Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-02 / 48. szám
2 Jralŕaet Földműves 1956. december 2. Ötvenkilenc vagon baromfihús Húsfogyasztásunk állandóan emelkedik és emellett a baromfihús is mindig nagyobb keresletnek örvend. Mindenki szereti a ropogósra sült libát vagy kacsát, esetleg a párolt csirkehúst. A baromfiszezont mindenki igyekszik kihasználni. Ebben az évben — hála a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás gondoskodásának — ezt az emelkedő keresletet is fedezni tudjuk. A baromfitenyésztés ebben az évben több mint egynegyedével emelkedett. Ezt bizonyítja a felvásárlás eredménye is, amely a múlt évivel összehasonlítva 28 százalékkal emelkedett. A baromfifelvásárlás terén az időtervet 117 százalékra, a napi terveket átlag 170—200 százalékra teljesítettük. Csak a zsolnai kerület maradt el. De itt is gyorsan behozták a késést, hiszen a dekádfeladatokat a napokban már 175 százalékra teljesítették. Ez az eredmény az EFSz-eknek köszönhető, amelyek a baromfiüzemeknek sokkal több baromfit adnak át, mint tavaly. A zsolnai járás EFSz-ei már október 30-ig 15 530 kg baromfit adtak be. Hasonló nagy mennyiséget adnak be a martini, turčianska teplicei, mikulási szövetkezetek is. Szlovákiában eddig összesen 59 vágón baromfival többet vásároltak fel, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Emellett emelkedett a tojásbeadás is .mégpedig 22 millió 240 200 darabbal. És ez még nem minden. Az év végéig ez a különbség még tovább emelkedik és vele emelkedni fog a földművesek bevétele is. A bratislavai, nyitrai és eperjesi kerületekben, ahol már az egész évi feladatokat teljesítették, a felvásárlást még tovább folytatják. Huszonhárom millió koronával többet kaptak a szövetkezetek, mint tavaly és az egyénileg gazdálkodó parasztok is terven felül adtak be baromfit és tojást. A szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók bevétele naponta emelkedik. Ez a legjobb meggyőző eszköz, és egyben bizonyíték, hogy a baromfitenyésztés kifizetődik. Ezt a tényt ma már nem egy-két EFSZ bizonyítja, de a szövetkezetük százai, amelyek nagy súlyt fektettek a baromfitenyésztésre. Például a pozsonypüspöki EFSZ tíz nap alatt 45 741 Kčs-t kapott baromfiért. A dévényújfalusi EFSZ 42 318, az alistáli pedig 28 700 Kčs-t kapott ugyanennyi idő alatt. Két három évvel ezelőtt sok EFSZ- funkcionárius leértékelte a baromfitenyésztést, sőt némelyek féltek tőle, hogy kárt okoz a szövetkezetnek. De azok az EFSZ-ek, amelyek nagy kedvvel fogtak hozzá a tenyésztéshez és ma már szép baromfifarmjuk van, anyagi szempontból szép eredményeket értek el. Ugyanakkor mindnyájan arra a meggyőződésre jutottak, hogy jó eredmények mögött az ember áll. a jó baromfinevelő. Ez a tapasztalat a kacsatenyésztésnél és a gyorshízlalásnál is Két falu 80 364 Kčs-t kapott baromfiért Sok EFSZ csak ebben az évben kezdett kacsatenyésztéssel és gyorshízlalással foglalkozni és máris szép eredményeket ért el. így például az illésházi (somorjai járás) EFSZ 2435 darab kacsát értékesített. Baromfiból a tojás értékesítésén kívül 121 776 Kčs jövedelmük volt, melynek négyötödrésze a kacsabeadásra esik. De nemcsak az illésházi EFSZ ért el szép eredményt, hanem a blahovói EFSZ is, amely éppen a kacsatenyésztés és gyorshízlalás révén 111678 Kčs-t, a légi EFSZ 61481 Kčs-t, a bytčicai EFSZ 48 413 koronát vett be kacsatenyésztésből. Sok szlovákiai EFSZ- ben, leginkább a párkányi, vágsellyei komáromi, rimaszombati, királyhelmeci járásokban meggyőződtek a baromfitenyésztés hasznosságáról. Figyelemreméltó eredményeket értek el az egyénileg gazdálkodó parasztok is. Sokaknak közülök több bevételük volt ebből, mint gazdaságuk egyéb ágazataiból. így például Bedis Benedek, nyáradi (nagymegyeri járás) földműves baromfiból 770Í koronát vett be. Vagy például Magyrus Vince dióspatonyi gazda 5676 Kčs-t, Borovi János ričeký gazda 4400 Kčs-t'stb. Nehéz lenne az ilyen egyénileg gazdálkodóknak a neveit mind felsorolni, merthisz ezrével vannak. Egyedül a komáromi járás egyénileg gazdálkodói 1 millió 620 ezer Kčs értékű baromfit adtak át a felvásárló szerveknek. romfiállomány. Igyekeznek állandóan emelni a tenyésztést és igy az ebből eredő bevételeiket. Ebben az évben már eddig is 1 millió 405 370 Kčs bevételük volt baromfibeadásbó! Sokan bizonyosan nem is hiszik el, hogy ez igaz. Pedig hát ez az igazság, melyet minden ottani lakos bizonyíthat. Több csirkét és kiskacsát a baromfiüzemek keltetőiből Szlovákiában mindenütt megvannak az előfeltételek a baromfitenyésztés növelésére. A baromfiüzemek (Hydinárske závody) ehhez szívesen nyújtanak segítséget. A jövő évben mind az EFSZ-eknek, mind az egyéni gazdáknak 8—10 százalékkal több csirkét, és 50 százalékkal több kiskacsát adnak, mint ebben az évben. Most van a gazdálkodásban a mérlegkészítés időszaka. Vegyük tekintetbe azt is, hogy milyen eredményeket hozott a baromfitenyésztés, valamint azt, hogy nem hozhatott e volna többet. Ha több bevételt akarunk elérni, máris kezdjük meg az előkészületeket. 1. Horváth ★ ★ ★ A MAGAS TÄTRÄBAN megkezdődött a szövetkezeti dolgozók és egyénileg gazdálkodó földművesek második turnusának téli üdültetése. A szövetkezeti dolgozók és földművesek a Tátralomnic, Morava, Volga és Kárpátia nevű üdülőotthonokban vannak elhelyezve. Egy turnusban mintegy 370 földműves üdül. Az idén 3300 mezőgazdasági dolgozót 9 turnusban részesítenek téli üdülésben. Pered és Zsigárd községekben a baromfitenyésztésnek régi hagyományai vannak. Ezekben a falvakban nincs olyan udvar, ahol ne lenne nagy ba-A csehországi Dečice községben, Gottwald elvtárs szülőfalujában, leleplezték Gottwald elv társ szobrát. Kötelességtudó emberek Ha a kassai járási nemzeti bizottságon afelől érdeklődik az ember, hogy melyik község földművesei járnak elő jó példával a beadási kötelességek teljesítése terén, azt a választ adják: a szalánca-hutaiak. Látogassunk el tehát ebbe a félreeső faluba,, ismerkedjünk meg lakóival... Hézsely Imrét, a helyi nemzeti bizottság titkárát, az irodában találjuk — papírjai fölé hajolva számolgat, tervezget. Kérdéseinkre készségesen, határozott hangon válaszol.: — Az EFSZ már idáig mindennemű beadási kötelességének száz százalékra eleget tett. De nem maradnak le az egyénileg dolgozó parasztok sem: gabonabeadásukat 100, a tojást 120, a krumplit több mint 100 százalékra teljesítették. Húsfélékből év végéig tisztázzák a beadást. Vannak azonban községünkben olyan földművesek is, mint ifj. Perun András három és félhektáros, Kristóf Ignác 4,5 hektáros, Novotny Ignác 4,5 hektáros, Kaselák András 4 hektáros, akik már mindenből eleget tettek állampolgári kötelességüknek. Hézsely elvtárs szavai arról tanúskodnak, hogy a szalánca-hutai földművesek kötelességtudó emberek. Ez igen szép, és ezért dicséret illeti az említett község szövetkezeti tagjait, egyénileg dolgozó földműveseit. Ezzel kapcsolatban viszont a nemzeti bizottság jó munkáját is figyelembe kell venni. Mert nem kis része van a HNB tagjainak abban, hogy a szalánca-hutai szövetkezet tagjai, valamint a magángazdálkodók időben és száz százalékra teljesítették a beadást. Sok meggyőző szóra, türelemre volt szükség — a nemzeti bizottság részéről — míg megértették a község földművesei, hogy pártunk és kormányunk -a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozata a dolgozó nép jólétét szolgálja. S hogy á fáradozás nem volt hiábavaló, bizonyítja az a példa is, hogy a szaláncahutai földművesek az őszi munkákat idejében és* jól elvégezték, az összes rétet és legelőt pedig letrágyázták, megboronálták. Ezekután tehát bátran mondhatjuk: az újonnan választott nemzeti bizottság működése nagy változásokat hozott Szaláncahután. Az ifjúsági szervezet is azóta végez jő munkát, mióta Hézsely elvtárs a nemzeti bizottság titkára törődik ezen szervezettel. Kaselák Edit a CSISZ elnöknője megelédedéssel jegyezte meg: — Nem csalódtunk, jól választottunk! IVÄN SÁNDOR, Kassa □ ° § Tehetségünk szerint § Az elmúlt napokban mi, a leleszi nyolcéves magyar középiskola tanulói is sokszor ültünk a rádió mellett. Hallgattuk a magyarországi eseményeket. Mindannyiunkat mély fájdalommal töltött el, hogy a gyilkos golyók iskolákat döntöttek romba és itt-ott bizony fiatal pajtásaink életét is számonkérték, akik szerették az életet, mint mi, akik tanulni akartak, mint mi, akik ugyanúgy szerették a fűtött iskolát mint mi. Sokszor, nagyon sokszor gondoltunk erre a mi meleg osztályunkban. Amikor hallottuk, hogy szüléink pénz és terményajándékokat adnak a magyar nép megsegítésére, mi- is elhatároztuk, hogy megtakarított pénzünk egyrészét eljuttatjuk magyarországi pajtásainknak. Azt szeretnénk, hogy az ő országukban is minél hamarább rend és béke legyen. E nemes célra Bajusz Frigyes, Tóth Márta, Szmolák Zsuzsa meg a többiek mind-mind szívesen adtuk az öt és tízkoronákat, mert legfőbb óhajunk, hogy pajtásaink semmiben se szenvedjenek hiányt és ne érezzenek elhagyatottságot. Azt akarjuk és kívánjuk, hogy a harcok ütötte sebeket minél előbb eltávolítsák és hozzánk hasonlóan ők is jó meleg iskolában gyarapíthassák tudásukat. Vaszily Mária nyolcéves magyar középiskola Lelesz. Klement Gottwald ô- ptuuwdU&xlistöl A CSKP már megalakulásától kezdve harcolt a parasztok érdekeiért, de mégis az 1929-től kezdődő gottwaldi vezetés érdeme, hogy képes volt helyesen alkalmazni a marxizmus-lenínizmus elméletét a hazai viszonyokra és megtanítani a pártot arra, hogyan kell a parasztkérdést, mint a párt burzsoázia elleni harcának egyik fontos szakaszát, megoldani. Joggal mondhatjuk, hogy a párt története folyamán éppen Gottwald elvtárs volt az, aki alapos marxista elemzést adott a falu kérdéséről, s ebből az elemzésből levonta a helyes következtetéseket. A párt VI. kongresszusa megtágyalta a parasztkérdést. Ekkor Gottwald elvtárs foglalkozott az akkor lezajló agrárválsággal, mely annak idején sújtotta a földművelés minden ágát és a falu társadalmának további differenciálódásához vezetett. Gottwald elvtárs kongresszusi beszámolójában többek közt a következőket mondotta: „Miként zajlott le a mezőgazdasági válság Csehszlovákiában? Ez a válság kiterjedt a mezőgazdaság valamennyi ágazatára. Megnyilvánult a mezőgazdasági termékek árainak csökkenésében. A mezőgazdasági termékek nagykereskedelmi indexe 1929-es szeptemberi 100- ról 1931. januárjában 82,72-re, azaz 17,28 százalékkal csökkent; egyes termékek, különösen a gabonafélék még többel. A kisparaszti gazdaságok termelése mindjobban leromlik. A kis- és középparasztok nem tudják termelésüket az eddigi színvonalon fenntartani, eladják igavonó állataikat, csökkentik a műtrágya használatát stb. így a szuperfoszfát-fogyasztása 1929- 1930-ban 29,5 százalékkal csökkent, a Thomasz-liszté 28,8 százalékkal, a csilei salétromé 27,8 százalékkal stb. csökkent. Ennek következménye egyrészt az ipar belföldi piacának további összeszűkülése, másrészt az apró paraszti gazdaságok jövedelmezőségének csökkenése. Az 1930-as évben az 1929- es évhez viszonyítva a búza hektárhozama 4 százalékkal, a rozsé 5 százalékkal, az árpáé 11,7 százalékkal, a zabé 17 százalékkal csökkent... Az agrárkapitalisták a kisparasztoktól az utolsó vagyonkájukat is elszedték és a mezőgazdasági válság állandóan gyorsítja ezt a folyamatot. A kapitalizmus kérlelhetetlenül megfosztja a kisparasztot a rögtől, azaz megfosztja a termelőeszközöktől. A kisparasztot csakis a forradalom és a proletariátus diktatúrája mentheti meg, amely kisajátítja a kisajátítókat, visszaadja a termelőeszközöket a nép kezébe, amely tehát a parasztságnak azt is visszaadja, amitől a tőke megfosztotta, vagyis a földet.” Hála a párt falun folytatott széleskörű tömegpolitikai munkájának eredményeként megszülettek az első sikerek. így a parasztok 1932-ben élelmiszeradományokka! támogatták a moszti bányászok nagy harcát. Hasonlóképpen gondolkodtak 1932-ben az Oslaván környéki parasztok iS. akik élelmiszergyűjtést szerveztek a sztrájkoló bányászok megsegítésére. A bányászok a parasztoknak ezt a segítségét úgy viszonozták, hogy támogatták a parasztok harcát a végrehajtók ellen és részt vettek azokban a parasztküldöttségekben, melyek a végrehajtások ellen tiltakoztak. Az agrárburzsoázia müncheni árulása és a megszállókkal való együttműködése betetőzte a dolgozó parasztok keserű tapasztalatait. A földművesek most világosan megértették azt, hogy ahogyan az agrárburzsoázia képtelen volt megvédeni a parasztok földjeit, éppen úgy képtelen volt megvédeni a nemzet szabadságát is. Másrészt a parasztok felismerték, hogy a kommunista párt által vezetett munkásosztály volt az, amely harcba szállott a fasiszta megszállókkal. A falun és városon kialakult az ellenállás széleskörű nemzeti frontja, melynek alapja a munkások és parasztok szövetsége lett. Népünk az elnyomók elleni harcot a Szovjetunió segítségével győzelmesen befejezte és betetézte azt a nemzeti szabadság kivívásával, valamint a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság megalakításával. A földért és „a föld azé legyen, aki rajta dolgozik” jelszavának érvényesítéséért folytatott harc még 1945-ben. sem ért véget. Csehszlovákia Kommunista Pártjának napról napra a földnek minden hektárjáért harcot kellett vívnia a burzsoá politikai pártokkal, akik a földbirtokosok érdekeit képviselték. Csak a dicső 1948. februárja hozta meg a parasztok és a munkások győzelmét és mondta ki az utolsó szót a földkérdésben. 1948. február 29-én mondotta Gottwald elvtárs a Venceltéren megtartott földművesbizottságok kongresszusán: „Eltávolítottuk azokat, akik a köztársaságot az agrár- és a kapitalista mágnások fennhatóságának levitézlett korába akarták visszalökni. Eltávolítottuk mindazokat, akik meg akarták hiúsítani földműveseink igazságos követeléseit az első földreform revízióját és a földtulajdon tartós rendezéséről szóló törvény meghozatalát." A burzsoázia 1948. februári vereségével el lett távolítva a nagy akadály a szocializmus útjából. Az út felszabadult és most szükséges volt megvilágítani a mezőgazdaság felépítésének útját a Csehszlovák Köztársaságban. Klement Gottwald elvtárs rámutatott arra, hogy a parasztok megkapták a földet, de ez még nem jelenti azt, hogy ezzel a falu szebb életéért folytatott harc befejeződött volna, mert a kistermelés nem tudja biztosítani a fejlődés magasabb fokát. A falu szocializálásának egyetlen útja a fejlett szocialista mezőgazdaság megteremtése. Ezt a célt tűzte ki az 1949- ben megtartott IX. pártkongresszus, mely megszabta a szocialista építés fővonalát a szocialista iparosítás és a mezőgazdaságának a szövetkezeti nagytermeléssé való átalakítása útján. Ennek a fővonalnak kellett megnyerni a kis- és középparasztot, mivel nincs más útja a falu szocialista átépítésének, csak az önkéntesen alakított szövetkezetek rendszere, melyek a parasztok azon meggyőződéséből keletkeznek, hogy a nagyüzemi termelés előnyösebb, mint a kisparcellákon való egyéni gazdálkodás. „Meg kell nyernünk a falut a szocializmusnak, meg kell nyernünk a kis- és középporasztot, a kulákot pedig el kell szigetelnünk” — mondta Gottwald elvtárs a IX. kongresszuson. „Politikánk és a falun végzett munkánk fő módszere a szemléltető meggyőzés, valamint a kis- és középparasztok széles tömegeinek aktív részvétele. A munkások és a dolgozó parasztok fő tömegeinek egysége és szövetsége elkerülhetetlen a falunak a szocializmusba való átmenete szempontjából. Munkatársainknak erre mindig gondolniok kell és különösen azoknak, akik a falun dolgoznak. A munka és a pártpolitika falusi szakaszának a következő években mindig nagyobb jelentősége iesz. A kérdés így van felvetve: nem lesz nálunk szocializmus a falu szocializálása nélkül és nem valósul meg a falu szocializálása a munkásság, valamint a kis- és közéor.3*-asztok tömegeinek szövetsége nélkül.” Ä IX. kongresszus után széles tömegpolitikai munka indult meg a kis- és középparasztoknak az új, magasabbrendű gazdálkodásra való megnyerése érdekében. Sok száz faluban megkezdődött a közös munka, a közös aratástól kezdve egészen a szövetkezetek alakításáig, majd az alacsonyabb típusú szövetkezetektől a magasabb típusúakig. Ez volt az az út, melyen sok ezer falu haladt az első ötéves terv éveiben. 1950. augusztus 18-án Gottwald elvtárs a győztes EFSZ-ek küldöttségeinek a szövetkezeti nagyüzemi termelés szükségességéről beszélt. Többek között a következőket mondta: „Azt mondjátok, hogy az EFSZ a tavalyi aratás idején nagyon gazdag és értékes tapasztalatokat nyert, és hogy munkátok eredménye további parasztokat fog meggyőzni a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Igen, ez helyes. A tényleges eredmények, mondhatnám úgy, hogy a kézzelfogható eredmények a legjobb bizonyítékok az EFSZ-ek, a létező szövetkezetek megerősítésére és az újak alapítására. Hogy a jó eredmények a legjobb bizonyítékok az EFSZ-ek számára, ez azt jelenti, hogy minden igyekezetünkkel törekednünk kell a szövetkezetekben a jó eredmények elérésére. Ezért olyan fontos az, hogy a szövetkezet a közös igyekezettel ne csak megkönnyítse a parasztok munkáját, de jobb eredményeket is érjen el, mint a többi földművelő. Erre kell most irányítani a figyelmet, ez előfeltételezi, hogy minden munkát időben és alaposan szervezzünk jneg, készítsünk rá tervet, teremtsünk rendet a pénzzel való gazdálkodásban, különösen pedig igyekezzünk mindig magasabb földhozamot elérni. Hogy ha ezen az úton halad szövetkezetünk, akkor a legjobban meg tudjuk győzni a többi dönteni nem tudó és ingadozó kis- és középparasztokat az új közös gazdálkodás előnyeiről. (Ford.: G. D.)
