Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-10 / 10. szám
1957. március 10. Jzalrad Földműves 3 „ Gyógy ítgassuk a Л!ikor másfél évvel ezelőtt Dacsőkeszin vagy tizenöten nekibuzdultak. hogy szövetkezetét alakítanak, nem volt őbennük semmi különös tudás, hogyan is dolgoznak majd a közösben, csak valami szertelen nagy akarat nógatta őket az újfajta gazdálkodásra. Ha nem is olyan világformáló, de egy falu életét új irányba terelő törhetetlen szándék. Valami olyan, hogy a Mészhegy és Kőhegy közé ékelt falut elindítsák a mozdulatlanságra kárhoztatott tespedésből. Olyan egyszerű igazságokat felismerő tudat, olyan félrevezethetetlen paraszti logika táplálgatta elhatározásukat, hogy ha körülöttük változik, szebbé formálódik az élet, akkor kell hogy náluk is egyre szebb legyen. Mert addig bizony nem volt valami szép. \ Ezt kérdezősködés nélkül is megtudjuk, ha végignézünk a rendszertelenül szétszórt szükudvarú zsupfedeles házikókon. Ezek közül az összevisszaságban is összhangot formáló viskók közül itt-ott szinte kirí egyegy cserepes és palatetős ház, mintha csak a falu lakosságának gondolatkülönbsége öltene testet e tarkaságban. Merthogy az is van, az természetes. Hisz másképp mutat a világ az alacsony viskók szűk ablakán keresztül és másképp a lefüggönyözött ikerablakok mögül. Az utóbbiból ugyan még elég kevés van Dacsókeszin. A faluban még ott fészkel a cselédsors nyoma Náluk például 1945 után se nagyot fordult az idő kereke. Az országot formáló nagy változások alig érintették a falu szociális összetételét. Nagyjából minden a régi maradt. Hiszen a Crőne birtokából is csak a bérelt pár száz holdat forgácsolta le az idő vasfoga. Ott a falu szélén a malom is csak annyira igazodott az időkhöz, hogy Képes Jenőt, a régi tulajdonost, hasonnevű fia váltotta fel, ha nem is mint tulajdonos, de igazgatója, teljhatalmú ura a malomnak. A 15—20 hektáros birtokocskák pedig a kulákkányilvánitás időszakában valamelyik jóhiszemű beavatott figyelmeztetése következtében olyan szépen szétaprózódtak a családtagok között — akik azelőtt ölre, bírókra, ásóra, kapára mentek a földért —, hogy kulák Grönén kívül nem is maradt a faluban. Nem számítódtak a kulakok közé olyanok sem, akik azelőtt cselédet tartottak. Voltak ugyan olyanok, akik nem értettek egyet az akkori kategorizálással. Baksa bácsi például "többször Is kiáll! amellett, hogy aki kizsákmányolt, az kulák, Eszerint Képes Jenő malomtulajdonos Is az. A helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet azonban elfogult volt. Králik elvtárs például attól félt, hogy mit szól ahhoz Képes Tibor tanító, ha apját kulákká nyilvánítják. 6 ugyanis párttag. Így hát Képesék, meg még egy pár húszhektár körüli gazdálkodó megmaradt középgazdának és vezették, irányították tovább a falut. A nevelésben pedig Képes Jenő vejének, Gabul Béla igazgató-tanítónak lett nagy szava, őrá pedig senki sem mondhatja, hogy kulák. Hiszen egyszerű család gyermeke és párttag is. A volt cselédek természetesen elégedetlenkedtek, dé tenni nem sokat tehettek. Inkább félre álltak, szétszéledtek az iparban. Járták az országot, láttak, tanultak, okosodtak. De a falu még mindig nem akart kimozdulni a régi kerékvágásból. — Minden változásért és újért kiállt itt — talán a költőnek ezek a szavai tudatosodtak abban a néhány émber-ben, akik szembenézve a helyi nehézségekkel, az előítéletekkel, másfél évvel ezelőtt elindultak az új úton. A szövetkezet évzáró gyűlésén egy év eredményei sorakoznak előttünk. Vankó szövetkezeti elnök értékeli eddigi munkájukat. Még sok minden magán viseli a kezdet jegyeit. Különösen a szervezésben mutatkozik meg a tapasztalatlanság. Hiányos a raktárkönyv vezetése, de ez nem is csoda, mert az elnökön kívül nincs is itt egyetlen vezető sem. A raktáros például egyúttal fejő is, a zootechnikus fogatos, Lendvai László agronómus pedig egyszer traktoros, máskor fogatos, szóval mindig az, aminek lenni kell. Hisz kevés a munkaerő. 265 hektár mezőgazdasági területhez jóformán húszán vannak. És az is nehezíti a munkát, hogy náluk a meredek partokon a gépeket sem lehet olyan arányban kihasználni, mint sík területeken. De azért mégsem panaszkodnak. Hisz a gazdasági eredményekben már így is túlszárnyalták a legjobb egyéni gazdálkodókat. Rozsból például 23, őszi árpából pedig '29,06 mázsás hektárhozamot értek el. Juhtenyésztésből 102 százalékra teljesítették a pénzügyi tervet, annak ellenére, hogy a juhokat csak Kemenský gondozó élelmességére bízták. Persze, vannak még hiányosságok is és ezek olyan élességgel vetődnek fel, hogy sok esetben parázs vitába csap az értékelés. Mert annak ellenére,' hogy nagy általánosságban teljesítették a pénzügyi tervet, mégis sok mindennel nincsenek megelégedve. Azzal sem, hogy a múlt évben alig kétliteres volt a nap! tejhozam, de azzal még inkább nem, hogy a tej zsírtartalma sokszor két százalék alá csökken. Kosik és Pásztor gondozók talán azt hiszik, hogy azzal elősegítik közellátásunkat, ha 20 liter tejből negyvenet csinálnak? Jó lenne, ha meggondolnák mit szól ehhez a munkás, és mit szólnának ők, ha a gyárból selejtet kapnának. Annál inkább érthetetlen ez az eljárás, hogy a fejőket eddig nem a kifejt tej mennyisége után fizették. Jogos a felháborodás Kamensky Vera felszólalásában, amelyben szinte izzik az elégedetlenség, amikor bátran rámutat, hogy ez a szövetkezet szégyene. A fejők természetesen kifogásokat keresnek, de itt hiába a kibeszélés, a tiltakozás, a védekezést felmorzsolják a tények. Nincs itt ok a kertelésre, hisz akik olyan nehéz körülmények között, mint Dacsókeszin volt, vállalták a szövetkezeti gazdálkodást, azok képesek a hiányosságok eltávolítására is. Hisz a .tagság nagyobb része javítani akar a hibákon. Ezt érezzük Vankó elnök szavából is, amikor a máskor kemény hang szinte ellágyul és kéri a tagságot, hogy szóljanak hozzá egész évi munkájukhoz, mit tettek jól és mit kell még javítani. — Most van az ideje, — mondja az elnök —* gyógyítgassuk hát a sebeket. A szövetkezet tagsága valóban ezt teszi, amikor a legapróbb részletekig boncolgatja a hiányosságokat. Már jő délutánba hajlik az idő, s az ember azt hinné, hogy soha .nem lesz vége a vitának, amikor a bejáratnál feltűnnek a szlovák 8 éves iskola növendékei, hogy kultúrprogramjukkal felvidítsák a problémákba mélyült embereket. Egy szavalattal kezdődik a program, majd énekekkel, táncszámokkal. rövid jelenetekkel folytatódik. A 8 éves iskola növendékei gazdag műsorral lepik meg a jelenlevőket. Az ember el sem hinné, hogy a 11—13 éves gyermekek ilyen színvonalas fellépésre is képesek. Népviseletbe öltözve olyan fürgén ropják a táncot, hogy * egy felnőtt csoportnak is becsületére válna. Ahogy azonban az ember végignéz a jelenlevők arcán, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon megtérült-e az az áldozatos munka, amit a programba fektettek? Az arcokról az látszik, hogy nemigen. Hisz a jelenlevők nagyrésze nem értette. Pedig ez a nép, melyet a határban húzódó meredek partok komoly munkára szoktattak, akiknek izmát a nehezen igába hajtható föld acélozta keménnyé — most ez a felszabadult nép a kultúrán keresztül tanulni, művelődni is akar. Ok is szeretnék beszivni a kultúra éltető nedvét. És itt felvetődik a kérdés: vajon nem lett volna-e helyes legalább egyetlen számot magyarul előadni? Vajon nem lett vojna-e hatásosabb, ha a szülők legalább egy-két számban hallják és megértik gyermekeik anyanyelven való szereplését? Bizonyosan jobban tudtak volna bennük gyönyörködni. Pavel Országh Hviezdoslav, a nagy szlovák költő jut eszünkbe. Az az eset, amikor a iiatal költő egy lakodalmon magyarul szavalta versét, amelyből anyja egy szót sem értett. S a síró anya felnyitotta a költő szemét. Megérezte és. megértette, hogy anyja könnyeiben népe, nemzete zokog, megértette, hogy a népet nevelni csak saját nyelvén lehet. És ezzel a felismeréssel megtalálta helyét azoknak a nagy haladó költőknek a sorában, akik müveikkel, népük, nemzetük tanítóivá váltak, de egyben a világ haladó íróinak sorába emelkedtek. Talán nehéz párhuzamot keresni egy kultúrprogram és egy közel 90 évvel ezelőtt történt esemény között. De ha tudjuk azt, hogy a magyarajkú községben a gyermekek szlováknyelvű óvodába járnak, és hogy a néppel való beszélgetéseket, — amelyeken ugyan nagyon kevesen vettek részt — hosszú éveken keresztül szlovákul, vagy inkább azt mondhatnánk, hogy csupán a forma kedvéért, tartották, akkor önkéntelenül adódik ez az öszszehasonlítás. A falu bebéklyózott mozdulatlanságában ott érződik, hogy a nevelés körül valahol hiba történt. Nem könnyű eldönteni, hogy mennyi ebben az akaratos szándék és mennyi a tudatlanságból eredő kiúttalanság. De az bizonyos, hogy a helyi nemzeti bizottság így nem tudhatott a lakosság nevelésével foglalkozni. És az olyan esetek még csak megnehezítették a helyzetet, ha a helyi CSEMADOK-szervezet kultiféletet teremtő buzgólkodásában a HNB csupán soviniszta megnyilvánulást keresett, sőt még abban is, hogy a CSEMADOK lelkes tagjai tudományos és ismeretterjesztő előadásokat szerveztek, hogy tudásukat, ismereteiket bővítsék. Gabul igazgató erre kijelentette, hogy ez reakciós megnyilvánulás. Nem lehet ott nevelni, ahol a nevelő és a nevelt közé beékelődik a bizalmatlanság. Itt pedig valami olyasmi történt. Az őszinte szó még most is nehezen buggyan elő, de ha már megindul, akkor ömlik feltartóztathatatlanul. Mert a régi cselédeknek és a földműveseknek sok minden ’fáj. Például nem tudják megérteni, hogy amellett, hogy a malomban Képes Jenő az igazgató, az óvodában miért éppen feleségének, a középiskola konyhájában pedig Gabul igazgató feleségének kell a vezetőnek lenni. Képes Jenő veje, Gabul Béla igazgató ugyan nem tagja a HNB- nak, de hogy nem tétlenül nézi a falu életének irányítását, azt világosan bizonyítja a következő tény. Három évvel ezelőtt Lendvai Lászlót is jelölték a nemzeti bizottságba. Gabul igazgató, mint a helyi pártvezetőség tagja, akkor félreérthetetlenül megmagyarázta, hogy ha olyan embereket választanak a nemzeti bizottságba, mint Lendvai László, akkor elferdítik pártunk irányvonalát. Lendvai László ifjúkorát Képeséknél töltötte, mint szolga. Ismeri a család múltját. Ismeri a saját múltját is. És' abból az életből többé nem akar. Hogy az vissza ne jöjjön, azért tud harcolni, tud dolgozni. De az igazgató szerint őrá még sincs szükség. Félreismerhetetlenül az osztályharc elkendőzése ez. Ha nem is közvetlenül a kulákoktól indul ki, mégis minden szál odanyúlik vissza. Az is, hogy Zatykó Mihály a HNB elnöke az ö befolyásuk alatt áll. Nemrégen került nyilvánosságra az a szerződés, melyben Gröne volt földbirtokos egy házhelyet eladott bátyjának. Mikor a szövetkezet Grőne összes földjét átvette, akkor Zatykó Mihály erről a szerződésről egy szót sem szólt, pedig az adatok szerint akkor már kész volt. Érdekes ez már csak azért is, mert Grőne bátyja soha nem lakott Dacsókeszin, a HNB mégis gondoskodik neki házhelyről. A helybeli lakosok jogos házhelyigényléséből pedig eddig egyet se intéztek el. Zatykó Mihályt úgy ismerik a szövetkezetben, mint becsületes tagot. A HNB-ban végzett elnöki tevékenysége .azonban nem nagyon nyúlik túl a hivatalos aláírásokon és pecsételéseken. Ezt persze olyan buzgalommal végzi, hogy néha a saját hivatalos intézkedését is megmásítja egy második aláírással. Például az urasági magtárt Pásztor János vejének adományozta, hivatalosan. Rövid idő múlva pedig aláírta azt a kérvényt, amelyben a magtárt az EFSZ kérte. A felsőbb hivatalok aztán gondolkozhattak, melyik intézkedést tartsák érvényesnek. Ilyen körülmények között a nemzeti bizottság nem fejthet ki sikeres munkát. Ezt még csak súlyosbítja az a körülmény, hogy Meliško Józsefnek, a HNB titkárának a harmadik községben lakó édesapja egyéni gazdálkodásából évről évre nem teljesíti a kötelező beadást. így minden meggyőzésre irányuló beszéde csak falrah'ányt borsó marad, mert mögötte nem sora-' koznak a tények, a személyes példamutatás. Látni kell azt, hogy a szövetkezet tagságában nagy az építőakarat. A szövetkezet föld- és tagalapjának kiszélesítése mégis megrekedt. Az ember akaratlanul is keresi e szöges ellentét okait. Az első pillanatban még csupa kérdés, csupa megfejthetetlen rejtély minden. A részletek kibontakozása azonban egyre világosabb fényt vet a dolgok összefüggésének felismerésére, s ahogy lehámozódik a kérdőjelek burka, mindeneken keresztül olyan tisztán tör át a megcáfolhatatlan valóság, mint föld mélyéből a kavicsokon keresztül előtörő forrás kristályosodó vize. A szövetkezet az első évben szép eredményeket ért el. Tény azonban az, hogy a föld- és tagalapjának bővítése nem halad előre. Pedig szükség lenne a szorgalmas munkáskézre. De a kis- és középparasztok valahogy idegenkednek a szövetkezettől. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a szövetkezet évzáró gyűlésére a sok meghívott közül csak három magángazda jött el. S a vacsora alatt, s egy jóidéig még a vacsora után Is ezek is olyan feszengve ültek, mintha minden pillanatban attól tartanának., hogy eléjük nyomjak a belépési nyilatkozatot. Pedig itt senki sem gondolt sebeket“ erre, hanem inkább arra, hogy a magángazdák is jól érezzék magukat. Lassan azonban feloldódik a magángazdák zárkózottsága is. És ami-kor aztán a zenészek egy ropogós csárdásba kezdenek, Huszár Józsefből' is felszakad a magábafojtott élniakarás. Sej, haj, sohse halunk meg ... Ebben már a nagyobb családközösséget nélkülöző ember vágyakozása csendül. Amikor azonban erre terelődik a szó, akkor Huszár József olyan szófukar lesz, mint szolgalegény korában. Mély, még be nem gyógyult sebeket takar a komor hallgatagság. Olyat, amelyet már a ma ütött rajta. A régiek már begyógyultak, begyógyították az olyan események, hogy az ö számára is ez a rendszer tette lehetővé, hogy házat építhessen. De az olyan seb, amilyet akkor kapott, amikor mint pártvezetőségi tag Zatykó Mihály HNB elnökkel egyszer hivatalos ügyben felkeresték Grőne földbirtokost és az úr a HNB elnökkel való parolázás után gőgösen nézett Huszár Józsefre és kijelentette, hogy ilyen emberrel nem fog kezet, — az ilyen seb nem könnyen gyógvul. Nem az fáj neki, amit Grőne mondott, de egy olyan gyanúnak a belopozása szívébe, hogy eszerint ő és a HNB elnöke nem egy célért harcolnak? Nem együvé tartoznak? Hisz az eseten az elnök mosolygott... Nagyon nehéz kiismerni magát az embernek az ilyen helyzetekben. Különösen akkor, ha mindezek mellé Zatykó Mihály a nemzeti bizottságba való újbóli jelöléskor kijelentette, hogy ha Lendvait is jelölik a nemzeti bizottságba, akkor ő tovább nem lesz semmi. -Még azt is hozzátette, hogy ha ó feljebb nem mehet, lejjebb nem akar menni — más szóval, ha elnök nem lesz, otthagyja az egészet. Szép az emberekben a nagyratöró szándék, különösen ha mindaz a közösségért való nemes célkitűzéssel párosul. Ebben az esetben az eddigi eredmények nem erről tanúskodnak. Hisz nemcsak a látszat, de a tények is azt bizonyítják, hogy Zatykó Mihály és Gabul igazgató nem helyesen képviselik a dolgozók érdekeit. Hisz intézkedéseik nem az ő ügyükét szolgálják, hanem azokét, akiknek befolyása alatt vannak. És ezen a ponton sem az osztályszármazás, sem a párttagság nem lehet igazolás. Igaz, hogy a pártszervezet egyes tagjai látják a hibákat, nem értenek egyet a helytelen intézkedésekkel és egyre többet tárgyalnak arról, hogyan lehetne a hiányosságokat eltávolítani. Sok esetben azonban megtorpannak a pártra és a kormányra nagy szavakkal való hivatkozások előtt. Pedig lát-ппппппппппааотпаштсюсп niok kellene, hogy a szavak mögött sokszor helytelen álláspont lapul. És azt is látniok kell, hogy a tényeket nem moshatják el a szavak, mert az olyan eset, hogy Képes Ali, aki belépett ugyan a szövetkezetbe, de az elmúlt évben alig 60 munkaegységet dolgozott le és emellett 30 ár szőlőjében gazdálkodik, nem segíti elő a szövetkezet fejlődését. És a fentebb felsorolt hiányosságok sem. Igaz. hogy a hiányosságok eltávolítása még mindig nem késő. Ahhoz természetesen gyökeresen meg kell változni a nemzeti bizottság munkájának. Tudatosítani kell azt, hogy az élet malmán felőrlődnek azok, akik a fej-1 lödéssel nem tudnak lépést tartani. Rohamosan fejlődő kórunk nem szavakat, de tetteket követel. Az a harcos kis csoport, amely a szövetkezeti gazdálkodást választotta, már a tettek útjára lépett. Csakhogy a gyorsabb fejlődéshez az eddiginél sokkal nagyobb segítségre van szükségük. Ezt a nemzeti bizottságnak látnia kell. Hisz olyan lelkes emberekről van szó, mint Lendvai László, és a többiek, akik közül sokan a szolgasors nehéz útján keresztül jutottak el odáig, hogy ma azt mondhatják: a szövetkezetben jól érezzük magunkat, megtaláltuk helyünket. Mind-mind olyan emberek ezek, akik valamikor nagy célokkal, tervekkel indultak az életbe. A gyermekkori ábrándok nagyrészét azonban lenyesegette a csalódásokkal teli élet. De valami megmaradt bennük a régi: az elnyűhetetlen munkaakarat. És ma, amikor egyre nagyobb lehetőségek, egyre szélesebb távlatok nyílnak előttük, a célokért lelkesítő akarat még csak fokozódik bennük. S az új életet kezdő közösségben ez a boldogabb jövő legbiztosabb záloga. Ezt Huszár Józsefnek és Striho István párttagoknak. Tóth bácsinak s a többi becsületes egyéni gazdálkodóknak is látni kellene és meg kellene érteniük, hogy ott a helyük a munkában harcos élcsapat között. ★ Befejezésül hadd mondjam még el azt az esetet, amit ottjártamkor láttam ... Február eleji fagyos hajnal volt. Az egyik udvarból zsákokkal megrakott szekér döcögött kifelé. Kíváncsi voltam merre tart, a Képesék malma felé, vagy az ellenkező irányba. Nyénye felé fordúltak. Ők már ítélkeztek ... Ha az újonnan választott Yíémzeti bizottság valóban az lesz, áfninek lennie kell, ha több segítséget nyújt majd az ilyen embereknek és a nevelésen keresztül jobban megtalálja majd az emberek szívéhez vezető utat, akkor Dacsókeszin is rövidesen megtörik a jég, s a becsületes kis- és középpa-rasztok megtalállak helyüket a boldogabb holnapot biztosító nagy szövetkezeti családban. HARASZTI GYULA A klsabonyi szövetkezet zöldségtermelői 50 000 karalábé kiültetését készítik elő. Képünkön: Töszér Júlia, Rózsa Irén és Markos Ilona a karalabé ültetésére készülnek. (Foto; Svrček) A tanyiak újabb sikere A tanyi szövetkezeti tagok az elmúlt évben 849 liter tejet termellek egy hektár mezőgazdasági területről. Kétszáztizenhárom fejős tehén, ebből 90 ellenőrzött tenyésztésű fejős tehén esik 600 hektár földterületre gazdaságukban. Tavaly egy hektárnyi területről csupán az értékesített állattenyésztési termékekért, főként tejért 3280 korona jövedelemre tettek szert.-4----------------A kisabonyi szövetkezeti tagok a korai zöldség termelésében érnek el jó eredményeket. Nemrégen 24 000 fej salátát szállítottak a közélelmezésnek, három hét múlva ismét 24 000 fej kerül szállításra. Képünkön: a zöldségtermelő csoport dolgozói munka közben, háttérben Hremenár János öntözi a gyorsan fejlődő salátát.
