Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-13 / 41. szám
1957. október 13. Jzatŕad Földműves Virtuskodó emberek Ember, ki még több erőt, hitet akarsz a jövőhöz, menj el a kanyargós Ipolymentére. Felvidulsz az örökké tréfásan élcelódö, ugrató palócok között. Áldott nép ez. Még a bánatot ;s könnyebben viselik, mert azt tartják — nagy a feje, búsuljon a ló. Az örökös tréfásághoz hozzájárul a bor, búza és a békesség. Mert ha itt járunk, mondjuk meg, olyan vidék ez, ahol „minden“ megterem. Dús a kalász, nagyok a kukoricacsövek, leves a szőlő. A természet kis csokrot kötött itt, mondván — a palócnak legyen alapja a tréfálkozáshoz. Van erdő, vad. folyó, hal, mező, kenyér, szőlőhegy és szőlőhegyiévé. Mikor e sorok megjelennek, nóta terem már a borban és a holdvilágos estéken felhangzik a fosztóból a dal. A bortól piroslő arcú legények szórakoznak, tréfálkoznak a lányokkal, közben serényen járnak a kezek, a legények fonják a kukoricakoszorút. Már itt kezdődik a virtus. Verse— Mennyi a hit az újban? — Paláston meg Visken jobban megy a ■ szövetkezetben a velük „egyenrangúaknak“. Mink se hagyjuk magunkat, ha már megkezdtük. Gondoljuk, nálunk is jól fog menni. JavíBoszo János brigadvezetó és Mics Károly nyeznek, hogy ki fon erősebb koszorút. Jaj annak, akijé elszakad. Közbe jót húznak a korsóból is. Rendszerint a gazda készíti a forrongós „születő" bort, de többször a legények is hoznak, hogy a kedvet táplálják. A virtus folytatódik tovább. Szégyenben maradna. aki egy-két pohár után nem bírná a .versenyt“. Ez nem részegeskedés. A jó kiadós liba- és kacsapecsenye után ez „fűszer" a tréfához. Másnap reggel már a kelő nap a határban találja a népet. A szomszédos szántogatók itt is versenyeznek a közösben. Este a tereferék közben „értékeiig ki mennyit szántott. Mert a jó pár lónak egy katasztrális holdat is ki kel bántani. A legbüszkébb az tán az, aki legtöbbet szántott. Jó munka, jó kedv, víg élet, ez jellemzi szőkébb körű hazám népét, mert elöljáróban igazságot vallva én is odavaló vagyok. De most egy újfajta virtusról akarok szólni. Kezdjük talán a kocsisokról. A tizenkilenc felsőtúri kocsis HÉTFŐ—A kis falu most olyan, mintha rmnden élet kihalt volna belőle. A tudakozódni akarót a mérges komondorok tisztes távolságban tartják a portáktól. Jobbra a falutól hernyótalpas traktor mutatja a mozgó életet, arra tartunk. A szérűkön túl a kert mögött serénykezü asszonyok ássák a répát. — Apró a répa, néni — szólunk a köszönés u^n. — Nagyobb is lehetne — válaszol. — Némelyik félkilós sincs. — Nem nőtt nagyobbra. — Másutt nagyobb. — Nagyobb — nyugtázza. — Hát a férfinép? — Vagy a Paphegyen Ml, vagy a Gyulákon. — Mit tesznek? — Szántanak - hiszen tudja — ók már megkezdték. A traktor a Cigányhegyen szánt. De a kocsisok nem vártak, korán reggel mentek. — Sorolja a dűlőket. Tekerület, Ereszlény, Plészka, Szarvas, alig győzök jegyezni. Magyarázza, hogy ezek már a közösbe tartoznak. tanánk a házat, mert eddig nem nagyon telt. A mi falunk népe a dolog végét mindig megfogta. Látja, a kocsisok se vártak „parancsra". — Ennyi a hit. Szép jövőbelátás — de más élet is kezdődik. Szeret-e olvasni, néni? — Az uram olvasgatott, de már gyenge a szeme. Én nem szeretek. — Rádió? — Zúg — válaszolja rá. Le lehet halkítani. Igaz. A jó zenét szeretem. Közben megjönnek a szekerek. Forgács, Fábián, Mató, Tómusz, - olvassuk a kocsitáblákról. Tizenkilenc kocsis szép hosszú sorban. Mintegy aláhúzva az asszony szavát, nem vártak „parancsra", a kocsis virtust nem lehet megszegni. SZOMBAT. Szombaton újra Felsőtúron járunk. Forgács Jánost keressük, ő most a mindenes, mert a vezetőcég iskolában van. Az este is tizenegyórakor jött Deák József traktoros, Sóla Vilmos a helyi nemzeti bizottság titkára, Jánoska József elnökhelyettes és Annus Sándor a nem rég alakult födémesi szövetkezet elnöke rövid megbeszélést tartanak így néz ki a felsőtúri EFSZ irodája. A faluban még több ilyen vihar által megtépázott ház látható Hét a néni nem megy az ura utáh? Jaj, mennék én, lelkem, de hát a gazdaságban is be kell takarítani a termést. Majd megyek én is. haza — panaszolja a felesége. — Ma még nem reggelizett — Alig kezdünk szóba, megérkezik. Közlékeny ember. A munka jól megy, vannak apró hibák, keveset törődnek velük, három embert elküldték Besztercére sertésvásárlás céljából, a járási nemzeti bizottságtól nem jó papírt kaptak, ezért nem vásároltak sertéseket. Nincs irodahelyiség,, pedig csak 600 cserép kellene a tetőre. Hasonló sorsra van ítélve a tüzoltószertár is. Három éve épült, a vihar letépte tetejét, most az is úgy áll, mint az irodahelyiségnek szánt épület. Sok még a viharkár a faluban, lassan orvosolják. A munkaegységet még nem írják a teljesítmény szerint. Adaptálnák az istállót, de az állami gazdaság még nem hordta ki a műtrágyát. „Reggeli“ után határt járunk. A felsőtúri kocsisok most is a határban. Páran otthon dolgoznak, mert a cukorrépát kell szállítani az ipolysági vasútállomásra, de a többiek megállás nélkül vetnek. Az őszi keverékek már a földben, megy a búza vetése is. Adami János, Ágoston Géza, Kuzma István, Bálint János és a többi kocsisok már szélessé művelték az eddigi keskény parcellákat. Hektáronként 6 mázsa műtrágyát adnak, hogy a közös gazdaságban megállják a helyüket. Vidám tere'fere kezdődik. Ágostont könyvelőnek akarják, de ő inkább kocsiskodik. Mert az igazi kocsis, az mégis csak kocsis, — tartják. Szép táblába került már a mag, néhol meg-meg tarkítja egy-egy lóheretábla. Ezt egyelőre meghagyják még, mert vétek volna a kész takarmányt kiszántani. A munkakedv nagy az emberekben és láthatólag ráragadt a kintlévökre is. Štefanek János is belépne — szól beszéd közben Forgács. — Jöhetnének már a járásról. Jöhetnének? Hisz itt vannak maguk, beszéljenek a még kívülállókkal. Az indulás jó a felsőtúri szövetkezetben, a kocsisok nem vártak a traktorra, szántottak, hogy idejében kerüljön a mag a földbe, de a vezetőségnek is jobban maga köré kell nézni. A munkaegységet már most pontosan kell vezetni. A normák szerint, mert ebből később keveredés lehet. Igaz, hogy az irodának szánt helyiség elhanyagolt, de cserepet kaphatnak Ipolyságon, és meszet is, csak hozzá kell fogni. Az állami gazdaság igazgatóságát is többször keíl figyelmeztetni, hogy ürítse ki az istállót. És az új tagok szerzése. A járási nemzeti bizottság sokat tett, 63 kis- és középparaszt meggyőzésében segített, s így 406 hektáron megalakulhatott a szövetkezet. De a többi egyéni gazdát már a szövetkezet vezetőségének, tagságának kell megnyerni. Ezzel már nem várhatunk a járásra. Jók voltak az első lépések, de arra kell törekednünk, hpgy az közösségi, virtussá fejlődjön, mert úgy szép és igazi a virtus, ha a felsőtúriak az új szövetkezetek között tényleg az élen lesznek. Aki nem ellensége önmagának Palást a legnagyobb falu a környékben. A rengeteg bíleí erdők alján terül el, az Ipolymente völgye szélén. Mit mondjunk róla hamarjában? Egy-két ismerkedés után megtudtuk. Híres a csörgei forrásáról. A monda azt tartja, hogy aki ebből iszik, csakis palásti pirosarcú lányt vehet feleségül. Állítólag nagy ä varázsereje. Hogy a víznek vagy tényleg a szép palásti lányoknak nagyobb a varázsereje, döntse el ki-ki maga. Mi nem tehetjük, mert nem ittunk a vízből, A másik híresség, hogy olyan »széna mint^Paláston csak Ipolybalogon terem, ami pedig tudvalevő, hogy a legjobb minőségű az Ipolymentén. A harmadik, •- tán vétünk is a sorrend ellen — a nemrég született szövetkezet, amely az elsők közé küzdötte fel magát. A mérleg pénzügyi serpenyője most is azt mutatja, hogy 20 korona a munkaegység értéke és 4 kg gabona. A szövetkezetben éppen szüretelik a kukoricát. Szép, bő a termés, 37 — 33 mázsára számítanak. A kukoricaszárítóhoz alacsony, tömzsi kocsis fordul lovaival. Mikulás István, nemrég lápét a szövetkezetbe. Érdeklődik, hogy mennyi termett. — Sok termett a közösben? — Sok. Több mint magának? — Mi tagadás? — Hát a gabona ? — Két hektáron 22 mázsa búzát termeltem, tavaly kevesebb volt. Tíz mázsa árpát csépeltem 80 áron. A szövetkezet már huszonnégyet is elért. Miért állt be a szövetkezetbe? a táj, ám egyszerre mégis megcsapja az embert a régi szegénység sze e. A régi földhözragadt paraszti sors. Fel a partnak fiatal üszők vonják a nehéz szekeret. A kísérő nekifeszülve segít, tolja. A két ellentét két világot mutat. Jobbra a hatalmas behemót gép, mely nem ismer akadályt, balra a lejtőn gyenge kis fogat. Akaratlanul is a költő szavai jutnak az eszembe. Megy az eke felemás két tehénnel.. . Milyen szép volt ez a vers, milyen szép volt a kezdet. Felszabadultunk, földet kapott a béres, a kisparaszt, törtük az ugart, ahogy lehetett. lóval, tehénnel, felemás tehénnel, lelkesedéssel. De kell-e ma, amikor gazdagabbak vagyunk? Akkor jó volt, mert még kezdtünk és szegények voltunk. Húzza csak az ekét, a boronát a gép. A falu azonban már elindult. Hatvanhárom kis- és középparaszt 490 hektáron elkezdte az újat. A felemás tehénnel küszködök száma egyre kevesebb. Bent a falu közepén vidám csoporttal találkozunk. Deák József traktoros jön a vetésből. Az újonnan alakult szövetkezet földjein megy a munka, mint a karikacsapás. Sóla Vilmos, a helyi nemzeti bizottság titkára, Jánoska József elnökhelyettes, Annus Sándor szövet, kezeti elnök, aki ' nemrég tért haza az új szövetkezeti vezetők iskolázásáról, megbeszélik a munkát. Vidáman, bizakodóan indul a beszéd. Az egyik tréfás palóc márts verselésbe kezd.- „Kérges keze van a parasztlegénynek, - De a zsebe mindig tele, „szegénynek". — Borjúpörkölt vacsorája, — jó vörösbort iszik rája." A körülállók jót nevetnek, a traktor indul, és ki-ki a maga dolgára. * * * Az Ipolymentén is nagyobb tempóban indult az új élet. Élni akarnak ezek az emberek. Szarkáné még nem szeret olvasni, de reméljük, hogy a szövetkezetben erre is kedve kerekedik majd a többi asszonnyal-együtt. Mikulás bácsi nem bírja a versenyt, még gazdagabb és kulturáltabb akar lenni, azért lépett a szövetkezetbe. Eödémesen, amikor ott jártunk, már öten-hatan jelentkeztek újra. szövetkezeti tagok akarnak lenni. Szintén nem bírják a versenyt. Mert elég volt már a múlt átkából. Merthogy a födémesi parasztok szegényebbek voltak, vagy hogy valaki nem teljesíti a beadási kötelezettségét, az magának és a barátjának is ellensége. A szövetkezet mindannyiunk ‘ gazdagodásának útja. A járásban most 496 tag lépett a meglevő szövetkezetekbe és az újakba több mint 5000 hektár földdel. Ez azt jelenti, hogy még nagyobb lesz a jókedv, még gazdagabb a kalász, édesebb, levesebb a szőlő és tréfásabb az ipolymenti nép. Balia József ' Nem vagyok, és nem lehetek a saját magam ellensége. Eddig mindenből teljesítettem beadási kötelezettségemet. De a szövetkezet, az más. Ott mégis több a jövedelem, meg miért ne dolgozna nekem is a gép. Köpönczei 13 000 koronát meg 33 múzsa gabonát kapott. Ez mégis csak tengersok. Az én kamrám sem üres, de mégsem olyan telt, mint a régi szövetkezeti tagoké. Egy kis számadást vetünk. Köpönczei most 840 munkaegységet teljesített családjával. De ez még csak a kezdet. 1960-ban megvan rá minden reális lehetőség, a gazdaság odafejlődik, hogy 36 koronát tudnak adni egy munkaegységre. Ez annyit jelent, hogy 30 348 koronát kapnak majd. Ha még ehhez hozzászámítjuk a háztáji gazdálkodást, akkor akárki láthatja, hogy a szövetkezetben nagyobb a jövedelem. — Hát látja ezért álltam én a szövetkezetbe, egyszerűen nem bírom a versenyt. Megy a szekér felemás tehénnel Egy „ugrás" és máris kint vagyunk a födémesi dombon. Mindenfelé szorgalmasan takarítják a kukoricakórót. Jobbra az úttól hernyótalpas húzza az agregátort. Boszó János brigádvezető és Mis Károly foglalatoskodnak a gép. körül. Már 70 hektárt szántottak, egész táblát vetettek. Szép festői A királyhelmeci járás szövetkezeteinek tagjai már betakarították a cukorrépát és idejében a cukorgyárba szállították. Proscsák István, a bodrogvécsi szövetkezet elnöke, derűs arccal mondja: — Cukorrépatermésünk jóval többa tervezetnél, azonban ennek ellenére is idejében végeztünk a betakarítási munkákkal. — £s minek köszönhető ez a szép eredmény? — A jó munkaszervezésnek, s a tagok szorgalmas munkájának. Bodrogi Bertalan, a bolyi EFSZ elnöke, szintén jóleső érzéssel beszél a cukorrépa betakarításáról: — Az idei cukorrépa termésünk sokkal gazdagabb volt, mint az előbbi években. A betakarítási munkálatokkal azonban idejében végeztünk. Ha összegezzük — járásunk szövetkezeteiben — a cukorrépatermelés eredményeit, megtudjuk, hogy az átlagos hektárhozam 400 mázsa. Sőt vannak olyan szövetkezetek is, ahol 500 mázsás hektárhozamot értek el. Ilyen például a kisgéresi szövetkezet. ZEĹENÄK ISTVÁN, Perbenyik A fíifeki járás mezőgazdasága kollektivizálásának keresztmetszete A füleki járásban az elmúlt években évente ' átlag két-három szövetkezet alakult. Az utóbbi időben pedig 13. Mégpedig a következő helyeken: Fülek, Csorna, Sőreg, Feketepatak, Sátoros, Tajti, Egyházasbást, Rátka, Püspöki, Vecseklő, Bolgárom, Dobfer.ek, Bukovina. A járási nemzeti bizottság tagjainak véleménye szerint ez a szép siker annak tudható be, hogy a földművesek világosan látják: a szövetkezetek alakulása társadalmi törvényszerűség. Ennek megértéséhez nagymértékben egyengették az utat a politikai, tudományos és ismeretterjesztő előadások, valamint a pártiskolázások. A járási nemzeti bizottság dolgozói, az iskola üzemek alkalmazottai nyugodt, mej győző érvekkel vezették rá földművi seinket az új útra. A jó munka eredménye tehát, hoc a füleki járásban az utóbbi időbe 659 kis- és középparaszt 3956 hel tár földterülettel lépett a szövetki zetbe. Alakulóban van még háro EFSZ, közel 200 földművessel, ak körülbelül 1000 hektár földet viszne a közősbe. A megalakult EFSZ-ekben m: szántanak a traktorok, készítik a ti Iajt az őszi vetések alá, s vetik az i kenyér magját. Lóska Lajos, Füle Mikulás István nem rég lépett a palásti szövetkezetbe, de már több mint húsz munkaegységet teljesített. Képünkön a szövetkezet gazdag kukoricatermését szállítja a szárítóba
