Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-24 / 47. szám
M57. november 24. siratnád Földműves 3 Emléke örökké élni fog I 1957. november 18 ~| A virágos fővárost ma nem ragyogja be az őszi napsugár. A máskor élettől zsibongó, mosolygó Prága most csendes, mintha a hideg merevítené komollyá az arcokat. Köd fátyolozza a várost, mint a bánat a szemeket. Az emberáradatból most nem érzed az élet lüktetését, a nemzetiszínű és vörös zászlók sokaságából nem árad az ünnepi melegség, mert föléjük kpmoran emelkedik a nemzet gyászát hirdető fekete zászlók erdeje. Egy ország gyászol. S a fővárosban, az ország szivében, ahová erre a napra az ország minden zugából tízezrek gyűltek össze, hatványozottan érzed a gyászt. Nem a szavakban, nem is a fekete lobogókban és a ruhára tűzött gyászszalagokban, hanem a szemekben ülő bánatban, az arcokon, s a némaságban. Nagy halottat gyászol az ország. Egy olyan embert, aki a legmagasabb funkciókban is megtartotta a hétköznapi életet emberivé tévé nemes vonásokat, aki köztársasági elnök korában is megmarad a kladnóiak Tondójának, aki hetvenéves korában is játszva vett részt a pionírok hócsatájában, akinek minden tette egy életen keresztül mélyítette egy ország népének bizalmát, aki a nemzetközi munkásmozgalomban olyan elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ezt érzed a gyászban, a város csöndjében a mindig vidám gyermekek most komoly viselkedésében. Járod az utoát. A megszokott cseh beszéd dallamosságába itt orosz, amott német, lengyel, magyar meg sok-sok nemzet fiainak beszéde vegyül, mely most a hétköznapi élet apróságai'fölé emelkedve az elhúnyt elnök, a nagy emberről szól. Oroszokkal beszélsz — azt mondják elvtárs volt, az eszme rendíthetetlen harcosa. Németek dicsérik pártossággal eggyéfort humanizmusát. Lengyelek emlékeznek a gyermekkortól töretlen forradalmi útra, mert nekik is ismerős a kladnói szabó fia, a kőfaragó. Magyarokká’ hoz össze a sors. — Tanulhattunk éí tanulhatunk tőle, hogyan lehet kormányfőnek s egyszerű embernek lenni — mondják — s a baráti kapcsolatok és kommunista pártjaink közötti együttműködés elmélyítéséérl folytatott áldozatos munkáját sohasem feledjük el. Szívből jövő őszinte szavak, elismerések fakadnak az emberek ajkán Ilyeneket hallanál talán a végtelenségig, ha a városban mozoghatnál. Dí nem mozoghatsz, megállásra kényszerít a tömeg. Pedig még csak 11 óra A vár bejáratánál állunk, a tömegben Bent a katafalk előtt, amelyen Zápo tocký elvtárs nyugszik, még utolsi tiszteletadásra sorakoznak a Pár Központi Bizottsága, a kormány tag jai és a küldöttségek. Tizenkét órakor a vár Spanvol-ter mében gyülekeznek pártunk Központ Bizottsága, a kormány tagjai, és i gyászoló vendégek, valamint a külföl di állami küldöttségek tagjai. Az államhimnusz után, amelyet a Csehszlovák Filharmónia játszott, Viliam Široký elvtárs miniszterelnök mondott beszédet. Utána a teremben felhangzott az elesett forradalmárok gyászindulója. 13 órakor, amikor a köztársaság egész területén felharsantak a szirénák és elcsendesedett az építőmunka zaja, az egész nép három percnyi csenddel adózott a nagy ember halhatatlan emlékének. Ekkor vitték ki az elhúnyt elnök koporsóját a prágai Várból. A koporsót lovak által húzott ágyútalpra helyezték, a gyászmenet felsorakozott, hogy végigvonuljon a városon. A letnai mezőn a csehszlovák néphadsereg, a Belügyminisztérium és a népi milícia alakulatai utoljára tisztelegtek fegyverükkel főparancsnokuknak. A gyászmenet egész útvonalán a lakosság óriási tömegei kísérték a szeretett államférfit, a nép vezérét, a rettenthetetlen forradalmárt. A menet a CSKP Központi Bizottságának épülete előtt, majd utána a Vencel-téren állt meg. Itt a Nemzeti Múzeum előtti emelvényről vett búcsút a csehszlovák nép nevében Antonín Zápotockýtól Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, az SZKP KB elnökségének tagja, az SZKP KB és az egész szovjet nép nevében, továbbá A. Zawadski, a lengyel küldöttség vezetője, az Államtanács elnöke, a LEMP KB politikai irodájának tagja, a kinai küldöttség vezetője, Li Szien-nien Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagja. A Vencel-téri gyászünnepség befejezése után a díszkíséret a gépkocsikon a Múzeumtól a krematóriumba ment, ahol František Zupka, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke mondott rövid beszédet. A zárószertartáson az elnök hozzátartozói és meghívott vendégek vettek részt. A munkásvezér örök emlékezetére utoljára felhangzott a Munka Dala. Az elnök földi maradványait ezután elhamvasztották. Az urnát a Vitkovhegyi nemzeti emlékműben helyezték el. * Elhúnyt elnökünk hamvai felett egy ország népe gyászol. Prágai utcáin nehezen ritkul a tömeg. A szemekben a szeretett elnök halála fölött érzett fájdalmat látod. S ebből a szeretetből, a ragaszkodásból még valamit kiolvashatsz. Azt, hogy elhúnyt elnökünk munkássága, a dolgozók jobblétéért folytatott harca követőkre talál. Az elhintett mag televénybe hullt, a nagy ember tanítása nyomán új harcosok sorakoznak. —h ratikus köztársaságban a hatalom a nép kezébe került. Munkásmozgalmunk büszke arra, hogy olyan forradalmár egyéniséget adott a világnak, aki oly szervesen és öntudatosan sarjadt ki népünkből. Beszédében állandóan hangsúlyozta a tömegekkel való kapcsolat jelentőségét: „Mindig nehezebb dolgozni azok között, akik nem kommunisták, mindig nehezebb ezeket meggyőzni, vezetni és nevelni. Kemény munka, türelem, .emberszeretet kell ehhez. Ha teljesíteni akarom ezt a feladatot, nem szabad úgy gondolkodnom: „Mi közöm azokhoz, akik . nem tagjai a pártnak, akik amúgyis elmaradottak, reakciósok, ilyen tudatlanokkal nem állok szóba. Ha így gondolkodnánk, nem építenénk fel a szocializmust. A kommunisták egyedül nem építik fel a szocializmust hazánkban, még akkor sem, ha pártunk tömegpárt. A szocializmust az egész társadalomnak kell építenie. Meg kell győzni á nem kommunistákat, hogy vegyék ki részüket az építésből, meg kell tanítani őket az új, szocialista társadalom építésére. Érthető, hogy ez nehéz munka. Sikere érdekében pedig fontos, hogy minden kommunista szeresse az embereket hibáikkal és fogyatékosságaikkal együtt, hogy higygyen abban, miszerint minden emberben van valami pozitív, amit a szocializmus építésére fel tudunk használni.“ Éppen ezért tölti el a gyász ma szívünket, midőn megemlékezünk arról, akinek eltávozását fájdalmas és pótolhatatlan veszteségként érezzük. Mély tisztelettel és hálával hajiunk meg műve előtt. Antonín Zápotocký elvtárs személyében a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom nagy és kiváló alakja távozik el. Eltávozik az a férfiú, aki mindig utat mutatott előre, akit a szocializmus győzelméről való rendületlen meggyőződés hatott át, aki sohasem hódolt be a romantizmusnak és a könnyű frázisoknak, hanem következetesen és kitartóan egyengette utunkát a szocializmus felé. Drága elvtársak, testvérek! Mély gyásszal és fájdalommal búcsúzunk ma munkásosztályunk nagy fiától, a kommunista párt kiváló dolgozójától, a nemzetközi munkásmozgalom kiváló alakjától, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagjától, Antonín Zápotocký elvtárstól, a Csehszlovák Köztársaság elnökétől. Meghajlunk annak a proletárharcosnak emléke előtt, aki gazdag és alkotó életét szorosan összekötötte hazája dolgozó népének életével és küzdelmeivel. Mély tisztelettel hajiunk meg Zápotocký elvtárs műve előtt, amelyet feltétlenül a munkásosztály, a dolgozók ügyéért, a kapitalista szolgaság alól való felszabadításáért, nemzeteink szabadságáért és függetlenségéért, hazánkban a szocializmus felépítéséért vívott önfeláldozó küzdelemnek szentelt. Zápotocký elvtárs forradalmi életútjában megtestesült a csehszlovákiai munkásmozgalom fejlődése. Zápotocký elvtárs átvette és tovább fejlesztette hazánk munkásmozgalma úttörőinek, köztük édesapjának, Ladislav Zápotockýnak örökét és fél évszázadon keresztül a proletár/orpadalom győzelméért, a szocializmus végső győzelméért vívott harc első soraiban haladt. Fiatalos lelkesedése és frisseség e az ifjúság barátjává tette őt. Megértette az ifjúságot, atyai ösztönzést tudott adni neki és meg tudta mutatni az if-Ä szeretett elnök búcsúztatása Viliam Široký elvtárs, miniszterelnök beszédéből Elvtársak, testvéreim, drága barátaim, tisztelt vendégek! Népünknek és a világ minden országa egyszerű embereinek gondolatai ebben a pillanatban ide szállnak, ahol munkásosztályunk és hazánk nagy fiától búcsúzunk. Búcsúzunk Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik alapítójától, a nemzetközi munkásmozgalom kiváló képviselőjétől, a szocialista tábor jelentős államférfiétól, a béke és a népek közti barátság rendíthetetlen harcosától. A Csehszlovák Köztársaság elnökétől, ettől a nagyszerű és mélyen emberi embertől, a nép által forrón szeretett drága Antonín Zápotocký elvtársunktól búcsúzunk. Antonín Zápotocký a cseh szociáldemokrata párt egyik alapítójának, a lángltlkű forradalmárnak fia egész létével, életével jelképe lett munkásosztályunk küzdelmes történetének, nehéz, áldozatos, de kitartó és feltartóztathatatlan menetelésének a nehéz kezdettől egészen a szocializmus győzelméig. A mérhetetlen nyomor, az éhínség, a könyörtelen kapitalista elnyomás és a nemzeti rabság éveit, az öntudatos proletárok ' első szervezett csoportjai kialakulásának éveit, a tévedések, a hibák és az ellenség ellen folytatott harc éveit kopcsolta eg^be személye azzal az időszakkal, amikor a munkásosztály Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével megdöntötte a kizsákmányolok hatalmát és úr lett saját otthonában, amikor a jóságnak a jövő örvendetes távlatait. Ezzel elnyerte az ifjúság szeretetét. Értelmiségünknek, az íróknak és művészeknek problémáit is magáévá tette, mindig becses és nyílt szavakat tudott mondani nekik. Elvtársak, testvérek! Eltávozott az élők soraiból a köztársaság első munkása, de a munkája tovább él. A szocializmus építésének művét, amelyet 1945-ben kezdtünk el, lankadatlanul tovább folytatjuk. Minden elernyedés munkánkban egy lépés hátrálást jelentene. Feladataink teljesítése mindnyájunktól kitartást, önfeláldozást, lelkesedést és törhetetlen akaratot fog követelni, hogy minden akadályt legyűrjünk. Tehát azokat a tulajdonságokat fogja követelni tőlünk, amelyek Zápotocký elvtársat annyira jellemezték. Csehszlovákia harcokban ma 'edzett és egységes kommunista pártja tapasztalt és szilárd Központi Bizottsága vezetésével, híven legnagyobb fiának, Klement Gottwaldnak örökéhez, továbbvezeti népünket. Életed, Zápotocký elvtárs, műved, szereteted a jiép és a nemzet iránt számunkra és a jövő nemzedékek számára mindig ragyogó példakép marad. Örök dicsőség munkádnak, halhatatlan emlékednek! Becsülettel fejezzük be azt a művet, melyet veled együtt kezdtünk meg: Hazánkban betetőzzük a szocializmust! szabad, független és erős népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság elválaszthatatlan része lett a szocializmus hatalmas táborának, amikor feladatunkul tűzzük ki a szocialista társadalom felépítésének betetőzését. Zápotocký elvtárs egész életében mélyreható élményt és ugyanakkor ragyogó, utatmutató világítótornyot jelent a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Milyen lelkesedéssel, tisztelettel és csodálattal beszélt mindig az orosz bolsevikok hősiességéről és találkozásairól Vlagyimir Iljics Leninnel! Drága Zápotocký elvtárs! Hirtelen távozásod mély fájdalommal tölti el valamennyiünk szívét. Minél jobban fájlaljuk azonban halálodat, annál rendíthetetlenebbül hiszünk szent ügyünk győzelmében. Hiszünk Csehszlovákia dicső Kommunista Pártjának, hiszünk a marxizmus-leninizmus tanításának szilárdságában és erejében, hiszünk a proletár nemzetköziség eszméinek erejében. Sziklaszilárd meggyőződés tölt el bennünket, hogy a kommunista párt népünk, népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságunkat elvezezeti a szocializmus és a kommunizmus győzelméhez. Híven és tántoríthatatlanul haladunk tovább azon az úton, amelyen te is jártál. Szilárdan és következetesen fogunk harcolni azokért az eszmékért, amelyeknek te is egész életedet szentelted. Szeretett kommunista pártunk vezetésével betetőzzük azt a nagy művet, amely a te munkád értelmét is jelentette, a szocializmus és a kommunizmus művét. Szilárdan tömörült sorokban pártunk vezetésével az egész Nemzeti Front, egész népünk, tovább folytatja harcát nemzeteink jólétéért, boldogságáért, a világbékéért! Dicsőség halhatatlan emlékednek! Zdenck Fierlingernek, a nemzetgyűlés elnökének beszédéből Elvtársak! Ma akkor gyűltünk össze, amikor hazánk mély gyászban áll a dolgozó népünket ért veszteség fölött. Összeültünk, hogy a nemzetgyűlés gyászülésén kegyelettel adózzunk a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom felejthetetlen alakja emlékének, hogy kegyelettel adózzunk az elhúnyt köztársasági elnök, Antonín Zápotocký elvtárs művének. E teremben emlékünkbe idézzük, hogy Zápotocký elvtárs volt köztársaságunk felszabadulása után a rendesen megválasztott nemzetgyűlés első elnöke és megválasztása jelképesen kifejezte azt, hogy az új népi demok-Tisztelt barátaim, elvtársak, testvérek! Bekövetkezett drága Antonín Zápotocký elvtársunktól, szeretett köztársasági elnökünktől való utolsó búcsú mélységesen fájdalmas pillanata. Gyász honol szívünkben, hangunk meghatottságtól fátyolos, fájdalom hatja át gondolatainkat. Üjból és újból Antonín Zápotocký elvtársra gondolunk és ő megjelenik lelki szemeink előtt teljes emberi nagyságában. Nagy ember — gazda távozik tőlünk, akit mélységesen szeretett népünk, mert erős volt és bölcs, jó volt és gondos. A munkásosztály hű fia távozik tőlünk, akit tiszteltünk és becsültünk törhetetlen szorgalmáért és határozottságáért, amellyel az utolsó pillanatig köztársaságunk felvirágzására, valamennyi dolgozó javára és boldogságára törekedett. Búcsúzunk tőled, drága Antonín Zápotocký elvtársunk! Hagyatékod arra kötelez bennünket, hogy megsokszorozzuk az előttünk álló nagy feladatok megvalósítására irányuló törekvéseinket, arra kötelez, hogy rendületlenül haladjunk tovább a ? *ocialista és kommunista társadalom építésének közös útján. Mindig lelkünkre kötötted, hogy a' szocializmus sikeres felépítése megköveteli, hogy mentesüljünk a régi nézetek és a kapitalista örökség minden terhétől, hangsúlyoztad, hogy a régi módon nem élhetünk és nem dolgozhatunk. Drága és szeretett Antonín Zápotocký elvtárs, fogadd utolsó üdvözleteinket. Hagyatékod, mérhetetlen munkásságod örökké élni fog, irányt és utat mutat nekünk a boldog kommunista jövőhöz. Szívünk mélyéből ígérjük neked, hogy a szocializmus művét, amelynek életedet szentelted, győzelmesen befejezzük. Ezen az úton minden lépésünket a te ragyogó, örökké élő emléked kísérje. Tisztelet és becsület soha el nem enyésző munkádnak! Antonín Novotný elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának beszédéből František Zupka elvtársnak, a Központi Szakszervezeti Tanács elnökének beszédéből
