Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-14 / 28. szám

6 \ľrab-ad Földműves 1957. július 14. Evadzáiás előtt BALOLDAL, 5. sor, 7. szék. Korai­nak vélt a félnyolcas kezdés, s mire a közönség megtölti a parányira sike­redett színházat, félóra telik bele. Ez alatt bőven van idő a gondolatok ren­dezésére s ünnepi áhítattal várni a pillanatot, amikor a háromfalú szoba negyedik oldala lehull a kíváncsiság előtt. S miközben sze­münk a negyedik falat záporozza, lel­künk mélyén ott szorong az önvád, mely most ebben az ünnepi pillanatban egyben elmaraszta­lás is. Elmaraszta­lás, mert mintha túl keveset foglalkoz­nánk Thália temp­lomával. Szokássá vált, hogy beszá­molunk a bemuta­tóról azután, mint aki jól végezte dol­gát, — továbbál­­lunk. Elvben egyetér­tünk, hogy a bírálat a művészi al­kotás nevelője, csupán a gyakorlat építőkockáit felejtjük el odahelyezni. Joggal hallunk tehát nem egy esetben méltánytalanságról panaszkodni. Mert méltánytalanság ez akkor is, ha hébe­­korba nyilvánosságot látnak a nem egyszer vállveregetö kritikák, s ugyan­akkor a segíteni-akarást csak a toll szabadon futó lendülete szabja. Nem hiszem, hogy nincs, vagy nem volna színházi közvélemény. Már csak azért sem, mert a segítség kölcsönö­sen indokolt. Nem mondok újat, ha azt állítom, hogy kevés olyan erkölcs­ös ízlésnevelő fórum van, mint a színház. S ezt megtoldhatom azzal, hogy napjaink kuttúrmissziója csak úgy lesz teljes, ha keményen és határozot­tan pattognak a szocialista humaniz­mus ostorai, s az erkölcs és ízlés dolgában határozott és bátor hangjuk messzire hallatszik. GONDOK, elképzelések, ötletek meg­annyi változata örvénylik Thália hét­köznapjaiban. S ezekről beszélni nem­csak kell, de kötelesség is. Beszélni a tervekről, a műsorszerkesztésről, a mű­vészi igényességről, a dramaturgiai gondokról, az önképzésről, — s ki tudná még felsorolni mindazokat a kérdéseket, amelyek szinte önként adódnak. Ilyen és hasonló gondolatok foglal­koztattak, s az előbb élére állított kí­váncsiságom Potocki Anton és fele­sége, Amália zsörtölődésére ébredt. Jozef Holly „A furfangos diák" cí­mű vigjátéka szerénykötésű, de a szá­zadforduló hazai viszonyainak helyes meglátásából szövődő irodalmi mü. Témája jól ismert: az úrhatnámság gőgjében pöffeszkedö Potocki gazdag pékmester „doktor-fogásra" készül, hogy ranggal „alapozza" meg lányuk, Zselmíra boldogságát. MILYEN EGYSZERŰ, milyen félma­rokban elféröen kevés, ha el akar­juk mondani ennek a darabnak a tar­talmát. A téma szinte semmitmondó, szinte közhely. De amikor az egysze­rű téma a pajkos játékosság, a fúr­­fang, a megleckéztetés valóságáig szé­lesedik, mint egy fa, szemünk láttára borul lombokba és virágba, mint ahogy a gabona szárbaszökkenése termést hoz. mulatozás író, rendező, színész, előnyös elkép­zelése ölt testet a darabban. Széles, lassú folyással indul a történet, amely hovatovább igazi eredőjéhez vezet. S a mű ezen a ponton már nem amal­­gán többé, hanem ötvözet, nem ke­verék, hanem művészi vegyület. Még akkor is ilyen vegyület ez, ha az elemző bírálat néhol bele-bele­botlik a színpadi valóságba. Örömmel nyugtázhatunk — külö­nösképpen — három alakítást, ahol a jellemek határozott rajza az átélés meggyőző erejével párosult. Király Dezső Potocki pékmesterére, Fazekas Imre Sonka Rudijára gondolunk. Tő­lük már megszoktuk a jó szerepeket. Oj színt és új hangot jelentett Kon­­rád József Rubánusz filozófusa. Él­­ményszerüen ható típusábrázolásával ' — és a, művészi önfegyelem bekap­csolásával — gazdagította eddigi leg­jobb alakításai sorát. Geto, a furfangos diák szerepében Turner Zsigmondot láthattuk. Ha ala­kításából néhol hiányzott is az őszinte átélés, s az igazi furfang hevülete, színésztechnikája — ha némi vonta­­tottsággal is — áthidalta ezt. Jó ala­kítás Gyurkovics Mihály Fedor ja, ha­bár az átélés itt is nem egyszer áthi­­dalásos. A női szereplőknél valahogy nem a legkedvezőbb a mérleg eredménye. Öt­letes, néhol túlzott, túl rokonszenves Lelkes Margda Karolinája. Cséfalvay Kató Amáliája nem a pékmester „el­hihető" neje, s mind az ábrázolás lelki mélysége, mind mozgása és gesztusai kimerítetlenek. Kucsera Anna Elenájá­­nak őszintébbnek, játékosabbnak kel­lene lenni, viszont az első• szereposz­tásban Ferenczi Annának ugyanez az alakítása (nagymegyeri előadás) túl­­színezett. Siposs Jenő (dr. Zelenák) Tóth László (dr. Topolszky) Riszdorfer László (detektív) alakításai a darab valós figurái. A nagymegyeri vendég­­szereplés Zelgnákja vesztett színéből, amennyiben a társfigurák hatásának uszályába került, s így megbomlott a szerep egysége. Nem árt elidőzni egy pillanatra Tóth László szerepénél sem. Fiatal, jótehetségü, nagy közönség szeretet­nek örvendő tagja a MATESZ-nak, azonban szinte belenő ezekbe az „úri­ember" szerepekbe. Alakítása jó, kár volna, azonban ha a folyton ismétlő­dő szerepkörök a jellemábrázolás sok­rétű kibontakozását akadályozná. A DARAB KOMÁROMI bemutatója nagy tetszésnek örvendett. A közönség­­sikerben hatékony szava volt Kozma Zoltán rendezőnek, akinek elképzelé­sei kedvezően találkoztak a színészi ötletekkel. A helyes arányok megte­remtése, a társadalomkritika helyesen tolmácsolt éle a darab egyik erőssége. Köszönet értei Valamit azonban kifogásolni kell. És ez a dramaturgiai szolgálat. Na­gyon helyes az a műsorpolitika, mely a kulturális javak kicserélődését cé­lozza. Különösen helyeselhető ez a magyar színpad esetében, melynek hazánkban a híd szerepét kell betöl­tenie. Azt azonban még sem tarthat­juk helyesnek, hogy mindkét színhá­zunk megközelítően azonos időpont­ban ugyanazon szerző darabjával lép a közönség elé. A szlovák színpadi irodalomnak bő a választéka, s talán a két magyar színház dramaturgiájá­nak közös munkája kiküszöbölheti az ilyen szépséghibákat. ÖSSZESSÉGÉBEN elmondhatjuk, hogy a „marsallbot" a MATESZ tag­jainak a tarsolyában van. S ha az ed­diginél is őszintébben kívánják az iga­zi kifejezést a játékstílusban, s törek­szenek a szép színpadi beszédre, ter­veik és elszánásaik termékenyek lesz-Lőrincz Margit (Zselmíra) és Turner Zsigmond (Gefo) szerepében. nek s méltán találkozik majd a jövő évad elején is a szépre és a művé­szetre szomjas színházlátogatók lel­kes istenhozottjával. FONOD ZOLTÁN. Fazekas Imre és Király Dezső Vidám esti Néhány nap múlva VALÓBAN, már csak néhány nap választ el bennünket attól a naptól, amikor Moszkvában, a Lenin-stadion­ban kigyúl a fáklyaláng, s megkezdő­dik a világ ifjúsága küldötteinek cso­dálatos szépségű felvonulása: kezdetét veszi а VI. Világifjúsági és Diáktalál­kozó. Lázas a készülődés a fesztiválra. A legnagyobb öröm a küldötteké, de a készülődés öröméből kijut minden fia­talnak. Hazai találkozókról, a VIT tiszteletére indított munkaversenyről. a VIT-alap javára végzett társadalmi munkáról, ajándékkészítésről érkezik hír az ország minden tájékéról. Ezer­nyi az Ötlet. SZERETETTEL és örömmel készül­nek a küldöttek, szeretettel és öröm­mel indítják útnak őket az itthonma­­radottak. S küldöttjeink mindegyikének tarsolyában ott lesz országunk fiatal­jainak üzenete: együtt harcolunk a világ ifjúságával mindannyiunk közös céljáért, a békéért, a népek barátsá­gáért! Mezei András. Készüljetek Acélsíneken: robogással, Virágos réteken úszva ... Levegőben: szárnyas robbanássall Hasítva, habos barázdát húzva ... Narancsligetek illatával, Rekkenő hőben: lenge széllel, Gerezdes ajkak zamotával. Villogóbőrű barna fénnyel! Jövünk a télből, a messzi nyárból., ■, Eben-sötétek, napkelet sárgák, Tornyokkal ékes férfikorba Visszük a világ ifjúságát! Galambos égen ragyog fölöttünk, Harson a napsugár trombitája! Fiatal ezrek, győzelmi ezrek, Készüljetek... a Fesztiválra! Útra készen... BULGARIA: 1200 fiatal indul útnak a „rózsák hazájából”, s viszik magukkal az öreg Dunát. Na, persze nem kulacsba ki­mérve, hanem táncaikban. Bécsi val­óért, cseh polkát, magyar csárdást próbálnak már hosszú hetek óta. A dunai népek barátságát, a dunai népek táncait mutatják be a fesztiválon. LENGYELORSZÁG: 500 lengyel fiatal indul majd a ViT sportversenyein, öt kiállításon, 11 ver­senyen vesznek részt a lengyel kül­döttség tagjai. A Fesztivál közönségé­nek kedves szórakozásban lesz majd része, ha meghallgatja, a lengyel kül­döttséggel érkező gdanski „Bim-Bom” szatirikus diákegyüttes, vagy a poznaní „Komédia” amatőr jazz-zenekar mű­sorát. NYUGAT-AFRIKA: Európában tanuló fiatal afrikai fil­mesek már minden bizonnyal befejez­ték munkájukat. Filmet készítenek hazájukról, Gana, Nigéria, Sierra- Leone és Gambia államokról. URUGUAY: A hazai VIT futbal-bajnokságon 98 csapat versenyzett az elsőségért. Ér­demes volt versenyezni, hiszen a leg­jobb 11 kerül a VIT-re, hogy az ifjú­sági mérkőzéseken képviselhesse Uru­guay labdarúgó-sportját. ARGENTINA: Forró vidék zenéjére táncolhat majd a találkozó ifjúsága, ha felhangzik Atilio Stampóne 12-tagú tangóegyüt­­tese és aki a argentin népitáncra is kíváncsi, az megválthatja jegyét a be­mutatóra, ahol fellép majd az argen­tin Avalos testvérek népiegyüttese. Hatékony példamutatás Jóval az aratás megkezdése előtt azon iparkodtak tömegszervezeteink, hogy a mezőgazdasági munkák mene­tének biztosítása mellett ne maradja­nak le a kulturális teendőkről sem. Ez a szellem hatotta át a CSEMA­­DOK tornaijai járási vezetőségét is, amikor 1957. június 30-án a járási vezetőségi ülésen, amelyen részt vet­tek a szervezet tanácsadói is, meg­tárgyalták а VI. közgyűlés határoza­tát, majd pedig a CSEMADOK szerve­zet részvételét az idei békearatásban. Bodnár Béla járási titkár beszámo­lóját széles vita követte és a hozzá­szólók hangsúlyozták a nyári mező­­gazdasági munkák valamint az EFSZ- ek megszilárdításának fontosságát. Értékes felszólalása volt Reményi Kál­mánnak Tornaijáról, aki javaslatot ter­jesztett elő, hogy a járási vezetőség az aratás idején szervezzen egy munka­napot Rimaszécsen. A javaslatból határozat született. A jelenlevők mindegyike egyet értett az elhangzottakkal és szükségét látta annak, hogy kultúrbrlgád és agitációs délután keretében beszélgessenek el a CSEMADOK szervezet tagjai a helybeli magángazdákkal. Megállapíthatjuk, hogy mind a ja­vaslat, mind a határozat helyes volt. Most már csak a teljesítése hiányzik, ami — remélhető — nem sokat várat magára. Válent László, Szárnya Veceitékósefvfr Én és a kapám ledőltünk ketten. Fűszálon gördül verítékcseppem. Napsugár üli jókedvét benne, Mintha csak lenge harmatcsepp lenne.. Be kicsi gyöngyszem, s bé nagy a terhe Szívemen volt tán nyugovó helye, honnan a munka markába vette, s fizetésképpen alápergette. Ki tudja mennyi érzésem, álmom búvóin bújt át, — sziklákon, nádon — Sejtések zsenge szirmait látta, s tudja, hogy hol van bánátim lápja örömöm ritkán virágzó rétje, s kételyek sötét mélyét is lépte. Hajlott a fószál, rezeg a selyme Lefelé gördül lassan a terhe. Fáradságvize gyöngycseppjén egek tükröznek, s benne korszakunk remeg Ragyog és fények szálait bontja remegő, szikrás vonagló pontja. Merengve nézem. Kezemen hangya. Felettem virág himpora-hangja csalja a dongót. Légy csapul elém. Imára fogja a lábát a fején. Szárnyait mossa napsugár-vízben, s verejtékcsöppem gyöngyéhez libben Nézem a fürge, jógyomrú legyet. Bele is kóstol. Keserű lehet. Jajongva rebben, s útján a kékbe mintha csak látszó sajogás égne. HORVÁTH ISTVAV Elérjük és túlszárnyaljuk... üehüs tnosoíif eserű vonás a száj szögletében — még nem világnézet. Mint ahogy az örökös vigyor sem filozófiai irányzat. A mosolyról nem lehet véleményezést írni és az ösz­­szeráncolt homlokot nem lehet meg­bírálni. Fintorszabadság van. Persze, rendkívül idegesítő az örö­kös füligszáj és szorongatóan kibír­hatatlan a szüntelen szomorúság. Az életen át tartó röhej vagy szomorú­ság már inkább a pszihopatológia, a tébolyda hatáskörébe — mint az író tárgyköréhez tartozik. De azért az író nyersanyaga, finom matériája: a könnyek és a kacagás. Könnyeket és mosolyt gyűjt — köny­­nyeket és mosolyt ád. Az író az em­beri lélek mindenese. Ő minden kis udvar bohóca és minden halott el­­hantolója. Ő mond el minden igaz tréfát és minden igaz gyászbeszédet. Ő mindenki helyett vidám és min­denki helyett bánat.os. Figyeld a lel­két — minden áramütés végigráng rajta. Ha meghal, nem akármilyen halállal hal: a mennykö csap belé... Tollának aranyozott a hegye, mint a villámhárítónak. ,S a jellegek ott csapnak össze tölla körül. Ha író. Ha nem: akkor bent ül a szobában, füg­gönyök mögött — s a villámlásból már csak a mennydörgést hallja meg reszketve. De az igaz író lelkében mindig több a bizodalom, a derű, mint a szo­morúság. Az irodalom az emberbe vetett hit vallása. S ebben az optimista hitben elfér a keserűség — és benne van a vidám­ság is... Keserű vonás a száj szögleteben — még nem világnézet; s az örökös vi­gyor sem filozófiai irányzat. a hit az emberben s a jó győzelmében, s ennek a győ­zelemnek a segítése már az. Világ­nézet és filozófiai irányzat. Híveit a XX. században materialistáknak és dialektikusoknak nevezik ... BODOR PÁL, (a romániai Elöre-ből) A MOSZKVA MELLETTI Sztalin-útja nevű kolhoz a himkini körzetben fekszik. Szép épületek, kö­vér jószág, a háztetőkön televíziós antennák. A közeli erdőből a kalapá­csok zaja jelzi, hogy ott új lakóhá-M. I. Zsivina, sertésgondozónő. zak épülnek a kolhoztagok számára. Az egyes farmok közötti aszfaltozott utakon az autók , motorjai búgnak. Ezek az első benyomások. Továbbha­ladva vitatkozó csoporthoz érünk. Halljuk csak, miről vitatkoznak? „Az egész nemzet megmozdult a cél elérése érdekében. Annyi húst, tejet és vajat fogunk termelni, mint az Amerikai Egyesült Államok, sőt még többet” — szól Zsuková fejőnő, aki 30 tehenet gondoz. A múlt év­ben átlag 5049 liter tejet fejt ki minden tehéntől. Ebben az évben 6000 literre akaraja emelni. „De nem az a fontos” — mondja Zsuková, — .hanem az, hogy az egész nép a lelkét adja a nagy feladat meg­valósítására”. SZAVAINAK VALOSÄGÄT az eddigi eredmények is bizonyítják. lÖ53--ban a kolhoz minden 100 hektár után 202 mázsa tejet adott be. Ta­valy már négyszer annyit és 1960-ban pedig már 1131 mázsával számolnak. „Egészen bizonyos, hogy utólérjük az USA-t, — mondja a kolhoz elnöke Vaszilij Vaszilijevics Orel, és néhány adatot sorol fel: „1953-ban 29 mázsa húst termeltünk minden 100 hektár után. Ez évben elérjük a 134 mázsát Most 270 tehenünk van, 200 sertésünk és 40 000 baromfink. Tehát minder előfeltétele megvan a hús-, tej- és vajtermelés emelésének. Ugyanezt bi­zonyítják Lazurenko zootechnikus és Labutina sertésgondozónö is. Mária Ivanovna Zsivina kis malacot tart s karjaiban és gondosan eteti üvegből „Megbetegedett szegényke, most én táplálom cumlival. Kötelezettséget vál­laltam, hogy minden anyától 10 mala­cot fogok elválasztani — és nevetve hozzáteszi — „ez az én hozzájárulá­som a kapitalizmusba lőtt torpedóhoz, amelyről Hruscsev elvtárs beszélt Le­­ningrádban”. A KOLHOZ DOLGOZÖI egytől egyig egyszerű, de erősakaratú és elvhű emberek. Nem kétséges, hogy eleget tesznek a párt felhívásának és utolérik a legnagyobb kapitalista or­szág, az Amerikai Egyesült Államok hús-, tej- és vajtermelését. (Ford.: L. K.)

Next

/
Thumbnails
Contents