Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-01 / 48. szám

2 s/zaUaet Földműves 1957. december I* BEKEKIALTVÄNY In az ember vajon nem tudná elkerülni a háborút és megakadályozni önmaga elpusztítását? Mi, a kommunista és munkáspártok képviselői a nemzetek sorsáért érzett felelősségünk tudatában kijelentjük: A háború nem elkerülhetetlen, meg­akadályozható a háború, megvédel­mezhető és megszilárdítható a béke. Annak az országnak fővárosában találkoztunk, amely negyven évvel ezelőtt új korszakot kezdett az em­beriség történetében. 1917-ben a tör­ténelem folyamán első ízben győzött orosz földön a szocialista forradalom. A dolgozók kezükbe vették a hatal­mat és célul tűzték ki az elnyomás minden formájának, az ember ember által való kizsákmányolásának meg­szüntetését. Oroszország munkásai és parasztjai Lenin pártjának vezeté­sével zászlajukra tűzték a béke jel­szavát és mindig hívek maradtak hoz­zá. A szovjetország fennállásának negyven éve alatt minden nemzet számára egyengette a béke útját, az imperialisták által emelt akadályok ellenére is, békés együttműködésre törekedett a különböző társadalmi rendszerű országokkal. A tőkés országok munkásai létér­dekeinek nevében aktívan részt vet­tek ebben a békeharcban. A világ haladó szellemű emberei támogatták ezt a nemes ügyet. A béke erőinek azonban nem sikerült megmenteni az emberiséget az új katasztrófától, a második világháborútól. Ezek az erők számbelileg nem voltak elég na­gyok és a Szovjetunió akkor az egyet­len ország volt, mely következetesen küzdött a béke megőrzéséért. Mi, kommunisták, ma azt mondjuk, hogy most már megakadályozható a háború, megvédhető a béke. Határo­zott meggyőződéssel mondjuk ezt, mivel ma más a világ helyzete, más az erők viszonya. A Nagy Októberi Forradalom szülte Szovjetöroszország ma már nincs magára hagyva és elszigetelve. A fa­sizmus fölött aratott győzelem után kialakult a majdnem egymilliárd lel­ket számláló szocializmus óriási vilá­ga. A Szovjetunió mellett a második szocialista nagyhatalom, a népi Kína is a békére és a nemzetközi együtt­működésre, a különböző társadalmi rendszerek egymás mellett élésére törekszik. E békés célok eléréséért küzdenek az európai és ázsiai népi demokratikus országok is. Az ipar, a tudomány és a technika rendkívüli fellendülése a Szovjetunió­ban és a többi szocialista országokban a béke ügyét szolgálja és erősen fé­kezi a háború kirobbantását. A világ küzdőterén további új erő tűnt fel: Az Októberi Forradalom által élet­­rekéltett gyarmati nemzetek leráz­ták, vagypedig lerázzák az évszáza­dos függőség igáját és békében kíván­nak élni, s nem engedik az imperialis­ta erők beavatkozását belügyeikbe. Az ismert „öt alapelv" — a területi sérthetetlenség és a szuverenitás köl­csönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, a belügyekbe való köl­csönös be nem avatkozás, egyenlőség, kölcsönös előnyben részesítés, békés egymás mellett élés — politikáját a béke és semlegesség politikáját foly­tatják, hogy véget vessenek az elma­radottságnak és nyomornak. Nemcsak a szocialista országok né­pei, nemcsak Kelet népei nem akarnak háborút. A nyugati tőkés országok népei is gyűlölik, mert már kétszer megpróbálták. A béke erői óriásiak. Meg tudják akadályozni a háborút és meg tudják őrizni a békét. Mi kommunisták azon­ban kötelességünknek tartjuk, hogy figyelmeztessünk mindenkit a vilá­gon, hogy a borzalmas gyilkos háború veszélye nem szűnt meg. Honnan fenyegeti veszély a békét és a nemzetek biztonságát? A tőkés monopóliumok érdeke a háború, a há­borúról álmodoznak, mivel a két vi­lágháborúban és a mostani lázas fegy­verkezésen rendkívül meggazdagod­tak. A fegyverkezési hajsza óriási profitot eredményez a monopóliumok­nak, de egyre súlyosabb terheket ró Folytatás az 1. oldalról.) a dolgozók vállaira és komolyan ve­szélyezteti az országok gazdasági helyzetét. Egyes tőkés államok kor­mánykörei a tőkés, főként amerikai monopóliumok nyomására elutasítják a leszerelésre, az atomfegyverek be­tiltására és más, egy ilyen háború megakadályozására irányuló intézke­désekre tett javaslatokat. A béke­szerető államok az Egyesült Nemze­tek Szervezetében sok jó javaslatot terjesztettek elő, melyeknek elfoga­dása megszilárdítaná a békét és eny­hítené az új háború veszélyét. Senki sem tagadhatja, hogy az ENSZ-ben előterjesztett, a lázas fegyverkezés leállítására és az atomháború veszé­lyének megszüntetésére, az államok békés egymás mellett élésére, gazda­sági együttműködésük fejlesztésére — ami a nemzetközi kapcsolatokban szükséges bizalom megteremtésének döntő feltétele — tett javaslatok megfelelnek a nemzetek létérdekei­nek. A világ sorsa, a jövő nemzedé­kek sorsa jelentős mértékben ezek­nek a kérdéseknek megoldásától függ. E javaslatokat csak azok ellenzik bő­szen, akiknek érdekük a nemzetközi feszültség fenntartása. Az újságok és rádióállomások ezrei nap, mint nap azt állítják az USA, Anglia, Francia­­ország, Olaszország és más tőkés or­szágok népeinek, hogy a „világkom­munizmus“ állítólag veszélyezteti sza­badságukat életmódjukat és békés életüket. Pedig sem a kommunista pártok­nak, sem egyetlen szocialista ország­nak nincs oka, hogy háborút robbant­son ki és katonai támadásokat intéz­zen más országok ellen, idegen terü­leteket hódítson meg. A Szovjetunió, a népi Kína óriási területekkel és fel­becsülhetetlen természeti kincsekkel rendelkezik. Egyetlen szocialista or­szágban sincsenek olyan osztályok vagy társadalmi rétegek, melyeknek érdeke lenne a háború. A hatalom itt az eddigi háborúkban a legnagyobb áldozatokat hozó munkások és pa­rasztok kezében van. Kívánhatnak-e a munkások és parasztok egy újabb háborút? A kommunisták célja egy olyan rendszer felépítése, amely jólétet biztosít mindenki számára, biztosítja minden nép felvirágzását és a népek örök békéjét.A szocialista országok­nak tartós békére van szükségük egy ilyen társadalom felépítésére. Éppen ezért a háborúnak nincsenek elszán­­tabb ellenségei mint a kommunisták, nincsenek derekasabb békeharcosok a kommunistáknál. A szocialista országok egyetlen népre sem akarják erőszakosan rá­kényszeríteni társadalmi és politikai rendszerüket. Szilárd meggyőződé­sük, hogy a szocializmus elkerülhe­tetlenül győzedelmeskedik, de tudják azt is, hogy a szocializmust nem kényszeríthetjük kívülről, hogy a szo­cializmus elsősorban a munkásosztály és az összes haladó erők minden or­szág belső életében folytatott küzdel­mének eredménye kell, hogy legyen. A szocialista államoktól azért távol áll az, hogy beavatkozzanak más or­szágok belügyeibe, viszont azt sem engedik meg, hogy mások beavatkoz­zanak az ő belügyeikbe. Ezért az az állítás, hogy a szocialista országok azzal, hogy állítólag más államokra akarják kényszeríteni rendszerüket, veszélyeztetik a békét, nem más, mint kísérlet a békeszerető emberek meg­tévesztésére. A béke egyedül úgy őrizhető meg, hogy mindazok, akik számára a béke drága, egyesítik törekvéseiket, fokoz­zák éberségüket a háborús úszitók intrikáival szemben és tudatosítják, hogy szent kötelességük fokozni har­cukat a veszélyben forgó béke védel­méért. A világ néptömegeinek jólétét tartva szem előtt, a haladásra és a népek fényes jövőjére törekedve fér­fiakhoz és nőkhöz, munkásokhoz és parasztokhoz, tudósokhoz és művé­szekhez, tanítókhoz és hivatalnokok­hoz, az ifjúsághoz, kisiparosokhoz, kereskedőkhöz és nagyiparosokhoz, szocialistákhoz, demokratákhoz és liberálisokhoz, politikai és vallási meggyőződésétől függetlenül minden­Hazai hírek X Százötvenhat bírót és népbírót választottak a rimaszombati járás­­ban.Túlnyomó többségük munkás és szövetkezeti dolgozó. Az egyéni gaz­dálkodók közül 29 földművest válasz­tottak népbírővá. X A koreai és a kínai népi hadse­reg meghívására, B. Lomský vezérez­redes, nemzetvédelmi miniszter veze­tésével csehszlovák néphadsereg­küldöttség utazott néhányhetes baráti látogatásra a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságba és a Kínai Nép­­köztársaságba. X Eddigi jelentések szerint a kas­sai járásban már 32 a szövetkezeti községek száma. X A péderi EFSZ-ben (szepsi járás) minden tagnak van már takarék-be­tétkönyve. Folyószámláikon már 280 ezer korona szerepel. X Szlovákiában november 20-án — határidő előtt — teljesítették a ter­melők a tojásbeadás évi tervét. 34 millió 315 ezer tojással többet adtak be, mint 1956- ban az egész év folya­mán. kihez, aki szereti hazáját, aki nem akar háborút, a világ összes jóakaratú embereihez fordulunk. Felhívással fordulunk mindannyia­tokhoz: követeljétek a háború veszé­lyét napról napra fokozó és legsúlyo­sabban benneteket, a munka embereit érintő lázas fegyverkezés megszün­tetését; követeljétek az atom- és hidrogén­fegyverek gyártásának és felhaszná­lásának betiltását és mint első lépést a velük folytatott kísérleteknek azon­nali megszüntetését: követeljétek, hogy vessenek véget a háborús tömbök és más országokban létesített katonai támaszpontok poli­tikájának; követeljétek, hogy Európa szívében ne fegyverezzék fel ismét a német militaristákat, a legutóbbi háború fő bűnöseit; követeljétek, hogy vessenek véget az imperialisták közel- és középkeleti hetvenkedésének és háborús provo­kációinak; támogassátok a kollektív biztonság politikáját, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének politikáját, a nem­zetek gyümölcsöző gazdasági és kul­turális együttműködésének politiká­ját. Felhívással fordulunk mindanyio­­tokhoz: követeljétek kormányaitoktól, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében békepolitikát folytassanak és ellenez­zék a hidegháború politikáját. A világon minden jóakaratú embert felszólítunk: szervezkedjetek és küzd­­jetek: 1. Az atom- és hidrogénfegyverek­kel való kísérletek azonnali beszün­tetéséért; 2. e fegyverek gyártásának és fel­­használásának a lehető legrövidebb időn belül való feltétlen betiltásáért. Mi, kommunisták, életünket a szo­cializmus ügyének szenteljük. Mi, kommunisták, rendületlenül hiszünk e nagy ügy győzelmében. Éppen azért, mert hiszünk eszméinkben — Marx és Lenin eszméinek, a proletár nem­zetköziség eszméinek diadalában, ép­pen azért kívánjuk a békét és küz­dünk a békéért. A háború a mi ellen­ségünk. A különböző társadalmi rendszerű országok mától kezdve a békés tu­domány és a békés technika fejlesz­tésében versengjenek egymással. Ne a harctéren, hanem a haladásért, a népek színvonalának emeléséért folyó versenyben igazolják előnyeiket. Kezet nyújtunk minden jóakaratú embernek. Közös erővel eltávolítjuk a fegyverkezés nemzeteket nyomasztó terhét. Megszabadítjuk a világot a háború, a halál és a pusztulás veszé­lyétől. A haladásért harcoló emberi­ség ragyogó és boldog jövője áll előttünk. BÉKÉT A VILÁGNAK!! ÜZENET az ENSZ közgyűléséhez f Az ENSZ közgyűlésének XII. ülésén részvevő összes küldöttségeknek! A világ dolgozóinak életét veszedelmesen fenyegetik az atomfegy­verekkel folytatott kísérletek. A gyorsuló fegyverkezési verseny és az atomháborúra való felkészülés komolyan fenyegeti egész nemzetek létét. A félelem és a bizalmatlanság növeli a feszültséget és meggátolja az összes országok baráti együttműködését egy olyan világ megterem­tésében, ahol az összes emberek minden különbség nélkül békében, boldogságban és örömben élhetnének. Saját bőrünkön ismertük meg a háború borzalmait. Évszázadokon át szenvedtünk idegen önkényuralom igája alatt. Átéltük a fasiszta meg­szállást, mely közvetlenül fenyegette nemzeti létünket. Jelenlegi sza­badságunkat hosszú éves harcokban, nagy áldozatok árán küzdöttük ki és csupán a Szovjetunió és a világ demokratikus erőinek a német fasiz­mus felett aratott dicső győzelmének köszönhetjük. Egyöntetűen, közös akarattal rátértünk hazánk békés, szocialista építésének útjára. Azt akarjuk, hogy hazánk még szebb legyen és még boldogabb életet bizto­sítson népünk számára. Eddigi munkánk eredményeit nem dobhatjuk oda az új háború martalékának. Ezért békében és barátságban akarunk élni az összes nemzetekkel, a kölcsönös egyenlőség alapján együtt akarunk dolgozni minden állam­mal egy háború nélküli jobb világ megteremtésében, melyben a tudo­mány nagy felfedezései, az atomban rejlő hatalmas és jelenleg felsza­badított erők az életet, nem pedig a halált és a megsemmisülést szol­gálnák. Ezért önökhöz, az Egyesült Nemzetek Szövetsége 82 tagállama kor­mányainak képviselőihez fordulunk és Csehszlovákia népe nevében fel­hívjuk önöket: hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya értelmében az önökön nyugvó nagy felelősség tudatában haladéktalanul tegyenek olyan intéz­kedéseket, amelyek véget vetnek az atomfegyverekkel folytatott min­dennemű kísérletezésnek; hogy minden erejükkel és egész súlyukkal járuljanak hozzá az összes atom-, hidrogén és más tömegpusztító fegyverek betiltására irányuló egyezmény megkötéséhez; annak tudatában, hogy a világ összes népei sokat szenvednek a fegy­verkezési verseny miatt, olyan határozatokat fogadjanak el és valósít­sanak meg, melyek meggyorsítanák a fokozatos általános és ellenőrzött lefegyverzést. Csupán ily módon teljesítik a nagy reményeket, melyeket a világ népei joggal fűznek az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez, amelynek feladata a nemzetek békéjének és biztonságának megőrzése, nem pedig ) a háborúkhoz és összeütközésekhez vezető politika' eszközének szerepe. } Az egész emberiség élete és boldogsága nevében felhívjuk önöket, teljesítsék becsülettel a nagy feladatot, mellyel az emberiség megbízta önöket. Prága, 1957. november 25. A BÉKEVÉDŐK CSEHSZLOVÁKIÁI ÉS SZLOVÁKIÁI BIZOTTSÁGA KÖZŐS PLENÁRIS ÜLÉSÉNEK RÉSZVEVŐI A zselízi helyi nemzeti bizottság és a nőbizottság tagjai közös gyűlésen tárgyalták meg a párt levelét. Az ipolysági járásban a szövetkezeti munkaiskolák a magasabb termelékenység eszközei MÁSODIK ÖTÉVES TERVÜNK irány­elveiből kiindulva a mezőgazdasági termelés emelése terén az ipolysági járásra is nagy feladatok hárulnak. A feladatok mind a növényi, mind az állati termelés terén ésszerűbb agro- és zootechnikai eljárásokat követel­nek. Ehhez egyik legfontosabb ténye­ző a földalap jobb kihasználása, nem utolsó sorban a megművelhető terület kiszélesítése, mert hiába szeretnénk korszerű állattenyésztést létesíteni, ha nem csinálunk rendet a földdel és nem termesztünk állattenyésztésünk számára elegendő és jóminőségű ta­karmányt. Falvainkon a földművesek mindeze­ket elsajátíthatják a szövetkezeti munkaiskolában. Az ipolysági járás­ban az utóbbi évek folyamán lényeges változás állt be a szövetkezeti mun­kaiskolák terén, ami azzal magyaráz­ható, hogy szövetkezeteseink egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a szaktudás fokozásának ezen formája iránt. A tanulás nyomán számos szö­vetkezetünk gazdasági eredménye kedvező helyzetbe került, jelentősen emelték mind a hektárhozamokat, mind az állatállomány hasznosságát. AZ ELMÚLT ÉVEK FOLYAMÄN járásunkban mindössze 11 SZMI mű­ködött 408 hallgatóval. Ebben az év­ben az iákolák száma 20-ra, a hallga­tóké pedig 676-ra emelkedett. Emel­lett 5 olyan szövetkezeti munkaisko­lát is létesítettünk, amelyben 120 szövetkezeti funkcionárius folytatja szakmai továbbképzését. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy a szövetkezet vezetői is jól elsajátítsák a munka­­szervezés, az irányítás és a helyesebb gazdálkodás módjait. Egyes szövetkezetekben az iskolázás már évek óta folyik, s ahol a hallga­tóság rendszeresen eljárt az előadá­sokra, ott az eredmény nem is marad el. így van ez például Ipolyvisken is, ahol negyvenötén látogatják a SZMI-t. Sokan már befejezték a harmadik év­folyamot, és szorgalmas tanulásuk nyomán elérték, hogy ma már előad­hatnak az alsóbb évfolyamokban. Ter­mészetes, hogy ezek az emberek a rá­juk bízott munkaszakaszon is kiváló eredményeket mutatnak fel. Például Nyustin József, aki most a szövet­kezeti munkaiskola vezetője, kerté­szeti csoportjával évről évre maga­sabb jövedelmet biztosít a szövetke­zet kertészetéből. A csoport tagjai is eljárnak az előadásokra. KOVÁCS GYÖRGYÖT, az ipolyviski EFSZ mezőgazdászát is sokrn isme­rik, akit a termelésben elért kiváló munkájáért magas kitüntetésben ré­szesítettek. Kovács elvtárs is a szö­vetkezeti munkaiskolában kezdte, s ma már egyike azon dolgozóknak, akik a termelés minden csinyját­­binyját ismerik, s így előadásaikat gyakorlati tapasztalatokkal gazdagít­hatják. A szövetkezeti munkaiskolá­ból kikerült előadó még Báli Kálmán, Bartal Lajos és Tóth Ignác is. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy éppen a szövetkezeti munkaiskolákban elsa­játított tudás késztette arra a szö­vetkezet tagságát, hogy kötelezettsé­get vállaljon a második ötéves terv irányelvének négy év alatti teljesí­tésére. A termelékenység fokozatos eme­lése a fő cél az alig kétesztendős palásti szövetkezetben is, ahol negy­ven hallgatóval ez évben alakították meg a szövetkezeti munkaiskolát. A dolinkai szövetkezetben a szövetke­zeti munkaiskola úgyszólván az EFSZ-el egyidőben született. Az isko­lázás eredményének láttán ez évben Pereszlényben és Nagyfalun is meg­kezdték az oktatást, mert látják azt, hogy a nagy parcellákra kevés a kis- és középparaszt tapasztalata, nagyobb áttekintés, szélesebb látókör alapo­sabb szakmai tudás kell ahhoz, hogy magasabbá tehessék a nagyüzemi gaz­dálkodás termelékenységét és gazda­gabbá a szövetkezeti tagokat. SZÖVETKEZETI MUNKAISKOLÁ­INK kinőttek a gyermekcipőből. Ha vannak is hiányosságok, azok már nem olyan súlyosak, hogy az eddigi tapasztalat alapján könnyen ki ne jevíthatnánk azokat. Az apró-cseprő szervezési javításokon kívül még az a fontos, hogy falusi pártszerveze­teink és a helyi nemzeti bizottságok funkcionáriusai is nagyobb segítséget nyújtsanak az iskolavezetőknek és ők is részt vegyenek a szakelőadásokon, hogy kellő hozzáértéssel jobban moz­gósíthassák a tömegeket a mezőgaz­dasági feladatok teljesítésére, a ter­melékenység fokozatos emelésére. H. I,

Next

/
Thumbnails
Contents