Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-06 / 40. szám
957. október б. Jratŕcíd Földműves s A gyorsfolyású Vág csobogva veszi kanyarokat Negyed tövében. Pártán fűzfák sorakoznak. Lombsátruk ozsdásbarna, az idő múlását mutata. Ki tudja hányadszor kopaszodnak nár meg és fakadnak újra az öreg űzrevalók. Olyan idősek ezek a fák, nint a község hírneve. Országszerte smert a negyedi káposzta, vörösíagyma, a korai rőzsaburgonya. Rélebben az egész község kertészkedett, ninden család bajlódott valamilyen töldségfélével. A gazdálkodók nagy része a „szezon“ alatt mindig úton /olt. A kitermelt árunak piacot keleti keresni. így nemcsak a szomszéios községeket járták be, hanem az egész környéket becsatangolták. Minél távolabbra került az áru, annál jobban fizették. Ezért 100 km-t is megtettek kocsival. Igaz, többször előfordult az is, hogy még a fuvar sem térült meg, nem is beszélve a '■.érmésről és a fáradságról. A negyedi embert piros arcáról már messziről felismerte a vevőközönség. — Biztos azért ilyen piros, mert sok vöröshagymát eszik — mondogatták egymás között az asszonyok. Ebben volt némi igazság, de a móMegnézzük az új „paloták“ lakóit. A T —92. mintájú tehénistálló megnyerő külsejével csalogatja közelebb a látogatót. Odabenn rend, tisztaság és békésen kérődző tehenek. Megtudjuk, hogy hatliteres a tejátlag, s a szövetkezet augusztus 1-ig 73 000 liter tejet adott be terven felül. Mindezek ellenére valami még sincs rendjén. Bár az állatok jó erőben vannak, szemrevalóbb teheneket képzeltünk az ilyen istállóba. Igaz, akadnak szép dosabb helyeken a hagyma mellé szalonna is akadt. A zöldszekéren ülő pedig a szalonnás csoporthoz tartozott, hisz több mint száz nincstelennek nem volt fogatja. Otthon felesben dolgoztak vagy napszámosmunkát végeztek. S ezeknek, a „kisebbekkel“ együtt, a szűkös hónapokban bizony szalonna helyett csak vöröshagyma jutott, s minden bizonnyal halványabbak voltak, mint gazdáik. Ilyen emberek álltak az élre és szövetkeztek a megértőbb kis- és középgazdákkal, 5, bár útjukba rengeteg akadály gördült, mégis virágzó, nagyüzemi gazdaságot hívtak életre Negyeden. Chovanyec György agronómus szívesen elkísér bennünket, hogy megtekintsük hatéves munkájuk gyümölcsét. A faluból kiérve, épületek sokasága tárul szemünk elé. A legkorszerűbb gazdasági épületek vagy 10 hektárnyi területet foglalnak le. Az udvar dísze az 50 vagonos raktárépület. Körülötte nagy a sürgés-forgás. — A pótjutalmakat mérik — mondja az agronómus örömmel. — A gabona tervezett hozamát 17 vagonnal túlléptük, s ennek 30 százalékát a növénytermesztők pótjutalomként kapják. Az emeletes raktárépület csordultig van gabonával. Jó érzés látni az emberek elégedett, mosolygós arcát. Óvatosan tartják a zsákot, mérik a búzát, mázsálják jutalmukat. — Végre, mégis csak megértük — mondja Anda Sándor bácsi, akinek vállát már 66 év nyomja. Őszülő bajuszán könnyed mozdulattal pödör egyet-kettőt, mintha éveit igyekezne hessegetni. Homloka ráncba szalad, szemét a búzahalmon legelteti. Szája szögletében hamiskás mosoly bujkál, majd kiböki: — Most már hiszek. Talán nem is hazudik az újság. Tudják, sokat forgattam az újságot, és némelyik hír hihetetlennek tűnt. Gazdag szövetkezetek, nagy terméseredmények, sok pénz, pótjutalom, s még sok minden jót lehet olvasni egyes szövetkezetekről. Saját szövetkezetünkben eddig ezt nem tapasztaltam. De most ez a hét zsák gabona rácáfol. Pótjutalomként viszem haza. S jönnek-mennek a kocsik gabonával terhelten, Anda bácsi szerint hittel és a jövőbe vetett bizakodással. A raktár közelében, mint vigyázzban álló katonák, silógödrök sorakoznak. Nap mint nap töltik a vermeket; a finom silókukoricát tartósítják bennük. — A harminckét darab 52 köbméteres silóverem nem bizonyul elegendőnek, annyi a zöldtakarmányunk — mondja az agronómus. — Még a felét sem silóztuk le és máris megtelnek. Nagyra nőtt a korai rózsaburgonya után 15 hektárra vetett csalamádé. Négyszáz mázsát ad hektáronként. Majdnem olyan csöveket hozott, mint a silókukorica. Hát még a rengeteg répafej és répaszelet. Hiszen 450 vagon cukorrépát várunk. Takarmányrépa is lehet vagy 70 — 80 vagonnal. Igaz, a 780 szarvasmarha sokat fogyaszt. Számításunk szerint egy-egy ailatra 40 mázsa silótakarmány jut. példányok is, de selejt is akad jócskán. — Nálunk az utánpótlás körül van a baj — mondja kísérőm. Ezt mondania sem keH, mert szinte feltűnő, hogy a tehénistállóban borjak is tartózkodnak. Kisborjak, anyjuk mellé kötözve. Ogy látszik az istálló korszerű és új, de a munka a régi, elavult. Hiányzanak a ketrecek, i Jó termés lesz az idén! A szövetkezet agronómusa szakértő szemmel nézegeti a cukorrépát, amiből 400 mázsás hektárhozamra számítottak .., nem ismerik Stejman módszerét, az itasásos borjúnevelést; minden bizonnyal ezért topog egy helyben a növendékmarhák nevelése. Igaz. már megépült a borjúistálló, ketrecek is vannak benne, de oda csak választás után kerülnek a borjak. Nem ütköznék tehát nehézségbe az országszerte ismert és jól bevált itatásos borjúnevelés bevezetése. Az is tanácsos lenne, ha nagyobb súlyt fektetnének az állatok kiválasztására, vagyis a fajállattenyésztésre. Ha már Negyeden ikrünk, a régi hírnév nyomán vétek renne elmulasztani a kertészet megtekintését. Hiszen a gazdasági épületeket elhagyva máris előtűnik az asszonynép tarkabarka ruhája a kertészet kellős közepén. Az asszonysereg paradicsomszedéssel foglalatoskodik. Piros kendőik színe egybeolvad a paradicsom vörös színével, s az ügyes kezek nyomán egyre telnek a ládák, szaporodnak a rakások. — Közel hét vagonnyit számítunk a két hektárról — mondja Pelikán Lajos, a kertészet Vezetője. — Világhírű a mi paradicsomunk — dicsekedik Nagy Istvánná. — Sokkal édesebb mint a farkasdiaké - röppen a szó egy fiatal szőkeség szájából. — Ogy igaz! — bizonyítja a kertész is. — Mi a törpe Immunis-fajtát termesztjük, amelynek cukortartalma 6 százalékos, míg a farkasdiak az olomoucit, amely csak 4 százalék cukrot tartalmaz. Szétnézünk a 35 hektáros kertben, amelyből 850 000 korona jövedelmet várnak a negyediek A nagy összegre gondolva úgy érezzük, koronákon lépdelünk, hiszen ennyi pénzzel be lehetne teríteni az egész területet. Egymás fölött, fürtökben csüng a fűszerpaprika, amely 6 hektárt foglal el. A két hektár vöröshagyma helyén, amely hektáronként 150 mázsát hozott, már púposodik a nagyfejű.balinkai káposzta. Ügy mutatja, egész termést ad, bár másodnövény. A fokhagyma helyén uborkainda kúszik. Másodterményként elraknivaló uborka termelésével kísérleteznek. Ügy látszik tervszerűen minden talpalatnyi területet kihasználnak. Lesz pótjutalom. mert a tervezett bevételt minden bizonnyal túllépik. Tavaly 4 korona pótj utalom ütötte a markukat, s amíg a szövetkezet többi tagja csak 3,20 koronát vágott zsebre az év végi elszámoláskor, a kertészeti csoport 7,20 koronát vett fel munkaegységenként. A feketeföld hálás gazdáinak, ontja a terményt és kipótolja a kezdeti nehézségekből eredő hiányokat. * * * A bőséges termés azt bizonyítja, bogy jó úton halad a negyedi szövetkezet és évről évre gazdagabbakká válnak tagjai. A falu lakói között azonban sok kételkedő is akad. Bár látják az eredményeket, nem akarják hinni, hogy a jövőben csak a közös biztosíthat részükre nagyobb darab kenyeret. S ezekben a hónapokban sokan latolgatják a kívül álló kis- és középparasztok közül ezt a megmásíthatatlan valóságot. Noha az agitátorok kézenfekvő eredményeket és példákat sorolnak fel, csak lassan érlelődik bennük a gondolat. Beszédjükből kitűnik, hogy félnek a jövőtől. Különösen a kisebbek ragaszkodnak kevés földecskéjükhöz, vagyonukhoz. Nem is csoda; nehezen szerezték, nehezen is válnak meg tőle. Drinóczy Istvánék is hónapokig, sőt évekig tépelődtek: belépjenek-e a közösbe? S ha belépnek, hogyan lesz tovább? S most, amikor a gazda már kezeírásával tett pontot a hosszú vívódás végére, még mindig rágódik valamin. Keveset beszél, a messzeségbe néz, bizonyosan a jövőt kutatja. Felesége már beszédesebb. Ő maga előtt látja a jövőt, már kifürkészte sorsukat, mielőtt az 5000 öl földjüket a nagy táblához csatolták. Kiss Gábornéhoz fordult, kikérdezte töviről hegyire, vajon meg lehet-e élni a közösben ? Kiss Gáborék nem messze laknak Drinóczyéktól. Ismerik egymás gazdaságát, hiszen egyforma földterületen gazdálkodtak, amíg Kissék 1956 tavaszán be nem léptek a szövetkezetbe. Bár két éve különböző utakon jártak, a bizalom megmaradt. És most, hogy útjaik újból találkoztak, tendő húzbtt ki bennünket a hínárból. Ezt mindenkinek a szemébe mondom. Pedig haj ... mennyire fájt a szívem odaadni a földet, a lovat. S amikor a közösben láttam, bár kövérebb volt, mint nálunk, mégis mindannyiszor megsirattam. Pedig mennyit gürcöltünk mellette, hogy megélhessünk. Tavasszal már mindig venni kellett a vetőmagot, a takarmányt és sokszor még a kenyeret is. Az akkori szűk napokat most a bőség váltotta fel. Tavaly a gyerek és az apjuk áprilistól 900 munkaegységet dolgozott le, pedig a gyerek csak később kezdte a munkát. Tudja, amikor az apjuk a szövetkezetbe lépett, elküldtük hazulról a nagyvilágba. Hadd keressen, hiszen teljesen ki voltunk fogyva. Keresett is, de a gyomor megette és haza nem sok jutott. Meggondoltuk, hazahívtuk. Dolgozzék az apja mellett. Nem is bántuk meg. Ez évben augusztusig 600 munkaegységet szereztek és szeretném, ha év végéig ... Ugye meglesz az ezer apjuk? — fordul az asszony kedvesen a gazda felé. Gábor bácsi felelni akar, de csak bólintásra jut idő, mert szekér fordul be a kapun, úgy látszik a „bőséget“ hozza. A lovakat a „gyerek“ hajtja. Daliás, erős legény, pedig csak 18 éves. Barátságosan kezetszorít, s bár sietős a dolga, ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Megtudjuk, hogy a Kiss-család félévre 13 mázsa gabonát hozott haza. Pótjutalmuk pedig A „hívővé vált" Anda Sándor bácsi. 7,30 mázsára rúgott. Burgonyából Is bőven jutott. Hat mázsa tnunkaégységekre, 15,80 mázsa pedig pótjutalomként. így a kiskertben már két verem burgonya lapul télire, és úgy látszik, a kocsin is burgonyával telt zsákok gömbölyűdnek. Még eladóra is futja! — gondoljuk, de Kissné megcáfolja ezt, mert elárulja, hogy a rengeteg burgonyát mind feletetik. Sokat eszik a hat disznó, a tehén, az üsző. — A hatból kettő malac, kettő süldő és kettő hízó — igazítja pontosabbra az asszony beszédét Kiss bácsi. — Ehetnek, amennyi beléjük fér. A másfél hektár kukorica, amelyet kapáltam, jó termést ígér. Ügy számítom, 12 mázsa pótjutalom abból is jut hektáronként. Hát még a félhektár termése? Ezután a készpénz kerül szóba. A 9 korona előleg mellé — amint a jelek mutatják — zárszámadáskor a második 9 korona is meglesz hiánytalanul. Kissné mindezeket már rég számításba vette, s egy mondatba sűríti a végeredményt: Szorgalmasan szedik a paradicsomot Nagy Istvánná, Huszárné, Nagy Ibolya, Gyöpös Ilona s a többi lány és asszony. Kamrada Vilmos alig győzi hordani a tele ládákat. nem csoda, hogy Drinóczyné Kiss Gáborné beszéde hallattára megnyugodott, sőt már a jövőt is tervezgeti. Kiss Gáboréknak van mit mondaniuk. Az asszony meg sem várja, hogy férje befejezze mondanivalóját, szinte ömlik belőle a szó. — Bár csak hamarabb tettük volna. Már nem így állnánk. Ez a két esz— Házat veszünk! — suttogja, és gondolatban már számolja is az ezreseket. * • * Most, két év után ilyen „gondokkal“ bíbelődik a Kiss-család. És ezt elmondhatja magáról a szövetkezet minden olyan tagja, aki becsületesen kiveszi részét a munkából. Az ilyen és hasonló tényekkel jobban érveljenek az agitátorok, hogy munkájuk Ázzál is takarékoskodjunk amiből sok van Főleg a cukorrépával! A statisztikai adatok alapján nem nehéz kiszámítani, hogy a földeken elért cukorrépatermés és a felvásárolt cukorrépa mennyiségét összehasonlítva néhol hektáronként 25 mázsás eltérést látunk. Tehát a felvásárolt mennyiség jelentősen kevesebb mint a kitermelt. Ilyen módon tekintélyes összeggel kevesebb a bevétel, amit a határidő előtt beadott cukorrépáért földműveseink elérhetnek. De hogyan és hova tűnik el ez a nagymennyiségű cukorrépa? * * * Sok répa vész el a földön, ha a halomba rakott répát nem fedik be. így a répánál 7 százalékos súlycsökkenésnek lehetünk tanúi. Ha letakaratlanul hagyjuk, az időjárás a répa súlyából és cukortartalmából egyaránt elcsen. — Ezt tudja minden gazda. » * * Minden egyes répa, amely nem kerül a cukorgyárba, 15 — 18 kocka cukorral kevesebbet jelent. * * * Tíz darab fel nem etetett, kárba« veszett répaszelet négyedliter tejnek felel meg — ennyivel kevesebb a tejhozam. * * * Már a betakarításnál döntő fontosságú a levelek tisztasága, ha a silótakarmány minőségét és az esetleges veszteségeket vesszük figyelembe. E veszteségek néha elérhetik az egész silózott mennyiség 35 százalékát, míg az ismert silőzási technika betartása és a jól előkészített silóvermek mellett a veszteség csupán 5 — 10 százalék. A tisztántartott répalevelek által megmentett 25 százalék, tejre átszámítva igen jelentős. Ha csak azt veszszük, hogy az EFSZ-ek 1 500 000 mázsa silótakarmányt készítenek, a veszteség csökkentése 375 000 mázsa takarmány megmentését jelenti. Ez pedig hét és félmillió liter tej. O-y ★ ★ ★ NAGYIDÄN jó cukorrépatermésre számítanak „A gazdag termés előfeltételeit ősszel kell megteremteni“ jelszóhoz igazodnak a nagyidai és a szenyai szövetkezeti tagok. Nem csoda tehát, hogy az idén, amikor a cséplést elvégezték és az utolsó kévéket is elnyelte a cséplőgép, kiszámították, hogy az egész gabonatermés hektáronként eléri a 30 mázsát. Még a cséplőgépek javában búgtak, de már 4117 mázsa gabonát adtak az államnak, annak ellenére, hogy csak 3872 mázsát kellett volna beadniok. A múltévi takarmány-hiány megtanította a nagyidai szövetkezeti tagokat arra, hogy erre a jövőben nagyobb figyelmet szenteljenek. Az idei 80 vagon takarmány biztosíték arra, hogy teheneik a téli hónapokban is megtartják rendes tejelékenységüket, — vagyis a jelenlegi 6,8 literes átlagot. Jó cukorrépatermésre számítanak a nágyidaiak. A húsz hektárnyi terület legkevesebb 300 mázsát hoz hektáronként. Ezért mindenekelőtt a növénytermesztési csoport tagjait illeti a dicséret, kivéve Dubravszký Józsefet és Vanyó Ferencet, akik munkájukat elhanyagolták és társaiknak kellett helyettük dolgozni. A szenyai szövetkezeti tagok az idén szintén kitettek magukért.A tavalyihoz hasonló területen 49 vagon gabonával többet termeltek. Ilyen eredményért határozottan dicséretet érdemelnek. B. N. eredményesebb legyen. Igaz, már nyolcvanra tehető az új belépők száma, de a szövetkezet eredményeit és gazdagságát figyelembe véve ez a szám kétszer ennyi is lehetne. Helyes lenne, ha Kiss Gáborék és a hozzá hasonló szövetkezeti tagok is segítenének az agitációs munkában, mert az ô szavuk többet nyomhat a latba, mint a járástól jött elvtársaké. Hiszen az egyénileg gazdálkodók várják őket és szívesen elbeszélgetnének velük a szövetkezetről. Ez a nemzeti bizottság és a párt tagjaira is vonatkozik. A negyedi egyénileg gazdálkodóknak látniuk kell a szövetkezet erősségét, észre kell venniük a tagok jólétét. A szervezettebb agitációs munka meghozza a várt eredményt. A Vág partján fekvő falu minden lakója csupán a közösben találja meg boldogulását. Sándor Gábor
