Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-06 / 1. szám
6 Jrab-ad Földműves 1957. Január в. A. URBANKOVÄ: Egy anya gondjai Teljesen nyugodt, megelégedett asszony voltam. Szándékosan mondom: nyugodt és megelégedett. De már nem vagyok az! Be nem avatott megfigyelő azt hitetné, semmi okom sincs arra, hogy boldogtalan legyek. Van három egészséges, tehetséges fiam, rendes férjem, szép lakásom, jó állásom. „Spartak"-on kívül már igazán semmim sem hiányzik. Ehelyett azonban megvagyok áldva három „kinccsel” — három diákkönyvecskével. — No, az is valami? — gondolják bizonyára. Látni, hogy ebben a tekintetben még tapasztalatlanok. Kérem, ítéljék meg igazságosan! Este a munkából hazajövet, számlálom a szembejövő embereken, mint a gombokon szokás: ... lesz ... nem lesz ... lesz ... Otthon belemerülök a takarításba, főzésbe, hogy elfeledkezzem erről a lidércnyomásról. De hiába! Képtelen vagyok a munkára, minden kiesik a kezemből. Éppen csengetnek. Az izgatottságtól rogyadozó lábakkal megyek ajtót nyitni. Az ajtóban a fiaim állnak, mint a háromkirályok. A legkisebb, az a fekete ott hátul, még csak a fejét se dugja elő, leverten, húzódik meg a többiek mögött. Rögtön tudtam, megint intés a könyvecskében; igenis a bejegyzés itt van. Reszkető kézzel nyitottam ki a „borzasztó” bűnök és kihágások könyvét. „Hátranézett” olvasom. Miért néztél hátra te utcakölyök ?! — ordítok rá. Az „utcakölyök” rámmereszti szemeit: ... én ... nem tudom. Hát még ilyet?! Nem tudja, miért nézett hátra a semmirevaló, hát nem tudja, hogy visszanézni a legbiztosabb út, amely a romlásba vezet? Természetesen nem tudja, mert különben miért üzente volna ezt meg nekem a tanító elvtársnő a diákkönyvecskén keresztül?! ДТ velhogy művelt asszony vagyok, a tanító tekintélyét akarom támogatni. Rábeszéléssel, veréssel, néha komoly beszélgetéssel, mert nem ritkán az is megtörténik, hogy Makarenko pedagógiai elvéhez hajlok. Mindenünk megvan. Másnap ismét anya vagyok, aki főzőkanalat tart a kezeljen. Bevásárolni kéne ugyan mennem, különféle apróságokat beszerezni, de nincs nyugtom, valami folyton hazahajt. A változatosság kedvéért most a legnagyobb fiam a bűnös. Elejétől végig csupa egyes, de — óh borzalom — ez- a gyertnek egészen romlott! A bejegyzés úgy piroslik, mint az ereimben száguldó vér: „Vigyázz állásban zsebre tett kezekkel áll!” Úristen, mi lesz Feriből?!, mert mi más okból közölné ezt velem a tanító elvtársnő? És Makarenko ide, — Makarenko oda, agyba-főbe verem reményteljes csemetémet. — Majd én megtanítlak vigyázz állásban zsebre tett kezekkel állni! Ez aztán kitűnő időtöltés a munka után, nemde? A férjem vizesborogatásokat rak a fejemre és ekkor megszó★ ★ ★ A szépnem sportja — Karcolat — lal egy reszkető, bátortalan hang: „ ... anyukám ... én ... dadogja a középső fiam . . énnekem is van bejegyzésem”. Megrémülve nézek rá és olvasom: „A napközi otthonban engedetlenkedik, ha telet kell rajzolnia, akkor bizonyára egy puskát rajzol”. TZ’étségbe vagyok esve, hogy gyermekeimmel idáig jutottam, hiszen ez a fiú a látszat szerint olyan csendes, készséges, előzékeny és figyelmes. Agyba fektetnek. Másnap teljesen megtörve érkezem a munkahelyemre. Jó és megértő munkatársaim vannak, együtt éreznek velem. És te ebből gondot csinálsz magadnak? — mondja Vavrína elvtárs. — Az én kislányomnak a múltkor az állt a diákkönyvecskéjében: „Kiabált a tornateremben, amikor a „Benn a bárány, kint a farkas”-t játszották. Megdorgáltam őt, hogy a tornateremben nem szabad kiabálni, még csak játékközben sem; és ha már mindenáron kiabálni akar,, akkor kiabáljon kint. Kislányom szépen megköszönte a jó tanácsot és szombaton megint csak bejegyzéssel jött haza: — „Fegyelmezetlenül viselkedik, az utcán kiabál”. Ismét megfedtem őt, ő meg a legártatlanabb tekintettel kérdezte, hogy hol szabad akkor kiabálni. — Kiabálj otthon, — feleltem neki. Kislányom erre örömmel felkiáltott, mire az anyja megkapta a seprőt és ráförmedt: — Majd adok én neked itt kiabálni, te haszontalan! » * Oizintén bevallom, nagy kő esett le a szívemről, amikor rádöbbentem, hogy nem vagyok az egyetlen e kerek világon, aki ilyen gyermekekkel van megáldva. De nyomban bizonytalanság törte meg hangomat: ......de kérem, akkor hol kiabálhat a gyermek?” Munkatársam felsóhajtott és lemondóan legyintett: „ ... nem tudom ...” Megint csak hazamegyek, rossz előérzelektől gyötörve, mivel fognak a tanító elvtársak ma megörvendeztetni? A hangulat otthon feszült; fagyos csend. Hiszen szombat van, amikor a bejegyzések rendszerint csak úgy hemzsegnek a diákkönyvecskében. Lemondóan olvasom: „Nem tudta, hol olvasunk”, „Ebédközben beszélt a napközi otthonban”, „Rendetlen, otthon felejtette a ceruzáját”, „A tízpercben szaladgált a folyosón”. Talán még jobb volna, ha ezek a „gonoszok!” inkább ablakokat törnének, szemtelenül viselkednének, vagy az iskola mögé járnának. Akkor legalább lehetséges volna ezeket az ügyeket egyszerűbben, rövid úton, otthon elintézni. Ford.: Havasi Eta. Ötéves a Dolgozó Nő ót év nem nagy idő egy újság életében, de mindenesetre elég ahhoz, hogy fel lehessen állítani a célkitűzés és a megvalósítás mérlegét. Ha ebből a szampontból nézzük a jubiláns laptársat, minden elfogultság nélkül kimondhatjuk, hogy a DOLGOZÓ Nő teljesítette eddigi célkitűzéseit; nevelőjévé, szórakoztatójává, hűséges tanácsadójává vált a csehszlovákiai magyar asszonytársadalomnak, hatásos propagátorává a szocialista eszmének, elősegítőjévé az építési feladatok teljesítésének. Ezt bizonyítja az a szeretet és ragaszkodás, amely összekapcsolja olvasóival, előfizetőivel és levelezőivel; továbbá a lap példányszámának ugrásszerű emelkedése is emellett szól. A dolgozó nők részéről megnyilvánuló szeretet, valamint a szerkesztés lelkes és színvonalas munkája biztosíték arra, hogy a DOLGOZÓ Nö mind színvonal, mind példányszámot illetően tovább fog emelkedni, méginkább betölti a céltudatos nevelés nemes hivatását. Üdvözöljük a jubiláns laptársat és kívánunk g további munkához sok-sok sikert! A SZABAD FÖLDMŰVES szerkesztősége — , - ■ . f .D.',.,,- Л f ! Országos népművészeti szemle Losoncon Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a közelmúltban a CSEMADOK népművészeti szemléi szinte napirenden voltak. Hétről hétre tudósítottuk olvasóinkat az egyes kerületi versenyek lefolyásáról, mely újabb bizonyság azon a téren, hogy falvaink kultúrára szomjas lakossága mindent megtesz, hogy kincseiből, a népi kultúrából minél többet megmentsen. Mintegy összesítése volt az ezen a téren végzett fáradozásnak a losonci országos szemle, ahol a kerületek legjobb CSEMADOK-csoportjai léptek fel. A bemutató legfőbb értéke, hogy kizárólag népi hagyományokból igyekeztek a csoportok meríteni. Az országos szemlén olyan kitűnő együttesek léptek fel, mint a rimaszombati, a rozsnyói, dunapüspöki, nagymegyeri stb. Öröm volt nézni a népművészet ütés formakeresését, amelynek ezen a szemlén tanúi lehettünk. S ugyanakkor arról is meggyőződhettünk, hogy a népi kultúra kincsei kiapadhatatlanok, s erőfeszítéseinket ezek feltárásában fokozott lendülettel kell továbbvinni. Lapunk jövőheti számában az országos szemle ismertetésére részletesen visszatérünk, s arról képes riportban számolunk be. -tá ★ ★ ★ Röviden * Elhúnyt Alexandra Urbanová írónő, akit az ifjúság számára írt költeményei és prózai művei tettek ismertté. ■ A Mazowse lengyel dal- és táncegyüttes a közeljövőben Angliában vendégszerepei. ■ Tőrincsen a szövetkezeti munkaiskolát a jelentkezett 20 hallgató helyett 32 szövetkezeti tag és egyénileg gazdálkodó látogatja. » A losonci járásban a népi orosz nyelvtanfolyamok száma hétről hétre gyarapszik. Tizenhéttel indult, s ma már huszonnyolc. Nyikolaj Gribacsov: Megjött az újság Az újsággal minden reggel belép ajtódon a kor Reménnyel és félelemmel, Hol dörömböl, hol dalol. Felébredsz, s egy kurta perc Múlva máris útra kelsz: / Látod Sztálingrád alatt a Cölöpverő mit haladt ma, S Altájt füst-csomóival, Északot, hol fűzfa-gallyra Bundát von a hóvihar . Gondolataidnak útja Elvisz tengereken túlra, Hol a tőkés piacon Az új háború — haszon. A sorok közt továbbmenve, Eljutsz majd Közel-Keletre. Itt egy parlamentbe lépsz be, Ott a viskót figyeled, Érdekel, mit is beszélnek Ott és itt az emberek. S bár a tieidért élsz ma, Meg a munkád is tied, Előtted az élet célja, Félrerakod pénzedet. S bár könnyen gerjedsz haragra, Amikor vitatkozol, Egyszer-egyszer rossz szót hallvi Robbansz, mint a puskapor — Amikor az újság megjön, Meglátod, hogy itt a földön Mindenütt harc tüze ég, És e harcban már örökkön Számít terád is a nép: Mint az emberiség része, A föld sorsát hordozod, Te is felelős vagy érte, Mit hoznak a holnapok. Pártonkívüli vagy párttag Légy ifjú, agg — egyre megy —, Kívül élned e világnak Sorsán — néked sem lehet. Fordította: GYURSZKY ISTVÁN Részlet a költő „Velünk egy sorban” című elbeszélő költeményéből. DUPLA AGY Sanyi és Peti gondoltak egyet — városnézőbe mennek. Mikor beérkeztek, már egészen beesteledett. A szállodában persze nem kaptak helyet, így az egyik ismerősüknél szálltak meg, aki bútorüzletben van alkalmazásban. Előadtak kérelmüket... A vendégeskedés után az ismerős bevezette őket egy kis szobába, ahol egy ágy volt mindössze. — Bizonyára elfáradtatok, jól Jog esni a pihenés. Itt, ebben az ágyban aludhattok — mondotta nekik, majd hozzáfűzte még: — De figyelmeztetlek benneteket, hogy az oldalsó ajtót ki ne nyissátok, mert abból bajotojf származhat! A két fiú letelepedett a keskeny ágyba, de nem tudtak aludni. Izgatta őket, vájjon mi lehet a tiltott ajtó mögött... Forogtak jobbra, balra ... végül Peti kiugrott az ágyból, s a kíváncsiságtól gyötörve kinyitotta az ajtót. — Hű, az áldóját, Sanyi, mi van itt? — szólt örömujjongva. Hát mit látott? Egy gyönyörű, dupla vetett ágyat, hófehér ágyneművel. — Mit fekszünk ebben a szűk ágyban? Gyere, feküdjünk a szélesbe — indítványozta Peti. Befeküdtek a remek, jó dupla ágyba, s csakhamar mély álomba merültek ... Másnap reggel az emberek járáskelésének zajára Sanyi ébredt elsőnek. Megdörzsölte szemét, s ijedten oldalbabökte barátját: — Te, Peti... takard be magadat, hiszen egy kirakatban fekszünk! VASÁRON — No, ,kedves Pattantyús sógor, hogy szuperálnak a lovak? Megvan velük elégedve? ... — Hát megvónék . .. csak megvönék. Csak az a baj, hogy a sárga igen sokszor megcsökönyösödik és fogalmaz, a szürke pedig akkor is indítványoz, amikor nem kéne. ) BARÁTOK EGYMÁS KÖZÖTT ■ — Nálatok ki parancsol,... te, vagy a feleséged? — Ha ketten vagyunk, akkor a feleségem, ha egyedül, akkor én. ÉSSZERŰSÉG, ÖH! — Pista bácsi! — szólt a fiatal fejőgulyás a zootechnikusnak. — Nagy baj történt. Beleesett egy egér a sajtár tejbe. — No, és kivetted? — Nem én! Bedobtam a macskát a Sajtárba. • PERSZE Orvos: — Éjjel is szokott izzadni? Páciens: — Óh igen! Leginkább kocsmából hazajövet, mikor a feleségem még nem alszik. MEGMONDTA — Miért siet annyira a varrással, öreganyó? — Szeretném befejezni ezt a munkát, mielőtt kifogy a cérnám. Cs. G. Kínai képeslap Hétről hétre a plakátok százai csalogatták a téli sport kedvelőit a Téli Stadionba a műkorcsolyázók bemutatójára. — A képen: „Az én melódiám"• ban sikerrel szerepelt Suchovskánövérek ★ ★ ★ 40C-0 ÉV Az arizonai egyetem tudósai a kaliforniai Fehér hegységben három olyan fenyőfát fedeztek fel, amelynek korát 4000 évre becsülik. Ezek a fák a világ legidősebb „élőlényei”. Négyezer év . .. roppant idő. hogyan maradtak ennyi ideig életben? A magyarázat: 300Ô méter magasságban élték, ahol eddig még nem járt ember... Van biz ott a sok rossz között, Van jó tanító is; Volt nekem sok rossz tanítóm, Volt nekem egy jó is. Meg is maradt a fejemben, Ügy emlékszem rája, Mintha vén kopasz fejével Most is itten járna. Kopasz volt az istenadta, Nem tehetek róla; Vén legény volt, ifjúsága Régen elvirula. Elhervadtak virágai, Egy maradt meg épen, Egy nagy bazsarózsa nyílott Az orra hegyében. Talán minden reggel újra Kivirult az orra, De nem csoda, mert gondosan Táplálgatta, borral. Már hiába, ha ez olyan Különös plánta volt, Hogy nem sziveit egyebet, mint Pincei harmatot. PETŐFI SÁNDOR: A jó tanító Ez alatt az orr alatt egy Nagy bajúsz ácsorga, Egyik rúdja égbe készült, Másik le a porba. A bajúsz alatt szája volt, Szájában pipája, Lapátnak is beillett vön: Köpcös szopókája. Zrínyijét még valamikor Árpád idejében Készítették, semmi szín sem Volt már a színében. Gombok voltak akkorák raji, Mint egy-egy pogány fej, Használták is tán a török Hadba buzogány helyett. Mindenféle zsinórral úgy Ki volt kanyargatva, Hogy a mennydörgös mennykö is Eltévedt rajta. A szabó jó szükecskére Szabta a nadrágot, De azért egy kicsit mégis Potyogásén állott. — Hosszan bajlódtam tán vele, De megérdemelte, Mert szörnyen jó ember volt az Istenteremtette. Olyan jó tanító volt ö, Amilyen csak. kellett, Esztendőt át asztal alatt Hevertek a könyvek. Ha leckémből fél betűt sem Tudtam felmondáskor, Azzal vígasztalt, hogy sebaj, Megtanulom máskor. Ki is mutattam iránta Jószívűségemet, Vittem neki ajándékot, Mikor csak lehetett. Lelopkodtam sonkát, kolbászt Saját kéményébül, Ez volt ajándékom, s ő még Meg is hitt vendégül. 1848, január. A népi Kínában különféle újévi üdvözlőlapokat adtak ki. Egy ilyen kép a szövetkezetbe való belépést ábrázolja. ★ ★ ★ Az Ifjú Gárda könyvkiadóvállalat V. I. Lenin ifjú évei címmel elbeszélésgyűjteményt adott ki Iljics gyermek- és ifjúkoráról. ■ A Jugoszláviában fordításban kiadott cseh irodalmi művek közül a legnagyobb népszerűségnek Karel Čapek, Hašek, Olbracht, Bezruč és Wolker művei örvendenek. Az idén kiadják M. Majerová, M. Pujmanová, E. Bass, Jírášek, Seifert és Halas szerb, horvát, illetve szlovén nyelvre fordított müveit.
