Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-08-12 / 32. szám
12 Földműves 1956. augusžfeus 12-EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN Alig két héttel ezelőtt régi és jogos kívánsága vált valóra Egyiptom népének, amikor államosították a Szuezi-csat ornát. Most ez az eset áll az utóbbi napok külpolitikai eseményeinek középpontjában. A különböző országok újságai nagy cikkekben foglalkoznak a történelmi jelentőségű esettel. Természetes, hogy a vélemények nagyon is eltérőek. Az angol és francia, valamint az őket támogató többi nyugati■ sajtó dühösen támadja az egyiptomi kormány lépését és fegyveres fenyegetésektől sem. Egyiptom népe és kormánya azonban nem ijed meg a fenyegetésektől, mert ezzel a lépéssel csak törvényes jogát gyakorolta. Az egyiptomi kormány ezen intézkedése helyeslésre talált a legtöbb gzsiai és afrikai ország sajtójában. És minél jobban támogatják Kelet népei Egyiptom jogos intézkedését, annál dühödtebb intézkedéseket tesz Anglia Vélemények, nyilatkozatok a szuezi kérdésről. Mialatt a nyugati fővárosokban airiatt sopánkodnak, hogy a Szuezicsatornán veszélyben forog a hajózás, hivatalos jelentések arról számolnak be, hogy a csatornán zavartalanul bonyolódik le a forgalom. Az As Saab című egyiptomi lap közlése szerint július 27-től augusztus 5-ig 455 hajó haladt át a csatornán, ebből 125 angol, 138 pedig francia zászló alatt. A lap rámutat arra, hogy a műit év hasonló időszakában csak 421 hajó haladt át a csatornán. A kairói rádió közölte, hogy az egyiptomi kormány tekintettel a nyugati hatalmak magatartására, tartalékosokat hív be, ezenkívül egyiptomi fiatalokat képeznek ki, külön e célra létesített táborokban, hogy előkészítsék őket a fegyveres ellenállásra. Damaszkuszi jelentések szerint Abuljuszor , Abdin sejk, Szíriái mufti, Szíria legmagasabbrangú vallási méltósága kijelentette, hogy az arab nemzeteknek vallási kötelességük lenne „dzsihádot“ (sze,nt háborút) indítani a Nyugat ellen, ha a nyugati hatalmak megtámadnák Egyiptomot. A Szíriái kőolajmunkások szakszervezetének elnöke kijelentette, hogy ha az imperialista államok bármilyen lépést tesznek Egyiptom ellen, a Szíriái szervezett munkások azonnal elzárják az olajvezetéket. Ilyen helyzet állt elő a Szuezí-csatorna államosítása után. Mialatt a csatornán nyugodtan, zavartalanul haladnak át továbbra is a hajók — csak éppen Egyiptomnak fizetik immár a vámot — a nemzetközi porondon vad szélvihar tombol. Egyiptomban áldást hozott ez a vihar, mert az ország birtokába vette jogos jussát, az imperialistáknak azonban a gyűlölet és bosszúvágy magvait hintik, mert elvesztették nagy haszonforrásukat stratégiai kulcspontjukat és — ami talán a legnagyobb seb — Egyiptom megtépázta tekintélyüket Közel-Keleten. Ez pedig együttjár azzal a veszéllyel, hogy az egyiptomi példa esetleg ragadós lesz: másutt is államosítják a közel-keleti országokban harácsoló külföldi vállalatokat. Ezért tombol most a Nyugat. Ezért forral bosszút. A fiatal Egyiptomi Köztársaság azonban nyugodtan nem riad vissza a kormánya. várja a fejleményeket. Nincs mitől félnie, hiszen fel van vértezve igazságérzettel, öntudattal, elszántsággal és a népek rokonszenvével. A szovjet-japán tárgyalások Augusztus 6-án harmadízben ültek össze a Szovjetunió és Japán képviselői, hogy a két ország közötti kapcsolatok normalizálásáról tárgyaljanak. Amint a közzétett közlemény mondja, Japán külügyminisztere és a Szovjetunió külügyminisztere kifejtették országuk nézetét a területi kérdésről. A Szovjetunió békében és barátságban akar élni a japán néppel. Az együttműködésnek és a Japánnal való kölcsönös megértés óhajának legjobb kifejezője a Japánnal vaiő békeszerződésre tett javaslat és azok a fontos engedmények, amelyeket a tárgyalások folyamán a szovjet fél tett. A Szovjetunió a japán fél Kérelme e beleegyezett abba, hogy a békeszerződés tervezetébe több új cikkelyt iktassanak, jóllehet ez nem áll érdekében. Tekintettel Japán nemzetközi kötelezettségeire és sürgető kérelmére, a szovjet fél beleegyezett abba, hogy a szerződés tervezetéből kihúzzák azt a cikkelyt, amely Japánt arra kötelezné, hogy nem lép be más hatalmak ellen irányuló katonai tömbökbe. A Szovjetunió lényeges engedményeket tett Japánnak a halászat kérdésében is, Abba is beleegyezett, hogy átengedi Japánnak a Habomai szigeteket és Sikotan szigetét. Mindez újból azt bizonyítja, hogy a szovjet fél a barátság és a jószomszédság szellemében építi kapcsolatait Japánnal. Annak ellenére, hogy a szovjet fél a két ország képviselőinek második ülésén részletes nyilatkozatot tett, a japán fél továbbra is kitart azon követ- és mellett, hogy a Szovjetunió engedje át neki Kunasir és Ituru szigeteket — a Kúrili szigetek oszthatatlan részét, amelyek a Szovjetunióhoz tartoznak. A Szovjetuniónak e szigetekre való joga vitathatatlan és ezt nemzetközi egyezmények erősítik meg. Jól tudja ezt a japán fél is, de mégis újabb mesterséges „érveket“ keres, hogy alátámassza indokolatlan igényeit. A moszkvai szovjet-japán tárgyalások tovább folytatódnak. A japán kormány sem saját népe, sem a béke nemzetközi hívei előtt nem tudja megindokolni azt a politikát, amelynek makacs folytatása csak a tárgyalások sikertelenségére vezetnek. A Szuezi-csatorna• bejáratánál Xfinx: Halló, ez az én helyem! (Ludas Matyi) Hallottam, hogy igazságtalanok voltak veled a gnyilovszki gépállomáson. — Semmiség. Nem tehetnek róla. Kijött egy rendelet, hogy csak diplomás mérnök lehet a főmérnök ... Nekem meg nincs diplomám. — Talán mégis letehetted volna a vizsgákat huszonöt év alatt? S akkor most te is főmérnök lennél, diplomás! — Persze, hogy letehettem volna .. de nem volt időm, mindig sok volt a munka ... Aztán jött a háború^ katona voltam ... Szóval küldtek nekünk egy főmérnököt. Nem akartam tovább ottmaradni mint helyettes. Így hát el kellett mennem ... „Szóval az az igazság, hogy nem tanultál, s áltatod magad, hogy nem volt időd, ezért váltottak le“ — gondoltam magamban, de azért megkérdeztem: — És szívfájdalom nélkül elengedték? — Elmentem a járási párttitkárhoz, és azt mondtam neki: „Ha mar :sak helyettes főmérnök lehetek, akkor inkább helyezzenek át az osztrogozsszki gépállomásra, az deficittel dclgozó, lemaradó gépállomás. Meglátja, egy év alatt élenjáró gépállomást csinálok belőle!“ A párttitkár nem akarta, hogy elmenjek a járásból, így hát nem ellenezte. Csak azt mondta, hogy beszéljem meg az igazgatómmal. Az igazgató meg így szólt: „Ha a főmérnök elenged, én nem tartalak vissza.“ A főmérnök meg elengedett ... És meg is mutatom nekik ! Le fognak maradni mögöttünk .. Most már a párttitkár is biztosan látja, hogy nem kellett volna ezt a diplomás „mérnököt“ idehozatni... — És te valóban élenjáró gépállomást csinálsz az osztrogozsszkiból ? — Mérget vehetsz rá! — Akkor a párttitkárnak nem lesz mit megbánnia. A gépállomás „megette“ a járási mezőgazdasági hivatalt Szúrós a nézése és gúnyos a nevetése ennek a mokány embernek, nehéz kiismerni. Hol azt kritizálja, sokallja, hogy egyszerre tízszeresére emelték a kukoricavetést, hol ügy találja, hogv a kommunizmus még messze van és házat vesz a fiának, de ugyanakkor olyan fanatikus híve a gépállomásnak, mintha az váltaná meg a világot és a kolhoz nem csinálna semmit... — Te már régen jártál erre — magyarázta nekem — azóta egészen más lett a gépállomás, sok minden megváltozott. Azelőtt, vagy húsz éven keresztül a járási mezőgazdasági osztály dirigálta elsősorban a kolhozokat. Most nincs mezőgazdasági osztály, megette a gépállomás. A járási mezőgazdasági hivatalt megszüntették, munkakörét és agronómusait a gépállomás vette át. Az agronómusok most a kolhozokban laknak, többé nem hivatalnokok, hanem kint dolgoznak a földeken. — Szóval nincs járási mezőgazdasági hivatal — mondta Metászov. Nincs a járásban „minisztérium“ Minden kolhozban van egy agronómus, és a mi főagronómusunk irányítja őket. Az agronómusok, a gépállomás alkalmazottai, arra vigyáznak, hogy a kolhozok betartsák az agrotechnika szabályait, és teljesítsék terveiket. A gépálllomásnak jelenleg Í2 agronómusa van, közülük nyolcán a kolhozokban dolgoznak — nyolc kolhoz tartozik hozzánk —, négyen pedig nálunk a központban.. Ezért van most jó termés a kolhozokban ... — Sok az alkalmazott most a gépállomástokon? — kérdeztem. — Hát nem kevés. Az alakulás utáni első években állandó alkalmazott-' lehettünk talán tizehöten, és százhúsz idénymunkás traktorosunk volt. Most pedig háromszázhúszan vagyunk státusban. Ehhez jön még a 120 gépkezelő és segédkombájnos, akiket a nénállomás az idényre fogadott fel, összesen tehát majdnem négyszázötvenen vagyunk. A műszaki vezetőszemélyzet az agronómusokkal és brigádvezetőkkel együtt eléri az ötvenet. Egész népes gépállomási „vezérkar“ ez! Oj falusi intelligencia. Nem igaz?... Mondom, annyian vagyunk, mint egy gyárban. Azelőtt a traktoros nem a gépállomás alkalmazottja volt, hanem kolhoztag. De most ő is munkás, szakszervezeti tag. — Eszerint nem változott semmi, ugyanannyian dolgoztok a szántóföldön, mint régen, csak az, aki azelőtt kolhoztag volt, most a gépállomás dolgozója lett ? — A szántóföldön most sokkal kevesebben dolgoznak, mint régen. Itt van az aratás. Azelőtt ilyenkor nyüzsgött a mező az emberektől, a falu apraja-nagyja, mindenki aki dolgozni tudott, részt vett az aratásban. Em-BÁTOR NÉP A függetlenséget féltve őrző kambodzsai népet három olyan ország fogja közre, melyekbe Amerika fészkelte be magát: Dél-Vietnam, Thaiföld és Laosz. Kambodzsának, mely röviddel ezelőtt még a dél-vietnami Saigonon át bonyolította le tengeri forgalmát, meg kell szabadulnia a gazdasági blokád fenyegetéseitől, melyet szomszédai szegeznek amerikai parancsra a mellének: álij közénk, vagy megfulladsz. * * * Kevés példa van arra a világtörténelemben, hogy egy ötmilliós ország szembeszálljon a világ egyik legnagyobb hatalmával. Kambodzsa azonban nem most kezdte harcát függetlenségéért és ezerötszázéves nemzeti múltjának harcai, a francia gyarma, tosítók, a japán fasiszták ellen vívott küzdelme, majd a vietnami „piszkos háborúban" tanúsított hősiessége olyan hagyományokat és erkölcsi erőt adtak e népnek, mely előtt meg kell torpannia az Egyesült Álamoknak is. A Szuvorov-rend, melyet moszkvai látogatásakor Norodon Sihanuk hercegnek nyújtott át Vorosilov marsai!, az egész kambodzsai népnek szóló kitüntetés. Norodon Sihanuk méltó fia bátor népének. A nagymúveltségü fiatál herceg, — aki a legelőkelőbb francia lovas-iskolában, Saumurban lett tisztté — lemondott királyi címéről, hogy mint aktív politikus — miniszterelnök — vezesse népét a függetlenség és a semlegesség megőrzésére. * * * Kambodzsa semlegessége egyértelmű azzal, hogy az ország természeti szépségei, hegyei, a területének felén áthúzódó őserdők, a Mekong partjain épült csodálatos félmilliós főváros palotái, a száz kilométer hosszú Tonie Sap-tó halászfalvai, a rizs- és gumiültetvények nem visszhangoznak az amerikai bakancsok csattogásától. A kambodzsai nép, a nyúlánk, magas férfiak, a széles sált hordó, híresen szép nők — akik itt megbecsültebb tagjai a társadalomnak, ■ mint Délkelet-Azsiában bárhol — a Szovjetunióban, Kínában és Indiában igaz barátokra talált. Tarján Imre cikkéből. Heti sporthíradó Válogatott csapatunk első dél-amerikai szereplése teljes sikerrel járt. Rio de Janeiroban, a brazil lebdamúvészek válogatott csapata ellen l:0-ra győzött. A brazil válogatott csapat, amely a múlt hónapban az uruguayi válogatottat 2:0-ra győzte le (igaz, hogy az' uruguayiak csak 6 emberrel fejezhették be a mérkőzést, mert 30 perccel a mérkőzés befejezése előtt a játékvezető öt játékosukat kiküldte a pályáról) a világ egyik legnagyobb játékerőt képviselé együttese. Az idei Középeurópai Kupa küzdelmei befejeződtek. A bécsi Rapid a budapesti zsúfolásig megtelt Népstadiont katasztrofális vereséggel hagyta el. Az eredmény 9:2 volt a Vasas javára. A Vasas játékosok elemükben voltak és lenyűgöző játékukkal a nagyhírű bécsi együttest valósággal „lelépték“. A rapid fáradt, letört csapat benyomását tette. A Szovjetunió népeinek Spartakiádja, a szovjet sport eddigi legnagyobb seregszemléje augusztus 5-én, vasárnap kezdődött. Az új, Moskva mellett épült hatalmas sportstadiont megtöltő tömeg gyönyörű látványnak volt szemtanúja. Színes csoportokban vonultak fel a Szovjetunió népeinek sportolói. A tornabemutatók után megkezdődtek a különböző versenyek. Az atlétikában mindjárt az első napon több kiváló eredmény született. Vladimir Kuc a 10 000 méterek síkfutásban 28:37.S perces időt ért el és ezzel megközelítette Iharos múlt hónapban elért 28:42.8 perces világcsúcsát. Válogatott atlétáink Londonban az angol válogatott atlétákkal mérték össze erejüket. A kétnapos atlétikái viadal az angol atléták győzelmévé! végződött. A férfiak 119:93, a nők 58:46 pontaránnyal győztek. Atlétáink közül Jungwirth az egy angol mfd-n 4:04 perccel és Trousil a 440 yardon 48.8 mp-vel új országos csúcsot, állított fel. Az elmúlt héten újabb szenzációs világcsúcsok születtek. A Magyar Rózsavölgyi, honfitársának, Iharosnak 1500 méteres világcsúcsát 3:40.6 percre javította. A 100 méteres síkfutás világcsúcsát, amelyet 20 éven át 10.2 mp-vel a néger Owens tartott, egy Berlinben megrendezett nemzetközi . versenyen háromszor is túlszárnyalták. Az amerikai Williams és Murchison már az előfutamokban 10.1 mp-es időt futottak. A döntőben Williams 10.1 mp-el, Murchison 10.2 mp-e! a második helyen végzett. Minél* inkább közeledik az olimoia ideje, a felkészülés folyamán, annál több kiváló eredmény születik, és az idén még bizonyára számos új, nagyszerű világcsúcsról számolhatunk majd be. S, M. lékszem, gyerekkoromban, hogy volt. Az apám elkezdte a szénakaszálással, aztán egy álló hónapig látástól-vakulás'g forgatta a kaszát. Erős ember volt különben, de az aratás végére a kimerítő munkától úgy elgyengült, hogy csak hálni járt belé a lélek. De nemcsak ő dolgozott, hanem az am'óm és nővéreim is vele dolgoztak, gyűjtötték a szénát, markot szedtek, kereszteket raktak. Én pedig tízéves koromtól fogva lovas kocsival hordtam haza késő őszig a termést. 10 gyeszjatyina (17,5 hold) földünk volt tizenkét kilométerre a falutól, naponta legalább egy fordulót csináltam. Most learatnak és kicsépelnek egy 100 hektáros táblát két nap alatt, és alig látni ott embert, csak két kombájn jár csendesen körbe-körbe. A változás nálunk az utóbbi évek■c* ben is igen nagy. A műszakilag legképzetteb kölhozparasztok gépállomási munkások lettek. Persze mindegyikük továbbra is a kolhozában, régi házában él, a háztáji gazdaságuk is megmaradt. Felesége, szülei vagy gyermekei továbbra is a kolhozban dolgoznak. De neki minden reggel pontosan meg kell jelennie a munkahelyén, le keU dolgoznia a munkanapot, teljesítenie kell a normát. Szóval a munkafegyelem sokkal jobb lett. így az összes mezei munkákat sokkal gyorsabban, kevesebb munkaerővel és a mai agrotechnikának megfelelően végezzük el. — Mondd csak„ a mezőgazdasági munkáknak a .épállomás kezében való ilyen nagyfokú központosítása nem vezetett bürokratikus huzavonára, késedelemre ? Minden a szervezéstől és az emberektől függ. Nálunk a gépállomáson nincs bürokrácia. A munkát a kolhoz földjein a kolhozelnök irányítja, ebben segíti őt az agronómus. Mi szerződés alapján végezzük a kolhoznak a munkát. Tizenkét brigádunk állomásozik a szántóföldeken, a legtávolabbi vagy negyvenkilométernyire van tőlünk. Ez a távolság azonban manapság nem távolság. Minden brigádban van rádió adó-vevő készülék. A brigádvezető reggelente minden áldott nap rádión jelentést tesz a gépállom í diszpécserének a napi feladatról, a végzett munkáról, az esetleges üzemzavarról, és arról, hogy mire van szükségük... A legtöbb brigádvezetőnek saját motorkerékpárja van. Ha a brigádnak a szántóföldön segítségre vagy valamilyen alkatrészre van szüksége, egy, legkésőbb két órán belül megkapja ... Erre valók nálunk a gépkocsira szerelt mozgó javítóműhelyek ... Aratás idején a brigád mindennap, déli tizenkét órakor is, jelentést tesz a gépállomásnak, ahol a rádióállomáson ilyenkor egész napos az ügyeletes szolgálat. Honnan vették a tengernyi traktort? D ám nem annyira Koralov traktorosbrigádvezető háztáji gazdasága, mint inkább ez a tipikus szocialista nagyüzem, a gépállomás tett nagy benyomást, bár meg kell mondanom, hogy csak igen felületesén ismerhettem meg. Ha az ember arra gondol, hogy a cári Oroszország mezőgazdasági gépi felszerelés dolgában a legutolsó volt Európában, és a parasztok nagyrésze még a cárizmus utolsó éveiben is faekével szántott, akkor önkéntelenül is felteszi a kérdést: Honnan vették ezt a tengernyi traktort, kombájnt és más mezőgazdasági gépet? (Folytatása következik) SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava. Krlžková 7. — Tel.: 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n. v., Bratislava, Krížková 7. — Nyomja Merkantilne tlačiarne n. p., z. z., Bratislava, ul. Nár. povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. A-65919
