva vár sor­sira. A nádszegiek segítenek rajta. A szövetkezet minden tagja a betaka­rítással van elfoglalva. Mentik az éle­tet. Üres a kovács- és a bognármű­hely, szünetel az építkezés. A mester­leinek a zsákok a kétyi szövetkezetben (Foto: Dánó) Dudás Szilveszter, építési vezető vil­lámgyorsan oldozta a kévéket, hogy kezére játssza az etetőnek. Dudás Istvánnak, aki az elevátor alatt állt, jól meg kellett a villa nyelét szorí­tania, hogy a szalma be ne takarja. Kitartott, de az az elhatározás fogant meg benne, hogy holnap ö etet, Svej­ger Gáspárnak pedig az elevátor alá kell állnia. Ilyen és hasonló versenygéssel dol­goznak a zsákoknál és minden poszton az építocsoport munkásai. Kell most ez a virtus és gyorsaság, hogy miénk legyen a kalász, az egész termés. Az építocsoport példájára a kerté­szetben dolgozók is üzembe helyeztek egy cséplőgépet. A szövetkezet véd­­nokségi üzeme, a galäntai OPK sem nézi tétlenül a szövetkezetesek ke­nyérért vívott harcát; segít a csép­­lésben. — Mi is együtt érzünk a szövetke­zeti tagokkal, amikor birkóznak az esöverte gabonával — mondja Vadovics elvtárs, a védnökségi üzem igazgató­ja. — Szombaton már együtt volt a 22 emberből álló cséplöbrigád, amikor telefonon értesítést kaptunk, ne men­jünk, mert zuhog az eső. Azóta ké­szenlétben állunk, s amint lehet, egy cséplőgépet üzembe helyezünk és mindaddig dolgozni fogunk, amíg a szövetkezetnek szüksége lesz rá. Az ország, a nép kenyere forog koc­kán-, ezt tartják szem előtt a nád­szegiek is. Ezért egy emberként har­colnak az életet adó kalászért, a ter­mésért, a vagyonukért. Kerüljön zsákba, magtárba, az álla­mi begyííjtóhelyre és kamránkba az egész idei termésünk. így lesz fehér kenyerünk, foszlós kalácsunk és telt a pénztárcánk S. G. A Megbízottak Testületé elnökségének felhívása ai aratási munkák meggyorsítására E- napokban kezdődött földműve­seink felelősségteljes örömteli mun­kája — az aratás. A termés jó. Most az a feladat, hogy gyorsan és vesz­teség nélkül betakarítsuk. A viharok és zivatarok, amelyek közvetlenül az aratás előtt sújtottak több járást főleg Dél-Szlovákiában, lényegesen megnehezítették az idei termés betakarítását. Számos helyen megdőlt a termés, ami nehezebbé, néhol lehetetlenné teszi a gépek hasz­nálatát. Július elején a forró napok következtében a gabona gyorsan be­érett az északi vidékeken is. Az utóbbi napokban zavart okoztak az aratás menetében az esők, amelyek lassítot­ták az aratás ütemét és komolyan fenyegetik földműveseink egész évi munkájának eredményeit. A gabona egyes helyeken már túlérett, vagy nemsokára túlérik, úgyhogy nagy veszteségek fenyegetnek. A felsorolt tények rendkívül nagy követelményeket rónak az emberek és gépek munkájának megszervezé­sére és minden erőfeszítést megkö­vetelnek, hogy a gabona betakarítását gyorsan és rövid idő alatt elvégezzük. Szövetkezeti tagok és földművesek! a gép- és traktorállomások, valamint az állami gazdaságok dolgozói, a nem­zeti bizottságok funkcionáriusai és dolgozói! Kapcsoljatok be az aratási mun­kákba minden gépet! Teljes mérték­ben használjatok ki minden kombájnt, kévekötögépet ügy, hogy a gépek többsége hajnaltól estig dolgozzon és mindenütt, ahol az a legkisebb mér­tékben is lehetséges, az éjszakai órák­ban is. Indítsatok versenyt a gépek legjobb kihasználásáért. Az EFSZ-ek nélküli községekben szervezzétek meg a közös aratást. Kapcsoljátok be a termés gyors betakarításába a község minden egészséges emberét. A kormánynak 1956. június 20-án kelt határozata alapján szervezzétek meg az üzemek, hivatalok és egyéb intézmények dol­gozóinak segítségét is. Ahol nem lehet a gépeket felhasználni, gyors ütem­ben szervezzétek meg a kézi aratást. A száraz gabonát rakjátok aszta­­gokba. Gyorsítsátok meg a cséplést és szervezzetek munkaversenyt, hogy minden mezőgazdasági üzem idejé­ben teljesítse hazafias kötelességét — a gabona beadását az államnak. Sürgősen rakjátok kazlakba a szal­mát a kombájnok után, végezzétek el a tarlóhántást és minél nagyobb te­rületet vessetek be tarlókeveré­kekkel. Üzemek és hivatalok dolgozói, fal­­vaink és városaink lakossága! Segítsetek az aratási munkák meg­gyorsításában. Szervezzetek brigádo­kat főleg az EFSZ-ek, az állami gaz­daságok segítségére. A gyors segítség most a leghatékonyabb. Szövetkezeti tagok és földművesek, gép- és traktorállomások, valamint állami gazdaságok dolgozói, városaink és falvaink dolgozói, nemzeti bizott­ságok funkcionáriusai és dolgozói! Tárgyaljátok meg azonnal minden községben és járásban az aratási munkák meggyorsítására vonatkozó intézkedéseket. Fordítsátok minden erőtöket a termés megmentésére. Cselekedeteiteket az a tudat vezé­relje, hogy az idejében való, veszte­ség nélküli termésbetakarítás és a gabonabegyűjtés tervének teljesítése nagy jelentőségű a mezőgazdaságban a második ötéves terv feladatainak teljesítésében a dolgozók életszínvo­nalának emelésében. Mindent az idei aratás, cséplés és termésbegyűjtés sikeres teljesíté­séért ! A MEGBÍZOTTAK TESTÜLETÉNEK ELNÖKSÉGE emberekből külön csoport alakult, s amíg a mezei csoport tagjai arat­nak, ok csépléshez fogtak. A múlt hét péntekén, az első napon, 125 mázsa árpát csépeltek. Vasárnap már fokoz­ták az iramot, mert félnap alatt 90 mázsa terményt vittek a raktárba. — Megmutatjuk, hogy a mezön is tudunk dolgozni — mondja Dudás István, az építőcsoport tagja. Az iparosokban valóban nagy aka­rat és virtus lobog, amit a következő eset is bizonyít: A gépbe Svejger Gáspár adogatta a kévéket, s amikor észrevette, hogy a kazalon levőknek elég dolguk akad a szalmával, szaporábban, még ügye­sebben eresztgette a dobba a gabonát.

Next

/
Thumbnails
Contents