Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-12 / 19. szám
S za b a d A szocialista faluért BejnuíatUfr'zás földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA ratislava, 1957. május 12. 9 Ara 40 fillér VIII. évfolyam, 19. szám. Népből a népért Az ember él, dolgozik, örül, bánkódik, de a mindennapi detben mégis megszeret egy tájat, egy vidéket, az em»ereket és megszereti a helyet, ahol született. Ha valakit nesszire sodor a sors, olykor-olykor íeljajdul benne a lonvágy, szeretné látni szülőföldjét. Manapság sok újdonságról írnak levelezőink. Szinte ■Iképed az ember mennyit fejlődtek a falvak gazdasági ss kulturális téren és mennyit fejlődtek az emberek, vfostanában két levél jött olyan emberektől, akiket a ívűit bűne elsodort hazájuktól. Még most is fáj nekik a -züloföld elvesztése. E két levél népek tragédiáját tárja Hénk. A hazátlanok sorsát. Csak kettő a sok közül. Hiszen a hivatalos adatok arról beszélnek, hogy a múlt •íöztársaság idején, főleg a harmincas években 180 000 >mber költözött idegenbe, hogy megélhetést keressen, íogy biztosítsa a mindennapit. Száznyolcvanezer ember vált hazátlanná, keserűséggel a szívében, elvesztette a szülőföldet, ette a kiüldözöttek keserű kenyerét. Így nézett ki az akkori ,,haza”. Pedig a „nép” képviselői akkor is papoltak a hazafiasságról, a hazáról, de ezek a tények másról beszéltek. „Vezércsillagunk az agrárdemokráeia és vezetőnk Hodzsa Milan” — mondotta az 1935-ös választások előtt Csömör István agrárképviselő. Arról persze hallgatott, hogy főleg az agrárbank tette tönkre a parasztokat és csak 1933-ban másfélmillió végrehajtás volt. Persze ő Hodzsa mellett beszélt, mert 140 hold földet kapott. Így néztek ki az akkori képviselők, akik csak addig ígértek, amíg megválasztották őket és aztán a nép újra az urak igájában nyögött. Az ember mellett azonban már akkor szót emeltek az új emberekért küzdők, szót emeltek a hazátlanság ellen a hazátlanok mellett azok, akik tényleg képviselték a népet, a kommunista képviselők. Široký elvtárs az egyik képviselő már 1937. május 19-én a Banská Bystrica-i pártkoníerencián lefektette az alapelveket, hogy Szlovákia iparosításával megoldható a munkanélküliség és a nép itthon dolgozhat a szülőföldjén. Fábry Zoltán író 1935- bon ezt mondotta Major István kommunista képviselőről, amikor kiszabadult a lipótvári börtönből: „A tanítót a nemzet napszámosa" megtisztelő címmel illessék. Te Major elvtárs több vagy, az egész népért küzdesz. Major elvtárs már ekkor szót emelt a végrehajtók, a hazátlanságot előidézők ellen. Szót emelt a nagyobb darab kenyérért, Kosúton is, ahol Masaryk álhumanista rendszerének pribékjei karddal ütötték le és a követelő népnek pedig sortűzzel feleltek. Ott volt a nép között, ahol a népért kellett küzdeni. Ilyenek voltak a kommunista képviselők, akik szót emeltek az embertelenség ellen. Az első képviselők, akik nem korteskedtek, nem tettek üres ígéreteket, nem hazudoztak, hanem a jövőről beszéltek a népnek, ahol nem lesznek majd többé urak. És ma ezen képviselők és ezen képviselők megsokasodott utódai vezetésével, a haladó szellemű képviselőkkel együtt hova vezették a népet? Elég csak egy szám, hogy egy év alatt két és félmilliárddal növekedett a földművesek jövedelme. Megszűnt a hazátlanság, az árvái vagy a csa’lóközi, vagy a gömöri földműves a maga földjén dolgozhat a szülőföldön. Az eredmények tehát azt igazolják, hogy földműveseink fel is használják a rendszerünk nyújtotta segítséget. Sajnos ezt a segítséget mégsem értékelik mindenütt. Nem rég Csúzon jártunk. Az agitációs központ üres, az ember azt hinné, ebben a faluban semmi sem történt. Nem beszélve az új falurészröl, ahol Oravec József a szövetkezet juhásza, amint ó mondja — a kornak megfelelő vi laszerü házat épít. Nem beszélve arról, hogy csak az evgyik üzletben 1954-es évvel szemben 1956-ban 144 500 koronával emelkedett a forgalom. Abban a faluban, ahol a harmincas években 10 koronás munkanélküli segélyért könyörögtek, sztrájkoltak és tüntettek az emberek. Vagy fent Král’ován, Besztercebánya mellett, ahol a szomszéd faluban Radványban Sládkovié kesergett a szlovák nemzet sorsa felett, ma Gaucsik János szövetkezeti dolgozó 56 500 koronát keresett egy év alatt és még 31 mázsa gabonát. Azon a vidéken, ahonnan azelőtt talán a legtöbben hagyták el az országot. Olyan képviselői vannak most a népnek, mint a kráfovai szövetkezet elnöke Kovácsik Pál, aki társaival olyan lelkiismeretesen vezeti a szöyetkeVetet, hogy ilyen gazdag emberekké válnak a tagjai. Vagy Bartal Lajos, a kerületi nemzeti bizottság jelöltje, aki szövetkezetét a néppel együtt az elsők közé küzdötte fel. Milliomosok az emberek ma abban a faluban, ahol az Ipoly mentén talán a legjobban dúlt a hazátlanság, ahonnan Franciaországba évente 30—40 ember ment szezonmunkára. Kik ezek az emberek? — tesszük fel a kérdést. Kommunista harcokban megedződött képviselők és a kommunisták által nevelt pártonkivüli képviselők, akik minden erejükkel a népért küzdenek. Akiket három évvel ezelőtt azzal a tudattal választott a nép és ma is azzal a tudattal választja majd, hogy ismét szebb lesz az élet. Ezek az emberek, akik sokszor életük kockáztatásával a múltban és a jelenben is küzdöttek és küzdenek, hogy hazánkban soha ne legyen többé nincstelenség, hazátlanság, hogy minden ember érezze otthon magát ebben az országban és ne kelljen neki elhagyni azt a földet, ahol született. Egységesen a választások sikeréért A hasznosság érdekében Szövetkezeteink tagjai és az állami gazdaságok dolgozói első és legfontosabb feladatnak tartják a takarmányfélék időben való betakarítását. Ez annál is inkább fontos, mivel az állatállomány hasznosságának a növelése elsősorban is a jó minőségű takarmánytól függ. Tudják ezt az alsószeli szövetkezet tagjai is. S most minden igyekezetükkel arra törekednek, hogy takarmányukat időben és jó minőségű állapotban takarítsák be. Elhatározták, hogy az összes takarmányt, szárítókon fogják szárítani. A minőség érdekében pedig úgy tervezik, hogy a lucerna és a hereféléket még virágzás előtt kaszálják le, ami annyit jelent, hogy egy hektár takarmány ezer liter tej termelését biztosítja. Lomhán fordul a Losonc—ipoly sági autóbusz a bussai megállóhoz. Idősebb néni ügyeskedik elsőnek a kitáruló ajtóhoz, utána kitömött táskával villogószemű menyecske perdül a jegykiadó elé. Mindketten Mulyadra kérnek jegyet. — Megyek a lányomhoz — kezdi a néni, mert jól esik neki, ha mások is tudják útja célját. De hogy ne csak önmagát szórakoztassa, hát odafordul a fiatalasszony felé. — Hát te merre, lelkem? — Már haza — válaszolt szinte csilingelve a megszólított — itt jártam a faluban bevásárolni. — Már hogy mondhatsz olyat, hogy a faluban? Hát hogy volna ez falu — adja a sértődöttet a bussai őslakos. — Hisz van itt minden ügy, mint a nagyvárosban. Van itt orvos, polgári iskola, mészárszék, meg annyi bolt, hogy jobban kaphatsz itt mindent, mint az én lánykoromban Losoncon, vagy Ipolyságon. Hisz nem semmiért jöttök ide vásárolni. Még' moziba is ide jártok. Hát ha még a park megnyílik, meg a hangszóró is beszélni kezd. Ogy bizony, lelkem. Várossá épült már ez a mi falunk — mondja szinte egyszuszra a néni. A dicsekvészáporra mosoly lopakodik az utasok szája szögletébe. Aztán ai egyik hamiskásan odaszól: — Tudja mama, valamit mégis elhallgatott. Azt, hogy van maguknak egy Szudickijuk is a járáson. — Nem tagadom én, már mér tagadnám. Hisz a mi falunkból való, — pereg mint az orsó a néni nyelve. — Ismeri ám öt az egész környék. Ё.рр azért jelölték a kerületi nemzeti bizottságba. Az autóbuszban még tovább folyik a terefere és az ellesett beszélgetés még csak fokozza kíváncsiságomat. Most már irány mielőbb a kékkői JNB. A nemrég épült hatalmas épületben zajos az élet, mint a megbolygatott méhkasban. Szudicki alelnököt is csak pár szóra tudjuk „elcsípni“. Sok a tennivaló, hisz a mindennapi munkán kívül 11 községben kell bemutatkoznia a választói előtt. Arra a kérdésre, hogy mi a terve, szintén csak röviden válaszol. — Nehéz azt aprólékosan már most elmondani. De általában az. hogy a dolgozók kezdeményezésére támaszkodva minden faluban megvalósítani a fejlesztési tervben kitűzött feladatokat. Persze ehhez alaposan meg kell ismernem az egyes községek, szövetkezetek és egyének problémáit. £s ezt már meg is kezdtem a bemutatkozások alkalmával. Ok elmondják problémáikat, én szintén, hogy mit szeretnék megvalósítani. így kölcsönös a bemutatkozás. -ti. Újabb EFSZ-ek a kongresszus napjaiban Azokban a napokban, amikor dolgozóink nagy figyelemmel kísérték a SZLKP kongresszusának tárgyalásait, több helyről jelentették: „Kis- és középgazdáink szövetkezetét alakítottak .,.” A királyhelmeci járás minden községében, van már szövetkezet, mert Szinyér község 14 kis- és középgazdája is a szövetkezet megalakítása mellett döntött. *** Rajecká Lesnán, a zsolnai kerületben 15 kis- és középgazda a kongreszszus előestjén szövetkezetét alakított. 170 hektáron kezdik meg a közös gazdálkodást. *** Szombaton este a szobránci járás Priekopa községben 15 kis- és középgazda lépett a közös gazdálkodás útjára. A szövetkezet elnökévé Zornin Miklós 4 hektáros példás gazdát választották. *»* 4 Szilvás községben, a terebesi járásban 14 gazda alakított szövetkezetét. Az új szövetkezet 178 hektiron kezdi meg a gazdálkodást szövetkezeti alapon. A röcei járás Kopráš községében megalakult új szövetkezet tagjai táviratban közölték a SZLKP kongreszszusának résztvevőivel, hogy április 25-én 14 kis- és középgazda határozott a szövetkezet megalakítása mellett. Az új szövetkezet 105 hektáron fog gazdálkodni. Kamerun állam szakszervezeti küldötte Bratislavában. Nem engedjük Tik-tak, tik-tak ... Ketyeg a kis óra, múlnak a percek, órák és a napok — rohan az idő. S te ember — az új élet alkotója — ezt közömbösnek tartod? Ugye nem! szebb, jobb legyen a holnap — a mi holnapunk! Igen, a miénk: a dolgozóké! Oh, mily boldog az ember, hogy magáénak vallhatja a mát és a holnapot. Lehet ennél nagyobb kincs számunkra? Nem! Ez a mi legdrágább kincsünk. S ezt a kincset védjük, mint szemünk fényét. Hogy mivel? Két dolgos kezünkkel: a munkával. Ez a mi fegyverünk. Nem az atombomba, mint a kapitalista uraké! Mi építeni akarunk, nem rombolni mint ők .... Igaz, csak akarnak. De mi nem engedjük. Nem, soha! Ezért dolgozunk. Ezért határoztuk el, hogy mindenből magasan túlszárnyaljuk beadási kötelezettségünket. S ezt nemcsak mondjuk, hanem aszerint is cselekszünk. Már ezidáig is beadtunk a tervezett 41 217 kg hús helyett 43.052 kg-ot, az előírt 55160 tojás helyett 44 280 darabot, s rövidesen teljesítjük a tervezett 75 940 liter tejet is. Nem dicsekszünk — a valóságról beszélünk. Azzal, hogy már elvégeztük a cukorrépa első kapálását, csak azt szeretnénk bizonyítani: békés holnapunk, új életünk megvalósítója az ember s a munka! Baly Kálmán, az ipolyviski EFSZ könyvelője A leleszi EFSZ tagjai soha nem látott igyekezettel dolgoztak a háromemeletes magtáron. Ezt az igyekezetét fokozta az a kötelezettségvállalás, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére tettek. Ezen ígéretüket valóra is váltották és az 50 vagonos magtár felépítését 20 nappal megrövidítették. Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnöke, a hazánkban több napot töltött lengyel kormányküldöttség vezetője baráti beszélgetést folytat V. Široký miniszterelnökkel. Mindnyájunk ügyében „Nők, üzemek dolgozói, ifjúság, a városok és falvak többi lakossága! A nemzeti bizottságba való választások alkalmából tegyetek hazafias kötelezettségvállalásokat és szervezzétek meg a cukorrépa egyeléséhez szükséges segítséget! Nőbizottságok tagjai és falvamk többi asszonyai! Naponta gondosan kövessétek és ellenőrizzétek községeitekben a cukorrépa gondozására fordított munkák menetét és a nemzeti bizottságokkal együtt segítsetek a cukorrépa gyors kiegyelésének biztosításában." Ezeket a sorokat a cukorrépatermelőkhöz, az ország lakosságához, főleg a nőkhöz és az ifjúsághoz intézett három miniszter felhívásában olvassuk. S amikor járjuk falvainkat, beszélgetünk a szántó-vető parasztokkal, örömmel állapítjuk meg: földműveseink nagyrésze magáévá tette a felhívást. Ezt láttuk a minap a bodi EF5Z- ben is. A bodi szövetkezet tagjai ugyan már a múlt évben szép eredményt értek el a cukorrépa termelésében. Csallóköz „fehér aranyából” 365 mázsát termeltek hektáronként. Ez évben még szebb eredményre számítanak. Már a talaj előkészítésénél gondoltak a bő termésre. Istállótrágyat hektáronként 400 mázsát, 2 mázsa szuperfoszfátot és 2 mázsa kálisót adtak a földnek. De ezzel még nem ért véget a tápanyagellátás. A vegetációs időszak alatt további műtrágyázást, trágyalével való öntözést hajtanak végre. Ez mind olyan intézkedés, amely sokszorosan kamatozik. Tavaly például 31 ezer korona bevételnél 6200 korona volt a befektetés. Ha figyelembe vesszük, hogy a jutalék értéke a szövetkezetben 6,20 korona volt munkaegységenként, úgy könnyű kiszámítani, hogy. 7 hektár cukorrépa termése 4166,06 munkaegység után járó jutalék kifizetését tette lehetővé. A jól előkészített talajban szépen díszük a bodaiak cukorrépája. A sarabolást már elvégezték. Most az egyelés mielőbbi elvégzését tartják szem előtt. Kovács József, a szövetkezet elnöke mint mindig, most is komoly versenytársa a szövetkezet tagjainak a cukorrépa egyelésében. Jó lesz tehát vigyázni versenytársának Menyhárt Ferinek, hogy le ne maradjon! A bodaiak igyekezete nem lesz hiábavaló. Tavaly rádiót kaptak jutalmul a jól végzett munkáért. Ha továbbra is úgy halad a munka mint eddig, a jutalom ez évben sem marad el. De nemcsak a jutalomért igyekeznek a boda'ak, hanem: mindnyájunk érdekében, valamint azért a soksok kicsi gyermekért, akiknek kávéját édesíti majd a csallóközi „fehér aranyból” készült cukor. Cs. Sándor Erzsébet, Dunaszerdahtly Sarabolnak Szlovákiai méretben 95,1 százalékra teljesítettük » cukorrépa fokozott vetési tervét. A besztercebányai kerületben 129, a kassaiban 96,8, a pozsonyiban pedig 96,4 százalékra. A tornaijai járás hanvai szövetkezetében 450 mázsás hozamot akarnak elérni. A cukorrépa sarabolását már elvégezték és nagy gondot fordítanak a kártevők elleni védelemre. A párkányi szövetkezet ez évben első ízben vetett 5 hektáron cukorrépát. A répa szépen kikelt. Már elvégezték a sarabolását. A nyitrai kerület fiataljai 280 hektár cukorrépa gondozását vállalták. Megtagadják a katonáskodást a francia fiatalok Egyre több olyan francia fiatal tagadja meg a Speidel tábornok parancsnoksága alatt álló francia katonai egységekben a szolgálatot, akinek apját a nácik a megszállás idejében kivégezték. A katonai szolgálatot megtagadó fiatalok száma már száznegyvenegy, azután, hogy legutóbb Andre Gaspard párizsi fiatalember csatlakozott a mozgalomhoz: Gaspard ■ apját a német fasiszták lángszóróval ölték meg, amikor a fogolytáborból : szökni akart. 1 Május 4-én 141-en írták alá a fran. cia köztársasági elnökhöz intézett i levelet, megtagadva a katonáskodást ■ Speidel parancsnoksága alatt.
