Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-01 / 48. szám

Jzatŕad Földműves 1957. 'december f,­é «в Ä zselizi gépállomás szerelői: Bújna Ferenc, Hamran László, Sumundel László és Adamcsek Sándor a párt levelét tanulmányozzák Javul a helyzet Éppen az 1958-as évi terven dolgo­zott Mozgai Béla, a Dunaszerdahelyi Állami Gazdaság üzemi tervezője, amikor benyitottam dolgozószobájá­ba. Kérdéseimre komoly megfontolt­sággal válaszolt. Elmondta, hogy üze­mük hatékonyságának emelése az a vezérfonal, amely az egész tervezést áthatja.- Meg kell mondanunk, hogy üzemegységeinkben még sok az eddig ki nem használt, feltárt tartalék. Ezek kihasználására teszünk jelenleg aján­latokat. - Megtudom, hogy 1951 óta dolgozik jelenlegi munkahelyén.- Melyik év volt a legrosszabb és miért? — teszem fel a kérdést. Kissé elgondolkozik és készségesen vála­szol.- Az utóbbi évek folyamán az 1956-os gazdasági év volt a legrosz­­szabb, amit főleg az előző évi száraz­ság okozott. A takarmánykészletben nagy hiányok mutatkoztak és így az állatállomány, s annak hasznossága erősen csökkent úgy, hogy például sem a súlygyarapodásban, sem a fe­­jési átlagban nem értük el az előírt mennyiségeket. Ez nagyban hátrál­tatta a termelési terv teljesítését, aminek következtében pénzügyi ter­vünk is nem számított veszteséggel zárult. Ebben az évben azonban javulás állott be. Gazdaságunkban megvan a tervezett állatállomány, sőt augusz­tusban túl is léptük a tervet úgy a létszám, mint a fejési átlag tekinte­tében. A tervezett fejési átlag nálunk 7,67 liter volt, amit 8,46 literre emel­tünk. Ennek köszönhető, hogy a tej­­beadás időrendbeli tervét az év ele­jétől 7 ezer literrel léptük túl. Bízunk abban, hogy az év végéig terven felül beadunk 100 ezer liter tejet. — Kér­dezés nélkül beszél tovább gazdasági helyzetükről és eredményeikről. : Sertésből is terven felüli állomá­nyunk van. Az első félévben elért súlygyarapodási eredményekkel nem dicsekedhetünk. A betervezett 0,38 kg helyett 0,28 kg-os napi súlygyarapo­dást értünk el. Júliusban viszont jobb takarmányozással sikerült elérnünk a betervezett súlygyarapodást és augusztusban már ezt túl is léptük. Hasonló jó eredményeket értünk el a hízómarhák súlygyarapodásánál is. A tervezett negyven deka helyett hetvenöt dekát. A növendékállatok súlygyarapodása is kielégítő, mert a tervezettnél 16 dekával jobb. Július elejétől augusztus végéig a tervezettnél 67-el több malacot elvá­lasztottak dolgozóink. Az elhulláso­kat a minimumra csökkentettük. Augusztusban például a borjaknál egyáltalán nem volt elhullás. Ezek szerint tehát jobbak a gazda­sági eredmények, mint az előző évek­ben. A továbbiakban Mozgai Béla ter­vező is megerősíti ezt. — Tavaly, az első félévet bizony ráfizetéssel zártuk, amit ebben az évben közel 50 százalékkal csökken­tettünk. Minden remény megvan azonban arra, hogy ezt a ráfizetést az év végéig behozzuk. Termelési eredményeink ezt bizonyítják. Az állattenyésztés terén említett ered­ményeink mellett a kapásoknál, kü­lönösen a kukoricánál és cukorrépá­nál megmutatkozó hektárhozamok ehhez hozzásegítenek. A Dunaszerdahelyi Állami Gazda­ság tervezője végül annak a remé­nyének ád kifejezést, hogy a jövőben még jobb eredményeket tudnak majd felmutatni. Komárominé, Dunaszerdahely Á gépállomások zootechnikusai a szövetkezetben Több helyen szó esett már arról, hogy ajánlatos lenne, ha a zootech­­nikai szolgálat a gépállomásokhoz tartozna. Hiszen a mezőgazdasági ter­melés két fő ágazata, a növénytermelés és állattenyésztés elválaszthatat­lanul összefügg egymással. így a termelési feladatok teljesítésének szer­vezése és szakirányítása is megköveteli a szakembereknek egy közös szervben történő egyesítését a járásokban. Ez a körülmény vezette a szenei járás vezető tényezőit ahhoz, hogy a zootechnikai szolgálatot is a gépállomásra helyezték át. Ezt az intézke­dést már 1955 április havában megtették. Hogyan néz ez ki szervezési szempontból ? A Szenei Gép- és Traktorállomáson Bánovszki mérnök tölti be a főzoo­­technikusi tisztséget. Hozzátartoznak a szakaszzootechnikusok, akik körze­teikben, a hozzájuk beosztott szövet­kezetekben teljesítenek szolgálatot. Ebben a járásban jelenleg 10 ilyen szakaszzootechnikus dolgozik. A ve­zető zootechnikuson kívül a gépállo­máson még egy zootechnikus van, aki az aprójószágok tenyésztéséért felelős. A járási nemzeti bizottságon csak a járási zootechnikus maradt, aki mint a járási nemzeti bizottság tanácsadója és összekötő szerve mű­ködik. Ennek az a feladata, hogy a tanács által hozott határozatokat át­vigye a gépállomás zootechnikai szol­gálatára, biztosítsa, s ellenőrizze azok teljesítését. Milyen fő feladat áll jelenleg előttük? Feladatul tűzték ki maguk elé első­sorban is likvidálni a tehenek tüdő­vészes megbetegedését. Hogy ezt a betegséget megelőzzék, már a borjak nevelésénél bizonyos intézkedéseket tettek. Bevezették az összes szövet­kezetben a borjak rideg nevelését. A borjakat rögtön születésük után megvizsgálják nem-e reagálnak tüdő­vészes megbetegedésre. Csupán az egészséges borjakat sorozzák be a to­­vábbtenyésztésre kijelölt állatok kö­zé. Habár nincs elegendő megfelelő istálló ahhoz, hogy a borjakat elkülö­nítve neveljék, mégis a helyi forrá­sokat felhasználva ideiglenes istál­lókat létesítettek. — Máskülönben — jegyzi meg Bá­novszki mérnök — nem likvidálhat­juk a tüdővészes megbetegedést. Pél­dául a sárfői szövetkezetben a tehe­nek 60 százaléka t’üdővészes. 160 bor­jút nem tudtak hol elhelyezni, s azért ideiglenes istállókban helyezték el őket és éppen eZ volt a szerencséjük. A 160 borjú, közül csupán kettő rea­gált megbetegedésre. A Hurbanova Ves-i szövetkezet Csehországból ka­pott üszőket. Ezeket rögtön legelőre hajtották és közülük egynél sem mu­tatkozik hasonló megbetegedés. Ma­gyarbélen viszont 21 üszőt tüdővészes tehenek istállójába helyezték és ezek közül 16-nál már megmutatkozott a tüdővészes megbetegedés. A gépállomás zootechnikusai nagy gondot fordítanak az állatállomány feltöltésére. Az év elején még ezer hiányzott a tervezett állatállomány­ból, jelenleg csupán 95. Nagyobb hiányosság mutatkozik azonban a te­hénállománynál, amelynél még 600 hiányzik a terv szerint. Éppen azért a zootechnikusok most azon igyekez­nek, hogy minél több továbbtenyész­­tésre alkalmas üszőt válasszanak ki. A körzeti zootechnikusok minden szövetkezetben összeállították a ta­karmánykészletek mérlegét és az egyes takarmányokat tervszerűen el­osztották az állatok fajtái szerint. A szövetkezetek zootechnikusaival együtt megállapították, melyik hó­napban mit fognak etetni, milyenek lesznek a napi adagok, hogy a takar­mány kitartson az újig. A szenei járásban a sertéstenyész­tésben sincs meg a tervezett állomány és hasonló hiányosságok mutatkoz­nak, ami az anyakocák elhelyezéséhez szükséges helyiségeket illeti. Ezt is ideiglenes istállók létesítésével old­ják meg. Elég jelentős a malacok el­hullása is, ami az első három negyed­év alatt 9,2 százalékot mutatott. Az említett hiányosságok kiküszöbölése érdekében a zootechnikai és állator­vosi szolgálat nagy segítséget nyújt a szövetkezeteknek, elsősorban azzal, hogy tervszerűen látogatja meg azo­kat a szövetkezeteket, ahol legtöbb a hiba és tanácsokkal látják el az állatok gondozóit. Danis Józsefnek, az aprójószágok felelős zootechnikusá.nak van elég tennivalója. A járási nemzeti bizott­ság tanácsa feladatul tűzte ki 35 ezer kacsa kitenyésztését a jövő évben. Sáp község ismeretes víziszárnyas­­tenyésztéséről. Azonban ha a járási nemzeti bizottság tanácsának határo­zatát teljesíteni akarják, nem támasz­kodhatunk csupán erre a községre; Éppen azért elhatározták, hogy a já­rás területén legalább még három helyen létesítenek hasonló víziszár­­nyastenyészetet. Egyet Sárfőn léte­sítenek, ahová már megérkezett két keltetőgép és még hármat kapnak. A másik ilyen hasonló tenyészetet Torony-Zoncon létesítik két keltető­géppel. Ebben a három szövetkezet­ben keltetik majd a kacsákat és hat­napos koruk után innen látják el a szövetkezeteket. A kacsák után nagy az érdeklődés, ami abból is kitűnik, hogy Danis zootechnikus már eddig 45 ezer kacsára kapott megrendelést. December 15-én megkezdik a tojá­soknak keltetőgépbe történő beraká­sát. Ezenkívül Igrámban egy kaparő­­baromfi fajtenyészetet létesítenek, ahol évente 30 ezer csirkét keltet­nek ki. Amint a fentiekből kitűnik, a Szenei GTÄ zootechnikai szolgálatának van mit tennie. Amint arról dr. Iváncsuk állatorvos is megemlékezett, ez a munkaszervezés és együttműködés nagyon jól bevált a szenei járásban. A. Š. Fűtött úttest Angliában nyilvánosságra hozták azokat a tapasztalatokat, amelyeket múlt év telén a villamosárammal fű­tött Harmondswoerhi (Middlesex) út­testen nyertek. Az Ütépítészeti Kuta­tó Intézet a kísérlethez jelentős be­ruházást eszközölt. Az aszfalt-réteg alá dróthálót fektettek, amelybe ára­mot vezettek. Ezzel az eljárással ki­fogástalan közlekedést biztosítanak és az utakat nem kell homokkal vagy salakkal felhinteni. A kísérletek sze­rint ehhez átlagosan 30—40 W villa­mosenergia szükséges négyzetméte­renként. Tágas téren épül az új Szepsi Gép- és Traktorállomás. Nem ártana azon­ban, ha a szepsi Magasépítészeti Vállalat a munkálatokkal jobban igye­kezne. Az épületnek a terv szerint ez év végéig készen kellene lenni, de ahogy a jelenlegi helyzet mutatja, csak 1958-ban készül el. Ha az ember is úgy akarja* •• Sok hibát időben jóvá lehet tenni. Hogy ez bekövetkezhessen, jó szán­dékra és a hibák alapos ismereté­re van szükség. Ellenkező esetben a hibák ellenállhatatlanul követik egy­mást, felhalmozódnak és?... mindez gyakran kellemetlen következmények­kel jár. így történt ez a Lévai Állami Gaz­daságban is. Éveken keresztül ráfize­tést mutatott az évvégi gazdasági mérleg. Az elmúlt év végéig a ráfi­zetés már túlhaladta a 10 milliót. Nincs okozat ok nélkül A kedvezőtlen, rossz gazdasági eredménynek megvolt az oka. De azok feltárásával és felszámolásával vajmi keveset törődtek. — Nem volt aki tiszta vizet önt­sön a pohárba - hangzik gyakran a gazdaság öntudatos dolgozói részé­ről. - Jobb volt a zavarosban halász­ni. - És az elmúlt évek folyamán bizony többen „megzavarták a vizet“. Például Lovas Károly bérkönyvelo, aki jelenleg a fogházban állítólag bűnbánatos éhségsztrájkot tart, csak egy év alatt 67 ezer koronával káro­sította meg az államot. A hiányosságok egyik alapvető oka az volt, hogy a nyilvántartásokat ha­nyagul vezették, illetve egyáltalán nem vezették. — A hajamszála az égnek állt —­­jegyzi meg Kukla Sándor, a gazdaság jelenlegi főkönyvelője — amikor hi­vatalba lépésemkor több mint 2 mil­lió koronát kitevő, át nem fizetett, nyilvántartásba be nem vezetett számlahalmazt találtam. Joggal felvetődik a kérdés: „És ezt a gazdaság vezetői nem látták?“ Le­heti, hogy látták, de inkább nem akarták. A gazdaság helytelen káder­­politikájának köszönhető, hogy a ve­zetőhelyekre volt magyar rendőrka­pitány, csendőr- és katonatisztek, va­lamint volt földbirtokosok, bérlők kerültek. A gazdasági vezető zootech­­nikusa hosszú ideig olyan egyén volt, aki a régi „jó világban“ csupán 2500 hektár földet bérelt. Vajon ezek a „képzett szakembe­rek“ törődtek-e a gazdaság fejlesz­tésének kérdésével, szívügyük volt-e a szocialista mezőgazdaság építése? Erre csak nemmel válaszolhatunk. Sajnos ezeknek a „vezető férfiaknak" a munkája megmutatkozott a terme­lés minden szakaszán, a gazdálkodás menetén. Előttük közömbös volt az, hogy a gazdaság csupán az üzemi konyhára 90 ezer koronát ráfizetett. Vannak azonban más körülmények is, amelyek befolyásolták az ered­ménytelenséget. Például a földrende­zés kérdése, ami'még mindig megol­dásra vár. A gazdaság földje a vere­­bélyi, surányi, zselizi és a lévai já­rásban van szétszóródva. Ez főleg a volt egyházi és gazdátlan földekből tevődik össze. Bori község határában több mint 100 hektár olyan földet vett átt a gazdaság, amelyet azelőtt majdnem 30 évig nem trágyáztak, csak kiszipolyozták. Nem csoda tehát, hogy ezeken a földeken a kalászosok­ból 6 — 7 mázsás hektárhozamokat ér­tek el. Viszont ugyanolyan termelési feladatokkal terhelték ezeket a föl­deket, mint a többit. Pedig az emlí­tett földekkel semmilyen gazdasági felszerelést nem kaptak, még gazda­sági épület sem. A kedvezőtlen időjárás is nagy károkat okozott. Mindez előidézte azt, hogy a gaz­daság - csupán a növénytermelésben az év végéig előreláthatólag 1 millió 200 ezer korona veszteséget szenve­dett. A munka eredményes menetét és a gazdaságosság elvének alkalma­zását nagyban hátráltatja az is, hogy a gazdaság sok öreg gazdasági gép­pel rendelkezik, amelyeknél nagy az üzemanyag-fogyasztás és igen gya­kori a javítás. Ebből következik az, hogy október végéig 616 ezer koro­nával túllépték a tervezett javítási költségeket. Nagyobb segítséget várnak a gaz­daság dolgozói a felsőbb szervektől és a járási nemzeti bizottságtól is. Többen megjegyezték, hogy a JNB- ról a múltban csak akkor látogattak el az állami gazdaságba, amikor szo­rított a cipő, — sertéshús kellett. Amikor a járásban több mint 2000 magángazda nem teljesítette beadási kötelességét, a gazdaság pedig kény­telen volt 80 — 90 kg-os sertéseket beadni. Sok a tennivaló az állattenyésztés terén. A gazdaságnak nincs meg a tervezett szarvasmarha-állománya, csupán a tehenekből. Dániából kap­tak 90 tehenet. De ha meg is lenne az állomány, újabb probléma vetődne fel: hova tegyék? Kevés a férőhely. Éppen azért nehéz felvenniök a har­cot a fertőző elvetélés és a borjak elhullása ellen, ami bizony 14 száza­lékos. Nem kielégítő a szarvasmar­hák súlygyarapodása sem. A gazdaság néhány üzemegységében, például Do­bogón, 69,000, Lökön 18,000, Szántón 10,000 korona nyereség mutatkozott ezen a téren, viszont ezzel szemben csupán Verebélyen 311 ezer koronás veszteség. Az igaz, hogy itt nehéz munka- és termelési feltételek mel­lett dolgoznak. Például a dicskei rész­legen víz sincs. Lajtokkal szállítják ide az állatok részére szükséges vi­zet. 370 méterre fúrtak ugyan a föld mélyébe, ami eddig 300 ezer koro­nába került, de víz még sincs. A sertéstenyészetben gazdasági mé­retben 35 ezer korona nyereség mu­tatkozik, de az eredmények egyes üzemegységek szerint különbözőek. Például, míg Dobogón a malacelvá­lasztás terén 65 ezer korona nyeresé­get mutatnak ki, addig Lökön, ahol a malacokat nem megfelelő, ideiglenes helyiségekben nevelik, 44 ezer koro­na a ráfizetés. Van kivezető út a hiányosságok útvesztőjéből a Lévai Állami Gazdaságban is. S a gazdasag öntudatos dolgozói bíznak is abban, hogy ezt megtalálják. — A párt levele sok mind’enre fel­hívta figyelmünket — jegyzi meg Ry­bár elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója. — A Központi Bizottság levelének megtárgyalása alkalmával aprólékosan felvetődtek a gazdaság hiányosságai és eltávolításuk érdeké­ben dolgozóink részéről sok értékes javaslat hangzott el. — Az utóbbi idő­ben megrendezett ökonómiai értekez­leteken, melyeken szétboncolták az egyes üzemegységek és részlegek gaz­dasági helyzetét, bebizonyosodott, hogy — ami azelőtt nem igen történt meg — Jaros igazgatónak és a gaz­daság többi vezetőinek össze kell ülni a részlegeken és tárgyalni kell a dol­gozókkal. Akkor kevesebb lesz a hi­ba. Az utóbbi időben jelentősen javult a helyzet a nyilvántartások vezetése és a káderpolitika terén. Figyelemre­méltó körülmény, hogy a gazdaság párt- és szakszervezete nagy gondot fordít a fiatalok nevelésére. Nem ri­adnak vissza attól, hogy a vezetőhe­lyekre arra alkalmas szakképzett fia­talokat tegyenek. És ez helyes. Ezzel is elejét veszik a múltban nagymér­tékben megnyilvánuló munkaerőhul­lámzásnak. A hiányosságok eltávolítására és a gazdaság fejlesztésére irányuló jó­szándék megvan a dolgozók körében. Ha néhány helyen nehezebb körülmé­nyek között dolgoznak is, munkájuk, amiben nagy segítségükre van a szo­cialista munkaverseny, nem ered­ménytelen. Vannak köztük olyanok is, mint Harmadi László, kiskéri fejőgu­lyás, aki az elmúlt hónapban tehe­nenként napi 13,93 literes átlagot, Gelen László löki fejőgulyás, 12,82 li­teres átlagot ért el. Hrabovszki Mi­hály dobogói sertségondozó napi 0,53 kg-os súlygyarapodással dicsekedhet. Lipták Gyula a szántói részlegen pe­dig a gondjaira bízott anyakocáktól az év elejétől átlagosan 15,5 malacot választott el. Ki né ismerné Léván Géci Dezső baromfigondozót, aki Lászlóműven ebben az évben a tyúkoktól 0,66 koronás termelési költségek mellett átlagosan 121 to­jást ért el. Tisztul a víz a pohárban Léván. A gazdaság dolgozói jövőbe vetett biza­lommal végzik feladatukat, mert tu­datában vannak, hogy ha az ember is úgy akarja, minden hibából van ki­vezető út. Kulik Gellért,

Next

/
Thumbnails
Contents