Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-20 / 42. szám
1957. október 20. JzaG&et Földműves г ARANY JÁNOS: Magányban Az óra lüktet lassú percegéssel, Kimérve a megmérhetetlen időt; Ébren a honfigond virrasztva mécsei, Homlokra összébb gyűjti a redöt. Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors! óraműved oly irtóztató: Hallom kerekid, amint egybevágnak: De nincs azokhoz számlap, mutató. Jön, jön ... egy istenkéz sem tartja vissza . Mint mélybe indult sziklagörgeteg: Élet? halál? átok, vagy áldás lesz? — Ah, Ki mondja meg! ki élő mondja meg! Vár tétován a nép, remegve bölcse, Vakon előtte kétség és homály. Idő! szakadna bár méhed gyümölcse ... Ne még, ne még — az istenért! — megállj. Ö mert tovább e kétség tűrhetetlen, A kockarázás kínját érzenünk:, De nyújtanák a percet, míg vetetten A szörnyű csont, ha rajta mindenünk. Egy lépés a gomolygö végtelenbe, Holott örvényzik a lét, a halál: És mi fogódzunk a hitvány jelenbe: Tarts még egy kissé, gyönge szalmaszál! Még egy kevéssé... De mely kishitűség! El, el! ne lássam e dúlt arcokat! Ész, egybeforrt vágy, tiszta honfihűség, Bátorságot nekünk mindez nem ad? Megvert reménnyel induljunk csatába? Hitben feladjuk már a diadalt? Nem, nem! szívünk egy vértanú-imába Megedzve, kezdjük a győzelmi dalt! Az nem lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszamáljon rólad, ég! És annyi vér — a szabadság kovásza — Posvány maradjon, hol elönteték. Támadni kell, mindig nagyobb körökben, Életnek ott, ahol a mártír-tetem Magát kiforrja csendes földi rögben: Légy hű, s bízzál jövódbe, nemzetem. Nem mindig ember, aki sorsot intéz; Gyakran a bölcs is eszköz puszta báb; S midőn lefáradt az erőtlen kéz, A végzet tengelye harsog tovább; Csüggedve olykor hagyja lomha gépül Magát sorodni az emberfia: De majd, ha eszmél s öntudatra épül, feltűnik egy magasb hármónia. És vissza nem foly az időnek árja, Előre duzzad, feltarthatatlanúl; Csak szélein marad veszteg hínárja, S partján a holt-víz hátra kanyarul. Bízvást!... mi benn vagyunk a fő sodorban: Veszhet közölünk még talán nem egy: De szállva, ím, elsők között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk előre megy! 1861. * Arany János, a nemzet koszorús költője, a magyar klasszicizmus legtökéletesebb megtestesítője 1882. október 22-én — 75 évvel ezelőtt halt meg. A mezőgazdasági művelődés új formája A MEZÔGAZDASÄGI termelés emelése pártunk és kormányunk figyelmének és gondoskodásának előterében áll. Hisz ettől függ népünk anyagi és kulturális színvonala. S ettől függ dolgozóink szükségletének kielégítése is. Államunk minden lehetőséget megad a mezőgazdaság fejlesztésére és a munka megkönnyítésére. Csakis tőlünk függ, hogy ezeket a gépeket, valamint a mezőgazdasági tudomány segítségét kihasználva, a termelési tapasztalatokat bevezessük a gyakorlatba a terméshozam emelése érdekében. Ahhoz azonban, hogy ezeknek a tapasztalatoknak az alkalmazása zökkenőmentes legyen, állandóan tanulnunk, művelődnünk kell. Hisz számtalan olyan hiányossággal találkozhatunk, amely egy kis körültekintéssel könnyen kiküszöbölhető volna. Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk, hogy a népművelődési rendezvényeket — szaktudásunk emelése érdekében — nem használjuk ki mindig kellően. Jól lehet ezen a téren olyan lehetőségek állnak rendelkezésünkre, mint például az előadások, a kérdésfelelet estek, a szakkörök, a tapasztalatcserék, stb. A TAPASZTALATCSERE-EST olyan népmüvelődési rendezvény, melynek célja a bevált termelési vagy munkatapasztalatok átadása, továbbá az új, sikeres munkamódszereknek, s munkaformáknak az egyik munkahelyről a másik munkahelyre való kiterjesztése — a legjobb dolgozók közvetítésével. A mezőgazdasági tudomány népszerűsítésének ez a formája magában foglalja a kiváló gyakorlati szakemberek magyarázatainak különféle módszereit, a filmelőadást, a tanulmányi kirándulást, a gyakorlati oktatást, szemléltető agitációt, a részvevők vitáját stb. Ezeken az esteken dolgozóink elbeszélgetnek tapasztalataikról, valamint az előforduló hiányosságok kiküszöbölésének módjáról. Az eddig megrendezett tapasztalatcsere-estek azt bizonyítják, hogy földműveseinknek, szövetkezeti dolgozóinknak van miről beszélni. A kenyheci tapasztalatcsere esten például, amelyet 3 szövetkezet sertésgondozói közt rendeztek meg, Szemkó Gyuri bácsi, az első felszólaló hangsúlyozta: „Azt akarjuk, hogy más is tudja azt, amit mi tudunk, és mi is akarunk tanulni abból, amit mások tudnak“. Milyen egyszerű szavak ezek, de mégis milyen mély értelmük van. Kifejezi népünk tanulási vágyát, azt, hogy dolgozóink mélyíteni akarják tudásukat. Az ilyen vitaesteken nem egyszer értékes bírálatok hangzanak el a felsőbb szervekkel szemben is. Bulla elvtárs például a színai szövetkezet dolgozója a járási szervek szemére vetette, hogy miért nem herélik a malacokat akkor, amikor annak itt az ideje. A késéssel ugyanis a malacok 3-4 kg-os súlyveszteséget szenvednek. Sok szó esett ezen a vitaesten a gyors hizlalásról is. Hasznos volt Tej elvtárs javaslata, hogy 3 szövetkezet számára állítsanak fel egy sütődét, hogy a kenyérrel való etetés ne ütközzön nehézségbe. Etetők, sertésgondozók, akik a vitában felszólaltak szívből beszéltek az egyes kérdésekről, s minden szavukban ott volt a segíteni akarás. BENJAKOVCÉN, ahol a tehenek gondozásáról rendeztek tapasztalatcsere-estet, Hálász Imre állatgondozó részletesen elmondta, hogy mit tesz az istállóban kora reggeltől késő estig. Beszélt arról is, hogyan javította meg a fejőstehenek hozamát. Volt is aztán nagy vita a benjakovcei és a vajkovcei földművesek között. Sacán Robová elvtársnő előadása után érdekes vita alakult ki, mert a sertéstenyésztés módszereiről beszélt, és az általa alkalmazott, eddig nem ismert módszerekről is említést tett. A résztvevők megállapították, hogy a módszerek átvétele nekik is előnyükre válik. CSUPÁN NÉHÁNY PÉLDÁT ragadtunk ki annak bizonyítására, hogy ahol a népművelődés keretén belül törődnek a vitaestek, kérdés-felelet estek, valamint a tapasztalatcsereestek szervezésével, ott a dolgozók körében ez széles visszhangra talál, s egyre nő azok száma, akik az önképzés igényét szem előtt tartva nemcsak hogy várják, de szinte követelik a művelődési lehetőségek bővítését. (ik) a csillagok közé FEL LÁZBAN A VILÁG. — A jelszó: ad astra. „Most a teremtés kezdetén vagyunk" iO esztendővel ezelőtt: „10 nap, amely megrengette a világot". De mi volt akl.or a világ? A Föld. Ma pedig: egy nap, egy perc csupán, de ez megrengette a világegyetemet, az egész végtelen kozmoszt, és ezt a világraszóló eseményt is a 40 évvel előtti 10 nap győzelme tette lehetővé. Gyártunk szénből benzint, földgázból textilt, higanyból aranyat, átlátunk az Óceán túlsó partjára, versenyre kelünk és legyőztük a halakat, a madarakat —, de most magát a legendák világteremtójét döntöttük le trónjáról. A mesterséges bolygó által nyújtott óriási tudományos lehetőségek közül csak egyet idézünk: „A Föld mesterséges holdjának felbocsátása közelebb hoz bennünket ahhoz, hogy válaszolhassunk a következő kérdésre: létezik-e élet a naprendszer többi bolygóin és elsősorban a Marson. A Kazalt SZSZK Tudományos Akadémiája asztrobotanikusainak kutatásai következtében bebizonyítottnak tekinthetjük azt a tényt, hogy a Marson növényvilág létezik. De, amint mondani szokták, ahhoz, hogy véglegesen bebizonyíthassuk az élet létezését itt, el kell látogatni a Marsra. Ez a mai nemzedék számára most már megvalósíthatóvá válik. Mi megfigyelöállomást létesítettünk a mesterséges hold tanulmányozására. A megfigyelés munkájában a tudósokon kívül egyetemi hallgatók is részt vesznek" — mondotta ez alkalomból G. Tyihov, a Kazah SZSZK Tudományos Akadémiája asztrobotanikai osztályának vezetője. AZ EMBER URALMÁNAK kiterjesztése a csillagvilágra ezzel a lépéssel megindult, sikeresen partraszálltunk az új kontinens, a világűr partjain. Kapitánya — egy elektronikus gépagy, — a földi partokról követi útját. Hajónk nem vitte magával fedélzetén az új Kolumbust. És ez az új Kolumbus nem is egyetlen személy, hanem egy immár majdném 3000 esztendős kollektív és nemzetközi „személy". Newton fedezte fel, hogy tudományos szempontból lehetséges kiszabadulni a föld vonzóköréből és kirepülni a csillagok közé. Ennek alapfeltételét egyszerű számítás alapján meg is határozta: ahhoz, hogy a kilőtt ágyúgolyó, az elhajított kő többé vissza ne hulljon a földre, & kilométer sebességet kell elérnie másodpercenként. Ekkor mesterséges holddá válik. 11 kilométer sebesség másodpercenként — és teljesen elszakad a földtől, magához a Naphoz szegődik, mesterséges bolygóvá változik. 16 kilométer másodpercenként — és a Naptól is elszakad — a csillagok társává, a végtelen világegyetem titokzatos sorsú üstökösévé válik. Az eszme zseniális és zseniálisan egyszerű: de hol vagyunk a másodpercenként 8000 km sebességtől? DE UGYANCSAK NEWTON fedezte fel azt a fizikai alaptörvényt is, ami a: óriási sebesség technikai megvalósítására alapul szolgál; az akció — reakció elvét. Ez hajtja a rakétamotorokat. Ciolkovszkij orosz tudós adta az első technikailag is elfogadható tervet a megvalósításra: egymáshoz kapcsolt többlépcsős rakétavonat lesz a legalkalmasabb a nagy sebesség megvalósítására. Öt magát fantasztának tartották. Kinevették. Nem engedték be a „tudomány felszentelt csarnokába". Munkáját, elképzeléseit,- terveit, csak a forradalom győzelme után becsülték meg. 1933 május elsején a következőket mondta Ciolkovszkij: „Magam előtt látom a fővárosi Vörös teret. A felvonulók feje felett többszáz acélszitakötő szállong ... Az acélmadarak szinte nem férnek a levegőégen, s ez nálunk lehetséges, mivel pártunk és kormányunk, egész dolgozó népünk; szovjet hazánk valamenynyi dolgozója együttes erővel hozzálátott az emberiség legmerészebb álmának megvalósításához a levegöég meghódításához. Elvtársak, most meg vagyok győződve arról, hogy valóra válik másik álmom is, az űrhajózás, amelyet elméletileg megalapoztam .,, Szabó Gyula képkiállításáról SZEPTEMBER 15-TÖL október 6-ig tartott Szabó Gyula grafikus- és festőművész képkiállítása a pozsonyi képzőművészeti pavillonban. Ez a rokonszenves, 50 éves mester, aki minden szabad idejét az ecset mellett töltötte, nagyon szívesen ad magyarázatot 30 esztendős munkájának gyümölcséről. Szabó Gyula művészi útja nem volt könnyű. Egyszerű családból származik, apja szobafestő volt, s így saját magára volt utalva, hogy tanulmányai folytán tehetsége és alkotóereje kibontakozhasson. Alkotásaira erős hatást gyakorolt a korszerű francia képzőművészet, de a XIX. és XX. század képzőművészetének ismerete is megnyilvánul Szabó Gyula munkáin. Például Az anyám portréja (1935) nagyon közel áll Vincent van Gogh művészetéhez és az önarcképével pedig (1943) V. Gauguinhoz. Ezekben a mü^ vekben a modern egyszerűség irányzata érvényesül. Ha például megfigyeljük A fiatal költő (1943) arcképét láthatjuk, hogy az erős hatás érdekében fontos figyelmet szentel a szemre, alakra és expresszíven hosszúra nyújtja az újjakat. Magát az alakot egy képzelt tenger és hegyek hátterébe építi, s a színezés balladisztikus aláfestése még inkább kiemeli a mondanivalót. A sárga szivárványféle fény a költő feje felett földöntúli benyomást kelt. Tehát a kép tulajdonképpen szimbólikusan fejezi ki a tartalmat, az expreszszionizmusa viszont kiemeli a rögzítés intellektuális oldalát, s a háttér talán az alakok szemléletét akarja jellemezni. Nagyon lényeges ez, mivel Szabó művészetének a szimbőlizmus az alapvető vonása. Ezt megtaláljuk többek között a Losonci madonnában (1951), és egyebütt is. HA A KÉPEK TECHNIKAI kivitele« zését vesszük figyelembe, azt látjuk, hogy olajfestményeinek túlnyomó részére a pátosz és az ecset kifejező „munkája“ jellemző. A festék viszont gyakran olyan mennyiségben van a képen, hogy szinte domborműként hat. Erre nagyon jó példa a Saját arcképem, Március eleje és más festmények. A „Letartóztatás az udvarban" és a „Tavaszi esőzés“ című alkotásait illetően azt láthatjuk, hogy a festő megkedvelte az impresszionista értelmezést. Azonban az is előfordul, hogy a színezés és a festék használata sajátossá teszi ugyan a képet, de nem egyszer csökkenti a minőségét. (Őszi napfény, 1955). Ezzel a fogyatékossággal még egy dolog függ össze. A művész sokat szeret foglalkozni a kép részleteivel, ami viszont az általános hatás rovására megy, s csökkenti a mű nagyságát. Szerencsére az ilyenből kevés van, és ez mind a művésznek, mind pedig a látogatónak figyelmeztetőül szolgál. Ha az ember az egész kiállítás szemszögéből vizsgálja Szabó Gyula munkásságát, akkor megállapíthatja, hogy a művész sajátos pólusa a tájképfestés — egy vagy két alakkal. AZ OLAJFESTMÉNYEKEN kívül volt a kiállításon néhány akvarel (Vízfesték). E téren a művész legszívesebben nedves papíron dolgozik, mert így lágyabb az átmenet a színek között. A kiállítás legértékesebb része kétségtelenül a művész ceruzarajzai, grafikája. Ezen a téren is megmutatkozik Szabó óriási tájékozottsága, ami nagy előnyére válik. Fametszeteiben nagy technikai készséget állapíthatunk meg. A Föld népe és az Asszonyok című ciklusa kiváló. Rajtuk kívül azonban még többet is sorolhatnánk, azonban lehetetlenség mindegyikkel külön-külön foglalkozni. Más grafikai rajzok is megérdemelnék, hogy beszéljünk róluk, például a lírikus Szepesi pásztorok, a Beszélgető asszonyok stb. Összességében elmondhatjuk a kiállításról, hogy nagyon érdekes képkiállítás, amely jó bizonyságát adja a festő állandó küzdelmének egy sajátos kifejező forma elnyeréséért. Minden vonásán látható, hogy állandóan a modern világfestészetből vonja le a tanulságot, melyet jellegzetes egyéni ízzel kever. Művészete méltán érdemli meg mindannyiunk csodálatát, s amikor munkásságát szemléljük, az ötvenéves jubilánsnak további jó erőt és egészséget kívánhatunk abban a harcban, amely a magas művészi kifejező eszközök révén örökíti, jeleníti szemünk elé a mát. (V-l) ★ ★ ★ SZABÓ LŐRINC Szabó Lőrinc, a kiváló Kossuthdíjas költő és műfordító október 3-án, 57 éves korában, hosszas betegség után elhúnyt. „Egy nap? Ezer év? Ami közbejött r— áttörhetetlen. Még a tegnapi, — itt vagy! és a különbség oly kicsi“. —1 olvastuk Szabó Lőrinc nemrég megjelent halottsirató lírai rekviemjében. Még az új élmény frisseségével csengenek a fülünkben ezek a sorok, s máris más értelemmel: ravatal sejlik fel mögöttük, melyen immár a költő fekszik mozdulatlanul, s a sír, ami már eltakar. „Ami közbejött L-d áttörhetetlen“. Szabó Lőrinc az életében mindig boldogtalan költő („biztonság, soha —1 nem ismertem boldog tájaidat“ 1-3 írta ő maga) életműve C— négy évtizedes költői pálya hagyatéka — gazdag örökség. Költeményeivel gazdag!« tóttá líránk kifejező eszközeit, hatal« mas kiterjedésű műfordítói munkásságával mesteri tudással szólaltatta meg más népek irodalmi kincseit, a klasszikus és jelenkori irodalom alkotásait. Könyveinek lapjai korunk lázárói és nehéz, feszített napjairól beszélnek majd az elkövetkező nemzedéknek, -d Negyven éve dolgoztam már a léglökéses motor elkészítésén, s azt hittem, hogy csak néhány száz év múlva kezdődik majd a Mars látogatása. A határidők azonban változnak. Meg vagyok győződve arról, hogy közülünk sokan tanúi lesznek az első atmoszféránjelüli utazásnak .. AZ ELEINTE ESZELŐSNEK tartott próféta sorsa tartalmaz egy nagyszerű, szinte egyedülálló optimizmust gerjesztő nagy — mondhatnám ismeretelméleti tanulságot is: a tudományos előrelátás — ha úgy akarjuk a tudományos fantázia óriási pozitív szerepének elismerése ez a technikai és tudományos kutatásban. A tudós az emberiség kozmikus történetének valóságos váteszévé válik, költőjévé és prófétájává egy személyben, aki meglátja a helyes utat és gigászi erejével a végén meggyőzi az egész emberiséget, hogy gyakorlatilag is ezt az utat kövesse. A tudohiányos kutatása sorrendje itt a szokványoshoz képest megfordul: Newton a fejében konstruálta meg előbb a kozmosz felé vezető utat. Ciolkovszkij is az agyában építette fel először az első lépcsósrakétát és csak azután került sor a megvalósítására. Amikor a sorsdöntő pillanat elérkezett, a talán több mint 20 méter hosszú rakétavonat nemcsak azt a körülbelül 100 000 kilónyi tüzelőt és azt a 80 kg-ot nyomó műszergömböt vitte magával, hanem egy darab anyaggá kristályosodott gondolat repült fel vele 30 000 kilométer óránkénti sebességgel a csillagok felé. TÓTH IMRE
