Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-15 / 28. szám
12 1956. július 15. FŽidmttvcs i_juj-huľ ■ . ! и-ил1..лд.л„»1Я11 i.u'ii. .i .iga Mi történt az elmúlt héten a külpolitikában? A poznaní események tanulságai Nagy nemzetközi visszhangot kel-, tett és újabb fegyvert adott a világ kommunista mozgalmának kezébe a SZKP-nak a személyi kultuszról szóló határozata, amelyet az elmúlt hét elején hoztak nyilvánosságra. E határozatban is kifejezésre jut a jelenségek bátor elvi elemzése. A határozat ismét megállapítja, hogy a káros személyi kultusz ellentétben áll a szocialista rend természetével és a szovjet demokrácia fejlődésének fékjévé vált. Az első szocialista forradalmat megvalósító társadalomban az intervenció, az imperialista agresszió állandó veszélye miatt szükségessé vált a pártdemokrácia és a szovjet demokrácia bizonyos korlátozása. Ezt Sztálin a pártós az állami élet normájává emelte és durván Sárbatiporta a vezetés lenini elveit. Arra a kérdésre, amit sokam feltettek magukban is és a nyilvánosság előtt is, hogy: miért jiem szálltak szembe a vezetők Sztálinnal és miért nem távolították el őt a vezetéstől, a határozat egyértelmű választ ad: „Nem szabad elfelejteni, hogy a szovjet emberek olyan embernek ismerték Sztálint, aki mindig síkra-száll a Sz vjetunió védelmében az ellenség merényleteivel szemben, harcol a szocializmus ügyéért... Ilyen körülmények között érthetetlen lett volna a nép előtt minden ellene irányuló megmozdulás. És itt egyáltalán nem az egyéni bátorság hiányáról van szó“. Annak ellenére, hogy Sztálin személyi kultusza sok kárt okozott a pártnak és a népnek, nem változtathatta meg és nem változtatta meg a szovjet társadalmi rendszer természetét. Ahogyan az SZKP három év óta következetesen harcol a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséért, a nyíltság és őszinteség, amellyel a nép elé tárta ezt a nehéz kérdést — biztosíték arra, hogy „teljesen leküzdi a személyi kultusz következményeit és megakadályozza, hogy a jövőben hasonló jellegű hibák forduljanak elő“. „A forradalmi proletáriátus pártja elég erős ahhoz — mutatott rá V. J. Lenin —, hogy nyíltan bírálja опта* gát, hogy a hibát és a gyengeséget minden köntörfalazás nélkül hibának és gyengeségnek nevezze“. Az SZKP határozott és következetes politikája, amely nap mint nap, a. .mostani határozattal is a szocialista demokratizmus fejlesztésének valóraváltását bizonyítja, az imperialista körök vad rágalmazását váltotta ki. Ez nyilvánvaló, hiszen a hidegháború bajnokainak „rossz üzlet" a Szovjetunió új, sokkal hathatósabb kül- és belpolitikája. Adenauer olaszországi tárgyalásainak a végén közleményt bocsátottak ki, amely szerint a két kormány teljes egyetértését állapították meg az általános politikai helyzet értékelésében. A közlemény az ENSZ keretei között megvalósítandó általános leszerelési egyezmény megkötését a német kérdés megoldásától teszi függővé és pozitívan értékeli a két ország közötti gazdasági kapcsolatok alakulását. A tárgyalások „jó légkörét“ mindenekelőtt azzal lehet magyarázni, -mintahogyan ez az ANSA hírügynökség jelentéséből kiderül —, hogy „a bonni kormány megerősítette elhatározását, hogy jelentős megrendeléseket ad olasz cégeknek a felállítandó nyugat-német hadsereg számára szükséges fegyverek gyártására. Máris kielégítő eredményekkel kecsegtető tárgyalások folynak a Fiat-céggel amerikai mintájú repülőgépek gyártásáról és mind valószínűbbé válik, hogy Olaszországban állítják majd elő a nyugat-német fegyveres erők számára szükséges könnyűfegyvereket és hadianyagot“. Voltak azonban nézeteltérések is, mivel — ahogyan a nyugati sajtókommentárokból kitűnik — Adenauerék egyrészről olyan olasz belpolitika' folytatására szeretnék rábírni az olasz kormányt, amely „elősegíti a külföldi magántőke-befektetéseket, megadja a biztonság és stabilitás elengedhetetlen garanciáját“. E finom fogalmazás mögött világos utalást láthatunk a harcos olasz szakszervezeti mozgalom bérkövetelési akcióinak letörésére. A Paese című olasz lap véleménye szerint az olasz kormány a nyugat-németeknek tett engedményekkel a nemzetközi feszültség enyhítése elutasításának útjára lépett. Az amerikai acélmunkások sztrájkja 1945 óta immár a nyolcadik, s az acéltermelés 90 százalékára kiterjed. A sztrájkot az acélipari szakszervezet azt követőleg jelentette be, hogy a munkások 12 centes órabér emelését a munkáltatók nem voltak hajlandók megadni és csak hét centet ajánlottak fel. Bár az amerikai acélipari munkások keresete a többiekhez viszonyítva a legmagasabb — átlagban két és féldolláros órabérrel —, követelésük az időközben beállt áremelkedés miatt teljesen indokolt. A szakszervezet teljes támogatásáról biztosította a sztrájkolókat. Mint ahogyan a sajtó megállapítja, a sztrájk komoly kihatással volt más iparágakra is. Az United Press hírügynökség szemleírója közli, hogy a sztrájk megbénulással veszélyezteti az amerikai ipart, mert az acélipari vállalatok munkájának beszüntetése napról napra komolyabb következményekkel fenyeget. Ugyanez a hírügynökség jól értesült köröktől származó információkra támaszkodva, azt állítja, hogy az amerikai kormány mérlegeli, ne alkalmazza-e a sztrájkolókkal szemben a Taft-Hartleytörvényt, amely egyes sztrájkokat államellenesnek nyílvánít. —va — A Poznanban nemrég lejátszódott események figyelmet keltettek Csehszlovákia egész közvéleményében. Ezzel kapcsolatban számos kérdés merült fel a poznani provokációt illetőleg, az emberek érdeklődnek ezen események okai iránt. A lengyel sajtó és a lengyel közvélemény és elsősorban a munkások szüntelenül foglalkoznak mindazokkal a körülményekkel, amelyek a poznani provokációhoz vezettek. E cikkekből és kommentárokból nyilvánvaló, hogy a lengyel nép le akarja vonni a tanulságot, mi tette lehetővé az ellenséges elemeknek azt, hogy visszaéljenek egyes gazdasági nehézségekkel, aljas provokációt robbantsanak ki a lengyelországi néphatalom ellen és végső eredményben maga a munkásosztály érdekei ellen. Minden nap, minden óra, amely a lengyel munkásosztályt elválasztja a Poznanban lejátszódott tragikus eseményektől, megerősíti a lengyel nép elszánt akaratát, hoóy még nagyobb erőfeszítéssel továbbépítse az erős népi Lengyelországot, tovább szilárdítsa az ország népi demokratikus rendszerét és így válaszoljon az ellenség felforgatási kísérleteire, amely Poznanban a nemzetek legsajátabb érdekei ellen támadott. A poznani események lefolyásából és a szemtanúk vallomásából teljesen nyilvánvaló, hogy idegen ellenséges szervezet volt működésben és az egész provokációt pontosan előkészítették. Az ellenség cselekedete volt a börtön elleni támadás, amelyből "Az Olasz Kommunista Párt képviselőházi csoportjának küldöttsége az elmúlt hét szerdáján felkereste Leonét, a képviselőház elnökét, hogy magyarázatot kérjen tőle, miért halogatják a döntést az olasz parlamenti küldöttség szovjetunióbeli látogatásáról, jól lehet a Szovjetunió Legfelső Tanácsának errevonatkozó meghívása már jóideje megérkezett az olasz parlamenthez. A kommunista képvikiszabadultak a bűnözök, akik a börtönökből zsákmányolt fegyverekkel azután a népi hatalom intézményei ellen támadtak. Az ellenség tette volt az ártatlan emberek legyilkolása, a rablás és ' fosztogatás. A poznani munkások nagyon hamar megértették, hogy ■ az egész akciónak semmi köze sincs a hiányosságok kiküszöbölésére irányuló törekvéshez, hanem provokáció, amellyel harcot akartak indítani a népi hatalom, a | munkásérdekek ellen. A lengyel közvélemény felháborodással és erélyesen tiltakozik azon diadalittas öröm ellen, melylyel egyes nyugati körök a Poznanban kiömlött vért nyíltan üdvözölték. A newyorki Journal American június 30-án a következőket írta: „A szenátus elhatározta, hogy a külföldi áegítség keretében 25 millió dollárt szavaz meg a vasfüggöny mögötti földalatti ' tevékenység, a poznani felkeléshez - hasonló tevékenység pénzelésére“. Poznanban az élet normális теderbe tért. A gyárak dolgoznak, a provokáció utáni első napokban már üzembehelyezték a városi „ közlekedést. A polgárok bizalommai követik a párt és kormánvbizottság munkáját, amely azonnal Poznanba érkezett és részletes vizsgálatot folytat. Sok helyről hangzik dolgozóink- ] nak az a követelése, hogy fokoz- i zuk éberségünket. Dolgozóink tu- | datában vannak, hogy az osztály- 1 ellenséget nem lehet lebecsülni. I Helyesen értelmezik a poznani j események igazi okát és elítélik a i szocializmus imperialista ellensé- | geinek felforgató tevékenységét. | selők rámutattak arra, hogy ez a‘ látogatás rendkívül fontos jellegű, különös tekintettel arra, hogy a legutóbbi időben 21 nemzet parlamenti küldöttsége kereste fel a Szovjetuniót a Legfelső Tanács meghívásé-' ra. A kommunista képviselők csoportja tehát úgy tartja, hogy minden egyes parlamenti csoportnak felelősséggel állást kell foglalnia eb-' ben a kérdésben, A Szovjet Hadsereg kétszáztagú vegyes ének- és táncegyüttese nyolchetes vendégszereplésre Londonba érkezett, ahol az Empress Hallban tartja nagysikerű előadásait. — Képünkön: nyolcán az együttesből. Az olasz kommunista képviselők döntést követelnek az olasz parlamenti küldöttség szovjetunióbeli látogatása ügyében ф A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata szerint szeptember 15-én nyílik meg Pekingben a párt VIII. országos kongresszusa. ♦ A lengyel lapok közlése szerint az Egyesült Államok külügyminisztériuma ez év június 30-án megbízta az Amerikai Vöröskeresztet, juttasson Lengyelországnak bizonyos mennyiségű gabonát, lisztet és egyéb élelmiszereket, hangsúlyozva a segély elosztásánál annak amerikai eredetét. A Lengyel Vöröskereszt július 4-én á Vöröskereszt Társaságok Ligáján keresztül elutasította ezt a javaslatot és hangsúlyozta, hogy Lengyelországnak nincs szüksége könyöradományra, viszont kész széleskörű kereskedelmi cserét lebonyolítani az Egyesült Államokkal. ♦ Kanadai szociáldemokraták egy csoportja utazik két-három hétre a •Szovjetunióba. ♦ Ez év nyarán görög parlamenti küldöttség látogat a Szovjetunióba. A francia parlamenti küldöttség ez év szeptemberében vagy októberében utazik a Szovjetunióba. ♦ A bolgár minisztertanács és a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága határozatot hozott, mely szerint a Központi Bizottság április teljes ülésén hozott döntéseinek megfelelően megváltoztatják az élő személyek nevét viselő valamennyi helység, utca, vállalat, tanintézet és más objektum elnevezését. ♦ Az egyiptomi fővárosban működő jemeni követség szóvivője közölte, hogy a Német Demokratikus Köztársaság vállalta három gyár építését Jemenben. ♦ Nasszer, egyiptomi miniszterelnök július 12-én 8 napi hivatalos látogatásra Jugoszláviába utazik, ahol Tito elnökkel tárgyal. Leszerelt szovjet katonák, útban hazafelé, az egyik vasútállomáson vidám tánccal, énekszóval ütik el a várakozás idejét. (Tyemin felvétele) Végre kell hajtani a genfi egyezményeket Ho Si Minh elnök fejhívása a vietnami néphez A Vietnami Tájékoztató Iroda közli Ho Si Minhnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének felhívását. amelyet az Indokínával foglalkozó genfi egyezményekben előirt általános választások határidejének közeledtével intézett a vietnami néphez. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya a következő gyakorlati intézkedéseket javasolja abból a célból, hogy teljesüljön a vietnami nép életbevágó követelése, a béke megszilárdítása és az egység megvalósítása a genfi egyezmények alapján: Vietnam két övezete között helyre kell állítani a normális kapcsolatokat és a szabad közlekedést; meg keli teremteni az északi és a déli politikai, gazdasági, kultrális és társadalmi szervezetek érintkezésének feltételéit. A két övezet hatóságainak képviselői üljenek össze tanácskozó értekezletre és ezen vitassák meg a genfi egyezményeken alapuló újra egyesítés céljából tartandó szabad általános választások kérdését. Válságban az „atlanti közösség'1 Az Északatlanti Szövetség tanácsának párizsi ülésszakát még e szervezet történetében is példátlan véleménykülönbségre valló hangzavar előzte meg. Egyrészt a NATO szervezői közé tartozó nagyhatalmak hivatalos képviselői nyomatékosan felszólították a tagállomokat, hogy „nézzenek bátran szembe az új problémákkal“, „válaszoljanak Oroszország kihívására“, s „fogjanak össze.“ Másrészt a tömb szinte valamennyi tagállamának fővárosából sértően gúnyos üzenetek érkeztek a NATO címére.. A párizsi Chaillot-palotában lefolyt kétnapos vita teljesen igazolta, hogy az „atlanti közösség“ méhében érlelődött válság ugyancsak kiéleződött. Az Egyesült Államok külügyminiszere szemlátomást nagyon bosszankodott és nyugtalankodott az ülésszakon történtek miatt. Hazatérése után mindjárt az első nyilvános beszédében ki is jelentette, hogy az „atlanti közösségben“ olyan nézeteltérések támadtak, amelyek a NATO egész épületének „alapjában való megrendülésével" fenyegetnek. Ismeretes, hogy a szóbanforgó agresszív katonai csoportosulás sok tagja közt csakugyan súlyos nézeteltérések és ellentétek vannak. Elég, ha megemlítjük, hogy ä ciprusi események miatt nagyon megromlott Nagybritannia és Görögország, valamint Görögország és Törökország viszonya. Súlyos nézeteltérések támadtak a NATO más tagjai közt is. A NATO vezető szervében kialakult új helyzet lényege a következő: az Egyesült Államok politikai vezetőinek most számolniok kell azzal a ténnyel, hogy legfőbb európai szövetségeseik a nemzetközi élet sarkalatos problémáiról egészen másképp vélekednek, mint ők. S ebben gyökerezik az atlanti közösség súlyos válsága is. A nemzetközi helyzetben mélyreható fordulat következett be a békés egymás mellett élés és együttműködés irányában. S ez a fordulat szükségképpen hatott a NATO helyzetére. A mai nemzetközi helyzet jellegzetessége, hogj az Egyesült Államok európai NATO-partnerei saját érdekükben szükségesnek tekintik a Szovjetunióval való együttműködést. Ez legalábbis a partnerek többségéről megállapítható. Az „európai közösség" egyik-másik európai tagállama nem várt és nem kért engedélyt, s önállóan hozzáfogott a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainak rendezéséhez. Ezt bizonyítják a Moszkvában lefolyt sikeres szovjet-dán és szovjet-norvég tárgyalások. Erről tanúskodnak Bulganyín és Hruscsov londoni látogatásának eredményei is. Jogosan sorolhatjuk a nagyfontosságu nemzetközi események e csoportjába a szovjetfrancia viszony javulását is. A szóbanforgó országok továbbra is a NATO tagjai. De abból a tényből, hogy a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataik rendezésének és elmélyítésének útjára léptek, világosan következik, hogy az élet megváltoztatta a NATO vezető államához való viszonyukat. Most már csak feltételesen állítható, hogy külpolitikájuknak az „atlanti közösség“ az alapja. Egyre nyilvánvalóbban mutatkozik a másik — az általános európai közösség —, az a szükségesség, hon„ megszűnjék az európai hatalmak közti idegenkedés, megszűnjenek a NATO megalakításából származott bajok. E két egymással összefüggő probléma eredményes megoldása valamennyi békeszerető európai állam közös feladata; ezek a mint sok újabb esemény bizonyítja, nem hajlandók többé beletörődni, hogy rájuk kényszerítsék az ellenségeskedésnek és a széthúzásnak, érdekeiknek ellentétes politikáját. A nyugat-európai országok és a szovjetek országa közti bizalom erősödése, ez országok és a Szovjetunió gyakorlati együttműködése és kulturális kapcsolatainak kiterjesztése védhetetlenüi alapjában megrendíti a NATO-t. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava, Krížková 7. — Tel.: 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n. v., Bratislava, Krížková Zs — Nyomja Merkantilne tlačiarne n. p., z. z., Bratislava, ul. Nár. povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20.80 félévre Kés 10.40 — Ter.á A-73813 jeszti a Fosta hírlapsrolgálata. " 4 . "