Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-12-09 / 49. szám

12 \f*aUiad Földműves 1956. december 9. Célunk: A szocializmus építése és a világbéke megvédése Viliam Široký miniszterelnök decem­ber 1-én a nemzetgyűlés előtt nyilat­kozott a nemzetközi helyzetről. A mi­niszterelnök a külpolitikai események és köztük az egyiptomi eseményekkel kapcsolatban az alábbiakat mondotta: Az Egyiptom elleni imperialista ag­resszió, valamint a magyarországi el­lenforradalmi puccs kísérlete a fasiz­mus uralomra juttatására, nagyon szorosan összefügg. A nemzetközi im­perialista körök megrémülve a szocia­lizmus erőinek hatalmas fejlődésétől, és a világra gyakorolt befolyásuktól, Ázsia és Afrika nemzetei szabadság­­mozgalmának gyors fellendülésétől, a gyarmati rendszer felszámolására irá­nyuló törekvésüktől, valamint a nem­zetközi feszültség enyhülésének kö­vetkezményeitől, megpróbálták vissza­fordítani ezt a fejlődést. Az volt a cél­juk, hogy megállítsák a béke, a sza­badság és a haladás erőinek fejlődését, gyengítsék ezeket az erőket, szilárdít­sák és kiterjesszék az imperialista uralmat és pozíciókat az egész világ­ra, a nemzetközi feszültséget kiélez­zék és ezzel megteremtsék az új világ­háború előkészítésének feltételeit. Ma már nem kétséges, hogy Fran­ciaország, Nagy-Britannia és Izrael im­perialista agresszióját előre előkészí­tették és összhangba hozták. Nagy- Britannia és Franciaország már régen leplezetlenül kimutatták szándékukat hogy katonai beavatkozásra készülnek Egyiptom ellen. Ezek a törekvések az egész világ közvéleményének határo­zott ellenállásába ütköztek, beleszá­mítva a francia és brit népet is. A két nagyhatalom azonban nem mon­dott le terveiről. Ellenkezőleg. Minél világosabbá vált, hogy Egyiptom és a többi arab államok nem hagyják ma­gukat megrémíteni, hogy Egyiptomra nem lehet rákényszeríteni a szuezi­­kérdés gyarmati megoldását, Francia­­ország és Nagy-Britannia annál inten­zívebben törekedett az agresszió ki­­roubantására. megpróbálkoztak az arab államok között ellentétet szítani és kH-fjüjk néhányat Egyiptom ellen akar­tak uszítani. Amikor ez nem sikerült, felhasználták Izraelt. Franciaország és Nagy-Britannia nyíltan az egész világ szeme láttára agresszív imperialista és gyarmati hatalmakként léptek fel. Az agresszorok igazi tervéről és cél­jairól szólva, a miniszterelnök a követ­kezőket mondotta: Egyiptom a háború utáni fejlődés folyamán, de főleg az Utóbbi években Közel- és Közép-Ke­leten a nemzeti felszabadító mozgalom legfontosabb erejévé, súlypontjává lett. De az Egyiptomi Köztársaság függet­len, imperialistaellenes politikája nem volt ínyére azoknak, akiknek a Közel­és Közép-Keleten gyarmati érdekeik, de főleg kőolajuk van. A Szuezi-csa­­torna Társaság államosítása ezeket a пёк és az életszínvonal további emelé­sének helyes programját. Nem tudott a nép hatalmas erejére támaszkodni. Az ilyen eljárás természetesen beföl­­dön és külföldön a népi demokrácia ellenségeinek malmára hajtotta a vi­zet. A reakció jól felkészült az ellenfor­radalmi fordulat kísérletére. Három órával az első lövés után már meg­szállották a budapesti telefonközpont­ban a nemzetközi vonalak osztályát, ugyanazzal a módszerrel, ahogyan 19i9-ben, a proletár diktatúra elleni ellenforradalmi felkelés idején tették. A magyarországi ellenforradalmi ak­ció külföldről való közvetlen irányítá­sát és szüntelen aktív támogatását hangsúlyozta a továbbiakban a minisz­terelnök. Nem véletlen — mondot­ta —, hogy a nyomok egészen az ame­rikai titkosszolgálat központjába és nyugat-németországi kirendeltségeibe vezetnek. Nyugat-Németországban az amerikai kémszolgálat az ellenforrada­lom idején kiterjedt akciókat szerve­zett, s nemcsak korszerű fegyvereket, hanem ebből a célból speciális kikép­zésben részesített fegyveres fasiszta bandákat küldött Magyarországra. A reakció magyarországi ellenforradalmi kísérletével, kapcsolatban Široký elv­társ hangsúlyozta, hogy az komoly ta­nulság minden nemzet számára. Segít az osztrák Vöröskereszt «rj4 Felül vöröskereszt, alul nyilaskereszt Árleszállításunk tükrében köröket a legnagyobb mértékben fel­háborította. Jól tudták, hogy ennek az akciónak sikere befolyással lehet Ázsia és Afrika többi országaira is, hogy követésrd*méltó példát mutat és hogy az imperialista gyarmati rendszer fel­számolásáért folytatott harc további erősítését fogja jelenteni. Az Egyip­tom elleni agressziónak nem kisebb céljai voltak, minthogy Egyiptomot ka­tonailag leigázzák és megbuktassák Nasszer kormányát: azt a kormányt, amely Egyiptom függetlenségének és szabadságának biztosítására törekszik. Az Egyiptom elleni agressziónak — je­lentette ki a miniszterelnök — súlyos csapást kellett volna mérnie Ázsia és Afrika nemzeteinek felszabadító moz­galmára és meg kellett volna felemlí­tenie a szabadságukért és független­ségükért harcoló nemzeteket. De Franciaország és Nagy-Britannia túlbecsülték erejüket és képességei­ket. Bebizonyult, hogy a villámháború tervét, mely szerint hatalmas modern erőket vetettek be Egyiptom ellen, hogy kikényszerítsék a leggyorsabb döntést, nem lehet megvalósítani. Az agresszió nem csak az egyiptomi fegy­veres erők határozott ellenállásába üt­között, hanem az egész egyitomi nép egységébe és törhetetlen ellenállásába. Tehát újból bebizonyosodott, hogy régi eszközökkel, fegyveres erőszakkal és fenyegetőzéssel, a régi gyarmatosító módszerekkel ma nem lehet megolda­ni a nemzetközi ellentéteket. A magyarországi eseményekkel kap­csolatban a miniszterelnök örömét fe­jezte ki afölött, hogy a viszonyok ren­deződése egyre eredményesebben fo­lyik. Majd hangsúlyozta, hogy a ma­gyarországi eseményekkel kapcsolat­ban tudnunk kell a lényeget, hogy a reakció erői visszaéltek a párt -és a népköztársaság kormánya által elkö­vetett súlyos hibákkal és ellenforra­dalmi puccs révén kísérelték meg a fasiszta hatalom uralomrajuttatását. Hangsúlyozta, hogy Magyarországon az első óráktól kezdve előre felkészült, szervezett és- központilag irányított csoportok ragadták kezükbe a kezde­ményezést, amelyek visszaélve a ma­gyar nép jogos elégedetlenségével, sa­ját veszélyes ellenforradalmi céljaikra használták fel. Magyarázata további részében ki­emelte, hogy Magyarországon a volt állami és pártvezetőség nem tudta he­lyesen alkalmazni d magyar viszonyok­ra а XX. kongresszus határozatait, nem tudta a magyar nemzeti jellegzetes­ségekkel összhangban alkalmazni őket. Takargatva a múlt hibáit, tudatosan visszautasítva minden bírálatot, nem . tudta kitűzni a világos politikai irány­vonalat amely megadta volna a dolgo­zóknak a szocialista demokratizmus, fejlesztése további gazdasági építésé-Míg nálunk az árcsökkentések szinte mindennapi jelenséggé vál­tak, addig a kapitalista államokban megszokottá vált a gyakori áremel­kedés. Néhány példát hozunk a nyu­gati statisztikusok adataiból. A hivatalos adatok szerint az amerikai országokban a fontos fo­gyasztási cikkek árai 1953-tól 1956. közepéig a következőképpen emel­kedtek: Az USA-ban 2 százalékkal, Kanadában 3, Brazíliában 71, végül Csilében 363 százalékkal. Nem jobb a helyzet az európai kapitalista or­szágokban sem. Franciaországban ugyanezen idő alatt 2 százalékkal, Svájcban és Belgiumban 4, Nyugat- Németországban 5, Hollandiában és Ausztriában 8, Svédországban 10, Olaszországban és Norvégiában 11, Angliában 12, Dániában 13 száza­lékkal emelkedtek a fogyasztási cikkek árai. Még szembetűnőbb a két gazdasági rendszer közti kü­lönbség, ha a hús és a húsáruk árait vizsgáljuk, melyeket nálunk most szállítottunk le. Az Egyesült Államokban a hivatalos statisztika szerint a hús és húsáruk kiskeres­kedelmi árai 1956. júliustól nagy­mértékben emelkedtek. Így pél­dául a biftek ára 19 százalékkal, a rostélyosé 35, a marhahúshájpó­­részé 51, az őrölt marhahúsé 40, a sertéshúsé 15, az angol szalonnáé 7 százalékkal emelkedett. Azt hisszük, nem kell ahhoz köz­gazdásznak lenni, hogy szembetűn­jön a két gazdasági rendszer árpo­litikája közti különbség. Az egyik oldalon a rendszeres árcsökkenté­sek, melyek a termelés emelkedé­séből táplálkoznak, másikon pedig az állandó drágulás, melyet a monopolgazdálkodás haszonéhsége okoz. Ha ehhez még hozzászámítjuk a munkanélküliséget és a kisparasz­­tok állandó elszegényedését, me­lyektől egyik kapitalista állam sem mentes, senki előtt sem lehet vitás, hogy a tervszerű szocialista nép­gazdaság, mely a termelőeszközök közös tulajdonán alapszik, behoz­hatatlan előnyben van a kapitalista gazdálkodás felett. P. E. — Hogyan segít Amerika bajba jutott szövetségesein? Az egész nyugati világ, de minde­nekelőtt Nyugat-Európa ezekben a na­pokban az olajválság jegyében él. Az angol és francia sajtó gazdasági és pénzügyi mellékletei nem is írnak másról, mint az olajhiányról, mely az Egyiptom és a Szuezi-csatorna elleni agresszió következtében állott elő az­által, hogy a támadók által elsüllyesz­tett hajók hosszú hónapokra használ­hatatlanná tették ezt a fontos nerr^et­­közi útvonalat. A brit és a francia sajtó alaposan kielemzi a gazdasági következmenyeket, azokat a nagy ne­hézségeket és bonyodalmakat, melye­ket az olajválság okozott és okozni fog a jövőben. Nyugat-Európa 40 millió tonna ola­jat vesztett eddig az egyiptomi agresz­­szió következtében. Ennyire becsülik ugyanis a 'csatornán keresztül haladó olajszállítmányok kieséséből származó kárt az angol szakemberek. Hogy még jobban megérthessük e kérdés fontos­ságát, tudnunk kell, hogy Franciaor­szág olajszükségletének 90 százalékát Nagy-Britannia pedig .70 százalékát kapta a Szuezi-csatornán keresztül a Közel- és Közép-Kelet országaiból. És még egy szám, mely ezt a képet ki­egészíti: a francia ipar és közlekedés hajtóanyagának 23 százalékát olaj és olajtermékek adják. Milyen közvetlen hatása van az olaj­válságnak Nyugat-Európára, elsősor­­san Nagy-Britanniára és Franciaor­szágra? Már az első hetekben leszállí­tották az utcai benzinkutak adagjait, mégpedig igen nagy mértékben, 20 százalékkal. Hasonló dolog történt Angliában is, amelynek az agresszió előtt alig hét hétre volt olajtartaléka. A francia kormány elrendelte, hogy a benzinkútakat szombat reggeltől hét­főn déli 12 óráig zárva kell tartam. A párizsi autóvezetőknek pedig nem szabad elhagyniok a város környékén egy'bizonyos meghatározott vonalat. Ezen rendelkezések következtében né­mely útvonalon közel felére csökkent az autóforgalom. Sok iskola, kórház és középület, amelyet eddig olajjal fűtöt­tek, most csökkentett mennyiséget kapnak. A vonatforgalmat 20 vonattal csökkentették. Nagy gondokkal küzd az üveg-, papír- és a vasipar, vala­mint a kohászat (Martin-kemencék), de különösen az automobilgyártás, melynek már azelőtt is nagy nehézsé­gei voltak. A„Simca” automobiltársa­ság nyilatkozatot tett közé, melyben bejelenti, hogy a benzinadag csökken­tése következtében kénytelen terme­lését korlátozni és a munkások mun­kaidejét leszállítani. Ezek azonban csak az azonnali kö­vetkezmények. A Szuez elleni támadás még komolyabb, hosszantartó és szé­­lesebbkörű bonyodalmakat okoz majd. Még az Egyiptom elleni támadás előtt a hajóstársaságok 15 százalékkal emelték az olaj és más nyersanyagok szállítási díjait arra az esetre, ha a Szuezi-csatornát kikerülve Afrika kö­rülhajózásával kellene szállítani ezeket a cikkeket a Közel- és Közép-Kelet­ről. A támadás megkezdése után ezek a társaságok további 5 százalékkal emelték a díjakat, tehát a szállítási díjak összesen 20 százalékkal emel­kedtek. Ez pedig igen komoly tétel, mely megdrágítja a nyersanyagokat és ezzel a nyugateurópai ipar termes­­sí költségeit. Ezenkívül a bánya és a nyersanyag forrásokat birtokló nem­zetközi kapitalista társaságok kihasz­nálva a helyzetet felemelték a nyers­anyagok árát is. Így pl. a világbörzé­ken emelkedtek a cin, nikkel, réz, ólom, kaucšuk, és más nyersanyagok árai. A réz ára a szuezi válság kezdete óta már négy ízben emelkedett a lon­doni tőzsdén. A legutóbbi emelkedés tonnánként 15 fontot tett ki. A szállítási költségek nagyarányú emelkedésén kívül Anglia és Francia­­ország kénytelenek sok millió tonna olajat behozni az Egyesült Államokból, hogy pótolják a keleti szállítások ki­esése következtében előállott hiányt. Ugyanis Keleten az arab hazafiak több helyen megrongálták és használhatat­lanná tették az olajvezetékeket. Amíg eddig Anglia a keleti olajért tonnán­ként hét fontot fizetett, most az ame­rikai olajért kénytelen 21 fontot, vagy­is háromszor annyit fizetni. Jean Luc egy nagy kapitalista sajtóorgánum angliai levelezője így összegezi az an­gol iparra az olajválság gazdasági következményeit: A nyersanyag árá­nak emelkedése a szállítás megdrágu­lása és a jóval drágább amerikai olaj vásárlása lényegesen emeli az angol ipar termelési költségeit, drágítja a termelést, ezzel aláássa az angol ipar versenyképességét a világpiacokon. Ugyanez a szerző még hozzáteszi, hogy Anglia legnagyobb versenytársai­nak — az Egyesült Államoknak és Ja­pánnak — ez nagyon megkönnyíti a munkáját. Végül még egy komoly nehézség. Franciaország és Anglia kénytelenek nagymennyiségű olajat, valamint sze­net és gyapotot vásárolni az Egyesült Államoktól, ami által kimerítik amúgy­­is gyönge dollártartalékjaikat és ezzel erősödik az USA-tól való gazdasági függőségük. A dolognak erről az olda­láról is nagy nyugtalansággal ír az angol és francia sajtó. És milyen szerepe van ebben a vál­ságban az Egyesült Államoknak? Ma már mindenki tudja, hogy az USA, — ha akarta volna, — időben megakadá­lyozhatta volna az angol-francia ag­ressziót. De az USA kétszínű szerepet játszott, amivel még buzdította Ang­liát és Franciaországot a támadásra. Most, amikor Franciaország és Anglia, de a többi nyugateurópai államok is segítséget kérnek Amerikától — első­sorban az olajszállításokra vonatkozó­lag —, Amerika ezt „jóakaratúan. és szívesen” megígéri. Ügy beszélik, hogy az olajat Texasból fogják küldeni, ahol a termelés könnyen emelhető 50 millió tonnával. A 15 legnagyobb ame­rikai olajtársaság összefogja terme­lési lehetőségeit és — amint mondják — megsegítik Nyugat-Európát. Segí­tenek, amellett mesés haszonra tesz­nek szert. A szuezi agresszió által elő­idézett olajválság az amerikai olajmág­nások számára nem remélt hatalmas üzletet jelent. Franciaország és Anglia népe súlyo­san ráfizet kormányköreinek háborús kalandjára. Az amerikai nagytőke vi­szont — amely nem tette meg a szük­­széges lépéseket, hogy visszatartsa a támadókat a háborús akcióktól — milliókat harácsol össze az olajválság­ból és szövetségesei gazdasági gyen­geségének jóvoltából. Ford.: P. E. Favzi egyiptomi külügyminiszter: Az ENSZ haderői csak rövid ideig maradnak Egyiptomban Favzi egyiptomi külügyminiszter ki­jelentette, hogy az ENSZ fegyveres erői a Szuezi-csatorna övezetében be­fejezik feladatukat, mihelyt a brit és francai egységek elhagyják az egyip­tomi területet. Ennek a katonaságnak csak addig kell maradnia Egyiptom­ban, amíg fennáll a válság, mégpedig a lehető legrövidebb ideig. A katona­ságnak a . Szuezi-csatorna övezetéből való távozása után még egy ideig az egyiptomi és Izrael közötti demarká­ciós vonal mentén kell maradnia, — mondotta Favzi. Ezen egységek szerepe — folytatta az egyiptomi külügyminiszter — olyan értelemben, mint ahogyan Hammarsk­jöld, az ENSZ főtitkára javasolta és az ENSZ közgyűlése jóváhagyta, nem tételezi fel, hogy e haderők Egyiptom­ban olyan sokáig maradnak, amíg nem érik el a probléma politkai megoldását. A britek és franciák azonban kifeje­zésre juttatták ama óhajukat, hogy mi­nél tovább szeretnék visszatartani eze­ket az egységeket. Mahmut Favzi, a Szuezi-csatornáról szólva kijelentette, Egyiptom elhatá­rozta a csatorna ellenőrzését, egyúttal azonban azt is, hogy „teljes mérték­ben együttműködik a csatornát hasz­­nálókka.l“ Hozzáfűzte, hogy a csatorna mindig nyitva áll majd minden ország hajóinak. Külföldi hírek Л Az egyiptomi kormány közölte Hammarskjölddel, az ENSZ főtitkárá­val, hogy követeli a brit-francia és izraeli erők kivonása pontos határide­jének megállapítását. Ali Szabri, az Egyiptomi Köztársaság elnöki irodá­jának vezetője kijelentette, hogy Egyip­tom egyelőre nem foglalkozik a baráti országok önkénteseinek meghívásával. Az önkéntesek meghívásának kérdése attól függ, hogy oldja meg az ENSZ a jelenlegi egyiptomi helyzetet. Л A damaszkuszi rádió közlése sze­rint az iraki városokban már negyedik napja hatalmas tüntetések folynak. «A tüntetők követelik a jelenlegi iraki kormány lemondását, az ország kilé­pését a bagdadi szerződésből, valamint hatékony segélynyújtást Egyiptomnak az angol-francia és izraeli agresszió ellen. Д A Szíriái hatóságok néhány nap­pal ezelőtt összeesküvést fedeztek fel, melynek célja volt, hogy államfordula­tot idézzenek elő és olyan kormányt juttasson uralomra, mely hajlandó lenne együttműködni az imperialistákkal. Szabri Asali, Szíria miniszterelnöke, ki­jelentette, Szíria és a többi arab or­szágok készen állnak, hogy megvédjék függetlenségüket és szabadságukat. A Selwyn Lloyd brit külügyminisz­ter az angol alsóházban visszautasí­totta azt a kívánságot, hogy kötele­zettséget vállaljon arra, hogy Nagy- Britannia aláveti magát az ENSZ ha­tározatának az angol-francia haderők­nek Egyiptomból való kivonását ille­tően. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n, v„ Bratislava, KrížkQvá 7. — Nyomja Polygrafické závody, závöd 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového víťazstva 6/d. — Évi elôfizetéslsčs 20.80, P T félévre Kčs 10.40 -s Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. , A-62096 x" Ki veszít és ki nyer az Egyiptom elleni háborún?

Next

/
Thumbnails
Contents