Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-11-11 / 45. szám
6 \fzalrac/ Földműves 1956, november 11. Bö takarmányalappal állatállományunk hasznosságának emeléséért Olvasóink egyre többen kapcsolódnak be a takarmányalap biztosításáról indított vitába. Főképp a kerületek és járások dolgozói keresik fel hozzászólásaikkal szerkesztősgünket. A cikkek hangjából kivétel nélkül kiérződik az a jószándék és segíteni akarás, amellyel a cikkek írói hozzá akarnak járulni e fontos probléma megoldásához. Mai számunkban is több ezzel a kérdéssel kapcsolatos cikket közlünk. Azonban ahhoz, hogy a fontos feladatot még sikeresebben oldjuk meg, szükséges, hogy a szövetkezetek és gépállomások agronómusai, a zootechnikusok, a helyi nemzeti bizottságok dolgozói és általába^ az ezen a téren működő dolgozók még többen elmondják az eddig szerzett tapasztalataikat a felmerülő hiányosságokat, az eddigi eredményeket, valamint azt, hogy milyen módszert alkalmaztak és mik a terveik a jövőrenézve. Várjuk olvasóink további leveleit. A Jobb szervezéssel a több takarmányért *Ma már általában ismert az a tény, hogy a takarmánytermelésben mind mennyiségben mind minőségben nagy aránytalanságok keletkeznek. A galántai járásban nagyon sokat beszéltek arról, hogyan küszöböljék ki ezeket a fogyatékosságokat. Hiszen az egyik legtermékenyebb területről van szó és ennek dacára a takarmánybiztositás állataink számára a legnagyobb gondot okozza. A szálas- és szemestakarmány termelése mennyiségi szempontból állandó nehézségbe ütközik. A többéves takarmányok hiányában nem tudunk olyan takarmányozási adagokat összeállítani, amely ésszerűség szempontjából a legjobban megfelelne állatainknak. Járásunk egységes földművesszövetkezetei tudatában vannak eme fogyatékosságoknak és éppen ezért az 1956. évben a legnagyobb erőfeszítés árán elegendő lucernamagot termeltek. Főképpen azért lucernamagot, mert ez a növényzet fejlődik legjobban járásunkban. A hektárhozama jó trágyázás és gondozás esetén sokkal nagyobb, mint a szükségből vetett többi takarmányoké. Felülmúlja a takarmányhüvelyesek, sőt a gabonakeverékek hozamát is. Hogy a jövőben elegendő lucernaterületünk legyen, az EFSZ-ek annyi magot termettek, hogy még alávetésre is jut, éspedig jóval a terven felül. Az EFSZ-ek eddig 132 mázsa lucernamagot csépeltek ki ami kb. 1650 hektárnyi alávetésre elegendő. A múlt évben ugyanerről a területről alig tudtunk megközelítőleg 70 mázsa magot termeszteni. Ezenkívül minden előfeltétel megvan arra, hogy a kicsépelt lucernamagon kívül még néhány EFSZ-ü'nk 82 hektár területről fűmagot csépel. A járás EFSZ-einek nem lesz szüksége az összes lucernamagra, ezért tehát eladják és jó pénzt kapnak érte. A legtöbb magot az alsószeli EFSZ termelte, összesen 42 mázsa tiszta magot. Félsőszelin 28 mázsát, T'allóšóri 29 mázsát, Kájalon 21 mázsát, stb. A járásnak nem lesz olyan szövetkezete, amely ne rendelkezne most már elegendő mennyiségű maggal a saját szükséglete kielégítésére. A jó minőségű magtermelés fokozását nemcsak azzal érjük el, hogy az évelő takarmánynövények termesztési területét kiterjesszük, hanem azzal, hogy a takarmányféléket mint alávetést, az árpa alá vetjük, amely előtt cukorrépát termesztettünk. A következő feladatunk ebben az évben és 1957 tavaszán az lesz, hogy az egyes EFSZ-ek tervezett vetésterületét, különösen a tavaszi takarmánykeverékei:, kapástakarmányok, kukorica és silótakarmányok vetésterületét betartsuk. Ezen feladatok teljesítését, egyes EFSZ-ek takarmányszükségletét az állatqk száma szabja meg. A végleges számítás szerint az EFSZ-ek takarmányszükségletét járási viszonylatban úgy tervezték, hogy hüvelyes takarmánykeveréket csak annyit vessenek, amennyi a folyamatos zöld takarmányozásra elegendő. A kapástakarmányok tervét a szövetkezeteknek saját szükségletük szerint tanácsoljuk és a lehető legnagyobb területet szeretnénk silókukorica termesztésére fenntartani. Járási viszonylatban 390 hektár kapástakarmányt, 570 hektár silótakarmánykukorícát, 375 hektár tavaszi keveréket és 600 hektár őszi keveréket szeretnénk biztosítani. Az őszi keverékek vetési tervét 97 százalékban teljesítjük, de a legközelebbi napokban minden bizonnyal száz százalékon felüli teljesítményt érünk el. Hogy a téli időszakra elegendő takarmánnyal rendelkezzünk, szükségesnek mutatkozik, hogy még ez év őszén néhány növény betakarítására felkészüljünk. Az 1955-ös évvel szemben a betakarítási munkák menete jelentősen megjavult. A kukorica betakarítása például a múlt év október 25-én csak 5,1 százalékra valósult meg, míg ebben az évben ugyanezen napig 41,5 százalékra teljesítettük betakarítási tervünket. A kukorica betakarításában nagy segítséget nyújtottak a kukoricakombájnok, amelyek elsősorban azokban az EFSZ-ekben dolgoztak, ahol nem biztosították be kellőképpen takarmányatapukat. Ilyenek közé tartozott Nagymácséd, Tallós, Gány, stb. A cukorrépa betakarítása terén szintén jobban állunk mint az elmúlt évben. 1955. X. 25-ig pl. a cukorrépát 79,3 százalékra takarítottuk be, míg ebben az évben 1956 X. 20-ig az összes cukorrépánkat kiszedtük. 1955 X. 25- ig csak 33 százalékban végeztük el a cukorrépa szállítását míg ebben az évben ugyanezen időig 73 százalékra. A takarményalap fokozása minden mezőgazdasági dolgozó elsőrendű feladata. A takarmányalap biztosítása dönti el az állatok hasznosságának kérdését, ettől függ a tejhozam és az állati termékek emelése, és végül ami a legfontosabb, a szövetkezetekben a munkaegység értékének emelése. Vavró Gyula, a járási nemzeti bizottság alelnöke. A morvaországi mišovici EFSZ-ben nagy gondot fordítanak a juhtenyésztésre. Köztársaságunkban nekik van a legmodernebb berendezésű juhistállójuk, melyből nem hiányzik a juhok fürösztéséhez szükséges medence és a laboratórium sem. A mišovici szövetkezet tagjainak a modern felszerelés nagyben elősegíti a juhállomány hasznosságának növelését. Tanuljunk meg gazdálkodni a szalmával Időben gondoskodjunk állatállományunk átteleltetéséről A múlt télen sok hiányosság mutatkozott állatállományunk átteleltetése körül. Ennek egyik oka az volt, hogy szövetkezeteink vezetősége, sőt egyes körzeti zootechnüíusok lebecsülték ezt a fontos feladatot. Sok helyen könnyelműen bántak a meglevő takarmányalappal. Nem dolgozták ki előre a téli hónapokra a takarmányozási tervet és sok helyen így Páld, Pusztafödémes és Sárfő szövetkezetében a tavaszi hónapokban kénytelenek voltak szalmát és szemestakarmányt vásárolni. Több helyen a takarmány helyes raktározására sem fordítottak kellő gondot, s ennek következtében Gurabon, Sárfőn a kukorica megpenészedett és ezzel vesztett tápértékéből. Máshol meg abból keletkezett a hiba, hogy nem gondoskodtak a vermek megfelelő befedéséről • és SzefiőztetéséAjl. Arra sem fordítottak kellő figyelmet, hogy amikor a vermekből takarmányt szedtek fel, újra rendesen befedjék utána., Ennek következtében sok drága takarmány megfagyott. A szalmakazlak megbontásánál sem tartották szem előtt a gazdaságosság elvét. Ezért sok esetben a rosszul megbontott kazal beázott és a szalma értéktelen lett. Azzal is követtek el hibát, hogy nagymennyiségű szalmát szállítottak egyszerre az istállók 'elé, amely a rossz időjárás következtében betaposódott, tönkrement. Az átteleltetésnél további fontos kérdés az istálló megfelelő hőmérsékletének biztosítása. Az .épületek nagyrésze még nem felel meg az átteleltetési követelményeknek. Ebből ered, hogy az átfázott anyaállatok (tehenek, anyakocák) utódai hajlamosak a betegségre, nincs meg az ellenálló képességük, s így a téli, tavaszi, sőt a nyári hónapokban is nagy az elhullási százalék. Ilyen esetekkel találkozunk a jánosházi, páldi, sárfői,- újhelyjókai és más szövetkezetek borjúállományában. Ezek a bajok rendszerint abból eredtek, hogy nem üvegezték be időben a törött ablakokat, nem gondoskodtak a kifutókra vezető kijáratok szigeteléséről, ennek következtében hidegek, huzatosak voltak az istállók. Ezt tapasztaltuk Németbélen, Gurabon, Csapajon és másutt is. A múlt télen az is gyakran megtörtént, hogy befagyott a vízvezeték, sőt a kutak is, mert a szövetkezetek nem takarták be azokat megfelelő módon. A kellő mennyiségű ivóvíz hiánya természetesen gátolta az állatok fejlődését. A hibás teleltetés messzeható következményei meglátszottak az egyes szövetkezetek első negyedévi beszolgáltatásánál is, különösen a sertéshús terén. A takarmány kalóriamennyiségét az állati szervezet testi melegének fenntartására volt kénytelen fordítani, ez pedig a súlygyarapodás rovására ment. Ezek a hibák bizonyítják, hogy a hiányosságoknak nem is a takarmányhiány, hanem -a rossz gazdálkodás volt az okozója. Ezeknek az idén már nem szabad megtörténni. A foglalkozásukat kedvelő állatgondozók bizonyosan megtalálják annak a módját',' hogyan gondoskodjanak állataikról a téli időjárás viszontagságaival- szemben. Nagy felelősség hárul ezen, a téren az állategészségügyi dolgozókra, a zoőtechnikusokra, akik hasznos tanácsukkal segíthetik EFSZ-einket. V. GUĽDAN, járási zootechnikus Mezőgazdaságunknak mind a magán,, mind a szocialista szektoraiban sajnos, még ma is találunk olyan gazdaságokat, amelyekben egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben fordítanak gondot a szalmával való takarékosságra, illetve az azzal való gazdálkodásra. A szakszerű almozás egyrészt biztosítja a háziállatok tisztaságát, másrészt szigeteli őket a hideg talajtól ép ezáltal biztosítja a helyes vérkeringést, amely egyik fontos alapfeltétele háziállataink jó termelőképességének. Nem lehet mindegy részünkről, hogy száraz, vagy nedves* szalmával almozunk. A szárazszalma jól köti az állati ürüléket, a nedves azonban nem alkalmas. mert a víztartalom gyorsan elillan belőle s ezáltal az istállót nedvessé, egészségtelenné teszi. A nedves szalma könnyen penészesedik, s ezáltal a különböző fertőzések eredője lehet. A gyakorlati tapasztalat bebizonyította azt is, hogy sokkal gazdaságosabb ha vágott szalmát használunk almozásra, mert ezt nem húzhatja maga alá az állat, s azonkívül sokkal nagyobb a nedvfelszívó képessége is, tehát jobb minőségű trágya lesz belőle. A takarmányszalma igen kevés tápanyagot tartalmaz, de annál nagyobb a száraz anyagtartalma. Mint a takarmányadag kiegészítője, a bél perisztaltikus mozgását segíti elő, s ezenkívül még dietikai jelentőséggel is bír. A takarmányszalmát a takarmányozási tervben főleg a nedvdús és a magas tápértékű takarmányféleségekkel osztjuk be. Sohase engedjük, hogy a takarmányszalma képezze a takarmányozás alapanyagát, mert ez szükségképpen a termelőképesség csökkentésére vezet. Az újonnan alakuló EFSZ-einkben gyakori jelenség az, hogy különösen az első évben nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű takarmánnyal. Ilyenkor nagy szerepet tölt be a szalma, ha szakszerűen van elkészítve. Fontos, hogy az ízesítendő szalma tiszta és egészséges legyen. Az ízesítést rendszerint melaszoldattal szokás végezni, ez azonban a szalma minőségét nem növeli. A szalmának erjesztéssel való ízesítéssel már növekszik értéke is, amennyiben növekszik fehérjetartalma, száraz anyaga pedig 15 százalékkal csökken. A szalmában levő rostanyagok emészthetőségét nagyban növelhetjük a fermentációs eljárással is. Ez abban áll, hogy egy kádban minden 100 liter vízhez adunk 1 kg oltatlan mesžet és 25 dkg sót s áz így nyert vegyületbe beleszórjuk az összevágott szalmát és jól elkeverjük. Kb. egy óra elteltével kiszedjük a földre, hogy a víz elcsoroghasson, egy napig állni hagyjuk, aztán etetjük. Hogyan növeljük a szálastakarmányok termelését? Az NDK-ban levő scharfenbergi földművesszövetkezetben kiváló eredményeket érnek el a hízósertések súlygyarapodásában. Ezt a gondos etetésen kívül elsősorban az1 istállók állandó tisztántartásának köszönhetik. Az állami gazdaságokban a szántóföldek 30 százalékán takarmányt termeinek. Ezt a területet célszerűen kel! tehát kihasználni. Az egyéves gabonahüvelyes takarmányok termelése azért fontos, hogy megfelelő előveteményeink legyenek az ősziek és az olajrepce alá, másrészt pedig kaszálásukkal egyidejűleg a gyomot is írtjuk, mielőtt magot kötne. A gabona-hüvelyes keveréktakarmányoknak legalább a felét hüvelyes (bükköny, borsó, stb.) képezze, de még jobban megfelelne a s/s rész hüvelyes és '/з rész gabona, hogy minél több bő ' fehérjetartalmú anyagot nyerjünk. A tavaszi keverékek, különösen a szárazabb körzetekben bizonytalan hozamot adnak, szárított állapotban alig 20 mázsát. Ez nem gazdaságos. Azért ezekben a körzetekben csakis annyi keveréket vessünk, amennyi okvetlenül szükséges a zöld futószalag kiegészítéséhez. Az egyéves takarmányokból legyen túlsúlyban a kukorica, akár zöld állapotban, akár silózva akarjuk etetni. A széles sorközi termelésnél fejtrágyázással, trágyalevézéssel és sarabolässal jelentősen növeljük a termést, amit más egyéves takarmánynál lehetetlen elérni. Évelő takarmányok Az évelő takarmányok közül főleg lucernát, vörösherét és fűvesherét termeljünk. Nagy hiba az. hogy ezek vetése alá nem készítjük elő kellően a talajt és nem trágyázzuk olyan “s annyi trágyával, amely több éven keresztül bó termést biztosítana. E takarmányok magas hozamát csak úgy tudjuk biztosítani, ha már az elövetemény talaját' alaposan megtrágyázzuk foszfor- és mésztartalmú trágyákkal. Thomas-salakkal és égetett mészporral. A lucerna alávetést a fejlődés kezdetén gyorsan ható nitrogéntrágyákkal (salétrom) kell trágyázni, legalább 50— 80 kg-mai hektáronként, amelyet vetéskor juttattunk a talajba. A következő években megismételjük a foSzfór- és nitrogéntartalmú műtrágyákkal való fejtrágyázást. A talajt boronázással lazítjuk, mert a lucerna nem bírja a talaj savanyú jellegét. Legalább 70—80 mázsa termést hektáronként A hektáronként tervezett 40 mázsa szénahozam alacsonynak mondható a szántóföldeken. A jó lucerna, amelyet árpába vetünk és 160 kg árpához 27 kg lucernamagot keverünk, 70—80 mázsa száraz anyagot adhat hektáronként háromszori kaszálásból. A sortávolság 12 cm legyen és ez az eredmény a közepes időjárás mellett is elérhető, amit sok példával tudunk bizonyítani. A jövő évnek a fordulat évének kell lennie a lucerna és a vöröshere termesztésben, amit az ez évi bö heremagtermés mellett könnyen biztosíthatunk. Szükséges, hogy a heremagot a vetés előtt jól kitisztítsuk, hogy a növényekben ne legyen túlsúlyban a hasznavehetetlen gyom. A vetőmag alapos tisztítása azért is fontos, mert csakis így nyerhetünk további jó here- vagy lucernamagot. Ezáltal válik majd lehetővé, hogy saját termésünkből fedezhessük a szálastakarmány szükségletet. Nagyon tévedne az, aki azt hiszi, hogy a herés-fűves keverékek vetése már fölösleges. Továbbra is értékelnünk kell Viljamsz füves vetésforgó módszerét, mert az egyéves takarmányok termesztése képtelen fedezni szükségleteinket. Különösen akkor nem, ha földjeinknek csupán 16 százalékát tudjuk trágyázni. Ezt a módszert azonban ésszerűen kell alkalmaznunk, hogy ezzel megújítsuk a talaj, táperejét, s ezzel biztosítsuk a többi termények magas hektárhozamát. A takarmányok trágyalevezése A szántőföldön termesztett takarmányok hozamának növelését a jelenlegi istallőtrágyahíány . mellett csakis egyéb, szerves trágyák használatával és trágyalevezéssel tudjuk biztosítani. A talaj porhanyítása sarabolással, tráqyalével történő öntözéssel egyidejűleg erősíti a gyökérrendszert, a gyökérzet mélyebbre tud hatolni a talajnedvért és a tápanyagért, s így még a legnagyobb szárazság idején sem forog veszélyben a növényzet. Arra kell törekednünk. hogy ne a vetésterület kibővítésével fokozzuk a- takarmánytermést, hanem a tervezett terület jobb kihasználásával, a trágyázás tökéletesebb agrotechnikájával, az elárasztással és a rendszeres talajmüveléssel. Szlovákiában nagy kiterjedésű rétek és legelők vannak, amelyek gondosabb ápolás mellett sokkal nagyobb termést adhatnak. Jó lenne ha a nánai. zselízi, lévai, palárikovói és a többi állami gazdaságból is megírnák szerkesztőségünknek milyen terveik vannak a takarmánybázis kibővítésére. Ismeretes, hogy a hegyvidéki körzetekben __ levő rétek és legelők gondozására fíbzott tavalyi intézkedések kevésnek bizonyultak, mert ebben az évben alig 8— 10 mázsás termést értünk el hektáronként. Az idei kedvező ősz lehetővé teszi, hogy sokka! több rétet és legelőt feljavítsunk trágyázással és meszezéssel. Termeljünk olcsóbb takarmányt A takarmánytermelésnél fontos feladatunk a második ötéves terv folyamán, hogy lényegesen csökkentsük a takarmány termelési költségeket. A múlt évben megfelelő mennyiségű silót készítettünk, amely 1956 első negyedévének készletét képezte. Kitermelése 'azonban drága volt és értéke az állattenyésztési termelés veszteséges voltában nyilvánult meg, amit nehezen bírunk kiegyensúlyozni. Ezt részben úgy tudjuk eltávolítani, ha a takarmánytermelésnél jobban kihasználjuk a megfelelő gépi eszközöket. Mindenekelőtt a KU-2 típusú kukoricakombájnokat kell igénybe venni, amelyek még a mezőn felaprózzák a silózásra szánt zöld anyagot úgy, hogy azonnal a silógödrökbe rakhatjuk. Ezzel egyrészt mentesül az ember a nehéz munkától, másrészt pedig jelentősen csökken a takarmánytermeiés költsége. Eugén Š p i r k, az állami gazdaságok főigazgatóságának főagronómusa.
