Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-05 / 18. szám

2 yfzatŕad Földműves 1957. május 8 Д szövetkezetek fejlesztése -a mezőgazdaság alapvető feladata (Folytatás az 1. oldalról.) Szlovákia népgazdasága fejlesztésé­nek egyik legsúlyosabb problémája jelenleg és a következő években is ä mezőgazdaság. Szlovákiában a CSKP X. kongresszu­sa óta a mezőgazdasági termelés több mint 14 százalékkal növekedett. Lé­nyegesen gyorsabban növekedett a piaci termelés, főleg azonban az álla­mi alapokra juttatott beadások, ame­lyek csaknem egyharmaddal nagyob­bak, mint azelőtt. A második ötéves tervben el kell érnünk a mezőgazdasági termelés 39,8 százalékos növekedését, ebből a nö­vényi termelés 34,9 és az állattenyész­tési termelés 47,1 százalékkal való növekedését. Ebben az ötéves tervben a szocialista szektornak döntő túlsúlyba kell ke­rülnie a falvakon is. A termelés nö­velésének és a szövetkezetek fejlesz­tésének feladatait nem lehet elszige­telten értelmezni, hanem ellenkezőleg, az egyik a másiktól függ és a kettő együtt alkotja a szocializmus felépí­tésének fő politikai-gazdasági felté­telét hazánkban. Amint az egységes földművesszö­vetkezetek és az egyénileg gazdálko­dó parasztok gazdálkodásának eddigi eredményeiből látható, az EFSZ-ek nemcsak a mezőgazdasági termelés fő termékeiben érnek el magasabb ho­zamokat, hanem jobb hozamokat biz­tosítanak az ipari növényeknél is és lényegesen nagvobb mennyiségű ter­ményt adnak el az államnak. Az egy hektárra eső átlagos hoza­mokban a következő eredményeket érjük el: Búzából az EFSZ-ek 21,3 mázsa, a magánszektor 14,6 mázsa, árpából az EFSZ-ek 20,1 mázsa, a magánszektor 18 mázsa, cukorrépából az EFSZ-ek 201,2 mázsa, a magánszektor 191,6 mázsa. Kukoricából és burgonyából ugyan a magánszektor hozamai valamivel nagyobbak, de ennek ellenére az egy­séges földművesszövetkezetek arány­talanul nagyobb piaci mennyiséget szállítanak. így a kukoricával bevetett egy hek­tár földről az egységes földműves­szövetkezetek 10,6 mázsát, a magán­­szektor 7,3 mázsát adnak be, árpából az EFSZ-ek 16,5 mázsát, a magán­szektor 11,5 mázsát, marhahúsból az EFSZ-ek 55 kg-ot — a magánszektor 49 kg-ot. Ha a termékek piaci mennyiségét átszámítjuk az egész földterületre — az EFSZ-ek egy hektárról átlagosan 11,1 mázsa burgonyát — a magán­­szektor 2,56 mázsát, cukorrépából az EFSZ-ek 7,26 mázsát — a magánszek­tor 2,17 mázsát, kukoricából az EFSZ- ek 2,58 mázsát — a magánszektor 0,99 mázsát szolgáltat be. A parasztok többségének az EFSZ- be való megnyerése nélkül nem tel­jesítenénk a CSKP X. kongresszusának feladatait. Így az EFSZ-ek tovább­fejlesztése nálunk gazdasági és poli­tikai szükségességgé válik. A termelésben, az egységes föld­művesszövetkezetek fejlesztésében és megszilárdításában elért eredmények nem felelnek meg lehetőségeinknek, elmaradnak a második ötéves terv feladatai mögött és népünk életszín­vonala tervszerű emelése mögött. Az SZLKP két évvel ezelőtt tartott legutóbbi kongresszusa óta 1957. ápri­lis 24-ig Szlovákiában 333 egységes földművesszövetkezet alakult, ame­lyekbe 5965 kis- és középparaszt lé­pett be. A meglevő szövetkezetekbe 7126 földműves lépett be. A szövet­kezeti szektor földalapja ezen időszak alatt 88 253 hektár mezőgazdasági földdel gyarapodott. Április 24-ig Szlovákiában 1753 EFSZ-ünk van, ame­lyek a mintaalapszabályzat .szerint működnek és 96 381 mezőgazdasági üzemet foglalnak magukban. Az EFSZ- ek 807 509 hektár mezőgazdasági föl­dön gazdálkodnak, ami 33,5 százalékát képviseli a kerületileg tervezett üze­mek földjének. Az egységes földmű­vesszövetkezetekben a munkaegység értéke az utolsó három év alatt 15,32 koronáról 18,94 koronára növekedett, beleszámítva a természetbeni jutal­mazásokat is. Az EFSZ-ek építésében kétségtelenül elértünk sikereket, de ezek a részleges sikerek nem elégít­hetnek ki teljesen bennünket. A CSKP országos konferenciája által kitűzött feladat teljesítése érdekében már az 1957—1958-as években a kö­vetkezőket kell elérni. 1. Az egységes földművesszövetke­zetek földalapjának és taglétszámá­nak lényeges növekedését a kis- és középparasztok megnyerésével, a szö­vetkezeti termelés lényegesen maga­sabb színvonalának elérésével egy­idejűleg. 2. A mezőgazdasági termelés növe­lése valmennyi tartalékának felhasz­nálásával, főleg a földalap jobb kiak­názásával és a természeti feltételek­be való beavatkozással hatékonyab­ban kell felhasználnunk a termelés fokozásának eszközeit. 3. Épp úgy mint az iparban, a me­zőgazdaságban is el kell érnünk a termelés fokozását, minőségének ja­vítását és olcsóbbá tételét, lényege­­sen meg kell javítani a kerületi és járási nemzeti bizottságok irányító tevékenységét. 4. Az egységes földművesszövetke­zetek fejlesztéséért vívott harc fő súlypontját a falura kell áthelyez­nünk, e harcba be kell kapcsolnunk az SZLKP összes falusi szervezeteit. A szocialista forradalom befejezése a falvakon valamennyi kommunista fel­adata az üzemekben, iskolákban, gaz­dasági és állami szervekben; a Nem­zeti Front valamennyi részének, az egész munkásosztálynak, a haladó parasztságnak és a dolgozó értelmi­ség valamennyi tagjának feladata. 5. Meg kell javítani a mezőgazda­­sági dolgozók körében végzett káder­munkát és a dolgozókról való gon­doskodást, ami végeredményben el­dönti sikereinket. Az egységes földművesszövetkezetek építésében első helyre állítjuk a párt politikai munkáját a falvakon, első­sorban a párt falusi szervezeteinek munkáját. Alapszervezeteink tömeg­politikai munkája olyan alap, amely­re biztosan építhetünk. Ezt a kérdést gyakran elhanyagoljuk. Főleg a járási pártbizottságok mun­kájában gyakran inkább a szak- és gazdasági részproblémákat biztosítják és oldják meg elsősorban. Ezzel a falvakon a JNB-t és HNB-t közvetle­nül helyettesítik a falusi szervezetek­ben és a parasztok körében végzett tömegpolitikai és nevelőmunka rová­sára. Pártunk munkájának ez a gyakor­lata azt okozza, hogy az SZLKP egyes falusi szerveztei nem képezik az egységes földművesszövetkezetek ala­kításának és megszilárdításának mag­­vát és támaszát. A michalovcei, sob­­rancei, trebišovi és más járások ta­pasztalatai nagyon világosan mutat­ják, hogy ahol a járási pártbizottság figyelmét elsősorban az SZLKP falusi szervezeteiben lévő kommunisták ne­velésre irányította és arra, hogy első­sorban az SZLKP falusi szervezetének tagjait nyerje meg az egységes föld­művesszövetkezetek fejlesztése gon­dolatának, ott sikereket értek el a kö­zépparasztoknak a szövetkezeti gaz­dálkodásra való megnyerésében is. A jelenlegi időszakban főleg Szlo­vákiában az EFSZ-ek fejlesztéséért vívott harc túlnyomó részt a közép­parasztság megnyeréséért folytatott politikai harcot jelent, főleg ha fi­gyelembe vesszük hogy a 3,5 hektár­tól 15 hektárig terjedő üzemek a me­zőgazdasági földek több mint 855 ezer hektárján gazdálkodnak, ami a föl­deknek több mint 50 százalékát teszi ki, amelyen eddigelé még egyénileg gazdálkodó parasztok gazdálkodnak. Annak ellenére, hogy általánosan elismerik a középparasztok EFSZ-ek­­be való megnyerésének helyességét, ezen a téren az előző két évben elért eredmények egyáltalán nem kielégí­tőé k. Elsősorban a középparaszt megnye­rése az EFSZ-be fontos nekünk. De emellett főleg politikai szempontból fontos, hogy valamennyi munkás tá­mogassa az EFSZ-ek fejlesztéséért folyó küzdelmet. A falun lakó munká­soktól megköveteljük, hogy főleg fe­leségeik lépjenek be a szövetkezetbe és hogy valamennyi munkás az EFSZ fejlesztésének politikai támasza le­gyen. Ezért megnyerjük azokat a munkásokat, akiknek tulajdonában nagyobb földterület van, és községük­ben mezőgazdasági munkaerőhiány van. Továbbá meg fogjuk nyerni azo­kat . a munkás elvtársakat, akikre szükségünk van, mint a termelés szervezőire, traktorosokra, javítókra vagy más speciális munkákra. Nem­csak a pártnak, hanem az üzemi szak­­szervezeteknek is kötelessége, hogy minden a faluban lakó munkást meg­nyerjenek a szövetkezet alakításának lelkes agitátorává. Az EFSZ-ek fejlesztéséről való gon­doskodás azonban nem jelenti azt, hogy elhanyagoljuk a mezőgazdasági termelés általános fejlesztését, minő­ségének javítását és olcsóbbá tételét, beleszámítva az egyénileg gazdálkudó parasztokat és az állami gazdaságo­kat. Ellenkezőleg: a mezőgazdasági szakaszon dolgozóknak világosan tu­­datosítaniok kell, hogy- az egyénileg gazdálkodó parasztok mezoyazdasagi termelésének növelésére, minőségé­nek megjavítására és olcsóbbá tételé­re irányuló összes politikai, anyagi és szervezési intézkedések szükségesek, de nem hoznának tartós hatást, ha e feladatokat nem kapcsolnánk egybe az egységes földművesszövetkezetek egyidejű fejlesztésével. A kongresszusi beszámoló ezután kifejti a további feladatokat, amelyek a mezőgazdasági termelés növelésé­nek, minősége megjavításának és ol­csóbbá tételének teljesítéséhez szük­ségesek. Elsősorban a földalap teljes kihasz­nálásáról és a szántóföldterületek to­vábbi bővítéséről van szó. E feladat fontosságát hangsúlyozza az a tény is, hogy Szlovákiában egy lakosra csak 47 ár szántóföld esik. Szükséges to­vábbá biztosítani a mezőgazdasági termelés helyes struktúráját és irá­nyát, befejezni a tudományosan alá­támasztott rajonízálást és megjavítani a mezőgazdasági termelés tervezésé­nek rendszerét. Rendkívüli figyelmet kell szentelni a cukorrépahozamok növelésének és a cukorrépa vetésterületei további ki­­terjesztésének is. A beszámoló em­lékeztet arra, hogy a cukorrépater­melés tervének nem teljesítése és en­nek következtében a cukortermelés nem teljesítése 1956-ban népgazdasá­gunknak jelentős nehézséget okozott. Tekintettel erre a tapasztalatra, a cu­­korrépateirmelés feladatait 1957-ben rendkívül komolyan kell venni. A cu­korrépatermelés biztosításához nem elegendő csupán szerződésileg lekötni a szükséges területeket. Az egész agrotechnikai szolgálatnak és ezen belül a cukorgyárak egronómusszol­­gálatának is rendkívüli gondossággal kell figyelemmel kísérnie a talajelő­készítést a cukorrépa számára, a ve­tőmagvak előkészítését és biztosítá­sát, az idejében végzett kiegyelést, kapálást, a kártevők elleni védekezést és a betakarítást. A beszámoló részletesen foglalkozik a gép- és traktorállomások munkájá­val és megállapítja, hogy az elért po­zitív eredmények ellenére a gép- és traktorállomások nem teljesítik kö­vetkezetesen továbbra sem fő felada­tukat — az egységes földművesszö­vetkezetek termelése lényeges növe­lésének biztosítását. A tervezés, ju­talmazás, az irányítás és a prémiumok eddigi módszere a gép- és traktorál­lomásokon nem felel meg teljesen e célnak és szükséges lesz, hogy a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal a Szlovák Tudomá­nyos Akadémiával együtt hamarosan a már eddig nyert tapasztalatok alap­ján a tervezés, irányítás és a jutal­mazás olyan rendszerét javasolja a gép- és traktorállomásokon, amely összhangban áll a gép- és traktorállo­mások fő feladatával. A beszámoló hangsúlyozza az agro-A szombat délelőtti ülésen szólalt fel Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, a CSKP KB küldött­ségének vezetője, aki sok sikert kí­vánt — a küldöttség nevében — a kongresszus tárgyalásának és a szo­cialista építés szlovákiai feladatainak megvalósításában végzett munkának. Foglalkozott Csehszlovákia Kommu­nista Pártja politikájának egyes alap­vető kérdéseivel és a soron levő fel­adatokkal köztársaságunk szocialista építésében. Közölte a kongresszussal, hogy a CSKP KB az egész párthoz és a néphez fordul javaslatokkal, hogyan részletezzük és valósítjuk meg a to­vábbiakban az országos konferencia határozatait. Dolgozóinknak így lehe­tőségük nyílik, hogy kifejezhessék véleményüket, hogyan teljesítik a ha-­­tározatokat és milyen javaslatokat tehetnek további megvalósításuk ér­dekében. — Ha a dolgozó nép széleskörűen tudja érvényre juttatni képeségeit és akaratat — mondotta Novotný elv­társ —, akkor átérzi azt is, hogy je­lentős és főtényezö, melytől egész társadalmunk felépítése függ. A falvakról szólva kijelentette: — A falvakon fejlesztjük a szocialista szövetkezeti mezőgazdaságot és új szövetkezeteket alakítunk. A parasz­tok naponta győződnek meg arról, hogy a szövetkezetbe való belépés és a közös gazdálkodás nemcsak a több­nómusszolgálat helyes, széthelyezésé­­nek szükségességét is, főleg a nagy EFSZ-ekben, a GTÁ-ok gépállományá­nak jobb kihasználását, a gépek he­lyesebb szétosztását a GTÁ-kra és a kapásnövények sorközi művelése, az ipari növények, a nedvdús takarmá­nyok, a rétek és legelők rendezése, gépesítésének megjavítását. E helyen főleg a kukoricaszár silózásának óriási előnyéire mutat rá a beszámoló. Mi­vel a kukoricaszárakat nem silózzuk idejében, ezáltal tápdús takarmánytól fosztunk meg mintegy 150—200 ezer szarvasmarhát. A beszámoló további része rámutat az állattenyésztési termelés nagy fel­adataira, amelynek kulcsproblémája a szarvasmarhatenyésztés, > főlég a ki­váló minőségű tehenek számának nö­velése. Az állattenyésztési termelés feladatai teljesítésének érdekében szükséges, hogy alapjaiban oldjuk meg a takarmánytermelést és olyan mennyiségű jóminőségű takarmányt készítsünk, amely teljesen fedezni tudja a gazdasági állatállományok és az állatok hasznossága növelésének fokozott követelményeit. Arról van szó, hogy komplex intézkedéseket valósítsunk meg a réteken és legelő­kön, valamint a szántóföldeken ter­melt takarmány növelésére. A kongresszusi beszámoló továbbá kitűzi az állami gazdaságok jelentős feladatait a termelés intenzitásának fokozásában és a mezőgazdaság szö­vetkezeti átépítésének folyamatában, valamint kitűzi az erdőgazdasági dol­gozók feladatait is. A beszámoló kü­lönös figyelmet szentel a begyűjtés kérdéseinek. Ezzel kapcsolatban rá­mutat arra, hogy általánosan ismert tény, hogy a mezőgazdasági termé­kek begyűjtésének eddigi növekedése A beszámoló további része a szlo­vákiai iskolák fejlesztésével és a fia­talok nevelésvel foglalkozik. Különö­sen a politechnikai nevelésnek és a szakiskolák építésének jelentőségét hangsúlyozza. A tudománynak Szlováikában való fejlődésével kapcsolatban a beszámoló kiemeli, hogy fokozni kell a párt be­folyását a tudományra; a kommunis­ták és pártszervezetek munkáját az ideológiai és politikai nevelői munka fokozására kell fordítani, nagyobb figyelmet kell szentelni a fiatal dol­gozók nevelésének, erőnket és eszkö­zeinket elsősorban azon problémák megoldására kell összpontosítanunk, amelyek kulcsfontosságúak a gazda­ság és a kultúra fejlődése és magának a tudománynak a fejlődése szempont­jából. A továbbiakban a beszámoló elemzi irodalmi életünknek egyes kérdéseit, majd képzőművészetünk, a népi mű­vészi alkotás fejlődésével foglalkozik és kiemeli a SĽUK- és a Lúčnica­­együttes érdemeit. A beszámoló további része a szlo­vák nemzeti szervek jogkörének bő­vítésével foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy nem véletlen, hogy ma került sor a decentralizáló intézkedésekre és termelést teszi lehetővé, hanem a fal­vak magasabb életszínvonalát is biz­tosítja. Az állam jelentős anyagi esz­közöket fordít a mezőgazdaság gépe­sítésére, amely lehetővé teszi, hogy a parasztok jobban műveljék meg a földet, fokozzák a mezőgazdasági ter­melés intenzitását és megszűnjék a parasztok évszázados robotmunkája. A falvak új életmódja és fejlődésük lehetőségei azt eredménylezik, hogy fokozatosan eltűnik a város és a falu közötti múltbeli különbség. A mező­­gazdasági szövetkezeti mozgalom fej­lesztésével egyidejűleg erősítjük a munkások és parasztok szövetségét, amely népi demokratikus rendszerünk alappillére. Mindez növeli a dolgozók aktivitá­sát és kezdeményezését, erőt ad rend­szerünknek, rendszerünk szilárdságá­nak biztosítéka. Mi nem térünk olyan kétes kísérletek és példák útjára ha­zánkban, amelyek idegenek életünktől. Ügyelünk természetesen arra is, hogy ne térjünk el a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség alapelvei-' tői. Saját tapasztalattainkból, saját feltételeinkből, munkásosztályunk és nemzeteink hagyományaiból indulunk ki. Népünk boldog jeiene és még ör— vendetesebb jövője bizonyítéka annak, hogy a szocializmust csak az elvszerü­­ség és marxizmus-leninizmushoz való hűség alapján építhetjük sikerrel. Novotný elvtárs a továbbiakban megemlékezett azokról a nagyarányú változásokról, amelyek Szlovákiában végbementek. — Mindazok a sikerek —- mondotta —, amelyeket a szocia­lista rendszer építésében elértünk, nem halad arányosan lakosságunk vá­sárlóerejének fokozódásával és ezért a közellátást szolgáló állami élelmi­szeralapokat jelentős mértékben be­hozatallal kell fedeznünk. A begyűjtés helyzete még mindig kedvezőtler amiatt, hogy számos fontos termék­ben nem teljesítjük saját forrásaink­ból a begyűjtési feladatokat az év fo­lyamán egyenletesen és néhány ter­méknél el sem érjük a begyűjtés év: tervének teljesítését. Ennek az álla­potnak oka az, hogy főleg az egyé­nileg gazdálkodó parasztok nagy ré­sze rendszeresen elmarad a termelési feladatok teljesítésében és azután s beadásokban is. Csak egy példára mutatok rá. Az egyénileg gazdálkodó parasztok elma­radása a kötelező tejbeadásban 1956- ban összesen 107 millió litert tett ki. emellett ennek több mint fele. az 5—15 hektárra terjedő földterülettel rendelkező parasztokra esik, ahol hiányoznak a tehénállományok. Az idén is 1957. január 1-ig a tervezett tehénállományt csak 78 százalékra tartották be. A termelésben és a begyűjtésben előforduló eddigi fogyatékosságok ki­küszöbölésére lényegesen javítani kell valamennyi fokú nemzeti bizottság és a begyűjtési apparátus irányitó é. szervező tevékenységét. A begyűjté:, apparátusban egyszerűsíteni kell az adminisztrálást és felesleges részét kiküszöbölni, és a munka súlypont­ját a falvakon az összes beadók kö­rében végzett szervező tevékenységre kell helyezni; nem szabad megeléged­ni a begyűjtés globális teljesítésével, hanem a dolgozókat nagyobb felelős­ségre kell rávenni a terv teljesítésé­ért valamennyi termékfajtban és mu­tatóban. a szlovák nemzeti szervek jogkörének bővítésére. Beszéde befejező részében Bacílek elvtárs foglalkozott a párt előtt álló feladatokkal, valamint azokkal a prob­lémákkal, amelyek ideológiai téren el­lenséges elméleteket igyekeznek a párt soraiba becsempészni. Nemcsak felvetette ezeket, hanem rámutatott az előttünk álló feladatok megvalósí­tása szükségességére is. — Köztársa­ságunk szocialista építésében csak azért érhettünk el gyönyörű eredmé­nyeket, mert a széles népi tömegek mozgalmát pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja irányította. A dol­gozók minden törekvése pártunk ve­zetésével egy célt követ — a szocia­lizmus felépítését hazánkban. — Sok akadályt leküzdtünk már, nem egy nehéz feladatot teljesítet­tünk. Nincs kétségünk affelől, hogy Szlovákia Kommunista Pártja — az egységes CSKP harci osztaga — a mai kongresszuson kitűzött feladatokat is teljesíti. Harcra és munkára fel népi demok­ratikus köztársaságunk további szi­lárdításáért, — a szocializmus építé­séért — a békéért és népünk jólé­téért — fejezte be beszámolóját Ba­cílek elvtárs. elválaszthatatlanul összefüggnek a cse­hek és a szlovákok szilárd egységé^ vei, egész népünk egységére épülnek. A csehek és a szlovákok egysége, nemzeteink népének szilárdsága és tömörsége volt az alapkő, amelyre Csehszlovákia Kommunista Pártja po­litikáját építette. Szlovákia e szocia­lista építés és a helyes nemzetiségi politika alapján mély változásokon ment keresztül. A gazdaságilag elma­radott ország fejlettiparú és kultúrájú országgá változik. Ezzel megszüntet­jük a cseh és szlovák országrészek és népek közti gazdasági, politikai és kul­turális különbségeket. Szlovákia kultúrélete eddig soha nem tapasztalt méretekben fejlődik. Szlovákiai kultúrájával jelentős mér­tékben gazdagítja nemzeteink életét, ezért nagy jelentőséggel bír nemze­teink számára. Gazdagítja életünket és megteremti a közös, fejlettebb' szocialista kultúrát. Engedjék meg — mondotta befeje­zőjében —, hogy Csehszlovákia Kom­munista Pártjának Központi Bizottsá­ga nevében ama szilárd meggyőződé­semnek adjak kifejezést, hogy Szloe vákia Kommunista Pártja, mint a szlo­vákiai dolgozók harci osztaga, még bátrabban és elszántabban folytatja országunk szocialista építése irányvo­nalának megvalósítását és teljesítését. (A küldöttek gyakran szakították félbe tapssal Novotný elvtárs beszédét, a végén tapsvihar közepette éltették Csehszlovákia Kommunista Pártját.) Hűen a leninizmushoz és forradalmi hagyományainkhoz, biztosítjuk a szocializmus győzelmét hazánkban Az iskolákat, a tudományt és a kultúrát állítsuk a szocialista nevelés szolgálatába

Next

/
Thumbnails
Contents