Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-09-23 / 38. szám

шШ^ЫЬт» 12 1956. szeptember 25. EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN A SZUEZI-CSÄTORNÄN .zavartala­nul zajlik a forgalom. Zavartalanul, annak ellenére, hogy a régi kapita­lista csatorna-társaság nyomása kö­vetkeztében 212 idegen nemzetiségű alkalmazott, köztük 92 révkalauz el­hagyta munkahelyét. — Szeptember 16-án 76 hajó haladt át a csatornán, e9yiptomi és görög révkalauzok ve­zetésével a legteljesebb biztonságban. Nem sikerült tehát az eltávolított kapitalista társaság zavaró akciója, melytől azt várták, hogy alkalmat ad a nyugati hatalmaknak a katonai beavatkozásra. A szolgálatban maradt révkalauzok önfeláldozó munkájukkal teszik lehetővé a csatornán való át­kelést. Időközben segítség érkezett, 52 új révkalauz, legnagyobbrészt ki­tűnő szovjet és jugoszláv szakembe­rek. A helyzet természetesen ennek el­lenére sem enyhült. Az angol és a francia kormányok az ötös bizottság kiküldésének sikertelensége után újabb egyoldalú akciót indítottak. — Felvetették a „csatorna használói társaságának“ javaslatát, természe­tesen kizárólag a kapitalista és a tőlük függő országok résztvételével. összehívták ezen országok képviselőit Londonba a társaság megalakításá­nak céljából. Az életrehívandó társa­ság saját személyzetével az egyipto­mi hivatalok beleegyezése nélkül akarja a nyugati országok hajókara­vánjait átvezetni a csatornán és kényszeríteni akarja az egyiptomi csatorna - igazgatást, hogy bocsássa rendelkezésére a csatorna berende­zéséit. A francia és angol kormányok ezen elgondolása elé azonban váratlan akadályok gördültek. A résztvevő államok nagyrésze nem helyesli az angol-francia tervet és nem hajlandó résztvenni a tervezett minden nem­zetközi jogot megszégyenítő akcióban. AZ IRANI KÜLÜGYMINISZTER ki­jelentette, hogy hajlandó ugyan az értekezleten résztvenni, de nem oszt­ja a három nyugati nagyhatalom véleményét a társaság megalakítására vonatkozólag. Egyébként minden hasonló provokációt és erőszakos beavatkozást ellenez, mint a világbéke megzavarását. A skandináv-államok hasonlóképpen nem helyeslik és nem | A müncheni Abendzeitung szeptem­ber 8-i száma Titokzatos halál a le­szállásnál címen cikket közölt. A cikk leírja Jozef Kune, csehszlovák állam­polgár tragikus halálát, aki szeptem­ber 5-én érkezett meg hivatalos jel­legű egyiptomi útjáról a müncheni repülőtérre. Jozef Kune két órával kórházba szállítása után meghalt. A nyugat-német sajtó jelentése szerint KUnc kórházba szállításánál beavat-A nyugatnémet állam mai urai nagyon jól tudják, hogy kikben bíz­hatnak háborús céljaik elérésében. Tudják, hogy a demokrácia és a né­pek szabadságának eltiprásábán a legjobban beváltak a tömeggyilkos SS-bandák levitézlett hősei. Ezért tömegével veszik fel Hitler leghűbb katonáit az új nyugatnémet hadse­regbe. De a német nép még nem felejtette el, hogy 'kik voltak ezek a „hősök" és milyen szégyent hoztak a német nemzetre. A bonni hadügy­minisztérium rendelete ellen, mely elrendeli az SS-alakulatok tagjainak felvételét a hadseregbe, egyre maga­sabbra hág a felháborodás hulláma. A tiltakozások a legutóbbi napokban már nemcsak egyénekre korlátozódtak. tartják célravezetőnek a társaság megalakítását. A kérdést csak az ENSZ útján tartják rendezhetőnek. Svédország álláspontjára jellemző, hogy nem külügyminiszterét küldi ki az értekezletre, hanem londoni nagy­követét bízza meg a svéd kormány képviseletével. Az erőszakos gyarma­tosító módszerek népszerűtlenségére jellemző, a legnagyobb japán hajós­társaság nyilatkozata, mely hangsú­lyozza, hogy továbbra is használni foaja a csatornát. A legnagyobb fel­tűnést azonban a nagy amerikai hajóstársaság American Prezident Lines bejelentése keltette, mely szin­tén a csatorna további használata mellett foglalt állást. AZ ANGOL KÖZVÉLEMÉNY ellen­állását tükrözte az erőszakos impe­rialista módszerekkel szemben a szuezi kérdés parlamenti vitája, me­lyen a munkáspárti és liberális kép­viselők a legélesebben elítélték a kormány politikájt. A parlament hosszú és szenvedélyes vita után csak csekély szavazatkülönbséggel szavazott bizalmat a kormánynak. i-z egyiptomi kormány szilárdan ragaszkodik fenségjogainak tisztelet­­bentartásához, de hajlandó a becsü­letes megegyezésre. E célból javasolja az 1888. évi csatornaegyezmény meg­újítását s ennek megtárgyalására össze is hívta az összes érdekelt államok kormányainak képviseletét. Eddig húsz ország jelentette be résztvételét, köztük a Szovjetunió, India, Lengyelország, Jugoszlávia, a Kínai Népköztársaság, sőt a dél-ame­rikai Panama Köztársaság is. \ Az elmúlt héten a Szovjetunió is leszögezte álláspontját a konfliktus kérdésében. A hivatalos szovjet nyi­latkozat jogosnak tartja Egyiptom állásfoglalását a csatorna államosítását illetőleg és hangsúlyozza, hogy a Szovjetuniónak nem közömbös a csa­torna sorsának s ezzel Egyiptom függetlenségének kérdése. A fenti helyzetkép akt mutatja, hogy a válság közeledik a csúcspont­jához és a közeli napok meghozhat­ják a döntést. Egy bizonyos, a volt gyarmati országok és népek ma már nem egyszerű figurák többé az impe­rializmus saktábláján. Az elnyomott népek ébredő nemzeti öntudata nem kozás történt az amerikai kémszerve­zet részéről. Tekintettel a haláleset tisztázatlan körülményeire, a Cseh­szlovák Külügyminisztérium vizsgáló bizottságot küldött ki az eset felde­rítése céljából. A bizottság tevékeny­­-ége a nyugat-német hatóságok ré­széről megértéssel találkozott. A tragikusan elhunyt Jozef Kune özvegyet és kiskorú gyermeket ha­gyott hátra. Tiltakoztak egyes szervezetek, újsá­gok, sőt hivatalos kormányszervek is. Az SS-hóhéroknak a hadseregbe való felvétele ellen legújabban tilta­kozott az Üldözött Szociáldemokraták Egyesülete, a visszatért hadifoglyok bajor szervezete és számos más nagy társadalmi és kultúrális szervezet. ,— A német sajtó legújabb jelentése sze­rint benyújtották tiltakozásukat a Szövetségi Köztársaság - tartományi kormányai is. Adenauer kormánya betiltotta a német kommunista pártot, de nem tilthatta be a német nép lelkiisme­retének hangját, mely ellene van minden újabb véres háborúnak. tűri többé, hogy megfosszák . függet­lenségétől és rendszeresen kirabolják nemzeti értékeit. AMÍG AZ IMPERIALIZMUS JAVÍT­HATATLAN BAJKEVERŐI gyarmati kizsákmányolás egyik fontos tám­pontjáért egy nemrég függetlenné és szabaddá vált nép ellen küzdenek, ugyanakkor a szocialista világrend győzelmes diadalútjának nagyjelentő­ségű állomását ünnepli a nagy kínai nép. Kína Kommunista Pártjának VHI. kongresszusán Li Sau Csi, a párt központi bizottságának titkára, beszá­molt a szocialista építés világraszóló sikereiről és körvonalazta a további fejlődés merész, de reális feladatait. Megemlítette többek közt, hogy 4000 kilométer új vasút és 10 000 kilométer távolságú út épül fel az első ötéves terv négy éve alatt. A mezőgazda­ságban sikerült már elérni az ötéves terv előirányzatát. Eddig 110 millió parasztcsalád, azaz a parasztok 92 százaléka csatlakozott a közös gaz­dálkodáshoz. A szocialista ipar fejlő­dését az új gyárak és üzemek egész sora jelzik. Üj acélművek, vaskohók, újonnan megnyitott szén, olaj és ércbányák, vegyi, gép, és könnyűipari gyárak szolgálják a nemzeti vagyon gyarapodását és a nép életszínvona­lának emelkedését. „1957-ben magunk fogjuk gyártani mindazoknak a gé­peknek 60 százalékát, melyekre szük­ségünk van. Még ebben az évben 35,5 százalékkal emelkednek a dol­gozók bérei az 1952-höz viszonyítva,“ — mondja tovább a beszámoló. Megállapítja a beszámoló, hogy a Kínai Népköztársaság megteremtése a polgári - demokratikus forradalom szakaszának befejezését és a proletár szocialista forradalom kezdetét jelenti. Ez a szakasz a szocializmusba való-* átmenet szakasza. A nemzetközi kapcsolatokról szólva kiemeli a beszámoló, hogy a szocia­lista országok gazdasági ereje és ezzel politikai befolyása is állandóan emel­kedik. A szocialista országok a Szov­jetunió vezetésével a világbéke erős bástyáivá váltak. Kína a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közötti egység és barátság, melyek a közös célokon alapulnak, elszakít­­hatatlanok, AZ ITT TÁRGYALT KÉT ESEMÉNY­SOR szervesen kapcsolódik egymáshoz, mit napjaink krónikájának kétféle, de egymást magyarázó és egymást köl­csönösen kiegészítő valósága. NEM SZÜKSÉGES MA MÁR BIZO­NYÍTANI, hogy nem került volna sor az egyiptomi nép gyarmatosítás elleni küzdelmére, ha nem harcolta volna ki független állami létét a nagy kínai nemzet. Az erjedés megindult, és a mindinkább öntudatosodó gyarmati és félgyarmati népek szemüket a nagy, példára, a szabad Kínára füg­gesztve, erőt és bizalmat merítenek szabadságukért és állami független­ségükért vívott harcukban. És ebben a harcban jól tudják, hogy nem áll­nak már egyedül. Velük éreznek a Szovjetunió és „ népi demokratikus országok, valamint az egész világ haladó erői. A folyamatot semmiféle erő nem állíthatja meg. Legkevésbé az elavult gyarmatosító módszerek és a gyarmatosítók fegyveres fenyege­tései. Az óra nem jár visszafelé; ez idő, a haladást, a demokráciát és a népek önállóságát szolgálja. HÍREK § Az AP hírügynökség jelentése szerint Szuhravardi, Pakisztán mi­niszterelnöke Dakkában nyilvános gyűlésen azzal a kéréssel fordult Ausztráliához, hogy küldjön 300 ezer tonna búzát a kelet—pakisztáni éhín­ség Enyhítésére. Q N. S. Hruscsov szeptember 19- néhánynapos üdülésre Jugoszláviába utazott. # Hammarskjöld, az ENSZ főtit­kára Burns tábornok, az ENSZ Pa­lesztinái fegyverszüneti ellenőrző bi­zottságának vezérkari főnöke útján memorandumot intézett Izrael kor­mányához és ebben erélyesen tiltako­zik amiatt, hogy izraeli fegyveres erők nemrég agressziós cselekménye­ket követtek el Jordánia ellen. ф Hattonnás teher-trolibuszok gyártását kezdték meg a Szovjetunió­ban. Az újfajta járműveket akku­mulátorral is felszerelik, amelynek segítségével másfélórás utat tehetnek meg a buszok felső vezeték nélkül. ф Pakisztán hivatalosan értesítette Egyiptomot, hogy elfogadja Nasszer elnök meghívását a Szuezi-csatorná­­ról szóló 1888. évi egyezménnyel kapcsolatban tartandó nemzetközi ér­tekezletre. О A Gorkij filmstúdió oroszra szinkronizálja az Egy pikoló világos című magyar filmet. Miről van szó? Kémeknek szabad, újságíróknak tilos. Rendes hivatalos útlevéllel nem látogathatják meg az amerikai újságírók a Kínai Népköztársaságot. így rendelkezett az USA külügyminisztériuma. A kínai hatóságok nem láttak abban semmiféle veszélyt, hogy 18 amerikai újságírónak megadják a be­utazási engedélyt. Megbíztak az újságírók becsületességében, habár ennek ellenkezőjére is adtak már elegendő okot az amerikai sajtó munkatársai. A népi Kína azonban nem fél az igazságtól, nincs erre semmilyen oka. A kínai valóságtól csak a „szabad“ Amerika egyes politikai körei félnek, akiknek érdeke, hogy az egyszerű amerikai polgárt továbbra is kétségben tartsák a Kínai Népköztársaság új boldogabb életét, a szocializmus épí­tésének hatalmas eredményeit illetően. Az amerikai polgárnak nem szabad tudnia, hogy az éhhalál, nyomor és az árvizek országa ma már a múlté. A mai Kínában egy 600 milliós nép építi saját szocialista hazáját es szomorúsággal gondol azokra az időkre, mikor Kína minden kincsét ide­gen gyarmatosítók lopkodták el. Kína bizalmat előlegezett az amerikai sajtónak. Ez a toll embereinek megbecsülését jelenti. Dulles külügyminisztériuma éppen ettől fél: a sajtó becsületességétől. Ez is kitüntetés. Erre is büszkék lehetnek az amerikai újságírók. Egy csehszlovák polgár titokzatos halála Nyugat-Németországban Felháborodás az SS-hóhérok felvétele ellen a nyugatnémet hadseregbe A 4 Éljen Jugoszlávia és Csehszlovákia népeinek barátsága Irta: Szily Imre Ezzel a bensőséges jelszóval in­dultunk útnak, első csehszlová­kiai turisták, egy szerencsétlen politikai közjáték, után a kék Adria festőién szép partvidékének szívet­­lelket derítő üdülőhelyeire. Csehszlo­vák részről méltó hírnökei akartunk lenni annak a hagyományos barát­ságnak, testvéri érzésnek, ami a szí­vek mélyén megmaradt, aminek csak a felületét sikerült befeketíteni a bűnös szándékú kalandoroknak. Nem tudhattuk azonban, milyen lesz a fo­gadtatás — az első kézfogás hatszáz -csehszlovákiai dolgozóval. Hisz előt­tünk csak kisebbszámií küldöttségek, vagy szórványosan egyéni látogatók jártak tőlünk a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban, Ezért voltunk kiváncsi várakozással' eltelve: milyen lesz a találkozás. Kiilönvonatunkat a reménység zöld lombjain át — átszőtt színes virá­gok díszítették. Olyan ez a. szerelvény, mint a dolgozók . élete: vidám, gyors, színes, változatos és teli örök remény­­nyel a még jóbb, a még szebb felé. Éreztük: a főpróba a magyarországi átutazás. Ottani kútmérgezők a köz­vetlen szomszédsággal visszaélve még jobban elrontották a magyar—jugo­szláv kapcsolatokat. A népmilliók számára azonban az élet együttélést jelent és a milliós Prágától Magyar­­országon át a csupán néhányszáz­­főnyi lakosú tengerparti fürdőhelyig, Biogradig, Nazdar, Éljen, Hurrá, Zsiveli kiáltások kísértek őszintén, szívből, a lelkek mélyéből. A cseh­szlovák-magyar határon nemcsak a mieink barátkoztak a . magyarokkal és viszont, hanem a magyar—jugo­szláv vasutasok, határmenti lakósok. ts igen kellemes volt látni, hallani, hogy a magyar vasutas, kedvesen, magát ólért etődően Milánnak szólí­totta horvát kollegáját és segített neki munkájában, mint ezer év óta mindig. Milán se tagadja meg a vi­szontszolgálatot a magyar Józsitól, Andrástól. Milyen megható volt az idős magyar pénzügyőr nyaralási jó­kívánsága. A régi világban Somoskő­újfalun teljesített szolgálatot, tapasz­talatból tudja, hogy biztosabb a béke, ha a dolgozók egész évi munkájuk gyümölcseként külföldre mehetnek pihenni, szórakozni, világot látni és emberekkel, jó emberekkel ismerkedni, barátkozni. A jó kívánság teljesült. mástól a dolgozókat, ha a szocializ­must építik. — Dr. Charvát prágai orvos azt válaszolta mindnyájunk nevében, hogy nemcsak a kék tenger miatt jöttünk ide. A jugoszlávokkal szemben elkövetett hibákat is jóvá akarjuk tenni. Közös ének és tánc fejezte be az emlékezetes napot. Drágán Mijanovié fiatal technikus. A boldogtalan emlékű határozat nyil-Marie Lucin, három gyermek anyja, férjével együtt a vranskei állami bir­tokon dolgozik. vánosságrahozataláig jugoszláv tanon­­cokkal a plzeni Lenin-Müvekben ta­nulmányozta fejlett gépiparunkat. — Hazánk és népünk sírig hü barátja. Az első véletlen találkozáskor hoz­zánk csatlakozott és szabadsága hát­ralevő napjait velünk töltötte. Min­denben szolgálatunkra volt, csak azt kutatta, miben lehetne segítségünkre. Százezrekre rúg az ilyen önzetlen barátaink száma, akik nálunk győződ­tek meg róla, hogy a jugoszláv-cseh­­szlovák barátság mély gyökereket eresztett. A határozat után haza­ment. Nehéz időkben hazafiaknak otthon a helyük. TVTem, nem írhatunk mindenkiről, A ’ akivel megbarátkoztunk. De írnunk kell arról a kérgeskezü, bar­Tijesnon a jugoszláv-csehszlovák barátságot ünnepeljük. iára sült öreg ha­lászról, aki már i két háború kö­zötti időben is •szántotta bárkájá­val a jugoszláv tenger hullámait és vén bárkájába akkor is szívesen beültek a cseh­szlovákiai nyara­lók. Boldogan örült a találkozásnak, nindnyájunkat keb­lére ölelt. Amikor csak tehette, hű­ségesen kitartott mellettünk. A par­tizánharcok során megsérültek a hangszálai és a Végigkísért jugoszláviai utunkon Biogradban, Zadarban, Tijesnon, Tro­­,giron, Spliten. Városban, faluban egy­aránt. Szeretik Csehszlovákia népét Jugo­szlávia dolgozói. Oton-útfélen meg­győződtünk erről, amikor belgrádi vasutassal, zágrábbi tanárral, vranskei földművesekkel, ljubljanai munkással, valjevoi technikussal és szabadkai fiatal magýar tanítónőkkel beszél­gettünk. Kirándultunk Tijesno festőién szép dalmát szigetre. A helyi tanács elnöke tudomást szerzett ottlétünkről. Közénk jött és meghívott a legköze­lebbi vasárnapra. Öt birkát sütöttek meg és a szabad ég alatt felál­lított asztaloknál, kis csoportunk tiszteletére ünnepséget rendezett a partizánszövetség helyi csoportja. De nemcsak a helybeliek vettek részt a barátságos eszmecserén. Ott voltak mind, akik ebből a pöttömnyi falu­ból kerültek a nép bizalmából felelős állásokba. Kézbe véve majszoltuk a ropogós sültet és opolót ittunk hozzá, fehér és fekete szőlőből pré­selt ízes bort. Ante Crvelin, a zágrábi gimnázium tanára köszöntőre emelte poharát. Előbb azonban megkérdezte oroszul, angolul, franciául, németül, vagy horvátul beszéljen-e. A horvát nyelv mellett döntöttünk. Azt mond­ta: Az akadályok elhárultak, a hagyo­mányos jugoszláv-csehszlovák barát­ságot új tartalommal tölthetjük meg. Nincs erő,, semmiféle ármányos mes­terkedés, amely elválaszthatná egy­„k" betűt nem tudta kiejteni. Valaha tengerjáró hajón szolgált és ezért társai kapitánynak szólítják. Rajta maradt a név, „—apitány" néven is­meri a környék népe. Nem gúnynéd ez, kedves becenév. A mi emlékeze­tünkben is így maradsz meg, drága jó „apitány" barátunk’. Kevés..völt a zsebpénzünk, de bő­ségében voltunk a jókedvnek. Éjsza­kába nyúló késő esténként gyakran kisétáltunk a tengerparti mólóra és a jugoszláviai nyaralókkal együtt éne­keltünk cseh, szlovák, horvát, szerb, dalmát, orosz népdalokat. Ilyenkor is velünk tartott az öreg „apitány". Előkerült a tüzes bor, az „apitány" diktálta az ütemet és ha a dalszöveg nem tartalmazott túlságosan sok „к~ betűt, velünk énekelt. így lett leg­népszerűbb dalunk, amit legtöbbször énekeltünk, az ősi nóta — Csiribiri bella maré moje, Csiribiri bella, ju­­hahhá! Jól éreztük magunkat Jugoszláviá­ban. Mintha otthon lettünk volna. Milyen sokszor mondtuk kéthetes ju­goszláviai látogatásunk folyamán: Zivela, Nazdar, Éljen, Zivelo prijatel­­stvo naroda Jugoslavie i Cechoslo­­vačke! SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava, Krížková 7. — Tel.: 243-46. — Főszerkesztő M;a jo.r Sándor. Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n. v., Bratislava, Krížková 7. — Nyomja Merkantilné tlačiarne n. p. z. z., .Bratislava, ul. Nár. povsjtnia 41. — Évi előfizetés Kčs 20*80, félévre Kčs 10.40 — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. A-72789

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents