Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-02-19 / 7. szám

1956. február 19. Az EFSZ-ek fejlesztésével növeljük a mezőgazdasági termelést (Folytatás a 4. oldalról) méből értük el, amelyek eredmé­nyeikkel megerősítették a termelő­erők fejlesztésének oly mérhetetlen lehetőségeit, amilyenekről az egyéni gazdálkodásban nem is álmodhatnak. Az EFSZ-ek, mezőgazdaságunknak ez a legfiatalabb szektora, fennállásának rövid ideje alatt képes volt túlszár­nyalni az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok hektárhozamait, úgyszólván valamennyi növényből és számos té­ren az állatok hasznosságánál is. Kü­lönösen örvendetes tény az, hogy az EFSZ-ek ezeket az eredményeket a korszerű technika segítségével, a munkaerők lényegesen alacsonyabb számával érik el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Emellett nem leplezzük el azt a tényt, hogy EFSZ- eink termelésében még jelentős hibák mutatkoznak. Az EFSZ-ek túlnyomó többségében a növénytermelésből és főleg az állatokról való gondoskodás távolról sem éri el a szükséges szín­vonalat. A szövetkezetek még távol­ról sem használják ki a szocialista gazdaságban rejlő jelentős tartalé­kokat E tartalékok teljes kihasználá­sa lehetővé teszi, hogy mezőgazda­ságunk szocialista szektora még meg­győzőbben bizonyítsa fölényét és egy­re nagyobb mértékben vegye ki ré­szét a mezőgazdasági termelés álta­lános növeke,,':- bői. A mezőgazdasági termelés, főleg a növénytermelés tervének sikeres tel­jesítésére jelentős befolyással volt a fokozódó technikai felszerelés, ame­lyet mezőgazdaságunk a múlt év fo­lyamán kapott. így a GTÄ-k traktor­egységeinek száma 1955. szeptember 30-ig az 1954. szeptember 30-i ál­lapottal összehasonlítva 10,4 száza­lékkal, ebből főleg a lánctalpas trak­torok száma 12,5 százalékkal emelke­dett. A kultivációs traktorok száma a múlt év folyamán 108 százalékkal növekedett. Gyorsan emelkedett a kombájnok száma, mégpedig a ga­bonakombájnok 47,1 százalékkal és a répaszedő kombájnok 84 százalékkal. Emellett a múlt évben a GTÄ-k szá­mos új olyan gépet kaptak, amilye­nekkel eddig még nem rendelkeztek, például istállótrágyarakodó-gépeket, trágyalétartályokat, SK-4. burgonya­ültetőket, komlófésülőgépeket és má­sokat. Ennek következtében a GTÄ-k bővíthették a végzett munkát, fajtáit és az egyes munkák minőségét meg­javíthatták. Ez történt például a ga­bonakombájnokkal való betakarításnál, ahol nagyobb mértékben alkalmazták a pelyvatisztító-gépeket és a szalma­préseket. A GTÄ-kat nagyszámú ta­la,imegmunkáló-géppel és más beren­dezéssel látták el. A épekre és gépi berendezésekre fordított beruházási összeg a Földművelésügyi Miniszté­rium reszortjában 1955-ben 909,3 millió koronát tett ki az 1954-es év 492.8 millió koronájával szemben. A GTÄ-k összteljesítménye a mezei munkákban, beleszámítva a cséplést is, 9,3 százalékkal emelkedett. A GTÄ-k gépállományának növekedése lehetővé tette, hogy nemcsak az EFSZ-eknek, hanem az egyénileg gaz­dálkodó parasztoknak is fokozott se­gítséget nyújthattak. A további gépek és szerszámok ez­rein kívül mezőgazdaságunk lénye­gesen több műtrágyát: 28 százalékkal nitrogén-, 19 százalékkal foszfor- és 21 százalékkal több káliumtartalmú műtrágyát kapott, mint 1954-ben. Mezőgazdaságunknak jelentős se­gítséget nyújtott az a több mint százezer dolgozó, akik az üzemekből, falvakról és iskolákból kikerült fia­talok soraiból mentek a mezőgazda­ságba. Tovább növekedett a szakkép­zett műszaki káderek száma a mező­­gazdaságban. Rendkívül fontos segít­séget kaptak a határvidéki állami gazdaságok az ifjúsági brigádokban. A pártnak és a kormánynak ezen nagy segítségén kívül a mezőgazda­­sági termelés növekedésére jelentős hatással volt a szövetkezeti tagok és parasztok fokozott és helyesen irá­nyított anyagi érdekeltsége is. Ez a helyesen irányított anyagi érdekelt­ség a szövetkezeti tagok, kis- és kö­zépparasztok, a GTÄ-k és állami gaz­daságok dolgozóinak százezreit a me­zőgazdasági feladatok biztosítására ösztökélte. Ehhez jelentős mérték­ben hozzájárult az üzemek és vá­rosok dolgozóinak hatásos segítsége is, főleg a termés betakarításában. A párt Központi Bizottsága nagyra be­csüli dolgozó népünknek ezt az erő­feszítését, háláját és elismerését fe­jezi ki mindazoknak, akik hozzájá­rultak a mezőgazdasági termelés nö­veléséhez a múlt év folyamán. Ezek fontos tények, amelyeket mér­legelnünk kell a múlt évi mezőgazda­­sági termelés fejlődésében elért ered­mények értékelésénél. A mezőgazda­­sági termelésben elért sikereknek azonban nem szabad önelégültséghez vezetniük. Még jelentős hibáink van­nak, amelyek megakadályoznak ab­ban, hogy még átütőbb sikereket ér­jünk el mezőgazdaságunkban. Hisz csak a múlt évben léptük túl a kapi­talista Csehszlovákia mezőgazdasági termelésének legmagasabb színvona­lát, míg az ipar ezt a színvonalat megmutatja, hogy mezőgazdasági ter­melésünk , még elmarad az ipar fej­lődése mögött és még elég tenni­valónk van, hogy mezőgazdaságunk e érje a megfelelő színvonalat. Első­sorban tény az, hogy a termelés to­vábbi fejlesztése érdekében nem tud­juk kellőképpen kihasználni a mező­­gazdaságban, főleg az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokban rejlő tarta­lékokat. Erről tanúskodnak például élenjáró szövetkezeteink és állami gazdaságaink gazdasági eredményei, amelyek a mezőgazdasági termelés magas fokú intenzitását érik el. Más­részt az EFSZ-ek ( állami gazdasá­gok jelentős része ugyanolyan ter­melési feltételek mellett nem éri el ezeket az eredményeket. Miben keressük annak okait, hogy ezeket a tartalékokat nem tudjuk jobban kihasználni? Ügy vélem, hogy ezeknek az okoknak egy közös neve­zőjük van. Ez a közös nevező az EFSZ-ek, GTÄ-k, állami gazdaságok, a mezőgazdasági igazgatás és nem­zeti bizottságok, a gazdasági appará­tus, a tömegszervezetek, pártszervek és szervezetek elégtelen gazdasági­szervezési és tömegpolitikai munkája. Ma, amikor a párt és a kormány ked­vező politikai és gazdasági feltétele­ket teremtett, a tevékenység döntő a feladatok teljesítése szempontjából. Engedjék meg, hogy ezt a múlt év tapasztalataiból vett néhány példával támasszam alá. Amint ismeretes, a CSKP Központi Bizottsága és a kormány a múlt év­ben több ízben foglalkozott a föld teljes kihasználásának biztosításával, amely a mezőgazdaság alapvető ter­melőeszköze. Míg egyik oldalon mi minden erőn­ket a szántóföldek kiterjesztésére és nagy földterületek kialakítására össz­pontosítjuk az EFSZ-ek útján, a má­sik oldalon bűnös pazarlás mutatko­zik a szántóföldek kihasználásában, és a földek további felaprózására ke­rül sor. Minden szüntelen figyelmeztetés el­lenére továbbra sem bánnak oazda­­sáqosan a földdel, főlea családi házak, játszóterek, utak stb. építésénél. Di­vattá vált nálunk, hogy a családi há­zak építésénél kell. hogy egy fél. sőt eqv hektárnyi kert legyen és vannak ma olyan területek, ahol az ember nehezen ismeri ki magát, hol végző­dik az egyik és hol kezdődik a másik falu. A nemzeti bizottságok szervei és a mezőgazdasági igazqatás minden utasítás és irányelv ellenére, eltűrik ezt az állapotot. Évről évre a földek lemorzsolódására kerül sor. így a qott­­waldovi kerületben 1953 óta a fél­hektáron aluli mezőgazdasági üzemek száma 2500-al emelkedett. A CSKP Központi Bizottságának _ teljes joga van minden felelős dolgozótól megkö­vetelni. a minisztériumoktól kezdve egészen le. honv hamarosan véget ves­senek az állami fegyelem e durva megsértésének és szigorúan levonják a következményeket mindazon dolgo­zóknál. akik ezt az állapotot eltűrik, megengedik és nem gondoskodnak megszüntetéséről. A pártszerveknek és szervezeteknek sokkal nagyobb mér­tékben kell ellenőrizniük azt. hogy az állami szervek hogyan biztosítják a CSKP Központi Bizottságának hatá­rozatait és hogyan törődnek az állami fegyelem szigorú betartásával. Eqvben hangsúlyozni kell. hogy na­gyon kevés fiqvelmet szentelnek a parlagon heverő földek megművelésé­nek és az összes földek bekapcsolá­sának a mezőgazdasági termelésbe. Jóllehet, az állami qazdaságok csak­nem 20 000 hektár és a kerületi ter­vezett üzemek további 25 000 hektár parlagon heverő földet szántottak fel. mindeddig nincs biztosítva minden parlagon heverő föld megművelése. Már több év óta nem tartják be a tervezett vetésterületeket éppen azok­nál a növényeknél, amelyek a nép­gazdaság szempontjából különösen na"V jelentőségűek. A cukorrépáról és burgonyáról van szó. Inv például ta­valy az Állami Statisztikai Hivatal adatai szerint több mint 4000 hektárt nem vetettek be cukorrépával. Ezzel népgazdaságunkat több mint • 15 mil­lió kilogramm cukortól fosztották meg. A valóságban azonban a beve­tetlen területek még sokkal nagyob­bak voltak A répatermelő kerületek közül úgyszólván egyik sem tartotta be a cukorrépa vetési területeit. Ezért a Hradec Králove-i kerület a begyűj­tési feladatokat még a ió termés elle­nére sem teljesítette. A helyzet arin* komolyabb, mert a növény fe Hőd'1 egész ideje folyamán a nemzeti b zottsáqok. cukorgyárak stb. felelős tényezői ezt nem vették kellőképpen figyelembe, a vetésterületeket nem ellenőrizték alaposan és így csak a begyűjtés folyamán állapították meg. hogy kerületükben több mint 1000 hektár főid bevetetlen maradt. Hasonló helyzet fordult elő a nvitrai, qottwal­­dovi. brnói és pardubicei kerületek­ben. ami a burqonvát illeti, a terve­zett területeket egv kerület sem tar­totta be. Érthető, hogv ez azután visszatükröződött a burqonyabegyűj­­tésben. amit mint ismeretes, nem tel­jesítettek. A saiát vetőmagvak és ültetőanva­­gok biztosításának kérdésében sem tettünk tavaly haladást, főleg a bur­gonyát illetőleg. Nem teljesítjük a CSKP Központi Bizottságának múlt év szeptemberi határozatát a szarvasmarha tenyészté­se terén. Jóllehet a szarvasmarhaál­­lománv országos tervét teljesítettük, a tervet nem biztosították az EFSZ- ek. amelyekben mint ismeretes, a száz hektárra eső szarvasmarhák száma lényegesen alacsonyabb, mint a ma­gánszektorban. Ez arról tanúskodik, bor-v mindeddig nem sikerült leküzde­ni a szarvasmarha tenyésztés lebecsü­lését az EFSZ-ekben és állami gazda­ságokban. ami pedig az állattenyész­tési termelés alapvető ágazata. Egyes kerületekben, mint például az Üstí n/Labem-i és a Karlovy Vary-i kerü­letekben. ahol túlsúlyban van a szo­cialista szektor, a szarvasmarhate­­nvésztés helvzete rosszabbodott és fo­kozódott az állatok elhullása is. E ke­rületekben ugyan magasan túlszárnyal­ták a szarvasmarha begyűjtésének tervét, nem tudatosították azonban, hogv ez az alapállománv kárára megy, és hogv ezáltal nem teljesítik a Köz­ponti Bizottságnak az állattenyésztési termelés fejlesztéséről 1955. szeptem­ber 1-én kiadott határozatát. A szervezőmunka hiányosságai a legélesebben a begyűjtési brigádok meqszervezésében mutatkoztak meg a műit év folyamán. A kormány által nyújtott segítséget és eszközöket sok esetben nem használták fel gazdasá­gosan. Eléggé gyakran meqtörtént. hogv Prágából naponta teherautók mentek például Vlašim vidékére, aho­vá rendszerint két terhet szállítottak és délután három órakor visszatértek Prágába. Számos üzemi brigádos va­sárnap az EFSZ-ekbe ment. ott azon­ban a szövetkezeti tagok nélkül dol­goztak. mert azok „ünnepeltek“. A jövőben a brigádokat rendesen mea kell szervezni és csak oda kell őket küldeni, ahol a helyi források teljes kihasználásának ellenére idejében nem lehet biztosítani a feladatok teljesíté­sét. Komoly hibák mutatkoztak a múlt év folyamán a gép- és traktorállo­mások irányításában is. Ki kell emel­nünk, hoqv a traktorosok és a többi dolgozók áldozatkész munkája követ­keztében a GTÄ-k a tervezett telje­sítmények általános méreteit egész­ben véve teljesítették és jelentős ha­ladást tettek az állattenyésztési ter­melés gépesítésében. Az elégtelen irányítás következté­ben azonban nem használják ki tel­jesen az emberek munkaerőfeszíté­seit és a rájuk bízott technikát. Ezért a GTÁ-k még távolról sem teljesítik politikai küldetésüket. Az állami gazdaságok a szocialista mezőgazdasági nagytermelés legma­gasabb formái. A föld és az összes többi termelőeszközök, éppúgy, mint egész termelésük, nemzeti tulajdont képeznek, egész népünk tulajdonát. Az állami qazdasáqok rendelkeznek a legújabb technikával és szakképzett mezőgazdasági szakértőkkel. Az állami gazdaságok feladata nagy mennyiségű mezőgazdasági terméket termelni és adni a szocialista állam­nak. Emellett a parasztok és szövet­kezeti tagok széles tömegeinek meg kell mutatniok a szocialista mezőgaz­dasági nagytermelés óriási előnyeit, példát kell mutatniuk a munka magas színvonalú megszervezésében és ter­melékenységében. a termelés gazdasá­gosságában és rentabilitásában. Ezért a terv az állami gazdaságok­nak nagyobb termelési feladatokat tűz ki mind a hektárhozamok, mind a hasznosság terén, mint a többi me­zőgazdasági szektoroknak. Vannak már olyan állami gazdaságaink, amelyek termelési feladataikat jelentősen túl­teljesítik. jó gazdálkodásukkal utat mutatnak az EFSZ-eknek és parasz­toknak. ió minőségű vetőmagvakat, ültetőanyagokat és fajállatokat biztosí­tanak. Például a židlochovicei qazda­­sáq 1955-ben hektáronként a terve­zett 21 mázsa rozs helyett 29 mázsát ért el. a tervezett 26 mázsa búza he­lyett 31.6 mázsát, és a gabonafélék átlagos _ hektárhozamait az 1954-es évvel szemben egészben véve 26.7 százalékkal, a cukorrépáét 18 száza­lékkal. a burgonyáét 25 százalékkal növelte. A kenyérgabona állami be­adását 151.5 százalékra, a cukorré­páét 125,6 százalékra és a burgo­nyáét 175 százalékra teljesítette. Ha­sonló ió eredményeket ér el az állat­­tenyésztési termelésben is. ahol a tej­­beadás. amely az 1954-es évvel szem­ben 17 százalékkal emelkedett, egy fejőstehéntől 2324 litert tesz ki. a hiz­lalt szarvasmarha napi súlygyarapodá­sa 86 dkg-ot. a hízósertéseké 47 dkq­­ot. Ezen eredmények következtében a gazdaságnak sikerült az őszi gabo­naféléknél az egy mázsára eső terme­lési költségeket 41.6 százalékkal, a cukorrépánál 12 százalékkal, az eqy 10.26 százalékkal és az egv kilő hízó marhára eső költségeket 18.1 száza­lékkal csökkenteni. Hasonló eredményeket értek el to­vábbi gazdaságok, mint például a baj­­csi. a Veľké Pavlovce-i. a smiricei, szeredi, rovenyi, a Ceskü Brod-i és más gazdaságok. Ezekben a gazdasá­gokban a termelés magassága a ter­melési költségek, a munkatermelé­kenység. a szocialista mezőgazdasági nagytermelés fölényét bizonyítják, ar­ról tanúskodnak, hogv az állami gaz­daságokban lehet jól gazdálkodni. Azonban az állami gazdaságok jelen­tős része gazdálkodásában nem telje­síti küldetését és ezért további foko­zott erőfeszítéseket kell tenni és az éléniáró gazdaságok színvonalára kell őket emelni. Olyan állami gazdaságok­ról van szó. mint a mosti. chomuto­­vi, bilinai, vdačicei, voticei, volaryi és más gazdaságok. E gazdaságok kedve­zőtlen helyzetének fő oka az elégtelen munkaszervezés, az állami fegyelem be nem tartása, a műszaki fejlődés las­sú üteme, a gépesített eszközök cse­kély kihasználása, a haladó módsze­rek és a tudomány vívmányainak cse­kély érvényesítése a mezőgazdasági gyakorlatban. Ezekben a kérdésekben alapos rendet kell teremteni. Az állami gazdaságok fő feladata legyen az egy hektár mezőgazdá­sági földre és az egy dolgozóra eső nyerstermelés maximális terjedelmé­nek elérése. Ezt a termelés helyes el­osztásával lehet biztosítani, tekintetbe véve a növénytermelésben a hektár­hozamok emelésének és az állatte-' nyésztési termelésben a hasznosság fokozásának termelési feltételeit. Ter­mészetesen ehhez hozzá kell járulnia a gyorsabb technikai fejlődésnek, a gépek és munkaerők helyes kihaszná­lásának. a jobb munkaszervezésnek. Emellett harcolnia kell a naplopás, az állami vagyon megrongálása és szét­lopkodása ellen, az állami és munka­fegyelem megszilárdításáért. A hiányosságoknak és az egyes ál­lami gazdaságok lassú konszolidálásá­nak gyökerei a vezetés színvonalában, a káderekben rejlenek, amint azt már több ízben hangsúlyoztuk. Érmek el­lenére azonban a X. pártkongresszus által kitűzött feladatokat, vagyis a műszaki kádereknek szakképzett dol­gozókkal való kiegészítését nagyon kevéssé kielégítően teljesítik. Csak igen csekély mértékben erősítik meg a gazdaságokat tapasztalt és politikai­lag fejlett kommunistákkal, szerve­zőkkel. A gyengén gazdálkodó állami gazdaságok hibáinak kiküszöböléséhez szükséges, az összes dolgozók tuda­tosítsák, hogy a népgazdaságnak mi­lyen fontos szakaszán dolgoznak, kell, hogy teljesen megértsék munkájuk fe­lelősségét és fontosságát. Az állami gazdaságok gazdálkodásának határo­zott megjavulása a mezőgazdasági termelés növelésének egyik kulcskér­­dése. A párt Központi Bizottsága elha­tározta. hogy megjavítja gazdálkodá­sukat. Nem kétséges, hogy a párt a nemzeti bizottságok és az állami gazdaságok dolgozóinak közös erőfe­szítésével ezt a feladatot sikerrel tel­jesíti. Az EFSZ-ek megszilárdításában és fejlesztésében elért eredmények 1955-ben Amint már mondottam, a múlb évi termelési feladatok sikeres teljesítésé­ben fontos részük volt az EFSZ-eknek, amelyek gazdaságilag és politikailag tovább szilárdultak. Megerősítést nyert, hogy az EFSZ-ekben sokkal gyor­sabban és tartósan növelhetjük a ter­melést. a piaci termelés egyidejű nö­velése mellett, míg az egyéni kister­melésben ez a növekedés jelentősen korlátozott. Az egységes földmüvesszö­­vetkezetek fölénye megnyilvánul a nagyobb hektárhozamok, tejhozamok elérésében és a beadási feladatok jobb teljesítésében. A termelés növelésével, až állami beadások teljesítésével és túlteljesíté­sével növekedik az EFSZ-ek összjöve­delme. Az 1955-ös év első kilenc hó­napja alatt az egy hektár mezőgazda­­sági földre eső jövedelem 22 százalék­kal emelkedett až 1954-es évvel szem­ben. A szövetkezeti tagok jövedelme ás évről évre emelkedik. Míg a szövet­kezeti tagok jövedelme a mezőgazda­­sági földek egy hektárjára átszámít­va 1951-ben csak 327 koronát tett ki, 1954-ben 958 koronára emelkedett, és 1955-ben még nem teljes adatok szerint tovább emelkedik. Bebizonyosodott a X. kongresszus irányelvének helyessége, amely hang­súlyozza. hogy a mezőgazdasági ter­melés tartós és oendszeres fokozását, ami a dolgozó nép életszínvonala szüntelen emelkedésének nélkülözhe­tetlen előfeltétele, csak az egységes földmüvesszövetkezetek további építé­sének, fejlesztésének és megszilárdítá­sának űtján lehet elérni. A járási bizottságok és alapszerve- 7etek többsége most jobban megma­gyarázza a parasztoknak a párt politi­káját. és mutat rá a közös gazdálko- 1Ss előnyeire hatásos segítséget nyújt ’> szövetkezetek alakításában. EŽ azt mutatja, hogy jelentős mértékben si­került leküzdenünk a szövetkezzetek alakításánál azt az opportunista elmé­letet, amely azt hangoztatta, hogy a szövetkezetek maguktól „ösztönszerű­­en“ jönnek létre. A parasztok egyre szélesebb tömegei győződnek meg ar­ról, hogy pártunknak a mezőgazdasági termelés lényeges és gyors növelésére irányuló törekvése a parasztoknak az EFSZ-ekbe való tömörítése terén tel­jesen helyes. Erről tanúskodik az a tény. hogy a kis- és középparasztok túlnyomó többsége érdeklődést tanú­sít a közös gazdálkodás iránt. Ennek következtében a CSKP Köz­ponti Bizottságának júniusi ülése után leküzdöttük az EFSZ-ek alakításá­ban és az új szövetkezeti tagok fel­vételében beállott szünetet. A CSKP KB júniusi ülése óta az év végéig 349 И.—IV. típusú szövetkezet ala­kult. Az újonnan alakított és a meg­levő szövetkezetekbe ezen időszak alatt 32 641 tagot nyertek meg 122 889 hektár mezőgazdasági földdel. 1956. január 1-ig a Csehszlovák Köztársa­ságban 7016 II.—IV. típusú EFSZ volt 335 027 taggal és 1851087 hektár mezőgazdasági földdel, ami a Cseh­szlovák Köztársaság egész mezőgaz­dasági földterületének 25,4 százaléka és a kerületi tervezett üzemek föld­területének 31,7 százaléka. A szövetkezetek fejlesztésében elért eredmények a falvakon végzett mun­kánk kétségtelen sikerei. A munkások és parasztok szövetségének további megszilárdulásáról tanúskodnak. Kü­lönösen örvendetes, hogy az újonnan alakított szövetkezetek többsége nagy lendülettel kezdi meg a közös beren­dezések építését és a mintaalapszabály­zat szerint kezd gazdálkodni. Az új EFSZ-ek alakítása azonban jelentős mértékben egyenlőtlenül fo­lyik, nagy számban alakítottak szö­vetkezeteket a České Budejovice-i kerületben, ahol a CSKP KB júniusi ülése óta 124 III. típusú EFSZ alakult. Jó eredményeket értek el až Olomou­ci és brnói kerületekben s az utóbbi időben a jihlavai kerületben is. Po­zitív jelentőségű tény az, hogy *az új szövetkezetek túlnyomó többsége termékeny járásokban alakult. Más­részt vannak olyan kerületek, ahol az új EFSZ-ek alakításában úgyszól­ván nem tettek semmi haladást. Ilyen kerületek főleg a prágai, Hradec Krá­love-i, pardubicei kerületek és csak­nem az összes szlovákiai kerületek. A prágai kerületben például 17 járás­ban a múlt év júniusa óta egy szö­vetkezet sem alakult. Ez arról tanús­kodik, hogy egyes kerületekben és járásokban a CSKP KB júniusi ülé­sének határozatát elégtelenül teljesí­tik és az EFSZ-ek alakítását még mindig a véletlenre bízzák. Ezért bát­rabban kell nekifogni az egységes földművesszövetkezetek alakításának minden kerületben és járásban, úgy­hogy határozott fordulatot érjünk öl a szövetkezeti mozgalom fejlesztésé­ben falvainkon. A szövetkezetek ala­kításénak mindenütt megvannak ma a feltételei, mert a szövetkezetek túl­nyomó része már megmutatta fölényét a kistermelés felett. Megvannak a szükséges anyagi eszközeink is ahhoz, hogy az újonnan alakított szövetke­zeteknek hatékony segítséget nyújt­sunk. Fél kell számolnunk azonban azt a helytelen nézetet, amely szerint a téli hónapokban és tavasszal nem le­het szövetkezeteket alakítani. E nézet indokolására gyakran felhozzák, hogy a szövetkezet megalakítása után nem lehet mindjárt elvégezni a földek gazdasági-műszaki rendezését, mert a kultúrákat már elvetették és várni kell az aratás befejezéséig, azt han­goztatják, hogy nem lehet közösen gazdálkodni akkor, ha az őszi vetést egyénileg végezték, hogy kevés a be­ruházási eszköz stb. A valóság azon­ban az, hogy az ősziek elvetése után (Folytatás a 8. oldalon) ШН

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents