Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-23 / 25. szám

6 Földműves 1957. június 23 L0V1CSEK BÉLA: HOSSZÚLtiZ K‘ ’'ét napja már a pipa sem ízlett neki. Valami furcsa, kiállhatat­­lan jószágnak nézte. Az istállóajtóban üi, s csak ültében meglóbálta aszott karját és hűséges társát a trágya­­dombra hajintotta. Riadtan ugrottak szét az ott kapirgáló tyúkok, a kakas meg akkorát kurjantott, hogy az üreg Gouda Mihály megrettent. A kopott, zsíros kalap karimája agyontiport, fáradt, érett arcra vetette árnyékát. Halott volt már ez az arc, csak a két lámpás világolt rajta halo­­pány fénnyel, — a két akaratos szeme. Nehézkesen felállt a hosszú, hajlott csontember, kézbefogta az ajtóhoz támasztott botot és tanácstalanul kö­rülnézett. Hej, hogy hová is vezet az öregség?! Előbb hátra a szérű felé akar menni, de aztán meggondolta a dolgot, előre indult. Furcsán vonszolta magát végig az udvaron, s mint már annyiszor éle­tében, most is a sérvére esett a pil­lantása, ami olyan nagy volt, hogy alig fért a nadrág elejébe. S a kalap alatt megindult az élet: rajzó gondolatok kergetöztek ott nagy össze-visszaságban, hetvenhat év ka­vargó emlékei. Aztán váratlanul, min­den átmenet nélkül megálltak az agy­­kerekek és gondolatnélküli ürességbe zuhant az ember. Megbillent a ház fala, magasba len­dült az udvar talaja és a kerítés lécei veszett táncba fogtak. Tfrötlenül rogyott a fal alá, éppen a konyhaajtó elé. — Nincs tovább! — nyögte tompán, üresen. Fénytelen szeme segítség után kapaszkodott, de üres, kihalt volt kö­rülötte a világ. Az unoka iskolában, a fia meg a menyével kukoricát kapál­nak. Mert a június olyan, hogy min­den épkézláb embert a határba csal, csak a tehetetlen öregek lebzselnek a ház körül. Köszörülte a torkát, hogy dörgő han­gon ordítson — maga sem tudta kihez, mihez — de csak értelmetlen hörgésre futotta az ereje. Pattanásig feszült a sípoló mell, dűl­­ledt a két szemgolyó, azonban hiába minden erőlködés, nem birt felállni. Pedig úgy érezte, hogy mennie kell, mert üzentek érte. Igen ez az egy hold üzent a Hosszúlázból, az az egy hold, ami az övé, amivei úgy összenőtt, .mint keze-lába a törzsével. Odavágyik, mert valamikor onnan indult el az ember­ség felé... É$ ekkor Jancsi, az unoka rebbent be az udvarba, mint a karámból sza­badult kiscsikó. Tömött táskája majd kibillentette robogó egyensúlyából. Ijed­ten torpant az öregapja fölött. Igen rosszul nézett ki az ö kedves mese­mondója. — Mi baja van, nagyapus? — kér­dezte a gyerek döbbent szorongással. Az öreg szeme a szeretet fellobanó fényét vetette az unokájára és ennyit sóhajtott feléje reszketóen: — A hetvenhat esztendő, kis boga­ram ... — A hetvenhat esztendő? ... — is­mételte a gyerek és okos szemének tükrén némi zavar vibrált. — Aztán, aztán miért éppen ide ült, erre a forró napra? ... [Silvány mosoly billentette meg “ a bajusz egyik ágát: — Mert muszáj vöt, kisfiam ... Ha­nem a masinán elszaladhatnál apád­ért... a Biirgésen kapálják a kuko­ricát ... — Az édesapámért? ... — csodálko­zott villanásnyit a gyerek, s a követ­kező pillanatban — táskáját nagyapja melleit hagyva — lódult a kamrába, kihozta a kerékpárt, rápattant huszá­rosán, s mint a villám cikkant neki az útnak. Húsz perc sem telt belé, jött Gonda Lajos nagy lóhalálban, vörösen mint r. pipacs — hátán az ing merő latyak. A Jancsi gyerek lepattant a csomag­tartóról, apja meg az udvar közepére dutötte a biciklit. Hordónyi melléből nagy csomó levegőt szusszantott ki és szétvetett lábakkal megállt az apja előtt: — Itt vagyok... mit akar!? — bó­dult haragosan mint az öklelö bika. A kis Jancsi szívét érthetetlen fájda­lom szorította össze és abban, a pilla­natban úgy érezte, hogy gyűlöli apját, azt a nagy darab, dúrva, kegyetlen hatalmasságot. Hanem az öreg mellét is nagy kese­rűség markolászta, de a tehetetlensége, meg a Hosszúláz hívó szava lenyelette vele, mint már annyiszor az utóbbi években. Könyörögve akaszkodott a Laros fia tekintetébe: — Fogd be a lovakat, fiam . .. oszt vigyél el a Hosszúlázba. — Tán megbolondult, hallja! . . . Ilyen dolog:döben szekerezni! ? ... fecskék trillázva csattogtak az eresz alatt, a napocska perzselő záport szórt rájuk, s az öreg Gonda Mihály szeméből kigördült lelkének fáj­dalmas panasza .. . Roppant a mellén, mellette a földön és Lajos úgy érezte, hogy bakancsának dúrva talpa alá gö­rögnek az életben még soha nem látott apai könnyek ... Egyszeriben tüzes nyelvek marták a talpát, beleperzselt a velejébe, föl egészen a szíve közepéig .... Ellépett az apja elöl. Nem is az aka­rat vitte, hanem valami láthatatlan erő taszigálta a csűr felé, a csűrbe, a sze­kérhez. Izmos karja megragadta a sze­kér elejét, kirántotta az udvarra és rudat lökött belé. Hám repült a lovak­ra, s már kottyant is a szekér megló­dul v:: az enyhén lejtős udvaron. A konyhaajtó előtt olyan erővel rándidt a gyeplő, hogy a két ló majdnem az első saroglyába ült. — No, üljön föl! . . . Nekifohászkodva próbálta az öreg a felállást, de nem ment. Oldalra for­dult, térdét a földnek szúrta, de négy­lábú módjára nem sikerült. Visszazök­kent, s csak a megfáradt tüdő kapko­dott a levegő után: — Nem ... nem bírok ... Tegyél föl, édesfiam ... Lajos vére lobogni kezdett és éppen valami goromba szó tódult fel a nyel­vére, de a lelke még idejében vissza­kapta. Fékezve indulatát lassan lelé­pett a szekérről, s mint a pelyhet vette ölébe az apját. Az öregség, a közelség megremeg­tette a szívét. Mintha éles tőrt döfött volna a mellébe, melynek nyomán egy réges-régen elfelejtett emlék buggyant ki... Kicsi fiú volt és nagybeteg. Ap­ját hiába verte fáradsággal a napi robot, ha csillagbontással hazajött, ölbevette és csillaghunyásig járkált vele a házban és danolászott, fiityörészett neki, meg cirógatta — mert szerette... A múló idő, a rohanó jelen mégis szembeállította őket. Elenségek lettek. — De miért?! — ágaskodott a kér­dés Lajosban és a vére lehűlt, majd ismét átforrósodott... de apránként mégis porba hullt róla a gorombaság tajtékja. ancsit egy nyaláb szénáért ug­ratta, majd vigyázva lépett ap­jával a szekérhez, majd óvatosan a fenékdeszkára ágyazott szénára tette. — Jó lesz így, édesapám?... — Jó ... jó, édesfiam, csak gyerünk már... Lassan, lépésben ment a két ló, mert a lőcsöt táncoltató kövesút a lelket is kirázza az emberből. De apránként elmaradt a kö és a patakot átívelő fa­híd padlóján dobolt át a nyolc patkó, gördült a négy kerék. Azon túl pedig már a dülöút lágy pora fékezte a lő­csök játékát. Г J t Békésen lötyögött a jól kent szekér, ami ismert, édes muzsika volt Gonda Mihály fülének. Hej, életében de sokat hallgatta! De sokat elnézte a patkók által felvert port, amint véresre lőtte az áldozó nap sugara! ... És az öreg szívét kitépte az emlé­kezés, s mint egy pacsirtát a magasba repítette, mely a magasból számontart, ismer minden bokrot, minden ösvényt... Illatos, tarka szőnyeg volt a virágos rét, a répaföldek szárnyterítő tyúkse­reg, a kukoricások, mint viaskodó, hadonászó kardpengék rengetege ... És a forró szélben ringott, hullámzott a szökulö gabona ... Zökkent a szekér, célhoz értek. Gon­da Mihály felocsúdott kószáló meren­géséből. — Tegyé le, édesfiam ... Lajos szelíden talpraállította az apját. Az öreg alatt remegtek az inak, AL de az akarata minden csep ere­jét összegyűjtötte. — Hosszúláz! — lehelte maga elé és szemének fáradt sugara végivágott a búzaföldön ... Lelépett egyet... ket­tőt... be a búzába ... Cjabb meg újabb lépés — inkább vonszolás — be a kalásztengerbe ... be, egyre beljebb... — Hosszúláz!... — tört fel ismét a szerelmes sóhaj. S az araszos kalászok cirógatták Gonda Mihályt, a hullámok verték, pás­­kották és ő csak ment... ment... Képzeletében az ifjúsága játszott... Fehér abrosz a nyakában és a félkaréj­ból lendülő markából aranyeső hullott... Aztán kaszanyelet markolt a magvető kéz s a sikoltva suhanó kasza nyomán rendre dűlt az élet... a jövő ... A háta megett marokszedő asszonyának hang­ja csendült... Csendült a dal, szár­nyalt föl-föl a magasba, egészen a tor­nyos felhők tornácáig ... De a képzelt dal egyre gyengébben, egyre elhalób­­ban szólt... Gonda Mihály halántékán részegen dobogtak az erek. Szeme előtt szik­rázó, nyilaló fények jártak táncot és aztán hirtelen sötét ködbe veszett a mindenség ... A térde megroggyant és arccal lefelé a földre bukott... Felet­te összecsapott a kalásztenger ... Mikor Lajos fia a hátára fordította már halott volt. T íjos kalaplevéve, lehorgasztott fővel állt felette és úgy érezte, hogy most került legközelebb hozzá, hogy annyi év után csak most értette meg igazán az édesapját... S a hullámzó búzakalászok tovább susogtak, tovább muzsikáltak ... Év­századok bánatát, örömét játszották... Új villanykészülék A A hazai villamossági ipar arról is­meretes, hogy számos cikket állít elő, melyből nagymennyiségben szállít. kül­földre is. Ezen cikkek iránt természe­tesen belföldön is nagy az érdeklődés. A pozsonyi Iparcikkek Nagykereske­delmi nemzeti vállalata (SIRPO) ezért mindent elkövet, hogy a legújabb gyátrmányú és rendszerű villamos háztartási cikkek ellátásában zavar ne legyen. Szép eredményeket érnek ©1 ezen a téren a vállalat alkalmazottai. Rendszeresen teljesítik a tervet és szoros összeköttetésben állnak az egyes gyárakkal. ,,Habverő” kávéőrlő Ez a készülék bizonyára sok házi­asszonynak megtetszik majd, mert nemcsak kávéörlésre alkalmas, hanem egy kar segítségével habot is ver. Az őrlót azonkívül más célokra is fel lehet használni. Nem kell már a fodrásznál várni A hazai „Elektro-Praga” gyár leg­újabban egy villanyszárítókészüléket állított elő, amely a villanyborotva­­készülékhez hasonlít. A gép, amely­nek kezelése a legegyszerűbb, elsősor­ban hajmosás utáni szárításra alkal­mas. De más célokra is felhasználható. Például szárítani lehet vele kisebb fehérneműdarabokat, azonkívül nyá­ron hütő célokra is használható. A ,,Pragomix” mindent tud Az idei külföldi mintavásáron a leg­nagyobb sikert a hazai Pragomix vil­lanykeverő érte el. A csehszlovák gyártmány kitűnő és sok tekintetben felülmúlja a híres svájci Turmixot. A keverőgép ma már nélkülözhetetlen a háztartásokban, mert különféle éte­leket gyorsan és higénikusan elkészít­hetünk vele. Ugyanakkor a kezelése egyszerű és az ára olcsó. Üj szovjet rádió és televíziós készülék Ezek közé tartozik az új Zvezda 54. rádiókészülék, amely nagyon jól bevált. Szívunk Mlaszkitáca fogyelmez Ara mindössze 900 korona. A szovjet televíziós készülékek közül a legújabb meglepetés a „Temp”, mely a maga nemében a legkitűnőbb gép. Újfajta kávé- és teafőzők A szovjet villanycikkek legújabb gyártmányai közé tartozik egy rend­kívül kis kávéfőzőgép és egy teafőző­gép. (Ara 105 illet ve 95 korona). Ezen készülékek iránt nagy érdeklődést ta­núsít a vevőközönség, ugyanakkor pe­dig a belkereskedelem mindent elkö­vet annak érdekében, hogy a lakosság igényeit kielégítse és összhangba hozza a gyártási programmal. -koh Rögeszme Kellemetlen eset történt. A bécsi rendőrség bigámia miatt letartóz­tatott egy Skala nevű úriembert, aki az ellenforradalom napjaiban Magyarországon járt és onnan egy csinos, 17 éves, második feleséget hozott magával. Csakhamar kide­rült azonban, hogy Magyarországra nem leánynézöbe ment (ezért kár is lett volna odamenni: szép és hiszékeny 17 éves lányok aligha­nem Bécsben is akadnak), hanem angol kémmegbízatással. Skala úr megnevezte megbízóit is. A londoni rádió most magyarázza a dolgot. Egy bécsi lapra hivatko­zik, hogy melyikre, azt nem nevezi meg, — és közli, hogy Skala „szé­delgőnek és bolondnak a keveréke, akinek állandó kényszerképzetei vannak. Egyik komplexuma az, hogy mindig titkos ügynöknek adja ki magát... Rögeszméje az lett, hogy az angol titkosszolgálat tagja." A londoni rádió rögeszméje az, hogy meséjét valaki is elhiszi. JDencsik Mihály mindössze húszon­­öt éves, s azok közé a sze­rencsés fiatalok közé tartozik, akik a jó munka, a megbecsülés jutalma­ként néhány hét múlva már Moszk­vában lesznek, hogy részt vegyenek a világ ig jóságának VI. találkozóján. Érthető is az a szorongás, az a lá­zas buzgalom, mely Bencsik elvtárs VIT-re készülődését megelőzi. Maga mondja: — Naponta olvasom az újságokat, s éber figyelemmel kísérek minden jelentést, mely a VIT-ről szól. 'Alig várom már azt a napot, amikor út­nak indulhatunk Moszkva felé. És ahogy munkájáról, életéről ér­deklődsz, csakhamar kibontakozik előtted huszonöt év nem egyszer fá­radságos munkával teli élete. Igaz, hogy most mint járási ügyész végzi munkáját Bencsik Mihály. De milyen hosszú volt az út idáig. Hisz egyszerű dolgozóként kezdte, majd ahogy kü­lönféle politikai iskolázásokon részi vett, érlelődött meg benne az elhatá­rozás, hogy az előkészítő tanfolyamor megszerzi az érettségit. S ezt követ­te a főiskola; s most mint szakmá­jának megbecsült dolgozójához bárk, szívesen fordul eligazításért. Nagy tervei vannak. 1956 decem­berétől a CSISZ járási vezetőségének elnöke, s társaival együtt hatékonyan kíván beleszólni a fiatal életek indu­lásának sorsproblémáiba. — Az ifjúságnak megvan a jövője. Ma már olyan szövetkezeteink van­nak, ahol nem nélkülözik a szilárd gazdasági alapot. Egy azonban hi­ányzik: a kultúrélet! És ez most a legfontosabb tennivalóink egyike. Nem kívánnak ezek a szavak ki­egészítést. Ifjúságunk kulturális ne­velésének ügye ma — mondhatnám — sorskérdés! S ezt Bencsik Mihály, de a többi nagysallói CSISZ-tag is -na­gyon jól tudja. De mást is tudnak. Tudják azt, hogy küldöttjük: Bencsik Mihály, és sok más társa azért megy most Moszkvába, hogy élő bizonyítékát ad­ják: lehetséges a barátság és kölcsö­nös egyetértés a világ ifjúsága és minden népe között. A közös cél egy­­befűzi az erőket Vladivosztoktól a Fokföldig, San Franciscótól Bombay­tg-Jf'zért figyelmez már most — és a VIT napjaiban még inkább — minden szív Moszkvára, ahol min­den eddiginél magasabbra csap a né­pek közötti, a fiatalok közötti barát­ság lángja, mert megtalálták azt, ami elsösprban közös: a béke óhajtása. Mert a béke ma nemcsak hitünk, de eggyéforrt akaratunk is. FONOD ZOLTÁN. ★ ★ ★ Kérdezz — felelek N. I. olvasónk kérdezi: Mi a máj­folt, és hogyan lehet eltüntetni? Az alábbiakban válaszolunk: A. májfolt, orvosi néven chloasma, terhes nőkön, vagy belső nemi szer­vek gyulladásaiban, daganataiban szenvedőkön fordul elő leggyakrab­ban. Ritkábban látszólag egészséges egyéneken is található, akiknél eset­leg ki nem mutatható anyagcsere­­zavarok szerepelnek- a háttérben. A napfény erősebben kihozza, ezért ta­vasszal a májfoltok szaporodnak. Eze­ket az esetleg fennálló zavarokat kell kikutatni és kiküszöbölni. A helybeli kezelés higanyos-bizmutos kenőcsök huzamos bedörzsölésében állhat. A „fehérítő” kenőcsöket éjjelre alkal­mazzuk, viszont nappalra a napsuga­rak hatásának gyöngítése céljából 10 százalékos kinines kenőcsöket hasz­nálhatunk. -ét Keresztrejtvény Vízszintes: 1. Jú­nius 10-én volt tizenötéves évfor­dulója a német fasizmus e szörnyű gaztettének (a nyíl irányában). 14. Üj­­szerű fegyver (töb­besszám). 15. Nem­zet. 17. Itt már ki­próbálták az atom­bombát. Iff. Negy­venkilenc. 19. Folyó a Szovjetunióban. 21. Délszaki növény része. 21. (a. Kép ző. 22. Adnak neki (é. h.) 23. Németül Bárki a vétkes ré­sze. 26. Régebbi megszólítás: vissza (többesszám). 27. Szépet mond (ke­verve). 29. Aum. 30. Szeglet (kever­ve). 31. Az ilyen elem egy olasz ne­véhez fűződik (é. h.). 33. Dunai kikötő, régiesen (é. h.), 34. Erő vé. h.). 35. Gyümölcs, a végén tárgy raggal. 36. Zsanet (keverve). 38. A távírásnál nagy szerepet játszott, de még má is (utolsó betű felesleges). 39. Akármi. 40. V. H. T. 42. Telefonálásnál használt szavak. 45. Isto, (keverve). 44. Egy sziget főváro­sa. 46. SNOÄ. 47. Tisztít. 48. Nyílás. 49. Tereld nagyrésze. 50. Yrs. 51. Lá­bunk részének mássalhangzói. 52. Ka­tonai nem, névelővel (nálunk nem ho­nos). 54. Búcsúszócska. 55. Újszerű fegyver (tbszám). Függőleges: 2. Ige. 3. Nemzet (él h.). 4. Keleti bíró betűi (keverve). 5. Pl. borbélynak a réztányér. 6. Női név (a = e). 7. Julius Caesar ellen esküdt össze. 8. Fürdőhelyen használják, vissza­felé ige. 9. Zöld növény betűi (keverve). 10. Hykg. 11. Gyermek (betűk keverve). 12. Kicsinyítő képző: vissza. 13. Ez el­len tüntet az egész világ. 16. Nyugta­lanítja a békeszerető emberek száz­millióit. 18. Csehország neve 15 évvel ezelőtt: vissza. 20. Ezek a kísérletek az emberiség elpusztításának, ill. meg­fertőzésének veszélyét rejtik maguk­ban. 22. Itt robbant az első angol hid­rogénbomba. 24. Govremt. 26. Ék. 28. Menyegző. 30. Emberi páros testrész. JU • 8. Г • С 0 S 0 Т" 0 4P • 0 4V Ф 0' 4* 'ъ Ш * Inja \U • 0 0 • • • m 4 • 4 Ф • '5 * И • • • 0 • m 0 • 0 ti ф • • То Л U a, VI/ Ф ф * l; • • Ф Xi •Li Ф • # XI о • я pl Ф 0 Ф >4 4 * * 55 # * Ф 54 e • • . # • Ф ® • . 0 л # • Ф И ♦ • я чо • Ч \ О é # 0 • МИ HS' Ч'с. 0 9 Г 44 » • *> So 0 • 0 54 0 • st 0 п • 4 • • • Ф • • • SU • Ф 9 • • im 4 Ф • 0> • ф 32. Jugoszláv város. 37. A futár. 40. Fontos házi eszköz. 41. Első betű híján ismert olasz folyó (betűi keverve). 44. Városrész. 45. Idősebb. 48. Szerbül hegy, (betűi keverve). 49. Az egyik olasz városban fontos tisztséget töltött be. 52. Távolság (betűi keverve). 53. Népszerű ital (így is mondják). 55. Rang. 55. (a. Ezerötven. 56. K. L. (-nemrava-) Beküldendő június 29-ig a ponttal jelölt kockák megfejtése. Rejtvény fejtők! Lapunk 23. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: Házi disznóvágás. Leghöbb kívánság. Alias. Gyúró. Huzamosabban, Sztrelnyikov, Hamlet. Nyitás. Sorsolás útján KÖNYVET NYERTEK a helyes megfejtők közül: 1. Zala Jó­zsef, Ipolyság. 2. Budai József. Múlyad, p. Bússá, 3. Hantos László, Héthárs­­puszta. 4. Berta Mária, Kürt.

Next

/
Thumbnails
Contents