Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-09-30 / 39. szám
Földműves 9 б 195в. säetÁemSer ÄJuliska példásan vezeti a gólyáspusztai telepet Gyönyörű őszi délelőtt a párt járási vezető titkárával kimentünk a Nagymegyeri Állami Gazdaság egyes telepeit meglátogatni. Apácaszaká’asról eltértünk egy mezei útra, azon eljutottunk Gólyáspusztára. A gazdasági udvar előtt egy idős férfival társalgóit efty fiatal lány. A lány észrevett bennünket és régi ismerősként üdvözölte a titkár elvtársat, mi pedig bemutatkoztunk egymásnak. — Borsányi Júlia, — mondta és bevezett az irodába. Az iroda tisztasága és virágos asztala elárulta, hogy itt rendszerető nő dolgozik. Borsányi Juliska székhelye ez a csinosan berendezett irodahelyiség. Ez a törékenytermetű 19 éves lányka a Gólyáspuszta vezetője. Juliska immár második éve vezeti a telepet, melynek istállóiban 13 növendékállatot, 50 tehenet, 17 borjút, 2 ökröt, 460 malacot, 102 hízósertést és 60 hízómarhát tenyésztenek. Kérdésemre, hogy milyen a napi munkarend, vezetőhöz illő komolysággal mondja: — Heggel 4 órakor végigjárom a tehénistáliót és a gigantot. Akkor veszem át a jelentést az éjjeli őrtől. Megnézem a malacainkat. Aztán megreggelizem. s hozzáfogok az írásbeli munkához. A takarmányt az előírt terv szerint adom ki, s a takarmányozást is ellenőrzőm. így megy ez minden nap. Bizony itt más foglalkozásra nincs is alkalmam. Este pedig olvasgatok, na.qyobbára szakkönyveket. — Mondja már el nekünk — szakítottam félbe a beszédjét, — honnan jött ide? — Lakirétről vagyok. Az elemi iskola öt osztályát ott végeztem el, majd a nagyszombati kétéves mezőgazdasági iskolába kerültem. Nagybn érdekelt a mezőgazdaság, s ennek az lett az eredménye, hogy magyar lány létemre színjeles bizonyítvánnyal végeztem el a szlováknyelvű iskolát. Onnan kerültem ide és először sertésgondozó voltam. Bizony nem Kevés munkába került, míg rendbehoztam a gigantot. Nagy volt a rendetlenség, s ennek következtében a malacelhullás. De azon már túl vagyunk. Jelenleg 8-9 malacot nevelünk egy-egy anyasertéstől. Tervünk 11, de ezt nehezen fogjuk teljesíteni. A tizet azonban biztos elérjük. Most hogy elváltunk a madáréti gazdaságtól, már szarvasmarhák gondozásával is törődnünk kell. Az eddig elért átlagos napi tejhozam tehenenként 8,41 liter. A hízó állatok súlygyarapodása pedig 85 deka. — Mondja csak, van-e tekintélye az idősebb dolgozók előtt? — Hát bizony eleinte kissé nehezen ment. Az emberek még most is azt hiszik a nőkről, hogy hosszú haj, rövid ész. Én nagyon rövidre vága*tam le a hajam, de ennek ellenére már nagyon jól megértjük egymást. — felelte mosolyogva a kis telepvezető. — Milyen tervei vannak a jövőre nézve? Nem akar-e férjhez menni? — Arra ráérek 24-25 éves koromban. Szeretnék még tovább tanulni, jó lenne, ha eltudnám végezni a főiskolát is. A rövid beszélgetés után Ju'iska megmutatta birodalmát. Amerre mentünk, mindenütt példás tisztaságot láttunk. Az emberek ■ a „főnökükkel” megvannak elégedve. Az egyik megjegyezte: érdemszermt kapjuk a jutalmat, tehát saját érdekünk, hogy jó eredményt érjünk el. Juliska pontosan bejegyzi az elvégzett munkát, kiadja a takarmányt, ezért nincs rá semmi panaszunk. * * * íme, ez a 19 éve felé közeledő iány példaképe lehet a többi tanulnivagyo nőnek. A mezőgazdaságban végzett kiváló munkája fényes igazolása annak, hogy a nők is megállják helyüket, ha szeretik hivatásukat. Nagyon is ajánljuk, hogy Borsányi Juliskának lehetőséget biztosítsanak a továbbtanuláshoz. Munkájához és az iskolához sok sikert kívánunk. Kopper János, Nagymegyer. Az üzemen belüli önelszámolás eredménye A jó gazda minden héten, de legalább minden hónap végén ceruzát vesz a kezébe és kiszámítja, hogyan is gazdálkodott az elmúlt időszakban. Megkeresi a hibákat és amennyiben nem lett volna kifizető a gazdálkodása, igyekszik a hiányosságokat mielőbb eltávolítani, hogy az év minden hónapjában haszonnal zárhassa gazdálkodását. Ugyan így kell minden nagyüzemi gazdaság vezetőjének is tiszta képet látnia, hogy az elmúlt hónapban elért eredmények megfelelnek-e az előre kidolgozott tervnek. Hogy ezt pontosan megállapíthassuk, helyesen kell vezetni az üzemen belüli önelszámolást. Vegyük csak például a nyitrai állami gazdaság bodoki baromfifarmjának az eredményeit, amelyeket az önelszámolással ért el az év elejétől. A boroki baromfifarmon 9 gondozó'ány dolgozik. A gazdaság által előírt normák szerint az А-törzsben egy leánynak 600—650 tojótyúkja van, a B- törzsben 300—330 és a C-törzsben 72—96 db. Az államig terv és a farm saját terve szerint až А-törzsben egy év alatt legalább 125, a B-törzsben 150, a C-törzsben pedig 180 darab tojást kell kitermelni egy-egy tyúktól. A to.iáehozam el van osztva hónapok szerint» s így például az A-törzsben januárban 7 darab tojást kell kitermelni minden tyúktól. Ha kiszámítjuk, hogy egy tyúk naponta kb. 13—15 deka eleséget fogyaszt el, ennek 0,12 korona az ára. Ha ezt az összeget megszorozzuk a napok számával, jelen esetben 31-el, úgy 3,72 koronába kerül egy tyúk havi takarmánya. Ha ezt az összeget elosztjuk héttel, vagyis a tervezett tojás számával, így egy tojás 0,53 koronába kerül. Ha viszont egy tyúk januárban a tervezett hét helyett nyolc tojást termelt, akkor csak 0,46 koronába kerül egy tojás termelési költsége. Ez annyit jelent, hogy a tervezett árnál 7 fillérrel olcsóbban termeltünk ki minden darab tojást. Egy gondozónő, aki 600 darab tyúkot gondoz, annak 4200 darab tojást kell kitermelnie a terv szerint, de rendes lelkiismeretes munkával és helyes takarmányozással a 600 tyúktól 4800 darab tojást termel ki januárban. Ezzel 336 koronával csökkentette a termelési költséget. Ha ezt vesszük alapul, a farmon levő 4000 darab tyúk után 2240 koronát takarítottunk meg egy hónap alatt. Nézzünk meg most egy esetet a bodoki baromfifarm „chozrascsot" könyvéből: Uhárcsek Teréz gondozólány ez év januárjában az A-törzsben 630 tojótyúkot kezelt. A terv szerint minden tyúktól 7 tojást kellett kitermelnie, azaz összesen 4410 darabot. Ebben az esetben 0,52 koronába került vo'na egy tojás kitermelése. A valóságban viszont 9,2 darab tojást ért el minden tyúktól, így a tojás termelési költségé csupán 0,40 korona, vagyis minden tojásnál 0,12 koronát takarított meg. Egy hónap alatt tehát 676 koronát takarított meg a termelési költségeken. A megtakarított összegnek 4Ö százalékát, azaz 270,40 koronát két részletben, mégpedig egyik felét a hónap végén, a másik felét pedig az év végén kapja prémiumként. Miután a baromfigöndozók felismerték a gazdaságos etetés és gondozás nagy előnyeit, egymással versenyezve igyekeznek minél jobb tojáshozamot elérni. Ha olcsóbban és többet termelnek, nagyobb lesz a jövedelmük. Bebizonyosodott tehát, hogy érdemes papírt és ceruzát fogni és kiszámítani, hogy mi mennyibe kerül, mivel lehetne termelésünket olcsóbbá, gazdaságosabbá tenni. Ehhez a nagy feladathoz óHfasi segítséget nyújt az üzemen belüli önelszámolás. Ezen keresztül tudjuk figyelemmel kísérni munkánk eredményességét. Péterfalvi László, Bodok. Magló vagy hízottbaromfit adjunk-e a piacra? Népünk egyre növekvő életszínvonalával arányosan növekednek az igényeik is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a piacokon egyre keresettebb a baromfi. Hiszen ki ne szeretné néha mégízlelni a jó tvúklevest, vagy a finom ropogósra sült libahúst? Bár a vásárlónak a nyál összefut szájában, de mégis szemelőtt tartja a baromfi minőségét. A baromfitenyésztők számára ez azt jelenti, hogy nemcsak a termelés ütemét kell meggyorsítani, hanem csakis elsőrendű baromfit szállítani a piacra. A baromfitenyésztés egyre nagyobb méreteket ölt. Ebben az év” . húsz százalékkal több csirke került a tenyésztőkhöz a mesterséges keltetőkből, hogy kibővítsék a szocialista és egyéni gazdságok baromfiállományát. A kacsatenyésztés a tavalyihoz viszonyítva ugyancsak jelentősen bővült. Ennek hatása kedvezően visszatükröződik a felvásárlásban. A baromfi felvásárlásának időtervét szeptember 10-ig 107,8 százalékra teljesítettük. A baromfi felvásárlásában a bratislavai és a nyitrai kerület jár az élen. Sajnos azonban az eperjesi, kassai és a zsolnai kerületben elég nagy a lemaradás, bár ezekben a kerületekben ugyancsak jó előfeltételek vannak a yízi-. és a kaparóbaromfi tenyésztésére. A lemaradás azonban nem olyan nagy, hogy egy-két hónap alatt ne lehetne behozni. — A baromfitenyésztőknek újabb előnyök és lehetőségek ájlnak rendelkezésükre a baromfi, különösen a hízott liba értékesítésében. Sok földműves minden évben több maglólibát értékesít, csak azért, mert nem áll rendelkezésére a hizlaláshoz szükséges kukorica. Amellett tudják, hogy a hízott libából sokkal magasabb jövedelemhez jutnának. Ebben az évben ez a gond már megszűnik. — A libák hizlalásához szükséges kukoricát a baromfifelvásárló üzemek adják. Minden libatenyésztő meghízlalhatja tehát libái: és jóval magasabb jövedelmet biztosíthat magának. — Ezekben a napokban a baromfifelvásárló üzemek dolgozói meglátogatják a földműveseket és a libatenyésztőket és tájékoztatják őket ezekről az előnyökről. Szerződéseket kötnek velük hízott liba eladásra. Ha például valamelyik libatenyésztő szabadáron értékesít egy 4 kilós elsőosztályú maglólibát, 80 koronát kap érte. Ha viszont a libát felhizlalná 6 kilósra, akkor 132 koronát kapna érte. Hu ebből leszámítjuk a kukoricáért kiadott 10 koronát, akkor is 42 koronával többet kap az illető minden hízott libáért. Baromfihús beadásával a kötelező marhahúsbeadást is teljesítheti a termelő. így például 4 kg-os maglólibával 10 kg marhahúst teljesíthet, s amellett 36 koronát is kap érte. Ha viszont hízott libát ad be, 15 koronát kap kilójáért, vagyis egy 6 kilós libáért 90 koronát, amellett nem tíz, hanem 24 kg marhahúsbeadást teljesít vele. Ez pedig sokat jelent egy földművesnek. Akárhogy vesszük, a baromfitenyésztésből, illetve a hízottlibából nagy előnye származik a tenyésztőnek. — Természetes, hogy a jövedelem annál nagyobb lesz, minél kövérebbre sikerül felhizlalni a libát. Bizonyos, hogy minden libatenyésztő kihasználja ezeket az előnyöket és arra fog törekedni, hogy minél jobb minőségű hízott baromfit adjon a piacra. Hiszen elsősorban saját érdeke, mert az első és a másodikosztályú bízott liba között kilónként 2—4 korona az átlagkülönbség. Jozef Horváth, az Élelmiszeripari Megbízotti Hivatal dolgozója. A vetőmag — kukorica betakarítása A jövő évi jó kukoricatermés alapjainak lerakását már a vetőmag-kukorica betakarításával meg kell kezdenünk. Különösen felhívta erre a figyelmet a rendkívül hideg tél, amely igen sok kárt tett a nem teljes beérettséoben tört és nem kifogástalanul tárolt kukorica csírázóképcsségében. Még abban az esetben is, hogy ha a csírázóképesség nem károsodott, előfordult, hogy a kelés lassan, vontatottan és egyenetlenül ment végbe: rossz volt a vetőmag kelési erélye, és a kukorica a kezdeti fejlődésének ezt az elmaradást később sem bírta behozni. Jó csírázóképességű és kelési erélyű vetőmagot csak akkor kaphatunk, ha a vetőmag-kukorica törését teljesen beérett állapotban végezzük. A nagyobb méretű góréba bekerülő csöves kukorica víztartalma ne legyen több 20—25 százaléknál. Ezt a határértéket csak akkor lehet száz százalékkal meghaladni, ha a góré keskeny és szélnek jól kitett, vagy pedig átlapátolasra van lehetőség. A „góré-érettséget“ a kellő beérést és kiszáradást necsak a szem csúcsi részén (a cső külsején) ellenőrizzük, hanem nézzük meg, hogy a szem alapi része még viaszérésben van. Ha a kukorica után őszi búza kerül, gyakran túlságosan korán törik a kukoricát azért, hogy a búza vetése meg ne késsen. A vetőmagkukorica túl korai törése azonban nagy hiba; annak kellő beérését meg kell várnunk. A búza idejekorán történő vetésére ne a vetőmag-kukorica túlságosan korai törésével, hanem • a töréssel egyidőben végzett szálvágással, behordással törekedjünk és azonnal, félnapi késedelmet sem tűrve, kezdjük meg a búza vetőágyát előkészítő talajmunkát. Góréba rakás előtt a zöld, rosíztí! beérett csöveket feltétlenül ki kell válogatni. Még az egyenletesen fejlett ktiktv1 ricaállományban is vannak olyan eV maradt, korcs éretlen csövek, amelyek a góréba kerülve, ott penészedést, romlást okoznának. Csuhalevél, kukoricahaj, se kerüljön a góréba, hogy a csöveket a szél jól érhesse és így a kukorica a nagyobb téli fagyok beálltáig annyira kiszáradhasson, hogy komolyabb fagykárt már ne szenvedjen. *r Az eddig elhangzottak természetesen teljes mértékben vonatkoznak a fajtaheterozis kukorica vetőmagjának törésére is. A vetőmag kifogástalan beérettségén kívül itt még fontos körülmény az anya- és apasorok termésének külön törése és elkülönített kezelése is. A váltakozó sorú vetésben csak a lecímerezett anyasorok termése ad fajtaheterozis vetőmagot, ezért ennek jó beérettségere kell nagy gondot fordítani. Ha az anyasorokat törjük először, akkor a keveredés megakadályozása végett az apasorok törését csak akkor szabad megkezdeni, ;há ,az anyasorok törése már teljésen befejezést nyer és a csöveket a, tábláról letakarítottuk. Viszont, ha a beérés elhúzódik, vagy takarmánykukoricára már sürgősen szükség van, a törés az apasorokon is megkezdhető, mert így az anyasoroknak még van ideje a száron jól beérniük. ‘ Ekkor •természetesen az anyasorok törése csak akkor kezdhető meg, ha az apafajtának már egyetlen csöve sincs kint a táblán és egyúttal a letöredezett, hulladékcsöveket is lehordtuk, nehogy ezek az anyasorokon termett értékes fajtaheterozis vetőmaghoz keveredhessenek. Meg egyszer a zsírbeadás csökkentéséről Kormányunk elhatározta, hogy ez év október 1-től kezdve a háziölésekböl az eddigi 7,5 kg-al szemben csupán 5 kg zsírt, kell beadni a földnélkülieknek, a szövetkezeti tagoknak és a többi földtulajdonosoknak. A szövetkezeteknek 5 kg zsírt kell beadniok tekintet nélkül arra, hogy első, második, vagy pedig még ennél is több sertést öltek-e. Azoknak a földtulajdonosoknak, akik földterületének felénél kevesebb a szántóföld, csupán 3 kg zsírt kell beadniok. A zsírbeadástól teljesen mentesítik azokat a családokat, ahol őt 15 évnél fiatalabb gyerek van, továbbá azokat a családokat, amelyekben legalább 2 tbc beteg van. Közel 400 000 sertéstulajdonos nagy örömmel fogadta ezt az intézkedést Hiszen ez kb. 1300 tonna zsírt jelent egyévi háztartásuk számára. Ez bizony nagy mennyiség és egész évre elegendő lenne 200 ezer ember szükségletének kielégítésére. Az eddig érvényes zsírbeadás a házi ölésekből a zsírellátás kedvezőtlen helyzetének és a behozatalnak volt a következménye. A mezőgazdasági termelés emelkedő színvonala, valamint a sertéshústermelés javulása következtében megteremtettük a zsírbeadás csökkentésének feltételeit. Bizonyosan sok embernek nem egészen világos, miért származik ebből olyan nagy előny a kevés szántófölddel rendelkező földművesek számára? .Miért nem kevesebb zsírt kell beadniok a földnélkülieknek és a félhektárnál kevesebb földdel rendelkező egyéneknek? Hiszen egy községben megtörténhet, hogy egy három hektárnyi földterülettel rendelkező földműves, akinek két hektár szántóföldje van, 5 kiló zsírt ad be az első ölésből, míg ezzel szemben a 15 nektárral rendelkező földtulajdonos, akinek 5,5 hektár szántóföldje van csupán 3 kg zsírt ad be. Ügy tűnik, hogy ezzel a határozottal megbontjuk azt az elvet, hogy a nagyobb mezőgazdasági üzemeknek többet keli beadniok, mint a kisebbeknek. A valóság azonban mást mutat. A sertéshúsbeadást például a mezőgazdasági terület után kell teljesíteni. Ebből következik, hogy a 15 hektáros földművesnek 15, a másiknak viszont csak 3 hektár után kell beadnia a sertéshúst, amellett a nagysági csoportok szerint a 15 hektáros földművesnél jóval nagyobb a hektáronkénti beadás, mint a 3 hektáros föld - művesnél A zsírbeadás csökkentésénél figyelembe vették azt is, hogy a kevés szántófölddel rendelkező termelőknél, illetve a sertéshústermelésnél bizonyos nehézségek vannak, mivel náluk nincsenek olyan nagy lehetőségek a takarmánytermesztésre. Az intézkedések helyességét bizonyítja az is, hogy a kevés szántófölddel rendelkező földművesek a takarmánytermelés nehézségei miatt rendszerint aránylag 100 kilós sertéseket adnak be, a többi földművesekné’ viszont a Csaját szükségletükre hizlalt sertések súlya átlagosan 150 kg körül ingadozik. Természetes, hogy ezekből a sertésekből jelentősen több zsír van. Arra a kérdésre is egyszerű a felelet, hogy miért nem csökentették nagyobb mértékben a félhek-támál kevesebb földterülettel rendelkezők zsírbeadását. Dolgozó népünk életszínvonala az előző viszonyokhoz mérten jelentősen emelkedett. Amellett azonban látni kell azt is, hogy főleg až 1-2 hektárnyi földterülettel rendelkező földműveseknél sokkal nagyobb arányú az életszínvonal emelkedése, mint a többi földműveseknél. Ez annak a következménye, hogy a kisparasztoknak a többiekkel szemben jóval alacsonyabb beadási kötelezettségük van. Amellett ezek a földművesek alig adnak terményt a piacra, ami annyit jelent, hogy csakis saját szükségletükre termelnek, s így mentesülnek a kiskereskedelmi adótól, amit azoknak kell megfizetniük, akik piacon vagy üzletben vásárolják az .élelmiszert. Ezzel szemben a többi termelők bizonyos részesei az állami élelmiszeralapnak, amelyre a lakosság ellátásánál van szükség, mivel terményeik egy részét a kötelező beadásokon keresztül az állami élelmiszeralapba kell adniok. A földnélküliek és a félhektárnál kevesebb földterülettel rendelkező földművesek többsége, nemzetgazdaságunk különböző helyein dolgozik és rendes fizetést kap. A sertéshizlalás az ilyeneknél csupán életszínvonaluk további emelését jelenti. Helytelen lenne , tehát, ha az eddig említett körülmények után minden termelőnek egyforma mennyiségű zsírt kellene beadnia a házi ölésből. Miro Miština e U} silozókombájn A közelmúltban a királyhelmeci gépállomáson Nagy Zoltán főmérnök vezetése mellett a szerelők egy kiselejtezett aratócséplőgépet, átalakí-' tottak silózókombájnná. A”' munkát hamar elvégezték és másnap a leleszi Május 1. szövetkezetnek 50 holdas .silótakarmánnyal bevetett területén kipróbálták. Sziranka kombájnos, aki Orecbovszky István kitüntetett kombájnossal együtt dolgozik, nagyon megvan elégedve a gép működésével, ami érthető is, hiszen két pótkocsi sem győzi elhqrdani a felaprózott ta-1 karmányt. ?> ' ' к.
