Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

2 \/zalŕad Földműves 1957. február S. Megbonthatatlanná vált kapcsolatok A népi Kína, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Romá­nia kormányküldöttségének látogatása után január 23-án, az esti órákban a Csehszlovák Köztársaság küldöttsége a Szovjetunió Minisztertanácsának meg­hívására állami látogatásra a Szovjet­unióba utazott, hogy a szovjet elvtár­sakkal tovább' szilárdítsák a szocialista tábor egységét, politikai, gazdasági együttműködését. HAZÁNK KAPCSOLATAI a Szovjet­unióval a felszabadulás óta egyre szo­rosabbá, megbonthatatlanabbá kövá­­csolódtak és ezt a kapcsolatot nem tudta kikezdeni, megzavarni a nem­zetközi reakció háború utáni szüntelen veszett mesterkedése, ármánykodása sem. A legutóbbi hónapokban is kiállta a próbát ez a barátság, amikor az im­perializmus dühödt támadást intézett a szocialista tábor ellen és megkísérelte gyengíteni, megbontani a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közti kötelékeket. A két ország határozott és együttes fellépése hozzájárult ahhoz, hogy a világ haladó erői elleni reakciós támadás összeomlott, vereséget szen­vedett. A Szovjetunió békeharcával és a dol­gozók jobb életéért vívott küzdelmé­vel nem áll egyedül a nagyvilágban. Ezt a politikát támogatja az egész szo­cialista tábor, amely az első erős szo­cialista ország segítségével, támoga­tásával született, maradt fenn és fej­lődik eredményesen. A nemzetközi reakció a saját bőrén tapasztalta, mit jelent a Szovjetunió és a nemzetközi proletariátus szolidaritása. Ezért tö­rekszik a legagyafűrtabb módszerekkel megbontani a kommunista mozgalom egységét és szolidaritását. Mindezek a próbálkozások azonban kudarcba ful­ladtak. ZÁPOTOCKÝ ELVTÄRS, a küldött­ség vezetője a kővetkező szavakkal jellemezte a csehszlovák kormánykül­döttség szovjetunióbeli látogatását: „Nagy örömmel fogadtuk a meghívást, hogy látogassunk el a Szovjetunióba. Ügy jöttünk önökhöz, mint régi leg­kedvesebb, legközelebbi és leghűsége­sebb barátainkhoz. Barátságunknak és kölcsönös kapcsolatainknak régi ha­gyományai vannak. Nem tegnap kez­dődtek, hosszú évek óta tartanak, jó és rossz időkben mindig együtt vol­tunk, együtt dolgoztunk, segítettük egymást és bíztunk egymásban.” Zápotocký elvtársnak ezekhez a sza­vaihoz hozzáfűzhetjük, hogy dolgózó népünk, köztársaságunk lakossága büsz­ke és boldog, hogy a népi demokrati­kus Csehszlovákiában él, melynek a Szovjetunióval való barátságának és kölcsönös kapcsolatainak régi hagyo­mányai vannak. Ugyanakkor azt ■ is tudja, hogy eddigi munkájának sikeré­hez jelentősen hozzájárult az egyre bővülő árúcsereforgalom is, mely mind­két országnak előnyös és elősegíti fej­lődésünket. Ezer vagonszámra kapjuk a Szovjetuniótól a gabonát, gyapotot, vasércet, kőolajat, rezet, alumíniumot, cint, ólmot, cinket, nikkelt, kaucsukot és gyapjút. Csupa olyan „stratégiai” árut, amelyből a Nyugat egy grammot sem adna nekünk. Ez évben, mikor a világpiacon ezekben az árukban óriási a kereslet, a Szovjetunió még nagyobb mennyiségben szállít nekünk belőlük. Mi gépipari és könnyűipari gyártmá­nyokat adunk cserébe. Iparunk sok ágazatában éppen a szovjet nyers­anyag és rendelés teszi lehetővé, hogy teljes mértékben kihasználjuk iparunk kapacitását. Ugyanakkor meg kell em­líteni az építésben szerzett gazdag szovjet tapasztalatokat, amelyek nagy segítséget jelentenek nemzetgazdasá­gunknak. KÜLDÖTTSÉGÜNK MOSZKVÁBAN megtárgyalt minden fontos politikai és A nagykaposiak gazdasági problémát. A megkezdett tanácskozások minden bizonnyal to­vább bővítik gazdasági és kulturális kapcsolatainkat és még gyümölcsözőb­bé teszik szoros berátságunkat. Kapcsolatainkat mindig a kölcsönös megbecsülés és egyenlőség jellemezte, ahogy azt a múlt év októberében kia­dott szovjet nyilatkozat is leszögezett, és büszkék vagyunk arra, hogy az egyre hatalmasabb szocialista táborban kezet adhatunk mindenkinek, aki a békét, a haladást és az emberiség boldogulását akarja. * a két Állam kormányküldött­ségei közti tárgyalások január 25— 29-ig folytak. A tárgyalások befejezé­sével közös nyilatkozatot adtak ki. E nyilatkozat ismertetésére a legkö­zelebbi számunkban visszatérünk. elsők akarnak lenni a lapterjesztésben Ha már Nagykaposon járok — gon­doltam — megtudom, hogyan is áll ez a járás a földművessajtó terjesztésé­vel. Kukolik Pál elvtárs, a Járási Párt­­bizottság dolgozója közölte velem, hogy a járás már teljesítette földmű­vessajtó terjesztési tervét. — Sőt, — mondotta nyomatékkai — a tervAett 450 helyett már 490 elő­fizetőt szereztek a Postai Hírlapszolgá­lat járási alkalmazottai. Megtudtam tőle, hogy Gulis András kézbesítő és Gávor Erzsébet póstave­­zető Ruszkáról 130 előfizetőt szereztek csupán a múlt év decemberében a szabad földműves-re. orechov­szky György nagykaposi kézbesítő meg 38-al gyarapította az előfizetők számát. Resko János, pálócl póstakéz­­besítő főleg a nyugdíjasok körében ért el szép eredményt, akik éppen a földművessajtóban találták meg a szükséges tudnivalókat a nyugdíjren­dezéssel kapcsolatosan. Ö 20 előfizetőt szerzett. Arról is tájékoztatott, hogy nem­csak a kézbesítők kapcsolódtak be a szabad földműves és a Rotnicke noviny NAGY TÉLI VERSENY-ébe, hanem az egyéb munkaszakaszokon dolgozó alkalmazottak is. így például Szűcs Ferenc, a deregnyői kosárkötő üzem vezetője már eddig 11, Kozák Antal, a JNB agronómusa is körülbelül ugyanennyi előfizetőt szerzett a föld­művessajtóra. — Nem tekintjük a földművessajtó terjesztését befejezett dolognak — mondotta végezetül Kukolák elvtárs. — Minden óhajunk az, hogy egy pa­rasztcsalád asztaláról sem hiányozzon a földművessajtó. Hasonló véleménnyel volt Gojdics elvtárs is, a járási földmüvesújság szerkesztője, aki kijelentette, hogy Sanyo Gyulával mindent megtesznek arra vonatkozólag, hogy a földműves­­sajtóelőfizetők számát legalább 1000- re emeljék — rövid időn belül. Reméljük, hogy a nagykaposi elv­társak lapterjesztési munkája ered­ményes lesz. Elérik azon kitűzött cél­jukat, hogy legalább az eperjesi kerü­letben elsők lesznek a földművessajtó terjesztésében. Ehhez a munkájukhoz sok sikert kívánunk!-kulík­★ ★ ★ rHÍREKn • Január 23-án ülésezett Pozsonyban a Csehszlovák Nőbizottság szlovákiai bizottságának elnöksége. Az elnökség megtárgyalta az 1957. február 23—24 napjaiban tartandó szlovákiai nőkonfe­rencia előkészítését. • Tornaiján a múlt év júniusában megkezdték a 11 éves iskola építését, mely a kerület egyik legnagyobb isko­lája lesz. Az építkezést 1958-ban feje­zik be. ............. • Jozef Horák állami díjas író január 30-án töltötte be 50. életévét. • A Csehszlovák Köztársaság vándor fogászati-rendelőt ajándékozott Indiá­nak. • Antonín Zápotocký köztársasági elnök Richard Urxot Finnország rend­kívüli követévé és meghatalmazott miniszterévé nevezte ki. A Szovjetunióban tartózkadó cseh szlovák kormány­­küldöttség meglá­togatta a Volga­­menti atommag­­kutató intézetet, amelyben csehszlo­vák tudósok is dol­goznak. Köztársa­ságunk tagja ezen békés célokat szol­gáló intézetnek. — A képen a küldött­ség szívélyes fogad­tatása látható. A zárszámadások tapasztalatai (Folytatás az 1. oldalról) formálódik a falu is. Vannak hibák és vannak akadályok, melyek még bo­gáncsként húzzák vissza a fejlődést. Azonban mind a hazai, mind a külföldi reakció hangját egyre.merészebben túl­harsogják szövetkezeteink növekvő eredményei. Olyan eredmények, mint az idei évzáró gyűlések tapasztalatai, gazdasági, politikai és erkölcsi ered­ményei, amelyeket a társadalom formáló harcban edződött emberek munkája kovácsolt szilárd tőkévé. A fent említett példákból láthatjuk, hogy a növekvő tőke erkölcsi értéke az elmúlt rövid pár hét alatt is gazdag eredményeket hozott. Országos méret­ben az egyéni gazdálkodók ezreit von­zotta az örömtelibb életet biztosító szövetkezetekbe. S hogy elért sikereink a meglevő szövetkezetek megszilárdí­tása és az új szövetkezetek alakítása szempontjából újabb győzelmekhez ve­zessenek, hogy az eddigi építésben szerzett tapasztalatok, az évzáró gyű­lések eredményei, a szövetkezeti tagok munkájával nagyobbá növesztett töke még gazdagabban kamatozzon, ahhoz mind a nemzeti bizottságok, mind a szövetkezetek vezetői, valamint köz­életünk egyéb irányítói és vezetői ré­széről további kitartó politikai mun­kára, sok türelmes és meggyőző szóra van szükség. Amikor tehát évzáró gyűléseink eredményeit ünnepeljük, egy pillanatra se tévesszük szem elől e fontos feladatot. ★ ★ ★ A bratislavai rádió fontosabb műsorszáma Hétfő: 10.05: Az ifjúság zenei neve­lése. 13.30: Bach-művek. 15.00: A bul­­gár szólisták műsorából. 19.50: Föld­műveseinknek. 23.20: Kamarazene. Kedd: 13.30: Szovjet operák. 17.30: Dalok a világ minden tájáról. 21.00: A mai idők zenéje. Szerda: 13.00: Filmdallamok. 13.30: A farsang forgatagában. 15.00: Len­gyel népdalok. 17.30: A világ zenéjé­nek mesterei. 21.00: Bál operett'jele­netek. Csütörtök: 13.30: Híres énekesek műsorából. 17.20: Tréfás elbeszélések. Péntek: 11.00: A rádió népi egyete­me. 13.30: Francia operák. 22.40: A dallamok szárnyán. Szombat: 12.45: Vidáman fejezzük be a hetet. 16.10: Szabad kérem? 16.50: Szombat esti műsor. 19.30: Ked­velt operák. 20.00: Straussz-keringők. Vasárnap: 10.05: Vasárnapi opera­hangverseny. 12.30: A hét nemzetközi eseményei. 14.00: Oj szlovák operet­tek. 16.00: Részletek a világ tánczené­jéből. 21.00: Mindenkinek valamit. A Csehszlovák Rádió magyar adásának műsora Kedd: 6.45 Hírek. 13.15: Han­gos híradó. 16.00: Üttörőműsor- 17.30: Szórakoztató műsor. 22.30: Hírek. Szerda: 6.45: Hírek. 10.00' Gyermekműsor. 13.15: Hangos híradó. 17.30: Szórakoztató mű­sor. 17.45: Ifjúsági műsor. 22.30 Hírek. Csütörtök: 6.45: Hírek. 13.15: Hangos híradó. 17.30: Szó­rakoztató műsor. 22.30: Hírek. Péntek: 6.56: Hírek. 13.15: Han­gos híradó. 17.30: Szórakoztató műsor 22.30: Hírek. Szombat: 6.45: Hírek. 15.15: Hangos hír­adó. 17.30: Irodalmi műsor. 22.30: Hírek. Vasárnap: 13.30: Esztrád­­műsor. 13.30—15.30: Hangjáték vagy színpadi jelenet. 22.30: Hí­rek. A szakszervezet nemes és mindnyá­junk által támogatott hivatása: gon­doskodás az emberről, annak jólétéről. Ebben a munkában, a szocializmus építésében döntő feladatot tölt be a szakszervezet, társadalmunk vezető erejének, pártunknak neveltje, legna­gyobb és hűséges segítőtársa. S hogy célkitűzéseinek mindenben eleget te­­héssen, legalapvetőbb kötelessége, hogy figyelmét, szervező erejét a termelés szüntelen megjavításának, fejlesztésé­nek szentelje, mert a termelés nyújtja az anyagi alapot a jólét megteremté­séhez. Ebben a szellemben zajlott le az elmúlt héten Bratislavában a szlo­vákiai szakszervezeti konferencia. A konferencia jelentőségét növelte az a tény is, hogy a szocializmus épí­tésének döntő időszakába léptünk és a II. ötéves terv feladatainak teljesítése szempontjából a szakszervezetek lényeges aktivizálására van szükség. Ez annál inkább szükséges és időszerű, mert a szlovák nemzeti szervek jog­körének bővítésével megnövekedett a szlovákiai szakszervezeti mozgalom jelentősége és feladata. A szakszerve­zeteknek az eddiginél sokkal kezdemé­nyezőbben és határozottabban kell részt venniök Szlovákia sajátos gazda­sági és kulturális feladatainak teljesí­tésében. Erről szól pártunk Központi Bizottságának a szakszervezetek mun­kájáról tavaly hozott határozata; úgy­szintén az országos szakszervezeti konferencia határozata is a szakszer­vezeti munka módszereiben történő döntő változás megteremtését irányoz­za elő. A konferencia igen jelentős határo­zata és útmutatása a szlovákiai szak­­szervezeti mozgalom szerveinek és tagjainak feladatává teszi — ami egy­ben a kommunisták tömegpolitikai munkájának fontos részét is képezi, — hogy a szakszervezeti munka pártunk­nak a tömegekkel való szoros kapcso­lata további elmélyítésére, szilárdítá-A szakszervezetek jelenlegi főfeladata: Megnyerni a dolgozók legszélesebb rétegeit a szocialista építésben való aktív részvételre sára, valamint pártunk és a Nemzeti Front kormánya által kitűzött felada­tok sikeres teljesítésének biztosítására irányuljon. Ez az újabb sikerek és győzelmek elérésének alapja. Hogy mindezt elérhessük és Szlovákiában megjavuljon, fejlődjék a szakszerve­zeti munka, hogy a szakszervezeti szövetségek valóban a dolgozók kezde­ményezésének élére álljanak, a szlová­kiai szakszervezeti konferencia helye­sen és következetesen szabta meg a Szlovák Szakszervezeti Tanács, a szö­­vétség és valamennyi szakszervezeti tag feladatát ezen a téren. Hazánk — s az ennek szerves részét képező Szlovákia —* szocialista építésének, gazdasági, politikai és kulturális fel­adatainak becsületes teljesítése meg­követeli, — és ez mindnyájunk közös akarata is, mert boldog jövönkről, jó­létünkről van szó —, hogy fokozzuk a dolgozók részvételét a termelés szer­vezésében és irányításában. Ez össze­függ a decentralizációval, az üzemek jogkörének bővítésével is és ezért a szakszervezetnek, mint az üzemek dol­gozói egységbe tömörítő tömegszerve­zetnek elsőrendű feladata, hogy tö­megszervező munkáját a termelési feladatok teljesítésére, a dolgozók szakmai, politikai, kulturális nevelésé­re s a róluk való gondoskodásra for­dítsa. Mindez szükségessé teszi a szakszervezeti üzemi bizottságok, a részlegbizottságok, a szakaszbizalmiak aktivizálását, tevékenységük megjaví­tását, hogy olyan szervező erővé vál­janak, mely minden munkaszakaszon a szocialista munkaverseny kiszélesíté­sével, a dolgozók észrevételeinek, ja­vaslatainak meghallgatásával, valóra­­váltásával szüntelenül növeli a munka termelékenységét, a termelés haté­konyságát, a gazdaságosságot és biz­tosítja a terv egyenletes teljesítését. Daubner elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy még sohasem volt annyira időszerű jelszavunk: „Minden munkás üzemének gazdája, minden al­kalmazott gazda a munkahelyén”. De nem csupán arról van szó, — folytatta a továbbiakban —, hogy ezt a jelszót naponta ismételgessük, fő az, hogy át­vigyük a gyakorlati életbe. A ma leg­főbb parancsa a legnagyobb gazdasá­gosság elérésének feladata, takarékos­kodás minden gramm nyersanyaggal, a munkaidő minden percével. Meg kell szilárdítani a műnk ások és parasztok szövetségét E felelősségteljes feladatok teljesí­tésének biztosítását illetően a beszá­molóban Daubner elvtárs hangsúlyozta, hogy az első és döntő politikai - erő, mely ezt lehetővé teszi, a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság szilárd szövetsége. Nincs szó itt azonban akármilyen szövetségről, harcos forra­dalmi szövetség szükséges, melynek fő értelme és célja a szocialista terme­lési viszonyok győzelme egész népgaz­daságunkban, tehát a mezőgazdaság­ban is. A munkásosztály dolgozó parasztsá­gunk számára nyújtott segítségének leghatékonyabb formája az állami gép- és traktorállomások sűrű hálózata. Államunk csupán Szlovákiában már több mint 1 milliárd koronát szentelt a GTÁ-k kiépítésére és berendezésére. Mezőgazdaságunk évről évre mind több kiváló gépet kap, melyek segítenek a szövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó földműveseknek munkájuk­ban. Ezek a gépek többmillió munka­órát jelentenek dolgozóinknak. A védnökség nem csupán brigádmunka A beszámoló foglalkozott a munkás­­osztálynak a falvakon végzett politi­kai-nevelő tevékenységével is, melyet többnyire a védnöki tevékenység útján gyakorol, melynek tartalmát az évről évre megújuló védnökségi szerződé­sekben rögzítenek le. A megelőző években — hangzik a beszámoló — a védnökségi tevékenység túlnyomórészt az idény és csúcsmunkák idején nyúj­tott segítségre irányult. A múltban ez fontos és hasznos volt. Ma azonban már fontosabb a tagsági alap megszi­lárdítása és a szövetkezeti tagoknak nyújtott olyan segítség, mellyel meg­tanulhatják a munka szervezését, hogy idejére és jó minőségben végezzék el az összes mezei és egyéb munkákat. A nők és az ifjúság is a szakszervezetbe tartoznak Daubner elvtárs emlékeztetett а III. és az ifjúságról való gondoskodás fo­­országos szakszervezeti Wbngresszus kozását. E kérdés központi problémája határozatráa, mely meghagyta a nőkről — hangsúlyozta — a nők bekapcsolása a gazdasági és a közéletbe. Majd az ifjúság szerepéről szólva megállapítot­ta, hogy ifjúságunk gyökere egészsé­ges és az öregek méltó utódjává vál­hat, s nevelésükért mindannyian fele­lősek vagyunk. A szakszervezeti munka sikere és hatékonyságának növelése nagy­mértékben függ a szakszervezeti funk­cionáriusok tevékenységétől. A szlo­vákiai szakszervezeti mozgalom fej­lesztése és a most lezajlott szakszer­vezeti konferencia határozatainak va­­lóraváltása csak akkor járhat igazán sikerrel, ha minden egyes szakszerve­zeti tag, különösen a funkcionáriusok Lenin elvtárs szavaihoz igazodnak, aki feladataikról a következőket mon­dotta: „Éljen a dolgozók életének kö­zéppontjában, ismerje meg alaposan életüket, tájékozódjék hiba nélkül minden kérdésben, ismerje meg min­den pillanatban a tömegek hangulatát, igazi vágyaikat, gondolataikat, állapítsa meg a hamis Idealizálás árnyéka nélkül a tömegek öntudatának fokát, erejét és a múlt különféle előítéleteinek és csökevényeinek befolyásét. Elvtársias viszonnyal és szükségleteikről való gondoskodással nyerje meg a tömegek határtalan bizalmát”. * * * A szakszervezetekre háruló fontos feladat megköveteli a célkitűzések ma­radéktalan valóraváltását. És ezen a ponton hadd idézzük Daubner elvtárs szavait: „Csehszlovákia gazdasági ere­je és népének megingathatatlan egy­sége fontos tényező a haladás, a béke és a szocializmus erőinek győzelméért folyó harcban. Ha azt akarjuk, hogy hazánk a lehető legjobban teljesítse küldetését, teljes mértékben támogat­nunk kell népünk kimeríthetetlen al­kotó erejét. Ennek jegyében megyünk,.új felada­taink elé.”

Next

/
Thumbnails
Contents