Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-21 / 16. szám
.987. április 21, sfzatŕaef Földműves ľ Leninnél a Kremlben 1921 NOVEMBERÉNEK utolsó napái... Moszkvában a Szakszervezetek láza oszloptermében az első kormány:ósági mezőgazdasági kongresszus érekezík... A kongresszuson nagy volt a lelkeleciés. De ez érthető is: a szovjet►rszág győzedelmesen fejezte be a háwrút a külföldi intervenciósok és fetérgárdista ellenforradalmárok ellen; »evezették az új gazdasági politikát, alun az egész gabonafölösleg kötelező »eszolgáltatását felváltották a terményidó rendszerével; általános fellendülés <ezdődött a mezőgazdaságban; a párt js kormány hozzáfogott, hogy az DSZSZSZK-ban új földtörvényt dolgozzon ki. A kongresszus küldöttei hangot adtak forró óhajuknak, hogy hallhassák Vlagyimir Iljics Lenint, tanácskozhassanak vele a mezőgazdaság fejlődésének útjairól, a földtörvényről. Azután panaszkodni kezdtek: a háborúban elhanyagolt földeket benőtte a gaz, 'sok a szűzföld. Lenin egyetértett a parasztokkal. — Igen — mondt^ — a faeke nem tud eltartani bennüket. Az ipar most kezd mezőgazdasági gépeket gyártani — ekéket, vető- és aratógépeket. Legelőször a gépkölcsönzőállomásokat akarjuk ezekkel ellátni, hogy minél több gazdaságnak segíthessünk. Hamarosan traktoraink is lesznek ... VLAGYIMIR ILJICS nagyon részletesen kikérdezte a parasztokat arról, ho-gyan kereskednek a falun a szövetkezetek, megmagyarázta, miért kevés az áru. — S a szovjethatalom, hogyan dolgozik a vidéken? — kérdezte Lenin. — Gyengén, — felelték a parasztok — néhány vezető rossz útra tért, pálinkát iszik. Hozzáfogtak, hogy összeállítsanak egy küldöttséget, amely majd meglátogatja V. I. Lenint a Kremlben és meghívja őt a kongresszusra. Nehéz feladatnak bizonyult a küldöttség összeállítása: valamennyien szerették volna meglátogatni Iljicset. Hosszú viták és élénk eszmecserék után végre is megválasztották a küldöttséget, amelynek én is tagja lettem. A KONGRESSZUS MEGBÍZOTT minket: jól kérdezzük ki Lenint mindarról, ami kapcsolatban van a mezőgazdasággal és különösképpen az új földtörvénnyel. Ezenkívül a küldöttek lelkünkre kötötték: — Okvetlenül hívják meg Vlagyimir Iljicset a kongresszusra és kérjék meg, hogy szólaljon fel. De úgy hívják meg, hogy biztosan eljöjjön... November 29-én küldöttségünk elindult a Kremlbe. Mondanom sem kell, milyen izgalommal vártuk ezt a találkozást Leninnel — nagy tanítónkkal és vezetőnkkel, a kommunista párt és a szovjet állam vezetőjével. Hosszasan vitattuk egymás között, mit kérdezzünk és hogyan kérdezzünk, hogyan tudjuk a legjobban megjegyezni mindazt, amit ő nekünk mond. Éppen fordítva történt minden: Lenin nagyon aprólékosan kikérdezte a parasztokat, a kongresszusi küldöttség tagjait... Ott álltunk a népbiztossági tanács elnökének fogadótermében. Egyszer csak kinyílt Lenin dolgozószobájának ajtaja. A küszöbön — Vlagyimir Iljics. Örömmel üdvözölt minket, kezet fogott a küldöttség minden tagjával és behívott minket munkaszobájába. Nem is ült le íróasztalához, hanem le-föl járkált a szobában, vagy leült hol az egyik, hol a másik küldött mellé. — Hogyan gondolják, fel tudjuk lendíteni a mezőgazdaságot, ha a régi módon dolgozunk? — kérdezte Vlagyimir Iljics. A PARASZTKÜLDÖTTEK egyöntetűen felelték, hogy nem szabad visszatérni a régihez. — Én is azt gondolom — a régihez visszatérni nem szabad — mondta Lenin élénken. — A tudományt kell a parasztság segítségére hívni. Mintagazdaságokat kell szervezni, paraszti földeken kísérleti telepeket kell létesíteni és a gyakorlatban kell meggyőzni a parasztokat a mezőgazdaság tudományos művelésének előnyéről. Ezt mondva, figyelmesen végigtekintett a jelenlevőkön és megkérdezte: — És maguk, elvtársak, hogyan gondolkodnak erről? A parasztok egyetértettek Leninnel. —■ Az ilyen vezetőket könyörtelenül el kell űzni — mondta Vlagyimir Iljics. — Mi a városból a legjobbakat fogjuk falura küldeni — munkásokat, a párt tagjait. Egy másodpercre elgondolkodott, majd a parasztokhoz fordult és határozottan hozzáfűzte: — VEGYENEK CSAK RÉSZT minél tevékenyebben a társadalmi életben. Már sok jel bizonyítja, hogy a parasztság körében egyre mélyebb és általánosabb a törekvés a gazdaság átszervezésére, a mezőgazdasági kultúra fellendítésére. El kell érnünk, hogy minél gyakrabban rendezzenek nálunk olyan mezőgazdasági kongresszusokat, mint ez az önöké, s hogy a kongresszusok munkájának eredményei a legközelebbi jövőben a gyakorlatban már megmutatkozzanak. Ha a javulás, amely már nagymértékben megkezdődött, áthatja kivétel nélkül valamennyi kormányzóságunkat, akkor gyorsabban tudjuk legyőzni az éhséget és gyorsabban tudjuk ténylegesen megjavítani a paraszti gazdaságot. Vlagyimir Iljics odament az íróasztalhoz, kihúzta a fiókot és kivette belőle a parasztkongresszusok és gyűlések jegyzőkönyveinek és határozatainak gondosan összehajtogatott iratcsomóit, parasztok leveleit, amelyek az ország minden részéből érkeztek hozzá. Lenin részleteket olvasott fel nekünk ezekből a dokumentumokból. — Ez — mondta, — egy szibériai paraszt levele, ákombákomokkal van írva, de nagy, országos dologról szól... Mindenütt megkezdődött a fellendülés, nagyon fontos, hogy maguk a parasz-’ tok vegyenek benne részt. AHOGY EBBEN a pillanatban Leninre néztünk, lehetetlen volt nem észrevennünk, mennyire megbecsüli az egyszerű emberek leveleit, milyen nagy fontosságot tulajdonít nekik — országos jelentőséget. Teljesen megfeledkeztünk zavarunkról, amely a beszélgetés elején hatalmába kerített bennünket, megjegyeztem, hogy egy dolog, ha mi beszélünk erről, s más dolog, ha erről Lenin elvtárs szól: mindenki Lenin szavát várja. — Jól van, mondják meg a kongresszus küldötteinek, hogy elmegyek — mosolygott Vlagyimir Iljics. ... Két órával ezután az emlékezetes beszélgetés után a Kermlben, mindnyájan forró szeretettel üdvözöltük Lenint, amikor megjelent kongresszusunk szónoki emelvényén. (Részletek Sz. M. Birjukov, T913-as párttag írásából. Pravda, 1956. április 15.) SZERGEJ JESZENYIN: LENIN S szólt a néphez s elvitte új világ vizéhez: Számolj le — úgy mond — végzeteddel ragadd meg sorsod két kezeddel, mert nincs kiút és nem lehet, csak tenhatalmad — szovjeted!... (Részlet) S meghalt... Mi sírunk csöndesen, de vígasz-e a múzsa millióknak? Agyú-titánok felzokognak utolsó dísz-tűz zúg el messze fenn ... Lenin, a megmentőnk halott. De nekik, kiket itt hagyott, hogy vasbetonná edzzék sárba fulladt, zajló, vergődő országunkat, hiába mondod, hogy Lenin halott. Komor, mélységes gyászon át szívükbe fojtva könnyet, bánatot: Lenin ügyét ők építik tovább. (Madarász Emil fordítása) MACS JÓZSEF: GYAPJÚPÉNZ I. Az ember elhagyja a felvásárlózí központ épületét és nyújtja a lábait. Az autóbusz tizenegykor indul a főtérről. Napos, meleg az idő, kezét a zsebére szorítja, s ujjaival százasokban turkál, amelyet birkagyapjúért kapott. Siet az utcán, s nem néz a kirakatokba, nem néz fel sem, leütött fővel halad a megállóhoz. Az egyik utca sarkán falujabelije botlik belé, hangjától ijed a lelke. — Mennyit kaptál, hé? Felröppen a szeme az ismerős arcra és zsebéhez kapva feleli: — Négyet. — Százban vagy ezerben? — Ezerben — mondja rekedten, mert az összeg fojtja, amely ólommá nehezedik a kabátjában. Az ismerős irigykedő pillantással megy tovább, ö pedig ijedtséggel és félelemmel a torkában siet a főtérre. A keze nem libbm lejjebb az összegről, rátapad, összeforr vele. S valahányszor csak megtapintja a puha papírokat, az ártatlan szemű juhok bágyadnak rá, amelyek alig egy éve vannak az udvarában. Igénytelenek és hasznosak. Napjában beérik a kert füvével. Most nyírta meg őket elsőízben, s lám, a felvásárlók kétezret fizettek a gyapjúért, a másik kettő gazdatársaié. A főtéren verebek {űrödnek a porban, a pádon vidékiek ülnek, szunyókálnak, sokan közülük tarisznyát bontanak és esznek. A szalonna és a kenyér nyúlt gyűjt a szájába, kordul a gyomra. Enni, vásárolni kellene valamit, bár az összeg kerek, felváltani, apróra bontani még egy százast sincs ereje. Amint így töpreng az éhségcsillapítás valamilyen módján, fogatlan asszony böki meg a hátát. T/egye fel, ' döjét. . lelkem, a zsebken -— Hol van? A porba ijed a tekintete. Felmarkolja a rongydarabot. Köszönésfélét motyog a figyelmeztető asszonynak és benyit az élelmiszerboltba. Kiflit kér kettőt és az otthonról hozott aprópénzzel fizet. A négyezerhez nem nyúl, azt egészében kell hazavinni. A kisfiúnak ruha kell és cipő, az asszoynak is ruha, neki is ruha, az összeghez nem szabad nyúlni. A péksüteménybe harap és kibódulva az üzletből, a téren a toronyórára pillant. Néhány perccel múlt tizenegy. Az autóbusz a másik oldalról lustán zökken a megállóhoz. Az utasok lehetnek vagy százan, haza kell menni. Az ajtóhoz tör. Durva morajlás örvénylik nyomában. Mind a két kezével kapaszkodik az ajtóba, különben elsodornák, de mivel az összeg megint félelemmel vegyes aggodalmat ébreszt, egyik kezét a zsebére szorítja. Csuromvizesen az izzadságtól kapaszkodik a lépcsőre és megveszi a jegyet. Még egy félórát vár aztán az autóbusz elindul. TJely nem jutott, erősen kell ka“ paszkodni hazáig. A faluban nem találkozik senkivel. Fehérre meszelt házak világítanak a napra boruló felhő alatt, a kapuban kutyák ásítanak, az árokban tyúkok, csibék kapirgálnak. Az ablak függönye ellibben, mielőtt a kaput benyitná, és a felesége szalad elé. A haja kontyba tűzve, testét vászonruha fedi, melyből nyaka és térdkalácsa kivillan. — Mennyit hoztál, apjok? — kérdi mosollyal és belékarol az emberébe, úgy mennek a konyhába. — Négyet — válaszolja megelégedéssel az ember. £s a keze ismét a zsebére fordul. — Mutasd csak, nézzem! Az ember kiemeli a tárcát. Megsáppad. A színe barna a bugyelárisnak, az övé meg inkább kékes volt. Felnyitja a tárcát és elejti. Téglalapalakúra vagdalt újságpapírokkal tele. Л/Гegkapaszkodik a szék karjában ■‘■'■L nyögve a díványra roskad. Mintha a megsemmisülés pillanatát élné, fogja a fejét és csak nyög fájdalmasan, vonagló arccal, szólni nem bír. Az asszony a földrehulló pénztárcára sikolt és zokogva borul az ember vállára. — Hol a pénz? Mit csináltál vele? — Nem tudom. — Ellopták tőled. — El. De hogy hol? bért is mintha fejbeütötték volna. Könnyben, sóhajokban, jajdulásokban telnek a percek, az órák, mintha föld szakadt volna rájuk s most a halált hozó reménytelenségben várnák, mintha hétholdnyi földjüket cipelné el valaki s ők nézik a tettest, látják, de mozdulni, segítségért kiáltani képtelenek. Kétóratájt nyílik az ajtó és Lábas jön be. — No, hoztad a pénzt? V álasz helyett az asszony sír fel, az ember sötéten néz a földre. — Mi történt? — Ellopták. Az ember szava koppant most a csendre. Lábas azzal jött a szomszédhoz, hogy megköszöni a segítségét, amiért a pénzét hazahozta s most, hogy kisült, a pénz oda, gonoszán villog a szeme és arcára a hitetlenség foltjai rajzolódnak. — Mit csináltál a pénzemmel? — Ellopták, mondtam — hadarja az ember felindultan, mert nem jó beszélni, hallgatni jó szótalan. Meg aztán a gyanúsítás érzése sem kellemes ilyen hangulatban. — Ellopták? — csepeg Lábasból a gúny s mind az eszébe villan, amit az összegen vásárolni akart, egyre hajtogatja, ismételgeti az „ellopták“-okát, hogy az ember káromkodva felugrik és megkapja a Lábos torkát. — Azt hiszed, rászorultam valamikor is a pénzedre, te gazfajzat — rázza Lábast, s hogy ez az összecsapás nem kívánt vért, az csak annak köszönhető, hogy az asszony idejében közéjük pattan. — Van-e jó eszetek, egy csapásra két bajt csinálni? — jajgatja az aszszony és az emberét a díványra hemperíti. Lábas meg az elveszett pénzére gondolva kivágja az ajtót és hazáig ordítja. — Bitang! ... Bitang! ... A nyitott ajtón visszaáramlik a sértő, megalázó ordibálás, s ha az asszony nem tartóztatná az urát, utána rohanna és a hátába vágná a vasvillát. Aztán a Lábas csapta zaj szétfröcscsen a házakra. Az ember asztalhoz ül és enni kér. Az asszony szoknyája alsó szélével törölgeti a szemét, de olyan, mintha vastag forrást tömnének el földdel, mihelyst leveszi a szeméről, potyognak nyomban a könnyei. Kínnal-keservvel odateszi a babot s az ember mer belőle. — Mitévők leszünk? Az ember vonogatja a vállát. — Miből teremtünk pénzt? — Semmiből. Az isten is teremtett már semmiből, az ember mért ne teremthetne? — Jaj, jaj. Ez a gyerek. Meg te is rongyos vagy. — Kender terem, meg szátva is van. Kezdjük elölről. Az asszony felzokog, az ember belebámul a fazékba. Első házasságára gondol, meg a frontra, a háborúra. Első feleségét német gránát vágta agyon a csűrben, itthon sem volt, koporsója mellé sem ülhetett, csak mikor Oroszországból hazakerült, bukdácsolt ki a temetőbe és helyezett el egy csokorra való virágot a fejfánál. Rongyosan, betegen tért haza és itthon sem volt semmi. A ház kiégett, a berendezést szétlopták ... Végiggondolni milyen nehéz ezt az életet s végiggondolni nem is tudja, mert nyílik az ajtó és Károly bácsi jön be. Ijedten, haragosan. — Hát te még mindig itthon? — Hol lennék? — A városban. A pénzünk után. Mint borúra a derű, mint felhőre a napsugár, úgy gyújtja meg ez a néhány szó a reményt. Hiszen a pénz még előkerülhet. A gondban, bajban elfelejtett erre gondolni. Kapja magára a kabátot és fut az útkereszteződésre, a megállóhoz. A megállónál fehérhajú ismeretlen öregember várakozik csupán, türelmetlenségét hol az árok partjára teszi, hol az úton le s fel sétálva koptatja. Az autóbusz jóformán meg sem áll, csak csendesedik, s ők bent is vannak. A városban elég otthonos. Alig száll ki a főtéren és már a csendórségen is van. Elmondja, miért jött, mikor ment be a pénzért, hol járt az indulásig. Az őrmester hallgatja, hallgatja, majd mikor az ember mondani többet már nem tud, írógéphez ül, papírost csúsztat bele. — Kezdje elölről! — Megint? — Természetesen. Az ember csavargatja a fejét, aztán kezdi újra, pontról pontra a történetet, olykor megszakadnak a szavai, olykor pedig elfogynak s ilyenkor segítő kérdésekre van szükség. Végül a jegyzőkönyv elkészül. JDelejáradt a mondókába, álmos, szerencsére ismét kerül egy busz, amelyen hazamehet. Milyen jó, hogy óránként jár ki a faluba! (Folytatjuk) Keresztrejtvény Vízszintes: 1. A költő születési helye. 13. Oktat. 14. Csókom. 16. Nélküle nem jó az étel. 18. A költő egyik versének címe. 19. Darvas József. 20. Mindennek ez az ... 22. Idegen szóval, a levegő. 23. A penész rokona. 24. Női név. 25. Ezt kérjük, ha bemegyünk a vendéglőbe. 27. Súlymérték. 28. Vissza: Rosszat tesz, ék. hiány. 29. Vízben van. 30. Atomféle. 32. Vonat eleje. 33. Helyhatározó, második betű hiány. 34. Ebből nem tudni, miről van szó! 36. Operákban van. 38. A gróf két széle. 39. A költő legjobb kötetének címe. 40 Egyszer nem vét. 42. Rohan. 43. Van aki... 44. Azonos mássalhangzók. 45. Nyelvtani meghatározás. 47. Kísértet eleje, meg a hátulja. 49. Vissza: névelő. 50. Nem le! 51. Város Szlovákiában ék hiány. 52. Ezt szeretnénk mindnyájan. 55. Női név. 56. MTI. 57. Kenderféle. 58. Ez az idő is az. 60. Elzuhan. 61. Az ábécében egymást követő betűk. 62. Az asszony munkája ez. 64. Nem nagy. 66. Gábor fele. 67. Forrasztáshoz használják. 68. Surány környéki falu. 70. Hát ez nem az! 71. A költő előző kötetének címe. . 29. A jó étel! 31. Magyarországi foiyó. 34. Majdnem: siess! 35. Személyes névmás, tárgyi eset. 36. Női név becézve, keverve. 37. Vissza: majdnem Liza. 41. Sürgős! 44. Déli nemzet. 46. Női név becézve, ék. hiányával. 48. Személyes névmás. 50. Takar. 53. Személyes névmás. 54. Sokszor válaszfalat képez. 58. A harang szava. 59. Ilyen szombat is van. 62: Nem a lánya. 63. Vissza: csúnya. 65. Tavaszkor sok van belőle. 67. Zsoltárírók egyikének névkezdöbetűi. 68. Kötőszó. 69. Lukanyénye eleje. 70. Duplázva: anya. — Merre jártál? Az ember gondolkodik. Látja magát kijönni a felvásárlótól, látja az ismerős arcot, a fogatlan asszonyt, aki elejtett zsebkendőjére figyelmezteti, de nem lesz okosabb. — En csak a pénzért jártam, meg a busznál. Az asszony nem kérdez többet: sír! Válla, keze, lába reszket s mikor a kis fiúk porosán, piszkosan beállít, csak még jobban fojtják a könnyek. Az em-EUggőleges: 2. Nem atom! 3. RIA keverve. 4. Női név. 5. Majdnem mind! 6. Kutat — keverve. 7. Növény testrésze. 8. Vizenyős helyen nő. 9. A karom kétharmad része! 10. Padláson akad Ilyen! 11. Lázár Miklós. 12. A költő neve. 15. A költő egy versének címe. 17. Régi. 19. Munka más néven. 21. Menyasszony. 23. A divat egyik oldala. 25. A költő egyik versének címe. 26. Egy másik versének címe. V. J. Rejtvény fejtők ! Beküldendő : május 4-ig a vízszintes 1., 18., 39., 71 és a függőleges 12., 15., 26. megfejtése. A megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki.
