Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-23 / 51. szám
ifc vfrab-ad Földműves 1956. december 23. A magyarországi ellenforradalom véres napjai A Magyar Népköztársaság tájékoztatásügyi minisztériuma fehér könyvet adott ki,- mely adatokat .okmányokat és fényképeket közöl az ellenforradalmi banditák gaztetteiről. Néhány részletet köziünk mi is ebből a könyvből, mely bizonyosan kiegészíti azt a képet, melyet olvasóink eddig is alkottak maguknak a fasiszta barbarizmus 8 napos rémuralmáról. Budapest munkássága tüntet a fasizmus ellen a békéért és a nyugalomért Az ENSZ tárgyalja az USA beavatkozását a népi demokratikus országok belügyeibe Az ENSZ közgyűlésének irányító bizottsága javasolta, hogy a szovjet küldöttség ajánlatára tűzzék napirendre az USA beavatkozásának kérdését a népi demokratikus országok belügyeibs, valamint az USA bomlasztó tevékenységét ezen országok ellen. A közgyűlés szeptember 14-én megtárgyalta ezt a javaslatot és napirendre tűzte a kérdés megtárgyalását. Václav David csehszlovák külügyminiszter a közgyűlésen tartott beszédében többek között kijelentette: A népi demokratikus országok törvényes kormányainak megdöntésére irányuló ellenséges tevékenység nemcsak Magyarországot érinti. Az amerikai rádió hírt közölt arról, hogy az USA nyugat-németországi hadseregének egységeiben űn. csehszlovák védelmi egységet szerveztek, amelynek tagjai egyenruhájukon „Czechoslovákia” feliratú jelvényt viselnek, csehszlovák lobogót használnak, melyet a századparancsnoknak az amerikai hadsereg tisztjei jelenlétében ünnepélyesen adtak át. A Csehszlovák Köztársaság már 1955 április 19-én élesen tiltakozott az ellen, hogy az USA kormánya béke idején tekintet nélkül a Csehszlovák Köztársasággal fennálló diplomáciai kapcsolatokra, ellentétben az ENSZ alapokmányával, gonosztevőkből a Csehszlovák Köztársaság ellenségeiből álló katonai egységet szervez és jogtalanul sértő módon használja Csehszlovákia hivatalos elnevezését, valamint állandó lobogóját. A valóság azt mutatja, hogy ez a beavatkozás nemcsak nem szűnt meg, hanem mint a magyarországi események is tanúsítják, olyan méreteket öltött, hogy fenyegeti a világ e táján a békét és biztonságot. A szovjet javaslat ellen felszólaltak USA és Ausztrália képviselői. Ennek ellenére a közgyűlés többsége a javaslatok mellett foglalt állást. Az amerikai küldöttsé gjavaslatára a kérdés megvitatását a politikai különbizottságra bízták. A magyar menekülteket sztrájktörőként használják fel Nyugat-Németországban A De Waarheid holland lap szerint a fémmunkások négyhetes sztrájkját beállításával akarják megtörni. Ezek a tudomásával és teljes támogatásával nyugat-németországi kiéli vállalkozók a magyarországi szökevények munkásztrajktörő akciók a bonni kormány történnek. A NATO tanácskozása és Közép-Keleten fennálló helyzetet is. További durva beavatkozást jelent a népi demokratikus országok ügyeiben a NATO tagállamainak az az álláspontja, hogy szükséges keresztülvinni „a kelet-európai népek jogát politikai és gazdasági berendezésük szabad és független megválasztásában”. Párizsban befejeződött a NATO tanácsának négynapos ülése. A zárónyilatkozat azt bizonyítja, hogy nem sikerült eltávolítani a véleménykülönbségeket a NATO államok között. A miniszterek elismerték, hogy a tanácskozások és az együttműködés továbbra is szükséges. Megtárgyalták a Közel-JOGFOSZTOTTAK Sziklai Sándor halála Egykori volksbundista svábok, akiknek élén Eszterle József állott, már 10 nappal az októberi események előtt megfenyegették a Budakeszin lakó Sziklai családot, hogy kiirtják őket. Október 25-én felfegyverzett banditák támadták meg a házat, kézigránátot dobtak a lakásba, majd benyomultak. Sziklai Sándor ezredes revolverrel védekezett és egyik támadóját lelőtte. A banditák kézigránátjától azonban ő maga is halálos sebet kapott. Apósát, Kiss Lajost a benyomuló banditák baltával verték agyon. Sziklai Sándor a munkásmogalom régi, ismert harcosa, apósa, Kiss Lajos pedig régi kommunista volt. 1919 óta tagja a pártnak. Egy félrevezetett fiatal vallomásai Bányai Csaba, 15 éves fiú, akinek fegyvert adtak és aki egy ún. „különA székházban tartózkodó egyik pártmunkás így beszéli ei az épület ostromát. „A székházat közel négy és fél órás tűzharcban tüzérséggel rommá lőtték. Fél három felé már láttuk, hogy a további vérontásnak nincs értelme. Mező Imre elvtárs kiadta az utasítást, hogy szüntessék meg az ellenállást. A házban levő két katonatiszt vállalkozott arra, hogy a támadók tudomására hozza a harc feladását. Velük együtt volt Mező elvtárs is. A fehér zászlóval kilépőket sortűz fogadta. Mező • elvtárs meg akarta győzni a támadókat, hogy céltalan az épület elleni támadás és a további vérontás. Erre nem kerülhetett sor, mert mindhármukat agyonlőtték. * A betóduló támadók azután isszonyatos kegyetlenséggel kínozták és gyilkolták a bent lévőket. A házban tartózkodó egyenruhás ' embereket, katonatiszteket, rendőröket, az államvédelmi hatóságnál tényleges szolgálatot teljesítő sorkatonákat, akiknek többsége 20 év körüli munkás- és parasztfiú volt, a Köztársaság téri fákra akasztották fel, egyeseknek agyonverésük után levágták a fejét, másoknak szí-, vét vágták ki.” így halt meg Mező Imre, nagybudapesti pártbizottság titkára. Itt vágták ki szívét a hóhérok Asztalos János honvédezredesnek, a munkásmozgalom régi, megbecsült harcosának. Ekkor ölték meg Papp ezredest és Szabó ezredest. Itt lőtték le Lakatos Péter pártiskolai tariárt. A magyar nép több mint 20 fia lett a Köztársaság téri vérengzés áldozata. A felkelők egy része megborzadt a szörnyű vérengzéstől. Döbbenten látta, milyen szörnyűségeknek vált részesévé. Némelyek közülük igyekeztek enyhíteni a kegyetlenségeket és megmenteni legalább a polgári személyeket. Az őrség tagjainak kivégzését azonban ők sem merték megakadályozni. A honvédtiszteket sem tudták megmenteni. írta és rajzolta: Paul Hogarth, London zár klubok, nagy áruházak önkiszolgálással, fényűző turistaszállók, mind az amerikai középosztály életmódját tükrözik. Az angol képeslapokat már régen kiszorították az amerikai magazinok a „Time” és a „Life”. Az utcákon Sohasem felejtem el azt a napot, amikor Doris Lessinggel leszálltunk a délafrikai Johannesburg repülőterén. Több mint egy órát vesztegettünk el különféle bonyolúlt kérdőívek kitöltésével, melyek nélkül senki sem hagyhatja el a repülőtér területét. Az egyik kérdés így hangzott: milyen fajhoz tartozik ön? Bár Lessing könyveit meg lehetett találni Dél-Afrika minden könyvesboltjában, mégis megtagadták tőle a tartózkodási engedély kiadását és a legközelebbi géppel Rodéziába kéllett távoznia. Ügylátszik az én vonzalmam a délafrikai nép iránt nem volt annyira ismeretes és két órai vallatás, valamint csomagjaim aprólékos átvizsgálása után megnyíltak előttem az ország kapui. Négy hetet töltöttem utazással, megfigyeléssel és annak megvizsgálásával, hogy miért érzik magukat rabszolgának az afrikai benszülöttek saját országukban. Ott tartózkodásom idejének felét „Goli”-ban az Aranyvárosban töltöttem. így hívják az afrikaiak Johannesburgot. Ez egy rablásból, a színes emberek kizsákmányolásából élő város, hatalmas felhőkarcolókkal, melyek magasan nyúlnak ki az őkt körülövező bányák piszkos környezete fölé. Olyan város ez, ahol alig látsz az utcán gyermekeket és a parkokban összebújó szerelmespárokat. Az életforma a fehérek Dél-Afrikájában leginkább az amerikaira hason- amerikai márkájú autók surranak, a lit: a nagy szabadtéri, mozik autóban benzinkutak feliratai az amerikai Shell ülő közönséggel, hűtőszekrények, pa- olaját és benzinjét reklámozzák. A ff. kellemes, árnyas külvárosokban az exotikus virágokkal teli kerteket, fiatal afrikai kertészfiúk ápolják, öntözik. A fehér urak ételeit afrikai szakácsok főzik, a fehér gyermekekre afrikai gyermeklányok vigyáznak. Három ilyen lányka bére nem tesz ki annyit, mint egy fehér háztartási költségeinek egytizedrésze. Ha a fekete szolgáló nem lakik a háznál, kénytelen sokezer .honfitársával együtt naponta több kilométeres utat megtenni, hogy a városon kívül a színesek számára fenntartott viskóvárosban töltse az éjszakát. Itt már nem oly árnyékosak az utcák; a rengeteg kő, iszap, sár, nyitott csatornák, egészségtelen és vigasztalan világa ez- A legnyomorúságosabb ezek közt a városok közt Orlandó, melynek lakói „Sofasonke”-nek nevezték el. E szó jelentése: itt fogunk együt elpusztúlni. Harmincezer lélek él itt á nyomorúságos viskóban, amelyeket szétkalapált benzínkannákból, rozsdás hullámbádogból állítottak össze lakói, saját gyártmányú rozoga ajtókkal. A félmeztelen gyermekek rajzó százai teszik tökéletessé a piszok, füst s a szabadban égő tűzhelyek elszomorító képét, melyhez hozzájárúl a közös illemhelyek undorító szaga. Merev tekintetű, munkáskülsejű emberekkel találkozunk: egy „dagga” nevezetű hódító méreg áldozatai. Tölgyfatermetű afrikai férfiak a törzs viseletében, „skokiantól” egy saját főzésű mérges italtól elhódítva haditáncukat igyekeznek eltáncolni, de a méreg hatása gyorsan jelentkezik; összerogynak a tereken és könnyű zsákmányává válnak az éjjeli rablóknak, a csocsi-bandáknak. Ez ma Dél-Afrika. Ezzé tették a fehér urak. De nem minden fehér ember ilyen. Keresztül-kasúl utaztam az országot, sok fehér emberrel találkoztam, akik bátran támogatják az afrikaiak harcát a szabadságért és az emberi jogokért. Az úri faj elmélete és a törvényesen bevezetett egyenlőtlenség a fehér emberek többségét érzéketlenné, sokszor kegyetlenné teszi. A haladó embereket és kommunistákat ez a többség árúlóknak tekinti, kisebb helységekben még ki is közösítik őket. Vannak köztük egyszerű iparosok, ügyvédek, kiskereskedők, építészek és orvosok. Sokszor látni amint az afrikaiakkal, mint velük egyenrangúakkal elbeszélgetnek, tanácskoznak egy jobb jövőről, melyben majd megszűnnek a faji korlátok. A faji megkülönböztetés rányomja bélyegét az egész életre. A fehérek többsége magáévá tette a fajelméletet, mint Istentől származott rendet. Meg vannak győződve róla, hogy a fehér fajt a felsőbb gondoskodás rendelte a feketék fölé. A gyermek már az iskolában szívja magába ezeket a barbár nézeteket. A fajelmélet, a sötét középkorba taszítja vissza Dél-Afrikát. Hatása még az építészetben is megmutatkozik. A pályaudvarnak két bejárata és két kijárata van. Az egyik a fehérek a másik a feketék számára. Kétféle vasúti személypénztár .kétféle illemhely, külön vasúti kocsik, külön filmszínházak. És mindezek ellenére a fejlődés minden akadályon keresztül utat tör magának. Nemrég néhány irodalmi mű jelent meg, melyek mondanivalójukkal jelzik, hogy az országban megvan minden, ami szükséges ahhoz, hogy a művészet az élet problémáit a maga valóságában ábrázolhassa. Az írók, de még inkább a festőművészek becsületesen törekednek arra, hogy a harc és az ellentétek mélyéből egy új kultúrát teremtsenek. Az alkotók azonban nagy nehézségekkel küzdenek. Kiadóvállalat nincs és a cenzúra az Angliában megjelenő műveket a fajelméletnek megfelelően átdolgoztatja. Ilyen ma Dél-Afrika. És mégis, minden erőszak és elnyomás ellenére a nevetés a mosoly mindenütt megtalálható, ahol afrikaiak élnek: a faviskóvárosok utcáin, ahol fiatal férfiak és nők, öregek és gyermekek sütkéreznek és pihennek a napsütésben, amit anynyira szeretnek. Néhány rajzot készítettem a helyszínen, amit modelljeim a féktelen öröm kifejezésével köszöntek meg. Még sohasem ismertem népet, mely a jogtalanság és szegénység közepette anyira meg tudta volna őrizni emberi öntudatát és annyira képes volna sebeit begyógyítani és új erőt gyűjteni. (Németből ford.: G. D.) SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava. Krížková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n. v., Bratislava, Krížková 7. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p„ Bratislava, ul. Februárového ví ťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. A-74905 Még folyik a vizsgálat és folynak a kihallgatások. Nincsenek még minden részletre kiterjedő jelentések az 1956. őszi budapesti fehérterrorról. De a már elkészült hiányos és szűkszavú beszámolók is eleget mondanak arról, milyen politikai erők léptek színre a kezdődő anarchia napjaiban és ki ellen irányult a kezükben levő fegyver. Egy szemtanú vallomása Oravec László budapesti lakos mondta el a következőket: 1956. október 31-én 14 óra 30-kor Budapesten, a Lenin körút és a November 7. tér sarkán állva a következő esetnek voltam szemtanúja: a Lenin körúti Művész-mohival szembeni járdán haladó egyik férfira valaki rákiáltott: „Ávos!” Az illetőt, aki khaki színű nadrágot és a Dózsa Spörtegyesület színét viselő tréningruha-blúzt hordott, megrohanta a tömeg és bántalmazni kezdték. Az így keletkezett tumultust kihasználva, valaki az elfogott férfi nyakába helyezett egy dróttal összecsavart kábelt. Ennek segítségével a már elálélt embert a Lenin-körút és az Aradi utca sarkán egy vasárubolt előtti fára felakasztották. A meggyilkolt ember nyakába táblát akasztottak ezzel a felírással: „Tóth áv. százados. így jár minden ávó-s.” Senki sem ellenőrizte, hogy kik azok az emberek, akikre ráfogták, hogy az Államvédelmi Hatóság tagjai. A ' estiálisan meggyilkolt emberek hecckampány és rágalmazás áldozatai. leges osztagban” kapott beosztást, ezt n*ondja: „November 2-án és 3-án 10-es csoportokban elhelyezkedtünk lefoglalt polgári lakásokban. Ezekbe cipeltük fel áldozatainkat. Méreggel telt injekciós tűvel megöltük, majd a látszat kedvéért fejbelöttük őket.” Ez . a fiatal fiú elmondotta, hogy „különleges osztagukat” tízes csoportokba osztották, s közölte azt is, hogy november 9-én összes parancsnokaik „autókba ültek és elmentek talahotá”. Budapesten, a XIX. kerületben agyonlőtték Turber Kálmánt, a Hazai Fésüs-fonó öreg hegesztőjét, mert részt vett a párt székházának védelmében. Ugyanebben a kerületben kihívták házának kapujába Lábadi József tanácstagot és ott hasbalótték. E.ados Károlyt, Kispest tanácselnöknőjének férjét a lakásán géppisztolysorozattal ölték meg. Százával tartóztattak le és hurcoltak el becsületes embereket. A III. kerületben letartóztatták Bihari Ottót, a Goldberger-gyár párttitkárát és Molnár Ernőt, a kerületi pártbizottság titkárát. Ugyanebben a kerületben fegyveresek keresték fel lakásán az Államvédelmi Hatóság egy 70 éves nyugalmazott volt gazdasági tisztviselőjét. Az idős ember a támadók elől a világítóudvarra vetette magát és szörnyethalt. Az elhurcoltak egy részét az ellenforradalmi különítmények a gyűjtőfogházba vitték. November 3-án már az Államvédelmi Hatóság több száz tagja és 120 polgári személy volt őrizetükben. Kivégzésüket 5-ére tervezték. Más különítmények más börtönökbe hurcol: ták áldozataikat. Sokakat viszont a helyszínen végeztek ki. Szilágyi János 16 éves fiú évekig a nyomorék gyermekek otthonának lakója volt. A kórházban, ahová sebesüléssel került, nevetve mesélte: — Én egy civilruhás századoshoz kerültem és megadott címekre jártunk leszámolni az ÁVH-sokkal és a kommunistákkal. Egy alkalommal a Royal-szálló környékén az egyik ház III. emeletére mentünk egy címre. Századosunk azt mondta, hogy egy ávós-hoz megyünk. Otthon találtuk feleségével és 6 esztendős kislányával együtt. A százados először összeverte az ávóst, majd kiszakította füleit és ollóval lekaszabolta az orrát. Utána egy sorozatot engedett bele, Közbet> az ávós felesége menekülni próbált, de a csoportunk egyik tagja egy lövéssel leterítette. Utána — bár gondolkodtunk, mit csináljunk a kislánnyal — őt is lelőttük... Nemcsak ide mentünk fel, minden nap megvolt a magunk feladata.” Sz. E. börtönből szabadult nő, akit november 8-án fogtak el, amikor el akarta hagyni az országot, a következőket mondja el: „Horváth János kb. 28 éves géplakatossal ismerkedtem meg. Ez a Horváth János abban a házban, ahol lakik, agyonlőtt négy vagy öt ugyanott lakó ávóst. Ezenkívül vitt még oda ávósokat a pincébe és ott valamennyit agyonlőtték.” A párt budapesti székházának megtámadása
