Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-09-02 / 35. szám

»

^Sí<faoüves

1956. szeptember 2.

7.

'C' lmondtam Gorbunov elvtársnak a sofőr véleményét a régi vezetőségről, aki szerint a leváltott vezetők tulajdonképpen nem is voltak . bűnösek. A tanácselnök felvilágosított: a sofőr nem mondott igazat; sajnos a kolhoz volt vezetői szabálytalanságot követtek el, sok kolhoztag együtt iddogált a volt elnökkel, s emiatt a kolhoztagok egy része nem ítélte el szigorúan a kolhoz régi, rossz vezetőit.

— Most a helyzet megváltozott. Egyébként nemcsak nálunk, hanem az egész országban. A rossz kolhozvezetőket mindenütt leváltják, felelősségrevonják. Harmincötezer kommunistát küld a párt a kolhozokba. A kolhoz elnökének igazi kommunistának kell lennie, a szó legnemesebb értelmében. Amikor a falu lakói észreveszik, hogy a kolhozban jó lesz a termés, a munkaegységnek van értéke — s ezt már észre is vették, — maguk kérnek munkát, megjavul a munkafegyelem. Láthatta az előbb is, két olyan asszony kért munkát a kolhozban, akik azelőtt csak otthon dolgoztak.

E közben megjelent a rendőr, Maruszja férje. Durván ráförmedt az elnökre:

— Mit akar tőlem ?

'— Te vagy itt a rendőr, neked példát kellene mutatnod. Te pedig olyan botrányokat rendezel a házadban, hogy az egész falu rajtad mulat.

— Nem én vagyok az oka. Az asszony nem akar szót fogadni, nem hallgat rám.

— Ismerlek, a te feleséged a legszebb asszony a faluban. És jó aszszony, ellátja a gazdaságot, a három gyereket. Ha még egyszer bántani mered, velem gyűlik meg a bajon — az elnök hangja fenyegetően dörgött,

— én pedig nem tréfálok!

— Mit csinálhat velem?

— Még kérdezed! Bíróság elé állít--, “ látlak és el fognak ítélni, mert meg-mütötted az asszonyt... — az elnök

kérő hangon folytatta: — Térj észhez, Iván! Maruszja nem csinált semmi rosszat. Miért rontanád el az ő életét, a magadét és a gyerekekét?

A rendőr lehajtott fővel hallgatta az elnököt, látszott rajta, hogy bánja a dolgot, de nem gyakorolt „önkritikát“, nem szólt, hanem elgondolkodva távozott.

— Szóval ebből áll a tanácselnök munkája! — jegyezte meg tréfásan.

— Mi dolga van akkor a papnak.

Nekünk nincs „függetlenített“ papunk. A régi templomot nem is használják. Van itt egy öreg vallásos muzsik, az- szokta vasárnaponként

összegyűjteni a házába a híveket és prédikál nekik, hogy úgy mondjam „társadalmi munkában“. A múltkorjában hivattam, mondom neki: „Ге Andrej, nincs a temető körül kerítés, a tehenek odajárnak legelni. Valamit kellene csinálni“. Két hét múlva a temető felé megyek és látom: sövénykerítést fontak körülötte. Rendés ember az öreg.

— Szóval a kolhoz, a falu békéje és a temető bekerítése — mindez a tanácselnök dolga! Nem kevés, — jegyeztem meg.

— Még nem mondtam el mindent. Itt van például a mocsár kiszorítása. A község területén 700 hektár mocsár és mocsaras legelő van. Elhatároztuk, hogy ezt lecsapoltatjuk. A talajjavító mérnök már járt nálunk, elvégezte a számításokat: a csatornázás 3 millió rubelbe kerül, de az így nyert új öntözhető konyhakert egy év alatt 9 milliós jövedelmet hozhat. A dolog világos: meg kell csinálni. Most várjuk az árokásó gép érkezését, s azonnal megkezdjük a munkát. Aztán itt van a villamosítás, az iskola. Ekörül is nagy feladatok hárulnak a tanácsra.

Megosztott aratás kombájnnal

rpyimofej Ivanovics azt tanácsolta, hogy nézzem meg az új eljárást, amelyet ebben az évben alkalmaznak náluk először a kombájnnal való aratásnál.

— Tudja, hogy a kombájnnal csak akkor arathatnak, ha a gabona megérett a cséplésre, hiszen a kombájn arat és azonnal csépel is. Az agronómusok és kombájnvezetők a múltban napról napra nézegették, várták, mikor kezdhetnek hozzá. Végre eljött az óra, megindulhatott a kombájn. De ahhoz, hogy néhány nap alatt learathassuk az egész gabonatermést, nagyon sok kombájn kellene. A rendelkezésünkre álló kombájnokkal legalább 20 nap kellene hozzá, hiszen éäý-éQy kóŕŕibájrťnal terv szerint egy idényben 500 hektárt kell. learatni, így aztán az aratás utolsó napjaiban elkerülhetetlenül túlérett a gabona, kipergett a szem, a húsz napja megérett gabona szemvesztesége meghaladja a termés felét is. Az utoisó aratási napoknak ezt a nagy szemveszteségét most egyszerű újítással küszöböljük ki: kombájnnal, de már a viaszérésben vágjuk a gabonát, s így hamarább befejezzük az egész aratást sokkal kisebb szemveszteséggel. TTogy-hogy viaszérésben vágják? — -4 kérdem. — Hiszen akkor még puha a szem, nem lehet csépelni.

— Nem is csépelünk mi mindjárt — felelte Tyimofej Ivanovics, — a

kombájn cséplőrészét kikapcsoljuk, a vágórész arat és sorba lerakja a rendet. Levágva sokkal hamarább beérik a gabona a cséplésre. S ha már megérett a szem, jön a kombájn, felszedi a sort, és kicsépeli. A viaszérésben levágott gabona szeme nem pereg ki. így nem .várakoznak tétlenül a gabona teljes beérésére, hanem legalább négy nappal előbb kezdhetik az aratást, négy nappal hamarább végeznek vele. tehát éppen azokat az utolsó napokat takarítják meg, amikor a túlérés miatt a legnagyobb volt a szemveszteség.

— Mondja csak, nem hátrafelé lépnek egyet ezzel az „újítással“ ? Az volt a haladás, amikor az aratást a csépléssel egyidejűleg kezdték végezni. Most meg elválasztják egymástól a két folyamatot és a kombájnból aratógépet csinálnak! Ez visszafejlődés ...

Gorbunov közbevágott:

— Szó sincs róla! Ez csak látszat. Egy újságírónak meghocsáthatő — elmosolyodott —, ha a látszat megtéveszti, hiszen magának nem kell értenie a mezőgazdasághoz.

— Miért csak látszat? — makaeskodtam én.

A zért, mert az aratógép után keresztbe kellett rakni, be kellett hordani, asztagba kellett rakni és ki kellett csépelni a gabonát. Ez óriási munka volt és hagy szemveszteség forrása. Most mindez elmarad. A kombájn két menetben mindent elvégez. A valóságos haladás abban van, hogy eddig a viaszérésben levő gabona levágására nem használhattuk a kombájnt — most pedig használjuk. A gabonát viaszérési időszakában mind máig kaszával és aratógéppel arattuk. Vagy pedig öt napon át, amíg a gabona viaszérésben volt, tétlenül néztük, vártuk, mikor érik meg teljesen. Az aratás a várakozás miatt elhúzódott. És tudja, mennyit vesztettünk a várakozás miatt, mennyi pergett ki az érett gabonából ?

— Nem.

— Hruscsov elvtárs kimutatta félévvel ezelőtt a januári plénumon, hogy a beérés után 25 nap alatt a 22 mázsás hektáronkénti termésből Я mázsa pereg ki, elvesz; húsz nap alatt pedig a 18 és félmázsás termésből már 11 mázsa, azaz 60 százalék veszett el . . . Már most mi ezt a gabonát, amelyet esetleg csak a beérés utáni 15-ik—20-ik nap között vágtunk volna le, jóval a teljes beérés előtt lekaszáljuk a kombájnnal, sz'nte veszteség nélkül, azaz a húsz mázsás termésből nem tizet, hanem közel húszat csépelünk ki, mert a kombájnnal az aratást már a viaszérés idejében megkezdhetjük. Ez magának visszafejlődés, újságíró elvtárs?

Hallgattam.

(Folytatása következik) I

t -------1

■----I

I ====!==!—»=== ■====■

Mi újság szovjet földön?

Moszkvában épül fel a világ legmagasabb te’^-'ziós leadója. Az adótorony 500 t, . tér magas lesz, 200 méter magasságban kilátót létesítenek a nyilvánosság számára, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik majd Moszkvára.

* * *

Mereszjev, az „Egy igaz ember” című regény élő hőse a közelmúltban sikeresen befejezte tanulmányait a Moszkvai Társadalomtudományi Akadémián. Jelenleg a tudományok jelöltje. Valószínű, hogy ősztől valamelyik moszkvai főiskolán fog előadni.

Lökhajtásos autót próbáltak ki a gorkiji gépkocsigyárban. Az első próbautak során 200 kilométeres óránkénti sebességet értek el vete.

* * *

A Szedetünk) mezőgazdasági gépgyárainak dolgozói üvegházi kombájnt szerkesztettek. Az űj kombájnt villanymotor hajtja. Kerekei a fűtőtest csövein haladnak. Munka közben a gép önműködően nyitja és csukja a melegágyak tetejét és egyötödére csökkenti az üvegházi munkálatokat.

V i D á M S a R о К

Agrotechnika

Agrotechnikából vizsgáztatják a h allgatókat. Az egyik hallgató a következő kérdést kapja: k

— Mikor legalkalmasabb az idő a gyümölcsszedésre?

A hallgató gondolkozás nélkül vá laszolja:

— Éjszaka, ha a kutya meg van kötve.

Orvosnál

Olló! Itt egy hatalmas daganat van. No, de pár heti kezeléssel megszabadítom tőle — mondja az orvos páciensének.

— Bocsánat, doktor úr — feleli a „beteg“ — az a pénztárcám.

A borról. . .

Anacharsis: A szőlóvessző hármas gyümölcsöt) terem; gyönyört, mámort és bánatot.

Aristoteles: Az első pohár bor, a mit megittál az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a bánaté, a negyedik a gyalázaté.

Jól megmondta

Egy falusi bácsinak elintéznivalója akadt egy hivatalban. Mikor illedelmesen' benyitott, két egyént talált ott, akik valamin vitatkoztak. A hivatalban nem volt szék. Megakarván tréfálni a bácsit, így szólt az egyik:

— Üljön le bácsi!

A bácsi körülnézett, mivel nem talált egy széket sem, pad sem volt, így szólt:

— Ez éppen úgy van, mint otthon

az istállóban; pad nincs benne, de két ökör van.

Beküldte: Nagy József — Nana

Ezt azért nem felejti el

— Az értekezleten azt mondták, hogy ön elfelejti a tapintatot, az udvariasságot és kövességeit.

— Ezt azonban nem felejtem el nekik ... (Gorohov rajza)

^ • = l===^l==^--B-=^» :====«

Levél egy francia apához

Kedves Monsieur Jannovie!

Olvastam levelét, melyet a szlovákiai fasisztaellenes szövetségnek küldött. Azt írja, hogy Ön és családja most tizenkét év irtán nagyon örülnek annak a fényképnek, amely fiúk sírját ábrázolja. A franciák udvariassága köztudomású, de ezt a mondatot nem tekintem üres udvariassági szólásnak. Valamilyen nagyon fájdalmas örömet éreztem ki belőle.

Mi el tudjuk képzelni, hogy miképpen nőtt az Ön fájdalma napról-napra Párizs, Prága felszabadításától Berlin elestéig, egészen a háború végéig. A fiúk visszatértek az apjukhoz és édesanyjukhoz, a gyermekek viszontlátták apjukat és édesanyjukat. De az Ón fia nem tért vissza. Később azt is megtudta, hogy miért. Az Ön fia elesett, itt halt meg nálunk Szlovákiában, harcolva azok ellen, akik az önök gyönyörű országát is megszállták. Sokáig, nagyon sokáig nem tudta Ön, hogy hol, merre van á sír. Most már tudja azt is, hogy a mi hazánk megadta a kegyeletet elesett fiának. Olyan emléket állítottunk neki, amilyent egy hős megérdemel.

Nem ismertem személyesen fiát, de sokmindent tudok a francia partizánok dicsó harcának történetéröl. Ő is közéjük tartozott és ö is dicsőségüknek részese. Szeretném, ha e történet az Ön tudomására jutna és legalább részben mérsékelné az Ön súlyos fájdalmát.

Mikor a ml kis országunk népének haragja a fasiszta megszállók ellen fordult, megalakult egy 300 tagú, Franciaország fiaiból álló osztag is. Megszöktek a német koncentrációs táborokból, a fegyvergyári kényszermunkából, a börtönökből és átvészelték a szenvedések kálváriáját. Fegyvert kértek — kaptak. Bőszszút akartak állni Otadourért és Párizsért, — bosszút álltak. Most olyan helyekről, városokról és községekről fogok beszélni, amelyeket Ón nem ismer. Az Ön fia azonban, aki éppen úgy ismerte ezeket a helyeket, mint Ön ismert

Martiqueat, — már sajnos nem beszélhet ezekről. S ezeknek a helyeknek a lakói is jól ismerték a francia partizánokat és sokat fognak róluk mesélni gyermekeiknek és unokáiknqjc.

Már a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése előtti napon a szabad Franciaország fiai résztvettek a Vrutky-ért folyó harcokban. Megszállták a vasúti állomást és másnap, mikor már felkelt az egész ország, megsemmisítettek egy egész német katonai szállítmányt a streénói alagútban. Streétfo falucska és a patak mellett drótkötélpálya között alakultak ki az első harcok. A franciák, akikről a németek azt állították, hogy csak a Maginot-vonal mögül tudnak tüzelni, most egyszerű gyalogsági fegyverekkel szétzúztak egy egész német páncélos egységet. Megsemmisítettek két német páncélkocsit és 45 német halottat könyveltek el a „Párizsért" számlára.

Ugyanezen éjjel egy francia szakasz kiűzte a Ludák hordát vrutkyi barlang fából. Két nap múlva augusztus 30-án, a fasiszták át akartak törni a streőnói szoroson. A német főparancsnokság négy hadosztályt vetett be a felkelő ňzloväkia ellen, melyeket a Keleti frontról volt kénytelen visszavonni. Ennek a hadnak egy része a Vág völgyén, Streéno mellett akart áthaladni egy szűk szoroson. Ezt a túróét kaput őrizték fiainkkal együtt a francia parti-' zánok. Fegyvereikkel a folyó baloldaláról ellenőrizték az országútat. A fasiszták tankokkal támadtak, a felkelők azonban dinamit tál vág - ták el az útjukat — felrobbantottak két hidat.

Hogy milyen ádázon harcoltak a partizánok, azt a legjobban bizonyítja, hogy egy kilőtt tankon a tankelhárító fegyver 32 találatát lehetett megszámolni. A németeknek mégis sikerült átjutniok a Vág jobbpartjára. Starý Uradra. Itt estek el az első francia partizánok; a nehéz gépfegyvergolyóktól találva. Ezt énekelte meg a költő:

... És közülök az utolsó helyén maradt,

szemei véresek,

ég benne a bosszú Oradourért, Vichyért, Toulon hegyeiért, a Maginot bunkeréiért ezerszer fényesebben lángol benne a bosszú a legyilkolt pajtásokért.

A borzalmas küzdelem színtere átterelődött a szorosból a Dubna-hegyre. A „Párizsért" számlájára újabb gyilkosok holttesteit írtük francia partizánok. A küzdelem még. élesebb formákat öltött. Alber Poupek hadnagy egyedül állt az elhagyott ágyú mellé és 150 méter távolságból tüzelve semmisítette meg a német tankot. Barátai súlyosan sebesülve viszik el. Ha térképész lennék, Francia hegynek nevezném ezt a hegyet. Ezen a hegyen ömlött ki a legtöbb francia vér. A franciák — köztük az Ön fia is, Monsieur Jannovie — megtámadták

A francia partizánok emlékművének befejező munkálatai Sztreesnón.

a fasisztákat és ember ember elten kézigránátokkal vetették rá magukat a németekre, harcolva minden tenyérnyi földért.

A következő napokban véres harc bontakozott ki Priekopnál a német tankok ellen. — A legerősebb Maginot-erőd a francia fiúk gyűlölete volt, melyet a szívükben hordtak. Ebben a harcban esett el a szakasz parancsnoka René Fenuette és az Ön szeretett fia is. Az Ő halála éppen olyan hősies volt, mint Jean Tamassi újságíróé, aki 12 órai harc után gránátköteggel a derekán a német tank elé vetette magát. — Ö is ugyanazért harcolt, — Franciaország és az én hazám szabadságáért.

Bűnt kivetnék el fiának emlékével szemben, ha azt mondanám, hogy fiának dicsőséges útja Priekopnál befejeződött. Az Ö példája legnagyobb emberi önfeláldozása éppen úgy mint a többi hősi halált hat francia partizáné, az egész osztagot további bátorságra és kitartásra lelkesítette. A szökevények kis csoportja századdá nőtt és útjuk Streénón, Vrútkyn, Dubnán, Priekopon, a Szentkereszti-völgyön,, Gyetván, Korponán, Senohradon keresztül Fekete-Balogra, végül az illanovói völgybe vezetett, ahol kis csoportokra szakadozva áttörték magukat a szovjet hadsereghez.

Említettem már Monsieur Jannovie, hogy a helyek nevei az Ön számára nem sokat jelentenek. De ha Ön ma, 12 évvel fia halála után ezeket a helyeket megtekintené, azt hallaná, hogy fia nem halt meg hiába. Az élet itt nálunk gyökeresen megváltozott. A nép szabad ura ennek a földnek és a hazáért elesett hősöknek emléket emelt. Ennek az emléknek, mely a 107 francia hős emlékét őrzi, minden köve vegyen át legalább egy parányi részt az Ön nagy fájdalmából.

Nem ismertem személyesen az Ön fiát. De minden hazafi nevében, aki ismeri a hős francia partizánok harcainak történetét és célját, üzenem, hogy az Ön fia, monsieur Jannovie, hős volt.

(Megjelent a Zivotban)