Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-27 / 4. szám

i Jrab-ad Földműves 1957. január 27. R n f a az ember n megkörnyékezhe - tétlenséggel akarná is magát mindenáron körülbástyázni, ugyancsak elgondolkozna azon, hogy az ilyen be­hízelgő cím-köntösben megjelenő csá­bításnak ellenálljon-e. Ennek a vias­­kodásnak a következménye azután, hogy végül is kíváncsisága teljes fegy­verzetével készül a találkozásra. Mert­­hisz szerelemről hallani, megjelenítve tatái még nem a legszükségesebb rossz, nemcsak a már virágba szökkent sze­relmek, de a virágzást már maguk mögött hagyó „szeretetlenek" számára sem. És ha már itt tartunk, jegyezzük meg; azt is, hogy a komáromi Steiner Gábor hajógyár üzemi kultúrotthoná­­nak magyar műkedvelői már nevüknél fogva is valami különösebb varázzsal rendelkeznek, mely varázs várakozás­tól telítődött ugyan, azonban elég ah­hoz, hogy Nagymegyer kultúrát ked­velő közönsége széles sorokban árad­jon az előadásra. iifindjárt a műsor elején kedves ■i-’-L közvetlenségükben Szabó Ágika és Morvái Dodó mutatkoznak be. Majd ahogy peregnek a müsorszámok, egyre inkább erősödik bennünk az a tudat, hogy összességében jó anyaggal ren­delkező együttessel van dolgunk. Tánc­számok. énekek, szavalatok, vidám je­lenetek egymást váltják. S a hálás közönség tékozlóan osztja tapsát, s csak alig észrevehetően látni azt a különbséget, mely a határozott sikerre jogosult számok fényébe vonja a mi­nőségileg gyengébbeket is; akárcsak az az anya, akinek legrosszabb gyermeke is a legkedvesebb. A közönséghatásból talán a műsor harmadik része vette ki leginkább ré­szét, s egyben bizonyította szereplői érettségét is. „Házasságközvetítő“ cím­mel ugyanis egy vidám jelenetnek le­hettünk tanúi, mely a dicsteleri múlt Egy esztrádműsor margójára cLbút Cl srWi&JÍm.... // házasságra spekulálóinak jellegzetes típusait vonultatta fel. Alakításuk nyo­mán nyugodtan állíthatom, hogy a szereplők legjobbjai vettek benne részt. Buckó Mihály, a kissé szégyenlős, gaz­dagon nősülni vágyó fiatalember mel­lett ott láthatjuk C$evár Ferencet, a sokoldalú üzleti „tapintattal" ren­delkező házasságközvetít öt, Lukács Ró­zsit, a temperamentumos öregedő gróf­nőt, valamint Buckó hitkát, a férjhez menni akaró szeleburdi kislányt, és Hiittinger Lászlót az idősebb báró szerepében. Buckó Jutka sokoldalú tehetségét sanzonjai is bizonyítják. Kitűnő tol­mácsolás jellemezte a „Bolyongok a város peremén" című közkedvelt meló­diát az ő előadásában. Hasonlóképpen kitűnő képességeiről ismerhetjük meg az együttes vezető­jét és egyben rendezőjét, Hüttinger Lászlót is. Egyet azonban kérhetünk tőle: Nagyobb választékot a hézagpót­lóként előadott viccek megválasztásá­ban, még akkor is, ha ezek „Apró tör­ténetek a szerelemről" cím alatt fut­nak. S ebben az esetben — mivel ve­lük volt kapcsolatban — a gyermekek nevében kérjük ezt. Leleményességük­ben nem kételkedhetünk, ártatlansá­gukat azonban nincs joguk sérteni még a felnőtteknek sem'. Felismeréssel kell nyilatkozni a Béke-zenekar játékáról, mely­nek fő jellemvonása a jó műsorválasz­tást és a jó ritmus betartását követő síma előadás. Szűcs Sándor, Strasser László, Orbán József, valamint Varga Mária szólóénekei pedig azt jelzik, hogy a jó hanganyag nem hiányzik az együttesből. Sok igyekezetei láthattunk az előadó­művészét terén mind Buckó Mihály, mind pedig Molnár Ferenc részéről. De az ígyekvés még nem művészet, s csak a jó kidolgozás feltételeinek kihaszná-Köszöntjük az Új Ifjúságot lása révén számíthatnak még értéke­sebb sikerre. A kezdeményezést illetően szinte azt látjuk, hogy ez az együttes belső sa­játja. Valamit azonban jegyezzünk meg ennek margójára. Az énekszámok, így a „Tanulj meg fiacskám komé­­diázni", valamint az „Egy rózsaszál" és a „Kék tó" megszemélyesítése nem éppen a legsikerültebb próbálkozás. Dicsérendő a forma és kifejezőkészség keresése, azonban úgy tűnik, hogy a háttérben történő némajáték megbont­ja az előadás egységét, 5 csökkenti a hatás mélységét, jóllehet ezt akarta célozni. A bíráló megjegyzésektől függet­­lenül megállapíthatjuk, hogy az együttes munkája határozott sikert jelent az esztrádműsor, és egyáltalán a műkedvelő együttesek részéről tör­ténő ilyen próbálkozás terén, s bárcsak minél több hívet toborozna magának. Tudjuk, s ezt szinte mondani sem kell, hogy a műsoron szereplő betanult számok mennyi áldozatkészséget, tü­relmet, gondoskodást követeltek; és hogy mit jelent egy ilyen nagyobb lét­számot összehozó társaság mozgatása. Nem szabad azonban elfelejteni a mű­vészi igényesség ébrentartása szigorú ismérvének szükségét, mely egyedüli útja lehet annak, hogy a ma még mi­nőségileg gyenge műsorszámok helyét a jövőben színvonalasabbak foglalhas­sák el. És ha már a címadó melódia ivat­szerelem" kitételével nem is szállha­tok logikai harcba — hisz maga a sze­relem is ritkán tűri ezt — szabad le­gyen megjegyezni: csakis a tojvábbi fokozott és elmélyült'munka eredmé­nyezheti a nyerstől a csiszoltig, a kö­zepestől a magasabbig való eljutást, ■mely az együttes minden tagjának érdeke. FŐNÖD ZOLTÁN HÍRMONDÓ Az egymásranövő napok sorában ked­ves emlékként vé­sődik ez a nap mindnyájunk, de különösen a fiata­lok emlékezetébe. Nem hosszú, mindössze 5 év a sora ennek az emlékezésnek, de éppen ez az öt év munkája, harca és eredményes­sége tette az Üj Ifjúságot kedvessé olvasói előtt attól az időtől kezdve, ahogy a januári fagyban, de tavaszi hittel küzdésre készen kilépett éle­tünk, építömunkánk porondjára. Nem kisebb cél fűtötte, minthogy részt vállaljon ifjúságunk nevelésé­ből, szórakoztatásából, hogy olva­sótáborát hétről hétre tájékoztassa a kül- és belpolitikai eseményekről, magvetőként hintse a szocialista hazafiság és a proletár nemzetkö­ziség eszméjét. ÖT ÉV rövid idő, azonban elég volt ahhoz, hogy az ifjúságnak ez a sajtóorgánuma fegyvertársként elfoglalja helyét a többi lap sorába, s ez alatt a rövid idő alatt meg­izmosodjon, éretté, felnőtte váljon az igazság ' hirdetésében és építő­harcunk győztes előrehaladása tá­mogatásában. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az Üj Ifjúság feladata betöl­tésében becsülettel helyt állt, s ha­zánk mag'yarajkú ifjainak, de a fel­nőtteknek is kedves sajátjukká, a családi otthonok asztalán hetente megjelenő családtaggá válhatott. S ahogy segített a gazdasági épí­­tömunka és politikai nevelőmunka bonyolult feladatainak elvégzésé­ben, úgy magasodtak a lap munka­társai az olvasótábor előtt a meg­becsülés polcán. S mi többet kíván­hatnánk az ötéves évfordulóját ünneplő fegyvertársnak, minthogy jövőbeli növekedett feladatukat si­ker koronázza, s hatásos munkájuk legyen egyik biztosítéka a szocia­lizmus győzelmes előretörésének, eredményei megszilárdításának ha­zánkban. Magyar-csehszlovák-szovjet barátsági est Magyaróváron Január 20-án este nagyszabású magyar-csehszlovák-szovjet barátsági estet rendeztek Magyaróvárott. A kul túrház nagytermét zsúfolásig megtöl­tötték a magyaróvári dolgozók százai, akik lelkes ünnepléssel fogadták a szovjet hadsereg képviselőit és a csehszlovák küldöttséget. Nagy Béla gyárimunkás emlékezett meg az ellenforradalom barbár tet­teiről, és kifejezte a város köszönetét a szovjet hadseregnek, amely két­szer ontotta vérét a magyar nép szabadságáért és függetlenségéért. Fás­­kerty Ferenc szövetkezeti tag és a szovjet egységek tagjai felszólalásaik­ban biztosították a jelenlevőket, hogy a szovjet és csehszlovák nép a pro­letárnemzetköziség szellemében minden segítséget meg fog adni, ami az ország életének gyors konszolidációjához szükséges. A lelkes ünnepi hangulatot emelték a pozsonyi Levoslav Bella-énekkar és a pozsonypüspöki CSEMADOK népi együttesének magas színvonalú ma­gyar és szlovák műsorszámai. x Az USA-ban film készül E. He­mingway: A halász és a tenger című ismert művéből. A film főszerepét Spencer Tracy játssza. x Alekszandr Mihajlovics Rodcsen­­ko, neves szovjet képzőművész, peté­nek 66. évében elhúnyt. Halálával nagy veszteség érte a szovjet képzőművé­szetet és irodalmat. x Teljes ütemben folynak az 1957-es „Prágai tavasz" nemzetközi zenefeszti­vál előkészületei. A szovjet művésze­ket David Oisztrah hegedűművész, Emil Gilelsz zongoraművész és J. A. Mra­­vir.szkij, a Leningrádi Állami Filhar­mónia vezető karmestere képviseli. x A CSSZBSZ járási értekezletei e napokban befejezésükhöz közelednek. Január 15-ig 5736 szervezet tartotta meg' az évzáró taggyűlést, amelyeken mintegy 300 000 tag vett részt. x A legnagyobb szlovákiai főiskola a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola. Az idei iskolai évben a főiskola hat fakultásán csaknem 25 fajta képesítést nyer 5094 főiskolai hallgató köztársa­ságunkból és a külföldi diákok a Szov­jetunióból, Koreából, Lengyelországból, Magyarországról, Albániából, Romániá­ból, Bulgáriából és Iránból. x Egy csoport kínai tudós a Dél­­kelet-Kínában élő 1300 000 lelket számláló Ji nemzetiségi kisebbség szá­mára új írást dolgozott ki. A Ji nem­zetségnek, amely Kína felszabadítása idején a társadalmi fejlődés nagyon alacsony fokán állt, semmiféle írása nem volt. x Alois Scheiderka professzor, neves képzőművész, híres tájképfestő, be­töltötte 60. életévét. x Fennállásának 40. évfordulóját ün­nepli a Zora című kéthetenként megje­lenő, a vakok számára Braille-írással készült folyóirat. A Csehszlovák Rok­kantak Szövetségének nyomdája január első felében »ünnepi kiadásban jelen­tette meg a jubiláló lapot. Dr. Sas Andor 70 éves A POZSONYI PEDAGÓGIAI FŐISKOLÁN e hó 22-én ünnepelték dr. Sas Andor tanárnak, a magyar tanszék vezetőjének 70. születésnapját. Az előre­haladott kora ellenére csodálatosan friss nevelőt és tudóst ebből az alkalomból tanítványain és munkatársain kívül szeretettel üdvözölték mindazok, akiknek a szlovákiai magyar kultúra, irodalom és tudomány ügye a szívükön fekszik. A tiszteletadásból és ünneplésből részi kér magának a Szabad Földműves is, amely büszke arra, hogy a nagytudású és sokoldalú jubilánst állandó munka­társául vallhatja. Sas Andor 1887-ben született Budapesten. Alsó- és középfokú iskolái elvég­zésé után ugyancsak itt végezte el egyetenfi tanulmányait is. Néhány szemesz­tert a nagyhírű berlini egyetemen is hallgatott. Már kezdő tanár korában a legszínvonalasabb és leghaladóbb irodalmi és tudományos folyóiratok — a Nyugat és Huszadik Század — közölték a tanulmányait és cikkeit. 1919-ben tudományos és irodalmi érdemei elismeréséül főiskolai katedrára nevezte ki öt a Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa. A Tanácsköztársaság bukása után Becsbe, majd a huszas évek elején Csehszlovákiába emigrált. Itt először a munkácsi kereskedelmiben és reálgimnáziumban, majd a harmincas évek közepétől 1910-ig a pozsonyi tanítóképzőben tanított. Ekkor a. fasiszta uralom nemcsak katedrájától fosztotta meg öt, hanem puszta életét is veszé­lyeztette. Bújdosnia, rejtőzködnie kellett. Hálás tanítványok, bátor kollégák és egyszerű magyar dolgozók segítségével sikerült átvészelnie az üldözést és háborút. A felszabadulás után először nyugállományba helyezték, de 1952-ben reaktiválták és docensi minőségben, s tanszékvezetői funkcióban a pedagógiai fakultás magyar tanszékére nevezték ki. ' ETTŐL AZ IDŐTŐL KEZDVE az újabb tanítványok, gimnáziumi és közép­iskolai tanárok egész serege nevelődik Sas Andor előadásain és szemináriu­main. A nevelömunkán kívül ismét bekapcsolódott a tudományos és irodalmi munkába is. Az első köztársaság idején megjelent könyvei és tanulmányai mögé csakhamar odasorakoztak újabb alkotásai is. Ezek közül a legjelentő­sebbek: a „Történelmi és irodalmi tanulmányok" címen megjelent tanulmány­­kötet és az „Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán" című gazdaság­­történeti monográfia. Mindkét mű — de Sas Andor összes többi, felszabadulás utáni alkotása is — például szolgálhat a marxista módszerü történelmi és irodalmi elemzésre, a vulgarizmustól mentes tudományosságra és a szorgal­mas, pontos búvármunkára. A HETVENÉVES SAS ANDOR előtt tisztelegve, tanítványaival, munkatár­saival és olvasóival együtt mi is azt kívánjuk neki, hogy fiatalos életerejét, alkotókedvét és munkabírását még sokáig töretlenül megőrizze; hogy a magyar iskolák számára még sok-sok népéhez és hazájához hű tanítót neveljen; hogy a szlovákiai magyar irodalmat és tudományt további értékes müvekkel gaz­dagítsa. Egy kerékpáros halála Lent az árnyak közt, fent a holdfén; — mindenütt csend már és nyugalom és én mégis ajándékul vettem, hogy nem nyughatom. Nekem ébredést hoznak az éjek, elhessentik tompa álmomat. Kitárt lélekkel az utcát járva mégis álmodom — nagy álmokat. Én érzem, hogy fáradt parasztok békés mélységből lélegzenek. S ha ilyenkor forrón reszket keblem, boldog vagyok, hogy reszkethetek. Г PETRIK JÓZSEF És mini gyermek tágranyílt szemek!« vizsgálom az éji házakat. — Igaz barátok, ha találkoznak, oly meghitt e néhány pillanat. Elbeszélgetürfk a múlt időkről, sokat emlékszik egy ház, sokat: Tudja gazdája tragédiáját, látott könsyes, s boldog arcokat. S a szomorú, letűnt parasztsorsok, fájnak az én szívemnek nagyon. De mit falum népe szívén érlel: én jövőjével gyógyítgatom. És a boldog, remélő kebelben új hullámmal Iebben át a hit: álmodom a közelvalóságot, s idézem merész körrajzait. Mit a parasztok a holnap téglájából, én képzeletemben ma felrakom. Ezer öröm nékem e merengés és nem bánom, hogy nem alhatom. Filmszínházaink az Isten hozta Mr. Marschal és a Macska című filmek után újabb spanyol filmet tűztek műsorra, az Egy kerékpáros halálá-t. •I. A. Bardem. filmje a spanyol nagy­tőkések és az arisztokrácia egy-két típusát mutatja be. A film tartalma a következő: Maria Jósé egy elszegé­nyedett. arisztokrata Család sarja ér­dekből Miquel, egy tőkés vállalkozó felesége lesz. Férjét persze nem sze­reti, annál inkább a pénzt, a kényel­met, a pompát, a léha életet. Nem sze­reti kedvesé^, Jüant sem, benne is csak önmagát szereti. Juan egyetemi ta­nársegéddel még lánykorában barát­kozik össze, s hozományként hozza ezt a barátságot a házasságba is. A gyönyörű Mária és Juan titkos autókirándulásrql tér vissza, — ezzel kezdődik a film. Mária vezeti a kocsit,, túl gyorsan hajt és halálra gázol egy kerékpárost. A munkájából kerékpá­ron hazaigyekvő munkás nem hal meg azonnal, talán ha kórházba viszik, még meg lehetett volna menteni.. De Juan és különösen. Mária félt a következmé­nyektől, ezért a baleset színhelyéről gyorsan' továbbhajt. Barden ügyes esz­közökkel és mély pszichológiai rajzzal ábrázolja Juan és Mária bűntudatát. Állandóan rettegésben élnek, mert at­tól tartanak, hogy előbb-utóbb leleple­zik őket. Végülis Juan nem bírja'to­vább elviselni a lelkiismeretfurdalást és úgy határoz, hogy feljelenti szerel­mét és önmagát. Mária azonban halla­ni sem akar erről. Inkább képes vé­gezni szerelmével, csakhogy férjével külföldre menekülhessen. Menekülés közben azonban utoléri „végzete”. Ne­kihajt egy híd korlátjának és életét veszti. A film rendezője főleg Juan lelkiharcára és a lelki válságából ki­vezető út keresésére összpontosítja erejét. A film egy-két percre bepillantást enged a szegények életébe. Bemutatja az elgázolt munkás lakását és Madrid munkásnegyedét. Egészségtelen, szűk kis lakások ezek, melyekben a spanyol munkások laknak. . Bardem Egy kerékpáros halála című filmje neoreglista módszerrel bírálatot mond ugyan a mostani spanyol társa­dalmi viszonyokról,, de az alapvető társadalmi kérdéseket és ellentéteket nem véti fel. (Ar) Sikerek kis szépséghibával Ha valaki megkérdezné a király­­helmeci CSISZ járási bizottságán, hogy a falusi szervezetek közül kulturális téren melyik a legfejlettebb, — fel­tétlenül'a bácskai szervezetet említe­nék. Ha eddigi ténykedésüket megnéz­zük, azt láthatjuk, hogy 1951 óta rend­szeresen minden évben felléptek vala­milyen színdarabbal vagy esztrádmű­­sorral. Persze a színjátszók összeho­zása itt is nehézségekbe ütközik, azonban Trosko elvtárs és a többiek érdeme, hogy mégis sikerrel jár. Sikeres munkájukat igazolja a kö­zelmúltban történt kisgéresá fellépé­sük is. Egy Gárdonyi darabbal, a „Fe­hér Anna“ című háromfelvonásos színművel léptek a közönség elé. A darab alapvető konfliktusa éles társa­dalombírálatot sűrít magában. Az előadás után megállapíthattuk, hogy a kisgéresiek nagyon elégedettek voltak a darabbal. A színdarabot előadás közben sokszor szakította meg a hosszantartó taps. Mellékesen meg­jegyezhetjük, hogy a darab hasonló sikernek örvendett Bolyban, Bélyen, Csemőben és más községekben is. A bácskaiak fellépése példamutatás­ként szolgálhat más .szervezetek szá­­.mára is. Beszédes ténye éz annak, hogy ahol a fiatalokban a tenniakarás vágya ott az eredmények nem marad­iak el. A színdarab szereplői nem szí­nészek, csak egyszerű falusi emberek akik a szövetkezetben fizikai műké val keresik a mindennap’ kenyere Mégis a lelkesedés és az akarat sikt reket szült. És itt ezen a ponton Tros­ko ^ elvtárson kívül dicséret illeti' Cservenák Jánost, Bodnár Valikat. Já­ger Jajost, Kardos Ilonkát, Kardos La­jost valamint Bodnár Lászlót Van valami azonban, ami mellet nem mehetünk' el szó nélkül. A kultúrmun­­kában való részvétel szempontjából az ifjúság rétege nem egységes. Nem egyszer lehetünk annak tanúi, hogy a „módossabb“ szülők gyermekei nem, vagy csak ritkán vállalják a kultúrális munkában való részvételt. Feltételez­hető, hogy ez a káros tünet rövidesen megszűnik és a többi fiatalok példája nyomán eltűnik ez a szépséghiba, és erejükhöz mérten ők is támogatói lesz­nek a falu felemelkedéséért küzdő fia­talok munkájának. illés Bertalan, Bacska Meglepetésre készülnek A CSEMADOK hanvai helyi csoport­jának színjátszói- nagy sikerrel adták elő Gárdonyi „Annuská“-ját. A két­szeri otthoni előadás után elhatároz­ták, hogy meglátogatják vele a szom­szédos falvakat is, úgyhogy ez ideig Szárnyán, Harkácson és Lekenyén adták elő. A közönség megelégedését bizonyítja az a tepsvihar, melyet az előadás kiváltott. A szereplők közül Ka­tona Lajos, Czokoly István és Tóth Rózsika tűntek ki. Meglepő, hogy a csoport mellett Han­­ván egy másik csoport is működik a CSSZBSZ szervezet mellett, akik Gár­donyitól „A bor“ című színdarabot ad­ták elő. Hagy a két csoport között mi­lyen megértés uralkodik, azt bizonyítja az a tény is, hogy autóbusszal közös falulátogatásokat terveznek, kiadásai­kat így kívánják csökkentem. Német János, Tornaija

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents