Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-10-21 / 42. szám
1956. október 21. Jraltaé Földműves 9 Nem dolgoztak hiába „Nem sokáig dolgoztok ti a szövetkezetben, elmegy tőle a kedvetek, csak egy évet próbáljatok meg! Nincs nálunk jövője a szövetkezetnek!” Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések voltak Abaújszakalya község lakosai között, akik ellenségesen néztek az újonnan alakult szövetkezet tagjaira. Ebben a szövetkezetben még most is csak 14 tag dolgozik. A múlt évben alakult, a község a legrosszabbak egyike a járásban, de a fiatal szövetkezet tagjai máris elmondhatják az egyévi szorgalmas munka után, hogy nem dolgoztak hiába. A ledolgozott munkaegységekre rendszeresen kapják az előleget és a természetbeni járandóságot is maradéktalanul megkapják. De milyen is volt a kezdet? Ebben az évben azzal az elhatározással kezdték meg az aratást, hogy a kenyérért való harcot minden idegen segítség nélkül egyedül végzik el. A munkához mindennap kora reggel hozzáfogtak és a legnagyobb munkakedvvel dolgoztak késő estig. Akkor sem csüggedtek, amikor elmentek mellettük olyan emberek is, akik még csak nem is köszöntek nekik, csak úgy elmorogták a bajuszuk alatt, hogy „dolgoznak, dolgoznak, de nem tudják miért". Majd a végén csattan az ostor, — gondolták akkor a szövetkezeti tagok és tovább folytatják munkájukat az előre kidolgozott terv szerint. Az aratást a megszabott határidőre el is végezték. A gabonabeadást egyenest a cséplőgéptől 100 százalékra teljesítették és a traktorállomást is kifizették az utolsó fillérig. Ami ezen felül maradt, az mind a szövetkezet vagyonává vált és ebből kapták meg részüket a tagok is. Nem dolgoztak tehát hiába az űj szövetkezet tagjai, s becsületes munkájuk után elérkezett a gabona elosztásának ideje a ledolgozott munkaegységekre. Mindenki a végzett munka szerint kapta jutalmát. Hiszen a szövetkezeti gazdálkodásnak éppen az az előnye, hogy mindenki végzett munkája után kapja a jutalmat és nem lehet egymást kihasználni. Aki nem dolgozott, az bizony kevés gabohát visz haza kamrájába. Abaújszakalyon a szövetkezet minden tagja kitartóan dolgozott, s így például Stibrik István feleségével együtt 600 munkaegységet szerzett. Előlegként 5400 koronát és 21 mázsa gabonát kaptak. Olajosné 550 munkaegységet szerzett az első félévben, amelyért 3150 koronát és 12,25 mázsa gabonát kapott. A többi szövetkezeti tag is megkapta munkája után a megérdemelt jutalmat. A szövetkezet tagsága nagyon elégedett. Örülnek, hogy a szövetkezet jó úton halad, s így megvan minden remények arra, hogy a jövőben még jobb eredményeket tudnak felmutatni. Most aztán büszkén mondják az egyénileg dolgozó parasztoknak: „Lássátok, ti hitetlenek, nem dolgoztunk hiába. Ti is elnyernétek jutalmatokat, ha tagjai lennétek szövetkezetünknek. Szívesen fogadunk titetek, hiszen tudjuk, hogy a közösségben rejlik az erő." így kezdődött tehát az abaújszakalyi szövetkezet útja. Learattak, kicsépeltek, beadásukat becsülettel teljesítették. Most arra készülnek, hogy az ősziek elvetése után széleskörű felvilágosító munkát indítanak a faluban, hogy minél több egyénileg dolgozó parasztot nyerjenek meg a közös gazdálkodás gondolatának. Nem kell nekik fűt, fát ígérniok, hiszen mindennél többet mondanak az elért eredmények és bizonyos, hogy a közeljövőben számos egyénileg dolgozó paraszt kéri felvételét az abaújszakalyi szövetkezetbe. Iván Sándor, Kassa ★ ★ ★ Készül az új ízletes bor A tokaji hegyek alján épp most szállítják a présházakba a szőlőt, ahol előbb megdarálják, majd préselik az összezúzott fürtöket és hordókba öntik az édes mustot. A vulkanikus eredetű Toronyi szőlőhegy rendszerint nagy cukortartalmú mustot szokott adni, mely erős, ízletes borrá forr ki. Ez évben azonban cukrozni kell a mustot. A toronyi borüzem a múlt évi szüretkor két-három vagon szőlőt is feldolgozott naponta. Az idén nem lesz annyi munka a szőlővel, mert a jégverés miatt gyenge a termés és savanyú a must, melyet cukorral kell feljavítani, hogy a bor elérje az állami norma által megszabott 10,8 százalékos szesztartalmat. Tért hódít a közös A rimaszombati járásban szépen halad az új egységes földmüvesszövetkezetek alakítása. Mind többen győződnek meg arról, hogy a jövő a nagy üzemi gazdálkodásé, így a szövetke zeteké is. Hiszen ezek évről évre jobb eredményeket érnek el, mint az egyé nileg gazdálkodó földművesek. Ez az tán azokat a községeket, ahol még nincs EFSZ, arra készteti, hogy mihamarább megalakítsák. Mindezt bi zonyítják a rimaszombati járásban újonnan alakult szövetkezetek: Hodejovecen, Papöán, Gortván, Zacharovcén és Belinben. Ez a kérdés gondolkodóba ejtette a Kružno, Špané-pole, Nižná Pokorádz és a jesticei kis- és középparasztokat is. Nižná Pokorádzon ma már traktoroktól hangos a határ, szántják a mezsgyéket, hogy az apró parcellákból hatalmas szövet kezeti táblák legyenek. Ebben a köz ségben szeptember közepén alakult meg a III. típusú szövetkezet. Az új szövetkezet elnöke Péter Gyula, s a szövetkezet földterülete mintegy 247 hektárt tesz ki, melyen 27 kis- és középparaszt gazdálkodik. Ugyancsak szeptember közepén alakult meg Jesticén is a szövetkezet 19 alapító taggal. A vetéstervüket — a járási tervezők támogatásával már elkészítették. Hasonló a helyzet Dűbovecen is, ahol ugyancsak a vetésterv foglalkoztatja a szövetkezeti tagokat, azonban nem feledkeznek meg az állattenyésztésről sem, mint a jövedelemforrás egyik fontos bázisáról. Már kinézték azokat az istállókat, ame lyekbe az állatok összpontosítását végrehajtják. Sólyom László, Losonc Szülcséges-e a baracknemesítés? Napjainkban többfajta és különböző minőségű barackfajtáink vannak. Mégis önkéntelenül adódik a kérdés, szükségünk van-e több újabb fajtákra, és ha igen, vajon van-e ennek gyakorlati célja, van-e szükség további baracknemesítésre. A fajták vizsgálatánál, illetve tulajdonságaik elemzésénél azt tapasztaljuk, hogy a jelenlegi fajtáknál az értékes és jó tulajdonságok mellett olyan hátrányosságok is vannak, amelyek csökkentik a fajta értékét és nem ritkán nagyon lerontják a használhatóságát. A kiválóan finom csemegefajták sokszor annyira érzékenyek és kényes természetűek, hogy ápolásuk és védelmük nagyon költségessé válik, ezzel szemben a nagyon ellenálló gyümölcsfajták minősége, nagysága, színeződése gyakran fogyatékos. Termékképességüket vizsgálva sokszor azt látjuk, hogy éppen a legjobb fajták olyan gyéren teremnek, hogy azok termesztése nem jövedelmező. Ez a néhány példa azt mutatja, hogy a nagyszámú barackfajták közt alig találunk olyat, melynek több-kevesebb hibája, fogyatékossága ne lenne. Ezért szükséges a további nemesítés, hogy olyan fajtákat termeljünk, amelyek mind minőségileg, mind mennyiségileg a legjobban megfeleljenek helyi viszonyainknak. KISS FERENC, Ögyalla Gyümölcsszüret A vicsápapáti dűlőkön teljes erővel folyik a cukorrépa betakarítása. ★ ★ ★ Lackó János nem bánta meg A galántai járásban sok olyan egyénileg dolgozó földműves van, akik válaszúton állnak. Azon gondolkoznak, vajon belépjenek-e a szövetkezetbe, vagy ne. Nádszegen, Alsó- és Felsöszelin sok egyénileg dolgozó paraszt tett ígéretet, hogy a nyári és az őszi termények betakarítása után belépnek a szövetkezetbe. Az idei gabonatermésből már régen kenyeret esznek, a kukoricaszár is eltűnik a határból, de ők még mindig nem léptek a szövetkezetbe. Felmerül tehát a kérdés, mi a teendő? Természetes, hogy senkit sein akarunk kényszeríteni. Minden földműves saját érdekében lép a szövetkezetbe, mert saját jóléte függ tőle. A mezőgazdasági termelést csakis a nagyüzemi gazdálkodás útján tudjuk emelni. Az egyénileg dolgozó paraszt tehát önmaga, családja és egész társadalmunk érdekében lép a szövetkezetbe. Hogy milyen előnyök származnak a közös gazdálkodásból, arról Lackó János, a körtvélyesi EFSZ egyik tagjai mondotta a következőket a galántai járási újság szerkesztőjének: „A szövetkezetbe 1950-be léptem. Senki sem erőszakolt. Aki ismer, tudja rólam, hogy mindig jó gazda voltam és jól műveltem 7,8 hektár földemet. Láttam azonban, hogy a szövetkezeti tagok könnyebben elvégeznek minden munkát és jobban élnek. Én is jobban akartam élni és beléptem a szövetkezetbe. De nem sajnálom, bár az első években voltak bizonyos nehézségeink, de ma már nem cserélném fel a jelent a múlttal. Feleségemmel együtt 800 munkaegységet szereztünk tavaly a szövetkezetben. Ezért 10.400 korona előleget, év végén pedig több mint 14.000 korona osztalékot kaptam. Ezenkívül 16 mázsa búza, 8 mázsa árpa, és 8 mázsa kukorica egészítette ki jövedelmemet. A háztáji földön termett kukorica és egyéb zöldségféle teljesen elegendő volt családom számára. Mint egyénileg dolgozó földműves, soha sem értem el egy év alatt ilyen jövedelmet. Nagyon elégedett vagyok a szövetkezetben és nyugodtan merem állítani, hogy az egyénileg dolgozó parasztok életét nem is lehet összehasonlítani a szövetkezeti tagok életével. Azt is elárulom, hogy jelenleg egy szép családi házat építek. Két szoba, konyha, fürdőszoba és egyéb mellékhelyiségekkel. Ha nem léptem volna a szövetkezetbe, ezt soha sem tudtam volna elérni. Ilyen házról csak álmodoztam valamikor, most pedig az új életben valóra vált régi álmom. Azt üzenem tehát minden egyénileg dolgozó földművesnek, hogy ne gondolkozzanak sokáig, lépjenek a szövetkezetbe, hiszen csakis ott találják meg boldogabb jövőjüket!” KRAJCOVlC FERDINAND, Galánta Kistárkányban A kistárkányi szövetkezet gyümölcsösében 10 000 fa roskadozik a bő termés súlya alatt. A gyümölcstermelő-csoport tagjai 12 vagon termésre számítanak. A gyümölcsszüret október elején kezdődött. Különösen szilvából értek el kitűnő termést. Nem kevesebb, mint 8 vagon zamatos szilvát szállítottak a nagymihályi szeszfőzdébe, amelyből kb. 8000 liter 50 fokos szilvóriumra számítanak. Ez a tüzes ital nagyon jó hírnévnek örvend az egész környéken és közel háromnegyedmillió koronával gazdagítja a szövetkezetei. Az almatermés gyengébb volt ugyan, mint a múlt évben, de így is 200 000 korona jövedelmet hoz a szövetkezetnek. Az alma szedésénél nagyon vigyáznak arra, nehogy a szép gyümölcsöket megsértsék, s így elsőrendű almát szállíthassanak a városi piacokra. Az almát minőség szerint osztályozzák, ládákba rakják és a tágas gyümölcsraktárba szállítják. Naponta 70 mázsa almát szednek le. A rimaszombati járásban az ősz folyamán három új szövetkezet alakult. Alsó-Pokorádon, Jeszticén és Dubovcén. Az új szövetkezetekben gyors tempóban folynak az őszi munkák. Az utolsó 10 nap alatt a jeszenszkei traktorállomás gépei több mint 170 hektárt szántottak fel és készítettek elő a vetésre. Ezenkívül mintegy 40 hektáron a vetést elvégezték. Az új szövetkezeteket a szomszéd szövetkezetek is támogatják. így a felsőpoprádiak tanáccsal látják el a szomszédos alsó-pokorádi szövetkezeti tagokat. SÓLYOM LÄSZLÖ, Losonc Jobb későn, mini soha Október 21-et mutat a naptár. A kaptárak nyitogatása, az etetés és a méhek betelelésének ideje lejárt. Ezt a munkát augusztusban kell végrehajtanunk. Sajnos, ez legtöbbször csak elmélet marad, s a betelelést a méhészek nagy része szeptemberben végzi. Ez azonban a jobbik eset, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy sok méhész csak októberben gondol a betelelésre. Természetes, ilyenkor már nem tudja méheit kellően feletetni és a méhek sem bírják a cukorszörpöt mézzé érlelni, lepecsételni. Mégis fontos ez a munka, mert „jobb későn, mint soha”. A kevés élelemmel telt családok ki vannak téve a biztos pusztulásnak, míg a későbben feletetett családok minden bizonnyal áttelelnek, különösen, ha mézzel és nem cukorral etetünk. Nyugodtan állíthatom, hogy télen és kora tavaszai élelem hiányában pusztul el a legtöbb méhcsalád. Ezen pedig könnyen lehet és kell is segíteni. A nyár száraz volt, s csak bizonyos helyekről számoltak némi hordásról, ezért a legtöbb méhcsalád segítségre szorul még ott is, ahol nem ismerik az őszi etetést. Ezt ne tévesszük szem elől és ha eddig nincs tiszta képünk a telelő méhcsaládok mézkészletéről, használjuk ki az ún. „vénasszonyok nyarának” napos óráit, állapítsuk meg a mézkészletet és ha kell. pótoljuk a hiányokat — hogy nyugodt lelkiismerettel várhassuk a tavaszt. Az év első felében átlag jó eredméj nyék születtek, tele vannak mézesbödöneink. Ne sajnáljuk őket felbontani és visszaadni belőle pár kilót, hisz a családok megmentéséről van szó. A méz mennyiségét a legegyszerűbben a következőképp állapítjuk meg: a család minden méhes léputcájában legalább 2 kg, de inkább 2,5 kg méz legyen. Ha tehát a méhcsalád hat léputcában ül 6X2 = 12 kg méz kell. Más becslés szerint a család méhekkel megszállt lépjei kb. félig legyenek mézzel. A mézet ugyanannyi literre hígítjuk, ahány kiló. Egy kg mézhez tehát anynyi vizet öntünk,, hogy az egész együtt 1 liter legyen. A cukor legbeváltabb keverése: 2 liter cukorhoz 1 liter víz. Az etetést nagy adagokban végezzük. Erős családnak egy-két litert egyszerre nyugodtan adhatunk. A szörpöt lehetőleg melegen, illetve langyosan adjuk, .mert a méh gyorsabban elhordja és gyorsabban át is alakítja. Ilyenkor kaptárfenékről, vagyis alulról etetni nem tanácsos, mert az éjjeli hűvös időben a méhek nem hordják fel az élelmet. Legcélszerűbb tehát a fészek fölött — melegen takarva — etetni. A nappali etetést kerüljük, mert ez alkalmat ad a rablás kitörésére. Ne sajnáljuk az időt, fáradságot, és ha fontos, egy percet se várjunk, haladéktalanul pótoljuk a szükséges mézhiányt ! Sándor G. Anyabölcsö-pempö gyógyításra Az anyaálca eleségében, pempőjében különleges anyag: „hormon" van. Az 5—12 napos dajkaméhek nyálmirigye termeli. Az anya rendkívüli fejlődése ennek a hormonnak tulajdoníthatí. Az anyabölcsőböl vett pempőt rovarokon, egereken, tengeri malacokon is kipróbálták. A vele etetett állatok átlagos életkora egyharmaddal hosszabbodott. Emberrel végzett kísérlet szerint a pempő hormonjának hatására az ideg, véredény és szív betegségei jelentősen javultak. A pempő hormonja, a nő szervezet működésére fiatalító. Egy francia méhész azt írja, hogy pempő fogyasztásától testi és szellemi ereje jelentősen fokozódott. * A franciák a pempőt virágporra! együtt a következő módon készítik el emberi fogyasztásra: 100 g mézet, 50 g virágport és 4 anyabölcső még nem száraz pempöjét (álca nélkül) üveglapon egy kis vízzel eldörzsölik. A virágpor nem sejtből kiszedett, hanem a kaptár kijárójára szerelt ráccsal a méhek lábáról ledörzsölt friss gyűjtésű. Vagy 50 g kristályos mézet 4 anyabölcsö pempőjével dörzsölnek el. Adagolás: naponta éhgyomorra 1 kávéskanállal. A pempős mézet hűvös helyen, lehetőleg jégszekrényben tartják. Túlzott fogyasztás káros lehet, tehát orvosi felügyelet ajánlatos. * Anyabölcső-pempő és virágpor a francia piacon. Franciaországban az anyabölcső-pempő és a virágpor a fenti célra keresett cikk. 1 kg kijáróban gyűjtött virágporért 600—900 Fr-ot fizetnek. Egy méhcsalád kijáróban naponta kb. 100 g virágporhoz lehet jutni. Családonként kb. 5 kg virágportermésre számíthatnak. * Tokocskában árult anyabölcső-pempő. Mexikóban egy vállalat az anyabölcsőpempöt kis tokokban (kapszulákban) gyógyszerként hozta forgalomba. Egy tokocskában 50, 25 vagy 10 mg pempő van. 15 tok 50 mg-os adag ára 17 dollár 40 cent, 10 tok 12 mg-os adagé 4 dollár, tehát drága. Gyermekeknek háromnaponként 12 mg-ot adnak egy hónapig. Felnőttek vagy naponta 25 mg-ot fogyasztanak egy hónapig, vagy 25 mg-ot ötnaponként két és fél hónapig. Étkezés előtt egy órával veszik be. Hány évig Jean-Prost 1948 óta figyelte a hátukon színes folttal jelölt anyák élettartamát. 52 anya közül a 2. év végén 45, a 3. év végén 33, és a 4. év végén 8 anya élt. Egy későbbi sorozatból 75 anya közül a 2. év végén 64, a 3. év végén 50 élt. A szerző végső megállapítása, hogy 100 anya közül 80 megéri a 2. évet, 66 a 3. évet és 16 a 4. évet. Az anyák 15 százaléka 2. éves korában, 30 százaléka 3. éves korában, 50 százaléka 4. éves korában, 15 százaléka 5. éves korábán pusztul el. Ha az említett 52 anya korát aszerint csoportosítjuk, hogy a családokkal vándoroltak-e, vagy nem, kiderül, hogy a vándorolt családokban volt: a megfigyelés kezdetén 21 anya, 1 év múlva 18 anya, 2 év múlva 12 anya ( = 57%), 3 év múlva 2 anya ( = 9,5%). A nem él az anya vándorolt családokban volt: a megfigyelés kezdetén 31 anya, 1 év múlva 27 anya, 2 év múlva 21 anya ( = 670/0), 3 év múlva 6 anya ( = 19,3%). A vándorlásban részt vett családok tehát hamarább anyát cserélnek. Magukra hagyva a három éves és kivált a négy éves anya ritkább bennük, mint a helyben maradó családokban. A megfigyelés arra is kiterjedt, hogy az anyák milyen idős korukban válnak herpetézökké. Kilenc biztosan megállapítható eset közül 1, anya herepetéző lett 5 hónapos korában, 3 a második évében, 1 a harmadik évében, 2 a harmadik vagy negyedik évében, 2 pedig a második és az ötödik éve között. Bár a megfigyelt herepetéző anyák száma csekély, úgy látszik, hogy a herepetézés nincs az életkorhoz kötve. ,— Gazdasszonyáinknak —| Barackkrém: 6 kanál porcukrot 5 kanál baracklekvárral és 5 tojás kemény habjával addig kavarunk, amíg jó sűrű, krémszerü lesz. Ezzel töltjük és vonjuk be kívülről is az egész tortát: szálkásra vágott mandulával beszórjuk és langyos sütőben megszárítjuk. Mézestorta: 6 tojássárgáját 6 evőkanál langyos mézzel, 2 csomag vanilliás porcukorral, egy evőkanál rummal habosra kikeverünk. Hozzáadunk 5 kanál csokoládé- vagy kakaóport, 6 kanál lisztet és 6 tojás kemény habjával lazán belekavarjuk. Kikent kerek formában két részben megsütjük. Mindkét részt vízszintesen felébevágva, három réteg barackkérmmel töltjük meg.
