Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-23 / 51. szám
10 \f*al/-ad Földműves 1956. december 23. JV'ijev széles, napfé-**- nyes tiszta, és takaros utcáival, gyönyörű parkjaival lepett meg. Tudtam, hogy Kijev a cárok ősi székhelye és már a Vlil. században is híres kereskedelmi központ volt. Ezért, amíg nem láttam, olyannak képzeltem mint a prágai Ó-várost. Kacskaringós, szűk utcácskák, évszázados épületek. Mekkorát tévedtem! Kijevet nem lehet Prágával összehasonlítani. Már csak azért sem, mert a régi ukrán és orosz városokat főleg fából építették. A túlnyomó részt fából épített városokat, tehát Kijevet is, minden háború, vagy nagyobb tűzvész után, szinte alapjaiból kellett újjá építeni. A mai Kijev — eltekintve az egyes épületektől, műemlékektől, mint a Pecsorszkája lávra és más évszázados emlékművek, tényleg fiatal, új ráépített város. Ottlétem alatt nem éreztem azt, hogy ősi, több mint ezeréves városban járok, haném úgy tűnt nekem, mintha a várost a múlt században kezdték volna építeni és építését csak most fejeznék be. A valóságban ez így is van, hiitt székelt Vladimír cár, aki megny:totta a kelet felé vezető utat a kereszténység számára — máig is megmaradtak a hatalmas romok. A Vaszilevszkij-templom, a Szofijszkij-szobor, a Georgiám templom és még számos más templom, továbbá az Ó-Kijevi kapu, az Aranykapu és egyéb történelmi emlékek szintén nevezetesek. A Podolin már nem élnek és szenvednek a jobbágyok. Itt szabadon és öntudatosan dolgoznak a Szovjet-Ukrajnáért vívott harcok első soraiban álló forradalmi proletariátus ivadékai. Üj életet élnek itt az emberek, akik a Dnyeper melletti gyárakban és kikötökben alkotó munkájukkal a kommunizmust építik és erősítik. A halmokról lenyűgöző látvány nyílik a Dnyeperre. A méltóságteljesen hömpölygő folyamon személyszállító és nehéz teherhordó hajók úsznak, a karcsú sportvitorlások, motorcsónakok és szén a második világháború alatt Kijev épületeinek 48 százaléka elpusztult. A városban ma már nem látjuk a háború nyomait. Ennek a nagy, 1 millió kétszázezer lakosú városnak a felét az elmúlt évtizedben teljesen újjáépítették. A város minden részében gyönyörű — a lerombolt kijevi paloták építészeti stílusában felépített — új hatalmas épülettömböket látunk. Kijev gyönyörű. De a legnagyobb elismerést és csodálatot mégis a prágai Venceltérnél is szélesebb, tágasabb Krescsatik — a ragyogó, teljesen új utca váltja ki. Ezt a gyönyörű palotasort a fasiszták által lebombázott és tönkretett Krescsatik helyén alapjaiból építették újjá. De minden kijevi megmondja, hogy a Krescsatik és egész Kijev szebb, mint valaha. Cok figyelemreméltó műépítészeti . és történelmi emléket tálalunk ebben a városban. A Dnyeper feletti halmon épült Kijev-erödítményben — kiránduló hajócskák sokasága siklik tova a gyönyörű hidak merész ívei alatt, melyek a messze földről ideérkezett látogatók csodálatát vívják ki. Csodaszép és érdekes város Kijev. Az élet itt igazán kellemes. Kijev a parkok, ligetek és virágágyak városa. Ebben a nagy városban az ember közel érzi magát a természethez. Kertvárosi jellegét talán azzal szemléltethetem legjobban, ha megemlítem; itt egy lakosra 12 négyzetméter park és liget jut. Ez a városnak igazán friss, kellemes jelleget kölcsönöz. De ez még nem minden. A kijeviek városuk köré húsz kilométeres sávban széles, tűlevelű erdőt ültettek. Csoda hát, hogy az ukrán fővárosban a levegő is tiszta, egészséges és üdítő? Juntáinkét a kijeviek mindenütt őszinte, testvéri barátsággal üdvözöltek és szeretettel beszéltek természeti szépségekben gazdag hazánkról. Országunkat sokan ismerik, mert mint katonák küzdöttek felszabadulásunkért. Egy járó-kelő az utcán megállított bennünket. Örült annak, hogy csehszlovákiai dolgozókkal találkozott. Bemutatkozott. Neve Borisz Nyikolenko, munkás a helyi elektromos cikkeket gyártó üzemben. Elmondotta, hogy mint szovjet katona már járt hazánkban. Komáromnál vívott harcokban a kezén megsebesült. Nem győzte Hangoztatni, hogy sok év után is mennyire örül ennek a találkozásnak ... A búcsúzásnál lelkünkre kötötte, hogy tolmácsoljuk üdvözletét: népünknek az építésben sok szerencsét és sikert, boldog és békés életet kvíán! És hozzátette: „Mondják meg otthon, ha neadjisten úgy fordulna, ismét magukkal együtt védeném szép hazájukat!’' KÉT LEVÉL Zimankós decemberi reggel. Csordás János határőr most tért vissza éjjeli szolgálatából a laktanyába. Egész úton azon tűnődött, mi lehet otthon, miért nem kap már jóideje levelet. Tálán beteg a mama? Vagy valami más baj történt? — kérdezi magában. A gondolatok csak új rajzanak a fejében. — ,Beteg nem lehet — gondolja — hiszen most írt Mariska és erről nem írt semmit. Benyitott a szobába. Társai már felkeltek és Janit is odahúzták a meleg kályhához. — Jani, leveled van hazulról, azt hiszem az édesanyád írta, — újságolják' örömmel. Odaugrik az asztalhoz, türelmetlenül felszakítja a fehér borítékot... Szeretett fiam! Sok forró üdvözletét küldök neked. Egészséges vagyok, amit néked is tiszta szívből kívánok. Nálunk sok újság van. Mariska gyakran jár hozzánk, nagyon rendes lányka — okos, meg dolgos is. Jó feleség lesz belőle. De most a legfontosabbat: beléptem a szövetkezetbe. Tudod, hogy mennyit gondolkodtam a dolgon. Mariska győzött meg és a Cserepes Ilon. Emlékszel még rá. Gyakran járt hozzánk, mikor te még kicsiny voltál. Hívott minket dolgozni a majorba, mikor álig volt betevő falatunk. Most azt mondta nekem: — Kati gyere hozzánk a szövetkezetbe. Annyit kereshetsz nálunk egy hónap alatt, mint a te kis földeden egész évben. Még egy darabig gondolkodtam. Aztán elhívott a házukba, ott aztán csodálkozhattam. Mennyi gabonájuk van a padláson. Mosógépet vásárolt, új bútort, és most meg televizort akar venni az évvégi osztalékból. — Ez már igen — gondoltam — egy évi szövetkezeti tagság után enynyi minden. Miért ne vehetnénk mi is ilyeneket? Hisz én is — Csordás Kata is t ud dolgozni, nem csak. Cserepes Ilon. Ezután már nem sokat törtem a fejemet, elmentem Hevesi Imréhez — ő az elnök a szövetkezetben — és jelentkeztem. — Csak gyere Kati, — mondja Imre — kell a dolgos kéz és különösen a tied. Mariska most úgyis állattenyésztési tanfolyamra megy, beúllhatsz helyette fejőnőnek. No, rendben van? — kérdezte Imre. — Beleegyezem — mondom — tudok én tehenekkel bánni, meg fejni is. Négy nap múlva elmentem a taggyűlésre, ahol felvettek a tagok; sorába. Kis földünket már a traktorosok fel is szántották. A tehenünk sincs már a régi nedves istállóban, hanem az új szövetkezetibe. Azt hiszem jól tettem, fiam. Ilonka karácsony előtt eladott valami gabonát, az áráért a lányának karórát vett, a fiának fényképezőgépet, a kis Józsinak villany vonatot, Klárikának pedig egy csodaszép babakocsit, hajasbabával. Miért ne vennék — mondja az Ila — Hiszen ennek is jól lement az ára. Hát ilyen boldog karácsonyuk van a Cserepeséknek. Mikor még a majorban dolgoztak az uraságnál, többször voltak éhesek, mint jóllakottak. Most, hogy az ura a bányában dolgozik, Ilona meg a szövetkezetben, nincsen gondjuk. Most tudták csak meg, mi a jó élet. A két nagyobb gyerek szép ruhában jár és középiskolában tanul. Elmúltak már azok az idők, mikor az urak parádéztak, a szegényember meg csak robotolt látástól - vákalásig. A mi pártunk van a kormányon, az segít nekünk — ezt mondja az Hon. A nagy árleszállítás sem kis dolog. Tudod Janikam, hogyan beszélnek az asszonyok? —' Ügy fogunk dolgozni, hogy többet keressüÁk és jobb dolgunk legyen. Azt akarjuk, hogy a szövetkezet olyan legyen, mint egy nagy család. Mindenkit meggyőzünk, hogy jöjjön közénk. Az lesz aztán az igazi karácsony. Most már csak az a kívánságom, hogy a szent Karácsonyestén itthon legyél, hogy örömet szerezzél a te szerető anyádnak. Szívem egész szeretetével várlak édes fiam és csókollak, szerető édesanyád.“ Mikor János a levél végére ért, valami szorongatta a torkát, és olyan kellemes melegséget érzett a szíve körül. Gondolatai oil hon jártak az ő drága édesanyjánál, aki most is az ö szíve szerint cselekedett. Már nyitotta is ki a levelesdobozt, vette elő a papirost és irta sebtében a választ. Drága édesanyám! Megkaptam kedves leveledet, melylyel nagy örömet szereztél nekem. Azt írod, hogy beléptél a szövetkezetbe. Nem is hinnéd el, hogy mennyire örülök ennek. Emlékszel talán, hogy én is beszéltem erről. Gyakran mondtam, hogy a közös gazdálkodás jobban kifizetődik és a jövőben nem is lehet máskép gazdálkodni. A gépek megkímélik az embert a nehéz testi munkától. Te sem jogsz olyan sokat és olyan nehezen dolgozni, mint eddig. Emlékszem Cserepes llonáékra is. Azelőtt ha valamit akartak karácsonyra adni a gyerekeknek, elmentek a szomszédokhoz néhány diót, almát, vagy egy darab kalácsot kérni. így éltek a Cserepesék. De nemcsak ök, hanem sok száz más szegény család is. Hála istennek, ma már mindenki megkeresi munkája után azt, amire szüksége van. A szövetkezet a becsületes munkáért gondtalan életet biztosít a tagoknak. így van ez nálunk is a katonaságnál. A jó katonát kitüntetik és megjutalmazzák. Rólunk is gondoskodik a mi kormányunk. Mindenki érvényesítheti itt képességeit. Karácsonyunk is szép lesz és gazdag, még a киМгргодгащ sem fog hiányozni. Édesanyám, nem akarlak meg szómórit ani, de meg kell írnom, hogy karácsonyra nem mehetek haza. Szívesen mennék, de az én helyem most a határon van. Becsületbeli kötelessége ez a határőr katonának. Vigyáznunk kell, nehogy hazánk ellenségei megzavarják karácsonyunkat és azt, amit népünk felépített, gyárainkat, s szövetkezeteinket. Ne szomorkodj édesanyám. Mi, barátaimmal vigyázunk a határon, hogy boldog békességben ünnepelhessétek otthon a karácsony estét. Minden.jót kíván neked és mindnyájatoknak, szerető fiad Jani. Ismerjük meg szép hazánkat: KARL$Ti;j\ -atzöúwát Karlstejn vagy 50 km-re fekszik Prágától. Kedvenc kiránduló hely, nem csak a nyári, de a téli időszakban is nagyon sűrűn látogatják. Vonattal indultunk egy vasárnap reggel, hogy megtekintsük Csehország egyik nevezetes és szép történeti emlékét. Amint elhagytuk a várost, festőién csodás táj tárult elénk. A Moldava-folyó egy darabig párhuzamosan haladt a vasúttal, bebújt egy-egy erdőbe, majd ismét előbukkant. Á felhőkbe nyúló sziklaóriások zsúfolt láncolata, a tarka völgykatlanok sokszínűsége feledhetetlenné teszik a tájat. A természet csodái egyszerű valódiságát nem alkotta emberi kéz, mégis örök és változatlan szépségű. A hegyoldalakon ezernyi nyaraló, fehér és sárga falaikkal az otthonosság békés varázsát sugározzák. A magasfeszültségű vezetékek egymást keresztezik fölöttünk, a ki-, sebb dombokon a szőlöskertek végtelen sora nyúlik fel a fenyvesek közé, mint a könyv sorai, vagy rónán a vétés. A nap éppen akkor bukott ki az ónszínű ég felhőiből, mikor megérkeztünk. Vagy két kilométert kellett haladnunk a kis falucskáig. A falut alig száz ház alkotja, egy része a közelmúltban épült, de a többin első tekintetre is látni az idő múlását. A falucskát sűrű erdő, néhol pedig élesvonalú sziklák Övezik. A legmagasabb sziklán áll maga a vár. 1348-ban építette IV. Károly, cseh király. Megtekintettük a várat és megcsodáltuk vaskos falait, melyeknek szélessége eléri a másfél métert is. A szobák olyan eredetiek, mintha még bennük élne a nagy király, pedig már több mint hat évszázad választ el bennünket uralkodásának idejétől. A lovagterem kopott deszkapadlöján valamikor a király vitézei gyakorolták a vívás művészetét. A falak mentén fegyvertartó szekrények, az egyikben dárdák a másikban pajzsok, kopjék. Minden katonai egységnek meg volt a maga szekrénye és a veszedelem idején, kiki a maga szekrényéből szedhette elő fegyvereit. Megemeltük a király kardját és csodálkoztunk, hogy miként harcolhattak ilyen nehéz fegyverrel. A király egykori szobájában ott áll a trón. A falakat művészi fafaragványok díszítik. A meilékterem a cseh korabeli művészet egyik legértékesebb alkotása. A tetőzet arany csillagokkal, nappal, holddal és a többi égitesttel a csillagos égboltot ábrázolja. Ez a térem volt a király kincstára, amelybe rajta és a főpapokon kívül senki sem léphetett be. A falak a világ összes országaiból drága pénzen vásárolt értékes kövekkel vannak kirakva. A padlózattól másfél méternyire fogasok állnak ki a falból, amelyekre világító eszközöket szoktak akasztani. Ebben a teremben 212 mécs vagy gyertya szolgáltatta a világítást. A terem két helyiségre van osztva és a választófalat fényes, aranyozott rudak alkotják. A terem másik felében falbavágott kipárnázott üregek őrizték a királyi koronát, a jogart és az országot jelképező aranyalmát. A padlózat vastag művészi kötésű szőnyegekkel van befedve, amelyek puhává, zajtalanná teszik a járást. Fenn a vár egyik tornyában van a nagy fegyvertár. A mi számunkra, akik az atomkorban élünk, nevetségesek az itt látható „ágyúk” és „lövedékek”. Azonban gondolatban szálljunk vissza pár száz évet és képzeljük bele magunkat a XIV. századba. Akkor ezek a fegyverek voltak a haditechnika csodái. A veszedelem idején innen védekezett a vár népe és mondhatnánk, az egész ország is. Ha bevették a várat, veszélyben volt a haza léte. A töréseken keresztül halált osztogató nyilak röpködtek, forró víz és égő szurok zúdult alá az ellenségre. Az „ágyút” egy röppentő nevű gépezet szolgáltatta, ami egy faállványra erősített rúdból állt. A golyókat óriási terméskövek helyettesítették. Az ágyú rűdját négy ember húzta hátrafelé, majd hirtelen elengedték és így repült alá a nehéz kő hatalmas erővel a mélységbe. Ezek a kövek 80—100 kg-ot nyomtak. Elképzelhető, hogy egy ilyen mázsányi kő hogyan söpörte le a felfelé törekvő ellenség sorait. A várudvar hátsó részében van az egyetlen kűt, mely szorult helyzetben, ha az ellenség körülzárta a várat, értékesebb volt a birodalom minden kincsénél. A kút mélysége 78 m és a vizet egy óriási kerék segítségével húzták fel. Ezt a munkát az erre beosztott emberek végezték, akik éjjel-nappal dolgoztak, hogv embert és állatot ellássanak a nélkülözhetetlen itallal. Vezetőnk elmondta, hogy egyszer az egyik munkás beleesett a kútba, és hosszú órákig tartott míg kiemelték, persze már holtan. A hagyomány szerint egyszer az egyik föúr 17 éves lányát is holtan halászták ki. Azt mondják, hogy szerelmi bánatában követte el az öngyilkosságot. Néhány ilye;; kis momentumból próbáltunk képet alkotni magunknak a múltról. IV. Kár 'y királynak a nemzeti kultúra is sokat köszönhet, ő gyűjtötte össze a híres képtár darabjait és ő alapította Európa egyik legrégibb egyetemét a prágai Károly-egyetemet. A vár megtekintése után elbolyongtunk az erdőségben és gyönyörködtünk a várat környező tájban. A fák lombja vörösen izott és lábunk alatt zörgött az avar. Az erdő sűrűjéből párolgó forrás vize sietett az üdülő felé, ahol gyógyulnivágyó betegek várták. Elnéztem az idegen és mégis oly ismerős vidéket amelynek minden mozdulásában benne él a múlt és a jelen. Hegyi oásztor ballagott a nyáj után és .dudájának elnyúló hangja messzire hallatszott. A cseh hegyvidék ősze olyan volt, mintha a mi Tátránkat láttám volna. Este újra visszatértünk a várudvarra, hogy megnézzük a szabadtéri színpadon rendezett előadást. Cseh népi játékok, a népdalok pergő ritmusa, a kedves népi szokások eredeti szépsége eszünkbe jutatta egy-egy vonásával a magyar népi művészet szépséges alkotásait. Este, amikor már a csillagok is felragyogtak, több százan igyekeztünk az állomás feléi A nappal érkező vonatokon új és új kirándulók jöttek éš estére már hatalmas népáradattá sokasodtunk. Csehek, szlovákok, lengyelek, kínaiak, magyarok, — turisták, dolgozók és diákok .sokasága szállt fel a vonatra. Búcsúzóul még egyszer visszanéztem a várra, melynek körvonalai már csaknem elmosódtak, belevesztek az esthomályba. Kovács Miklós.
