Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-14 / 28. szám
6 \ľrab-ad Földműves 1957. július 14. Evadzáiás előtt BALOLDAL, 5. sor, 7. szék. Korainak vélt a félnyolcas kezdés, s mire a közönség megtölti a parányira sikeredett színházat, félóra telik bele. Ez alatt bőven van idő a gondolatok rendezésére s ünnepi áhítattal várni a pillanatot, amikor a háromfalú szoba negyedik oldala lehull a kíváncsiság előtt. S miközben szemünk a negyedik falat záporozza, lelkünk mélyén ott szorong az önvád, mely most ebben az ünnepi pillanatban egyben elmarasztalás is. Elmarasztalás, mert mintha túl keveset foglalkoznánk Thália templomával. Szokássá vált, hogy beszámolunk a bemutatóról azután, mint aki jól végezte dolgát, — továbbállunk. Elvben egyetértünk, hogy a bírálat a művészi alkotás nevelője, csupán a gyakorlat építőkockáit felejtjük el odahelyezni. Joggal hallunk tehát nem egy esetben méltánytalanságról panaszkodni. Mert méltánytalanság ez akkor is, ha hébekorba nyilvánosságot látnak a nem egyszer vállveregetö kritikák, s ugyanakkor a segíteni-akarást csak a toll szabadon futó lendülete szabja. Nem hiszem, hogy nincs, vagy nem volna színházi közvélemény. Már csak azért sem, mert a segítség kölcsönösen indokolt. Nem mondok újat, ha azt állítom, hogy kevés olyan erkölcsös ízlésnevelő fórum van, mint a színház. S ezt megtoldhatom azzal, hogy napjaink kuttúrmissziója csak úgy lesz teljes, ha keményen és határozottan pattognak a szocialista humanizmus ostorai, s az erkölcs és ízlés dolgában határozott és bátor hangjuk messzire hallatszik. GONDOK, elképzelések, ötletek megannyi változata örvénylik Thália hétköznapjaiban. S ezekről beszélni nemcsak kell, de kötelesség is. Beszélni a tervekről, a műsorszerkesztésről, a művészi igényességről, a dramaturgiai gondokról, az önképzésről, — s ki tudná még felsorolni mindazokat a kérdéseket, amelyek szinte önként adódnak. Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztattak, s az előbb élére állított kíváncsiságom Potocki Anton és felesége, Amália zsörtölődésére ébredt. Jozef Holly „A furfangos diák" című vigjátéka szerénykötésű, de a századforduló hazai viszonyainak helyes meglátásából szövődő irodalmi mü. Témája jól ismert: az úrhatnámság gőgjében pöffeszkedö Potocki gazdag pékmester „doktor-fogásra" készül, hogy ranggal „alapozza" meg lányuk, Zselmíra boldogságát. MILYEN EGYSZERŰ, milyen félmarokban elféröen kevés, ha el akarjuk mondani ennek a darabnak a tartalmát. A téma szinte semmitmondó, szinte közhely. De amikor az egyszerű téma a pajkos játékosság, a fúrfang, a megleckéztetés valóságáig szélesedik, mint egy fa, szemünk láttára borul lombokba és virágba, mint ahogy a gabona szárbaszökkenése termést hoz. mulatozás író, rendező, színész, előnyös elképzelése ölt testet a darabban. Széles, lassú folyással indul a történet, amely hovatovább igazi eredőjéhez vezet. S a mű ezen a ponton már nem amalgán többé, hanem ötvözet, nem keverék, hanem művészi vegyület. Még akkor is ilyen vegyület ez, ha az elemző bírálat néhol bele-belebotlik a színpadi valóságba. Örömmel nyugtázhatunk — különösképpen — három alakítást, ahol a jellemek határozott rajza az átélés meggyőző erejével párosult. Király Dezső Potocki pékmesterére, Fazekas Imre Sonka Rudijára gondolunk. Tőlük már megszoktuk a jó szerepeket. Oj színt és új hangot jelentett Konrád József Rubánusz filozófusa. Élményszerüen ható típusábrázolásával ' — és a, művészi önfegyelem bekapcsolásával — gazdagította eddigi legjobb alakításai sorát. Geto, a furfangos diák szerepében Turner Zsigmondot láthattuk. Ha alakításából néhol hiányzott is az őszinte átélés, s az igazi furfang hevülete, színésztechnikája — ha némi vontatottsággal is — áthidalta ezt. Jó alakítás Gyurkovics Mihály Fedor ja, habár az átélés itt is nem egyszer áthidalásos. A női szereplőknél valahogy nem a legkedvezőbb a mérleg eredménye. Ötletes, néhol túlzott, túl rokonszenves Lelkes Margda Karolinája. Cséfalvay Kató Amáliája nem a pékmester „elhihető" neje, s mind az ábrázolás lelki mélysége, mind mozgása és gesztusai kimerítetlenek. Kucsera Anna Elenájának őszintébbnek, játékosabbnak kellene lenni, viszont az első• szereposztásban Ferenczi Annának ugyanez az alakítása (nagymegyeri előadás) túlszínezett. Siposs Jenő (dr. Zelenák) Tóth László (dr. Topolszky) Riszdorfer László (detektív) alakításai a darab valós figurái. A nagymegyeri vendégszereplés Zelgnákja vesztett színéből, amennyiben a társfigurák hatásának uszályába került, s így megbomlott a szerep egysége. Nem árt elidőzni egy pillanatra Tóth László szerepénél sem. Fiatal, jótehetségü, nagy közönség szeretetnek örvendő tagja a MATESZ-nak, azonban szinte belenő ezekbe az „úriember" szerepekbe. Alakítása jó, kár volna, azonban ha a folyton ismétlődő szerepkörök a jellemábrázolás sokrétű kibontakozását akadályozná. A DARAB KOMÁROMI bemutatója nagy tetszésnek örvendett. A közönségsikerben hatékony szava volt Kozma Zoltán rendezőnek, akinek elképzelései kedvezően találkoztak a színészi ötletekkel. A helyes arányok megteremtése, a társadalomkritika helyesen tolmácsolt éle a darab egyik erőssége. Köszönet értei Valamit azonban kifogásolni kell. És ez a dramaturgiai szolgálat. Nagyon helyes az a műsorpolitika, mely a kulturális javak kicserélődését célozza. Különösen helyeselhető ez a magyar színpad esetében, melynek hazánkban a híd szerepét kell betöltenie. Azt azonban még sem tarthatjuk helyesnek, hogy mindkét színházunk megközelítően azonos időpontban ugyanazon szerző darabjával lép a közönség elé. A szlovák színpadi irodalomnak bő a választéka, s talán a két magyar színház dramaturgiájának közös munkája kiküszöbölheti az ilyen szépséghibákat. ÖSSZESSÉGÉBEN elmondhatjuk, hogy a „marsallbot" a MATESZ tagjainak a tarsolyában van. S ha az eddiginél is őszintébben kívánják az igazi kifejezést a játékstílusban, s törekszenek a szép színpadi beszédre, terveik és elszánásaik termékenyek lesz-Lőrincz Margit (Zselmíra) és Turner Zsigmond (Gefo) szerepében. nek s méltán találkozik majd a jövő évad elején is a szépre és a művészetre szomjas színházlátogatók lelkes istenhozottjával. FONOD ZOLTÁN. Fazekas Imre és Király Dezső Vidám esti Néhány nap múlva VALÓBAN, már csak néhány nap választ el bennünket attól a naptól, amikor Moszkvában, a Lenin-stadionban kigyúl a fáklyaláng, s megkezdődik a világ ifjúsága küldötteinek csodálatos szépségű felvonulása: kezdetét veszi а VI. Világifjúsági és Diáktalálkozó. Lázas a készülődés a fesztiválra. A legnagyobb öröm a küldötteké, de a készülődés öröméből kijut minden fiatalnak. Hazai találkozókról, a VIT tiszteletére indított munkaversenyről. a VIT-alap javára végzett társadalmi munkáról, ajándékkészítésről érkezik hír az ország minden tájékéról. Ezernyi az Ötlet. SZERETETTEL és örömmel készülnek a küldöttek, szeretettel és örömmel indítják útnak őket az itthonmaradottak. S küldöttjeink mindegyikének tarsolyában ott lesz országunk fiataljainak üzenete: együtt harcolunk a világ ifjúságával mindannyiunk közös céljáért, a békéért, a népek barátságáért! Mezei András. Készüljetek Acélsíneken: robogással, Virágos réteken úszva ... Levegőben: szárnyas robbanássall Hasítva, habos barázdát húzva ... Narancsligetek illatával, Rekkenő hőben: lenge széllel, Gerezdes ajkak zamotával. Villogóbőrű barna fénnyel! Jövünk a télből, a messzi nyárból., ■, Eben-sötétek, napkelet sárgák, Tornyokkal ékes férfikorba Visszük a világ ifjúságát! Galambos égen ragyog fölöttünk, Harson a napsugár trombitája! Fiatal ezrek, győzelmi ezrek, Készüljetek... a Fesztiválra! Útra készen... BULGARIA: 1200 fiatal indul útnak a „rózsák hazájából”, s viszik magukkal az öreg Dunát. Na, persze nem kulacsba kimérve, hanem táncaikban. Bécsi valóért, cseh polkát, magyar csárdást próbálnak már hosszú hetek óta. A dunai népek barátságát, a dunai népek táncait mutatják be a fesztiválon. LENGYELORSZÁG: 500 lengyel fiatal indul majd a ViT sportversenyein, öt kiállításon, 11 versenyen vesznek részt a lengyel küldöttség tagjai. A Fesztivál közönségének kedves szórakozásban lesz majd része, ha meghallgatja, a lengyel küldöttséggel érkező gdanski „Bim-Bom” szatirikus diákegyüttes, vagy a poznaní „Komédia” amatőr jazz-zenekar műsorát. NYUGAT-AFRIKA: Európában tanuló fiatal afrikai filmesek már minden bizonnyal befejezték munkájukat. Filmet készítenek hazájukról, Gana, Nigéria, Sierra- Leone és Gambia államokról. URUGUAY: A hazai VIT futbal-bajnokságon 98 csapat versenyzett az elsőségért. Érdemes volt versenyezni, hiszen a legjobb 11 kerül a VIT-re, hogy az ifjúsági mérkőzéseken képviselhesse Uruguay labdarúgó-sportját. ARGENTINA: Forró vidék zenéjére táncolhat majd a találkozó ifjúsága, ha felhangzik Atilio Stampóne 12-tagú tangóegyüttese és aki a argentin népitáncra is kíváncsi, az megválthatja jegyét a bemutatóra, ahol fellép majd az argentin Avalos testvérek népiegyüttese. Hatékony példamutatás Jóval az aratás megkezdése előtt azon iparkodtak tömegszervezeteink, hogy a mezőgazdasági munkák menetének biztosítása mellett ne maradjanak le a kulturális teendőkről sem. Ez a szellem hatotta át a CSEMADOK tornaijai járási vezetőségét is, amikor 1957. június 30-án a járási vezetőségi ülésen, amelyen részt vettek a szervezet tanácsadói is, megtárgyalták а VI. közgyűlés határozatát, majd pedig a CSEMADOK szervezet részvételét az idei békearatásban. Bodnár Béla járási titkár beszámolóját széles vita követte és a hozzászólók hangsúlyozták a nyári mezőgazdasági munkák valamint az EFSZ- ek megszilárdításának fontosságát. Értékes felszólalása volt Reményi Kálmánnak Tornaijáról, aki javaslatot terjesztett elő, hogy a járási vezetőség az aratás idején szervezzen egy munkanapot Rimaszécsen. A javaslatból határozat született. A jelenlevők mindegyike egyet értett az elhangzottakkal és szükségét látta annak, hogy kultúrbrlgád és agitációs délután keretében beszélgessenek el a CSEMADOK szervezet tagjai a helybeli magángazdákkal. Megállapíthatjuk, hogy mind a javaslat, mind a határozat helyes volt. Most már csak a teljesítése hiányzik, ami — remélhető — nem sokat várat magára. Válent László, Szárnya Veceitékósefvfr Én és a kapám ledőltünk ketten. Fűszálon gördül verítékcseppem. Napsugár üli jókedvét benne, Mintha csak lenge harmatcsepp lenne.. Be kicsi gyöngyszem, s bé nagy a terhe Szívemen volt tán nyugovó helye, honnan a munka markába vette, s fizetésképpen alápergette. Ki tudja mennyi érzésem, álmom búvóin bújt át, — sziklákon, nádon — Sejtések zsenge szirmait látta, s tudja, hogy hol van bánátim lápja örömöm ritkán virágzó rétje, s kételyek sötét mélyét is lépte. Hajlott a fószál, rezeg a selyme Lefelé gördül lassan a terhe. Fáradságvize gyöngycseppjén egek tükröznek, s benne korszakunk remeg Ragyog és fények szálait bontja remegő, szikrás vonagló pontja. Merengve nézem. Kezemen hangya. Felettem virág himpora-hangja csalja a dongót. Légy csapul elém. Imára fogja a lábát a fején. Szárnyait mossa napsugár-vízben, s verejtékcsöppem gyöngyéhez libben Nézem a fürge, jógyomrú legyet. Bele is kóstol. Keserű lehet. Jajongva rebben, s útján a kékbe mintha csak látszó sajogás égne. HORVÁTH ISTVAV Elérjük és túlszárnyaljuk... üehüs tnosoíif eserű vonás a száj szögletében — még nem világnézet. Mint ahogy az örökös vigyor sem filozófiai irányzat. A mosolyról nem lehet véleményezést írni és az öszszeráncolt homlokot nem lehet megbírálni. Fintorszabadság van. Persze, rendkívül idegesítő az örökös füligszáj és szorongatóan kibírhatatlan a szüntelen szomorúság. Az életen át tartó röhej vagy szomorúság már inkább a pszihopatológia, a tébolyda hatáskörébe — mint az író tárgyköréhez tartozik. De azért az író nyersanyaga, finom matériája: a könnyek és a kacagás. Könnyeket és mosolyt gyűjt — könynyeket és mosolyt ád. Az író az emberi lélek mindenese. Ő minden kis udvar bohóca és minden halott elhantolója. Ő mond el minden igaz tréfát és minden igaz gyászbeszédet. Ő mindenki helyett vidám és mindenki helyett bánat.os. Figyeld a lelkét — minden áramütés végigráng rajta. Ha meghal, nem akármilyen halállal hal: a mennykö csap belé... Tollának aranyozott a hegye, mint a villámhárítónak. ,S a jellegek ott csapnak össze tölla körül. Ha író. Ha nem: akkor bent ül a szobában, függönyök mögött — s a villámlásból már csak a mennydörgést hallja meg reszketve. De az igaz író lelkében mindig több a bizodalom, a derű, mint a szomorúság. Az irodalom az emberbe vetett hit vallása. S ebben az optimista hitben elfér a keserűség — és benne van a vidámság is... Keserű vonás a száj szögleteben — még nem világnézet; s az örökös vigyor sem filozófiai irányzat. a hit az emberben s a jó győzelmében, s ennek a győzelemnek a segítése már az. Világnézet és filozófiai irányzat. Híveit a XX. században materialistáknak és dialektikusoknak nevezik ... BODOR PÁL, (a romániai Elöre-ből) A MOSZKVA MELLETTI Sztalin-útja nevű kolhoz a himkini körzetben fekszik. Szép épületek, kövér jószág, a háztetőkön televíziós antennák. A közeli erdőből a kalapácsok zaja jelzi, hogy ott új lakóhá-M. I. Zsivina, sertésgondozónő. zak épülnek a kolhoztagok számára. Az egyes farmok közötti aszfaltozott utakon az autók , motorjai búgnak. Ezek az első benyomások. Továbbhaladva vitatkozó csoporthoz érünk. Halljuk csak, miről vitatkoznak? „Az egész nemzet megmozdult a cél elérése érdekében. Annyi húst, tejet és vajat fogunk termelni, mint az Amerikai Egyesült Államok, sőt még többet” — szól Zsuková fejőnő, aki 30 tehenet gondoz. A múlt évben átlag 5049 liter tejet fejt ki minden tehéntől. Ebben az évben 6000 literre akaraja emelni. „De nem az a fontos” — mondja Zsuková, — .hanem az, hogy az egész nép a lelkét adja a nagy feladat megvalósítására”. SZAVAINAK VALOSÄGÄT az eddigi eredmények is bizonyítják. lÖ53--ban a kolhoz minden 100 hektár után 202 mázsa tejet adott be. Tavaly már négyszer annyit és 1960-ban pedig már 1131 mázsával számolnak. „Egészen bizonyos, hogy utólérjük az USA-t, — mondja a kolhoz elnöke Vaszilij Vaszilijevics Orel, és néhány adatot sorol fel: „1953-ban 29 mázsa húst termeltünk minden 100 hektár után. Ez évben elérjük a 134 mázsát Most 270 tehenünk van, 200 sertésünk és 40 000 baromfink. Tehát minder előfeltétele megvan a hús-, tej- és vajtermelés emelésének. Ugyanezt bizonyítják Lazurenko zootechnikus és Labutina sertésgondozónö is. Mária Ivanovna Zsivina kis malacot tart s karjaiban és gondosan eteti üvegből „Megbetegedett szegényke, most én táplálom cumlival. Kötelezettséget vállaltam, hogy minden anyától 10 malacot fogok elválasztani — és nevetve hozzáteszi — „ez az én hozzájárulásom a kapitalizmusba lőtt torpedóhoz, amelyről Hruscsev elvtárs beszélt Leningrádban”. A KOLHOZ DOLGOZÖI egytől egyig egyszerű, de erősakaratú és elvhű emberek. Nem kétséges, hogy eleget tesznek a párt felhívásának és utolérik a legnagyobb kapitalista ország, az Amerikai Egyesült Államok hús-, tej- és vajtermelését. (Ford.: L. K.)
