Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-01 / 26. szám
2 Földműves 1956. július í. A brigádvezető szabadsága Képzeljük el, ha a brigádvezető helyett minden traktoros .bemenne Galántára a gyllésre. A brigádvezeto pedig helyettük hat géppel kaszálna. Egyedül dolgozna, de hatan ellenőriznék,- és hatan írnák alá a munkalapját. Az érdekesség szempontjából a gépállomás is hasonlóképpen • gondoskodna róluk. Adna műhelyt, de szerszám és szakember nélkül. — Ez így is van, — mondták a traktorosok egyszerre. Akkor itt is lopjunk el egy keveset az érdekességből, hogy a rend helyreálljon. A műhely továbbra :s műhely legyen, de szerszám és szakember is legyen hozzá. Hogy az új összetett gépekkel ne akármelyik traktoros tudjon bánni, meglehet oldani úgy, hogv a gépeket elküldik a brigádra, de a szerkezetükről és működésükről kiadott kézikönyvet nem, hanem becsukják a gépállomás irodájának egy olyan szekrényébe, amit még kíváncsiságból se nyithat ki senki, mert kulcsa elveszett. — A gépek itt vannak, de a kézikönyv talán nem is az irodában, hanem a nyomdában hever, — jegyezte meg Nagy László körzeti mechanikus. A silókombájnra ne tegyenek 2250- es ékszíjat, mert a beszerzése időbe kerül, hanem szereljenek fel a kombájnra még egy kereket, ez újítást jelent és hosszabb szíj is használható. Hogy a tapadása kisebb és ezáltal a gép kevesebb erőt fejt ki, az nem baj, hisz ez is az érdekességhez tartozik. Olyan kultivátort kell használniok, amit a Skoda egyes sebességgel is csak prüsszkölve vonszol, de a DT úgy megven vele, mint hintóval a parádés ló. Ha a felsorolt és az azonkívül létező érdekességeket, amit másutt hibáknak neveznek, jobb szervezéssel, lelkiismeretes munkával, gyakori o'-ellenőrzéssel és szorgalmas tanulással kiküszöbölik, nem lesz sereghajtó a vezekényi brigád. A brigádvezető is nyugodtan eltöltheti szabadságát és hamarább felépül a családi ház. Csurilla JózseJ Az aratás küszöbén (Folytatás az Sok olyan szövetkezet nélküli község van, ahol a helyi nemzeti bizottság tagjai még nem értékelik kellőképpen a közös munkát és nem tulajdonítanak neki kellő fontosságot. Ennek következtében nem is igyekeznek azokat megszervezni. Azt tartják, hogy a termelők csoportok nélkül is learatják a gabonáját és nem szükséges semmiféle szervezés. Az ilyenek címére azt üzenjük, hogy nem csupán arról van szó, hogy a földműves csak learassa termését, hanem főleg arról, hogy időben és veszteség nélkül végezze az aratást, hogy minél alacsonyabb legyen a szemveszteség. Ezt így kívánja a termelő és egész nemzetgazdaságunk érdeke. Rohamosan közeleg az aratás megkezdésének ideje. Az ősziárpák helyén már lassan csírába szökken a máso-1, oldalról.) dik termés. Pár nap múlva sorra kerül a rozs, az árpa és a búza. Csatasorba, a termés veszteségnélküli begyűjtésért folyó harc mezejére kell állítani minden épkézláb embert és minden gépet. Mozgóműhelyeket kell küldeni a határba, kéznél legyenek, ahol szükség van rájuk. Ez is elősegíti az aratási munkák teljes sikerét. A gépállomások és a nemzeti bizottságok dolgozój pedig legyenek tudatában, hogy ez az első aratás a második ötéves tervben. Ennek sikeres megvalósításától is függ az, hogy milyen arányban tudjuk emelni 1960-ig a mezőgazdasági termelést. Ez pedig mindannyiunk közös érdeke, hogy érvényre juthasson a CSKP országos konferenciájának legfőbb célja: népünk életszínvonalának további emelése. „ARANYHALACSKA“ Nemrég jelent meg • a Szlovákiai Színházi ás Irodalmi Képviselet kiadásában Gejza Dusik szlovák zeneszerző operettjének, az „Aranyhalacská“-nak magyar fordítása, melyet elsőnek a szögyéni CSEMADOK műkedvelő együttese mutatott be. Ez feltétlenül úttörő érdeme marad az együttesnek még akkor is, ha a párkányi LUT irányítását meg is kell rónunk, amennyiben elmulasztotta az enyüttes olyan értelmű támogatását, hogy az operettet ne harmonika, hanem zenekar kísérettel adja elő. A darab bemutatóján a CSEMADOK nyltrai kerületi és párkányi járási titkársága virágcsokorral köszöntötte az úttörő együttest. Azóta a szőgyéniek már nagy utat tettek meg, és mint azt a darab egyik főszereplője Csák László közölte, az Aranyhalacskát a szögyéni együttes már tízszer adta elő. - Az együttes a darabbal most Zseiízre és Csúzra készül. A darab úttörő jellegű előadása jó fokmérője volt a magyar falusi dolgozók érdeklődésének a szlovák operett iránt, mely eljutott a magyar falu dolgozói közé. Az első bemutató váratlan sikere azt igazolja, hogy a magyar dolgozók valóban érdeklődnek a szlovák szerzők művei iránt, és ezen a téren, a szlovák-magyar kultúrküzeledés terén, a szőgyéniek valóban derék munkát végeztek. —gyi) Kellemes meglepetés Idősebb korom arra késztetett, hogy most már kisebb méhállományt tartsak. így a múlt ősz folyamán csak tíz családot hagytam meg telelőre. Április közepe táján azt tapasztaltam, hogy a mérleges kaptár súlya emelkedik olyannyira, hogy a gyümölcsvirágzásból kilenc és fél kiló emelkedést mutatott E szokatlan eredmény meglepetést okozott, mert amióta méhészkedem gyümölcsvirágzásbót ilyen eredményt nem láttam. A méhcsaládok rohamosan felfejlődtek annyira,, hogy mézkamrát kellett fet-Maradéktalanu! tőrfesszilk az I. fél év beadását A második ötéves terv első fél évének végéhez érkeztünk. Országunk mezőgazdasági üzemei az idén az elmúlt év hasonló időszakával szemben jóval nagyobb méretben járultak a közélelmezés megjavításához. 1956. január 20-i beadási mérleg szerint 20 ezer 455 mázsa marhahússal, 1Q3 780 mázsa sertéshússal, 17 millió darab tojással és 25 millió liter tejjel több élelmiszert juttattak dolgozóink asztalára. Az eddigi beadási eredmények jogosan arra engednek következtetni, hogy fél évi mérlegünk kedvezően alakul. A június 20-i jelentés szerint a marhahús beadásának időtervét 92,6 százalékra, sertéshúsét 113, tojásét 81,5, a tejét pedig 92,3 százalékra teljesítettük. raknom, hogy a méheknek helyet biztosítsak. Ľ művelet alkalmával megállapítottam, hogy a tíz család közül hét családnak hatalmas, érett anyabölcsője van. A bő tavaszi hordás miatt fellépett náluk a rajzási ösztön Ez nagy probléma elé állított, mert ha otthagyom a bölcsőket, rövidesen rajzásnak indulnak, ez pedig a mézhozam rovására megy, mivel a főhordás még csak ezután következik, Ügy döntöttem, nem szedem ki az anyabőlcsőket annál is inkább, mert néhány méhészkedői akaró barátom már rég ostromol rajokért, és ezek a korai rajok kiválóan alkalmasak lesznek a kezdő méhészeknek, A rajzás megindult, a hét család 15 rajt adott. Május közepére már az utórajok is kijöttek és az akácból alaposan meghordták fészküket. Ki tudja mennyire mentek volna, ha a hársra is kedvező az idő. Mivel azonban az esőzések miatt lehűlt a levegő, a hars nem mézel. A kaptár-mérleg eddig 27 kiló gyarapodást mutat. Nagy Bertalan, Pelsőe. A személyi kultusz néhány kérdéséről: Az alulról jövő bírálat nem tekintély rombolás ■ »MMIHHIinai A tavaszi munkák gondjától-bajától elfáradt brigédvezetőt szabadságra küldték. Más traktorosbrigádon ilyenk r van a legtöbb munka, de a vezekénvin a legkevesebb. A szövetkezet okoskodó vezetői a tagság egy részétől bíztatva úgy határoztak, hógv kézi kapával végzik el a négyzet e vetett kukorica kapálását. Miért is fizetnének fölöslegesen a gépállomásnak, hiszen a tervezett hektárhozamot így is elérik ? (Elérik, sőt többet is, de nem kukoricából, hanem a'nyomból. Az alsó határ már olyan tőle, mint az őserdő.) Bezzeg már jó lenne a gép, de azt az elgyomosodott földet az sem tudja úgy megművelni, hogy a kultúrnövényt meg ne sértse. A szövetkezetesek bánkódnak, hogy előbb nem hívták a traktorosokat, de eső után késő a köpönyeg. Radványl János brigádvezető a tétlenségre ítélt brigádjától ilyen körülmények közö|,t ment haza szabadságra. Otthon cipelte a téglát, keverte a maltert, szabta a deszkát, hogy a kis családiház minél előbb elkészüljön. Feleségével együtt dolgoztak, együt' szőtték a tervet. Gondolatban a kis ház már felépült, megtelt bútorral, a padlót szőnyeg borította. De a valóságban ki^pé lemaradt az építkezés. Egyideig minden úgy ment mint a karikacsapás, de egy borongós nap valami megzavarta a munkát. — Anyjuk, én visszamegyek a brigádra! — szólt a feleségének. — Miért mennél, hiszen a szabadságnak csak a fele telt el és a ház is félen van ? A brigádvezetőt nem lehetett se szép szóval, se erőszakkal megakadályozni. Visszament a brigádra. Horváth Ferenc, Vörös Antal, Karika Ferenc traktorosok és Nagy László mechanikus már várt-к, Ök is azon bosszankodtak, ami a brigádvezető szabadságát megzavarta. Az egyik traktoros még egyszer elővette n villámújságot és mormogva olvasta. — Sereghajtók lettünk. Utolsók vagyunk. — De megmutatjuk, hogy — vágott közbe a brigádvezető, Tovább nem mondta, mégis mindenki megértette, hogy mit kell megmutatni. A vezekényi brigád más szövetkezetbe ment dolgozni. A brigádvezető is, traktorra Ült- Kora reggeltől,, késő estig kaszálta a dús herét. A traktorosok is jobban iparkodtak mint máskor. Ügy dolgoztak, mint a hangyák. Négy nap múlva újabb villámújságot küldött a brigádra a gépállomás. Abban a vezekényi brigád már nem az utolsó, hanem a 12. helyet foglalta el. hét brigádot megelőzött. Az élenjáró brigádok is felfigyeltek rá Már úgy látszott, hogy elsőségüket veszélyezteti Vezekény. De nem ez történt. Egy váratlan látogatás megzavarta munkájukat. Szakemberek A személyi kultusz egyik kísérő jelensége az is, ha a funkcionárius az alulról jövő kritikát figyelmen kívül hagyja, ha nem válaszol a dolgozók jogos kérdéseire és panaszaira. Aki a személyi kultusz árjába úszik, az rendszerint nagyon felülről nézi a dolgokat és nem tudja magát beleélni a kisemberek apró, mindennapi problémáiba. Mert ő kicsiségekkel nem ér rá törődni, ő nagyvonulú. És ha mégis megpróbálja valaki kritizálni, akkor ezt rendszerint tekintélyrombolásnak veszik. így volt ez legalább is addig, amíg a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa gyökeréig fel nem tárta a személyi kultuszból származó hibákat és hiányosságokat. Milyen hiányosságok származnak az ilyen helytelen nézetekből? Vegyünk egy példát. A párkányi járásban lévő sárkányi EFSZ egyes tagjai 1952-ben levélben figyelmeztették a kerületi nemzeti bizottság szerveit, hogy az egységes földművesszövetkezetben egy Riadi nevezetű kulák és társai, rendszeresen szétlopkodják a szövetkezet vagyonát és hogy az az ember esküdt ellensége a szövetkezeti mozgalomnak. A szövetkezeti dolgozók figyelmeztettek és mit tett a-járási nemzeti bizottság? Megmondhatjuk, hogy semmit. Azt tette, hogy kategorikusan kijelentette, hogy ez az egész nem igaz, de viszont loptak tovább. Loptak egészen 1955-ig, amikoris bebizonysodott az a jó magyar közmondás, hogy „addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik”. És Riadi társaival együtt az igazságszolgáltatás kezére került. Azonban feljöttek a járásról és Bratislaváról a galántai gépállomásra. És hamar elárulták jövetelük célját. — Miden brigádra elmegyünk és megállapítjuk, hogy készültek fel az aratásra. — Gépellenőrzés! Gépellenörzés! — terjedt a hír villámgyorsan a brigádok között. A telefonok egész nap csörögtek, továbbították a hírt, s talán ennek köszönhető, hogy a gépellenőrök olyan nagy „rendet" találtak mindenütt. A félig kijavított és az üzemképtelen gépek is ügy csillogtak a naftától, mint az új, ami tegnap jött ki a gyárból. Minden brigádon rend volt, de a vezekényieket most is elkerülte a szerencse. A szorgos munkát nem akarták abbahagyni azért, hogy a gépeket megtisztogassák. A traktorok, kaszálógépeket húzva egyenesen a mezőről futottak be a nagy vizitre porosán, melegtől gőzölögve. Az otthoniakat a fű csak félig nőtte bé. így hát az ellenőrzők szeme elé került minden. A hitvány külső és a sok lim-lom felhívta a „főorvosok" figyelmét és a beteg gépeket tüzetesebben megvizsgálták. Hosszas tanácskozás után megállapították, hogy a vezekényi traktoros-brigád udvara nem is kórház, hanem géptemető. A brigádvezető hiába mentegetőzött azzal, hd|y nekik nincs szakemberük és szerszámuk, a gépeket Galántán javítják. Kimondták az ítéletet: „A vezekényi traktorosbrigád nem készült fel az aratásra". Ez a kegyetlen szó úgy felbosszantotta a traktorosokat, hogy másnap még a mezőre se mentek, hanem egész nap irtották a gyomot, kenték a gépeket, s rejtegették a lomot, de sajnos ezzel a kapkodással már nem érhettek célt. Ha két nappal korábban csinálták volna, talán még dicsérő oklevelet is nyernek, de így ott vannak, ahol a part szakad. A szövetkezetesek azt beszélik, hogy a brigádvezetöt leváltják. Hogyis gondolhatnának egyebet, hiszen ök is így cselekednek. Minden évben más elnököt választanak és egész éven át a múlt hibáján rágódnak, ahelyett, hony a jelen bajait kiküszöbölnék és jő munkaszervezéssel megalapoznák a szebb holnapot.' Az időszakos gépellenőröknek Is jó lenne már alaposabb munkát végezni, mert nemcsak Vezekényen vannak hibák, hanem több brigádon is. A selejt és rosszul kijavított gépek méq akkor sem használhatók, ha azok naftától csillognak. De az igazi lemaradást még sem az ellenőrzés okozta, hanem a szövetkezet és a brigád között uralkodó megnemértés és rossz munkaszervezés. Bármennyire is „érdekes" az, hogy a brigádvezető traktort nyergei, de nem hasznos. Ha ő a más ^unkáját végzi, akkor az övét is másnak kellene végezni. És ha ez megtörténne, az lenne még csak csudálni való. merült a kérdés, miért kellett tétlenül nézni 1952-től azt, hogy a sárkányi EFSZ vagyonát lopkodják. Egyszerűen azért, mert semmibe se vették a nép hangját és azok a járási funkcionáriusok, akiknek feladatuk az lett volna, hogy ezt figyelembe vegyék és aprólékosan kivizsgálják, nem tették meg ezt, hanem bürokratikus úton inkább tagadták a tényeket. Ez azonban még nem minden. Amikor a nyitrai kerület lao.ja a Hlas ľudu névszerint kritizálta azokat a járási funkcionáriusokat, akik ezért felelősek voltak, akkor akadtak a párkányi járásban olyan funkcionáriusok, akik tekintélyrombolásról beszéltek. Riadi és társai ez év márciusában megkaptak a bíróságtól azt, ami nekik jár. Ez a példa világosan bizonyítja, hogy a dolgozók észrevételei, kritikai megjegyzései, építésünk problémáival kapcsolatban sokszor döntőek lehetnek, s ezt a kritikát elhallgatni nemcsak bűn, de egyenesen pártellenes és népellenes is. Minden funkcionárius számára világos kell, hogy legyen az, hogy nem elég, ha csak ő figyeli építésünk problémáit, szükséges, hogy a vezetők figyelését összekapcsoljuk a tömegek figyelésével, a tömegek ellenőrzésével, akik a mindennapi életben saját bőrükön érzik azokat a hiányosságokat, amelyek építésünknél felmerülnek. Ezért nagy baj az, ha a funkcionárius megelégszik azzal, amit ö lát és _ tapasztal, nem támaszkodik a dolgozókra. Ez_ már a funkcionáriusnál az első jele az önteltségnek, mely végső fokon súlyos hibákhoz vezethet mint ahogy azt a párkányi példa is mutatja. Hiszen nem egyedül álló eset az, hogy dolgozóink figyelmeztetnek a hiányosságokra, és ezeket a funkcionáriusok elhallgatják. Éljük bele magunkat azoknak az embereknek a helyzetébe, akik üzemeinkből, vagy EFSZ-einkbőí levelet írnak и kerületi vagy járási nemzeti bizottságra és teljes bizalommal fordulnak hozzánk abban a hitben, hogy ügyük orvoslásra talál. Mi történik olyankor, ha mi véleményüket, megjegyzéseiket figyelmen kívül hagyjuk? Rendszerint az, hogy a dolgozó elveszti belénk helyezett bizalmát, és úgy gondolja, minek kritizálni, ha egyszer kritikám nyomán úgysem történik semmi. Az ilyen viszony a dolgozó kritikájához azzal jár, hogy csökken a dolgozók ébersége, és felületesek lesznek a hiányosságokkal szemben. De helyes ez így? Persze hogy nem! Mit kell látnunk mindig a dolgozók kritikájában? Elsősorban azt, hogy a dolgozók együtt élnek építésünk problémáival és hogy ez szívügyük. A mi feladatunk az, hogy ezt a kritikai érzéket és ezzel együtt a szocializmus építéséhez való jóviszonyt fejlesszük dolgozóinkban, mert a kritika annak bizonyítéka, hogy dolgozóink öntudattal látnak munkához, látják társadalmi hatását is. A kommunizmus ott kezdődik, — mondja Lenin elvtárs, — amikor a dolgozók öntudattal lépnek a munkához. Az alulról jövő kritika tehát mindig ennek a növekvő öntudatnak a megnyilvánulása. A másik kérdés az, vajon a kritika tekintélyrontást jelent-e, vagy sem? Le kell szögezni, hogy az a kritika, amely építésünk problémáival kapcsolatos, sohasem lehet tekintély romboló. Mivel alapozza meg a funkcionárius a tekintélyét? Elsősorban azzal, hogy funkcióját jól tölti be, úgy ahogy azt a dolgozó nép érdeke megkívánja. Azzal, hogy kellő szakértelemmel Irányítja a reábizott munkaszakaszt. Ezt pedig csak úgy tudja jól végezni, ha hallgat a tömegek szavára és tanul tőlük._ A tömegekre nem lehet rákényszeríteni a tekintélyt, a tekintélyt munkával kell kiharcolni minden funkcionáriusnak Micsoda tekintély az, amelyet egy kritika megrendíthet, bizony arra nem a fenti alapon áll a tekintély, hanem a személyi kultusz kierőszakolt tekintélye ez, Tekintélyes funkcionárius éppen az, aki megszívlelve a kritikát, felhasználja azt saját munkája megjavítására. Némely funkcionárius, mint ezt a párkányi példa is mutatja, ha személyét éri a kritika, úgy gondolja, hogy az ilyen dolgokra vigyázni kell, mert könnyen a reakció malmára hajthatja a vizet. De gondolkozzunk egy kicsit. Nem gondol-e rá a funkcionárius, hogy éppen az ő hibáit használhatja fel a reakció? Mint ahogy azt a sárkányi példa is mutatja, ahol a kulák éppen a funkcionáriusok gyengeségét és határozatlanságát használta fél arra, hogy megkárosítsa az EFSZ-t. Azt hisszük ezen el lehet gondolkozni egy kicsit, és be kell látnunk, hogy az ilyen nézetek csakis egy célt szolgálnak, azt, hogy elnyomjuk a kritikát. Ez pedig helytelen, mert a kritika mozgatórugója szocialista építésünknek. Hogy milyen súlyos következményekkel jár a tömegek kritikai érzékének tompítása, azt mutatja a tmavai Kovosmalt példája. Ez az üzem mindig úgy vonult be a statisztikába, mint amely teljesítette vagy túlteljesítette a tervét. Csak а XX. kongreszszus utáni időben jött napvilágra, hogy a tervteljesítésbe beleszámították a félig kész árukat és olyan árukat is, amelyek gyártása meg sem kezdődött. Miért tönténhetett ez? Nem látták a dolgozók ? Dehogyis nem, látták, de nem szóltak. És miért? Azért, mert az üzem igazgatója körül kifejlődött személyi kultusz és a talpnyalók csoportja lehetetlenné tette azt, hogy egészséges kritika fejlődjék ki mind a pártszervezetben, mind a pártonkívüli dolgozók között. Csak а XX. kongresszus után és annak szellemében vált lehetségessé, hogy ezeket a hibákat leleplezzék és kiküszöbölésükhöz hozzálássanak. Ezekből láthatjuk, hogy a személyi kultusz kérdése szorosan összefügg az alulról jövö kritika elhallgatásával és elnyomásával, mely csökkenti a dolgozók alkotókezdeményezéeének kibontakozásét. Ezért üzemeinkben és EFSZ-einkben a központi kérdés ma az, hogy mindig a szocializmusból, a nép érdekeiből kiindulva kritikailag tárjuk fel a hibákat, harcoljunk ellenük és azok ellen is, akik ezeket a hibákat takargatni próbálják. A kerületi és járási funkcionáriusok fe’adata pedig az, hogy ezt a kritikát fejleszszék, helyes irányba tereljék és használják fel munkájuk megjavítása érdekében, hogy biztosabban tudják vezetni előre dolgozó népünket a szocializmus győzelmes útján. Varga J.
