Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-12-16 / 50. szám

12 y/raU-ad Földműves 1956. december 16. Megszilárdul a népi hatalom Magyarországon A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága decem­ber 3—5-én ülést tartott, amelyen foglalkozott a közelmúlt tragikus ese­ményeivel, elemezte azok okait és irányt mutatott a magyar kommunis­táknak a népi hatalom megszilárdítá­sának útján. A háromnapos tanácsko­zás derűlátást és a nép egészséges erőibe vetett hitet sugárzott. A vitát a széleskörű nyíltság, tárgyilagosság és harci elszántság jellemezte. Az ülésen hozott határozatnak a magyar munkásosztályra történelmi jelentősége van. Megállapítja a hatá­rozat az események négy főokát. Ezek: a Lenin-ellenes politika, a volt vezető­ségnek Rákosi és Gerő vezetésével el­követett hibái, a Nagy Imre csoport elhajló politikája, a levitézlett burzsoá rétegek soraiból alakult hazai reakció, végül a nemzetközi reakció bomlasztó munkája. A határozat foglalkozik azzal a kér­déssel, hogy a közelmúlt eseményeit forradalomnak vagy ellenforradalom­nak kJ' e tekinteni. Megállapítja, hogy ezeket az eseményekét ellenforrada­lomnak kell tekinteni. Ez fontos azért, mivel a magyar nép jelentős része nem értékeli még kellően az elmúlt napok hibáit és nem nyert világos ké­pet az események igazi lényegéről. Igaz ugyan, hogy az eseményekben aktivan résztvett egyének többsége csakis a megtörtént hibák helyrehozá­sát tartotta szem előtt és nem gondolt arra, hogy lemondjon a szocialista vív­mányokról, Az ellenforradalmi elemek­nek azonban nem a hibák kijavítása volt a céljuk, hanem a népi demokra­tikus rendszer megdöntése, mintahogy ezt Mindszenty bíboros ki is jelentette. A határozat hangsúlyozza, hogy a fel­kelés és a sztrájkok becsületes részt­vevőinek látniok kell a keserű igazsá­got, hogy fellépésükkel gyöngítették a népköztársaságot és ezáltal fokozták az ellenforradalom győzelmi lehetősé­geit. Megállapítja a határozat a kommunis­ták időszerű feladatait. A legfontosabb feladat megnyerni az ország valameny­­nyi becsületes emberét a kormány po­litikája számára, a néphatalom meg­szilárdítására. Az a fontos, hogy a be­csületes dolgozók megszabaduljanak az ellenforradalmi elemek befolyásától. A párt határozatában kijelenti, hogy egységes forradalmi munkás pártnak vallja magát, melyet Marx és Lenin tanítása vezérel. Az ülés után a Központi Bizottság minden tagja és a párt minden ténye­zője aktívák gyűléseire távoztak, me­lyeket minden megyében, járásban és alapszervezetben összehívtak. ★ ★ ★ A kormány befiltoffa a budapesti és körzeti munkástanácsok működését A néphatalom megszilárdításában fontos tényező lesz a kormány intéz­kedése, mely a bomlasztok és kártevők ellen irányul. Ezen intézkedések egyi­ke a budapesti és körzeti munkásta­nácsok működésének megszüntetése. Ez a szerv október 23-án az ellenfor­radalmi erők fellépésének napjaiban keletkezett, 22 tagja volt, melyben a főváros minden kerületét egy-egy tag képviselte. így a csepeli ipari központ 30 000 munkását és a belső kerületek néhány hivatalnokát is egy-egy kül­dött. A Tanácj a reakciós erők kiszol­gálójának mutatkozott. Ülésein gyak­ran vettek részt külföldi újságírók és a nyugati országok tényezői. A Tanács kapcsolatot tartott fenn a „Szabad' KUBÄBAN a felkelők, — amelyek­nek célja Batiszta diktátor rendszeré­nek megdöntése — és a kormánycsa­patok között elkeseredett harcok folynak. Fidel Castro Ruiz a felkelés harmincéves vezetője kijelentette, hogy hat kubai tartomány közül négy a felkelők kezében van. * * * A NYUGAT-NÉMET katonai költ­ségvetés az ifjúság toborzására 5,2 millió márkát irányoz elő. A fölépíten­dő 138 kaszárnya költsége 2.2 milliárd márkát fog kitenni. * * * AZ ASSOCIATED PRESS amerikai sajtóügynökség tudósítója közli, hogy az iraki lakosság kilenctized része ellenzi Nuri Szaid politikáját. A kor­mány a diktatúra minden eszközét igénybe veszi a nép hangulatának el­nyomására. Az ellenzék vezetőit le­tartóztatták, a főiskolákat bezárták, a képviselőházat szétkergették. Ezenkí­vül ostromállapotot hirdettek ki az ország egész területére. * * * HORVÄTH IMRE, Magyarország ENSZ-küldöttségének vezetője a köz­gyűlés . december 11-i gyűlésén beje­lentette, hogy a küldöttség nem vesz részt az üléseken addig, míg az ame­rikai blokk csatlósállamai rágalmazzák Magyarországot és rendszeresen bele­avatkoznak országának belügyeibe. * * * A BIZTONSÁGI TANÄCS nem állan­dó tagja Jugoszlávia kiválásával meg­üresedett helyre az ENSZ közgyűlése a Fülöp-szigetek küldöttjét választotta meg, ellentétben az 1946. évi megegye­zéssel, mely szerint ez a hely Közép- Európa valamelyik országát illette volna. A Német Demokratikus Köztársaság­ban, Erfurt városában minden évben karácsony előtt kiállítást rendeznek a karácsonyi játékújdonságokból. Ez év­ben nagy feltűnést keltettek az újtí­pusú babák, melyek az ismert mesék alakjait ábrázolják. ★ ★ ★ Szovjet énekes sikere A prágai Nemzeti Színház színpadán fellépett Nyikifor Mihajlovics Bojkinya, az OSZSZSZK érdemes művésze, a Mo­­lotovi Állami Opera- és Balettszínház szólóénekese, a Vörös Zászló Munka­rend tulajdonsa. A. P. Borodin Igor herceg című operájának címszerepét énekelte. Az előadás a szovjet vendég nagy sikerét hozta. .A CSEHSZLOVÁK AUTÓIPAR DIADALŰTJA TIBETBEN A latra 111-cs teherautók sikeresen megtették a Lancsou és Lhassza közti utat. Az autók a dalai láma palotája előtt ппппппптпптпппппппштрдзтрштшаашшшшша Az Olimpia győztese: a SZOVJETUNIÓ Melbournetől, a XVI. Nyári Olimpiai játékok színhelyétől a múlt szomba­ton búcsúztak el a világ legjobb spor­tolói. December 8-án még az utolsó olimpiai számot, a labdarúgómérkőzés döntőjét bonyolították le. A Szovjet­unió és Jugoszlávia válogatott labda­rúgói álltak ki e döntő mérkőzésre, hogy a megjelent 110 000 néző előtt eldöntsék az olimpiai arany, illetve ezüstérem sorsát. »A szerencse a Szovjetunió labdarúgóinak kedvezett, akik döntetlen félidő után 1:0 gól­aránnyal győztek és ezzel megszerez­ték a 37. aranyérmüket. A Szovjetunió versenyzői az olim­piai versenyek második hetén behoz­ták, sőt megelőzték az Egyesült Álla­mok versenyzőit, és az atlétikán kí­vül csaknem minden számban előre­törtek. A labdarúgás döntőjével lezárultak az olimpiai játékok, következett a zá­róünnepély. A marathon kapun az olimpián résztvett 68 ország zászló­tartója vonult be. A menet élén, a szo­káshoz híven a görög zászlót vitték, majd az angol, és ábécé sorrendjében a többi ország következett. A sor­rendet a vendéglátó Ausztrália zárta le. Közben a különböző országok mintegy 1500 versenyzője körüljárta a stadiont, de ezúttal nem országokkén­­ti csoportokban, hanem közös csoport­ban, ezzel is jelképezve a megértés és barátság gondolatát, az olimpiai játé­kok legfőbb célkitűzését. Avery Brun­­dage, a nemzetközi olimpiai bizottság elnökének beszéde után bevonták az ötkarikás olimpiai zászlót és kioltot­ták az olimpiai tüzet. Az olimpiai versenyeken részt vett egyes államok sorrendje a szerzett ér­mek alapján a következő: Arany Ezüst Bronz 1. Szovjetunió 37 29 32 2. Egy. Államok 32 25 17 3. Ausztrália 13 8 14 4. Magyarország 9 10 7 5. Olaszország 8 8 9 6. Svédország 8 5 6 7. Németország 6 13 7 8. Anglia 6 7 11 9. Románia 5 3 3 10. Japán 4 10 5 11. Franciaország 4 4 6 12. Törökorsság 3 2 2 13. Finnország 3 1 11 14. Irán 2 2 1 15. Kanada 2 1 3 16. Űj-Zéland 2 0 0 17. Lengyelország 1 4 4 18. Csehszlovákia 1 4 1 19. Bulgária 1 3 1 20. Dánia 1 2 1 21. Írország 1 1 3 22. Norvégia 1 0 2 23. Mexiko 1 0 1 24. Brazília 1 0 0 25. India 1 0 0 A felsoroltakon kívül még 13 ország versenyzői szereztek ezüst és bronz­érmet. A Szovjetunió megérdemelten került az első helyre, mert bár a szovjet ver­senyzők az atlétikai számokban csak 5 aranyérmet szereztek, azonban fő­képp a tornában, birkózásban és ököl­vívásban döntő fölényt harcoltak ki. Az ausztráliaiak elsősorban úszóiknak köszönhetik előkelő helyezésüket, hi­szen ebben a versenyszámban 8 arany­érmet szereztek. A magyar versenyzők ezúttal csak kilenc aranyérmet szereztek, ami Hel­sinkihez képest, — ahonnan 16 arany­éremmel tértek haza, — nagy vissza­esést mutat. A legnagyobb sikert Ke­leti Agnes aratta, aki önmaga négy arany és két ezüstérmet szerzett. Ő volt az olimpia, legeredményesebb ver­senyzője. A magyar olimpiai csapat gyengébb szereplése különböző körül­ményeknek tudható be és általában az a vélemény alakult ki, hogy a vártnál kevesebb aranyérem főképp az edzés­ben tapasztalható hiányosságokban és az OTSB-ben dúló viszályokban kere­sendő. A csehszlovák olimpiai csapat ez al­kalommal gyöngébben szerepelt. Mind­össze 1 arany, 4 ezüst és 1 bronzér­met szerzett. Ezen gyönge eredmény­hez hozzájárult egyes versenyzők gyönge formája és indiszponáltsága, valamint a versenyek az eddiginél ma­gasabb színvonala. S. M. H. KLAČKO: dúyifítami emiélc 1946 szeptemberét írtuk. Feltűntek az egyiptomi partok és lassan ki lehe­tett venni már a kikötő épületét is. A Strathmore angol hajó közeledett Port Said kikötőjéhez. A kikötőben sok tengerjáró hajó, kis gőzösök, vontatók, csónakok és vitorlások. Egy indus diákkal beszélgetve néztük a mozgal­mas képet. Már fel lehetett ismerni a teherhordók alakjait, akik az árukat vitték hátukon a szélrózsa minden irányában. A hajóhoz fiatal legénykék egész Serege közeledett kis csónakjai­kon és körülvették az új tengeri jöve­vényt. Mikpr a hajó motorjai leálltak, kis gőzös sietett elénk, hogy bevon­tasson minket a kikötőbe. A Strathmo­re csak rövid időre pihent meg Port Saidban. Az utasok a fedélzetre sereglettek. A tengeri szellő felszárította homlo­komról az izzadságot. Gyönyörű lát­vány volt a partokon zajló tarka élet és a ragyogóan szép ezüstös kék ég­bolt a hullámokon tükröződve kápráz­tatta a szemet. A kereskedőnépség csónakjaikon körülvette a hajót. Na­rancsot, banánt, fügét és más déli gyü­mölcsöt kfnálgattak, de árultak kézi­munkát, fából és rézből faragott hol­mit és más háziipari cikkeket is. A gyerekek kis csónakjukból fejest ug­ráltak a tengerbe az apró rézpénze­kért, amit az utasok dobáltak feléjük. Mélyen lebuktak a víz alá, a fenéken összegyűjtötték a pénzt, aztán felbuk­kanva büszkén mutogatták a főként Indiába utazó angólokból összetevődő utasoknak a halászat eredményét. Körülbelül egy óra múlva a kis gő­zös újra kivontatott minket a Szuezi­­csatorna torkolatán keresztül Port Tewfikbe, ahol hajónk két napig tar­tózkodott. A távolságba elmerülő ha­jók szirénája zavarta meg néha-néha a mély csendet. A szárazföldről forró­­ságot hozott a szél, mely összekevere­dett a tenger sós szagával. A fedélzeten ültünk és néztük a csatorna csillogó felszínét, a parton húzódó narancs és olajligeteket a haj­ladozó vitorlásokat, és a szerényen meghúzódó kis kunyhókat. A csatorna mellett egyenes betonút vezetett, me­lyet itt-ott takart be a ráhordott pusztai homok. Visszaemlékeztem a háború idejére, mikor utoljára jártam itt. Most már nem lehetett látni a katonai táborok százait, nem tarkították az utat a ka­tonai autók és tankok karavánjai, mint abban az időben, mikor Rommel tábor­nok már alig 50 kilométerre közelítette meg ezt az útat. Akkor Kairo lakosai leginkább a kereskedők, bekötött ba­tyukkal várták a város kiürítését. Visszaemlékeztem a szegény fellahok nyomorára, nyomorúságos agyagkuny­hóikra. Ebben az időben úgy művelték földjeiket és úgy öntözték, mint őseik sok száz évvel ezelőtt. Senki sem tö­rődött velük. Lementem az olvasóterembe. Éppen egy filmvevő készüléket szereltek fel az esti előadásra. Néhány angol hölgy nagyon felháborodott azon, hogy olyan filmet fognak vetíteni, mely a német fasiszták norvégiai állatias munkáját mutatja be. Azt mondták a hölgyek, hogy nekik már elegük volt a háború­ból. Felvettem az asztalról egy újságot és kezdtem átlapozni. A Journál d’Egypt volt egy francia nyelven meg­jelenő egyiptomi lap. A legújabb híre­ket közölte. Csak a vastag betűs címe­ket olvasgattam. „Angol katonaság be­lelőtt á lakosságba ... Majdanban kato­nai autók égnek az utcán ... Tüzek és füst a város felett... a brit katonák elbarrikádozták magukat a Kasr el Nil-i kaszárnyában ... Egy fegyver­­ráktár a levegőbe repült, rendőrkordon védi az angol követség épületét... Alexandriában tüntet a nép és leszag­gatja az angol zászlókat... A tömeg jelszava: „Qvit Egypt” (Hagyják el Egyiptomot...) Az utasok úgy pihentek az olvasó­teremben, mintha már egyikük sem gondolt volna azokra az eseményekre, amelyek Kairo és más egyiptomi váro­sok utcáin lejátszódnak. A fedélzetről vidám nevetés hallatszott. Egyik klub­székben egy hivatalnok aludta az iga­zak álmát. Mintha kiszabadulva a lon­doni utcák, a bankok és irodák ideg­tépő forgalmából, most pihenné ki a fáradságát. Talán idegeire mentek a náci repülők által lerombolt londoni utcasorok, az állandó félelem és a nélkülözés. Most nyugodtan pihen. Űtitársam, az indus diák lépett be a helyiségbe. Éppen azt olvastam, hogy a 4-es számú angol ejtőernyős brigá­dot felváltotta egy indiai gyalogezred és az ejtőernyősöket Jáva szigetén ve­tették harcba. Megszólítom a diákot: Az ördög vigye el az ilyen életet. Már hónapokkal ezelőtt megünnepeltük a győzelem napját. Azt mondják, hogy a háború végétért... Most már azt sze­retném tudni, mikor fogjuk a béke napját megünnepelni? — Önök legalább a győzelem napját ünnepelhették meg, de mi még azt sem, — felelt csendesen. — Nálunk még csak most kezdődik a harc az or­szág függetlenségéért... Másnap felkerekedtünk, hogy meg­nézzük Kairót és a piramisokat. A vo­nat mellett gyönyörű út húzódott, mint egy csillogó szalag. Némely helyen be­­hordta a homok, mely olyan volt, mint a darakása. A mi jó szlovákiai hófúvá­saink jutottak eszembe. Még a gerin­cük és a vonalaik is olyan lágyak vol­tak. Vonatunk egy tevecsorda mellett robogott el. Az állatok mereven fel­emelt fejekkel nézték a robogó sze­relvényt. Messziről a Szuezi-csatorna felszíne csillogott, A magas töltésről jól láttuk a homokhegyeket, melyek sok száz kilométer hosszan húzódtak és tűntek el a láthatáron. A távolban olyanok voltak, mint egy hullámzó tenger. Felettük homokciklonok ker­gették egymást. Csak itt-ott tűnt fel е9У~е9У szegényes bokor. A v.onat Kairóhoz közeledett. Parasztházak tűntek fel, a házak mellett bivalyok hajtották a vízikereket. Olyan parasz­tokat is láttam, akik maguk mereget­ték a vizet és öntögették a szomjas barázdába. Néhány helyen az egész család el volt foglalva az öntözéssel. Most már széles rónaság terült el a szemünk előtt, olyan mint egy óriási asztal és kövér pázsit borította a vidé­ket. A zöldszín minden árnyalatában ragyogott a táj. A talaj buja gazdagsá­ga éles ellentétben áll az emberi lak­helyek nyomorúságos képével. Mintha minden pillanatban szét akarnának esni ezek az összetákolt kunyhók. Teteje csak némelyiknek volt. Olyan rozogáknak látszottak, mintha egy esőt sem bírnának ki. A vonat egy falun ment át. Itt az egész élet, mint általában Keleten, az utcán játszódik le. Gyerekek kergetőz­­nek, férfiak ülnek a fák árnyékában, beszélgetnek. A nők feketeruhákban fát visznek a hátukon, vagy pedig az árkok mellett térdelnek és vizet mer­nek agyagkorsóikba, melyeket aztán fejükre tesznek és úgy viszik. Emel­lett tartásuk egyenes mint a gyertya. Mindenütt karcsú pálmák sűrű koro­nákkal, felettük rikítószínű madarak röpködnek. Egyszerre csak elénk tűnnek Kairó utcái, ahol élénk zajló élet fogad. Vil­lamosra széliünk, mely két hídon halad keresztül. Itt van a kereskedelmi ne­gyed, a gazdagok fényes villái. Végül a Nílus főágán újabb hídon át a gizehi végállomásnál leszállunk az ötemeletes Mena House szálloda előtt. A legnagyobb piramishoz a Cheopsi óriáshoz aszfaltút vezet. Megnéztük a szfinkszet is, amelynek Napóleon kaio­­nái vágták le az orrát. Megtekintettük a többi piramisokat, a halálnak ezeket a szimbólumait, melyek uralkodóan emelkednek ki a puszta monoton egy­hangúságából. A beduinok szívélyesen invitálnak, hogy üljünk fel tevéikre. Megtesszük. Egy kis falucskába érünk, ahol gyerekek vesznek körül minket. Koldulnak, vagy apró emléktárgyakat és képeslanokat kínálgatnak ... Egy gipszből készült kis szfinkszel én is emeltem napi bevételüket. Vacsorára újra visszatértünk a csatornához. Mindenütt csend, nem láttunk tün­tető tömegeket, sem utcai harcokat, de éreztük és tudtuk, hogy az egyiptomi nép harcol, hogy a szabadság és füg­getlen nemzeti élet váltsa fel azt a borzalmas nyomort amit mi is láthat­tunk. (Ford.: G. D.) SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n. v., Bratislava, Krížková 7. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p„ Bratislava, ul. Februárového víťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 — Ter jeszti a Posta hírlapszolgálata. A-62119 Európa" rádióállomással is, melyet üléseiről és a kormánnyal folytatott tanácskozásairól azonnal tájékoztatott. Ahelyett, hogy a figyelmét a termelés fejlesztésére irányította volna, kétes politikái követelések szorgalmazására szorítkozott. Munkáját a háttérből a reakció irányította. Á forradalmi mun­kás-paraszt kormány politikájának el­lensúlyozására erős politikai testületet akart létesíteni, melyet alkalmas pilla­natban felforgató kísérletre használt volna fel. Ezzel kapcsolatban a kormány meg­erősítette az üzemi munkástanácsok jogkörét, melyeknek feladata a terme­lés irányítása és fejlesztése a gyárak­ban és üzemekben. Kis hírek a nagyvilágból

Next

/
Thumbnails
Contents