Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-10-07 / 40. szám
12 Jr a lm d Földműves 1956. október 7. Egy hét a külpolitikában A szuezi konfliktus még mindig a világpolitika érdeklődésének középpontjában áll. A csatornahasználók társasága tovább folytatja alakulási tárgyalásait, amelyeken mindinkább nyilvánvalóvá válnak azok az alapvető és kikiiszöbölhetetlen véleménykülönbségek, melyek ingadozóvá és egységes akcióra képtelenné teszik ezt az amúgy is laza összetételű egyesülést. Már a társaság céljainak kérdésében is éles ellentétek mutatkoztak. Az államok egész sora húzódozik a társaságban való részvételtől. Pakisztán, Japán és Abesszínia kijelentették, hogy nem lépnek be a társaságba, Norvégia, Dánia és Hollandia pedig bejelentették, hogy parlamentjeiknek kell dönteniök a belépés kérdéséről. A mély érdekellentéteket legélesebben az olasz álláspont tükrözi. Olaszország ugyanis továbbra is az egyiptomi társaságnak fogja fizetni a használati díjakat. Ez az elhatározás a nyugati politikai körökben hideg zuhanyként hatott. De mi a magyarázata Olaszország álláspontjának. Elsősorban az, hogy a legutóbbi időkben a haladó erők egyre nagyobb befolyást gyakorolnak az olasz külpolitikára. Ezek az erők követelik az állam külpolitikájának ú j irányvonalát,' a szocialista államokkal való gazdasági kapcsolatok kiszélesítését. De nem szabad elfeledkeznünk a dolog másik oldaláról sem. Az olaszok jól tudják, hogy a csatorna bojkottjában csak az amerikai olajmágnások nyernének, mivel Európa nyugati államai kénytelenek lennének a rosszabb minőségű és drágább olajat az amerikaiaktól megvásárolni. A szuezi-csatorna bojkottálása az amerikai olaj megvásárlását jelentené, mely mérhetetlen károkat okozna az olasz nemzetgazdaságnak. Ilyen értelemben közölt cikket a polgári ,,Corierra Della Sera“ is, mely a bojkott kérdéséről így ír: ,,A hajózás áthelyezése a Jöreménység fokának vonalára Olaszindokot találni fegyveres beavatkozásra. Ezzel a háborús törekvéssel szemben egyre erősebben nyilvánul meg az arab államok egysége, melyek minden téren támogatják Egyiptomot igazságos ügyében. Különféle találgatásokra talál okot a nyugati sajtó Hruscsov elvtárs jugoszláviai látogatása és Tito elnök szovjetunióbeli tartózkodásával kapcsolatban. Mind Jugoszláviában, mind a Krimi-félszigeten megbeszélések folytak a két államférfi között, melyeket a nyugati lapok különféleképpen kommentáltak. A nyugati sajtó egy része bizonyos nézeteltérésekről beszél a két állam politikusai között, melyeket igyekeznek élesen beállítani. A jugoszláv külügyminisztérium szóvivője Branko Draskovics nyilatkozatot adott ki a tárgyalásokról, melyben kijelentette, hogy egészen természetes az, hogy a kérdések némelyikében fennállhatnak bizonyos nézeteltérések, de a nemzetközi politika és a kölcsönös kapcsolatok kérdéseiben a legszélesebbkörű összhang uralkodik a két kormány nézetei között. A nyugati imperialista köröknek nem tetszik az, hogy a két állam barátsága és együttműködése egyre erősödik és a nemzetközi politika fő kérdéseiben elfoglalt álláspontjuk teljesen azonos. Ez utóbbi tényt bizonyítja az is, hogy Jugoszlávia álláspontja a szuezi-kérdésben egyezik a Szovjetunió álláspontjával. Tito elnök a Krimi-félszigeten találkozott Gerő Ernővel, a Magyar Dolgozók Pártjának első titkárával is, akivel hosszabb barátságos jellegű beszélgetést folytatott. A népi Kina most ünnepli a köztársaság megalapításának; 7. évfordulóját. Ez alkalommal a szocialista, valamint a békeszerető ázsiai országok egész sora üdvözölte a nagy kínai népet. A szovjet államférfiak táviratot küldtek a népi Kína kormányának, melyben örömmel állapítják meg, hogy a két ország közti barátság és eredményes együttműködés mindinkább erősödik, s azt semmiféle elenséges törekvés nem tudja megzavarni. A népi Kína gyors ütemben építi a szocializmust és sikerei példaként állanak Ázsia és Afrika népei előtt, példázzák azt, hogy mit érhet el a felszabadult nép, ha erőit egyesíti a gazdasági és kulturális felvirágzásért folytatott küzdelemre. Nincs messze az az idő, amikor a népi Kína gazdasági erejének és politikai súlyának megfelelő helyet fog elfoglalni a világ nemzetei között. A nyugat-néniét politikai életben egyre inkább érződik a jövő évi választások szele. Adenauer tisztában van pártjának nehéz helyzetével, melyet az időközi tartományi választások is világosan bizonyítottak. Bizonyos az, hogy ma Nyugat-Németországban nem népszerű sem a háborús propaganda, sem az új német hadsereg, de a legnépszerűtlenebb intézkedés a volt SS- tisztek besorolása az új hadseregbe. Ez az intézkedés viharos tiltakozást váltott ki mind a sajtóban, mind az egész nyugat-német közéletben. Adenauer is jól tudja, hogy ezek a népszerűtlen intézkedések a választásokon való súlyos vereségének okai lehetnek. Ezért tanácskozásokba kezdett az ellenzéki Szabad Demokrata Párttal, melyet miniszteri székek ígéretével akar megnyerni politikájának támogatására. Déhler, a Szabad Demokrata Párt elnöke, úgy látszik, nem hajlandó részt vállalni Adenauer népszerűtlenségéből és legutóbbi nyilatkozatában újra elítélte Adenauer politikáját, főleg ,,új európai federációs tervét’ . ,.Adenauer európai politikájával megkísérli a német nép figyelmét elterelni a legfontosabb feladatról, Németország újraegyesítéséről. Aki ma Európáról beszél és nem Németország egységéről, az megcsalja a német népet,” mondotta Déhler. ország számára az öngyilkosságot jelentené”. Olaszország, de a többi nyugati államok érdeke is megköveteli, hogy különváljanak a vak és elfogult angol-francia politikától.” A múlt héten összeült a Népszövetség biztonsági tanácsa is, hogy megtárgyalja Franciaország és Anglia beadványát, mely szerződésszegéssel vádolja Egyiptomot, másrészt Egyiptom kormányának panaszát, mely a kérdés békés rendezését célozza. A Biztonsági Tanács a Szovjetunió javaslatára Egyiptomot is meghívta, hogy résztvegyen a tárgyalásokon. A Biztonsági Tanács tagjai közül a Szovjetunió és Jugoszlávia képviselői a békés rendezés és Egyiptom területi sérthetetlenségének álláspontját képviselik. A lázas diplomáciai tevékenység közepette felújultak az Izrael és Jordánia közti határincidensek, melyek az utóbbi napokban veszélyes méreteket öltöttek. Az egyiptomi közvélemény ebben a csatorna használóinak kezeit látja, akik így akarnak Erről nem szabad elfeledkezni Éppen tíz éve, hogy a nürnbergi katonai bíróság ítéletet mondott a náci háborús bűnösök ügyében. Az ítélet a lehető legszigorúbb volt, kötéláltali halál; de egyben a legenyhébb is, melyet az emberiség történetének ebben a példátlanul legnagyobb és leggonoszabb tömeggilkosságának ügyében egy bíróság meghozhatott. Ezzel az ítélettel befejeződött egy beteges agy torz elképzelésének a totális fasiszta államnak létezése, melynek alapja az ember legállatibb ösztönének „erkölcsi” emelése és a germánon kívül minden más emberfajtának szabad prédává való nyilvánítása volt. A józanul gondolkodó emberiség akkor jogosan hitte, hogy a fasizmus véres epizódja, az emberiség történelmének ez a barbár intermezzója csak fájdalmas emlék marad történelmünk lapjain. Nem hittük azt, hogy ebben a meggyőződésünkben valaha is csalódni fogunk. Mit látunk azonban ma? Az imperializmus sohasem volt válogatós eszközeiben, amikor a világhatalomról, a szabad kizsákmányolásról, a gyengébb népek elnyomásáról volt szó. Most sem az, mikor a népek nagy része 900 millió ember új, boldog, minden eddiginél igazságosabb világrendszer, a szocializmus felépítéséért küzd, amikor a gyarmati és félgyarmati kizsákmányoltak egy új szabad államiság, új független nemzeti élet útját törik. Az eszkös az elvakult német nacionalizmus, melyet a nyugati hatalmak gazdasági és politikai injekciókkal akarnak új életre hívni, hogy faltörő kosként használják fel a béke és a szocializmus bástyája, a Szovjetunió és a szocialista tábor ellen. A. Szukarnot, Indonézia köztársasági elnökét, Szovjetunióbeli látogatása alkalmával N. A. Bulganyin, a Szovjet unió Minisztertanácsának elnöke fogadta. A kép közepén D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere гкеш - Hgyeímmtetéi TTa hirtelen azt kérdezné tőlem П valaki, hogy kit szeretek jobban, apámat vagy anyámat, őszintén mondom, nem tudnék hirtelen választ adni. Anyámat is nagyon szeretem, s különösen azért becsülöm nagyra, mert esténként, amikor munkából jött haza — a falusi gazdagoktól — köténye zsebében mindig hozott egy-két szelet kenyeret, amit saját ebédjéből, vacsorájából tett félre. Apámat szintén az aranynál is többre becsülöm, mivel a sok szenvedés és nélkülözés közepette sem engedett a „huszonegyből", azt tartotta: „Nehéz igazán élni, de hasznos.” Ezt mondta nekem is, ez volt az utolsó szava hozzám, amikor 18 éves koromban, Szálasi parancsára könnyes szemmel búcsút vettem szülőfalumtól. Megértettem apám szavát, s aszerint is cselekedtem. Pedig mily fájó volt fiatal szívvel arra gondolni, hogy ha nem sikerül... odajutok, ahova a sok száz és ezer fiatal. A szívdobogást azonban megállítani nem lehet... Nem volt tehát más hátra: ha élni akarsz, hátat kell fordítanod a halálnak. Mert senki sem állíthatja, ,hogy Hitler neveltjei, az SS-mannok, nem hasonlítottak a kaszás halálra?! Vagy ha így túlzott a hasonlat, mondjuk, hogy úgy néztek ki, mint az emberevők. Ebben, azt hiszem, senki sem kételkedhet! Különösen aki látta és átélte, hogyan hajtották a vérpadra — az igazság ellen harcolni — az ártatlan fiatalokat. Én láttam a szécsényi állomáson, szem- és fültanúja voltam, amikor Varga Zoltán 17 éves serdülő legényt a legközelebbi akácfára húzták az SS- katonák, — Aufhängen! Aufhängen! — hangzott el a könyörtelen ítélet. Д fiú meghalt, de az anya meg-t* maradt. Lelki szemeivel egész biztos még ma is látja ártatlan fia mosolygó arcát. Azt sem felejtheti el — hiszen együtt éltük át — hogy egy bombatölcsér közelében mily keservesen zokogott anyja szétroncsolt teste fölött egy hatéves kislány!? Ezt nem is lehet elfelejteni!!! Én sem felejtem el soha! Örök forró csókja, amikor újra láttuk egymást, és szüntelenül ott csengtek fülembe apám szívből jövő szavai, melyekkel fogadott: „Örülök, fiam, hogy erős voltál, s nem lettél rokkant, mint én ...” Tíetelt a pohár! S ha Adenauer úr ■O is ivott volna abból a pohárból, akkor most Brüsszelben nem álmodozna az új Wehrmacht atomfegyver „törvényesítéséről”. Elhessegetné az olyan gondolatait: hadügyi költségvetés... hadkötelezettség... az NKP betiltása, és nem járna Hitler nyomdokaiban annál is inkább, mivel a nyugat-német ifjúság sorozatos tüntetése is azt bizonyítja, hogy a párt szava tiszta, mint a harmat, cseng mint a legfinomabb acél. S aki ezt nem hallja, vagy nem akarja hallani, annak csak annyit mondhatunk: — Achtung! Achtung! Z. J. Indonézia a múltban és ma — „На önt a keleti romantika érdekli, ha barna szépségekről, pálmákról, a trópusok varázsáról álmodozik, ford üljön más vidékek felé” — írja A mai Indonézia című könyv, melyet az Indonéz Köztársaság tájékoztatásügyi minisztériuma adott ki. „Romantikát tál álhat Indonéziában, gyönyörű asszonyok is akadnak nálunk, és a bőrük is sötétebb, mint az európai nőké. A kókuszpalmák pedig egész erdőket alkotnak és épp olyan közönségesek, mint Európában az akácok. A hold is ezüstösen ragyog a mi égboltunkon és az éghajlat szubtrópikus. De mindez nagyon különbözik azoktól a leírásoktól, melyek a valóságot hamisan megszépítik: a mi életünk egyáltalában nem egzotikus és vadak sem vagyunk” — így írja a könyv. Milyen is hát a mai Indonézia? Könnyű feladat lenne ezt egyszerűen elmondani, de ebből az olvasó csak a mai valóságot ismerné meg, s nem tudná megérteni és értékelni azt a fejlődést, melyen az indonéz nép felszabadulásától a mai napig átment. Lássuk tehát előbb a múltat. A régi írók még hátsó-indiai vagy Maláj-szigeteknek nevezték Indonéziát. A birodalom nagy területen szétszórt, tízezer kisebb-nagyobb szigetből áll, melyeknek összterülete 2,3 millió négyzetkilométert tesz ki és lakossága több mint 81 millió. A legnagyobb szigete Jáva, Szumatra, Borneo és Celebesz. A szigetek szorosan az Egyenlítő vonalán fekszenek Hegyes-völgyes talajuk ma is csupa forrongás, átalakulás és fejlődés korát éli. Hatalmas 3—4000 méter magas vulkánok emelkednek az égnek, melyek hol pihennek, hol óriási erővel törnek ki. A vulkánhamu állandóan ott lebeg a szigetek felett és a sűrűn hulló esők ezt a hamut lecsapolják a földre. És ez az ország legnagyobb áldása, mert a vulkáni hamu rengeteg tápanyagot (ásványi sókot) tartalmaz. Az éghajlat forró és csapadékos. A tenger hatása azonban mérsékli a nappali forróságot. Éghajlata sokkal kedvezőbb mint az afrikai egyenlítőn fekvő országoké. Őserdő és alang-alang. Ez utóbbi egy embermagasságú sűrű fű. Az őserdőkben sokszázféle fa és kúszónövény alkot áthatolhatatlan szövedéket. Itt-ott felbukkannak a csodaszép orchideák, üde színeikkel és fantasztikus formájú szirmaikkal. A fák koronáin vidám majomsereg hancurozik és ha megjelenik az őserdők hatalmas orángutánja, a kis majmok sérege gyümölcsökkel dobálja meg. Csökkent tekintélye úgy látszik csak az elűzött európai királyokéhoz hasonlítható. De itt vonja meg magát az igazi király, a tigris és innen indul esti rablóhadjáratára. Lakóinak nagyrészét a malájtörzsek teszik, de vannak itt indusok, kínaiak, arabok és európaiak is szép számmal. A malájok alacsony (150—160 cm) termetű emberek. Bőrük barnaszínű, némi sárgás árnyalattal. Hajuk fekete, sima, nem sűrű. Az európai népektől nem ütnek el lényegesen. Eredetileg vadászó, portyázó népek voltak. Zsákmányt bőven nyújtott a vadon, húsban, gyümölcsben sohasem szűkölködtek. Házaikat bambuszból építették, mely ott hatalmas fákká nő. A rizs, kávé és cukornád-termelésben utolérhetetlenül ügyesek. Művészi háziiparuk indus eredetű, de mestereiket is felülmúlják ízlésben és kivitelben. Jávát a hollandusok a korona gyöngyének hívták, innen származott Hollandia egész gazdagsága. Elég ha néhány számot említünk. A volt Holland-India évenként 30 millió mázsa cukort, 60 millió mázsa rizst, ugyanannyi finom dohányt, 70 millió kg kávét, 70 millió kg teát, 210 millió kg kaucsukot, sokféle fűszert, gyógynövényt termel és ennek nagyrészét Jáva szigete adta a gyarmatosítóknak. Olajforrásaik is nagyjelentőségüek, évi termelésük 6,5 millió tonna. Erről az országról, az ezer-sziget országáról, már sok könyvet, riportot írtak és számtalan filmet forgattak. Indonéziának bizonyosan megvan a maga sajátos varázsa, érdekessége, történelmi és kulturális emlékei és közismert természeti szépségeiről. Már amikor a djakartai Kemajorán repülőtérre érkezünk, ahol a gép egyenesen a sötétzöld óriáspálmák közt ér földet, a környezet mély benyomást kelt az utazóban. Élénk a forgalom es a kereskedelem zajlása Djakartában. Az utcák tömve vannak „betjákkal” (a bennszülöttek háromkerekű kocsija) óriási az utcai árusok lármája, akik az ottani cigarettát árulják, melyekbe a dohány keverve van őrölt szegfűszeggel. A „durián-árusok” (gyümölcs) versenyt üvöltenek a cigaretta-árusokkal. A vendéglőkben megízlelhető a békacomb, a rák és a különféle tengeri füvek. Elbűvölök a százféle színű gyönyörű orchideák, az 5 méter magas kaktuszok, melyek a közeli növénykertben tenyésznek, vagy a széles teamezők, melyek Djakarta és Bandung között fekszenek. Bandungban az élet nagyon kellemes. Ez a város India Párizsa, a művészet és az iskolák városa. Borobodur ezerkétszázéves templomának falain megcsodálhatja a turista az ősrégi budhista vallási művészet műremekeit, a közeli Sdló városában, ezüstből készült remek iparművészeti alkotásokat találhat. Felejthetetlen élmény a Bali-szigeti vallásos táncosok produkciója, mely minden holdtöltekor zajlik le. Ha az utazónak fényképezőgépe is van, bizonyosan lencséjére veszi a vízre épített varosokat, Palenbamgot, Bandjarmasint, a Merapin vulkán krátereit, a teraszos rizsföldeket, vagy a kígyóként kanyargó Kapuasz folyót. Az „ezer-sziget” országának tehát megvan a maga varázsa, természeti gazdagsága, szépsége és csodálatos vadsága. De ha így tekintenénk Indonéziára, csak a felületet látnánk, de nem látnánk meg a kimerült betjákban a nagyszámú család életfenntartóját, a teherhajók gyomrában alacsony bérért dolgozó munkásokat, a rizsföidek iszapjában térdiggázoló földműveseket, vagy a kaucsuk-telepen puszta létfenntartásukért dolgozó munkásokat. Egyszóval nem vennénk észre magát az életet, a nép életét, mely élethalál harcát vívja a feudalizmus és a gyarmatosítás maradványai ellen. Nem látnánk a népet, mely önvérével írta függetlenségért és szabadságért folytatott harcának történetét. Erről a hősi küzdelemről beszél nekünk Iszkandar barátunk. — Közel három és fél évszázadig nyögte népünk a hollandok jármát. A nép nehezen tűrte a gyarmati elnyomást. Már a XIX. század elején fellázadt Jáva népe Dipo Négoro herceg vezetésével. A lázadás tüze gyorsan átterjedt Szumtara, Báli és Celebes szigetére is. De ezeket a lázadásokat véresen elnyomták. Az első világháború után már szilárdabb bázison kezdődött meg a szabadságért való harc. Megalakult a kommunista párt és a szakszervezetek. A felkelést, mely 1926-ban tört ki, és közel két évig tartott, a hollandok véres küzdelmekben nyomták el és az akkor megalakult Nemzeti Pártot, melyet az ország mostani elnöke A. Szukarno vezetett, felosztották. Röviddel a második világháború kitörése előtt Indonézia Kommunista Pártja felszólította az összes nemzeti erőket az egyesülésre, hogy egységesen vívják ki az ország önállóságát. Az egész nép egységesen állott a párt követelései mellé. De a holland kormány nem vette figyelembe az indonéz nép hangját. (Folytatása következik) KIS HÍREK a nagyvilágból • Végétért a „Swift” nevű newyorki húskonzervgyári részvénytársaság 25 ezer munkásának tíznapos sztrájkja. A munkások kiharcolták a béremelést és több követelésüket teljesítését. • Guy Mollet frarifcia miniszterelnök a francia kormány nevében meghívta dr. Adenauert, látogasson el Párizsba. A látogatásra a közeljövőben sor kerül. • A londoni rádió jelenti: Nicosiában, annak görög negyedében, tovább tart a kimenési tilalom. A hatóságok közölték, hogy a tilalmat csak akkor oldják fel, há már befejezték a legutóbbi merényletek ügyében elkezdett nyomozást. • A burmai kormány és a Mongol Népköztársaság kormánya megegyezett a diplomáciai kapcsolatok létesítésében, valamint abban, hogy követeket cserél. • Rendkívüli állapotot hirdettek ki Dél-P,odéziában. A jobb sorsukat latolgató bantu-négerek összejöveteleit könnygáz-bombával oszlatják szét. • Az Olasz Kommunista Párt küldöttsége Jugoszláviába látogat. Tíznapos jugoszláv tartózkodásunk idején megbeszéléseket folytatnak a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagjaival és megtekintenek több várost. • Az AFP jelentése szerint a Szuezicsatorna övezetének kereskedelmi és hajós-köreiben kedvezően fogadták azt a hírt, hogy a nyugati hajók nem változtatják meg útirányukat a Jóreménység-fok felé, valamint azt a tényt, hogy a Lloyd angol biztosító társaság elhatározta, csökkenti a biztosítási díjat a Szuezi-csatornán áthaladó hajók számára. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n. v„ Bratislava, Krížková 7. — Nyomja Polygrafické závody, závod 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového víťazstva 6/d. — Évi előfizetés Kčs 20.80, . félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. A-61933
