Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-28 / 17. szám
7. április 28. JzalHfd Földműves ľ ACS JUZSEF: GYAPJÚPÉNZ — ütöttek, vertek, azért. — Tiltakozom: — harson a csendőr. A tárgyalás nem jut előbbre. Hiába a Lsürés-csavarás, hiába a keresztkérdések zápora, a legény védekezésének utolsó mondata: — Megvertek. Vallomásra kényszentettek. A tárgyalás megfeneklik. Az ember tekintete sötét foltokat éjt a teremre, s mikor a bírák külön szobába vonulnak, felzúg sírón a hangja. — A pénzem! T? élóra múltával a bírák meghoz■L zák a döntést. A tárgyalást vezető bíró ünnepélyesen kijelenti. — Tekintettel a kézzelfogható bizonyítékok hiányára, a vádat elejtjük! Az emberből felszakad valami káromlás-féle s meg semmisülten esik ki a tárgyalóteremből. A folyosón a legény hozzátartozói vigyorognak a szemébe. Mintha azt mondanák: no ugye, okos ez a mi gyerekünk! Kíntól, izzadságtól kimerültén tér vissza a falujába. Nem lát, nem hall, a fülébe zúg valami, léptei a fejében zakatolnak. A kapuban ocsúdik valamelyest, ahol a felesége karjába kapaszkodik és a várakozó Lábassal egyszerre kérdik. — Na, mi van? — Semmi. A tárgyalást elejtették bizonyíték híján. A pénz oda. Lábas az arcába vájja körmeit s az ujjal közül les Bíró Lajosra gyanítóan, rágalmazón és ordítva fut el, az embert pocskondiázva. — Bitang! ... Bitang!... Az embernek ökölbe szorul a keze s tán utána istenedne a pocskondiázónak, ha a kapuban nem csendesítene a kerékpáros kisbíró és nem mondaná. — Az adó miatt gyöttem. Fizess! — Elég! — sikoltja az asszony. — Kuss! — formed rá az ember az asszonyra és az arcába súlyt. Л z asszony a földre zuhan. Az ember átlép a testén és vérbeborult szemmel nyargal a kertbe. Ott csendesül és pillantása befogja a mezőt. Nem hajt hullámokat a szél a búzában, mégis mintha tengert látna, tengerben derékig állna, amely szívja, vonzza befelé. Leborul a fűre a juhok mellé! DtNES GYÖRGY: ЪЬциб a mimic Kemények vagyunk, iíjak, erősek, dübörög alattunk a föld, szívünk nag.V-nagy tavaszi áradás, szemünk az égre tündököl. Lobogó vér csapdos ereinkben, ajkunkról sistereg a dal, csupa buzdulás bennünk az élet, boldog ma, aki fiatal. Május első, vörösló tüzfolyam, sodró, hatalmas mozdulás! Teljesül benned hitünk győzelme, s nem allhat elénk semmi gát. Nem ronthatja el szívünk verését fogesikorgatók rút hada, nekünk terem a rög, a barna hant, s csillagot gyújt az éjszaka. Ez a május, óh ez is a miénk és forróbb, mint a délkörök, roppant erők acélos kapcsa ez, mély, mint a tenger és örök. Zászlóvivők zúdulnak előre, szemükben színes fénypatak, van, aki győzni tanul ellenünk? mert elsodorják e hadak. Május eisö, virágos lobogó, rügyekbe duzzadó remény! Felcsap az ár és végighömpölyög a vérharmatos földtekén. Békét kiált az ifjúság; erős hangja a kék egekig száll, és győz az élet a halál felett, minden nép egymásra talál. Főpincérek, óhl VALAHOGY mindig különös tisztelettel viseltettem a pincérek, — azon emberekkel szemben, akik készséggel segédkeznek kedvre derítésünkben. Amíg mi pihenünk, társalgunk, és a munka kötöttségétől felszabadulva érezzük magunkat, addig ők dolgoznak. Elsősorban ez az, amiért rokonszenvet éreztem velük szemben. S ekkor jöt egy udvariatlan ember. Dunaszerdahelyen, az Ötéves terv vendéglő főpincéreként végzi kevésrebecsült., és köztiszteletnek nem örvendő munkáját. Ő aztán méltán bemutatkozott, a „szakmabeliek” és a RaJ nagyobb dicsőségére. Sőt le is vizsgázott. Biztos vagyok, hogy nemcsak előttem, sokak, mondhatnám mindenki előtt már. Udvariatlansága példátlan. Nemcsak hogy elviselni, de felette elnézni is lehetetlen. Az szinte természetes, hogy 12 óra előtt egy perccel ebédkiszolgálás nincs, s utána rendezik az étlapokat, s a fel-le szaladgáló négy, azaz négy pincér egyikét sem tudod rábírni arra, hogy szánja meg a te»autóbuszra siető lelkedet, mert ők „kötelességüket” teljesítik: szaladgálnak. Most csak úgy. céltalanul. Hisz vendég csak sgykettő akad. De jön az igazi. A főnök. Hozzászerénykedsz. Szinte alig ejtve a szavakat kíváncsiskodsz, hogy időben kb. hogy lehet mérni a várakozást. Hisz sietsz. Talán félórád van. Nem, a felelet nem késik. Bár ne is jött volna. Válogatott udvariatlansággal találod magad — kedves szenvedő alanyszembe. A hangszínek legsejtelmesebb tónusaiból csak az hiányzik még, amit egyébként úgyis kiolvasol; hogy: ne pofázzon! ÉS EZEN A NAPON, április 11-én, nagyon szégyeltem magam. Szégyeltem ön helyett, Lakatos István, aki — amint hallom — elég gyakran megfeledkezik a társas együttélés íratlan szabályáról. őszintén sajnáltam azt a két fiatalembert, akik valószínű mint tanoncok az ön kezei alatt válnak a szakma *eljesjogú polgáraivá. (Talán lesz elég önerejük arra, hogy az „idősebbek” és az „elöljárók” példamutatása riasztó legyen számukra.) FELTÉTELEZEM, hogy nem áll udvariassági versenyben. S ha közvetlen felettesei, köztük a RaJ igazgatósaga nem tudna jeles dolgairól — me'yek Szerdahely számára közismertek — készséggel kívánom, hogy csak egy hétre legyenek az Ön vendégei. Mindössze néhány szavam volt ónhoz, Lakatos főpincér, annak idején. Még most is a tehetetlen düh és a szégyenérzet fog el, ha útszéli h:mghordozására gondolok. S ha mégis azt súgná valami bennem, hogy hátha udna emberségesen is viselkedni, kérem, ne akarja, hogy mások pironkodj-mak maga miatt! Mert minden csalódoits^g ellenére egyet mégis megjegyeznek majd ezek a „pironkodók”: Soha nem tévesztik össze a becsületes és emberséges kiszolgálást az olyannal, mint az öné, Lakatos István főpincér! Lapunk áprilisi számában rövid cikkben ismertettük az efcecsi színjátszók sikeres fellépését „A vadorzó felesége" című darabbal. A képen a színdarab szereplői láthatók MÍKSZÄTH KÁLMÁN: Milyenek a választók , ,,.r .*-•*■•* II. Az asszony a kapuban várja az zí urát és kisírt szemmel fürkészi, jót olvashatna le róla De az ember an csak, mint délben volt. Hiába it benne a reménység szikrája, nem t az más, mint parányi csillag hul- 3. Felizzott és beleveszett a semmibe, esteledik. tz ökröket szekérbe fogja, tarlót jt. Messze a földje, a mérésnél a iy táblák peremén hasítottat neki. m bánja. Olyan a paraszt, mint az éje, felemelik az egyik darabról és rnyedt vállal, lehúzó fővel másikon gy tovább. izánt másnap, harmadnap, a hét nden napján, mert ha nem ezt tenné, gyapjúpénz elvesztésébe tán meg is vorodna. S miiéi mélyebbre ereszke■ az időben, árnál ingerültebb. Lelsmerete állanóó civódásban a falu elvével. Azt kerepelik, hogy ö lopta a pénzt, elrejette a csűrben, vagy sta pléhdobozbm a hídlás ай. Lábas üdítette meg zt a hangot akinek 'énzét hozta velna, s akit nvst szét,ne, ha kezébe kapaňthatň. Я ózza a lábd a barázdáim, az ég kékje a Uvegó sürüj mintha resztett jüggöry lenne, vnszolja a i tét, s ha erejét összeszedi niég pat- 1 tgat is az ostorával. S eyszercsak szerezzen, mert valiki belmarkol a lába. Ijedten fordul meg s szembe ýlja magát a kajlitátapúkisbíróval. — Mit akarsz l ölen? - fojt ódik a ngja. — Nem találtalak othon. Utánad Нет. Az adó miatt. Az embert minthi f?ónvágnák és őst karikák guruinán szét a szebből. — A szereticsétlensérn nem tud- Ljk? — Tudjuk. — Akkor? — Fizess! Az ember földhöz v>a az ostorát káromkodik. Kézebeapja a fejét nyüszöl. A kisbíró VI tudja, mivé legyen. Elmenjen, nt aki eleget tt kötelességének, w maradjon? itározni nincs ideje, bokrok közül gazda felesége iparkk a földekre, abál és a kezében Italos levelet bogtat. — Lajos! Bíró Laji Fogj be es iza. A tolvaj megvarzonnal a vasba! Az ember keze lehula gyapjupénz vesztése óta elöszöiosolyog, elő:ör bomlik neki színen mező. Mintt ma születne s a vpan rnég semi,gonoszság nem ér örül, hogy él, iqy dolgozhat, hogykében ki virulit a bizakodás mag Az ekét boldogan iö a székerdeikbe. és hazahajt. rizóratájt a vái*n van, a csendörségen. Ug<z a vasaltnadigú, jényescsizmájpnesterféle ül•ti le. Pillanatig md hagyja, aztán zcnnyolcévesforma yhes legénnyel in be. — Ez volt a tetti Ügy moccan a fejűit aki semmi,1 sem tud. Nézi a, a füstösbőrüt, bogárszeműt, a ősei s a forró арок emléke, in-a térde közé jutja a legényt. lébe markol és ziszegi: — Agyonvágjalal A fiú reszket ési válaszol.- Megyünk a nőhöz — mondja ' csendőr. >lz ember vissza! a pénztárcáját, kint a gyerek fen mozdulatát ényképezik. Hogjpncli ki a pénzárcut, hogyan tat helyére egy näsikat. I döf aló éiunka, de a gaz•a türelmesen ifinél mindent s ,tikor végeznek, hangon kérdi:- Mi lesz a pl? Visszakapom? — A legény fit beismert. — Megvan?- Nincs mee a járásbírósági árgyaiás után rfl- A legény apjálak jó két lova Az ember köpen jár, derűsebb, hangulatosabb L az asszonnyal Héj átkozik is, a tettes megvan, i pénz is те, a tárgyalás csak jmolyán nélkülien forma. Az összeaet * a zsebében érezni, vagy äz á tudná a derekalj liati, számol i Jön a tleB szelek jönnek, J s az főzések beálltával térdig érő a elí- a csizma, neki is. a gyeréknfi feleségnek is. De kell a pénz rts• adóra. A házon a5 udvaron, a mohos fafedelű t'хй, bizakodás lehellete, melyet az tekintete melegít. S ha jönnek a szomszédok, hogy mi van a p előkerült a tettes, mi van az Bel, о hangulatosan felel. _ a pén?ze*cben van. — Hol? — A bírócsaк menni kell érte. \av válása kérdésekre minduntalan és Akinek s megy hátra a csűr möi a juhok legelésznek. A választások előtt két nappal a következő sürgönyt kaptam mint jelölt a kerületbeli szabadelvű párt elnökétől: „Induljon ez esti vonattal, de okvetlenül hozzon dohányengedélyt Gelencsér Mihály részére. Ettől függ minden.” Elég baj az. Mikor a sürgönyt kaptam, két óra múlt délután. Ilyenkor már nincs a miniszteri búrokban senki. Ha minden ettől függ, hát minden elveszett. Legfeljebb azt tehettem még, írtam egy érzékeny levelet Wekerlének, hogy ha az életem kedves neki, hát adjanak sürgönyileg dohányültetési engedélyt bizonyos Gelencsér Mihály részére. Ne menjenek oda üres kézzel. Este felültem a vasútra, éjfélkor értem oda, lefeküdtem a vendéglőben és aludtam egyet. Reggel nagy kopogtatás ébresztett ajtómon. — Ki az? Mi az? — Én vagyok — szólt egy kenetteljes hang — Gelencsér Mihály. — Gelencsér Mihály? Aha. maga az? Beeresztettem. Egy köpcös, potrohos alak gurult be, kékpitykés dolmányban, bőrfoltokkal kilarkázott nadrágban, két kis gyereket tölva maga előtt. Nagy bajusza csur-Símogatja őket, játszik a kossal, szeretetéuel abrakolja, mert hasznos jószág. Mióta szövetkezet van a faluban, csak így tudja tartani magát, a jufiok jövedelméből. C az egyik napon a csűr mögött ‘-J találja meg Lábas, aki lebitangolta. Engesztelő érzései kergetik ide, hogy békiiljön. — Ne haragudj — pislog zavartan — tudod, a pénz nagyon kéne. Bocsáss meg1 a mocskos számnak. Az ember szemelgeti Lábast, vonagló száját, maszatos arcát, tépett öltözékét, trágyaleves bakancsát s annak felismerésében, hogy ö sem viselkedett volna különben, megbdcsátón válaszolja. — A pénz megvan. Mi is megvagyunk. Önkéntelen is a mezőre pillantanak. Tarlók, meg búzakeresztek fel az erdőig, mind a szövetkezeté. Valahol messze, ahol ég a földdel csókolózik, van az övék. Félön, szemérmesen bújik meg az óriás lábánál. Összevillan a tekintetük és szívből mosolyognak. Ez a mosoly járja át az embert napjában, ezt a mosolyt csalja az arcára mostanában a felröppenő madarak suhanása, a levegőben s a kertek alján úszó ökörnyál, az öszszagú élet. Ez a melegítő, kedvet csiholó mosoly ragyogja be az arcát akkor is, amikor a tárgyalás napján a városba indul. A bugyellárisba tizenkét koronát tesz, ennyibe kerül az autóbusz. Ennyit tesz bele, de négyezret hoz haza, ez andalítja a városba s a járásbíróság folyosóján. A folyosón sokan várakoznaks Cigarettáznak, pipáznak, vagy az izgalomban feszesen, kimérten lépegetnek. Megérkeznek a csendőrök is a legénynyel és pontban tizenegyórakor beszólítják őket. Tfírsonnyal bevont asztal. Középen ül a bíró, oldalán a né pbír ókkal. Balra az ügyész készül, jobbrara védőügyvéd padja üres. Elhangzik a vádbeszéd, eközben a bírák a jegyzőkönyvben lapozgatnak. Aztán a tárgyalást vezető bíró kérdéseket ad fel a legénynek. A fiú mindenre csökönyösen „nem" -mel válaszol. Nem ö húzta ki a gazda zsebéből a pénztárcát, 8 azt a folyó partján találta, onnan vitte haza. Az embernek forrósodik a halántéka, a vére úgy ömlik szét az erekben, hogy égeti a testét. Elfelejtkezik arról, hogy tárgyalóteremben van, megkapja a legényt, és vadul megrázza. — Hazudsz! A csendörségen mindent beösmertél! — Engedj el! — fúj a legény. A bíró rázza a csengőt, míg a rend helyre nem áll és folyik tovább a tárgyalás. — A jegyzőkönyvben benne a vallomás! — szól a bíró. — Kikény szerit ett ék belőlem — védekezik a legény. — Hogyan? — Megvertek. Az emberben megbillen a világ. A legény nem vall, a vádat nem ismeri el. — Lépjen be a csendőr! — így a bíró. A csendőr részletezi, megvilágítja a tolvajlás hátterét. Füszerüzletben fogták el a tettest, kezében a pénztárcával, melyben a gazda irományait találták. A jelek arra vallanak, hogy a fiú a tolvaj, különben az őrsön részletes vallomást tett. góra állt, szemei, arca, még a tokája is ragyogott az örömtől. — Ezek az unokáim, nagyságos jelölt úr ... A legkisebb unokáim ... Csókoljatok kezet gyerekek, a nagyságos úrnak, a mi legnagyobb jótevőnknek. Az egyik egy mályva-rózsákból kötött bokrétát nyújtott át betanított susogással, amelyből persze egy szót sem lehetett érteni. —•. Hát megkapta? — kérdem. — Megjött az éjjel, kezét csókolom, telegráfon. Bizony" nagy Isten áldása rajtam, nagy jót tett velem a nagyságos úr. Nem is felejtem el holtig, még az imádságomba is beleszövöm a becses úri perszónáját. — Hát csak aggyon aztán az isten jó termést1 — Iszen persze Minden az Istentől függ. meg a finánctól. Nagy hálákodás mellett búcsúzott el. Nem is láttam többet ökegyelmét, csak E választás után itt Pesten. A választáson tudniillik megbuktam és elszontyolodva jöttem haza a kerületből. A sok átvirrasztott éj és a tivornyák után egy mélyet, kesrveset aludtam odahaza. Reggel kopogtatás ébresztett fel az ajtómon. — Ki az? Mi az? — Én vagyok — szólt egy kenetteljes hang — Gelencsér Mihály. Rosszul esett most ez a név, de víg ábrázatot vágtam hozzá. Ejh. ne tudják meg a kerületben, hogy nagyon le va- 1 gyök verve. — Hozta Isten, édes Gelencsér bácsi, t No mi a baj? — Nagy baj van, kérem alásan. — Ugyan? — Elvették a dohányengedélyemet... . Visszavették. t Bántam is én már most — de már ( csak szokásból tetettem a megütődést. — Ugyan? És miféle alapon? — Amiért a szélsőbali jelöltre sza-’ vaztam. j — Micsoda? Hát nem énrám szava. zott kegyelmed? — Nem; amoda szavaztam. Erre aztán rögtön elvették tőlem íz engedélyt. Nagy bosszúsan megvakarta a fejét i Gelencsér Mihály. — Hát már most mit csináljak? — 1 gondoltam magamban — felülök a vasútra és felutazom az én kedves jó. tevömhöz. Itt is vagyok, kérem alássan, c hogy hát ha már felkötöttük a kolompot, ne maradjon annyiba. Most már i a nagyságos űr becsülete forog ám . kockán... Olyan bolond jó ember vagyok, hogy * ezt is elismertem neki, s megígértem, i hogy majd beszélek Wekerlével —- mire megint nagy hálálkodás közt csoszogott i ki Gelencsér Mihály uram. ... Hanem hát csak azt várja Wekerle, hogy én beszélik vele. Pozsonyi esték (Részlet) Ballagok hallgatag házak során, átölel ólmos karjával az este. Az emberek sietve, . behúzott nyakkal megelőznek. Az utca végén kékes fény villan, munkások a síneket hegesztik. Komor, óriási árnyékuk a fölszedett kövekre fekszik. Ha villamos jön, félreállnak és várnak némán, mozdulatlan, mint barna tölgyek erdők alján, a szélzörgette, rőt avarban. Mint karcsú aranyoszlopok, remegve ragyognak a fények az esőtől kövér vén Dunán A híd vaskorlátján át nézek lefelé. Egyedül vagyok. Túl a parton lányos füzek zöldje vár fölöttük vörös az ég, a táj. Tavasz van. Valami részeg, bohókús vágy kondit riadót szívemben: torkomban kalapál. C sitit от e szilaj vad csikót, de hiába vetek rá féket, rohanó víz fölött nyugtot nem talál, — a béklyóban is csak riígkapál. Csend, éjfél, csillagok. A város pihenni tér. Szűk sikátorok kopott macskakövén kopog a léptem s játszik a fény egy álmos kirakat párás üvegén. OSZVALD ÁRPÁC
