Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-09-30 / 39. szám

* 4 rSíAnfives 1*956. szeptember Л. Silózással jó takarmányt készíthetünk a kukoricaszárból A kukoricaszár fontos tömegtakar­­ményunk, értékét azonban sajnos legtöbbször nem méltányoljuk úgy, ahogyan kellene. A kukoricaszár takarmányértéke a csőtörés után ál­landóan csökken. Ennek ellénére sok helyen az év végéig, sőt némely táblán késő tavaszig kint marad lábon a kukoricaszár — az állatok pedig többnyire az istállóban koplalnak! Pedig ha utánaszámolunk, láthatjuk: nagy értéket hagyunk így elveszni. Törés idején, mikor még nagyrészt zöld a szár és levélzete is megvan, a kukoricaszár takarmányértéke meg­közelíti a jó szénáért, vagyis mázsán­ként 28—30 kg keményítőértékü. Ha a szárat kint, lábon hagyjuk elszáradni, akkor a lassan elhaló növény feléli a benne lévő táplálóanyagok nagy­részét, az eső kimossa a könnyebben oldhatókat, a szél pedig letöredezi a száraz leveleket. így a négy-hat hét múlva összegyűjtött kukoricaszár takarmányértéke mázsánként 15—18 keményítő értékűre, tehát a törés utáninak majdnem a felére csökkent. Hogy ez az értékcsökkenés mit jelent arról mindnyájan könnyen meggyő­ződhetünk, ha tudjuk, hogy egy má­zsa ó-szemes kukorica 80 kg kemé­nyítőértékü, s ugyanennyi tápanyag veszik el, ha a cső törés után 4—6 hétig 8 mázsányi szárat hagyunk lábon a földeken! És hányszor 8 mázsa kukoricaszár maradt kint egy-egy őszön ? Szedjük hát össze a szárat minél előbb, lehetőleg törés után. Hiszen ezt a munkát egyszer úgyis el kell végeznünk, be kell takaríta­nunk a szárat. Feltétlenül megéri tehát a fáradságot és a figyelmet, hogy ezt még akkor tegyük meg. amikor számunkra sokkal nagyobb hasznot és a takarmányozásban le nem becsülhető segítséget jelent. A kukoricaszár betakarítása után törekedjünk arra, hogy a behordott szárban levő tápanyagokat minél kisebb veszteséggel tartósítsuk a téli, illetve tavaszi időkre. Ezt a legköny­­nyebben silózással érhetjük el. Ha a csőtörés után rövid időn belül siló­zunk, akkor még annyi a szár víz­tartalma, hogy nedvesítés nem szük­séges. — Ugyanis a táplálóanyagok tartósítása silózás segítségével akkor a legeredményesebb, ha a takarmány víztartalma 65—75 százalék körüli. Hogy a besilózandó szárban megvan-e a megfelelő vízmennyiség, arról a legegyszerűbben úgy győződhetünk meg, ha a szárat a címer alatt kb. 10 cm-re levágjuk. Amennyiben az átvágás felülete még nyirkos, akkor a víztartalom 60 százalék körüli. — Csekélyebb víztartalom esetén a szecskázott, vagy tépett szárhoz mázsánként 20—60 liter vizet kell locsolni. A novemberi szár rendszerint annyira száraz, hogy a jó tartósítás érdekében 70—90 liter víz hozzáadása szükséges. Silózáskor fordítsunk megfelelő gondot az aprításra is. Legjobb, ha a silózandó szárat 0,5—0,2 centimé­teres darabokra vágjuk. A levéltör­melék se legyen 5-6 cm-nél hosszabb, és 0,5 cm-nél szélesebb. A kukoricaszár sílózásának idején még más silózható takarmány­féleségek is állhatnak rendelkezésünkre. Ezek közé tartozik a cukorgyári ned­ves répaszelet. A savanyú takarmány készítésekor a nedves répaszelet bár­milyen mennyiségben keverhető a szecskázott kukoricaszárhoz, a táp­lálóanyagok legjobb konzerválása ér­dekében azonban legelőnyösebb, ha 30—50 százalékos arányban silózzuk a répaszeletet a szárhoz. De ha sok a szeletük, akkor lehet ennél több is, de a szár aránya érje el legalább a 25 százalékot. Ilyen esetben a kukoricaszár nedve­sítése is megváltozik, mivel víz helyett nedves répaszelettel keverve silózunk. A kukoricaszár nedvesítésére 100 liter víz helyett 70 kg nedves répaszeletet számíthatunk. A leveles répafejsiló is jó takar­mányt szolgáltat, de elkészítésekor igen gondosan kell eljárnunk. Előszór is alaposan meg kell tisztítanunk a földes részektől, tehát jól meg kell mosni. Azután pedig négy-öt cm hosszú darabokra fel kell aprítanunk, mert különben nem tudjuk megfele­lően megtiporni és a silóveremből a levegőt kiszorítani. Ha időhiány miatt, vagy más okok­ból a csőtörés után levágott kukori­caszárat nem tudjuk azonnal besilózni, akkor a táplálóanyagok jobb megőr­zése végett kévékbe kell kötnünk, és kévézetten kúpokba, illetve bog­lyákba kell raknunk. Bár etethető az ilyen módon eltett szár is, de ilyenkor a jószág a szárnak legalább az egyharmadát izékként hagyja visz­­sza, viszont a besavanyított puha szárat teljes egészében elfogyasztja. Sok gondtól menekül meg tél és tavasz idején az a gazdaság, amely elegendő mennyiségű, jó minőségű silózott takarmánnyal rendelkezik. A silózott kukoricaszár jó takarmány, s egyik alapja lehet állatállományunk téli takarmányozásának. Sózzunk be zölden minél több kukoricaszárat Az állatállomány nedvdús téli takarmányának biztosítására, a tejtermelés tokozására a kukorica törésével egvidőben zölden takarítsuk be és nyom­ban silózzuk a kukoricaszárat. Egy mázsa .ióminöségű siló 10 kiló olajpo­gácsával keverve 60 liter tej termeléséhez elegendő. Érdemes tehát minél több kukoricaszárat zölden besilózni, hiszen az ilyen takarmány tápértéke vetekszik a jóminőségű szénáéval. Tapasztalataim a csalamádé etetésénél A csalamádé az a biztosan terniő takarmányunk, amelyet megszakítás nélkül három hónapig etethetünk. Ez nálunk meg könnyebbíti a zöldszalag összeállítását. Sok helyen azonban nem kedvelik, mert az állatoknak hasmenést okoz. Hogy ezt a gyakori bajt elkerüljük, több kísérletet haj­tottunk végre. A csalamádé termesztésére különö­sen ajánlották a fehér gyöngyszemű kukoricát, de ez sem adott jobb ered­ményt sem mennyiség, sem minőség szempontjából, mint a szlovák nyolc­soros, és a meghonosodott középéré­sű lófogú fajták bármelyike. Csala­mádé termesztésére tehát ugyanazt a kukoricafajtát vessük, mint mag­termésre. Annak a megállapítására, hogy mi­lyen fejlettségben etethető a csala­mádé, szükség volt, hogy időnként megvizsgáljuk a tápértékét. Kimust­rált tehenekkel végeztük a kísérlete­zést, amelyek az utolsó borjazás után nem lettek folyatva. Mivel a tejelési időtartamuk különböző volt, nem egyenként figyeltük őket, hanem he­tes csoportban. A kísérleti fejöcsoport legelőre járt. A csoport súlya 55,30 mázsa és a napi tejhozama összesen 30,5 liter volt. Kísérlet alatt három­szor etetünk kizárólag csalamádét, étvágyszerinti mennyiségben. Egy nap szálason, másnap szecskázva. Ezt azért csináltuk így, hogy az ízeket és az elszórási veszteséget is megál­lapíthassuk. A tejhozamot naponta ellenőriztük kremométerbe (köbcenti­méter fokokra beosztott üveghenger­edény). A déli fejesből 36 órai állás után vettük a mintát és megállapí­tottuk a tejfeltartalmat. A kísérlete­zésre vetett csalamádét saját szelek­ciónkkal nemesített korai lófogú ku­korica volt. A kísérlet eredménye Zsenge csalamádé cimerhányás előtt: június 27-től július 8-ig. Száraz anya­ga 13, emészthető fehérje 0,3, kemé­­nyítőérték 2,4, elszóródás és izék jelentéktelen. Első két nap a tejhozam 3—5 literrel emelkedett. Aztán 11 literrel esett, mert a zsenge csalamá­dé egyedül etetve, bélhurutot okozott. Tejfel 7 százalékos volt. Zöldforgós csalamádé. Július 8-tól július 28-ig. Száraz anyaga 18, emészt­­hetőfehérje 0,4, keményítőértéke 9, elszóródás 8—13, (szálasán) aprítva nagyon csekély. A bélhurut enyhült. A tejhozam 8 literrel emelkedett, tej­fel 7,2 százalék. Élősúlyveszteség a beállításhoz képest az egész csoport­nál 4,7 mázsa. A tehenek szemmel láthatóan leromlottak. i Szárazforgós csalamádé: július 28- tól augusztus 24-ig. A 27 nap alatt száraz anyag 21, emészthet fehérje 0,4, keményítőérték 9,7. Szálasán az elszóródás 15—20 százalék, szecskáz­va 3,7 százalék. Tejhozam emelkedése további 7 liter. Tejföl 9 százalék. Az ürülék még ekkor is lágy. A csoport súlygyarapodása 2,3 mázsa. Zsengésszemű csalamádé. Augusz­tus 24-től szeptember 6-ig. Tizennégy nap alatt a szárazanyag 23, emészt­hető fehérje 0,4, keményítőérték 11,2. Elszóródás a szálastakarmányból 22,25 százalék, szecskázva 10—12 százalék. A tejhozam állandó, naponta 36 liter. Tejfel 11,2 százalék. Emésztés ren­des, élősúly elérte azt, ami a beállí­táskor volt. Tejesérésű csövescsalamádé. Szep­tember 6-tól október 3-ig. 28 nap alatt a szárazanyag 27, emészthető Napjainkban legfontosabb felada­tunk a vetés Itt az ideje, hogy az őszi gabonát, valamint a keveréktakarmá­nyok magját a földbe tegyük. A száraz nyár sok helyen nagyon megnehezül a föld megművelését. Mi, a málasi ál­lami gazdaság dolgozói szintén ke­mény harcot vívunk a természettel. Törjük a rögöt, szórjuk a műtrágyát, hogy a lehető legjobban elkészített földbe vessük a magvakat. Gazdaságunkban szeptember 15-ig 20 hektár őszi árpát, 10 hektár here­fehérje 0,7, keményítőérték 14. Szá­lasán az elszóródás 25—30 százalék, szecskázva 10—13. Tejhozam válto­zatlan, a tejfel 14 százalékra emelke­dett. Emésztés jó, élősúlya a kísérlet végén 38,20 mázsa. Ebből a kísérletből az a tanulság, hogy nem fontos mindig zsenge csa­lamádét etetni, sőt ellenkezőleg; és ezért nem kell 10—15 naponként vet­ni, zöld futószalag rendszerre. Telje­sen elegendő az első készlet, melyet júliusban terveztünk etetésre, — köz­vetlenül a magkukoricák vetése előtt, vagyis kitavaszodáskor április 10—20- ika között elvetni. Másodszor május­ban vessünk, etetésre vagy silózásra. A harmadik részletet ugyancsak ő~zi keverék tarlójába vessük június kö­zepéig. A zabos bükköny vagy borsó tarlójába ne vessünk másodnövényt. Gondolni kell arra is, hogy a búzának is jusson legalább egy jó elővete­­mény. Az április első felében vetett csa­lamádé július elejére már kihányja a címerét és etethető. Augusztus elejé­re jó a májusi vetés. így nem kell tejhozamot rontó zsenge csalamádét etetni. Szeptember második harma­dától pedig egészen a leveles cukor­répafejig rendelkezésünkre áll a jú­niusi vetésű csalamádé. Lósy Béla Kolta félét, 8,5 hektár őszi takarmánykeve­réket és 30 hektár búzát vetettünk el, Most minden erőt a szántásra és ve­tésre összpontosítottunk, hogy mire megjön a, répaszedés ideje, minden mag a földben legyen és teljes erővel láthassunk a soronkövetkező feladat­hoz. Igyekszünk minden őszi munkát időben elvégezni, hogy biztosítsuk a jövő évi bő termést, mert tudatában vagyunk annak, ki mint vet, úgy arat. Óbort János, Málas Ki mint vet, úgy arat Tapasztalatcsere Felsőszelin A felsőszél i szövetkezet tagjai nem elégszenek meg a saját tudásukkal, hanem igyekeznek másoktól is tanul­ni. Ezt bizonyítja az is, hogy a közel­múltban tapasztalatcserére hívtuk meg Magyarországról a kaposszencsői termelőcsoport tagjait. Szeptember 11-én érkezett hozzánk a vendégek 21 tagú csoportja, A szí­vélyes fogadtatáson — melyen jelen volt a falu népe — a vendégek közül Badony elvtárs mondott beszédet. — Beszédében hangsúlyozta, hogy a ka­posszencsői termelőcsoport tagjai soha többé le nem térnek arról az útról, amelyen elindultak, a szebb, gazda­gabb élet útjáról. Ezután került sor a gazdaság meg­tekintésére. Vendégeinket legjobban meglepte a sok építkezés. Részükről szinte egymást érték a kérdések, ho­gyan tudtunk pár év alatt minden téren ilyen virágzó szövetkezetei épí­teni. A válaszokban a magyarázatok mellett büszkén örömteli szívvel mondhattuk: — Szorgalmasan dolgoztunk a hat év alatt, mert anélkül bizony nem virágozna a szövetkezet. Tetszett a vendégeknek az is, hogy a cukorrépa alá letrágyázott 150 hek­tár föld már megkapta a középszán­tást. Ugyancsak jónak, gazdaságos­nak találták, hogy here- és kender­magtermesztéssel foglalkozzunk. A 24 sajátnevelésű csikón is megakadt a szemük. Vadon elvtárs a sásdi járási tanács elnöke résztvett a vezetőség gyűlé­sén, ahol felszólalt, hogy igyekezzünk megnyerni a többi kis- és középpa­­rasztokat is, hisz eredményeink jó meggyőző példák. Vendégeinket egy nap autónkka4 körútra vittük, hogy necsak a mi, hanem a Csallóköz szövetkezeteit is megtekinthessük. Voltunk Balázsfán, Amadékarcsán, Pódafán, Bősön, Med-’ vén és még több helyen. Az említett szövetkezetek eredményei között nagy az eltérés. Ezt a baráti beszélgeté-1 seken, a tapasztalatcserén sem a ven-, dégek, sem mi nem hallgattuk el. Hisz az volt a célunk, hogy véle­ményeink kicserélésével tanuljunk egymástól. Magyarországi vendégeink legna­gyobb elismeréssel a felsőszeli szövet­kezetről beszéltek. De nem hallgat­ták el hiányosságainkat sem. Mi is tudjuk, hogy szövetkezetünk a töb­biekhez viszonyítva, jó, de azt is tudjuk, hogy mégsem fenékig tejfel. Éppen ezért köszönettel vettük és ezután is úgy veszünk minden taná­csot. A tapasztalatcsere értékes volt. — Most aztán igyekszünk a tapasztala­tokat a gyakorlatban is átvenni. — Szeptember 17-én azzal búcsúztunk el kedves vendégeinktől; hogy disznó­ölésre viszonozzuk a látogatást. Kontár Jenő, csoportvezető, Felsöszeli Az elkésett dohánytörés Évek óta az őszi tájkép jellegzetes vonásai közé kezd tartozni a dohány­tábla sárga, túlérett hatalmas levelei­vel, amelyekhez senki sem nyúl, amíg nem jön az első erős dér és nem teszi tönkre a termést. Ilyen esetben minek volt a nagy munka, a sok befektetés, a váloga­­tottan szép fekvésű tábla és minden egyéb jó, amit arra fordítottak, hogy a dohánypalánta szép, hatalmas ter­mést hozzon, ha ezt a nagyértékü dohánytermést nem takarítják be idő­ben ? Az állam sok száz milliót bocsátott a dohánytermelők rendelkezésére, •hogy mesterséges szárítókat építhes­senek. Az elgondolás alapja az volt, — amint ezt a sok évi kísérletek is bebizonyították, — hogy a mester­ségesen szárított dohányból, ha a do­hánynövényt szakszerűen nevelték és szakszerűen kezelték egészen a szárí­tásig 80—85 százalék hibátlan, arany­sárga dohány nyerhető. Ha a mester­séges szárítással ezt a százalékot nem érik el, akkor a mesterséges szárító­nak nincs létjogosultsága. Ezzel szem­ben ma az a helyzet, hogy elsőosz­tályú hibátlan, aranysárga dohány a termelésnek csak egy kicsike része és jó, ha legalább 65 százalék kerül a harmadik osztályba. A termés többi része, tehát annak kb. 1/3-a már csak a negyedik és még alsóbb osz­tályba kerül és cigarettagyártásra alkalmatlan. lyen körülmények között a do­hányjövedék indokoltan elégedetlen és csalódott, de csalódottak és ked­vetlenek a dohánytermelők is. — A dohányjövedék távolról sem kapta meg a hatalmas befektetések ellenére azt a minőséges dohányt, amit várt, de a gazdák sem a magukét. A do­hányjövedéket csak a kifejezetten elsőrangú minőségű dohány érdekli és ezt meg is fizeti, a rossz dohány viszont ha olcsó áron átveszi is, hasznosítani nem tudja. Ha a termelő 24 koronás áron dohánytermelésének csak 70 százalé­kát, tehát nem is 85 százalékát érté­kesíti, az 1600 kg termést véve alapul hektáronként — ami nagyon szerény és reális számítás т ez 26 880 korona bevételnek felel meg. Ez olyan szám, amelyhez nem kell magyarázat. — Magyarázat csak ahhoz kell, hogy ha vitán felül állt, hogy ilyen jövedelem a dohánytermelésből elérhető, miért nem érik ezt el termelőink, miért hagyják inkább tönkremenni a dohány­­termésüket kinn a mezőn!? Ennek a kérdésnek a taglalásába bele kell menni, fel kell tárni a hibá­kat. Tudnunk kell, vajon hozzánem­­értés, hanyagság, nemtörődömség vagy rosszakarat okozza az évente ismétlődő kézzelfogható, szemmellátható káro­kat. Mai feladatunk azonban sokkal közelebb fekvő. Segíteni akarunk tanácsokkal, hogy a dohánytermelés­ből ebben a tizenkettedik órában megmentsük azt, ami még megment­hető. A még ki nem tört dohánynövénye-' ken — az eddigi törés előrehaladott­sága szerint: vajon teljesen töretlen, vagy részben törött a dohány — négyféle levél lehet: 1.) teljesen túlérett, élettelen levél, 2.) erősen lesárgult érett levél, amelyben azon­ban még van élet, vitalitás, 3.) tech-' nikailag érett levél, amely alkalmas arra, hogy mesterséges szárítóban száríthassuk és 4.) éretlen levél. 1. ) A túlérett élettelen, úgynevezett lesült levelet el kell dobni. Annak a dohánygyártás szempontjából semmi értéke nincs. 2. ) Az erősen lesárgult, de még nem élettelen érett levelet természetesen pajtában kell szárítani, a műszárítóba már nem való. A természetes szárító­pajtában is nagyon gondosan kell vele bánni, ha a világos színt lehető­leg meg akarjuk őrizni. Törés után be kell vinni a pajtába és azonnal fel kell fűzni: nem bírja az ágyon való fekvést. 3. ) A technikailag érett levél a mesterséges szárítóba mehet. 4. ) A ma még éretlen leveleket semmi körülmények között nem törjük éretlenül. Éretlen levélből semmiféle szárítóban sem lehet rendes dohány. Be kell várni az időjárás mellett mi érik be belőlük, és csak érett dohányt szabad törni. Tudvalevő, hogy a legtöbb gazda­ságban nincs munkahiány, esetleg szervezetlenség, rossz beosztás és a rossz vezetés gátolja a munkát. Most, amikor a meleg, derűs napok száma ml ■ meg van számlálva, össze kell vonni a dohánytöréshez, fűzéshez és szárításhoz minden arra alkalmas személyt és meg kell menteni a dohánytermésnek azt a részét, amely még menthető. Ugyanilyen gonddal és körültekintéssel kell törődni azzal is, hogy a felfűzendő és természetes úton szárítandó dohánynak elegendő férőhelyet biztosítsunk, ha a rendes pajtákban nem volna elegendő férő­hely. K. M. JÓ TANÁCSOK Н е I y t e 1 e n, ha a szemléltető plakátokat nem ol­vassuk el, ha a hatósági hirdetéseket nem kísé­reljük figyelemmel, ha az újságot, vagy szaklapot kölcsön­­kérjük/de nem járatjuk, ha a gyümölcskertésznek életlen az ollója és kés mert az életlen szerszám nehezen gyógyuló sebe­ket okoz, ha a frissen ültetett facsemeték gyö­kerét nem vágjuk vissza, a visszavágott gyökér gyorsan be­­hegged és hajszálgyökereket fej­leszt, h j kertészeti apró magvak fajsúlyát nem ismerjük és így nem tudjuk a szükséges vetómagmenny iséget ellenőrizni, ha most is a régi módszerekkel aka­runk gazdálkodni, ha a kézi szerszámokat úgy tesszük el, hogy megrozsdásodnak, ha a gyümölcsfákon lévő gombabeteg­ségtől megtámadott beteg ág­részek levágásánál nem vágunk az egészséges részből, legalább egy arasznyit hozzá, ha a konyhakertben egy talpalatnyi helyet kihasználatlanul hagyunk, ha nem követjük a védőszerek cso­magolásán előírt utasításokat, ha a tiszta fahamut nem használjuk fel trágyaként, mert a fahamunak igen magas kálitartalma van, ha munkakörünkbe^ észlelt bármilyen hibát elnézünk. Feszty István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents