Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-13 / 2. szám
4 SZAKMELLfiKLET JzaUacf Földműves 1957. január 13. Battyányi József, anyasertésgondozó Kilencéves volt, Imikor az apjához karült kisegítő kondásnak Bélybe. Pár év alatt anynyira elsajátította a sertéstenyésztés csínját-bínját, hogy 15 éves korában már számadó lett. Mindenkin túltett, még az apján is. Már az uradalom idejében olyan anyadisznókat nevelt, amelyekei kiállításokon több díjat nyert. De a kitüntetésekhez kellemetlenség is járult bőven. Egyszer megverték a kakastollasok. Ez úgy történt, hogy négy nap a sertéseknek nem volt ennivalójuk, mert az intéző nem adott takarmányt. Battyányi bácsi bement az irodába, és az asztalt az intézőre döntötte. Az intéző a csendőröket hívta segítségül, akik csúnyán beavatkoztak a dologba. Később perre is került az ügy. Bély azóta megváltozott. A kastélyban nyolcéves középiskolát létesítettek. A nagybirtokot meg átvette a szövetkezet. Battyányi elsőnek írta alá a belépési nyilatkozatot és a szakmáját tovább folytatja. Annyi különbséggel, hogy most még jobban dolgozik és nem az urak szolgája. A szép keresetből házat akar venni és férjhezadó lányát úgy szeretné ellátni, mint azelőtt a módosabb parasztok. Szőlő is terem a háztáji földjén. A múlt évben két hektó bora volt. Battyányi bácsit már 1955-ban kitüntették, mert 16 malacot választott el anyakocánként; 1955-ben húszat, és 1600 munkaegységet keresett, 1956- ban pedig 24 malacot választott el átlagosan és 1950 munkaegységet szerzett, amely után 60 mázsa búzát és 27 malacot kapott az előlegen kívül a szövetkezettől. Ha az osztalék csak 5 korona lenne, akkor is 10 000 korona ütné még. a markát, de Battyányi sertésgondozó úgy gondolja, hogy a 10 koronás osztalékot is elérik. Meghitt beszélgetés közben megkérdeztem a híres anyasertésgondozót, miben rejlik sikerének titka. — Szeretem az állatokat mondta. Munkaszeretete abban áll, hogy minden kocát külön megfigyel és természetének megfelelően gondoz. Tenyésztésre azokat hagyja meg, amelyek szaporák és malacaikat bőven táplálják. A koca tejelékenységét az első ellés után vizsgálja meg. Megfigyeli, hogy a malacok hányszor szopnak és a szopás után hogyan viselkednek. Ha nyugodtak, akkor a koca kielégítette őket, ha nyugtalanok, azt jelenti, hogy a malacok még éhesek. Az utóbbi esetben a malacoknak tehéntejet ad. Az ilyen aljból egyetlen malacot sem hagy továbbtenyésztésre. A kocát is kiselejtezi és meghizlalja. Jó kocának azt tekinti, amelynek malacai szokásos etetéssel egy hónap alatt 7—8 kg-os élősúlyt érnek el. Tehéntejjel a malacokat 10—12 napos koruktól kezdve etetik. Pörkölt szemestakarmányt és ásványi póttakarmányt ad születésük után az 5.-8. naptól kezdve. Az ásványi pótadagok gyakori adagolása meggyorsítja a malacok növekedését. Gyakran még a jó kocák ivadékainak egy részét is meg kell hizlalni. Ezért a kiváló kocák malacait is kiválogatja. Tenyésztésre olyan malacot hagy, amelynek teste hosszú és sok csecsbímbója fejlődött ki. Hátsó réšze széles legyen, ami nemcsak a szaporaság alapvető követelménye, hanem a nagy súlygyarapodás is ilyen álattól várható. A kocái két év alatt ötször ellenek. Igen fontos azoknak a kocáknak a jobb gondozása, amelyeket szoptatás idején búgatatott be. Ezeknél a kocáknál az abrak és a kapástakarmányok adagját megfelelően növeli. Különösen ügyel arra, hogy a takarmányok emészthető fehérjékben és vitaminokban gazdagok legyenek. A vemhesség utolsó napjaiban a kocáknak fölözött tejet is ad. Télen jó lucerna- és hereszénával egészíti ki eledelüket, nyáron pedig legeltet és zöldlucernát ad a sertéseknek. A burgonyát és némely gyökértakarmányt csak párolva eteti. Ügyszintén a tömény takarmányokat is párolja, a darát pedig élesztősíti. A takarmányt sűrű pép alakjában adja a sertéseknek. De kivételek is vannak, ezért a kocákat szokásaik szerint kedvenc eledeleikkel is eteti. És ami a legfontosabb, mindig úgy etet, hogy a vályúban etetés után ne maradjon semmi. Nagy gondot fordít a kanokra is. Az abraktakarmányokhoz még csíráztatott magvakat és naponta két liter fölözött tejet ad nekik. A sertéstenyésztés munkálatait terv szerint végzi. A kifejlett kocákat naponta háromszor: 5—6 órakor, 11—12 és 19—20 órakor eteti. A vemhesség idejének közepe táján naponta négyszer etet, de kisebb adagokban, hogy az állat emésztőszerveit meg ne terhelje. A legeltetés időszakában a kocákba nap túlnyomó, részét a legelőn töltik. Kétszer kapnak zöldtakarmányt és kétszer teriméset. Nyáron az abraktakarmány adagját másfélkilóra csökkenti, hogy több tartalék jusson télre. A kocákat a vemhesség első felében négyesével vagy ötösével tartja nagyobb ketrecekben, míg a negyedik hónapban mindegyiket külön helyezi el. Ellés előtt egy héttel az abraktakarmányt fokozatosan csökkenti. Vastagon almoz a ketrecben, hogy a kocák emlői meg ne fázzanak. Ha a magas vemhességű koca tőgyében tejet észlel, megmasszírozza és így a tőgy nem gyullad be. Néha a tejet ki is feji. — A malacokat elléskor magam veszem el — mondja Battyányi bácsi. — Szem előtt tartom a főszabályt: a ketrec és alom feltétlen tisztaságát. A fiadzás rendszerint 1—1,5 óráig tart, de néha hosszabb ideig is elhúzódhat. Amikor a malacokat már kellő gondozásban részesítette, visszateszi anyjukhoz, hogy szopjanak. A fiadzás befejezésével almot cserél, fertőtleníti a ketrecet, a kocát pedig megmossa. A malacok rendszerint két hónapig szopnak, de azokat néha korábban is elválasztja, ha ezt a gyakori ellés megkívánja. A múlt évben Battyányi bácsi vállalta, hogy anyakocánként 24 malacot választ el; tervét száz százalékra teljesítette. ILLÉS BERTALAN A tehenek szakszerű takarmányozása Az egyik közmondás azt tartja, hogy a tehenet a szájáról fejik. Ezért nem lehetünk közömbösek aziránt, hogy Я át és mennyit adunk teheneinknek. a az embereket munkájuk eredménye után jutalmazzuk, akkor az állatok etetésénél is figyelembe kell venni a munkát, illetve a termelést. Szarvasmarháinknak (egy számos állatnak) a puszta létfenntartásához naponta legalább 16 kg szárazanyagra, 5 kg keményítőértékre és 0,5 kg emészthető fehérjére van szüksége. A tehénnek ennél az alaptakarmánynál többre van szüksége, mert a létfenntartáson kívül tejet ad, vemhesség idején pedig borját táplál. Az alaptakarmányon kívül a kifejt tej után szabjuk meg a ternlelőtakarmáriyt. Ezt nevezzük egyedi takarmányozásnak. Az egyedi takarmányozásnál minden liter tej termeléséért jutalmat, illetve abrakot kap a tehén. Egy liter tej után kb. 250 gram keményítőértéket és ebben 50 gram fehérjét adunk. Ha ezt a mennyiséget az állat nem kapja meg, egy ideig saját testéből. von el tápanyagot a tej termeléséhez, de napról napra kevesebb tejet ad és fokozatosan lesoványodik. Egy tehénnek, amely naponta 15 liter tejet ad, 250 gram X15= 3750 gram keményítő értékre, ebből 50 gram X15 = 750 gram fehérje termelőtakarmányra .van szüksége, az alaptakarmányon kívt(J. Ha kevesebb tejet adótehénnek ugyanennyi termelő takarmányt adunk, a tej hozama alig emelkedik. A felesleges tápanyagtól meghízik. A tehenek alaptakarmányát legegyszerűbben úgy állítjuk össze, szálas, gyökér, gumós és ■ egyéb takarmányokból, hogy a létfenntartásra, vemh fejlesztésre és 5—8 liter tej «termeléséhez elegendő legyen. Ez' a. mennyiség egy számos állat napi adagja. Azoknak a teheneknek, amelyek több tejet adnak, az említett tápértékét figyelembevéve több abraktakarmányt adunk. Az abraktakarmányt többfajta abrakból állítjuk össze, mert a keveréknek jobb hatása van a tejképződésre, mint az egyfajta takarmánynak. Szemre a takarmányok tápértékét pontosan nem lehet megállapítani, de a tapasztalt állatgondozók nem sokat tévednek. Rendszerint 1 kg abrakot számítanak 3 liter tej termelésére. Ezt az abrakot az életfenntartási adagon kívül számítjuk. Hogy az egyik tehén meg ne egye a másiktól, a jászolt elrekesztjük és etetéskor az állatot rövidebbre kötjük. ízesítés. Mint az ember, az állat is megkívánja, hogy eledele ízes legyen. Egy kg abrakhoz a minőség szerint tegyünk 1—2 dkg szénsavas meszet. Ha jó szénát etetünk, 1 kg elegendő, a zöldtakarmányozásnál 2 dkg-ot is adhatunk az abrakhoz. Ha a takarmány mészszegény, kb. 2 dkg az adag. Gondoskodjunk a sóról is. Egy tehén napi sőadagja 20—40 gram. Poralakban szórjuk az abraktakarmányra. A sok tejet adó teheneket ajánlatos naponta háromszor etetni és fejni, a kevesebb tejet adókat kétszer. Fontos, hogy az etetést pontos időben végezzük. Az állat szervezete ezt megszokja, jól emészt és gazdaságosan termeli a tejet. Ha nem tartjuk be a napirendet, az állat nyugtalankodik, nem pihen, veszít a súlyából és kevesebbet termel. Az áttérés az egyik takarmányról a másikra (zöldről a szárazra, vagy megfordítva) fokozatos legyen. Ellenkező esetben hasmenést vagy gyomorrontást okoz. A hashajtó takarmányból csak keveset adjunk. Darált abrakot etessünk az állatokkal, főképpen a tehenekkel. Ennek emésztése könnyebb és úgyszólván teljesen felhasználható, míg a szemesből sok átmegy az állat belein kihasználatlanul. PÁSZTOR ISTVÁN, Ipolykeszi Keltető állomásainkon lámpással ellenőrzik a tojások csirázóképességét Az úszori szövetkezet baromfitenyésztői példát mutatnak A mezőgazdasági termelés fejlesztésének legfőbb tényezője, hogy fokozzuk az állattenyésztés színvonalát, amint ezt Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a kormány határozatai is hangsúlyozzák. Ezek a határozatok leszögezik, hogy az állattenyésztési termelés lényeges emelkedését mindenekelőtt a magasabb termelékenységet biztosító módszerek alkalmazásával kell elérni. A nagyobb állattenyésztési termelékenység következtében fokozódik dolgozó népünk jóléte, s megszilárdulnak a földművesszövetkezetek. Az állattenyésztés egyik ágazata: a baromfitartás. Ezen a téren sok EFSZ-ünknek ugyancsak akad mit behoznia, mivel sok helyütt a baromfitenyésztéssel alig törődnek. Viszont ez helytelen, mért a baromfitartás nagy jövedelmeket biztosít. Ezt bizonyítják azok az eredmények is, amelyeket az úszori szövetkezet baromfifarmján az 1955. október 1-től 1956. szeptember 30-ig terjedő baromfitenyésztési évben felmutattak. A könyvelőségi és egyéb adatok alapján megállapított gazdasági eredmények szerint átlagban 460 db-ot tett ki az esztendő folyamán a tojóstyúkok állománya, s tyúkonként , az évi átlaghozam 164,2 tojás volt. Most pedig részletezzük a bevételeket és kiadásokat: Bevételek Kés A baromíitenyésztési üzemnek és egyéb EFSZ-eknek eladott tojásokért . . 53 800,50 Szabadpiacon értékesített tojásokért . 14 385,— Csibékért (saját B-tenyészetú keltetésből)................................ • 44 564,— Növendékbaromfiért............................ 20 100,— Tenyészvásáron eladott kakasokért . 69 100,— Kiselejtezett kakasokért.................. 8 000,— Legelős nevelés által megtakarított takarmány értéke........................... 5 780,— összesen: 215 729,50 Kiadások Kés Takarmányvásárlás és a saját forrásból származó takarmányok értéke . . 24 545,— A gondozók munkaegységeinek értéke 20 253,— Villanyáram és tüzelőanyag.............. 4 800,— Gyógyszerek és fertőtlenítők .... 1 000,— Épületek, berendezési tárgyak amortizációja és egyéb kisebb kiadások 4 000,— A takarmányszállításért és oltásért elismert munkaegységek értéke . . 516,— Összesen; 55 114,— Tehát amint látjuk, a szövetkezet tiszta nyeresége: 160 615 korona 50 fillér. A szövetkezet május 1-re teljesítette kötelező beadását. A saját keltetőben 14 400 csibe kelt ki, amelyek közül az úszoriak egyéb szövetkezeteknek 12 400 darabot adtak el, míg tenyészmunkára 2000 csibét hagytak meg. A csibék elhullási arányszáma a kispakai szövetkezet .. a nagypakai szövetkezet a vörösmajori szövetkezet tojást kapott, ami összesen 20160 db tojást jelent. A legelős nevelés tavaly június 6-án kezdődött és október 5-én ért véget. A baromfit lekaszált lucernásokon, tarlókon, felhántott tarlókon és a kazalok környékén legeltették. Az ilyképpen megtakarított takarmány értéke 5780 korona. A takarmányadagok összetétele így fest: a) nyári adag abrakok . . . . 650/0 zöldtakarmány . . ЗОО/о ásványi és egyéb anyagok 50/e állati fehérjék . . 2®/o téli adag abrakok .... 650/b kapástakarmányok . 250/0 mindössze 1,4 százalékos. A keltetés! arány 76,6 százalék, ami nem a legjobb eredmény ugyan, de tekintetbe kell vennünk, hogy a technikai felszerelés nem tökéletes, s a keltetési dolgozö nem rendelkezett kellő .gyakorlattal. Azt is említsük meg, hogy az úszori szövetkezet a somorjai járás következő szövetkezeteit segítette ki a tojásbeadásban: • 3 • * • # » * • 9 000 db 5 840 db és 5 320 db őrölt lucerna , . 50/e állati fehérjék . . ЗО/0 ásványi és egyéb anyagok 20/0 A sikerek magyarázata, hogy Targos elvtárs szövetkezeti elnökkel és Trnéík állattenyésztővel az élen a baromfifarm minden dolgozója lelkiismeretesen foglalkozott az állatokkal. Egyébként írniuk áilattenyésztő vezette a baromfifarmot és ő irányította a keltető-üzem munkáját is. Az úszoriak felhasználják a haladó munkamódszereket, következetesen betartják a takarmányozási technika követelményeit,, vigyáznak a tisztaságra és nem hanyagolják el a fertőtlenítést. Figyelmük arra is kiterjed, hogy mindig csak a legjobb haszontulajdonságokkal rendelkező állatokat válogatják össze, s ragaszkodnak a tenyészvonalhoz. ŠVEC KÁROLY, járási zootechnikus (Somorja) A baromfinátha Ez az általános betegség a csőr, fejüreg, esetleg a szem nyálkahártyájának hurutjával kezdődik. Eleinte a nátha tünetei könnyen elkerülheti figyelmünket, de később a baj már feltűnő. Az orrnyilas nedveződik és belőle vizenyős váladék távozik. Ez a váladék azután beragasztja az orrnyílást és a baromfi nyitott csőrrel lélekzik, közben sípoló vagy szortyogó hangot ad. Ha a nátha átterjed a fejüreg nyálkahártyájára, a fejen duzzanatok képződnek, a szem nyálkahártyája erősen megdagad, betakarja a szemet és némelykor egészen kidülleszti. A súlyosan beteg baromfi nem fogadja el a táplálékot, sorvad, elgyengül és elhull. A bajt megfázás okozza. A nátha különösen az áthevült baromfinál jelentkezik, ami igen gyakran előfordul, ha a tyúkólak túltömöttek, nem szellősek vagy pedig ha a baromfit huzat éri. A nyálkahártya hurutosan fertőződik, ennek következményeként ragadós baromfinátha léphet fel. A beteg baromfit különválasztjuk és lágy eleséggel etetjük. A beragadt orrnyílásokat naponta kimossuk; ehhez langyos kamillafőzetet, vagy 2 százalékos bórvizet használunk. A kimosott orrnyilasokat 5 százalékos borkenőcscsel kenjük be. A baromfináthát az állat két-háromhetes gondos ápolás után kiheverheti. De ha a beteg állat fején már duzzanatokat észlelünk, az állatot inkább vágjuk le, mivel igen kevés a remény a meggyógyulására. SZABAD FÖLDMŰVES —‘a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n. v., Bratislava, Krížková 7. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového víťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80, / félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. A-61011
