Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-24 / 12. szám

1957. március 24. faltod Földműves i A FALU HANGJA Szülök, tcmUék, gdhéüek óvjátok az ifjúságot! in A február elején megtartott járási tanítói gyűléseken értékelték a CSKP határozatának teljesítését az iskolai munka színvonalának emeléséről. A konferenciákon arra a megállapításra jutottak, hogy az eredmények az okta­tási munka területén kielégítőéi', azonban lemaradtunk a nevelési feladatok teljesítésével. Hol a hiba ezen a téren? Ezt kutatták tanítói is, ahol a tanácskozáson közel 20 tanító cserélte ki véleményét. Ennek az értékes gyűlésnek 1—2 gondolatát szeretnénk tolmácsolni, melyek mind­nyájunkat érintenek, érdekelnek. A beszámolóban az iskolai ügyosz­tály vezetője rámutatott arra a tény­re, hogy ha eredményesen akarjuk ne­velni gyermekeinket, ismernünk kell azokat a formáló erőket, amelyek a gyermeki lélekre hatnak. Az iskolának, a családnak, a pionírszervezetnek és a művészeteknek egységes pedagógiai hatását kell lehetővé tenni. Ez az első lépés ezen az úton, melyet az ötéves terv a nevelés terén részünkre meg­szabott, mert a gyermek jellemét az egész társadalom formálja. A vezető­­szerep azonban kétségtelenül az isko­láé. Az iskolaügyi dolgozókra vár tehát elsősorban az a feladat, hogy megte­remtsék az iskola, a család, a pionír­szervezet, illetve a CSISZ közötti szo­ros kapcsolatot. Az egész társadalom, mindenki, aki hazáját .igazán szereti, fogja fel mélyen átérzett felelősség - a nagymegyeri járás ‘udattal ifjúságunk nevelésének kér­ллплпЬлчоепи lzA'jßl UCOClt, A hozzászólások során több tanító elvtárs kifogásolta, hogy a szülők sok esetben nem nevelik gyermekeiket ta­karékosságra, szerénységre. Gyakran tűrik geyrmekük feltűnő, ízléstelen öltözködését, és közben nem is tudják, hogy ezekkel a „kicsiségekkel" milyen nagy károkat okoznak az ifjúság jel­lemének nevelésében. A szülök néha nem is gondolják, hogy milyen rossz hatással van például a fiatal fiúra vagy lányra, ha a felnőt­tek szórakozásán részt vesz. Márpedig falvainkon igen gyakori látvány volt ez farsang idején. Mindenkinek tudo­másul kellene vennie, hogy az iskolai rendtartás értelmében a 15. életévet be nem töltött gyermek nem vehet részt táncmulatságon. Film, színház, hangverseny, vagy esztrád-előadást csakis a nappali órákban nézhet meg a tanulóifjúság, amennyiben az az ifjú­ság részére engedélyezett kultúrakció. Ugyanakkor pedig 18 éven aluli fia-A jő munka eredménye: 197 anyajuhtól 243 bárány A somorjai járás legjobb juhásza Patrnéiak József a jánosikovói EFSZ egyik tagja. Ezt bizonyítják azon eredmények, melyeket a juhtenyésztés terén és a kis bárányok elválasztásában elért. Ha a siker titkát keressük, megállapíthatjuk, hogy mindez a jó munka eredménye. Az említett szö­vetkezet stavropoli juhfajtát tenyészt. Ezt a finomgyapjas juh-fajtát a Szovjetunióból hoztuk hazánkba. Patrnéiak elvtárs mint jó szakember és szívvel-lélekkel dolgozó juhász minden igyekezetével azon van, hogy állatai a legnagyobb hasznot nyújtsák a szövetkezetnek. Az 1955-ös évi birkanyí­rás átlag 5,05 kg gyapjú volt. A múlt évi átlag 5,56 kg-ra emelkedett, így a múlt évben 1056 kg finom gyapjút adott be a szövetkezet. A kisbárányok nevelésében is szép eredményt ért el Patrnéiak elvtárs. 197 anyajuhtólf 243 bárányt választott el. Jó munkájáért a múlt évben a „legjobb dolgozó” jelvénnyel tűntették ki. F—7. 53 tehéntől 53 egészséges borjú IHH.IÍ talnak a vendéplátóipar nem adhat el alkoholt. A jövőben az iskolaügy dol­gozói a népi közigazgatás szerveivel és a szülőkkel közösen kell hogy meg­indítsák a harcot ezek, az ifjúság ne­velését annyira károsan befolyásoló hatások ellen. A hozzászólások nyomán felvetődött az olvasás kérdése is, amely megkö­veteli, hogy a ponyvairodalom ne ke­rüljön ifjúságunk kezébe, hanem ehe­lyett felkeltsük érdeklődésüket az ér­tékes irodalommal szemben, és az igazi kultúra iránti szomjúságot. Akinek kuitújigénye csak a felületes, olcsó, az érzeflfos, vagy a cinikus lelkületet árasztó individualista „konzum“-kul­­túra, arról igen nehezen képzelhető el, hogy kollektív szellemtől áthatott szocialista ember. Az ünnepi hangulatú ülést azzal a megnyugtató érzéssel hagytam el, hogy a nagymegyeri járás pedagógusai tisz­tán látják feladataikat. Az előttünk álló nevelési problémák megoldása mindannyiunk számára fontos, és ehhez szükség van a társadalom széles rétegeinek segítő kezére, mert peda­gógusaink csakis így érhetnek el mun­kájuk során tartós és mély eredmé­nyeket, így nevelhetnek gyermekeik­ből értékes, boldog embereket. Móz si Ferenc Követendő példa A nagyszarvasi EFSZ mind a múlt­ban, mind ezidén példásan teljesíti a beadást. Ez év első negyedében a ser­téshúst már csaknem száz százalékra teljesítették. Legjobban halad a tojás­beadás. Január hónapban például 532 darabbal lépték túl a tervezett be­adást. Jó példával járnak elő a nagyszarvai szövetkezet tagjai a háztáji gazdálko­dásból eredő beadás teljesítése terén is. Csölle Vince és Szerda István m+nd a tej, mind a tojásbeadást becsülete-A legjobb bizonyíték Napról napra növekedik levelezőink száma, és azt is hozzátehetjük, hogy egyre jobb, tartalmasabb levelek érkeznek szerkesztőségünkbe. Mindenesetre minden levelet nem tudunk leközölni teljes egészében, így az alábbiakban röviden közöljük levelezőink írásait: sen teljesíti. Zs—F Az állattenyésztés terén a múlt év­ben a csenkei EFSZ érte el a legszebb eredményeket. Például 53 tehéntől 53 egészséges borjút választottak el. Ezen eredmények elérésében nagy ér­demeket szerzett Mikóci József, Végh Ferenp és idősb. Vass Ferenc. A bor­jakat Stejmann-bódékban nevelték. Amikor a tehén már 7—8 hónapos vemhes volt, korlátozták a silótakar­mány fogyasztását és a borjazás előtt 6—8 héttel szárazállásra helyezték. Odaadó és szakértelemmel végzett munkájuk mind a hasznosság emelé­sében, mind az állattenyésztés fej­lesztésében nagy sikereket hozott. H—V A legszebb ajándék A budéjovicei kerület mező­­gazdasági dolgozói a legszebb ajándékot adják az EFSZ-ek III. országos kongresszusának. Március 17-ig ebben az évben 51 új szövetkezetei alakítottak. Sólyom László levelében a losonci járás szövetkeze­teiről ír. Megemlíti, hogy a múlt évben a járás szövetkezetei 338 kollektív és 60 egyéni szocialista kötelezettségvál­lalást tettek, melyeknek értéke 3 mil­lió 700 ezer korona volt. Ezen kötele­zettségvállalásokat nemcsak, hogy tel­jesítették, hanem magasan túl is szár­nyalták a szövetkezetek, éspedig 4 millió korona értékkel. A kötelezett­ségvállalások teljesítésében legjobb példát a maskovai, mulyadi, kalondai, pinci, panyidaróci, rappi, vilkei szö­vetkezet tagjai mutattak. Voltak azonban olyan szövetkezetek is, me­lyek lemaradtak a kötelezettségválla­lások teljesítésében, ilyenek a bolyi, divini, lehotai, lónyabányai szövetke­zetek. Ezeknél a szövetkezeteknél mindenesetre a kötelezettségvállalás nem teljesítése megmutatkozott a munkaegység értékén is. Illés Bertalan a bácskai szövetke­zet fejlődéséről ír. Többek között megemlíti, hogy Csernák János fia­tal CSISZ-tag az iparból hazatérve a szövetkezetben ta­lálta meg a helyét. A fiatal CSISZ-tag traktoros lett, munkáját becsüle­tesen végzi. Ez év­ben a CSISZ évzáró gyűlésén a szerve­zet tagjai az elnöki tisztséggel bízták meg. Működése alatt a CSISZ lelkes munkát végez. Ezidáig 12 községet lá­togattak meg színdarabbal és fellépé­sük mindenütt sikerrel járt. A fiatal CSISZ-tagok azonban nemcsak a kul­túra terén végeznek jó munkát, ha­nem becsületesen kiveszik a részüket a mezőgazdaság fejlesztéséből is. Köte­lezettséget vállaltak,. hogy a nyár fo­lyamán ledolgoznak 2000 brigádórát a falu szépítésénél és a szövetkezeti rrfcmkákban. Balga István csábi levelezőnk arról számol be, hogy milyen vígan töltötték a farsangot. Farsang vasárnapján például a luka­­nyényei CSEMADOK színjátszócso­portja a „Cigány” című színdarabbal, hétfőn a kővári színjátszócsoport a „Büszke páva” és kedden a dacsókeszi fiatalok a „Dankó Pista muzsikája” Csernák János című színdarabbal szórakoztatták a falu dolgozóit. — Három irányból, három községből jöttek a szocialista kultúra terjesztői, hogy munka után vigadjanak, szóra­kozzanak a becsületes dolgozó parasz­tok — fejezi be levelezőnk írását. Hankó József Vágsellyéröl szintén a farsangi viga­dalomról ír levelében: — A vágsellyei főldmüvesszövetkezet tagjai megelé­gedéssel hallgatták és nézték fiaikat, lányaikat, akik minden tudásukat lat­­bavetve szerepeltek. Örömük leírha­tatlan, — írja levelezőnk — hiszen több éven keresztül fiatalságunk nem foglalkozott a kultúra terjesztésével és ez bizony meglátszik falunk kultu­rális életén is. Az utóbbi lelkesedés azonban azt bizonyítja, hogy fiatal­jaink továbbra is terjesztői lesznek a kultúrának. Braunsteiner Mária hozzánk küldött első levelében a kö­vetkezőket írja: — Hosszantartó kór­házi ápolásban részesültem, s alkal­mam volt megfigyelni az orvosok munkáját. Sokat hallottam már azelőtt is emlegetni Hlavička főorvos nevét, most azonban megismertem közelebb­ről. is. Először is fentünt önfeláldozó türelmével, készséges magatartásával és állandó mosolyával. Sokszor éjjel kétszer-háromszor is „megzavarták" nyugalmát, de türelme nem ismert határt. Minden egyes be­teghez volt egy két jó szava. Nemcsak mint orvos állt a betegek mellett, ha­nem az együttérző, jóbarát szerepét is betöltötte. Nem csoda tehát, hogy a kórház valamennyi „lakója" így szó­lította: „a mi főorvosunk". Szlatkai Miklós első levelét szintén örömmel fogadtuk és különösen azért értékeljük nagyra, hogy a tavaszi munkákra való felké­szülésről, időszerű problémákról ír levelében: — Szövetkezetünkben, Du­­naradványon a tagok azt tartják, hegy minden perc drága, tehát jól • kihasz­náljuk a kedvező időjárást. Tornóci József DT—54-es traktorával három agregátort húzat és egy nap alatt 20 hektár földet vetett be, jól kitisztított és csávázott tavaszi árpával. Dicsére­tet érdemelnek a gépekhez beosztott munkások is, mint Paraizs Lajos, Ja­kab Kálmán, Buda András és még többen, akik nemcsak a munka meny­­nyiségét, hanem i minőségét is szem előtt tartották. Úszik a közös vagyon швтям 't Mari néni aggodalmai A vonat fülkéjébe tavaszi meleget fiatalember. Magabiztos mosolyá-1 lopott a napsugár. A Párkány felé robogó vonat kerekeinek egyhangú zakatolása szinte álomba ringatta az utasokat. Velem szemben szem­üveges anyóka bóbiskolt. Mellette egy vasutas lapozgatott az újság­ban. Néha ki-kinézett az ablakon, s tekintete messze révedt. Az elé­­táruló képek megszólaltatták. — Ébred a határ. — Az ám — szólt bele a mellet­tem ülő hatvan év körüli bácsi — már a traktorok is „kirepítettek". — Ez aztán munka. Nézze mi­lyen darabot befog egyszerre a há­rom vetögép — szövődik tovább a beszéd, ahogy a vonat elrobog egy vetöagregátot vontató traktor mel­lett. Távolabb, mint egy darab a múlt­ból, két tehén görnyed a tizenkét­­soros vetőgép elé fogva arrafelé int: — Azoknak ott ötször-hatszor kell fordulni, míg a traktornak egy­szer. Simítót és boronaagregátot von­tató traktor kerül az ablakunk, elé. Mögötte a simára fésült föld szinte csalogatja keblében a vetőmagot. — Szép munka — bólint elisme­rően az őszülő bácsi. — így aztán teremhet a föld. — De terem is. Huszonkilenc mázsa búzát takarítottak be itt a múlt évben. Nem semmiből oszt­hattak a tervezett 20 korona he­lyett huszonnégyet munkaegységen­ként, — szólal meg a sarokban ülő f I Я bál a büszkeség árad. Nem nehéz észrevenni, hogy ez a táj a szülő­földje. — Én meg olyat is olvastam — szól újra a vasutas, — hogy Ipoly­­visken a tervezett 28 helyett 37 koronát osztottak. Ott aztán szép lehet az élet. Az anyóka szeméből is elröppen az álom, ajkáról halkan feltör a só­haj, s valami szorongató nyugtalan­sággal izegni-mozogni kezd. Aztán egy második sóhajjal szavakba szö­kik a gondolat. — Hej, ha a kéméndiek is ilye­nekkel dicsekedhetnének. De nálunk bizony rosszul megy a szövetkezet. Még azt sem tudják megbecsülni, ami már megterem. Nincs rend, hát nincs jövedelem. Ha legalább fiatalabb lennék, akkor tennék va-A vasutas lamit. Dehát már a hetvenedik ta­vaszt érem, az ember meg a het­­venötödiket. Mit tehetünk mink öregek, hisz nekünk már úgysem sok jut a jóból. De nem értem, hogy tudják ezt elnézni a fiatalok?! Ne­kik valamit tenni kéne! Persze ők már nem érzik, hogy milyen volt áz élet régen ... A vonat megállt. Az ajtóból még láttam, hogy Mari néni homlokán sűrűbbé válnak az elfutott évek hátramaradt nyomai. Kéméndiek! Vajon mikor simul­nak el Mari néni gondterhelt hom­lokán az életvéste ráncok az ered­mények büszke mosolyától? KULIK GELLERT A magyarbéli EFSZ hiánnyal zárta az 1956-os gazdasági évet. így a szö­vetkezet tagjai „üres zsebbel” tértek haza az évzáró gyűlésről — s bizony „irígykedéssel" gondoltak az olyan szövetkezetek tagjaira, akiknek 10— 15 000 korona ütötte a markát az év­záró gyűlés alkalmából. Nézzük meg tehát, mi okozta a lemaradást? A hiba gyökere a termelésben van: a kerté­szet 51 699, a dohánytermelés 37,756 koronával „jövedelmezett” keveseb­bet a tervezettnél. De nem volt rózsá­­sabb a helyzet az állattenyésztésben sem. A magyarbéli szövetkezet tagjai azt hiszem elismerik, hogy a hiba nem a szövetkezeti, nagyüzemi gazdálkodás­ban keresendő, hanem a tagoknak a munkához, a szövetkezethez való vi­szonyában ! Ugyanis Magyarbélen gyenge, laza a munkafegyelem: a ta­gok egyrésze nem érez felelősséget az elvégzett munkáért, így aztán termé­szetes úszik a közös vagyon. Nagyban hozzájárult a lemaradáshoz az is, hogy a közös gazdálkodás első éveiben az EFSZ vezetősége úgymond­ván Csáky-szalmája módjára kezelte a szövetkezetét, — amiért is végül a népbíróság élőt feleltek az illető veze­tők. Ez a könnyelműség aztán a kö­vetkező évekre is kihatott, úgy hogy az 1956-os évben 196 000 korona te­herrel kezdte meg a szövetkezet a működését. Mindezeket a nehézségeket le lehe­tett volna küzdeni, ha a tagokban na­gyobb a lelkesedés, nagyobb a fele­lősségérzet. Igaz, hogy a fő hiba abban keresendő, hogy a tagok nem voltak érdekeltté téve a termelésben. Többen „mellékes" keresetre támaszkodtak, így későn jártak a munkába. Amikor pedig megkondult a déli harangszó, csaknem minden egyes tag „hazasza­ladt” egy-két percre — amiből aztán órák lettek. A szövetkezet vezetősége azonban ennek ellenére is írta a mun­kaegységeket, nem vették figyelembe az elvégzétt munkát. Hibának róható fel az is, hogy a szövetkezet vezető­sége nem fordított kellő gondot a munka irányítására, ellenőrzésére és a szocialista munkaverseny kiszélesí­tésére. Pedig vannak a szövetkezet­nek lelkiismeretes, becsületes tagjai is, mint Doktor Imre és János testvé­rek, s még többen, akik egész életük­ben földműveléssel foglalkoztak, és bizony nem egyszer megjegyezték, hogy az ilyen „gazdálkodásnak” rossz vége lesz. A magyarbéli EFSZ vezetőségét fe­lelősség terheli azért, hogy a szövet­kezet évről-évre lappang, s a tagok közöt elégedetlenség ütötte fel a fe­jét. Sok időbe telik — és csakis a tago­kon múlik — míg rendbe jön a ma­gyarbéli EFSZ-ben a vérkeringés. Szabó Vendel Dankó György lemondott Amerikáról MRHIMMMMMifilMIMH Ha pár évvel ezelőtt valaki a tere­­besi járás lakosait arról akarta volna meggyőzni, hogy a gazdagabb, szebb életet, boldogulásukat ne Amerikában keressék, — az sok gúnyos megjegy­zésnek lett volna kitéve. S ezen nincs is mit csodálkozni. Hisz valamikor a zempléni falucskából is ezrek és ezrek vándoroltak munkát keresve Ameri­kába, abban a reményben, hogy aztán egy-két hold földet vásárolhatnak, megjavíthatják a rozoga viskót, s ta­lán jobb sorsot biztosíthatnak a csa­ládnak. Ha a kivándoroltak egy kevés részének sikerült is az álmokból vala­mit valóra váltani, legtöbbjüket mégis elnyelte az amerikai „jólét”. Csakhogy a vagyon után vágyódó ember ezt nem nagyon vette észre. Ki tudja meddig hitegették volna magukat, ha a múlt évben haza nem tér Legenyemihalyiba Dankó György. Három hónapos szabadságra tért haza Most pedig minden arról tanúskodik, szülőfalujába. Az egész falu lázba jött. Alig győzött a kérdésekre választ ad­ni. Ö maga is tele volt kérdésekkel. Hisz itt volt a hazájában, amely már nem olyan mint akkor volt, amikor ő kivándorolt. Hallott ugyan külföldön is erről, de most saját szemével győ­ződhetett meg a valóságról. Napokig a környékbeli falvakat járta. Minden ar­ról tanúskodott, hogy annak a nyo­mornak, amelyet ő évekkel ezelőtt itthagyott, már nyoma sincs. Új gyá­rak, üzemek biztosítják a munkalehe­tőséget. Legjobban azon csodálkozott, hogy sok embert nálunk meggyőzéssel kell bekapcsolni a munkába. A mezőgazdaság gépesítése is na­gyon meglepte. Figyelte a szövetkezeti tagok munkáját, s ez rövidesen meg­nyerte tetszését. Hisz emlékezett azokra a napokra, amikor munka s kenyér nélkül tengődött a családja. gon­hogy államunk messzemenően doskodik polgárairól. A tények arra az elhatározásra jut­tatták, hogy a szabadság lejárása után nem tért vissza Amerikába. Ha valaki ma Legenyemihalyiban beszélni szeretne vele, akkor munkaidő alatt biztosan csak a szövetkezet földjein találhatja meg. Még csak egy éves a szövetkezet, tehát nagy ered­ményekre nena tekinthet vissza. De Dankó György optimista, s társait az­zal biztatja, hogy ha úgy igyekeznek mint ahogy Amerikában hajtja az em­bereket a megélhetési lehetőség, ak­kor náluk kétszeresen Amerika lesz. S ez a megállapítása nem alaptalan, mert az olyan eredmény, hogy Dankó Erzsébet a múlt évre csupán pénzben 28,619 korona jutalmat kapott, arról tanúskodik, hogy mindez valóra vál­hat. Želeňák Mihály, Terebes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents