Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-03 / 9. szám

SZIKKAD A FÖLD Irta: DOC. Dr. FRIDECZKY ÁKOS, mérnök Ä tavaszi légköri egyensúly meg­bomlásának jellegzetes megnyilvánu­lása: az ún. böjti szelek fellépte. Ki ne ismerné a tavaszi szelek jó­tékony, szárító hatását, amelynek köz­vetlen eredményeként az őszi szán­tásak felülete megszikkad, úgyhogy lehetőségünk van a talajelőkészítési és vetési munkálatok megkezdésére. Bár a böjti szelek talajszikkasztó hatása kívánatos, de a jóból is megárt a sok. Ha a talaj felületét agrotech­­nikailag már munkáljuk, utána a szik­­kadás káros, mivel az ősszel és télen át felgyülemlett talajnedvesség párol­gásnak indul. A télen át felhalmozó­dott nedvesség rendkívül értékes és a termelőmunka nélkülözhetetlen kel­léke. Megőrzésére tehát nagy gondot kell fordítanunk. Mit tegyünk a talajnedvesség meg­őrzésére és a szárító szelek káros hatásának megszüntetésére? Amint a talaj felülete annyira megszikkadt — vagy ahogy népiesen mondják, meg­­pirkadt, — hogy a talaj ormait simí­­tókkal egyengethetjük, ezt a munkát haladéktalanul hajtsuk végre. A simí­tást bármilyen rendelkezésre álló simí­­tóval mindig a szántás irányára 45 fokos szög alatt végezzük. Helytelen, ha a szántás irányában vagy erre me­rőlegesen simítózunk. Ez nemcsak a talajszerkezetet rontja, de az egyen­letes talajfelületet sem biztosíthatja. A magam részéről fontosnak tar­tom, ha simítás után elővesszük a fogasboronát is, mivel a simító bizo­nyos mértékig tömítő szerepet is ját­szik, ami a hajszálcsövesség helyre­­állítását és kisebb arányú párolgást idéz elő. A boronáit talaj felülete sokkal jobban szikkad, úgyhogy ha­marabb vethetünk. Tavasszal ne csak közvetlenül vetés előtt simítsunk, hanem vegyük mun­kába a később vetendő kapásnövények vetésterületét is, tekintet nélkül arra, hogy a vetést csupán későbbi idő­pontban végezzük majd el. Ha tehát a talaj felülete lehetővé teszi, minden őszi szántást simítsunk. Ahol a talaj felülete nem porha­nyós, például a vízállásos részeken vagy a hónyomta területeken, ott a simító hátterébe szorul a fogasboro­na vagy olykor a kultivátor mögött is. Az ilyen talajfelületet előbb porha­­nyítsuk, s majd csak azután simítsuk. Nagyon hibás agrotechnika az, ami­kor csupán a közvetlenül vetés előtt álló talajt simítják, a többit pedig kiteszik a szárító szelek hatásának. A tavaszi napsütés és a böjti szelek szinte nyelik a talajnedvességet, amelyre pedig a későbbiek folyamán nagy szükség mutatkozik. Sajnos, olyan esetekről is tudunk, amikor a talaj vízkészletét a mielőbbi vetés miatt rögtönzött vízlevezetők­kel távolítják el. Nem az ún. pangó altalajnedvességre gondolunk, amikor a fölösleges talajvíz levezetése kívá­natos, sőt fontos. A simítókkal egyengetett talaj felü­lete megkisebbedik, tehát sokkal jobb védelmet nyújt a nedvesség elpárol­gása ellen, mint a nem simított talaj. Egyébként a simítás megkezdésének időpontját mindig a talaj állapotához képest tűzzük ki. Hogyan állapítjuk meg, hogy elérkezett-e a simítás ide­je? Mindenekelőtt helyszíni szemlét tartunk. Ha a hantok felső része már megszikkadt és a barázdák a nedves­ségtől még sötétebbek, ilyenkor a ta­lajt simíthatjuk. Viszont ha az ormok oldala is nedves, legyünk óvatosak és a simítás kezdete előtt tegyünk pró­bát. Nagyon helytelen lenne, ha olyan talajon dolgoznánk, ahol az állatok lába ragadós, sáros talajba süpped. Ez a munka évekre tönkretehetné a mű­velt talaj szerkezetét. Olyankor fe­nyeget ez a veszedelem, ha a talaj összefagyott alsóbb rétege felenged. Sokkal könnyebb a feladatunk a ho­mokos talajok esetében, mivel itt a talajtelevény hiánya miatt rögképző­­désröl és a talajszerkezet leromlásá­ról szó sem lehet. A homoktalajokat tehát nedvesebb állapotban is nyu­godtan művelhetjük. Gyakran felmerül'- a kérdés, hogy mikor szórjuk ki a műtrágyákat: si­mítás előtt vagy után? Mindig kü­lönbséget kell tennünk, vajon sík, lej­tős vagy hepehupás terepen dolgo­zunk-e. Ha a mező síkságon fekszik, a lassan ható, nehezen oldódó és jól kötődő mütrágyaféleségeket akár a hóra is kiszórhatjuk, s kimosódásuk­­tól nem kell tartanunk. Ilyen mű­trágyák például: a Thomas-liszt, a mésznitrogén, kénsavas amónium, kai­­nit. Ha a hó már elolvadt, inkább a simítást követőleg szórjuk ki a mű­trágyákat, mert ha a műtrágyákat egyenetlen talajfelületekre adagolnék, ennek az lenne a következménye, hogy az ormokra hullott műtrágyát a simí­tó a barázda aljába húzná, ahol túl tömény oldat keletkeznék, az orom­háton pedig tápanyaghiány lépne fel. Az egyenetlen tápanyagelolvasztás a növényzet egyenetlen fejlődésével és érésével járna. Lejtős és dombos te­repeken ne szórjuk a műtrágyát a hó­takaróra, mert olvadáskor a víz a mű­trágyaoldatot a völgybe vinné, s a lejtőn nem maradna tápanyag. Lejtős terepeken tehát még a lassan és ne­hezen oldódó műtrágyákat is csak olvadás után szabad elszórni, mégpe­dig miután a talajt simítókkal elró­­náztuk. Előfordulhat, hogy egyszeri simí­tással nem érjük el a talaj egyen­letes felületét, tehát ilyenkor simít­sunk még egyszer, de most a másik irányból és ugyancsak 45 fokos szög alatt. A kétszeri simítás hatását rend­kívül fokozza a közbeiktatott foga­solás, amely szintén'- 45 fok alatt tör­ténjék, esetleg a szántás irányában is végrehajthatjuk. Ha a simító he­lyett a borona, illetőleg a kultivátor lenne az első talajművelő eszköz, ezeknek a menetiránya is mindenkor 45 fokos szögben haladjon a szántás irányára. Á leggondosabb és agrotechnikai szemszögből kifogástalan murikától is csupán akkor remélhetünk eredményt, ha kellő időben dolgozunk. Vigyáz­zunk tehát a böjti szelekre, s amint lehetséges, haladéktalanul kezdjük meg a talajok elrőnázását. Vetőmagvak nedves csávázása A vetőmag útján a fertőző betegsé­gek tovább terjednek. A fertőző be­tegségek terjedése részint a vetőmag­ra tapadó betegségcsírák, részint a mag belsejében meghúzódó kórokozók által történik. A gombabetegségek kö­zül az üszögfélék okozzák a legna­gyobb kárt. Az üszögkár leküzdése ér­dekében a vetőmagot csáváznunk kell, s ez nem más, minthogy a vetőmagot bizonyos vegyszerekkel kezeljük. A vegyszer a betegség csíráit elöli, vagy azok további fejlődésének útját állja. Kétféleképpen csávázhatunk: ned­vesen és szárazon: az utóbbit porcsá­­vázásnak is nevezzük. Nedves csává­­zásnál a csávázószer közvetlenül hat, vagyis a betegségek kórokozói a csá­­vázás ideje alatt elpusztulnak. Ezzel szemben a porcsávázószer Csupán a talajban-fejti ki hatását, ugyanis ezt a vegyszert a talajnedvesség oldja fel. Száraz talajban a porcsávázás hatásta­lan, s ha a szárazság huzamosabb ideig tart, a hatóanyag is elveszti gomba­ölő-képességét. Viszont a túl sok ned­vesség a csávázószert kimoshatja, illetőleg lemoshatja a talaj mélyebb rétegeibe. Tehát a nedves csávázás tökélete­sebb a porcsávázásnál. A szokásos nedves csávázási módokat két cso­portba sorolhatjuk: 1. a vetőmagot kis töménységű ol­datban hosszabb ideig áztatjuk; 2. rövidebb ideig, de erősebb oldatba merítjük a vetőmagot. A vetőmagnak halomban, átlapáto­­lás közben csávázóoldattal történő öntözése hatástalan. A nedves csávázási eljárások a kö­vetkezők: Kosar-.s csávázás. Kétfülű fűzkosa­rat, amelyben 21 kg vetőmag kényel­mesen elfér, ritkaszövésű zsákvá­szonnal kibélelünk. A kosarat a csá­vázandó búzával megtöltjük, úgyhogy a kosár pereme alatt legalább másfél tenyérni üres térség maradjon. Na­gyobb mennyiségű vetőmag csávázá­­sához két kosarat készítsünk elő. A csávázó-oldatot olyan faedényben (kád, dézsa, vödör, félfenekű hordó) készítjük el, amelybe a kosár jól be­lefér. Ezután a faedénybe annyi vizet mérünk, hogy a víz szintje az edény pereme alatt ugyancsak körülbelül másfél tenyérnyire legyen. Következő teendőnk, hogy lemérjük a vízhez elő­írás szerint elegendő csávázószert; például rézgálicből 100 literre 1 kg-ot, higanyos csávázószerből 100 literre 25 dkg-ot adunk. Utánpótlás céljára egy kisebb, 20—25 literes faedényben is tartalékolunk csávázó-oldatot, és­pedig: 10 literenként rézgálicből 10 dkg-ot, higanyos csávázószerből 2,5 dkg-ot öntünk a kimért vízhez. Amíg a csávázószer hiánytalanul fel nem oldódik, a munkát nem szabad meg­kezdenünk. végeztével a kosarat kivesszük az oldatból, majd a faedény szélére vagy az edény tetején keresztbe rakott két lécre állítjuk, a fölös oldatot pedig visszacsurgatjuk. A visszacsorgást rá­zással gyorsíthatjuk. Miután a csávázott vetőmag az ol-, datból sokat felszívott, a hiányt pótol­nunk kell, mégpedig a búza, rozs és köles csávázásinál 25 kg-ónként 4 literrel, az árpánál 5 literrel és a zab­nál 9 literrel. Rézgálicből éppolyan 1 %-os oldatot használunk, mint ed­dig, viszont higanyos csávázószerből még egyszer olyan erős oldatot készí­tünk. Ha 50 liter oldatban 4 kosárnyi Csávázáskor a kosarat vetőmagostul a csávázó-oldatba merítjük, s közben vigyázunk, hogy az oldat a magot egy tenyérnyire ellepje. A kosár tartalmát többször alaposan keverjük fel, hogy a vetőmagban előforduló üszögös és léha szemek felszínre kerüljenek. Az időn­ként feljutott üszögös (puffancs) és léha szemeket szűrőkanállal vagy szi­tával az utolsó szemig leszedjük. Réz­­gálicos csávázás esetén a kosarat pon­tosan negyedóráig, higanyos csává­­zásnál pedig a csomagoláson feltünte­tett ideig tartjuk az oldat alatt. Ha a kosár rövidebb ideig marad az oldat­ban, akkor a csávázás hatástalan, míg hosszabb alámerítés esetén a mag ve­szít csíraképességéből. A csávázási idő (egy mázsa) vagy 100 literben 8 ko­sárnyi (2 mázsa) vetőmagot megcsá­váztunk, új oldatot kell készítenünk. A csávázott vetőmagot szárítsuk meg, s ennek az a módja, hogy a ma­got néhány ujjnyi vastagon száraz, szellős helyen szétteregetjük, elgereb-­­lyézzük és naponta kétszer átlapátol­juk. Alkalmatlan helyen a csávázott vetőmag könnyen penészedik, ami rontja a csíraképességet. De a nyirkos magot a gép sem veti el egyenletesen. Az utólagos fertőzés megakadályozása végett a vetőmag szárítására kijelölt helyet előzőleg csávázó-oldattab mos­suk fel, azt a zsákot pedig, amelybe a megcsávázott vetőmag kerül, áztassuk oldatba és így fertőtlenítsük. Műtrágyázás repülőgépről Három métermázsa műtrágyával megrakottan négypercenként emelke­dett a magasba Moc Miroslav repülő­gépe, hogy megtrágyázza a diószegi cukorgyár 61 hektáros árpaföldjét. A gép a megengedett időnél nem vesz­tegelt többet a földön, s ez Marsalík János, Vincze Sándor, Halász Ferenc, Papp István és Guldan Emil szorgos munkájának köszönhető. Ha hektáronként 6 mázsányi műtrá­gyát veszünk alapul, könnyen kiszá­míthatjuk, hogy egy hektár megtrá­­gyázása repülőgépről mindössze 8 per­cig tart. (-du-) Őszi kalászosok tavaszi ápolása Mihelyt kimehetünk a mezőre, azon­nal állapítsuk meg, hogy az őszi kalá­szosok jól teleltek-e át, vajon nem fagytak-e ki, vagy pedig nem ütötte-e fel a fejét valamilyen növénybetegség. A fagykárt szenvedett búzavetést tavaszi búza utánvetésével egészítjük ki. A megritkult búzatáblát mielőbb salétromozzuk és boronáljuk, hogy ilyképpen elősegítsük a bokrosodást. Ha a búza gyökérzete kilátszik, a nö­vényzetet hengerezzük, hogy a gyöke­reket visszaszorítsuk a talajba. Be­avatkozásunk eredményeként a kárt szenvedett gyökérzet pótlására má­sodlagos gyökerek fejlődnek. De mun­kánk csupán akkor lesz sikeres, ha gyorsan, a talajfelület megszikkadása után azonnal hengerezünk. így bizto­sítjuk a gyökerek gyors megeredését, ami azért fontos, mert a tavaszi sze­lek aránylag hamar kiszárítják a talajt, tehát erre az időre a növényzetnek meg kell erősödnie, hogy a kedvezőt­lenné vált körülmények között is megmaradjon. Ha a boronálást halo­gatjuk, ennek következményeként a talaj túlságosan kiszárad. A száraz talaj boronálásakor a göröngyökkel együtt a növényzetet is kiszakítjuk, viszont ha megfelelő időpontban boro­­nálunk, ezáltal átlevegősítjük a talajt, elősegítjük a gyorsabb átmelegedést és a víz leszivárgását. A jókor végre­hajtott boronálás további előnye, hogy ilyen módon megélénkítjük a talaj­baktériumok tevékenységét. A legfon­tosabb mégis az, hogy ha kellő időben kerítünk sort a boronálásra, ezzel megakadályozzuk a talajnedvesség el­párolgását. Középnehéz, éles fogazatú boronákat használjunk, amelyek a föl­det nem kotorják magukkal. A boro­nálás munkamélysége legfeljebb 2 cm-re terjedjen. Igen gyakran előfordul, hogy az őszieket, a búzát és árpát egyaránt, megtámadja a gabonafutrinka lárvája. Ha nem védekezünk kellőképpen, vagy későn vesszük észre a bajt, az egész termés tönkremehet. A gabonafutrinka garázdálkodása miatt egyre nagyobb üres körök jelennek meg az őszi ve­tésben. Az ellenőrzést tehát ne ha­nyagoljuk el. A gabonafutrinka ellen a kainit jelent védelmet, amelyből ha­­onként körülbelül 5 mázsát adagolunk, de kitűnő szolgálatot tesz a nitrogé­­nes mész is. Ha ezekkel a trágyaféle­ségekkel nem rendelkezünk, a kálisó is megfelel. A fertőzött vetésekkel szomszédos táblákat árkok (mély ba­rázdák) ásásával védjük. Az árokba mésztartalmú trágyát szórjunk, amely megakadályozza a gabonafutrinka lár­váinak átterjedését. A fentebb leírt tavaszi növényápo­lási munkákkal a gyomok ellen is küz­dünk, mert ha a kultúrnövény erős és dús, a gyomnövényeket elfojtja. A gyomok vegyi irtása kainittal (az adag ugyanolyan, mint a gabonafutrinka előfordulásakor), vagy pedig nitrogé­­nes mész és kainit keverékével, eset­leg olyképpen történik, hogy a zöld­­gálic 18 %-os oldatával permetezünk. Szűcs Ferenc, Kiyalyhehnec ★ ★ ★ Korán vessük el a mákot A vetési terület kijelölésénél gon­dosan kell eljárni, lehetőleg trágyás kapásnövény után vessük a mákot. Legjobban a cukorrépa felel meg igényeinek. Legyünk tekintettel a tábla kijelölésénél arra, hogy a mák az istállótrágyázást követő első, vagy második növény legyen. Ajánlatos mű­trágyát alkalmazni hektáronként 200 kg szuperfoszfátot, vetés előtt köz­vetlenül 50—100 kg osztravai salét­romot a bővebb termés érdekében. Apró magja igen gondosan előkészí­tett, kertiföldszerűen elmunkált, rög­mentes vetőágyat követel. A mák a fagy iránt nem érzékeny. Ezért február végén, vagy március első hetében kell elvetni. Csírázásához 3—4 C fok meleg szük­séges. Szántóföldi termelésre a zárt­­tokú kékmák alkalmas. A vetést géppel 36—40 cm sortávol­ságra, s legfeljebb 1 cm mélységre végezzük. Nagy gondot keli fordítani a vetőgép beállítására, hogy a sortá­volságot s a kívánt mélységet ponto­san betarthassuk. A mák apró magja megkívánja a sekély vetést, ezért a vetőgép csoroszlyáiról a súlyokat el kell távolítani. Ha a gép esetleg még így is mélyre vetné el a magot, a csoroszlyákat fel kell kötni. Vetésre csakis 96 százalékos tisztaságú és 80 százalékos csírázókApességű magot használjunk. A jelzett sortávolság esetén a kapálási munkákat géppel is elvégezhetjük. Az egyenletes szóródás érdekében a vetőmaghoz kvarchomokot vagy fi­nomra tört salakot keverünk. Vetés előtt a talajt hengerrel tömö­ríteni kell, vetés után pedig célszerű könnyű hengert járatni, hogy a mag a talajhoz jól hozzányomódjon, s ezáltal a csírázás tökéletes legyen. Vetés után magtakarót használni nem szabad.

Next

/
Thumbnails
Contents