Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-27 / 43. szám

\f*aUac9

Földműves

?

57. október 27.

A NAP LASSAN FÁRADTAN kúszott égen, majd végül lebukott a dunarti füzes mögé. Vörös sugarai nem :tak áttörni a lompos, sűrű koronaп. Árnyék borult a sárguló széles ikoricatáblára. Köves Bálint feldott még egy kosár kukoricát a szerre, bezabolázta a lovát és gyí, ■kivágott a poros dülőútnak. Útköz■n le kellett szállnia, mert valahonin tököt vittek s egy nagy sütnivaló esett az útra.

— Ejnye, a nemjóját — morgott ilint — ezek itt a hasznot elhullatк. Alig fordult az országútra, látta

a hegyesre rakott szekeret. Tétért a fiút. Atyai szemével azonnal 'lismerte. De a tarkaruhás menyecsénekvalót nem tudta kinek vélni, sorosabbra fogta hát a gyeplőt, fütyörészve, hogy ezzel minden yanút távoltartson beközelítette a a szekerét. A fiatal kocsis most az gyszer nem bánta, hogy lassan mének a lovak. Hisz az idő úgy sem reült még így soha. Hiába, ahány lány, nnyi csoda. Izmos karjával sok lány erekét tartotta már, de ilyet, mint a larikáé, hétfaluban sem talál. Nem is •agyon tudja elereszteni, pedig érzi, iogy ennek már a fele sem tréfa, íintha nem is a kezével, hanem a zívével tartaná ezt a lányt.

— Ejnye, hogy eddig nem vettelek iszre — mondja inkább magának, de i lány hallja, s hallja az öreg Köves s. Válaszol is a legény szavára.

— Én meg azt hittem, hogy csak a :ököt nem vetted észre, — s közben a darika szemét nézi.

BERCI ARCÁN ENYHE PlR ömlik »zét. Keze lecsúszik a lány derekáról. \nyás gyerek volt ő mindig, fél hogy íz apja nem értené meg. Mari is kissé összébb húzza magát, neki oka van rá. Nem akarja, hogy ez az ember, akiről az anyja olyan sok jót beszél, szeles lánynak tartsa. De nem soká tart a kellemetlen helyzet. Az öreg pattint az ostorral, s magukra hagyja a fiatalokat.

Nem kérdezi este Bercitől ki volt a lány, hiszen szakasztott az anyja, Bálint ha mégegyszer fiatal lehetne, ő se tenne másként mint a fia. Marikának udvarolna, mint valamikor udvarolt az anyjának. Bár szívében még ott van a bizonytalanság érzése, de mikor a fia dudorászva kilép a házból, remélni kezd. Hátha ők elérik azt, amire ö fiatal korában vágyott. S ami neki csak fájó érzés maradt. Szeretett volna eldicsekedni azzal a feketeszemü lánnyal, de nem volt ki a szavát hallgassa. A felesége, akivel úgy élte le az életét bánat és öröm nélkül, végülis ráúnt, s kivitette magát az őszirózsás temetőbe. Így aztán Bálint sóhajtott egyet és befordult a falnak.

Berci másnap lehangolt volt. A munka se ment neki. Csak délután lett vidámabb, mikor megjöttek a fiatalok. A tanító Marikát megint a Berci szekeréhez osztotta.

— REMÉLEM ANYÁD MA MÉG JOBBAN fog mérgelődni - simogatta meg a kislány arcát a tanító. Bercivel huncutan kezet szorított és a Bálint szekerére ugrott.

— Baj van Bálint apa! — fordult a tanító hosszú hallgatás után az öreghez.

— Arra pedig éppen nincs szükségünk, — fordítja amaz tréfára a szót.

— Este ugyancsak hallgathatott a legény.

— Mi történt? — kérdi az öreg meglepődve.

— Semmi az egész — enyhíti a dolgot a tanító. — Csak a Marika anyja azt mondta Bercinek, ne járjon a lánya után. Koldushoz úgysem adja.

— Ezt mondta? — szeppen meg az öreg. — Az én fiamnak mondta?

A tanító érzi, hogy nem kellett volna mindent elmondani, örül is hogy már kiértek a határba és igyekszik másról beszélni.

Aznap este Berci egyedül maradt. Az apja felvette a fekete ujjasát, a sapka helyett kalapot nyomott a fejébe, s lassan végigbandukolt a falun, a régi ismert úton.

Az ablakok sötéten meredtek az éjszakába. Csak amikor benyitott, akkor vette észre a tűzhely fényénél ülve szundikáló dereshajú asszonyt. Bálint kissé meglepődött, nem hitte, hogy ilyen hamar ennyire megöregedett.

— Bálint — hallotta a sötétből az asszony hangját.. — Mégis csak te vagy, Róza?

— Ügye megöregedtem?

CSEND SZAKADT KÖZÉJÜK. Bálint háborgó lelke nem tudta mit válaszoljon. Érezte a pihegö lehelletet, s eszébe jutottak a régi szerelmes esték, mikor megbújva a lány kegyetlen apja elől titokban sírták egymásnak könnyeiket. Bálint erőt vett magán és megszólalt:

— Ügy látszik örökre közénk furakodott a föld, — folytatta a belső gondolatot. — Útjában állnak a fiamnak is a barnahasú barázdák. Tegnap összeszidtad, mert a lányoddal beszélt. Még ma sem vagyunk egymásnak valók, bármennyire szerettük egymást.

— Nem szólnék én semmit, csak ne adtátok volna oda a földet. Koldushoz nem adhatom a lányom, — bökte ki az asszony kissé durcásan, de a „koldus!' szó az ő szívét is érte.

— Ezt mondta nekem apád is. Igaz, akkor még nem volt szövetkezet.

— Rég volt Bálint, — vette engesztelőbbre az asszony a hangját. — Ne emlegessük. Bűnhődtem már érte eleget. Nem volt rossz ember az uram, csak nem szeretett. Én se szerettem őt. A föld állt a földhöz. El kellett temetni a szerelmet. Te is mentél a magad útján, én is küszködtem, s az emberek azt hitték, hogy boldog vagyok. Van mindenem. Hej, pedig ha tudták volna ...

— Én se tudtam. Azt tudtam, hogy szegény vagyok. Gyermekeinknél nem ismétlődhet meg a mi sorsunk.

— Hiszen ha nem volnátok a ’szövetkezetben ...

— Már pedig az én fiam csak ott lesz — vallja be Bálint halkan, de határozottan. Keze remegve az asszony homlokát keresi, s hangja még fájóbban folyik az éjszakába, mikor ujja alatt megérzi a görbe ráncokat. — Mióta meghalt a feleségem, egyre gyakrabban gondolok arra, hogy aszszony kellene a házhoz ... A hangja megcsuklik, a keze simogatása lágyabb lesz.

— Az uram mindig azt mondta, ne adjam ki a kezemből a földet, — tér ki Róza a forró szavak elől. — Szerette a földet, s rám is ragadt ebből a furcsa szeretetből.

Г— Mi, szövetkezetesek talán nem szeretjük? Figyeljük aj. időt, s ijedve ébredünk, ha jég koppan a cserépen.

Érdekességek

□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□со

X Randolph S. nevű londoni sportbarát nagyon elővigyázatos ember lehet, mert az 1960-ban sorrakerülő római olimpiai játékokra már most biztosította a jegyét. Az olasz olimpiai bizottság az elővigyázatos angol kívánságának eleget tesz.

X Hawaiban az ananász-konzerveket csomagoló lányok minden cso-De a mi szeretetünk valahogy másféle. Ügy szeretjük, mint anya a gyermekét, akit másnak nevel.' Hidd el Róza, ez igazi szeretet. Önzetlen.

— Annyit küszködtem a földdel — sóhajt fel az asszony. - Fájna a szívem, ha meg kellene tőle válni.

— Ezt én se tenném meg. Szeretem szántani a földet, mikor varjú csipkedi a barázdát. A fiam is erre nevelem, szeresse ő is a földet. De ne úgy, hogy másnak ne legyen erre joga.

BÁLINT ÜGY ÉRZI MINDENT elmondott, amit elmondhatott. Valami még ugyan forog a fejében, de ezt nem lehet kimondani. Árthatna vele a fiataloknak, meg a faluban is nevetnének, ha megtudnák. Jó, hogy senki sem látta, mikor jött. Róza óvatosan leemelte a lámpát a szögről és az asztalra tette.

— Meggyújtom, valaki ránk nyithat a sötétben.

A lámpa gyér fényénél Bálint még sápadtabbnak találta az asszonyt. Tekintetében különös bánat fészkelt. Az szokott így nézni, akit elfelejtenek az emberek. Rózát is elfelejtették. Egyedül üldögél a hosszú őszi estéken, csendesen imádkozik vagy bámul a lomha fényű tűzbe. Melegítgeti az elelhidegülő emlékeket. Leggyakrabban Bálint jut eszébe. De ezt titkolja. Csak Marikának beszél néha' róla, mikor lefekszenek. Akkor se hosszan, mert a lány hamar elalszik. Lám most is itthon kellene már lennie. Tegnap is ilyenkor jött Bercivel, talán ezért is szidta őket úgy össze.

Bálintnak jól esik szótlanul ülni, nézni az asszonyt. Most mégis feláll és indulni készül.

— Elmegyek Róza — mondja halkan és megsímogatja még egyszer az asszony kezét, — a fiatalokat meg hagyjuk, nem tehetnek ők a mi múltunkról.

Róza érzi mennyire igaza van Bálintnak. S várná, hogy még mondjon valamit. Hogy mi lesz velük, ha egymásnak adják a gyerekeket...

SZENK SÁNDOR

magba levelet mellékeltek, melyben férjet kerestek. A szép nőkről ismert sziget csomagolőnöi természetesen nagy sikert értek el. Most azonban a férjes asszonyok tiltakozása miatt a további levélküldést betiltották.

X Filippo, haiti lakos ellen eljárást indítottak, mert kedvesét összeszurkálta és házát fel akarta gyújtani. Ilyen előfordul Európában is. A meglepetés akkor volt nagy, amikor a bíró az életkorukra volt kíváncsi. Filippo 93 éves és kedvese 90 éves.

Keresztrejtvény

Arany János halálának 75. évfordulójára —

4

3

к

r

u

1

*

8

ТГГ

44

«4/

rr~

14

hH

IV.

»V

1-lu.

и

bv

4.4

IS-life

OJ

M

so

M

M,

ST"

■$T

sr

iá

У4-5S

40

41

45

ЧЧ

4s

4á

ч4

48

to

SI

тг

ы>

S4

SS

SV,

r*

1

ss

S4

te

<c\

(.4

or

W

bi

t

Vízszintes: 1. Idézet a Toldiból. 14.

Költeményének címe. 15. Zala fele.

17. A víz is ezt teszi. 18. Kilátásba hoz. 19. Szlovák névelő. 20. TDK.

21. Kérdősző. 22.

Esdekel. (é.h.) 23.

Kip-... 24. Magyar mesealak. (é. h.)

2fe. ...faktum. 28.

Istállóféle keverve. (é. h.) 29. Becézett női név-ragozva. 31. Jugoszláv város. 32.

Csavar megfelelője — keverve. 33. Ismeretlen. 34. Van ilyen gép, sőt medve is. 36. Tartalmatlan, üres szó.

(é. h.) 37. Nógatószó. 38. Rossz, szlovákul. 39. Lehetőség. (é. h.) 40.

Mutatószó. 41. Díszít. 45. Férfinév becézve. 48. Háznyílás. 49. Naa. 51. Szaporítja lépteit. 52. Azuv keverve. 53. A Duna végén is van. 55. Cukros. 56. Az éjjel egy része. 57. Oroszlán, (ideg.) 58. Osztrák üdülőhely — fonetikusan. 60. Aja. 61. Időhatározó. 62. Buta. 63. Szakma. 65. A test csatornája. (é. h.) 66. Költeményének címe.

Függőleges: 2. Magyarázó szócska, (éh.) 3. Visszafelé a növényen. 4.

Legkisebb rész. 5. Vasérc. (i=y) 6. Férfinév. 7. Kötőszó, (é. h.) 9. Én

egyik alakja. 10. Ritka. 11. Téjéer. 12. Két magánhangzó. 13. Idézet a Toldiból. 16. Költeményének címe. 19. A trilógia egy része. 20a. Félsziget a Szovjetunóéban. 23. Piszok. 25. Szellemi munkás. 27. Fétis része. 28. A koalícióban van. 30. Táplálkozik. 32. Ragadozó állat — költőiesen. 35. A kőműves teszi a mésszel. 36. Földrajzi mértékegység. 42. Elájult része. 43. A lúg ellenlábasa. 46. Rienzi eleje. 47. Züllött nő. (é. h.) 49. A pedagógus teszi. 50. Folyó névelővel. 53. Világosít. 54. Szárít. 57. A katona egyik helyzete. 59. László becézve. 62. Idillikus része. 64. Kim. 66. Az ábécé egy hangzója fonetikusan. 67. Kilogramm kétnyolcada. 68. Of.

Beküldendő: vízszintes 1, 14, 66.

függőleges 13, 16, 19.

Határidő: november 3.

. -va

A CSSZBSZ IV. ORSZÁGOS KONGRESSZUSA

A barátság kongresszusa

OKTÓBER 19-ÉN KEZDŐDÖTT Prágában a Városháza ünnepélyesen díszített Szmetana-termében a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség negyedik országos kongresszusa. Ez a nagyjelentőségű esemény nyitja meg azoknak a nagyszabású ünnepségeknek sorozatát, amelyekkel népünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi 40. évfordulóját üdvözli.

A kongresszuson közel ezer küldött vett részt köztársaságunk minden részéből, hogy megtárgyalják a szövetségnek 1954 óta kifejtett tevékenységét, megválasszák az új központi szerveket és kitűzzék a további feladatokat. Az elnöki emelvény hátterét szovjet és csehszlovák zászló, a CSSZBSZ jelvénye és az „Örök időkre a Szovjetunióval“ jelmondat díszítette. A kongresszuson részt vett a párt és a kormány küldöttsége V. Kopecký elvtárs, miniszterelnökhelyettes vezetésével. A küldöttek lelkes ünneplésben részesítették pártunk és kormányunk küldöttségét, valamint az elnökségben helyet foglaló kedves szovjet vendégeket, a Külfölddel Kulturális Kapcsolatokat Ápoló Össz-szövetségi Társaság küldöttségét K. Z. Litvin vezetésével és I. T. Grisint, a Szovjetunió prágai rendkívüli nagykövetét.

A kongresszust Zdenék Nejedlý akadémikus, a CSSZBSZ országos elnöke nyitotta meg. Bevezető után Oleg

Homola képviselő, a CSSZBSZ KB főtitkára tartotta meg beszámolóját a szövetség tevékenységéről, melyet gyakran szakított meg a lelkesedés tapsvihara és a szovjet nép iránti rokonszenv megnyilvánulásai.

Václav Kopecký elvtárs a CSKP Központi Bizottsága és a Nemzeti Front kormánya nevében üdvözölte a kongresszust. Elismerését és köszönetét fejezte ki a nagy hagyományokkal rendelkező Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség érdemdús tevékenységéért. Majd felolvasta a CSKP Központi Bizottságának a kongresszushoz intézett levelét. Ezt követően átnyújtották a CSSZBSZ érdemes dolgozóinak adományozott kitüntetéseket. A kongresszus első napjának befejezéseként a küldöttek részt vettek a béke és barátság stafétájának útraindításán, mely népünk testvéri üdvözletét viszi a Szovjetunióba.

A kongresszus második napját a vitafelszólalások töltötték ki. A vita befejezése után határozatot fogadta* el, amely egyes pontjaiban módosítja a szövetség alapszabályait és irányelveket ad a jövő időszak munkájára.

EZEN A KONGRESSZUSON kifejezésre jutott a küldöttek és általuk egész népünk azon akarata, hogy még nagyobb igyekezetét fogunk kifejteni Csehszlovákia és a Szovjetunió népei közötti barátság további megszilárdítása érdekében. O-y.

Hiccala РаушгигС

OKTÓBER 27-ÉN VOLT 175 éve, hogy Genuában napvilágot látott Paganini, minden idők legnagyobb hegedűművésze.

Kivételes tudásával csak titokzatossága vetekedett, mely őt egész életén át kísérte. Az utókor számára sok epizód maradt fenn, melyek nagy művészetét és nem mindennapi lényét igazolják.

Amikor Frankfurtban hangversenyt adott, a műsor végeztével a közönség nem akarta a dobogóról leengedni. Ráadásokat kért. A ráadás egy ismeretlen nápolyi dal eljátszásából állott. S ezt olyan tökéletességgel játszotta, hogy az utolsó hángok elhangzása után a nyolcvantagú zenekari kíséret tagjai letették, helyesebben mondva eldobták hangszereiket és vállukra emelve így vitték őt — ezres tömegektől kísérve - szállására.

Párizsi szereplése alkalmával Liszt Ferencet mindjárt meghódította. Feljegyzések szerint, amikor a hangversenynek vége lett, Liszt szomorúan távozott. 0, a nagy zongoraművész, akit joggal neveztek a zongora Paganinijének, látta, hogy az ő zenei tudása még hiányos. Elhatározta, hogy pótolni fogja a hiányokat.

Nemcsak Lisztet, hanem Schumannt is meghódította.

DE NE GONDOLJUK, hogy a nagy tudás eléréséhez elég volt a tehetség. Már mint kisfiú feltűnt kivételes hallásával. Atyja, aki könnyelmű kártyás ember volt, fenyítéssel, sőt veréssel bírta rá a gyakorlásra. Remélte, hogy fia művészetéből ő is jól megélhet.

Serdülőkorban elhagyta a szülői házat és ettől kezdve bizonyos ködbe burkolva élte életét. Az ördöggel való cimborálás vádjával is illették. Az ilyen vádat elősegítette külseje. Sovány testénél, beesett mellénél, hoszszú, térdig érő karja volt feltűnőbb. Ujjai a kacsa csőréhez hasonlóak voltak. Lába hosszú volt és járása esetlen, ügyetlen, gyakran botladozott.

Legfeltűnőbb a feje volt. Hosszú, fekete haja a válláig ért.

Szeme volt a legfélelmetesebb. Mély szemgödréből sötét, nagyon furcsa tekintetű fekete szem tekintett. Azt mondják, hogy ezeknek a szemeknek nem lehetett ellenállni. Állítólag a mester ezeket a tulajdonságait fel is használta a gyengébb nemnél. Egy fiatal 18 éves angol lány megszöktetésével vádolták. Hogy mennyire volt ez a vád jogos, nem tudni. .Mint nős ember, egyetlen fiát nagyon szerette. Képes volt a négyéves fi? meghűlése miatt nagy hangversenyeket lemondani. Mjntha csak érezte volna, .hogy súlyos gégebaja — gógetubébkutozNa volt -J,Tíiamárosíii‘’VégézfcVeIe. Gyüjtötte-á vagyont szeretett fiának. Noha azt mondják róla, hogy kapzsi volt, a tények ellenkezőjét igazolják, sok művészen segített.

Niccolo Paganini, a minden idők legnagyobb zenész „varázslója“ 1840. május 27-én halt meg Nizzában.-rav

TUDJA-E?.,.

... hogy az első szárazföldi növények az ösharasztok voltak, amelyek mintegy 350—400 millió évvel ezelőtt a földtörténeti ókor szilur időszakának végén léptek ki a villás elágazódású tengerimoszatok utódaiként a vízből, s benépesítették a szárazföldet:

... hogy Walter Raleight volt az első Európában, aki dohányzott, 1584-ben;

... hogy Silvio Provanzano — aki nemrég vándorolt be Olaszországból az Egyesült Államokba —, leharapta annak az ügyvédnek az orrát, aki feleségét képviseli válóperükben.

... hogy a melegben öntözött uborka keserű ízt kap?

... hogy a spárgát csak kora reggel vagy késő délután helyes szedni?

LITTLE ROCK

FAJI HÁBORÚ — így nevezi a nemzetközi sajtó az Egyesült Államok déli részén a közös iskoláztatás ellen szeptemberben kirobbant tüntetéseket. A faji elkülönülés hívei botrányos helyzetet teremtettek a néger diákok számára több déli államban. A legsúlyosabb provokáció az Arkansas állambeli Little Rock nevű kisvárosban történt. Itt Faubus kormányzó nemzeti gárdistákat vezényelt a középiskola épülete elé, hogy megakadályozza a néger diákok belépését, jól lehet minden amerikai államra érvényes törvény intézkedik a közös iskolázásról. A provokáció során tanulási jogukhoz ragaszkodó néger diákokat vertek meg, magasra lángolt a faji gyűlölet tüze, s Little Rock a fajgyűlölet, az embertelenség jelképévé nőtt — figyelmeztetésül a józanabb amerikaiak számára is.-érd

Embervatíászít: ! a „felsöbbrendű

faj“ három texasi nadrágos ifjú képviselője üldöz egyetlen négerfiút.