Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-02-10 / 6. szám
s Jzal^ad Földműves 1957. február 10. A Legsürgősebben meg kell oldani a leszerelés kérdését A leszerelés a jelenlegi nemzetközi helyzet fő megoldásra váró problémája. Ezt újra bebizonyította az ENSZ politikai bizottságának tanácskozása. Habár a politikai bizottság a leszerelés kérdésén' aránylag rövid ideig dolgozott, világosan megmutatkozott: a nyugati hafalmak e kérdés megbeszéléséhez idegenkedve fogtak hozzá. A Szovjetunió határozott állásfoglalásának köszönhető, hogy végre a múlt év december 20-án összeült az ENSZ leszerelési bizottsága. Ezt az ülést a politikai bizottság január 14-én kezdődő kéthetes ülése követte. Részletesen kidolgozták e gyűlésen a leszerelés problémájának megoldásához szükséges javaslatokat. Itt főképp a szovjet kormány 1955 május 10-i javaslatairól van szó, amelyeket a nyugati hatalmak álláspontjára és javaslataira való tekintettel dolgoztak ki A Szovjetunió e javaslatainak segítségével a hatalmak azonos nézetre jutottak olyan elvi jelentőségű kérdésekben, mint amilyenek a fegyveres erők csökkentése és a határidő kérdésében. A leszerelés kérdésének megoldása mellett ma előtérbe kerül a leszerelés teljes problematikája, bizonyos részlegfeladatainak kidolgozása- és végrehajtása. Szó van például a fegyveres erők és a szokásos típusú fegyverzet csökkentéséről, a nukleáris fegyverekkel való kísérleti robbantások betiltásáról, az európai leszerelési, korlátozási és ellenőrzési övezet létesítéséről, a katonai költségvetések leszállításáról és Németország . területén az atomfegyverek kivonásáról. Ma tehát megvannak a leszerelés kérdésének egészében, vagy egyes részleteiben való tárgyalási lehetőségei. Most arról van szó,, hogy az azonos véleményt kölcsönös egyezményei pecsételjék meg, és dolgozzák ki a leszerelési nyilatkozatot. . Az ülés befejező részében 12 ország közös határozati javaslatot terjesztett elő, amelyet egyhangúlag elfogadtak. A határozati javaslat örömmel fogadja a „leszerelés problematikája egyes részleteiben elért eredményeket" és hangsúlyozza olyan egyezmény elérésének szükségességét, amely hozzájárulna a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához. Az algériai kérdés Az ENSZ politikai bizottsága hétfőn, február 4-én délután megkezdte az algériai kérdés tárgyalását. Ez a kérdés már másodízben került az ENSZ közgyűlés napirendjére. Az ENSZ-közgyúlésének az Algériában folyó francia politikáról az ázsiai országok kérelmére már a tavalyi ülésszakán tárgyalnia kellett volna. A francia küldöttség azonban tiltakozásul a kérdés napi-ж rendre tűzése ellen tüntetőleg elhagyta az ENSZ-et és a nyugati diplomácia lázas kulisszamögötti tevékenysége után a közgyűlés elhatározta, hogy „nem tárgyal többé az algériai kérdésről”. A francia kormánynak Algériában folytatott politikája fokozott gyarmati önkényuralma, amellyel az algériai nép fegyveres ellenállását igyekszik megtörni és elnyomni széleskörű nemzeti függetlenségi mozgalmát, világszerte oly nagy felháborodást keltett, hogy az algériai kérdést az ázsiai és afrikai országok kérésére újból az ENSZ napirendjére tűzték. A vita kezdetén Ch. Pineau francia külügyminiszter szólalt fel és terjedelmesen foglalkozott az algériai kérdéssel. Beszédében igyekezett bizonygatni Franciaország „civilizációs” érdemeit Algériában, de természetesen gondosan óvakodott attól, hogy a legcsekélyebb említést is tegyen azokról a megtorló intézkedésekről, amelyeket a francia kormány Algéria népe ellen foganatosít, s nem beszélt Algéria népének alacsony életszínvonaláról sem. Durván támadta az algériai hazafiakat és az egész algériai nemzeti felszabadítási frontot, amely fegyvert adott a francia uralom ellen, nemzeti függetlenségének kivívásáért. Pienau ezzel kapcsolatban emlegette a francia kormány törekvéseit arra, hogy „fegyverszünetet kössenek”. Ezek a „törekvések” mint ismeretes abban állanak, hogy a francia kormány a valóságban teljes feltétlen kapitulációt követel az algériai hazafiaktól. A francia külügyminiszter «ezután az egyiptomi kormányt támadta azért, hogy támogatja az algériai szabadságharcosokat. Végül felhívta az ENSZ politikai bizottságát, hogy ne hagyjon jóvá olyan határozatot, amely ellenkezne Franciaország érdekeivel. Pineau beszéde után Farid Ze-ineddin szíriai küldött élesen elítélte a gyarmatosító politikát, amely mint mondotta „kimeríti Franciaország erkölcsi és anyagi erőit és végre csapást mér Franciaország tekintélyére, amely már ma a legalacsonyabb színvonalra süllyedt”. Pineaunak azt az állítását, amely szerint Algéria Franciaország oszthatatlan része, Ze-ineddin megcáfolta azzal a megállapításával, hogy Algériának sohasem volt ugyanolyan törvényhozási rendszere, sem költségvetése, mint Franciaországnak. Rámutatott, hogy ha Algéria valóban Franciaország részét képezné, akkor az algériaiaknak ugyanolyan jogokkal kellene rendelkezniök, mint a franciáknak. A szíriai küldött bejelentette, hogy a szíriai küldöttség konkrét javaslatokat terjeszt elő az algériai probléma megoldására és felhívta Franciaországot, ismerje el az algériai nép jogát a szuverenitásra. A bonni hadügyminisztérium katonatoborzói az űj-fasiszta Wehrmacht-ba olyan egyéneket verbuválnak előszeretettel, akik büntetett előéletüek — Mondd, láttak bennünket a járókelők? — Nem! Attól sokkal rosszabbak.., a katonatoborzók vannak a nyomunkban . .. (EULENSPIEGEL) A romániai választásokról A román hírszolgálat értesítése szerint befejeződött a Nagy Nemzetgyűlésbe való választás. Az eddig nyilvánosságra hozott adatok szerint 11 millió 600 ezer polgár vett részt a szavazáson. Meg kell jegyeznünk, hogy 1952-ben csak 10 574 475 volt a választók száma. A február 3-i választásokon a választók több mint 99 százaléka részt vett. A leadott szavazatok több mint 98 százalékát a Népi Demokrácia Frontjára adták. A Népi Demokrácia Frontjának összes jelöltjeit beválasztották. Gheorghu Dej elvtársra a választók 99,98 százaléka, Chiva Stoica elvtársra 99,10, Petra Groza elvtársra pedig 99,95 százaléka szavazott. Mint a Rominia Libera című újság írja, ezek az eredmények arról tanúskodnak, hogy a február 3-ki román választás nagyszerű győzelme a szocializmus és a béke ügyének. Visszatérés Négymotoros személyszállító-gép szállt le a repülőtér aszfaltjára. Hamvas Béla meghatottan szállt ki belőle, még a szívdobogása is fokozódott. Annak ellenére, hogy iratai rendben voltak, zsebében az útlevél vízummal és a megbízólevél, mellyel a külkereskedelmi vállalat annak idején külföldi útra küldte. Szórakozottan nézett szét maga körül. Csak akkor éledt fel, és indult el gyors léptekkel, amikor ismerős arcot pillantott meg. Sándor, a vállalat idős kocsi - vezetője olyan mozdulattal nyitotta ki a Pobjeda autó ajtaját, mintha csak tegnap vitte volna öt a repülőtérre. Pedig azóta már hat hónap múlt el. Járt Nyugaton és Délen, volt Alexandriában és Algírban, Stockholmban és Amszterdamban, most itt ül velem szemben, és élvezettel szívja az eddig nélkülözött Harmónia cigaretta füstjét. — Nem szeretném önt zaklatni kérdéseimmel a Nyugat technikájának csodáiról, mert szomorú a valóság, hogy ezek az emberek kizsákmányolását szolgálják. — Hamvas Béla szemei ezalatt a szemközti házakon pihent meg. — Ha mindezt itt magam körül látom — mondja — felelevenednek előttem azok a képek, rádióadások, riportok tömegei, amelyek egy „egészen hamuvá égett város’’-ról beszéltek. S fejével a házsorok felé intett. — Néhány nappal ez előtt lehetőségem volt Ismét látni az amszterdami televízió közvetítésében egy rövid híradót. a FOX-társaság kivitelezésében „Budapesti felkelés” címmel. A híradó olyan összerombolt, és lebombázott házcsoportokról közvetített felvételeket, ahol a film kommentárja szerint hosszú évtizedeken keresztül nem lesz élet. A filmező készülékkel felszerelt autó száguldott a kihalt utcákon és megállt az Apponyi téren; a film bemutatja a lángbaborult Klotild-palota előtt elhagyatott kóborlovakat. Azóta azután megtudtam, hogy az amerikai filmvállalat egész egyszerűen lemásolta ezeket a felvételeket a Budapest ostroma című dokumentáris filmről, amelyet a szovjet fiimezők készítettek 1945-ben. Nem is kell hangsúlyozni, hogy az Apponyi-tér ma már a régi békés formáját öltötte magára. Ismert dolog, hogy a forgalom a Kígyó-utcában nagy, csakhogy a Werbőczy-szobor már 1945 februárjától hiányzik, s erről viszont a „tisztelt” nyugati fiimezők megfeledkeztek. — Münchenben — 'folytatja Ismerősöm — beszéltem egy fiatal nővel, Verának hívták, ö mesélte nekem, hogy egy egész sorozat felvételt készítettek róla géppisztollyal a kezében. Néhány nap múlva legnagyobb meglepetésére saját magát ismerte fel az egyik lap által közölt csoportképen, ahol katonaruhába öltözött férfiakra szegezi géppisztolyát, akik feltartott kezekkel állnak előtte. — ÜByes „fényképészek” ügyes fotomontázsa volt ez. — Ausztriában egy előkelő szállodában viszont megismerkedtem egy termetes fiatalemberrel, Sebestyén György a neve. — „Újságíró voltam, — mondja büszkélkedve — rovatvezető voltam a Magyar Nemzet című lapnál.” Azonkívül annak idején kom-j munlstának vallotta magát, de „most már kigyógyult abból a gyermekbetegségből”. Ez ideig természetesen szorgalmasait készülődik egy amerikai körútra, és jelenleg könyve kiadásának előkészítésén fáradozik, mely előreláthatólag' „A kommunisták borzalmas tevékenykedése Magyarországon" címmel jelenik meg. Sokat mesélhetnék az úton szerzett tapasztalataimról — mondja Ismerősöm. A Földközi-tenger kikötőjének bejáratánál akaratlanul is tanúja voltam egy beszélgetésnek. Nem többről volt szó, csupán két kalandor Igyekezett rábeszélni egy akkor odaérkezett magyar hajó legénységét, hogy ne térjenek vissza hazájukba. Később azonban láttam dühös ábrázatukat.vés ebből arra következtethettem, hogy tervük vlzbefulladt. Alátámasztotta ebbéli gyanúmat a hajó személyzetének későbbi válasza: felszedték a vasmacskékat és folytatták útjukat Magyarország felé. Haza Németországon keresztül jöttem. Meglátogattam Eszak-Bajorország városait, ahol az SS és az SA volt aktiv tisztjei éppen a .magyar szabadságharc” odaérkezett „hőseit” ünnepelték. Láttam őket az eisenstadti lágerban is, ahol napi rendben volt a verekedés, s olyan álhazafias dalokat énekeltek, mely Duna-kárpáti Nagy-Kis hírek a nagyvilágból Az Algériai Nemzeti Felszabadító Arcvonal felhívására január 28-án megkezdődött sztrájk egész Algériában tovább folyik. Az általános sztrájk célja: Az ENSZ algériai vitája alkalmából ország-világ előtt kifejezni az algériai nép nemzeti törekvéseit, tiltakozni a francia gyarmatosító politika ellen. — Képünkön a francia Masszu generális önkényesen felnyittat egy bezárt üzletet Algír városában • Moszkvában, a szovjet-finn kapcsolatok elmélyítése céljából közös nyilatkozatot írtak alá. • Bécs. — Az osztrák belügyminisztérium február 2-án betiltotta a Békevilágtanács bécsi titkárságának tevékenységét. Különös fényt vet ez az osztrák „semlegességre”. • Kairó. — A Nílustól keletre levő sivatagban nemrég új aranylelőhelyet fedeztek fel. Aziz Szidki egyiptomi iparügyi miniszter úgy véli, hogy az aranybányák kincseiből fedezhetik az asszuáni gát építési 'költségeinek felét. • Február 1-én Rómában új olaszromán kereskedelmi egyezményt írtak alá, amely szerint az idén 11 milliárd líra értékű árut cserélnek ki. • A Népszabadság megbízható hírforrásra hivatkozva arról értesít, hogy a bécsi városi tanács elhatározta, még az idegenforgalmi idény kezdete előtt, legkésőbb április 15-ig kitelepítik az idegbajos és búskomor magyar menekülteket az osztrák fővárosból. • A Koreai Demokratikus Köztársaságban a múlt év végéig a parasztgazdaságok 80,9 százaléka földművesszövetkezetekbe tömörült. • Tltó elnök egyenlőre nem utazik az USA-ba — jelentette a jugoszláv külügyminisztérium államtitkárságának szóvivője. • Nyugat-Németországban a munkanélküliek száma elérte az 1 milliót. • Február 1-től ismét drágább a benzin Franciaországban. Az utóbbi időben ez már a harmadik benzin-áremelkedés. A benzint utalványra adják. • Kairó. — A szudáni közvélemény elutasítja Eisenhower doktrínáját, melynek célja az USA uralmának kiterjesztése Közel- és Közép-Kelet országaira. • A Szakszervezetek nemzetközi osztályának meghívására február 5-én 200 magyar gyermek érkezett Budapestről Szlovákiába. A gyermekek Kistapolcsányban és Tatranská Lesná-n üdülnek. Magyarországról szólották, Lomnicről és Hargitáról... Itt azonban lehetőségem volt meg-' ismerkedni a panaszos hangú menekültekkel. öreg nénit láttam, akit nemrég sodort az ár ide, Nyugatra, két kis unokájával, s térdenállva kérte a magyar 4 követség kocsivezetöjét, hogy vigye őket haza ... A bécsi Marienhllfer-utcában viszont olyan emigránsokat láttam, akik céltalanul bolyongtak és könyöradományokkal is megelégedtek, hogy életüket fenntartsák, s így megmentsék magukat a drótsövénnyel bekerített gyűjtőtábortól. Sorsukat látva az a meggyőződésem, hogy ezeknek a magyaroknak a helyzete a menekültügyi bizottság előtt dől el, illetve a hazájukba való visszatéréssel. S ahogy ezeket az embereket láttam, és velük beszéltem, keserűség töltötte el szivemet, hogy miért történt ez így? Ez a keserűség nemcsak Hamvas Béla szívében van, de a megtörténtekért való felelősség tudata mindnyájuk lelkiismeretét bántja. De viszont a jövő számunkra nem reménytelen, nem sötét. A menekültek már szép számban tértek haza, azt hiszem, hogy számuk meghaladja a tízezret. Viszont sokan ugyancsak hazatérőben vannak. Jönnek és mesélnek; tapasztalataik során már szétfolyt az az ideál, mely magasztalta a nyugati „nagyvonalúságot” és „jóindulatot"; Nyugat csak Nyugat marad. A hazug ígéretek hazüg jelszavak ma mér csak kevés számú embert tévesztenek meg. Kuczka L. • Több, mint 2000 japán diák tüntetett Tokióban. Követelték, hogy a kormány ne engedje meg az ország területén atomfegyver-raktárak létesítését és számolják fel az amerikai katonai támaszpontokat. • Egy bécsi kinikán lefolyt operációt színes televízión továbbítottak az orvostanhallgatók számára. • A TASSZ jelentése szerint a Szovjetunió Össz-szövetségi Központi Szakszervezeti Tanácsának elnöksége megvitatta az állami szociális biztosítás költségvetését, amelynek anyagi eszközeit a munkások és alkalmazottak munka- és életfeltételeinek további javítására fordítják. • A moszkvai Városi Tapáes végrehajtó bizottsága Belgrádnak egy 500 nézőt befogadó mozi teljes berendezését ajándékozta. A sikertelen brüsszeli értekezlet A januári háromnapos sikertelen értekezlet után 'á' Német Szövetségi Köztársaság Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg külügyminiszterei február 4-én isimét összeültek Brüsszelben, hogy megkíséreljék „az európai közös piacról” és af. Euratom-ról szóló egyezmény megalkotását. Ez azonban a második értekezleten sem sikerült, mert február 17-én ismét összeülnek — ezúttal azonban Párizsban — és február 19-én a miniszterelnökök is hozzájuk csatlakoznak, hogy együttesen kíséreljék meg azt, hogy — amint azt Brüsszelben hangsúlyozták — elhárítsák az utolsó akadályokat. A külügyminiszterek második értekezletének kudarcát nem leplezheti Spaak belga külügyminiszter derűlátó kijelentése sem, aki az értekezlet befejezése után azt mondotta, hogy mindkét szerződést március 10-én — valószínűleg Rómában — aláírják. Spaak nyilatkozata szerint a külügyminiszterek majdnem valamennyi kérdésben megegyeztek, kivéve a francia és belga gyarmatoknak a közös európai piacba való bevonásának kérdését. Az egyiptomi nép nem retten megazújabbfenyegetésektől Az egyiptomi kormány a közelmúltban határozott lépést tett a külföldi tőke maradványainak felszámolására. Február 1-én életbe léptek a külföldi bankok, biztosító társaságok és a kereskedelmi képviseletek államosításáról szóló törvények. Ezen intézetek irányítása ezáltal kizárólagosán egyiptomi kezekbe kerül. Az egyiptomi kormány utólag határozza meg az idegen tőkések kárpótlásának összegét. Az államosítás leginkább a brit és francia pénzügyi köröket sújtotta, mert ezek vállalatait a törvények azonnali hatállyal államosították. Ezek a vállalatok Imperialista eszközök voltak a szabad Egyiptom elleni aknamunkára. A brit és francia kormánykörök az egyiptomi kormánynak ezen határozott intézkedéseit megbotránkozva fogadták, s kijelentették, hogy nem fogadják el. De maguk is jól tudják, e határozatot megdönteni nem áll hatalmukban, ezért újra a fenyegetőzés eszközét használják. Nem fér kötség ahhoz, hogy az egyiptomi nép nem fél az újabb fenyegetésektől. Eltökélt szándéka, hogy felszámolja az imperializmus uralmát, s egészséges, szabad népgazdaságot létesít.
