Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-09 / 23. szám

Jralŕad Földműves ľ 157. június 9. Vita ...hogy emberré formálódjanak MÁR MAGA A VITAINDÍTÓ írás címe lyan világosan és egyben szabatosan dja tudtára minden olvasónak a vita élját, hogy erről írni — úgy érzem — ölösleges. Hogy mi a vita indító oka s ezzel — immár olyan rövid idő iatt másodszor — milyen nagyszerű s egyben felelősségteljes feladatot eljesít a Szabad Földműves a nevelés erén, arról egész biztos megemlékez­tek majd a hivatottak. Én az „embernevelés” kérdéséhez veretnék hozzászólni, leszűkítve ezt i fiatalemberek társashajlamai, közös­­iégbevágyódása, a szépség utáni lelki­­-ágya kielégítésének problémájára. Mert tol van a hiba? Azt hiszem, hogy itt. Valahogy megfeledkeztünk arról, hogy a fiatalember szeret nevetni, táncolni, énekelni. Már pedig mi a táncot, éneket, szóra­kozást nem tudjuk másképp elképzelni, csak vagy a füstös kocsmában alkohol mellett, vagy pedig színpadi „produk­ció” formájában. Részünkre a mulatás, a fiatalság társas hajlamainak kielé­gítése, részegséget jelent, a népműve­lési munka pedig: tortúrát. Erőinket meghaladó négyszólamú kórusok be­tanítását, egész esti színdarabok, ope­rettek rendezését. Az eredmény pedig kb. ugyanaz, mint a labdarúgásnál: 22 ember sportol, és ezrek nézik őket tétletül. A népművelési munkában is a szorgalmasak, — öten-hatan — iz­mosodnak, nőnek emberségben; a leg­tehetségesebbekből „primadonnát” ne­velünk és a fiatalok százairól megfe­­’edkezünk. Műkedvelő együtteseink csak az érdekes, színes külsőségekkel akar­nak hatni, megfeledkezve arról, hogy az ilyen népművelési munka gyorsan kimerül és únottá válik. Aki a „csak­­érdekesre” tör, a bensőségesen szép és igaz helyett, az a rövidéletűséget vá­lasztja. Aki csupán a közönség-sikert hajhássza, egyedül marad, értelmet­lenné válik. AZ EMBER KÖZÖSSÉGBE vágyódása az élet hajnalán a legerősebb. És ezzel a CSISZ-nek számolnia kell, illetve kellene. Ezért adjon alkalmat az ifjú­ságnak nemes szórakozásra. Rendezzen táncesteket, ahol az egész ifjúság tán­col. Az est fénypontja azonban a tánc­kar fellépése lenne, majd utána kö­vetkezne egy népi tánc, például a csár­dás, verbunkos, polka, ländler, mazur­ka, körmagyar betanítása. A színjátszókor legtehetségesebbjei­nek bevonásával irodalmi esteket ren­dezhetne a CSEMADOK vagy a CSISZ, (de nem egy évben egyszer, hanem — mondjuk — kéthetenként!) Az énekkar zenei estéket rendezhetne, mert a ze­neművészet minden művészeti ágnál szélescbbkörü, hozzáférhetőbb és álta­lánosabb. Legtöbb helyre jüt el, leg­­könyebben fejti ki a hatását. Kodály Zoltán: Mire való a zenei önképzőkör? című írásában a következőket mondja: „A zene lelkitáplálék, és semmi mással nem pótolható: aki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lel­kiélet nincs zene nélkül. Vannak a lé­leknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. A zene rendeltetése: belső­világunk jobb megismerése, felvirágo­­zása és kiteljesedése.” DE HA MÉG OLY hozzáférhető és általános is a zene, egyengetnünk kell a hozzávezető utat. „Az ifjúságnak a zene felé kinyújtott kezét meg kell fogni, a zene felé botladozó lépéseit támogatni kell. Itt nem kell attól félni, hogy az ifjúság meghátrál a sok ta­nulni való előtt, hisz talán éppen azért ébred fel benne a zene szomja, mert az iskola keveset, vagy semmit sem nyújtott neki.” (Kodály uo.) A zéneestéken nem szabad elfeled­keznünk a legelső és legfontosabbról­­az egyszólamú, társas, magyar népi éneklés becsületének visszaállításáról! Ne kelljen szegyelnie az ifjúságnak, hogy egyszólamra „parasztosan” éne­kel, mert ez a magyar nép általános énekrendje, „zenei anyanyelve”. És csu­pán ezen keresztül (és nem ennek megkerülésével!) vezet az út a több­­szólamúsághoz. Az ilyen esték — beleszámítva a televíziós adás adta lehetőségek ki­használását — betölthetné a fiatalság egész heti programját. Ezenkívül pedig az egyes szakköröknek módjuk lenne itt újabb tagokat toborozni. (Én azt hiszem, ebben a munkában nem is a ,mit”, hanem a „hogyan” kérdése az égető. Erre ismét ezt vála­szolom : a népművelés szakmai kér­désének megvitatására csupán a „Nép­művelés” (a népművelési osztály hiva­talos értesítője) kevéssé ismert havi­lapja ad lehetőséget, s ebből a tartal­mas mondanivalójú lapból sokkal több példányszámra volna szükség.) I MOTTO: * „Emeljétek fel szívünket —, 2 azé, aki fölemeli.“ * (József Attila) £ Ha sikerülne a CSISZ-nek, vagy a CSEMADOK-nak lemondani a „csak­­érdekes” népművelési politikáról, akkor úgyvélem, hogy sokkal kevesebb fiatalt látnánk részegen duhajkodni estén­ként a kocsmában. Az emberek társashajlama, közös­­ségbevágyődása lelkiszükséglet. Ameny­­nyiben ezt nem sikerül nekünk meg­szelt, .ni, úgy elvesztettük a csatát. Győz az alkohol, a kártya, a múltból örökségképpen ránk maradt rossz, feslett, csúnya életmód. A CSÚNYA ELLEN csak a szép ve­heti fel a harcot. Az ifjúság emberré formálásában ezért óriási szerepe van a művészetek mindent lenyűgöző ere­jének. Mert a szép átélése olyan ér­zelmi folyamatot vált ki, amely nem­csak a tetszés kellemessegi élményeit, hanem a tettrekészség aktivitását is megindítja az emberben. Az esztétikai élmény átalakítja az embert és arra sarkallja, hogy tökéletesítse életkö­rülményeit. Ilyen élményeket kell adni a művészetnek. Ennek előfeltétele azonban, hogy minden ifjú valamilyen művészi területnek aktív művelője legyen. Mert ahogy igaz az, hogy mű­vész csak az lehet, aki a művészetek valamennyi területén művésszé műveli magát, úgy igaz az is, hogy jó műfel­­íogó is csak az lehet, aki egy terü­leten aktív módon belekóstol a mű­vészi formálásba. Ezért az első fel­adat: az ifjúság érdeklődésének fel­keltése. A második: bevonni őket az aktív munkába, majd ezen keresztül fel­nevelni a művészetek rajongó felfogó­ját. Mert a népművelési munka fel­­vainkon és a városokban is nem szó­rakozás a művészi képesség lehetősé­geivel, nem játékszer a széppel, ha­nem komoly és felelősségteljes hivatás. És a művészi élmény nemcsak az élet díszítőeleme, — az is — nemcsak a felüdítés eszköze — az is —, nemcsak az üdítő kikapcsolódás pihentető állo­mása — az is—, hanem: embert és társadalmat alakító és felemelő, nemesítő és jobbátevö, elöbbrevívö és forradalmasító té­nyező. Ha ilyen nagy hordereje van a mű­vészetnek, éljünk vele, segítsük elő ifjúságunk emberségének mihamarabbi teljes kibontakozását. MöZSI FERENC MÓRICZ ZSIGMOND: o4 stetájúJccdk Ĺskoiú. 1919 áprilisában, a Tanácsköztársaság győzelmes napjaiban több külföldi újságíró tartózkodott Magyarországon. Móricz Zsigmond, — aki ekkor már híres nagy író volt — meglátogatta velük a dunántúli Szentjakabot is. A látogatást ebben az írásban örökítette meg, amely sokkal több mint egy mesterien megírt cikk, vagy riport: mélységesen szép vallomás az új világ, a proletárdiktatúra mellett! Először a Somogyi Vörös Újság 1919. április 15-i számában jelent meg. TANÁCSADÓ Tamás József, Csíz KÉRDÉS: Egyénileg gazdálkodó föld­műves vagyok. Az EFSZ nem engedi meg, hogy a szövetkezet állataival egy legelőn legeltessék az egyéni gazdák állatálományukat. Máshol jelöltek ki legelőt, de ez nem megfelelő. Van joga az EFSZ-nek a legelőt kicserélni avagy nem? VÁLASZ: A Földművelésügyi Megbí­zotti Hivatal 1955. IV. 12-én kelt 57. számú rendelete alapján rendezték a közös és közösen használt legelőkön való gazdálkodást. E rendelet értel­mében az EFSZ-nek jogában áll, sőt kötelessége gondoskodni az ilyen le­gelőkről és ezeken gazdálkodni. Az EFSZ az egyéni gazdálkodó földműve­sek állatainak ezeken a legelőkön való legeltetéséért legeltetési díjat számít­hat fel éspedig a legelő minősége sze­rint minden felnőtt szarvasmarha, ló és 2 évesnél idősebb üsző után 30—60 Kés-ig darabonként; sertések, borjak és csikók után 15-től 30.— Kčs-ig; juhok, birkák és kecskék darabjáért 8-tól 15.— Kčs-t. Ezen kívül a mező­­gazdasági állatok tulajdonosai a legelő rendezésénél minden felnőtt állat után 2 napot, borjak és csikók után 11/2 napot, minden két birka, juh és kecske után egy napot kötelesek le­dolgozni. A le nem dolgozott napok helyett a szövetkezet pénzbeli ellen­szolgáltatást számíthat éspedig min­den napra 60.— Kčs-t. Az így beszedett legeltetési díjat a legelő karbantartására, műtrágyák vá­sárlására és a legelő fejlesztésével kapcsolatos egyéb kiadások fedezésére fordítják. Az EFSZ az egyénileg gaz­dálkodók állatai számára más helyen is jelölhet ki legelőt. P. J., Búcs KÉRDÉS: Magyarországra szeretnék csomagot küldeni. Ha lehet, milyen értékben és hogyan küldhetnék cso­magot ? VÁLASZ: Külföldre, tehát Magyar­­országra is, csak a vámhivatal enge­délyével lehet csomagot küldeni 200.— Kčs-t meg nem haladó értékben. A kiviteli engedélyre szolgáló nyomtat­ványt a lakhely szerint illetékes vám­hivatalon kell kérni és ide is kell be­nyújtani. A jelen esetben tehát Nyit­­rán. A kérvényben fel kell tüntetni a küldendő tárgyak értékét. Ez év április 1. óta a külföld felé irányuló csomagforgalom terén olyan változás lépett érvénybe, hogy az em­lített kiviteli engedély nélkül is lehet csomagot küldeni 100.— Kčs értékig. •Minden polgár azonban évente csak három csomagot küldhet. Az ilyen csomagokat a legközelebbi vámhiva­talnál kell ellenőrzés végett bemutat­ni. A feladónak fel kell mutatni sze­mélyazonossági igazolványát. Tájékoz­tatás végett közöljük, hogy ezekben a csomagokban nem lehet élelmiszere­ket, gyarmatárúkat, szöveteket stb. küldeni. E kérdésben részletes felvilá­gosítást a vámhivatalok adnak. Pásztorfiúból egyetemi tanár Húsz évvel ezelőtt a kizil-aszkerszki körzet Kaganovics kolhozának pász­tora, Dzsazgercinov elhatározta, hogy továbbképezi magát. A kolhoz pa­rasztjainak segítségével a kirgiz fővárosban elvégezte a* középiskolát. Si­kerrel elvégezte a technikumot, majd kitűnő eredménnyel a Kirgiz Peda­gógiai Intézet történelmi szakát és az intézet történelmi tanszékének elő­adója lett. Tanári értekezésül a polgárháborút választotta, amit nagy elis­meréssel fogadtak a taskendi egyetemen. Nemrég benyújtotta a leningrádi Szovjet Tudományos Akadémiának „Észak-Kirgizia egyesülése Oroszország­gal” című kétkötéses doktori értekezését, amelyet a legmesszebbmenő dicséretben részesítettek. A pásztorból lett egyetemi tanár és tudós példája újabb bizonyítéka an­nak, hogy a Szovjetunióban minden tanulni vágyó ember számára nyitva van a művelődéshez vezető út. És ez így van most már nálunk is. -rr Keresztrejtvény Vízszintes: 1. Lóbetegség. 4. Költői szív. 7. Derűre következik. 8. Művé­szeti ág. 10. Az aratógép ezt is csinál­ja. 11. Visszafelé: a megáradt folyó igéje. 13. Éra. 14. A vágsellyei járás autóinak jelzése volt. 15. Rág két vé­ge. 16. így kezdődik minden sorozat. 18. Latin helyhatározó, avagy vissza­felé szomorú. 19. Szeszesital. 21. Jó­szívűséget gyakorolok. 23. Olasz folyó és síkság. 24. Igekötő. 26. Becenév, a nyersanyaga is. 9. Jég németül. 10. Konfiskál. 12, Az éhes gyomor csinál­ja. 13. Orosz kérdőszó. 17. Vörös cse­hül. 18. A perzsa uralkodók elnevezése. 20. Ruhát tisztít. 22. Kérdőszó. 23. Ludolf-féle szám. 25....... ipso, magá­tól értetődően. 26. Visszafelé adakozik. 28. Kis lakás. 29. Előkelő, színe-java. 30. Hangszer. 31. Shakespeare egyik remekműve. 32. Előd. 33. Része a fá­nak. 34. Nem csukás. 55. Szálas, hi-Slovan kapása is erre hallgat. 27. Öröm a háznál a ... 28. Szolovjov-Szedoj közismert operettje. 38. Más­képpen, igazi nevén, azaz. 39. Masszőr. 40. Betűhiánnyal kihízlal. 41. Végtele­nül kopasz. 42. Az okozat szülője. 44. Összekevert kecskekölyök. 45. Ezen szolgál fel a pincér. 47. Terhet húzat. 49. Lusta. 50. Shakespeare királya. 51. Van ilyen szám is. 53. Almafajta. 54. Kis csapat. 55. Szlovák helyeslés. Függőleges: 1. Burok visszafelé. 2. Izmos, nagyerejű. 3. Hosszabb ideig. 4. Híres orosz zeneszerző. 5. Nyáron az ég teszi néha. 6. Szarvastehén. 7. Cipő bátlan növésű (ék. pótl.) 36. Ezt fize­tünk minden áruért. 37. Az ószövetségi Magóg király bátyja, Ady-versben is szerepel. 41. Hegységünk. 43. Csehor­szági város, (itt győzték le az osztrá­kok a poroszokat 1757-ben). 46. Ma­dárszáj. 48. Római császár (37—68/52. Táj két vége. 53. Rag. -MJ­* * * Beküldendő: vízszintes 27, 28, 38, 39, függőleges 3, 4, 31, 34.’ Beküldési határidő: június 15. A megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. 'T'egnap az angolok nagyon cso­­-L dálkoztak, hogy az óriási Esz­­terházy-uradalom közepén, Szentjaka­­bon, olyan iskolát láttak, amilyen ott can. Először is a csírás-istállókat lát­ták, s azzal nagyon meg voltak eléged­ve, a nagy vörösszakállú hollandus új­ságíró egész otthon érezte magát. — Egész hollandi rendszer — mon­dogatta s nagyon bólogatott, a beton­jászlakat, az erötakarmányt, a pompá­san tiszta kezelést megfigyelve De amikor az iskolába mentünk, na­gyon el volt képedve. Kíváncsian néz­ték a téglával kirakott szobát, az is­kola zsúfolt padjait, a piszkos faliké­peket, az osztálynaplót. Nagyon elége­detlenek voltak; az amerikai újságíró mondotta, hogy a legkisebb amerikai farmokon is egészségesebb és okosabb iskolát találni, mint ez. Hát még mikor átkocsiztunk Dénes­­majorba, ahol a pirosarcú kisgyerekek azt mondták, hogy itt nincs iskola és ók két óra járásra mennek mindennap gyalog Szentjakabra. L H azonban mintha hazamentem volna: gyermekkorom emlékei újiultak fel ebben az iskolában. Én jól emlékszem, hogy ez a ház amely most sötét, zsúfolt, piszkos, ez új iskola volt minálunk. Én még a régi iskolá­ban kezdtem tanulni harmincöt évvel ezelőtt. Az pedig földberagadt kis vis­kó volt, náddal fedve, akkora ablakai voltak, mint egy zsebkendő, s az eresz alatt a tornácon olyan gödrök, hogy beleülhettünk, mint a kotlós a kosár­ba. Ennek a most összeomlott társada­lomnak volt egy kedves jelszava: a tu­domány hatalom! Ez egy nagy igazság, s az uralkodó osztály ezt a hatalmat, a tudományt, nem is adta ki a kezéből soha. Csak gondoljunk arra, hogy egy Eszterházy herceg mi mindent nem csinált, hogy a gyerekét megtanítsa arra, hogy ezzel a hatalommal bírjon. Ha hülyének született is a fia, lánya, még akkor is parányi korától kezdve, a világ minden iskoláját, tudósát, or­vosát, nevelőjét, mind odaszedte hoz­zá, hogy embert faragjon belőle. Isko­lába egy óráig sem küldte Szentjakab­­ra, de Pestre, Bécsbe, Londonba, Ox­­fordba. A béreseinek gyereke pedig lehetett olyan lángész, mint Napoleon, mégis két óráig kellett gyalogolnia, míg egy kis iskolát talált. Hatéves gyermek esőben, sárban menjen Dénes-major­­ból Szent jakabra, hogy megtanuljon egy kis írást-olvasást. No, többet nem is tanult, ez is elég egy béresnek, mondta a herceg őfőmagassága. Így történt, hogy a gazdag em­­■L bér gyereke okosabb lett az ap­jánál, a szegénynek muszáj volt olyan tudatlannak maradnia, amilyen a szü­léje volt. Nem így lesz ezután. Minden gyerek egyformán fog ta­nulni. A felsőbb iskolákba pedig nem a gazdagok gyerekei mennek, hanem a , elvettük tőlük a gazdagságot, el kell venni a tudományt is. Már most is a papírra leírt igék gyújtották fel a világot. Az írásból, ol­­. vasásból kerekedett ez az egész világ­­forradalom. Folytassátok tehát a ta­­. nulást, olvassatok, hogy tudjatok. Mindig olvassatok és mindent olvas­satok. i Addig pedig, míg a nevelés minde­nestől átalakítja az emberiséget, addig is gondoljon magára a szegény prole­tár nép. Gondolja meg azt minden sze­gény ember, hogy a gazdagok ezer és ezer esztendeig uralkodtak rajtuk о tudomány segítségével. Most tehát ha ■ jótanulók, a jófejű gyerekek. De ne °lvassútok a régi könyve­■ két, amelyek a butaságban és türelemben, alázatban akartak örökre leragasztani benneteket, csak újakat, csak a mai, új írásokat olvassátok. A régi könyvek, újságok, nyomtat­ványok, a régi, kapitalista világ zsar­­t nokságát szolgálták. A mai újságok füzetek, röpiratok, tudományos köny­­* vek a világ szabadság új boldogságát [ építik fel. A régi tudomány fekete volt az új tudomány vörös. A fekete tudomány zsarnoki hata­­! lom volt. 1 A vörös tudomány vörös, félszoba­­’ dító hatalom lesz. Gondoskodjatok te­hát róla, hogy azok is részesüljenek ■ belőle, akiket a régi zsarnokok írni­■ olvasni se tanítottak meg. Az Üj Ifjúság június 11. számában nagy nyári verseny indul A verseny kellemes szórakozást nyújt az olva­sóknak. Képekkel gazdagon illuszt­rált cikkben a versenyben részt ve­vők könnyen felismerhetik annak az elrejtett városnak vagy helynek a nevét, melyhez az ifjúsági mozga­lom egy-egy nevezetesebb csele­kedete fűződik. A nagy nyári verseny’szerencsés neg lejtői között számos értékes dijat sorsolnak ki. Ezek között pél­dául motorkerékpár, 14 napos tár­sasutazás a Szovjetunióba, kerékpár, karóra és egyéb nyereménytárgyak szerepelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents