Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-02-19 / 7. szám

/Ьаfoa ÍZ 1956. íebruáŕ 19. A haladó emberiség lelkesen üdvözli az SZKP XX. kongresszusát múlott február 16- án, hogy Koreát köztársasággá kiál­tották ki. A koreai népnek az ezt kö­vető években nehéz harcokat kellett vívnia a szabad­ságért. A háború befejezése után gyors ütemben megkezdődött az ország újjáépítése. Újjáépítik a ke­­szoni vasútállomást. Vfy&tc Fenjan utcáin a város fiataljainak felvonulása a köztársaság kikiáltásának évfordulóján. Az egyiptomi sajtó a szovjet-egyiptomi atomenergia-egyezményről Egymás után érkeztek Moszkvába a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának küldöttei. A Csen­des-óceán partjáról, Szibériából, Kö­­zép-Azsiából, a Kaukázuson túlról, a hatalmas országok minden részéből jöttek a fővárosba a párt küldöttei, akiket a szövetségi köztársaságok pártkongresszusain a határterületi és a területi értekezleteken választottak meg a legutóbbi hetekben. A küldöttek között vannak politikai és állam; személyiségek, tudósok, a legnagyobb iparvállalatok, az új épít­kezések mérnökei és munkásai, a szovhozok és a kolhozok dolgozói, kulturális személyiségek. Az ország hatalmas lelkesedéssel készült a kongresszusra. Az előkészü­letek hónapokon át folytak és a vá­rosi és falusi dolgozók hatalmas ha­zafias mozgalmává váltak. Sok ezer gyár, bánya, olajipari, építkezési és közlekedési vállalat számolt be most azokról a termelési sikerekről, ame­lyeket а XX. kongresszus tiszteletére folyó szocialista munkaversenyekben aratott. A szovjet ipar dolgozói har­colnak az 1956-os népgazdasági terv határidő előtti teljesítéséért. E mozgalom kezdeményezői közé tartoznak Moszkva és Leningrad ipar­­vállalatai. Felhívásuk az egész orszá­got magával ragadta. Nagy hazafias lelkesedéssel készült a kongresszusra a sok milliós szovjet parasztság. A voronyezsi terület kolhozparaszt­jai nemrég a földművelés és az állat­­tenyésztés további fellendítéséért ví­vott állhatatos harcra szólították fel a kolhozparasztságot. Elhatározták, hogy nem öt, hanem egy év alatt megkétszerezik a hústermelést és másfél év alatt megkétszerezik a tej­termelést, azaz sokkal előbb, mint ahogy azt a hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete feladatként kitűzte. Ezt a felhívást sok területen és kerületben lelkesen fogadták. Nagy ünnep a szovjet nép életében a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, ez a győztes se­regszemle, amely az elvégzett hatal­mas munka nagyszerű mérlegét tár­ja fel. A szovjet néppel együtt az egész világ haladó emberisége kö­szönti az alkotó munkát dicsőítő kongresszust azzal a forró óhajjal, hogy a további sikerek, győzelmek alapjait rakja le. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. kongresszusa a Központi Bi­zottságnak a népgazdaság 6 ötéves tervéről szóló tervezetét vitatja meg, amely tervezet a kommunizmus épí­tésének újabb, nagyszerű terve és a szovjet társadalom kommunizmusba veztő útjának hatalmas távlatait tár­ja fel. A kongresszus elé terjesztett 6. ötéves terv irányelvének tervezete lenyűgözőleg hatott. A szovjet nép igaz, hazafias lelkesedéssel üdvözölte e mérhetetlenül fontos politikai do­kumentumot. A Szovjetunió ellenfelei ijedten horkantak fel, de barátai és hívei, az emberiség döntő többsége pedig az öröm, a megelégedés lelkes felbuzdulásával fogadták a kommu­nizmus építésének merész és nagy­szerű tervét, mert annak megvalósí­tása még jelentősebben megszilárdít­ja és növeli a Szovjetunió gazdasági hatalmát. Lehetővé teszi a nép élet­­színvonalának még nagyobb méretű emelkedését és növeli a Szovjetunió nemzetközi súlyát és erejét a béké­ért folytatott harcban. A legutóbbi nemzetközi események egész sora mind azt igazolja, hogy az a politika, amely a népek jogos és törvényes akaratának semmibevételén épül, pusztulásra van kárhoztatva. Ezt igazolja Ázsia, Afrika. Latin- Amerika, de Nyugat-Európa népeinek is mind határozottabb megmozdulása a békéért és függetlenségükért, em­beri jogaik tiszteletben tartásáért. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. kongresszusa megerősíti és elmélyíti a szovjet kormány évtize­dek óta folytatott lenini külpolitiká­ját, elitélve a fegyverkezési hajszát és a két rendszer békés, gazdasági versengése mellett tört lándzsát. A haladó emberiség óriási lelkese­déssel üdvözli a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresszusának minden határozatát és minden dönté­sét, mert ezek a Szovjetunió felmér­hetetlen, hatalmas erejét dokumen­tálják, amely a szovjet emberek gyö­nyörű alkotó életéről, megbonthatat­lan egységéből és éltető hazafiasságá­ból fakad. A kongresszus harcos hit­tétel amellett, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja következetesen, Marx-Engels-Lenin-Sztálin zászlajá­hoz hűen teljesíti történelmi hivatá­sát. Valamennyi egyiptomi lap első ol­dalán, nagybetűs címekkel közli a TASZSZ jelentését, amely szerint a Szovjetunió és Egyiptom egyezménye értelmében a Szovjetunió tudományos és műszaki segítséget nyújt a Kairó­ban építendő magfizikai laboratóriüm létrehozásában és az atomenergia bé­kés felhasználása területén folytatan­dó munkálatokban. Az A1 Gumhurija első oldalán, tel­jes lapszélességű nagybetűs címében az alábbiakat írja: „Egyezmény Egyip­tom és Oroszország között Egyiptom­ban építendő magfizikai laboratórium felállításáról, Oroszország műszaki se­gélyt nyújt Egyiptomnak”. Az A1 Ahran, až AI Ahbar és & Journal de Egypte című lapok szintén első oldalukon ismertetik a közle­ményt. Valamennyi lap rámutat, hogy az egyiptomi és a szovjet küldöttség közt Moszkvában lefolyt tárgyalások a barátság és a kölcsönös megértés légkörében folytak le. A lapok ezen­kívül a közlemény azon részére mu­tatnak rá, hogy az egyiptomi küldött­ség tagjai szovjetunióbeli tartózkodá­suk során megismerkedtek a Szovjet Tudományos Akadémia tudományos intézeteinek és létesítményeinek tévé; kenységével és látogatást tettek až atom-villanytelepen. A Lengyel Egyesült Munkáspárt KB határozata a mezőgazdaság fejlesztéséről A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 5. teljes ülé­sén Varsóban jóváhagyták a mezőgazdaság fejlesztéséről az 1956—1960. években és a párt feladatairól szóló határozatot. ■ A határozat rámutat arra, hogy Lengyelország iparosításában a párt vezetésével a hatéves terv folyamán elért eredményeknek lényeges befo­lyásuk volt a ‘földműves tömegek anyagi és kulturális színvonalának eme­lésére, valamint a munkásosztály és parasztok szövetségének megszilárdí­tására. A földművesek átlagos jövedelme hat év alatt 34—40 szézalékka! emeli kedett, 10 000 földművesszövetkezetet alapítottak, amelyek 200 000 föid­­művescsaládot foglalnak magukban és 1,8 millió hektár mezőgazdasági föld­del, vagyis az összes megmunkált föld 10,6 százalékával rendelkeznek. Eze­ket a szövetkezeteket munkájukban 424 állami gép- és traktorállomás se­gítette. A Lengyel Egyesült Munkáspárt, Központi Bizottságának határozata szerint a földművesszövetkezeteknek az ötéves terv végéig az összes meg­munkált föld 25—30 százalékát kell megművelniök. A mezőgazdasági ter­melésnek 25 százalékkal kell növekednie. A traktorok száma eléri majd a 112 ezret (átszámítva 15 lóerős traktorokra)._. A kombájnok számának hét­szeresére kell emelkednie. Az ötéves terv folyamán az állatállománynak 2 100 000 marhával, 1 600 000 sertéssel és 1 800 000 juhval kell gyara­podnia. A nagy költő és a törhetetlen harcosok megértik egymást Heine Henrik halálának 1956. február 17-re eső szá­zadik évfordulója nemcsak egy haladó eszmeiségü művész és gondolkodó egyéni életé­nek emléknapja, hanem rá­irányítja a figyelmet müvei­nek, mint kulturális hagya­téknak fennmaradására és tár­sadalmi hatására a halála óta eltelt szá~ év alatt. A denunciánsok már 1835- ben kivitték, hogy az akkor 38 éves költőnek addig meg­jelelt és később megjelenő műveit betiltották Németor­szágban, mert mint író nem tanúsított köteles tiszteletet a monarchikus önkényuralom iránt. Csaknem egy évszázad múlva a fasiszta embertelen­ség 1933-tól 12 éven át köny­vesboltokból, könyvtárakból, iskolákból máglyára hordta Heine költeményeit és egyéb írásait. Eleiében és halála után el akarták fojtani szavát azok, akiket bitorolt helyükről, else­per a nemzet többsége által vallott és helyeselt megdönt­hetetlen erejű társadalmi igaz­ságok kimondása és hirdetése, különösen akkor, ha ez ma­gasrendű emberi bátorsággal és hódító erejű művészi esz­közökkel történik. Heinenek rengeteg híve és olvasója volt, s a párizsi montmartrei temetőben, ahová 25 esztendős emigráltság után eltemették, sírkövén nem hi­valkodásként olvashatók ezek a sorai: Lantom ha szólt, felém újjongott népem, öröm villant dalom ■ 'izében S hány izzó érzés pará­zsolt fel szavamtól. Az izzó érzések felszítása, amiről itt szó van, nemcsak a személyes érzések körére szorítkozik, hanem a maradi-Heine kapcsolata Marxszal és Engelsszel ság, az osztályönkény, az el­vakult nacionalizmus megbé­lyegzését, gyűlöletét jelenti versben éppúgy, mint nagy­szerű etevenségű közírói és fejtegető prózájában. Hogy az érzések milyen fi­nom és forró áramát továb­bították olvasóihoz lírai ver­sei és balladái, arra tanúk a nagy zeneszerzők, akikben Heine versszövegei halhatat­lan melódiákat zendítettek fel. -Ha Heine szatíráit, útleírá­sait, tanulmányait, emlékira­tait és vallomásait olvassuk, világossá válik, hogy halálá­nak napja, ez a 10Ô év előt­ti dátum kiindulópont, s az onnan húzódó vonal a nap­jainkig vezető társadalmi fej­lődés irányjelzöje. Heine mű­vei teszik ezt, szerzőjük éle­sen látja a valóságot, a ben­ne rejlő szükségszerűségeket, az újat, a kibontakbdót, a jö­vőbe mutatót. Mindennek felismerése és hirdetése jelenünkig érvénye­sülő küldetést biztosít neki s társadalmi, politikai, és mű­velődési öntudatunkat ráesz­mélten arra r küzdelemre, amelyben már Heine is részt vett, amelyből a most építés­ben levő új élet, a dolgozók felszabadulása és a proleta­riátus nagy történelmi külde­tésének teljesülése kibontako­zott és elkövetkezett. Heine és Marx első ízben 1843 végén találkoztak Pá­rizsban és barátságot kötöttek egymással. A legerősebb ka­pocs közöttük a porosz feu­dalizmus elleni harc volt. — Egyébként személyes életük­ben is találhatók hasonlósá­gok. Amikor találkoztak, Marx mint tudós, el volt szánva arra, hogy ekonómiai és tár­sadalom-tudományi tanulmá­nyait és felismeréseit a Né­metországban uralkodó rend­szer elleni harc szolgálatába állítja. Heine pedig — 1843- ban már hírneves költő és publicista — hű maradt ahhoz a meggyőződéséhez, amelyet 1830-ban a júliusi forradalom hatása alatt egy jó baráthoz intézett levelében így fogal­mazott meg: „Most az élet legmagasabb érdekeiről van szó. A forradalom fellép az irodalom területén és a harc komolyabbra fordul. Talán én vagyok ... egyedüli képvise­lője ezen forradalomnak az irodalom világában... „Hei­ne tehát nem akart elefánt­csonttoronyba vonulni a ma­ma művészetével, hanem szo­ciális érdekből vállalta az iro­dalmi harcot. Heinere, a gondolkodóra legjellemzőbb 1834-ben írott munkája „A vallás és a filo­zófia történetéről Németor­szágban". Ebből kitűnik, hogy szemlélete messze túlhaladta az akkori nolgári liberalizmus tudósainak látókörét. Látta, hogy olyan forradalmi erők alakultak ki, amelyek csak arra a pillanatra várnak, ami­kor előtörhetnek s a világot szörnyülködéssel és csodál­kozással töltik meg. Ezt a jövendölését Marx Károly váltotta valóra Bár Heine maga forradal­mi demokrata volt, polgári értelemben mégis a maga ko­rában ama kevés írók egyike, akik„ tisztem felismerték a munkásság történelmi külde­tését. Ez a felismerés hozta magával, hogy elmagúnyosu­­lás várt rá. Ellenszenvvel fordult el a profitéhes nagy­­polgárságtól, viszont a pro­­letáriátussal nem tudott olyan kapcsolatot teremteni, mint Marx és Engels. Ebben az elárvultságban, amelyet kese­rűvé tett. anyagi gondok sere­ge és egyre súlyosodó beteg­sége, belső nyugtalanságok fonmk el, s mindennek inga­dozások, átmeneti megalkuvá­sok a következményei, ame­lyeket Heine esetében Marx mint költőknél megbocsátható gyöngeségeket elnézéssel Ítélt meg. 1844-ben jelent meg Heine hatalmas alkotása, az akkori Németországról szóló Téli rege, amelynek plasztikus és nagyszerű éténkségű szatíráid reflektorként sugarakat küld a jövő, a szocializmus világa leié. Engels joggal beszélt ar­ról, hogy Heine „a mi so­rainkhoz csatlakozott“. Ezt bizonyítja Heinenek Marxhoz intézett levele is. • A porosz titkos politikai szolgálat besúnásaival elérte, hogy Marx, 18-, 5. februárjában kénytelen volt Párizsból Brüsz­­szelbe távozni. Marx eluta­zása előtt a Heinéhez inté­zett levelében többek között a következőket írja: „Mind­abból, amit itt emberekben vissza kell hagynom, Heine visszahagyása a legfájdalma­sabb". Marx távozása után szemé­lyes érintkezésre nem volt többé alkalom, de Engels út­ján, aki járt Párizsban, Marx kap híreket az egyre inkább elbetegeskedö költő állapo­táról. Engels egyik 1846 szep­temberében írott levelében töb­bek között a következőket ír­ja a költőről: „A szegény ör­dög rettenetes állapotban van. Csontvázzá soványodolt le ■ ■ ■ Egyébként szellemi energiája teljes, de kinézése, amelyet szürkülő szakálla még fur­csábbá tesz, már magában is elég ahhoz, hogy mindenkit, aki őt látja, szomorúvá han­goljon. Kínosan hat az em­bernek egy ilyen nagyszerű fickót fokról fokra haldokolni, elhalni látni.“ 1855. március 30-án, tehát halála előtt tizenegy hónap­pal ír előszót Heine Lutezia című könyvének francia kia­dásához s ebben mintegy po­litikai végrendeletben nyilat­kozik a kommunizmusról. En­nek szükségszerűségét a tár­sadalmi viszonyok éleászemü szemlélője belátta, de mint hangulatoknak alávetett költő nyugtalansággal tekintett elé­be. Mi volt Heine nyugtalan­­ságánnak alapja a kommu­nizmust illetően? Attól félt, hogy majd „azokat a berke­ket, ahol babérfák nőnek, el fogják pusztítani és helyükre burgonyát ültetnek", hogy „a liliomokat, amelyek se nem szőnek, se nem dolgoznak és mégis olyan pompásan vannak ruházva, kitépik a társada­lom talajából, kivéve ha or­sót vesznek a kezükbe;... és ól az én Dalok könyve című verskötetem lapjait a fűszer­­kereskedő arra fogja használ­ni, hogy papírzacskókat csa­varjon belőlük ..Kimond­hatatlan szomgrúság fogja el a költőt, ha arra gondol, hogy a győzelmes proletariátus uralma ilyen sorsot hoz az ő verseire. Azután így folytat­ja: „Es mégis, nyíltan beval­lom, hogy ugyanez a kom­munizmus, ha még olyan el­lenséges is minden személyes érdekemmel és hajlamaimmal szemben, vonzóerőt gyakorol az én telkemre s előle nem tudok' elzárkózni; két hang emelkedik keblemben a kom­munizmus javára, két hang, amelyet nem tudok elhallgat­tatni ..." „Mert az első e két hang közül a logika hang­ja. , Az ördög a logika mes­tere! — mondja Dante. Egy félelmetes szillogizmus ver engem bilincseibe és ha ezt az első tételt nem tudom megcáfolni, hogy minden em­bernek joga van enni, akkor kénytelen vagyok minden eb­ből származó következtetést elfogadni. Látom, amint az igazság valamennyi démona diadalmasan körültáncol en­gem és végül szívemet hatal­mába keríti valami nagylelkű kétségbeesés és felkiáltok: Már régóta eldőlt a sorsa, el van ítélve ez a régi társada­lom. Zúzzák szét ezt a régi világot, ahol az ember az embert kizsákmányolta... Es áldott legyen a fűszerkeres­kedő, aki majd az én költe­ményeimből zacskót csavar, hogy kávét és dohányt önt­sön beléjük azoknak a sze­gény jó öreg asszonyoknak, akiknek a mi mostani igaz­ságtalan világunkban meg kell tagadniok maguktól az ilyen kellemességeket — de legyen igazság, vesszen a vi­lág." Heine bízik a forradalom doktoraiban, akik „az egye­düli emberek Németország­ban, akikben élet lüktet s a jövő az övék". Hogy a „for­radalom doktorain" csak azok értendők, akiknek élén Dr. Marx átlőtt, azt felesleges ehhez a heinei éleslátású nyi­latkozathoz hozzáfűzni. S71S ANDOR SZABAD FÖLDMŰVES — a Földműt elésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Szerkesztőség Bratislava, Križková 7. — Tel.: 243 46. — Főszerkesztő Major Sándor — Kiadja a Szlo­vákiai Mezőgaz’ sági Kiadó n. v„ Bratislava, Križková 7. — Nyomja: b erkantilné tlačiarne n. p., z. z., P atislava. Hl. Nár. povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20,80, fél évre д.05013 Kčs 10.40. — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. /

Next

/
Thumbnails
Contents