Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-20 / 42. szám

1957. október 20. Jraltod Földműves 5 Hazahívta a töld... Kora reggel van. A rási úton egy törékeny lány szaporázza lépteit. — Hová olyan sürgős, kislány? Meglepődve válaszol kérdésemre: — Rőcére, a gyárba. Egy ideig szótlanul haladunk a gid­­res-gödrös országúton. Észreveszem, hogy arca sápadt, szeme könnyben úszik. A kíváncsiság nem hagy nyug­ton, szóra késztet. — Azt mondotta, hogy Rőcére megy? — Igen. Gyári munkás szeretnék lenni... A távolban autóbusz szeli a kilomé­tereket. Pár perc múlva azonban csi­­kordul a fék, s a várakozók nagy örö­mére megáll. A kislány kezet nyújt. — Viszontlátásra! ☆ Három évvel ezelőtt így búcsúzott Máté Sárika szülőfalujától, ismerősei­től, barátnőitől. Ekkor röppent el aj­káról a: „Viszontlátásra“. Három év aránylag nem nagy idő. Sárikának azonban hosszú volt. Sehogy sem tudott megbarátkozni új munka­helyével. Állandóan a falu, a hullámzó búzatáblák, a téli esték, a fonók, ku­korica- és tollfosztók foglalkoztatták. — Szép volt, jó volt és mé;üs ... Gyötrődött, s önmagával viaskodott. Majd egy szép napon azt mondotta az üzem vezetőségének: — Hazamegyek a földhöz, ahonnan jöttem! Szavai meghallgatásra találtak, s rö­videsen visszatért falujába. Otthon van. Abban a faluban, ahol született, ahol bölcsője ringott. S ezt Sárika semmiért sem adja. Annak is örül, hogy a szövetkezet vezetősége a csoportvezetői tisztséggel bízta meg. És Sárika megfelel erre a helyre. A munkaszervezést, a fegyelmet a gyár­ban tanulta meg, a föld szeretetére a falu nevelte. S itt azt is meg kell jegyeznünk, hogy Máté Sárika csoportja fiatal legé­nyekből, lányokból tevődik össze. Tehát ifjúsági csoport! S ez az együttes figye­lemreméltó eredménnyel végzi mun­káját. Tavasszal például 16 hektár réten végezték el a talajjavítást. Elpalántál­­ták két hektáron a dohányt, megkapál­tuk egv hektár, mákot és 8 hektár ku­koricát. Az aratási munkákból is derekasan kivették részüket. Learattak 10 hek­tár ledőlt gabonát és 150 hektáron keresztbe rakták a kévéket. — Az ősz folyamán még sok munka vár a csoportunkra — mondja Sárika. — Tervbe vettük, hogy lesilózunk 300 köbméter csalamádét és kukoricaszá­rat. Azonkívül a faluszépítésben is részt akarunk venni. Már leszállt az alkony, amikor elbú­csúztam Máté Sárikától, a fiatal cso­portvezetőtől — akit a föld szeretete vonzott vissza szülőfalujába. Németh János, Sajószárnya Az új élet csírái A füleki járás nagyszerű példát szolgáltat arra, hogy a tervszerű és céltudatos agitáció meghozza ered­ményét. Hiszen a járásban július vé­gén csak 12 községben volt EFSZ, s ma már számuk harmincra emelke­dett. Legtöbbjük egész községi szö­vetkezet. A járás négy községében nem alakult még meg az EFSZ, de ez a szám nem tekinthető állandónak, mivel az agitáció tovább folyik. Ajnácskön, a járás egyik falujában is a megvalósulás szakaszába lépett a programtervbe foglalt feladatok egyike. 1957. október 5-én a község egyénileg gazdálkodó földműveseinek nagy többsége, számszerint negyve­nen, szövetkezetbe tömörültek és .300 hektáron kezdtek el gazdálkodni. Hosszú hetek kitartó agitációs munkája meghozta az eredményt. Annak dacára azonban, hogy a leg­utóbbi évek alatt korszerű egészség­­ügyi otthon, nagy péküzem, új iskola, kultúrház, új utak és barátságos csa­ládi házak épültek s a ma megválto­zott, jobb életét bizonyítják, mégis harcolni kellett az emberek maradi gondolkodásának megnyilvánulásai ellen. De megalakult a szövetkezet. S a vezetőség, élén Szabó István elnökkel, nem sokáig tanakodott. Azonnal ne­­kikezdtek, habár kissé megkésve, az őszi szántás és a vetés elvégzéséhez. Igyekeztek kihasználni a kedvező idő minden percét. — Míg a traktor meg­érkezik, addig is dolgozunk — mond­ták. Befogták az igásállatokat és meg­kezdték közösen a szántást. A veze­tőség tagjai Pataki Pál, Hanyus Fe­renc, Balázs Mátyás, Szepesi György jő példát mutattak a munkában. De nagy a tagok munkalelkesedése is. 70 hektáron akarják elvégezni a szán­tást. Folyamatban van a föld gazda­sági-technikai rendezése, megkezdték a vetőmag összpontosítását s ezt ne­mesített vetőmagra cserélik be. Egy­úttal kijelölik az istállókat, ahol a szövetkezet állatait helyezik el. Ajnácskön is ígéretesen indult meg a falu boldogabb életét biztosító szö­vetkezeti gazdálkodás. Agócs Vilmos, Fülek Kellemes „csalódás” Azt ta"‘5a a közmondás: „Tévedni emberi dokg '. Lehet, hogy a vízkeleti szövetkezet tagjai nem ismerik ezt a közmondást, azt azonban be kell lát­niuk, hogy ck is tévedtek. Ugyanis cukorrépából 500 000 korona jövede­lemre számítottak. Azonban addig­­addig kapálgatták, gyámoíítgatták cu­korrépájukat, míg nagyobbra nőtt a tervezettnél és így „hiba“ csúszott a tervbe. Még pedig komoly „hiba“. Mert a répáért — a diószegi cukor­gyártól — 1 millió koronát vesznek fél. Tehát a közmondás igaznak bizo­nyult. Reméljük azonban, hogy a víz­keleti szövetkezet tagjainak nem okoz különösebb gondot ez a kellemes „csalódás“. A jövőben még számtalan hasonló „csalódás“ érheti az említett szövet­kezet tagjait. Különösen ha az állat­­tenyésztés terén is javulás áll be! Krajcsovics Ferdinánd, Gálán ta A Leleszi Állami Gazdaság dolgozói naponta négy vagon cukorrépát szál­lítottak a perbenyíki állomásra. A ké­pen Pongó Bertalan, Gatyás József és Andrej Elemér □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ Valóraváltják szavukat A tósnyárasdi szövetkezet tagjai kötelezettséget vállaltak a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulója tiszteletére, hogy terven felül 110 mázsa sertéshúst, 116 mázsa marhahúst, 67 000 liter tejet és 49 000 tojást termelnek ki és adnak be. Kötelezettségvállalásukat részben már teljesítették, sőt egyes termé­kekből túl is szárnyalták. Tojást pél­dául 65 560 darabot adtak be. Sertés­húst még „csak“ 65 mázsát, marha­húst 59 mázsát, tejet pedig 46 687 litert juttattak a közellátás részére. Az év végéig azonban valóraváltják szavukat. K. F. Hej brigádok, brigádok... A szűk irodahelyiségben vágni lehe­tett a füstöt. Az ablakon betévedt őszi napsugár sápadt foltokat vetett a fal mellett ülők arcára. Az értekezlet vége felé járt. Mindenki belefáradt a sok szócséplésbe, s egyiknek másiknak kó­kadtan lógott a feje. — Még egy programpontunk van — dörmögte bele monoton hangján az igazgató a sűrű. füstbe. — Holnap a he­­tényi EFSZ-be megyünk cukorrépát ki­szedni. Segítenünk kelt, mert mi va­gyunk a „patrónusuk". Kerékpárt min­denki hozzon. Azért a 7—8 kilométer­ért kár volna autót használni.. A jelenlevők „savanyú“ ábrázatán látszott, hogy nem tetszik ez utóbbi bejelentés. Á vasárnapot másképpen gondolták eltölteni. Különösen Gézá­nak, a vállalat ifjú könyvelőjének nem volt ínyére. Mikor hazafelé hajtott va­donatúj kerékpárján, folyton azon gon­dolkozott: hogyan bújhatna ki ez alól a feladat alól. — Egyszerűen otthon maradjak? Nem, hazafias kötelesség a segítség ... Amint hazaért, elővette édesapja el­nyűtt — még a harmincas évekből származó — kerékpárját. Letisztogatta róla a rozsdát, és pár óra múlva — úgy ahogy — menetképessé tette a gé­pet. A kerékpár azonban nem valami jól festett. Gumijai megrepedezve, kormánya elgörbülve és mindenütt a ledörzsölt rozsda kitörölhetetlen jelei ékeskedtek. — Holnapra azonban jó lesz, — gondolta magában. Másnap reggel vígan karikázott a vál­lalat felé Géza. Az úton nem történt semmi, az öreg masina mintha megtál­tosodott volna. Gézának ez nem tet­szett, nem illett a terveibe. Mikor a vál­lalat kapuján befordult, megtörtént a várt baleset. Egy kis gödrön áthajtva, a kerékpár egy bánatosat reccsent és kettétört vázzal összeomlott... Géza nyakába vette a két fél kerékpárt és el­­ballagottt az öreg hegesztőhöz. — Pista bácsikám, legyen szíves ősz­­szehegestfeni ezt a vackot. Az öreg szemügyre vette a gépet, s azt mondotta: — Vidd a csodába, dobd az ócska­vasak közé, nem éri meg a munkát. Egyik helyen meghegesztem, a mási­kon úgyis eltörik. Hiszen eddig is csak a sóhajtás tartotta össze — mordult az öreg. — Még rá sem ért az öreg mes­ter lelketlenségét elpanaszolni, mikor egy tehergépkocsi gördült az udvarra. — A hetényi EFSZ küldte az autót az elvtársakért. Szíveskedjenek minél gyorsabban felszállni, mert a kocsi nem várakozhat — szólt a kocsi vezetője. A kerékpárokat falnak támasztották és az összegyűltek megkezdték a fel­szállást. Mit volt mit tenni, Géza ke­rékpárját behelyezte az egyik sarokba és fájó szívvel felszállt a kocsira. ☆ Az EFSZ udvarán már várták a bri­­gádosokat. A nagy halom lapát és ásó egy-kettőre elfogyott. Mindenki meg­kapta a beosztását. Géza másodmagá­val az egyik fogatos kocsi mellé került rakodónak. — Mielőtt megkezdenénk a munkát, jól esne egy kis reggeli. Igaz-e, koma? — szólt Géza a mellette levőnek. — A szomszédba lakik a sógorom, átlé­pünk hozzá ... Géza kézenragadta társát, s minden szabadkozása ellenére magával cipelte. A tágas udvaron két 10—11 év kö­rüli gyerek ugrott Géza nyakába. A zene-bonára a ház gazdái is megje­lentek. — Na, nézd csak, kit látnak sze­meim? Hát te honnan kerülsz ide? Fordulj beljebb... Asszony, készíts valami harapnivalót. Reggeli után pedig kimegyünk a hajlókba, еду-két pohár burcsákra... — Nem, nem, mi... —Semmi szabadkozás! Ne féljetek, a munka nem szalad el. Félóra se ide, se oda ... Alighogy leültek, a szomszédból át­hallatszott a munkába indulók zajon­gása. Géza nyugodtan hallgatta, de társában megszólalt a lelkiismeret: — Gyerünk már, mert lekésünk ... Alig bírták visszatartani. A szőlőhegy felé vezető úton is közre kellett fogni, mert mindenképpen meg akart „lógni“. Kacifántos egy portéka a burcsák. Itatja magát. S amikor az ötödik pohár után fel akartak állni, valahogy a Iá-Segítségül az új EFSZ-eknek Sok újonnan megalakult szövetkezet tagjai között felmerülhet a kérdés: Mi lesz a gazdasági állatállománnyal a szövetke­zetbe való belépés után? Ez esetben is, éppen úgy mint a földdel kapcsolatos kérdéseknél, a válasz egyértelmű: a szövetkezetbe való belépéskor a földműves köteles a közös gazdaságba beadni gazdasági állatait. Ezzel kapcsolatosan azonban egyes részletkérdések merülnek fel, amelyek megválaszolása elősegíti az esetleges kételyek eloszlatását. 1. Mely állatokat és ezekből meny­nyit köteles a földműves beadni a közösbe? Elsősorban beadja az összes igavo­nót — lovakat, ökröket — ezeket ház­táji gazdaságában nem tarthatja. De mire is kellene a szövetkezeti tagnak igavonó? Á szövetkezet elvégzi ház­táji gazdaságán azokat a nehéz mun­kákat, amelyekhez igavonó kell. Ami pedig a többi gazdasági állatot illeti, (tehenek, sertések, kecskék, juhok) ezeket szintén kötelessége be­adni, természetesen azokat kivéve, amelyeket megtart háztáji gazdasá­gában. A baromfiállományt nem ad­ják be a szövetkezetbe. 2. Mi a helyzet akkor, ha a földmű­vesnek nincs földterületéhez mér­ten kellcszámú gazdasági állata? A földműves köteles leadni a gaz­dasági állatok tervezett, reá eső lét­számát, ha pedig ezt nem határozzák meg, úgy földjeinek nagysága szerint állapítják meg, a község gazdasági földterületének 1 hektáros átlagát véve alapul. Ha nincsen kellőszámú gazdasági állata, akkor vagy meg­egyezik a szövetkezettel, hogy a hiányzó állatokat később adja le (pél­dául felnevel egy borjút a háztáji gazdaságában meghagyott tehéntől) avagy a szövetkezet a hiányzó állatok értékét levonja a közös tenyészetbe adott állatokért kifizetendő összeg­ből. Ismételten ki kell hangsúlyozni, hogy ez az eljárás a szövetkezet к ö­­telessége, amelynek pontos be­tartását feltétlenül meg kell követel­ni. Ellenkező esetben előnyt nyújtana azoknak, akik kötelességüket nem teljesítették, azokkal szemben, akik a terv szerint pontosan leadták a gazdasági állatokat. 3. Joga van-e a földművesnek ellen­értéket kérni a leadott gazdasági állatokért? Feltétlenül. A szövetkezet köteles lehetőségeihez mérten évente bizo­nyos részletekben törleszteni a gaz­dasági állatok átvételi árát. Ez ter­mészetes következménye annak, hogy a gazdasági állatok a leadás időpont­jától kezdve a szövetkezet tulajdo­nába mennek át. Kiegészítésképpen megjegyezzük, hogy az állatok átvételi árát az EFSZ taggyűlése által választott átvevő bi­zottság határozza meg. Az átvételi ár 20 százaléka a földműves kötelező betétje a szövetkezet oszthatatlan alapjába. A fennmaradó 80 százalékot a szövetkezet részletekben törleszti. E célra a tiszta bevételből évente 2 — 10 százalékot tesznek félre. bak felmondták a szolgálatot. Géza nagyot nevetett és javasolta, hogy „erősítőül“ még nyeljenek le pár po­hárral. Ittak. S a tizedik pohár után meg­oldódott a nyelvük is. Messzire szállt a nóta a hajlok nyitott ajtaján .., — Hej, brigádok, brigádok ... Amikor a koma felesége megérkezett az ebéddel, a „brigádosok“ már rózsás hangulatban voltak. Az ebédet azonban elfogyasztották, s ebéd után újra kö­rözni kezdett a búfelejtő pohár... Estére járt az idő, amikor eszükbe jutott, hogy haza kéne menni. — Sajnos, gyerekek, nem tudok nek­tek szállást adni, kocsim sincsen, a bri­­brigádosok pedig már hazamentek. Moost, mi lesz? — hebegte a gazda. Géza legyintett: — Maajd, maajd csak lesz valaahogy. Neem kell meeg­­ijedni. Haza találunk mi. Gyeeree, paj­­táás__ Eltűntek a szürkületben. Mentek, mendegéltek, de haza csak reggelre kerültek. Valahol az árokban aludták ki mámorukat... ☆ Néhány nap múlva befutott a köszönő levél a „lelkes“ brigádmunkáért. Az EFSZ vezetősége külön köszönetét mondott Gézának és társának a sze­szes ital pusztítása terén elért hallatlan érdemükért... A „köszönőlevél“ végén pedig ez volt: Nem kérünk többé ha­sonló segítséget! KEMÉNY JÓZSEF, Ogyalla Ha a földműves a tervezettnél több gazdasági állatot ad le, az ezekre eső teljes átvételi ár azonnali kifizetésére van igénye. A terven felül beadott állatok után tehát semmit sem von­nak le az oszthatatlan alap javára. 4. Mely gazdasági állatokat lehet meghagyni a háztáji gazdaságban? Erre a kérdésre a legjobb feleletet azzal adhatjuk meg, ha idézzük az EFSZ-ek minta-alapszabálya 7. cik­kelyének 3. bekezdését. „A tag csa­ládja háztáji gazdaságában egy tehe­net, hiszlalásra 1 vagy 2 sertést, leg­feljebb 10 méhcsaládot, továbbá a taggyűlés által meghatározott számú kecskét, juhot és baromfit (csirkét, libát, házinyulat stb.) tarthat. A ház­táji gazdaságban tartott állatok azon­ban nem gátolhatják a közös gazdál­kodás fejlődését valamint piacra szánt termelésének emelkedését. Tehát a háztáji gazdaságban tar­tott állatok számát maguk a szövet­kezeti tagok határozzák meg a minta­alapszabályok rendelkezéseinek kere­tén belül. 5. Mivel fogjuk a szövetkezet álla­tait mindjárt összevonásuk után etetni? A szövetkezet megalakulása után a szükséges takarmányt csakis a tagok­tól lehet és kell is beszerezni. A tag által kötelezően leadandó takarmány mennyiségét a földműves tervezett állatállománya (vagy a földterületére eső, meghatározott állatállomány) to­vábbá az időpont határozza meg, ami­kor az állatokat átadja. Tehát olyan takarmánymennyiséget kell leadnia, amely a következő betakarításig az általa leadott vagy eladandó állatok etetéséhez szükséges. A döntő ténye­ző itt a gazdasági állatok tervezett állománya — nem pedig a tényleges állapot. A szövetkezetnek leadott mag- és szálastakarmány a tag kötelező be­tétje a szövetkezet takarmányalapjá­ra. Ezért, ha a tag ezt a kötelességét nem teljesíti, a szövetkezet az e mennyiségnek megfelelő összeget le­vonja a közösbe leadott állatokért fizetendő összegből A közelmúltban megalakult szövet­kezetek számára a legcélszerűbb az, ha a burgonyát és a répát úgy taka­rítják be, hogy ez már a közös ver­mekbe kerüljön. Hasonló elvek alap­ján adja le a földműves a földterüle­tének bevetéséhez szükséges vetőma­got is. ★ ★ ★ Patkánylesés Csurkó Kálmán korán reggel vál­lára dobta a zsákot és elindult „a grófi tyúkfarm" felé. Ilyenkor a tél vége felé mindig akad valami a ba­tyuba. Hol egy tyúk, hol egy pulyka únja meg életét. A gróf meg nem na­gyon törődik vele, hogy hova teszik a dögöt. — Jut is, marad is — szokta mon­dogatni, mikor elé áll a gazda a „gyászjelentéssel“. így hát Kálmán­nak nagyon jól ment a dolga. Volt hús „döglésig“. A farmon már pezsgett az élet. A baromfit megetették és hozzáfogtak a tyúkólak tisztításához. — Pájinkás jóreggelt — köszöntött a cselédekre Kálmán. — Hozhatnál már egyszer — fogad­ták egymás szavába vágva többen is. — Persze, te is csak mindig vinnél, ha volna mit. Kálmán figyelmesen körülnézett, de csakugyan nem látott semmit. — Hát hiába jöttem volna? — kérdezi gya­nakodva. — Úgy látszik, vége a dögszezón­­nak, — vetette oda a gazda gúnyo­san — jobb lesz, ha kapanyél után né­zel és nem jössz ide többet. Kálmán látta, hogy kifelé áll a ko­­csirúdja. összegöngyölte a piszkos zsákot és sóvárgó sóhajtással megin­dult visszafelé. A keltető előtt észre­vette, hogy az ajtót nyitva felejtet­ték. Még néhány pulyka ült szalmával kitömött kosarakban a tojáson. Nem sokat gondolkozott.. — Beugrott, az egyik pulykát szárnyon ragadta és miután sikerült a nyakát szerencsé­sen kicsavarnia, elrejtette a zsákba. Aztán gyorsan menekülni akart, de hirtelen a gróf alakja tűnt fel az aj­tóban. — Mit csinálsz itt, te koma? i—i kérdezte dörmögő hangon, mélységes megvetéssel a gróf. — Pszt! — intett a cigány, kezét a szája elé kapva - patkányt lesek. A gróf behúzott nyakkal lábujjhe­gyen maga is odalopózott. Visszafoj­tott lélegzettel járt, de a patkány nem akart jönni. Pedig volt itt csak­ugyan annyi, mint a csirke. Végül is megúnta a dolgot. Sző nélkül odanyúj­­tott a cigánynak három pengőt és hal­kan kihúzódott az udvarra. Nem akarta a patkányokat elriasztani. SZENK SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents