Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-24 / 8. szám

1957. február 24. sfraü-ad Földműves Nem bánták meg... A dolgozó nő szocialista rendsze­rünkben méltó helyre került. Nincs olyan foglalkozás, melyben ne állná meg a helyét az asszony, vagy a leány. Nem így volt ez régen. A múltban mind a háztartásban, mind a munká­ban ők küzdöttek legnagyobb nehéz­ségekkel. Ma dolgozó nőink nagy len­dülettel viszik előbbre a szocializmus s egyben a szövetkezeti nagytermelés ügyét. Burdiga Mária elvtársnőről, aki a szepsi EFSZ növénytermelésében dol­gozik, — szeretnénk néhány szót szól­ni. Burdiga Mária férje azelőtt a járási emzeti bizottságon volt alkalmazva, 4 .lint zootechnikus, ö pedig a háztar­­j tásban a gyermekek nevelésével és a ■{ háztartás vezetésével volt elfoglalva. Ügy érezte, hogy ez nem kielégítő számára. Többet akart tenni, be akart kapcsolódni az építőmunkába. Estén­ként, vagy amikor férjével beszélge­tett, felhozta, hogy sokkal jobban menne a dolguk, ha belépnének a szö­vetkezetbe, s mindketten kivennék részüket a közös munkából. A férj hallgatott az asszony szavára, s elha­tározta, hogy otthagyja munkahelyét s tagja lesz a szepsi szövetkezetnek. Két lelkes, szorgalmas taggal bővült a szövetkezet. Burdiga elvtárs az épít­kezési csoportnál kapott munkát, az asszony a növénytermelésbe került. Szorgalmasan dolgoztak, s ez meghoz­ta a várt eredményt. Havi keresetük a természetbeni járandóságokon kívül 1500—1800 korona között váltakozik. Még csak egy éve, hogy a Burdiga­­házaspár a szövetkezetben dolgozik, de az eredményeket már világosan láthatjuk otthonukban. Szépen beren­dezett lakásuk van. Nemrégen öltek egy 200 kilós hízót, s most tervezik egy másiknak a leölését. A múlt év harmadik negyede után 22 mázsa ga­bonát kaptak. A Burdiga házaspár elhatározása és jövedelme felett érdemes elgondol­kozni a még kívülálló magángazdálko­dóknak és a falujuktól távollevő dol­gozóknak is. Barci Blanka, Szepsi. Kellemes csalódás Négy év nem nagy idő, ahhoz azon­ban elég volt, hogy Nyénye községben gyökeres változásokat hozzon a szö­vetkezeti mozgalom. S a közös munka meg is hozta a várt eredményt. De menjünk kissé közelebb, hogy bepil­lanthassunk a nagy család életébe ... Jó alkalom erre a szövetkezet év­záró gyűlése, melyet a közelmúltban tartottak meg. A tagság sorai között egyénileg gazdálkodók is helyet fog­laltak: Ocskó Pál, Tóth Pesta János, és Fullajtár János. Meghívták őket, s ők szívesen eljöttek megnézni, hogy a koma, a sógor és a szomszéd meny­nyi osztalékot kapott. A tagság sorai közül csak az éjjeli­őr és Vasas Sándor anyasertésgondozó hiányzott. Vasas elvtárs már előre bejelentette, hogy nem lesz jelen a gyűlésen, mivel három anyadisznója ellés előtt áll. A beszámolók minden jelenlevőt meggyőztek a szövetkezet fejlődésé­ről. A szövetkezet jelenlegi vagyona több mint 2,5 millió koronát tesz ki, ami azt jelenti, hogy a közös gazdaság értéke évenként 500 000 koronával gyarapodik. Az évzáró gyűlés alkalmával — a 75 család között — 289 213 koronát osztottak szét, melyből a 7,50 korona előleg mellé még 8 korona jutott egy­­egy munkaegységre. Az elmúlt évhez viszonyítva 2,20 koronával emelkedett a munkaegységek pénzbeni értéke. A tagok ajkát nem ritkán hagyták el ilyen és hasonló megjegyzések: — Több jutott, mint amennyire számítottunk. örülnek a nyényei szövetkezet tag­jai a „csalódásnak”. Mosolygós arccal vette át Tóth József a 916Ó, Tomasik János a 8232, az Antolik család a 8071, Fizelik János a 6328 korona osztalé­kot. A közgyűlésen szó esett a munka megjavításáról és a jövő feladatairól is. Nagyobb gondot fordítanak például a tejhozam emelésére. Nyolcvan te hénnél ugyan már bevezették az egye­di takarmányozást, de azért még mindig akad javítani való. Rövidesen befejezik az űj lóistálló felépítését is hogy minél könnyebb legyen a lovak takarmányozása és gondozása. A ba­romfiállományt 2500 darab csirkével növelik. A gabonafélék hektárhozamá­nak emelése mellett rátérnek az ipari növények termelésére is. Az elmúlt évben 14 000 koronát kaptak len magért. így elhatározták, hogy tovább bővítik a len vetésterületét. Ez évben pedig már cukorrépát és cirkot is fog termelni a szövetkezet. Fokozottabb gondoskodás történik a tagok kiskorú gyermekeiről is. Ezért szociális alapra 3Q OpO koronát helyez­tek. Szép tervek, s nemes elhatározások ezek. Hisszük, hogy a nyényei szövet­kezet tagságának szorgalma és igye­kezete folytán valóra is válnak. Rados Pál, Szlovákgyarmat ★ ★ ★ Közös igyekezet — biztos siker Valamikor a földművesek keveset, vagy egyáltalán nem tanácskoztak azon, hogyan lehetne többet termelni. Önmegnyugtatóan mondogatták: azon ne mi búsuljunk hogyan lesz, hisz van, aki gondoskodik rólunk... Ma már másképp van. Mind az egyénileg gazdálkodók, mind a szö­vetkezet tagjai tudatára ébredtek, hogy saját sorsuk irányítói, s azt a régi közmondást tartják szemelőtt: „Ki mint veti ágyát — úgy alussza álmát.” így van ez a vágsellyei EFSZ tagjai­val is. Azzal is tisztában vannak, hogy olyan lesz termésük, amilyen munkát végeznek. Éppen ezért már most ké­szülnek a tavaszi munkára. A napok­ban több mint 60 hektáron elszórták a műtrágyát. Kitisztították a tavaszi vetőmag vakat: árpát, zabot. — Ha az idő kedvez — mondotta az EFSZ elnöke — február végén el vetjük az összes tavaszi kalászosokat. A kertészeti csoport tagjait is fel­frissítette az éltető napsugár. Szinte versenyszerűen sürögnek-forognak a melegágyak körül. De nem kisebb az igyekezet a növénytermelő csoport tagjaiban sem. Elsők szeretnének lenni a járásban a tavaszi munkák elvégzé­sében. — Ha minden jól megy, tervünk sikerülni i» fog — jegyezte meg Ma­jor Terézia, a csoport egyik tagja. Major Terézia szavai valóraválhat­­nak, hiszen egyöntetű az elhatározás nagy az igyekezet a csoport vala­mennyi tagjában. HANKÖ JÖZSEF, Vág sellye A kongresszus sikeréért Az EFSZ-ek III. országos kongresz­­szusa előtt a szövekezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó földművesek­nek megvitatás céljából kiadott javas­latok nagy érdeklődést keltettek a vizkeleti egységes földművesszövetke­zetben is. A szövetkezet tagjai foglal­koztak az alapszabályok kiegészítésé­vel, a kormány levelével, a jutalma­zásra vonatkozó új javaslatokkal, a tervezésben beálló változásokkal, és ennek kiegészítésével, valamint a szö­vetkezetek nyilvántartásának kérdésé­vel is. Ügy döntöttek, hogy már ebben az évben bevezetik a jutalmazás új módszerét mind a növénytermesztés­ben, mind az állattenyésztésben. Ugyancsak bevezetik a pőtjutalmazás módszerét is. Válasz a kormány levelére Az alsószeli EFSZ tagjai alaposan foglalkoztak a kormánylevéllel. A meg­tárgyalás után elhatározták, hogy még jobban fognak gazdálkodni és még jobb termelési eredményeket akarnak elérni. A kongresszus tiszteletére fel­ajánlást tettek, hogy búzából a terve­zett 26 mázsa átlagos hektárhozamot 2 mázsával emelik és árpából 1 mázsá­val magasabb hozamot érnek el. Kuko­ricából a tervezett 35 mázsa helyett 40 mázsát termelnek. Legértékesebb felajánlásuk talán az, hogy ebben az évben szerződéses hizlalás alapján be­adnak 500 sertést. Ezidáig már 200 darabra szerződtek le. Értékes vita az alapszabályok körül A tallósi szövetkezet tagjai, de főleg a fiatalság sokszor emlegeti a szövet­kezeti alapszabályzat 14. cikkelyét, amely szerint azok a fiatalkorú egyé­nek, akik elvégezték az általános isko­lát és állandóan a szövetkezetben dol­goznak, ugyanolyan jutalmazásban ré­szesülnek, mint a szövetkezet többi tagjai. Ennek a cikkelynek örülnek a hidaskürti szövetkezet fiatalkorú tag­jai is, ahol a mezőgazdasági csúcs­­munkák, az aratás és a cséplés idejé­ben a fiatalság nagy számban kapcso­lódott be az EFSZ munkájába. A tagok általában valamennyi EFSZ-ben he­lyeslik a 16. cikkely kiegészítését, amely szerint a tanfolyamon részt vevő szövetkezeti tagoknak a taggyű­lés határozata alapján 0,5—2 munka­­egységet számít a szövetkezet minden egyes napra a tanfolyam befejezéséig. Krajčovič Ferdinand, Calánta A dalos tehén III' • -и-vj sin., A járási szövetkezeti konferenciákról A zsolnai kerületben az elmúlt hét szombatján az ilavai, rózsahegyi és Liptovský Hrádok-i járáskoban tar­tották meg az első szövetkezeti kon­ferenciákat, amelyeken a szövetke­zeti tagokon kívül részt vettek a pél­dás egyéni gazdák is. Ebben a kerületben a .egjobb gaz­dasági eredményeket, — ami a szö­vetkezeti konferenciákon elmondottak­ból is kitűnt — az ilavai járásban érték el. A termelési eredmények ma­gas túlteljesítése, valamint a jöve­delmek körülbelül 3 millió koronával történő túllépése cáfolhtatlan bizo­nyítékai a szövetkezeti gazdálkodás előnyeinek. Például a prejti szövet­­kezetesek a kalászosokból 32,55 má­zsás átlaghozamot értek el, míg az egyéni gazdák csupán 17,85 mázsát hektáronként. A szövetkezetek ma­gasan felülmúlták a magángazdálko­dókat az állattenyésztés terén is. Egy-egy tehéntől az elmúlt évben 570 liter tejjel többet termeltek ki, mint a magángazdálkodók. A dub­­nicai szövetkezetesek teherfenként 2460 literes átlagot értek el, Slavni­­cén pedig 2029 litert. Ennek alapján tejből több szövetkezet magasan túl­teljesítette beszolgáltatási feladatait. Egy hektár föld után 12 kg-mal több sertéshúst adtak be a szövetkezete­sek, mint az egyéni gazdák. A konferencia részvevői a hozzá­szólásokban azokról a nagy lehetősé­gekről beszéltek, amelyek a szövet­kezeti gazdálkodás továbbfejlesztése, a munkaszervezés megjavítása és a termelés fokozása terén megvannak az ilavai járásban. Az ilavai járás szövetkezetesei az EFSZ-ek III. országos kongresszusa tiszteletére vállalásokat tettek, ame­lyek alapján ebben az évben terven felül kitermelnek 50 000 kg sertés­húst, 10 000 kg marhahúst, 320 000 liter tejet és 100 000 tojást. Ezenkí­vül az év végéig terven felül bead­nak 24 vagon terményt, 20 vagón Demeter Pista bácsi egyetlen egy lánya, Mariska, nemrég férjhez ment. Egy gyári munkás felesége lett. Mindjárt be is költöztek a városba. Pista bácsi azóta csak búsul. Azon töri a fejét, ki fogja fejni a Cifrát. Neki nem akarja leadni a tejet. A felesége, Teri meg már régóta pa­naszkodik a kezére. — Te asszony — áll a felesége elé Pista bácsi egyik este — én eladom ezt a tehenet. Nem tudok én már fejni. A szeméből azonban látszik, hogy nem szívesen válik meg a Cif­rától. De mit csináljon, ha már így megjárták Marikával. Pedig még várhatott volna. Még csak decem­berben lesz húszéves. — Mondtam én, ne adjuk még férjhez — tereli el a szót az asszony a fejősről. — Azután meg minket okolt vol­na. Hadd menjen, ha ment. Csak legalább a faluban maradott volna. Kolompszó hallatszik az utcáról. A Pista bácsi kapuján egy tarka­­szőrű tehénke fordul be. Látszik rajta, nem fukar a gazdája. A legelő is kövér lehet, mert ugyancsak duz­zad a tejtől a tógye. — No megjöttél — lép ki Pista bácsi a konyhából és egyenesen az istálló felé veszi az irányt. Miután bekötötte a tehenet, leül a jászol szélére és vakargatni kezdi a Cifra csillagos homlokát, mintha máris búcsúzkodna tőle. — Miért nem akarod, hogy to­vábbra is én etesselek. Miért nem adod le a tejet? — szórakozik Pista bácsi a tehénnel. Ügy látszik a tehén érti mit beszél a gazdája. Rá se mer nézni. — Holnap eladlak — mondja Pis­ta bácsi szomorúan és egy könny­csepp gördül végig öreg, ráncos ar­cán. Még sóhajt is egyet. Aztán fel­áll, mert Teri néni megjött a fejő­kannával. — Itt vannak? Jó estét, — kö­szönt be a szomszédék lánya Piros­ka — hoztam egy kis búzávalérö almát — és meghajlik, hogy lássák is kötényében amiről beszél. — Pista bácsi! Csak nem maga akar fejni — nyúl a kanna után csodálkozva Piroska és úgy megfe­ledkezik a pettyes kötényről, hogy az alma szétgurul a földön. — Nem baj. Majd én összeszedem — simogatja meg a leány arcát Teri néni — te csak fejj meg, ha akarsz. Pista bácsi nagyon elfáradt ma. Egész nap csépeltek a közösbe. A gazda csak állt, míg Piroska ki nem vette a kannát a kezéből. — Mi bemegyünk — szólalt meg az asszony, mikor a leány a tehén alá ült — most fő a vacsoránk. Pis­ta bácsi még kukoricaszárat dobott a tehén elé és elsomfordált ó is. Hiába. Nem szeretik bámulni, ha va­laki dolgozik. Még rossznéven ve­hetné. Mikor Piroska egyedül maradt, énekelni kezdett. Majd felvette csen­gő hangjával az egész házat. A te­hén egyszeriben mintha csoda tör­tént volna. Szinte ontani kezdte a tejet. Piroska meg énekelt, míg a kanna színig nem lett sűrű habos tejjel. — Nahát! — csodálkoztak él egy­szerre az árván hagyott öregek, mi­kor a leány mosolyogva az asztalra tette a teli kannát. — Semmi az! — nevetett vidáman Piroska, — csak énekelni kell. Nem tudják, hogy Marika is mindig éne­kelt fejés közben? A Cifrának ez hiányzik. Már na.gyon megszokta. Azóta minden úgy megy mint ré­gen. Éppen csak a tehén neve vál­tozott meg Cifráról Dalosra és Pis­ta bácsi gyakran énekel munkaköz­ben is. Már ezért sem zsörtölődik, ha a tagok csipkelődve énekes De­meternek hívják. SZENK SÁNDOR Jóminőségű vetőmagot termeltek Az alsószeli szövetkezetesek a mag­nemesítő parcellákon és a mag szapo­rító területeken kiváló minőségű árpát termeltek. A tavalyi termésből bead­tak 975 mázsa elit-vetőmagot, mely­nek csíraképessége 97—99 százalék volt. Az elit-vetőmagon kívül még 639 mázsa -minősített vetőmagot is beadtak. Minden mezőgazdasági üzem köteles­sége, hogy saját szükségleteinek meg­felelően vetömagvakat termeljen és azokat elő is készítse. Ez nemcsak a gabonafélékre vonatkozik, hanem a takarmányfélékre is. A vetőmagvak minőségét ki kell vizsgálni, s a vető­magvakat tartalmazó zsákokat lebom­bázni. Az elismert vetőmagvakhoz jót­állási lapot keli mellékelni. Ezenkívül fel kell tüntetni a vetőmag nemét, faját és a termelő nevét is. Ez a mi­nősített vetőmagvak ismertetőjele és ezt nem szabad figyelmen kívül hagy­ni, mert az esetleges reklamációknál ezekre az adatokra kell hivatkozni. A vetőmag tisztítása legyen cél­szerű és gazdaságos. A tisztítás fo­lyamán többszörösen ki kell próbálni a vetőmag tisztasági fokát és csíra­képességét. Ebben a gépállomás kész­ségesen nyújt segítséget az EFSZ- eknek. K. F. Évről évre gazdagabbak A királyhelmeci járásban az elmúlt év eredményei a szárazság és kedve­zőtlen időjárás ellenére is meggyőzően­bizonyítják a szövetkezeti gazdálkodás előnyét. Bizonyítékul szolgálnak erre az évzáró gyűléseken ismertetett zá­rómérlegek, amelyek alapján járási méretben a szövetkezetek az 1956-os év folyamán az előző évhez viszonyít­va, több mint 26 millió koronával gazdagodtak. Az alapeszközök értéke 21,119.000 koronával emelkedett. A lezajlott évzáró gyűléseken 12 millió koronán felül — 2,279.000 koro­nával többet, mint előző évben, — osz­tottak szét a szövetkezetek egymás között. Az 1956-os évben munkaegységekre összesen, több mint 27 millió koronát fizettek ki a szövetkezetek, míg a juttatott természetbeni járandóságok értéke meghaladja a 7 millió koronát, így a kifizetett munkaegységek átla­gos értéke a természetbeni járandósá­gokkal együtt 21,20 koronát tett ki a királyhelmeci járásban. Tapasztalatcsere Jánokon burgonyát, 38 vagón cukorrépát és 100 mázsa olajosterméket. Az eperjesi kerületben elsőnek a varannői járásban tartották meg a já­rási szövetkezeti konferenciát. Amint arról a JNB elnökének be­számolója is megemlékezett, a járás szövetkezetei az elmúlt évben jól gazdálkodtak. Például a benkovcei szövetkezetesek tehenenként 1800 liter tejet adtak be, míg a magángazdák csupán 100,6 litert. Hasonló volt a helyzet Zamutov és Michalkov köz­ségekben is. A varannői járás szövetkezetei túl­teljesítették beszolgáltatási feladatai­kat. Járási méretben tejből 105, mar­hahúsból 123, sertéshúsból pedig 112 százalékra teljesítették a beadást. Több szövetkezetben a tervezettnél magasabb munkaegységértékeket ér­tek el. Például Szólj községben a betervezett 20 korona helyett 23 ko­ronát, Nižné Hrušovon 16 korona he­lyett 21 koronát osztottak. -rt. A kassai kerületi kultúrotthon igaz­gatósága már jónéhány eredményes tapasztalatcsere estet szervezett meg a mezőgazdaság dolgozói között. Leg­utóbb Jánokon, a szepsi járásban szer­veztek tapasztalatcserét a jánoki, zsarnói, tornaújfalusi és péteri szö­vetkezetek juhgondozói és termelési vezetői között. A jelenlevők hozzá­szólásaikban a juhtenyésztés terén elért eddigi eredményekről és ezen a téren még ki nem használt lehetősé­gekről beszéltek. Stromp József, a jánoki szövetkezet elnöke felszólalása után versenyre hívta ki a fentebb említett szövetke­zeteket, minél nagyobb számú bárány felnevelésére, a legnagyobb mennyisé­gű gyapjú elérésére, és az elhullás minél eredményesebb megakadályozá­sára. A versenyt a többi szövetkezetek képviselői elfogadták és abban álla­podtak meg, hogy a verseny eredmé­nyeit ez év szeptemberében értékelik. Értékes felszólalás Járásunkban 55 egységes földműves­szövetkezet működik. Kevés azonban az olyan szövetkezet, mint a lekenyei, ahol a múlt évben elérték a munka­egységek tervezett értékét, és az év­záró gyűlés alkalmával 8 koronát kap­tak a tagok egy-egy ledolgozott mun­kaegységre. A lekenyei kis- és középparasztok becsületesen dolgoznak, így évről­­évre nagyobb eredményeket érnek el. A jövőt azonban még gazdagabbá akar­ják tenni. Erről beszélt Mázik elvtárs is vitafelszólalásában: — Már eddig is megtettünk mindent annak érdekében, hogy sokat termel­jünk, jómódúak lehessünk. De én úgy látom, hogy még akad javítani valónk. Különösen a sertések követelnek pontosabb gondozást. Meg kell szün­tetnünk a folytonos elhullást, fokoz­nunk kell a súlygyarapodást. Azt kell minden egyes tagnak szem előtt látni: ha valami elpusztul, akkor mi károso­dunk! Még több hasonló értékes felszóla­lás hangzott el a lekenyei EFSZ évzáró gyűlésén, ami azt jelenti; a szövetke­zet tagjai őrzik, s gyarapítják a közös vagyont. UHRIN S. a tornaijai JNB dolgozója.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents