Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-09-09 / 36. szám
10 Földműves 1956. «szeptember 9. Három képben: „Többet Ezt mondja a régi közmondás, s ezt tartja szemelőtt Kocsis János, hardiscsel középparaszt is, a töketerebesi járásban, aki hét és fél hektár szántóföldül) sikeresen gazdálkodik. Tiszta az udvara, rendezett szép a háza, de tiszták az istállói és állatai is. S mert tiszták, azért egészségesek is, és szépen fejlődnek. Sok munkát követel ez a minden téren példá« rend, de Kocsis gazda tud bánni az idővel, mert gyakran találhatjuk üt — főképp esténként — a könyvek mellett. Gyűjti a tudást. Szép könyvtára van. Könyvei azonban nem porosak, ami azt bizonyítja, hogy gyakran veszi őket kézbe. Legtöbbször az Agrotechnika című könyvet tanulmányozza, Aztán gondolkodik, számolgat, tervez, majd ha a számítás jónak bizonyul, akkor az elméletben elsajátítottat kipróbálja a gyakorlatban. Ez a magyarázata annak, hogy szép eredményeket ér el. Nemcsak teljesíteni tudja a beadási kötelezettséget, hanem szabadeladásra is jut neki. Marhahúsból még januárban, sertéshúsból pedig márciusban teljesítette egész évi beadását! Tojásból is eleget tett kötelességének, tejből is csak pár liter van már hátra. Három sertést is hizlal, amelyeket szabad áron akar értékesíteni. Korai burgonyáért 1880 koronát kapott, de ez még nem minden, mert ezen a földön már a silókukorica is zöldéi. De van is mitől mert jól előkészítette neki a talajt, vetés előtt 1800 liter trágyalevet vitt rá, mert a múlt évi 200 mázsás hektárhozamot az idén túl akarja szárnyalni. Kocsis János középparaszt szereti a földet, s a munkáját. Ezért ér el il-en szép eredményeket, meg azért, mert nemcsak erővel, hanem ésszel is dolgozik. * * * _ A ésszel, min Kilencvenedik évét tapossa a nagyidat Rontó Mihály bácsi. Háta hajlott, mintha a sok-kaszálástól egyszer csak úgy maradt volna, ahogyan hosszú éveken keresztül kaszálás közben előrehajoit. Dehát nem semmiért nyerte el a „híres kaszás" nevet. Legjobb kaszás volt a faluban. Az egyik nyári reggelen az ablakon beszűrődő napfény kofán felébresztette Mihály bácsit. Felkelt, aztán kidücögött az udvarra, megnézni, milyen is az idő. Tekintete az udvaron levő dúslombú körtefára esett, amelyen — mint régen — most is ott lóg hű társa a „híres kasza“. A mezőn javában folyt az aratás. Evekkel ezelőtt a Mihály bácsi kaszáját sem találhatta volna Ilyenkor senki a körtefán. De az Idő eljárt felette. A kaszához meg erő kellene. A híres kaszás keze remeg, a lábai is gyengék. Így csak sóhajt egyet, s elfordítja fejét a kaszától. De a munkához szokott ember most sem tud nyugodni. Ha nehezen is, de kiballag a gabonaföldek felé. Hadd lássa még hogyan aratnak a maiak, a közösben. Az elképzelt embercsoport helyett azonban valami furcsa masinát látott a tarlón. — Mintha tankok lennének — rémlik fel benne a múlt, a háború. De azért csak közelebb viszi a kíváncsiság. Mikor aztán látta, ' hogy a csodagép „lelegeli" maga előtt a terményt, akkor nem állta meg, hogy meg ne kérdezze az egyik olajosruhájú legénytől: — Miféle masina ez ? Л kombájnos. aki jól ismerte Mihály bácsit, tréfásan magyarázta: — Ez olyan legény ám Mihály bátyám, amelyik nemcsak legjobban kaszál, de jól csépel is. Méghozzá 6—8 hektárról naponta. A híres kaszást sértette ugyan egy kicsit a legény válasza, de azért példa ere t erővel“ csodálkozva csóválgatta a fejét, majd elismerően jegyezte meg: — Ej, ezek a maiak, azt sem tudják már, mi a nehéz munka. Ésszel dolgoznak ezek, nem erővel. * * * Még egy megjegyzés a közmondáshoz: Vannak olyan emberek is, akik azt a maguk javára és a mások kárára értelmezik. így van ez Repašský János 19 hektáros kuláknál is a lőcsei járás Závoda községében. Soha sem szeretett dolgozni. Minek, — tartotta, — ha mások egy darab sajtért, egy kis lisztért, vagy egy csésze tejért „kisegítik“. Csalt, spekulált ahogy csak lehetett. Becsapta a felvásárlási üzem dolgozóit Is, akiktől vetőmagot kölcsönzött, — mert neki a 19 hektárba nem termett elég — de visszaadni „elfelejtette“. A HNB-tól is kicsalta a marhalevelet, hogy ökrét a kötelező beadásba viszi, aztán „teljesen véletlenül“ mégis feketén adta el. A beadási kötelezettségén nem .töri annyit a fejét, mint a spekulálásokon. A múlt évben Is adós maradt 223 kg sertéshússal, 600 kg marhahússal, több mint 2000 liter tejjel, 11 000 tojással, 12 mázsa gabonával, és 50 mázsa burgonyával. Az előtte való évben pedig egy dekát sem adott sem húsból, sem gabonából, csupán 20 darab tojás „jutott" tőle a közellátásra. Az idén még semmiből sem kezdte meg teljesíteni beadási kötelességét. Azt tartja ő Is, hogy többet ésszel mint erővel. De mások kárára. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ilyen esetekben, amennyire igazságtalan ügyről van szó, nagyon helytelen a mondás. Dolgozóink bizonyosan nem tűrik az Ilyesmit és az ilyen esetekre egy másik közmondás lesz az érvényes: „Addig jár a korsó a kútra, míg eltörik“. Mató Pál, Felsőcsáj ) e A falusi ember jellemző vonása, hogy nem könnyen változtat megszokott életén és gondolkodásmódján. Az újdonságokat is csak akkor fogadja el, ha már kézzelfoghatóan meggyőződött előnyeiről. így vannak a szövetkezettel is. A helyben, vagy a szomszéd községben gyenge, vagy rosszul működő szövetkezet károsan befolg Ssolja felfogását a szövetkezetről, mert ő csak azt hiszi el, amit lát. Más a helyzet azonban, ha a szomszédos szövetkezet szebb eredményeket ér el, mint ő. Ilyenkor azután ielébred benne a mindig többetakaró paraszti vágy. Itt természetesen nagyobb ereje van a meggyőző munkának. Így volt ez nemrégen a kassai járásban levő Szkáros községben is, ahol Fedor Miklós, Béres László, Ktin György, Káder István, Muró József és a többiek szakítottak a hagyományos módszerrel és 226 hektár területen (ebből 143 hektár szántó) új szövetkezetei alakítottak. Az új szkárosi szövetkezet tagjainak a szomszédos, zsadányi szövetkezet eredményei nyújtottak jó példát. A zsadányi szövetkezet a múlt évben alakult, de az eredmények máris figyelemreméltóak. A sertésistállóban példás a rend, Galajda István és felesége gondoskodik arról, hoqy az istállók tiszták legyenek, mert tudják azt, hogy csak így nőnek gyorsan a malacok és a hízók. Galajda és felesége jó munkát végez, erről számol be Rusznyák zootechnikus. A szövetkezet a közelmúltban terven felül 50 darab hízósertést adott be amelyek között még 300 kg*os Is volt. Most újabb 50 darabot készítenek élő, melyeket rövidesen szintén átadnak a közellátásnak. Olajos László 37 darab szarvasmarhát gondoz. Ezek közül 17 tehenet, ő is szép eredményt ér el a fejesnél. Kokárd Mária is jó munkát végez. 600 darab kacsát gondoz. Kötelezettséget vállalt, hogy a kacsákat október végéig 3,5 kg-os súlyban átadja dolgozóink asztalára. Az ilyen és hasonló példák természetesen nem maradnak hatás nélkül a magángazdák körében. A zsadányi szövetkezeti tagok tehát jó munkájukkal és szép eredményeikkel példát mutatnak a környékbeli magángazdálkodóknak abban, hogy a közös gazdálkodás eredményesebb. M. P. Újdonság az NDK mezőgazdasági kiállításán A Német Demokratikus Köztársaság ez évi mezőgazdasági kiállításának nagyon értékes technikai újdonságai vannak. Ezek közé tartozik a tehenészetek új fejest és tejkezelési gépesítése. Az új tehénistállókba nem a fejőgépeket viszik a tehenáliftsokhoz, hanem a tejkamrákhoz építettek fejőhelyiséget. Ebben a helyiségben a fejőállások jászolában ízletes takarmánykeverék várja a teheneket, s ezért a tehenek könnyen megszokják az új helyet. Amint a tehén a fejőhelyre áll, a fejögép felszerelése előtt kezdődik a tőgy előkészítése, mely melegvízzel való lemosásból, majd masszírozásból áll. Ez a masszírozás az egész tógy négy szakaszán finomszövésü ruhával történik, mégpedig fertőtlenítéssel és a tejmirigyek, hormonok serkentésével van összekapcsolva. Ugyanis a ruhát előzőleg megfelelően összeállított folyadékban áztatják. Minthogy a hormonok serkentő hatása csak kb. 6 percig tart, a fejesnek gyorsan kell végződni. Eddig általános véleménye volt a németeknek, hogy a kellemes zene jó hatással van a tehenekre. Most már megbizonyosodtak, hogy sem a lágy daliamú keringöre, sem más zenére nem tejelnek jobban a tehenek. Ellenben a fejőgépek zaja határozottan fokozza az oxitocin hormón működését, vagyis a tejmirigyek munkáját. A tőgy előkészítése után az úgynevezett „fekete csészét” tartják a tőgy alá és minden csecsből az első tejsugarat belefejik. így a csecsbimbók nyílásánál levő szennyet eltávolítják és mert az edény alapszíne fekete, a kifejt tejen rögtön észrevehető az esetleges tejhiba, vérfoszlány, geny, vagy alvadék. A további munka a gépfejés az eddigi módon történik, de nem edénybe, hanem csővezetéken egyenesen a hűtőbe és tovább az Üvegekbe kerül a tej. Tehát a tőgyből egyenesen az üvegbe, anélkül, hogy levegővel valahol is érintkezésbe kerülhetne. Szűrés sincs, amely bár tisztit, de fertőzhet ís, A tejvezeték jénai üvegből készül, így nemcsak biztosan ellenőrizhető a tisztítása, hanem a tejfolyását is figyelni lehet a vezetéken. A kifejt tejet egy új találmány a légüres hütő szívja magába. A hűtővíz hőfokát szabályozni lehet. Ez azért fontos, mert a német tejtörvény szerint + 5 C fokra kell lehűteni a tejet, így a hűtőgép vizének 3 fokkal alacsonyabbnak kell lennie, mint a lehűtött tejnek. A lehűlésnek nagyon gyorsan kel! befejeződni, hogy a tejben levő baktériumok ne tudjanak szaporodni. Ezt az előírásos + 5 C fokra hútött tejet „csiraszegény ívótejnek” nevezik. Az állami vagyon mennyisége betétként szerepel abban a „takarékpénztárban“, amelynek a neve: — föld. * * * Az emberi munka hasznosítja, illetve forgatja ezt a betétet. * * * Aki a munkájával átalakítja a természet adományait az emberiség kenyerévé; az a földműves! Minket egyelőre — amíg az Agroprojekt nem dolgoz ki olyan tehénistálló terveket, amelyben külön lesz fejőhelyiség — gyakorlatban az érdekelne, tudnánk-e ml is fejés előtt a tőgyet fertőtlenítő ruhával és tejmlrlgyserkentő hormőnnal kezelni. Azt hiszem, nem okozna4 nehéz feludutot és munkát. Ami pedig a külön fejőhelyisé.qet és berendezést illeti, ha már megoldották a legelőn való gépfejést, ettől sem kell idegenkodni, különösen, ha arra gondolunk, hogy a tehénistállóból úgyis gyorsan ki kell szállítani a kifejt tejet, hogy ne szennyeződjön és ne vegye magába az istálló és trágyaszagot. Valószínűleg sokkal nem lenne költségesebb a külön fejőhelyiség, mint így a qépfejésre végig berendezett istálló tejkezelő, hűtő- és tárolóhelyiség. Lósl Béla, Kolta A földműves közvetítő szerepet tölt be a természet és az emberi tudás között. * * * Hogy ez a közvetítés jó legyen, afölött az államhatalom gazdasági szervei őrködnek! * * * A mezőgazdaságból élők sorsa, a mezőgazdaság erősségétől, illetve a mezőgazdasági többtermeléstöl függ! F. I. Gondolatok a földművelésről MÉHÉSZET----i Betelelés Sok méhész, ha a méhészeti évnek ehhez az időszakához ér félve gondol urra, hogyah is fogják méhei átvészelni a telet. Valljuk be őszintén, különösen az Idősebb méhészek között sokan mondják azt, hogy a telelés valóságos művészet. Ez az a munka, ami teijesen a méhéeztól függ, mivé! úgy készítheti elő méheit a télre, ahogyan a körülmények megkövetelik. Nem elegendő, hogy a melleket szeptemberben átvizsgáljuk, megnézzük, hogy: megvan-e az a 10—20 kg élelem. En a következőkben akarom leírni, hogyan telelem be méheim. Szeretném, ha méhésztársaim is hozzászólnának ehhez a kérdéshez, mert lehet, hogy éppen az itt felmerülő hibák miatt adódnak elő a téli veszteségek. Én a telelést, hogy úgy mondjam még tavasszal megkezdem, mikor a méheknél fellép az építkezési ösztön. Ekkor hozzákezdek a fészek lépeinek kicserélésére, hogy a méhek télre fiatal lépeken alapíthassák meg a telelő fürtöt. Az ilyen lépekben természetes, hogy az anya már többször petézett és melegekké váltak. Ez a telelés egyik fontos része. Azután következik az anya sorsa. Ha az anya jó, megmarad, ha pedig öreg vagy nem fiasít zárt sorosan, kicserélem. Az anya cserélését legkésőbb július 15-ig elvégzem, hogy a fiatal anya még bőven szaporítson. A sok fiatal méh biztosítja a tavaszi fejlődést. Így tehát már rendben vannak a lépek, az anya, azután következik a fölösleges herelép, épltőkeret és a szú* lép eltávolítása a fészekből. Megállapítom a mézmenynyiséget, hogy ha hiányzik akkor legkésőbb augusztus 26-ig pótolom. Minden egyes lépre, amelyet a méhek takarnak, másfél kiló mézet számítok. A téli élelem pótlásával tehát serkentem is a családot, úgy, hogy ezáltal gyarapodik a flasitás, amely augusztus 10. és 20. között 35—45 négyzetdeclmétert tesz ki. Az ilyen korai élelempót- Idssal elérem, hogy a telelő méhek nem agyondolgozottak, hanem fiatalok, mert élelem feldolgozásával és fiasitás ápolásával nem voltak elfoglalva. A téli eihullás ezáltal a családoknál legkisebbre 50—70 darab hullára csökken. Mikor már a családok fel vannak etetve, két-három hét múlva átvizsgálom a családokat, megállapítom a méz és fiasltás mennyiségét éa ha szükség van rá, szűkítem a ki,járót. Azután már nem bolygatom a családokat, addig, amíg a hideg idők be nem következnek. Akkor véglegesen betakarom őket, felülről és oldalról a fészek alá sz aldeszkára ruberiodot. teszek, hogy a család állapotát télen :s könnyen ellenőrizhessem. Ha véletlenül az anya elhull azt is könnyen megállapíthatom róla. Búbunké Imre Ilim Az álanyás család kezelése Gyakran megtörténik, hogy valamely család anyja elhull. A méhek nem ismerik anyjukat. Jelenlétét csak az anya aromájából érzik, amelyet a méhek csápjuk érintkezése útján továbbítanak egymásnak. így az egész család nyugodtan dolgozik. Mihelyt azonban az anya elhujl, a méhek az anya aromáját nélkülözik, s 2—3 óra alatt az egész család érzi az anyátlanságot. Ekkor nyugtalanok, idegesek és össze-vissza szaladgálnak nemcsak a kaptárban, de még kint a kaptár oldalain is keresik anyjukat. Ezen három órai anyátlanság a legmegfelelőbb idő arra, hogy az anyátlan család termékeny fiatal anyával meganyásftsuk a röplyukon át minden veszteség nélkül, Nehezebb a helyzet, ha a méhész nem veszi észre az anyátlanságot és a család álanyássá lesz. Ha a melleknek hosszabb időn át nincs anyjuk, néhány dolgozó méh petézni kezd, nemcsak a rendes dolgozó sejtekbe, hanem a heresejtekbe, sőt még a hímporral telített sejtekbe is. Néhol egy-egy sejtbe két-három petét is raknak. Ezekből azonban csak púpos, herefiasítás lesz. Az álanyák terméketlen dolgozók. A többcsaládos méhészek az ily álanyás családot egyszerűen feloszlatják. A kaptárt elhelyezik, a méheket távolabbi helyen leseprik, s a kereteket más családoknak szétosztják. A méhek pedig bekoldulják magukat más családokhoz. Az álanyás család -rendes családdá való alakítása sok időt vesz igénybe. Legmegfelelőbb mód ehhez a csaiádcsere a méhek lesöprésével. Meleg, napos délelőtti időben az álanyás családot kaptárostúl elhelyezzük s helyébe más tiszta kaptárt helyezünk. Más családoktól két-három fiasításos lépet méhestől, — de anya nélkül — az új kaptár közepébe helyezzük cl, odafüggesztjük az új, petéző fiatal anyát is kalitkába, cukros mézzel elzárva. Az álanyás család méheit a keretekről, a régi helytől jóval távolabb, papírosra, vagy zsákra lesöpörjük, a lesöprött kereteket két oldalról a beadott fiasításos lépek és méhek mellé beiktatjuk. A lesöprött méheket vízzel gyengén tnegpermetezztik s azok visszaszállnak a régi helyükre, az új kaptárba az idegen méhek közé. Nyolc nap múlva ellenőrizzük, hogy az anyát befogadták-e. Ez az, álanyás család nemcsak fiatal petézd anyát kapott, hanem még fiasltást is, miáltal felerősödött s nem marad vissza a fejlődésben. A másik módszer, ha az álanyás családot bevonultatjuk a tartalék családhoz, amikor új kaptárba, az élanyás család helyén, a kaptár közepébe fiatal, petéző anyával tartalék-, vagy kölyök-családot helyezünk el, s az álanyás család méheit távolabbi helyen lesöpörjük és vízzel megpermetezzük s a visszamaradt lépeket berakjuk. Ha szükséges, az új Családot esténként etetjük. Nyolc nap múlva felülvizsgáljuk, vajon az anya rendesen petézik-e ? Ezek volnának a főbb és könnyű módszerek az álanyás családok helyes kezelésére. Méhcsaládjaink iránt legyünk figyelmesek, nehogy azok közül néhányan álanyásokká váljanak. Most még javíthatunk a helyzeten, de később a családokat fel kellene oszlatni. Knopp Lőrinc, Bratislava A raktározott méz színének változása A raktározott méz színére nagy hatással van a hőmérséklet. Miium V. G. négy különféle mézet 54,5 C fok, 62,75 C fok, 71 C fok, 82,2 C fokra hevített 30 percig, azután két évig tízféle hőmérsékleten tartott — 12 C és 36,6 C fok közt. Ha a raktározáskor a hőmérséklet 15 C fok alatt maradt, a mézek színe csak jelentéktelenül módosult, 36,6 C fokon raktározva azonban, valamennyi méz annyira megváltozott, hogy „világos“ helyett „sötét“-nek kellett minősíteni. Négyféle méz 71 C fokra való hevítésekor kiderült, hogy némelyik már az első félórában ugyanannyira sötétedett, mint a későbbi hét és fél óra alatt, más mézek ellenben félóra alatt alig változtak. A 36,6 C fokon tartott méz 3,69-szer gyorsabban sötétít, mint a hosszas raktározás. Pl. a fehérhere méz 71 C fokon 30 perc alatt anynyira sötétedett, amennyire hevítés nélkül 36,6 C fokon raktározva 39 óra és 18 perc alatt 26 C fokon raktározva pedig egy hét alatt. A mézet tehát nem szabad melegben raktározni. A 21 C fok alatti hőmérséklet előnyös az eredeti szín megtartására. Tévedés, hogy a méz kolloidjainak eltávolítása különleges szűrővel (diatomea-földdel) késlelteti a sötétedést. Miium kísérlete szerint az így szűrt és a közönséges zsákon átszűrt méz színe közt 1010 nap alatt nem volt jelentős különbség. Uj módszer a méhek szoktatására Gubin A. F. szovjet méhész nagykiterjedésű lóheretáblák meg porzására új módszert dolgozott ki. A hereillatú szirupba illatos olajat is adnaK. A méheket ilyen sziruppal etetik. A szirupot a kijáró elé helyezett üres lépbe öntik. A méhek által ellepett lépeket léphőrdó ládákba rakják. — Mikor a méhek már tömegesen lepik a lépeket, akkor azokat a ládával együtt a megporzandó táblára viszik. Miután a méhek ideszoktak, a lépeket a táblán szerteszét helyezik el, s azokba most már herevirággal illatosított, 20 százalék cukortartalmú szirupot töltenek. A szirupra szokott méhek annak elfogyasztása után a herevirágokat látogatják. Az etetést a virágzás ideje alatt naponta megismétlik.
