Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-09 / 23. szám

A szocialista faluért S^jz/h zc L Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1957. június 9. Ára 40 fillér VIII. évfolyam, 23. szám. LAPUNK TARTALMÁBÓL A CSKP KB levele a II. újságíró-kongresszushoz Kovács István: Az élre törtek Gépállomásaink megoldásra váró feladatai Ne feledkezzünk meg a beruházási építkezésekről Fonod Zoltán: Tágulni és szüntelenül rendeződni Vita: ... hogy emberré formálódjanak Petri Endre: A tudósok lelkiismerete Legyen elég takarmányunk télire Még be sem köszöntött a nyár, s máris a télre gondoljunk? — mond­hatnánk a címet olvasva. Igen. Most kell beszélnünk a takarmányról, most, amikor a száradó lucerna, széna illa­ta betölti a határt, petrencék tízezrei sorakoznak a táblákon és a silókom­bájnok százai segítenek az őszi és ta­vaszi takarmánykeverékek betakarítá­sában. Csapadékdús volt a tavasz, a föld nagy zöldtömeget nyújtott, bó termést takaríthatunk be. Rajtunk van tehát a sor, hogy a még lábon álló szénát a helyesen megválasztott időpontban ka­száljuk, a felszárított takarmányt mi­előbb kazlakba hordjuk, a silőzandó nö­vényt pedig gödrökbe rakjuk. Л takarmány begyűjtése, betakarí­tása, egyszóval a termés sorsa igen sokszor csupán napokon, órákon múlik. Ugyanis a növényápolás legfőbb szaka­szának kellős közepén kell végrehajta­nunk e fontos munkát. Ilyenkor — kü­lönösen ha nincs takarmánytermelö­­csoport, vagy ha a munkát nem szer­veztük meg kellően — könnyen egyik napról a másikra elodázódik a begyűj­tés, aminek káros következményei le­hetnek. Abban az időpontban, amikor az agronómus megállapítja, hogy a szé­na gyűjthető, minden szövetkezeti tag a szénával dolgozzék, mert ha az idő esőre fordul, ez a kapásnövényekben nem tesz ugyan említésre méltó kárt, de a széna értékét felére csökkentheti. Ez vonatkozik a kazalozásra is. Júniusban a legtöbb gazdaság szű­kében van az alomszalmának. Már pe­dig a takarmánykazlakat szalmával kell födnünk, hogy a már bekazalozott ter­mésből egy szál se menjen veszendőbe. Ha nem áll módunkban a kazlak befe­dése, a szövetkezet tagjai közül válasz­­szűk ki a legjobb kazalrakókat, akik felelősségük teljes tudatában olyan kazlakat rakjanak, hogy az irigység se találjon bennük hibát. Több szövetkezetben, arra számítva, hogy később szalmát hordjanak a ta­karmányra, hanyagul nem tetejezik be csúcsosan, hanem laposan hagyják a kazlakat. Természetesen a legelső zá­poreső majdnem fenékig fut a takar­mányba, amely többé soha ki nem szá­rad, hanem penészessé, dohossá válik. De ha szalma híján bármilyen más mó­don védjük is a takarmánykazlakat, amint próbacsepléskor vagy kombájn­aratáskor szalmához jutunk, legelső gondunk legyen úgy betetőzni a takar­mányt, hogy a nyári záporok, sot a hosszadalmas őszi esőzések se tehesse­nek benne kárt. Szénabetakarítás idején a legtöbb gazdaságban „hoszú gyeplőre” eresztik a fogyasztást. Sokat látnak maguk kö­rül és észre sem veszik, hogy felesle­gesen. etetnek, vagyis pazarolják a ta­karmányt.. Igaz például, a lovaknak nagy munkaidőben jobban kell táplál­kozniuk, de nem fontos őket felhizlal­ni. Amikor a kocsics terven felül „el­csen” egy nyaláb takarmányt, gondol­jon a tehenekre, gondoljon a hosszú télre. Fontos, hogy a takarmányfelelös ne hagyja fiókban porosodni a takar­mánytervet, és — éppúgy, mint télen — minden jószág csak a megszabott porcióját kapja „Több nap mint kol­bász” — mondja a közmondás, s ez vonatkozik a takarmányozásra is. Sok­oldalúan, minden lehető eszközzel any­­nyi takarmányt kell termelnünk, hogy amikor a föld pihenésre hajtja fejét — vagyis novembertől májusig —, álla­tainkat akkor is bőségesen takarmá­­nyozhassuk. Ezért nagy fontosságú, hogy a betakarítással egyidóben gon­doljunk az újabb termésre is. Ajánla­tos a sarjadzó évelő növények fejtrá­gyázása, boronálása, hogy a sarjuter­­més biztosítva legyen. Jól bevált fej­trágyák a vízzel hígított trágyalé vagy a nitrogének műtrágyaféleségek, ame­lyek föltétlenül elősegítik a nagy zöld­tömeg elérését. A takarmánytermést eredményesen fookzhatjuk másodnövények vetésével is. Az őszi és tavaszi keverékek helyé­re vessünk legnagyobb zöldtömeget adó silókukoricát, szudáni füvet, esalamá­­dét stb. Ezen a téren szép példával jár elöl a nádszegi szövetkezet. Elhatá­rozták, hogy minden szarvasmarhára 40 mázsa siíótakarmányt biztosítanak, amit az őszi keverékek után 20 hek­tárra vetett silókukorica tesz lehetővé. A jövő termés alapja: a jó vetőmag. Gazdálkodóink körében viszont köztu­domású hogy az elmúlt években vetö­­maghiány mutatkozott. Igaz, ez rész­ben már orvoslást nyert, de minden termelőnek saját érdeke, sőt köteles­sége, hogy a mag termesztésre megkü­lönböztetett gondot fordítson. A mag­nak szánt heretáblán most, az első ter­més betakarítása után kell igazán vé­dekezni a kártevők ellen, amelyek el­lenkező esetben tönkretehetik a virág-, illetve a magtermést. Szövetkezeteink többsége már rá­jött, hogy a bőséges takarmány ter­mesztése és ezen keresztül az állatte­nyésztés a gazdálkodás aranyfedezete, l’éldaképül többi között a nagymegye­ri járásban levő nyárasdi szövetkeze­tei említjük meg. Ez a szövetkezet a lefektetett tervek alapján egész éven keresztül bőséges takarmányalapot biztosít állatai számára. Jól megszer­vezték a zöld futószalagot, úgyhogy az állatok alaptakarmánya késó ószig zöld­ből áll, így bőven jut száraztakarmány a téli hónapokra is. Vetettek bükkönyt rozzsal, búzával, árpával, zabbal, így folyamatosan tápdús és nem elörege­dett zöldet etethetnek. A silózásra is nagy gondot fordítanak, hiszen tavaly több min 300 köbméter silótakarmá­nyuk volt, amely csak az elmúlt napok­ban fogyott el. De még ezt sem talál­ják elégségesnek, mert újabb silógöd­röket építenek. A nyárasdiak további legfőbb gond­ja az évelő takarmányfélék termesz­tése. A tavalyi 90 hektárral szemben ez évben 200 hektárt vetettek be he­reféleségekkel. Ez a gondoskodás kedvezően érez­teti hatását s nyugodtan mondhatjuk, hogy az állattenyésztés a nyárasdiak aranybányája. Napi fejési átlaguk (190 tehén után) 9,8 liter. Negyedévi tej beadásukat 54 000 literrel túllépték, és félév végén a júliust 100 000 liter sza­bad-tej eladásával köszöntik. Sok tej­ről van szó, de még több lesz, mert ez idő szerint a 117 borjú naponta 700—800 litert fogyaszt. A tejen kívül 150 mázsa marhahús is került szabad eladásra, ezenfelül 70 darabbal növe­kedett a marhaállományuk. A jó termelőmunka szép jövedelem­ben, pénzben tükröződik. Évi terve­zett bevételük 1498 000 korona, s ed­­_dig már 890 000 korona nyugszik biz­tos helyen a szövetkeztei tagok javá­ra. A fent említett példa kézzelfogható­an bizonyítja, milyen értéket képvisel a takarmány gazdálkodásunkban. Saját és nemzetgazdaságunk érdeke, hogy a betakarítást a másodvetés idejében elvégezzük, mert így lesz elég takar­mányunk télire. TÖBBSZÁZ ÚJ GÉP aratásra Szlovákia déli1 részein néhány hét múlva megkezdődik az aratás. Minden előfeltétel megvan arra, hogy a tavalyinál rövidebb időn belül végzünk az aratással és a szalma betakarításával, mert eb­ben az évben gép- és traktorállo­másaink több száz új gépet kapnak. Az eddigi jelentések alapján 772 kévekötővel, 360 korszerű MA-90 típusú cséplőgéppel, 142 magtisz­títóval, 150 gabonaszárítóval, 608 stabilmotorral stb. gazdagodik gépparkunk. Több mint 4300 ké­vekötő mellett 1250 kombájn fog dolgozni. Az idén a kombájnoknak 20 ezer hektárral többet kell arat­­niok mint tavaly. A szalma beta­karítására 550 kazlazó és 547 prés áll mezőgazdasági dolgozóink ren­delkezésére. ★ ★ ★ Az angol közvélemény is tiltakozik... A hidrogénbombával való brit kísérletek elleni tiltakozás jeléül Londonban, június 2-án újabb tün­tetést rendeztek. Mintegy ötszázan, nagyobbrészt gyászruhában, vagy gyász-szalagokkal vonultak a Hyde Parkon át Macmillan miniszterelnök hivatala elé, ahol a tüntető küldött­ségek írásbeli tiltakozást adtak át a Csendes-óceáni kísérletek ellen. A levél felszólítja a brit kormányt, hogy kezdje meg a tárgyalásokat a pusztító atom- és hidrogénfegy­verekkel való minden kísérlet be­szüntetéséről. Több brit szervezet, amelyek elítélik az atomfegyverek­kel való kísérleteket, a tiltakozó akciók keretében filmelöadásokat rendez „Hirosima gyermekei” című film bemutatásával, amely híven tükrözi egyetlen atombomba rob­banásának szörnyű következményeit Hirosima városában. A brit lapok tudósítói, akik szem­tanúi voltak a Csendes-oceánon a Karácsony sziget körzetében mind-’ két kísérleti robbantásnak, támo­gatják ezt a kampányt. A Daily Mir­ror az „egész világ öngyilkossága” közelebbhozásának nevezte a kísér­leti robbantásokat. A News Chro­nicle című liberális lap tudósítója a próbarobbantások következményei­vel foglalkozik, s hozzáteszi, hogy a robbantás következtében hatal­mas, kb. 8000 négyzetméterre ki­terjedő nukleáris felhő keletkezett és azt jósolja, hogy három hét alatt ellepi az egész földgömböt. A Vieska-i EFSZ (dunaszerdahelyi járás) ebben az évben 42 hektáron vetett kukoricát. Pár nappal ezelőtt végezték másodszor a sarabolást. — A képen: Gálfy Benjámin traktoros és Nagy József szövetkezeti tag látható sarabolás közben Egy szál takarmányt sem hagynak kárbaveszni Kissé bátor ez az állítás, de ha is­merjük a taksonyi szövetkezet tag­jainak szorgalmát, lelkiismeretes mun­káját, akkor nem vonhatjuk kétségbe a fenti cím igazát. Papp Dániel, Ka­rasz János és Hantos Imre traktoro­sok például fáradságot nem ismerve, kaszálták a vitamindús lucernát. De nem kisebb igyekezettel szorgoskodtak Kétszáznyolcvan hektár lóheréje, illetve lucernája van a dióspatonyi EFSZ- nek. Gépi erő segítségével végezték: az első kaszálást, s petrencékbe is rak­ták. Hiba azonban az, hogy ez a sok takarmány nem szárítókon, hanem ren­den száradt. így vészit a takarmány tápértékből, esős időben pedig ki van téve a penészedésnek. — A második kaszálásig még pótolhatják a szárítók hiányát. A ráfordított munka és a költség búsásan megtérül. Néhány módosítás a terménygyűjtés renszerében A kormány május 31-i ülésén megtárgyalta az Állami Tervhivatal beszámolóját. Túlteljesítettük az első negyedévi tervet. A múlt év hasonló időszakával szemben 9,7 százalékkal növekedett a nyerster­melés terjedelme. A kormány ezen megállapítások után megtárgyalta és jóváhagyta a inezógazdasagi terménybegyüjtés rendszerének egyes módosításait, a kötelező beadások normáit, s a me­zőgazdasági termények szerződéses terveit az 1958—1960-ig terjedő évekre. A begyűjtés eddigi rendsze­re, amely minden hektár föld után néhány évre előre megszabott szi­lárd normákon alapszik, bevált, támogatta az EFSZ-ek és egyéni­leg gazdálkodó földművesek kez­deményezését a termelés fejleszté­sében és a mezőgazdasági lakosság jövedelmének lényeges gyarapodá­sára vezetett. Ezért a kormány el­határozta, hogy az eddigi rendszert, további három évre érvényben hagyja egyes módosításokkal, ame­lyek megfelelnek a mezőgazdasági termelés fokozott terjedelmének, valamint az egyes körzetek terme­lési és gazdasági feltételeinek; bő­vítette a nemzeti bizottságok jog­körét elsősorban a beadási normák és a kötelező beadásoknál tett en­gedmények magasságának meg­szabásában és intézkedéseket ha­gyott jóvá a begyűjtési rendszer adminisztratívájának további egy­szerűsítésére. Az 1958-as évtől kezdve elte­kintenek az olajosnövények és zöld­ségfélék kötelező beadásának meg­szabásától és begyűjtésüket szer­ződéses úton biztosítja a cukorré­pához és más ipari növényekhez hasonlóan. A juhgyapjú kötelező beadása helyett bevezeti a gyapjú begyűjtését olyképpen, hogy a juh­­tenyésztők kívánsága szerint, vagy az eddigi felvásárlási árakon a kö­telező tejbeadás helyett veszik ót a gyapjút, vagy a tojást, illetve burgonyabeadásába számítják be, vagy pedig ilyen átszámítás nélkül magasabb arakon veszik át. Megszűnik a gyümölcs kötelező beadása minden gyümölcstermelőnél, kivéve a belterjes gyümölcsösöket és ültetvényeseket. Megszűnik a gép- és traktorál­lomások munkájáért járó termé­szetbeni fizetési módszer; 1958-tól kezdve az egységes földművesszö­vetkezetek és az egyénileg gazdál­kodó földművesek csak pénzben fizetnek a GTÄ-k munkájáért, mégpedig az egyes termelési kör­zetekre megszabott dijak szerint; a hegyvidéki termelési körzetek részére ezeket a díjakat előnyösen szabják meg. A gabonafélék, olajos­­növények és hüvelyesek begyűjté­sénél megszabják a nedvességtar­talom alapszázalékát. Az alacso­nyabb vagy nagyobb nedvességtar­talom esetén a súlyküiönbözetet levonásokkal, illetve ráfizetéssel egyenlítik ki és az így megállapí­tott súly lesz a döntő, mind a ter­mények árának megfizetésénél, mind a kötelező beadások teljesítésénél A kormány egyszersmind meg­szabta az egyes kerületekben a kö­telező beadások normáit az 1958— 1960-ig terjedő évekre, mivel az eddigi normák 1957 végére hatályu­két vesztik. A kötelező beadások normái az eddigiekhez viszonyítva úgy módosult, hogy jobban megfe­leljenek az egyes mezőgazdasági terményeknél a mezőgazdasági és piaci termelés fejlődésének az egyes kerületekben, valamint a mezőgaz­dasági üzemekben. a szövetkezet tagjai sem az oly sok tejet, húst magában rejtő takarjnány körül. Az pedig szinte meglepő, hogy mind az idősebb tagok, mind a szö­vetkezet alappillérei — a fiatalok — kórusban mondják: egy szál takar­mányt sem hagyunk kárbaveszni. S ezt nemcsak mondják, hanem va­lóra is váltják. K. F.

Next

/
Thumbnails
Contents