Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-10-21 / 42. szám
1956. október 21. \1та1ни! Földműves 3 Versenyzőink leveleiből: Az idei esztendő sokra megtanított bennünket A Szabad Földműves olvasói bizonyosan emlékeznek még arra a versenyre, melynek kérdéseit oly türelmetlenül vártak egy évvel ezelőtt. Végeredményben nem is verseny volt ez, hanem az agrotechnikának és zootechnikának ismertetése, amely kérdéseket újra és újra fel kell magunkban idéznünk és azon kell iparkodnunk, hogy ezeket átültessük a mindennapi életbe és a versenyben feltett kérdésekre tettekkel válaszoljunk. Szomorú tény és tapasztalat, hogy még ma is nagy általánosságban akadnak egyénileg dolgozó parasztok, akik azt tartják, hogy minek az őszi mélyszántás, ráérünk arra tavaszkor is. Ezek aligha tudják, mint mondanak és milyen kárt tesznek önmaguknak és nemzetgazdaságunknak. Az idei esztendő sokra megtanított bennünket. Csöveskukoricából például 20—25 mázsa a különbség hektáronként a tavaszi és az őszi szántás között. Nálunk például, a szőgyéni szövetkezetben egy 92 hektáros árpatáblánk 10 hektár tavaszi szántást kapott. A különbség 3 mázsa árpa hektáronként. Ezt nemcsak mi vettük észre, hanem a kombájnosok is, mert sokkal lassabban telt a tartály. Ha már az őszi mélyszántásról beszélünk, feltehetnénk a kérdést, miért maradt tavaszra a 10 hektár szántása. Ez a hiányosság abból eredt, hogy hiába vannak az irányításba szakemberek, ha a szövetkezet tagsága között akadnak olyanok, akik az agrotechnika követelményeit nem akarják megérteni és azzal érvelnek, hogy valakinek utolsónak is kell lennie. A múlt évben a tél kezdetére maradt a kukoricaszár betakarítása, amikor már nem lehetett elvégezni az őszi mélyszántást. Ebben az évben már nálunk sem fordul elő ez a hiba, mert a kukoricaszár nagyrésze már a silógödrökben van. Azzal is tisztában vagyok, hogy ha írásomat elolvassák egyes szövetkezeti tagok, azt fogják mondani: már megint mi vagyunk az oka, pedig a vezetőség a hibás. Azt nem iehet kétségbevonni, hogy a vezetőségen sok múlik, de ezen lehet segíteni. Minden vezetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy őt a szövetkezet tagsága választotta az élre, de csak addig, amíg a rábízott feladatokat lelkiismeretesen teljesíti. Azonban minden esetben meg kell fontolni, milyen embereket állítunk a szövetkezet élére, nehogy egyéni érdekeik miatt háttérbe szorítsák a közérdeket. A párt irányító és vezető szerepe kell, hogy a tömegeken legyen, mert éppen a XX. pártkongresszus mutatta meg a helyes utat és azt, hogy milyen hiányosságok születtek a személyi kultuszból. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szövetkezet mindenütt szövetkezet, csak a tagok mások benne. Éppen ezért nem várhatjuk, hogy a szőgyéni szövetkezet terveit az ipolyviski vagy az ifjúsági falusi EFSZ tagjai váltsák valóra. Magunknak kell azon iparkodni közös megértéssel, hogy az értékeket összegyüjtsük és a közösséget gazdagítsuk vele. Most újra előttünk állnak a verseny kérdései és rajtunk múlik, hogy tettekké válnak-e? Nagyon jól tudjuk, hogy milyen fontos az istállótrágya és a trágyalé, de kezelésére nem fordítunk kellő figyelmet. Vagy nem halljuk, ahogy az üres silógödrök kérdezik: akartok több tejet, húst és pénzt? Akkor töltsétek meg répafejjel és kukoricaszárral. mert most van a legfőbb ideje! A növekvő állatállomány megköveteli, hogy minél több szénát termeljünk. Ebben az időszakban nem szabad megfeledkezni az említett verseny azon kérdéséről sem, amely a rétek és legelők őszi ápolásával foglalkozott. Nálunk a sertéshízlalásban nagyon jól bevált a Surikov-módszer alkalmazása, szép eredményeket értünk el vele. De talán még többet lehetne felmutatni, ha nem Köbölkúton kellene sütni a kenyeret, amely 8 kilométerre van Szőgyéntől. Sok ígéret elhangzott ugyan, de ezideig még nem vált valóra. Pedig itt is lehetne sütődét létesíteni. Nemcsak ezek volnának azok a feladatok, amelyeken keresztül biztosíthatnánk a jövő évi termést. Még előttünk áll sok más feladat, a termésbetakarítás, a vetés és a többi őszi munka, melyek mind megkövetelik a tagság közös megértését. Ha az említett feladatokat eredményesen elvégezzük, akkor a szövetkezeti gazdálkodás célkitűzéseit elérjük és ez lesz a legszebb példa az egyénileg dolgozó parasztok számára, ez jesz a szövetkezetek megszilárdításának legbiztosabb záloga. Jónás Boldizsár, a szőgyéni EFSZ agronómusa A diószegi cukorgyárba a rétmajori gazdaság szállította elsőként a cukorrépát. A gazdaságon 83 hektáron termeltek cukorrépát. Ez évben a szárazság ellenére is — és ezt az öntözésnek köszönhetik — 350 mázsás átlagtermést értek el. — Képünkön Kovács Mihály és Halász Ferenc naponta 150 mázsa répát szállít a cukorgyár udvarára. K. Ez falunk legfontosabb problémája Hazánk a felszabadulás után hatalmas átalakuláson ment át. Minden téren szebb, jobb lett az élet. Gombamódjára nőnek az új típusú családiházak, csaknem minden faluban modern, egészséges iskola, mozihelyiség és kultúrotthon épül. Különösen azok a községek változtatják rohamosan arculatukat, ahol a helyi nemzeti bizottság tagjai — ígéretükhöz híven — becsületesen teljesítik a rájuk háruló feladatokat. Az ilyen községekben bátran mondhatjuk: dolgozó népünk mind a termelés, mind saját élete irányítója lett. Ahol viszont a HNB „hej, ráérünk arra még” módjára intézi a lakosság ügyes-bajos dolgait, nem fordít kellő gondot a falu szocializálására, ott az ellenkezője: az egyhelyben topogás tapasztalható. És sajnos meg kell mondanunk, hogy Szalka község is ez utóbbihoz sorolható. Mindez viszont abból ered, hogy a helyi nemzeti bizottság tagjai nem veszik észre, hogy a falu dolgozóinak tudományszomja napról napra fokozódik: szebb, kulturáltabb élet után vágynak! Vagy talán ez nem tartozik a HNB hatáskörébe? Az új kulturált ember nevelése nem a helyi nemzeti bizottság feladata? És ha igen, miért késik az 1700 lakosú Szalka községben a kultúrház, könyvtár, mozihelyiség létesítése? Talán nálunk erre nincsenek meg az előfeltételek? Igenis hogy megvannak! Államunk ugyan olyan szeretettel s odaadással nyújtja felénk segítő kezét, mint a szomszédos falvaknak, csak a helyi nemzeti bizottság tagjainak észre kell ezt venni, s mint államhatalmi szervnek ezen a téren is kezdeményezőknek kell lenniök. Régi és sürgősen megoldásra váró probléma ez, melyet röviden papírra vettem. Megvalósítása annál is inkább fontos, mivel az iskola, ahol állandó tanítás van. nem alkalmas színdarabok betanítására, lejátszására, és különböző ünnepélyek megtartására. Mér pedig Szalka község dolgozó népe is szereti a szórakozást: munka után tanulni, művelődni akar. Lásson tehát munkához a helyi nemzeti bizottság! Közös erővel jó szervezéssel a mulasztottakat könnyen be lehet hozni. MAJERSZKY MÁRTON, tanító, Szalka. Az oszthatatlan alap gyarapítása növeli a munkaegység értékét A szövetkezeti tagok kezdeményezésének állandó növekedésére kétségtelenül hatást gyakorol a társadalom és az egyén érdekeinek összhangja. Ez elsősorban _ az oszthatatlan alap biztosításában, a termelő eszközök átadásánál, a szövetkezeti tag háztáji gazdasága termelvényeinek meghatározásánál és a szövetkezeti falu fejlesztésének más kérdésében nyilvánul meg. Az alapszabályzat és a szövetkezet házi munkarendje megállapítja minden szövetkezeti tag kötelességeit a közös gazdasággal és a szövetkezeti kollektívával szemben. Hangsúlyozni kell három problémát: az oszthatatlan alap pénzzel való biztosítását, a termelőeszközöket és a háztáji gazdaságot. Az oszthatatlan alap jelentősége igen nagy a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztése és ezzel a szövetkezet tagjai jövedelmének fokozása szempontjából. Az oszthatatlan alap a termelőeszközök felújítását és gyarapítását szolgálja. Az oszthatatlan alap minden évi gyarapításától függ a szövetkezet anyagi-műszaki alapjának fejlődése, a szövetkezet szilárdulása és fellendülése. A fejlődés elképzelhetetlen anélkül, hogy ezt az alapot minden évben ne gyarapítanánk. Az EFSZ-ek mintaalapszabályzata meghatározza, hogy a szövetkezetnek évente összbevételeinek 7—15 százalékát kel! az oszthatatlan alapba tennie. Az oszthatatlan alap felöleli a szövetkezet termelőeszközeit, a közösen istállózott állatokat, a szövetkezet épületeit, közlekedési eszközeit stb. Mindezek fenntartása és felújítása megköveteli, hogy évente újabb összeggel gyarapítsuk ezt az alapot. Az oszthatatlan alapba járási átlagba lassan mind több pénzösszeg kerül. Erről tanúskodik az alábbi kimutatás. A pénzbeli összjövedelemből járási méretben az oszthatatlan alapba került 1954. évben: 0,63 százalék 1955. évben: 4,8 százalék Az elmaradt szövetkezetek okozzák azt, hogy járási átlagban az oszthatatlan alapba nem kerül a pénzbeli jövedelem 7 százaléka sem. kezdve szemelőtt tartotta az oszthatatlan alap feltöltésének fontosságát. A munkaegységek átlagos értéke ennek ellenére még sem volt alacsonyabb 12,— koronánál. Ez a szövetkezet 750 hektár szántóföldön gazdálkodik és pénzbeli összjövedelméből az oszthatatlan alapba a következő összegek A szentmihályfai EFSZ alapításától kerültek: 1952 1953 1955 Kčs Kčs Kčs Pénzbeli összjövedelem.................... 1 575 552.— 2 064 169,— 3 293 900 — Az oszthatatlan alapba kerülő összeg — 40 952.— 198 471 — Az összjövedelemből százalék arányban........................................ • — 2,3 7,— — 20 000.— 69 403,— — 2 000.— 11131.— A munkaegységek értéke . • • i 8,10 9,— 20.— A tagoknak a munkaegységekért kifizettek . . «■.............................. 41 540,— 594 302,— 1,860 612.— Mi a helyzet a háztáji gazdasággal? A szövetkezetben érvényre kell jutni annak az elvnek, hogy a szövetkezeti tagok személyes gazdasága csak mellékes, segédgazdaság. A tagok jövedelmének fő forrása a közös gazdaság. Az alapszabályzat meghatározza, hogy a szövetkezet tagjai legfeljebb félhektárnyi területet kaphatnak személyi használatra. Az EFSZ-ekről szóló törvény megjelenése óta állandó harc folyik az egyén és a társadalom érdekeinek összhangbahozásáért. Az EFSZ- ek gazdasági eredményei hozzájárulnak ahhoz, hogy a háztáji gazdaságok nagysága közeledik a megszabott hektárokhoz. A háztáji gazdaságok nagysága a dunaszerdahelyi járásban — az egyes években a következő volt: mezőgazdasági föld: 1951 1955 1951 1952 1953 0,94 0,87 0.57 0,52 0,49 ebből szántóföld: 1951 1952 1953 1954 1955 0,73 0,63 0,45 0.38 0,51 A táblázatból világos, hogy a szövetkezeti tagok 1955-ben közelítették meg a legjobban a mintaalapszabályzatnak a háztáji gazdálkodásra vonatkozó meghatározását. Ha szövetkezeteinkben érvényesül a szövetkezeten belüli demokrácia elve, gyorsabban fognak haladni a boldogulás útján. A jő szövetkezeteknek azután nem lesz probléma megnyerni a még kívülálló kis- és középparasztokat. Cs. A., JNB, Dunaszerdahely Ki lesz a felelős? 1956 augusztus havában az egyik termelési bizottsági ülésen a negyedik negyedévi terv ismertetése és kiosztása után, mivel munkatársaim egyike sem volt hajlandó az Ifjúsági Falu EFSZ-e vízellátását szolgáló berendezés építésének vezetését elvállalni, rövid fontolgatás és a tervek részleges megismerése után magamra vállaltam. A munkálatok kiviteli terve alapján úgy határoztam, hogy normális körülmények között azokat 1956. június 30-ig befejezem. Ilyen irányelvek alapján állítottam össze a termelési tervet és a költségvetést a munka terjedelmére. De hát az ember tervez... és akadtak, akik másként végeztek mint ahogy azt előzőleg terveztem. Hogy a helyzetről tiszta képet alkossunk, az előzményekkel is tisztában kell lennünk. 1950-ben határozta el ugyanis kormányunk, hogy az Ifjúsági Falu EFSZ-e — amely azóta bátran állíthatjuk, az egész köztársaság egyik leggazdaságosabban és legszakszerűbben működő szövetkezete — modern vízellátóberendezést és csatornázást kap szenyvízlevezető és tisztítóberendezésekkel egyetemben. Ezek a berendezések közép-európai viszonylatban a technika legújabb vívmányaival felszerelve egyedülállók lesznek. Az elkészült tervezetet 1953-ban az illetékes hatóságok felülvizsgálták és jóváhagyták. Erre a beruházó hivatal, a ZVAK Nyitrán kutakat fúratott és kiépítette a külső vízvezetéket saját rezsijében, azzal a céllal, hogy ideiglenesen vizet adjon az EFSZ-nek. Egyszóval elvégezte a munka dandárját, éspedig olyan értelemben, hogy leszedte a tejfölt, azaz a munkálatok leggazdaságosabban keresztülvihető részét, ahol biztosítható a magas „akkumuláció” — elvégezte és a savót valakinek másnak hagyta. Akkor még senki sem tudhatta, hogy kinek. Hogy aztán az ügy még teljesebb legyen, ugyancsak ügyesen és mint akinek a doiga sietős, kiépítette a „Viannini” vasbetoncsatorna-hálőzatot és az „Emser" tisztítókút vasbetongyűrűit, s mint aki jól végezte dolgát, letette a „lantot”. A munkálatok további, nagyobb szaktudást, gazdasági és pénzügyi felelősséget igénylő részének elvégzését és befejezését a Vodostav nemzeti vállalat nyakába' rakta, amely egyedül jogosított ilyen természetű szakmunkák elvégzésére. A Vodostav látva a „felemunkát”, kézzel-lábbal kapálózott ellene, azzal érvelve, hogy a megkezdett munkát nem hajlandó elvállalni, mert a munkálatok azon részét, ahol a gazdaságosság elérésére nagyobb a valószinűség a technológiai eljárások egyszerűbb volta miatt, már elvégezte maga a beruházási hivatal, míg az általa elvégzendő munkálatok a technológiai eljárások komplikáltabb sajátossága miatt nem biztosíthatják még csak jelentékenyebb hányadát sem a nemzeti vállalat számára meghatározott és előírt akkumulációnak. A Vodostav később azonban mégis kénytelen volt elfogadni. Az előírt akkumuláció biztosítása céljából kiírták a költségvetés bővítését, rámutatva a nagy szállítási távolságra (Bratislava—Gúta), a nem kielégítő talajterhelési próbákra és kérte ezek felvételét a pótköltségvetésbe. Ugyancsak szükség volt munkáslakásokra, irodahelyiségekre és raktárakra, amikre az eredeti tervezet egyáltalán nem gondolt. Újabb két évet vett igénybe, míg az állami tervező hivatal elkészíthette az új terveket és a pőtköltsévetést, amikor 1955-ben a Vodostav n. v. végre beütemezhette a munkálatok kivitelét, melyek közé a vízellátóberendezést 1956. június 30-ig kellett volna felépíteni. A munkaparancs 1955. szeptember 15-ét jelölte ki a munkálatok megkezdésére. Sajnos azonban csak november 15-én kezdhettünk. A nagy szállítási távolságok legyőzésére nem tudtunk teherautókat biztosítani. Saját autóink a szállítást olyan iramban nem győzték, mint ahogy az szükséges lett volna. Senki sem számított a Vodostav n. v. igazgatóságánál ennek a munkálatnak az 1955. évi terv negyedik negyedére való bekapcsolására és ennek következtében nem lehetett biztosítani sem az anyagszükségletet, sem pedig a szükséges gépesítést. így aztán előfordult, hogy kézierővel kellett szállítani a padlózati vasbetongerendákat és ezek betéteit több mint 9 méter magasságban. Betegségem miatt 1956. februárjában az építkezést másnak adtam át. Ahogy hallom, a helyzet ma sem jobb. Nehézségek vannak a szállítás és anyagellátás körül éppen úgy. mint a múltban. S ha hozzávesszük még azt a körülményt is, hogy a pótköltségvetés és a munkáslakások befejezését üzemünk némely vezetője teljesen szükségtelennek tartja, s a pótköltségvetés egyes tételeit az építkezés jelenlegi szakaszáig még részlegesen sem vették igénybe (talajhordképesség újravizsgálása). mire volt jó akkor a póttervezet és a pótköltségvetés sürgetése, amikor az annak idején kétéves késedelmet okozott a munka megkezdésében. Ki lesz a felelős a mai helyzetért és a további fejleményekért, ha a beruházási hatóság és a kivitelező vállalat huzavonája következtében beállott fonák helyzet csak hátráltatja a vízellátóberendezés elkészítését, amelynek célja nemzetgazdaságunk olyan fontos szektorának, mint a nagyüzemi gazdálkodásnak fejlesztése és modernizálása. BERENCSI BÉLA * ¥ ¥ A munka hősei A kosúti földművesek gyakran emlegetik Szirota Mátét, Simkó Istvánt, Piroska Jánost, Hornyácsek Gyulát, Szticsek Pavlinát és Johannát, Petrik Annát, Kozmér Margitot, Sárkány Gyulát. A faluban közismertek és szívesen beszélnek róluk. Gyakran hallani az ilyen szavakat: „Ež bizony jó együttes.” S igazuk is van. Ez az együttes úgy gondozza a szövetkezet állatállományát mint saját tulajdonát. Azon igyekeznek, hogy egyre több tej kerüljön a közellátás, s egyre nagyobb bevétel a szövetkezét részére. Naponta háromszor etetik a teheneket. Jelenleg zöldlucernát, pelyvával keverve etetnek. Azonkívül korpát vagy olajos pogácsát kapnak az állatok. Szép is a tejhozam: 7-7,5 liter között mozog. K. F. A KAJALI SZÖVETKEZET tagjai alighogy befejezték a kukoricaszárító építését, máris telerakták kukoricával. Ezidáig 45 hektáron (akorították be a cukorrépát és a kukoricaszárat. A kukoricaszárat répafejjel silógödrökben raktározzák el. K. F.
